Az idősotthon egy új szárnnyal bővült, amely három szinten összesen 14 egy- vagy kétágyas szobából áll. A bővítés által az otthon befogadóképessége 25 hellyel gyarapodott. Az avatáson nagytiszteletű Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke és felesége, Orbán Viktorné Lévai Anikó, valamint az építkezést lehetővé tevő holland alapítványok, a magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat vezetője és Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja vett részt. Hollandra és holland nyelvből Lőrinczi István alsóvárosi református lelkész fordította a beszédeket.

Többet élünk, mint elődeink. Öröm az élet ilyen mértékű meghosszabbodása, de gond is. A statisztikai adatok szerint az idősek 18 százaléka él együtt a fiatalokkal, 23 százalékuk hébe-hóba találkozik. Több magányos idős ember gyermekeitől távol tölti napjait. Elsivárosodó, elidegenedő világunkban a keresztyén közösség tudja lebontani a ridegség falát. Fülöp G. Dénes egykori vártemplomi lelkész és felsége, Suba Ilona korán felismerte ezt, és elkezdte a Jókai (ma Eminescu) utcai idősotthon kialakítását, amelyhez hasonlókra egyre nagyobb szükségünk van – hangzott el Kató Béla püspök beszédében. A Máté evangéliumából vett ige alapján azt hangsúlyozta, hogy nézni bárki tud, de meglátni, észrevenni, ha valaki segítségre szorul, mindenkinek meg kell tanulnia. Az olyan közösségek példája, ahol az időseknek gondját viselik, arra neveli a fiatalokat, hogy jó itthon lenni, s talán nem kívánkoznak el – mondta a püspök, akinek kérésére a holland és magyar közönség együtt énekelte el a 134. zsoltárt.

Fáradhatatlan munka, kitartó erőfeszítés – értékelte Fülöp G. Dénesné Suba Ilonában Lévai Anikó, aki az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagyköveteként többször küldött segítséget a diakóniai otthonnak. Beszédében az erőskezű, imádkozó erdélyi nagyasszonyokéhoz hasonlította a Lazarenum Alapítvány vezetőjének tevékenységét, aki jótékonysági intézmények egész sorát hozta létre, amelyek keretében az idősgondozás mellett árva gyermekek ellátását, a nagycsaládok támogatását és utcagyermekek megsegítését vállalta és végzi munkatársaival. Egy tanmesét is elmondott az erdei gombáról, amelynek kalapja esős időben védelmet nyújt az erdei kisállatoknak, s addig nő, amíg mindenki befér alája. Ilyen kalapot hord Suba Ilona is, amely alatt a gondoskodás mellett szeretet is lakozik – hangsúlyozta a magyar miniszterelnök felesége.

Öröm, hogy segíthettünk – emlékezett vissza a 25 évvel ezelőtti eseményekre Jacqueline Schoonwater, a leideni De Bakkerij Diakóniai Központ képviselője, aki több mint 60 erdélyi látogatása során irányt és támogatást nyújtott már kezdettől a Fülöp házaspárnak. Neki köszönhető, hogy Fülöp G. Dénesnét összehozta az új épületszárny főszponzorával, Gert Schlachorsttal, a Carolusguden Alapítvány vezetőjével. Az alapítvány kezdetben 100.000, majd folyamatosan újabb 150.000 euróval támogatta az építkezést, meggyőződve arról, hogy jó célra használják fel a pénzt, mondta, majd kifejezte reményét, hogy a holland és magyarországi támogatás mellett a román hatóságok is felkarolják az alapítványt. A hollandiai Rhenen város Draagt Elkanders Noden samaritánus alapítványainak képviselői, köztük Johann Schippaanboard azt emelte ki, hogy sikerült legyőzni az építés előtt tornyosuló nehézségeket, s bár nagy a különbség a hollandiai idősotthonok és a marosvásárhelyi között, itt érezhető a szeretet, ahogy az időseket gondozzák.

A sok kérés tette szükségessé az otthon bővítését – mondta az ünnepelt, aki az ápolásra szoruló, elhagyott idős emberek nagy számából kiindulva úgy gondolja, hogy ezt a tervet tovább kell folytatni. Fülöp G. Dénesné köszönetet mondott az alapítvány holland barátainak és támogatóinak, a magyarországi Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, amely hárommillió forinttal járult hozzá az építkezéshez. Megköszönte továbbá 30 munkatársának és az alapítóknak is az évek során nyújtott támogatást.

A szponzorok jegyzékét, akik között Bányai Sándor és családja is ott található, az új szárnyban egy márványtábla örökíti meg, amelyen az építkezési terveket ajándékba elkészítő Dragotă Maria neve is olvasható.

Az új szárny kényelmes erkélyes szobáinak meglátogatására Kiss Dénes, az alapítvány jogásza kísér el. A 90. évében járó Tekeres Erzsébettel beszélgetünk el, aki kigyógyult súlyos betegségéből, s úgy érzi, hogy soha ilyen jó dolga nem volt. Az idős asszony, akinek fia, férje meghalt, s a lánya nagyon messze, Izraelben él, a biztonságot, a nyugodt körülményeket értékeli, amelyben kedvenc időtöltéseivel foglalkozhat, s szoba-szomszédaival beszélgethet, ha egyedül érzi magát.

A támogatóknak emléket állító márványtáblán a 126. zsoltár ismert mondata olvasható: „Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, ezért örvendezzük.” Ezt a segítséget minden hozzászóló kiemelte a virágvasárnapi ünnepen.


* * *

 
Lévai Anikó köszöntőbeszéde:
 
 

Tisztelt Püspök urak! Kedves Igazgatóasszony! Tisztelt hölgyeim és Uraim! Kedves egybegyűltek! Ahogy mindig, most is örömmel jöttem Fülöp Dénesné Ila asszony hívására Marosvásárhelyre. Örömmel, mert tudtam, hogy számára nagyon fontos nap lesz ez a mai, sok-sok munka gyümölcse érik be ma, kitartó erőfeszítésé, fáradhatatlan munkálkodásé, megoldáskeresésé. Azt is tudjuk, jól tudja Ila is, hogy a gyümölcs megérésével nincs vége a munkának. Most jön a neheze, a szüret, a tisztítás, a gondos háziasszony keze munkája kell, hogy az a gyümölcs megfelelő helyen és módon megmaradjon nekünk a hosszú télen át. Aztán folytathatjuk elölről: permetezés, metszés, öntözés, kapálás a következő gyümölcstermés érdekében.

Így látom magam előtt háziasszonyunkat, Fülöp Ilát: fáradhatatlan tevékenységben, folytonos munkában, amivel mindig teremt, mindig a Jóisten kisinasaként buzgólkodik köztünk, mindenekelőtt a vásárhelyi magyar közösségben.

Azt mondják, a magyar az egyik legkonzervatívabb nemzet Európában, ami a férfi és női szerepeket illeti. Állítólag felmérések bizonyítják például, hogy a férfiak nálunk veszik ki legkevésbé a részüket a házimunkából, ugyanakkor az asszonyok mégis nálunk vannak ezzel az osztályrésszel leginkább megelégedve. Edzett feministák mindig fogják a fejüket, ha a magyarokra terelődik a szó – szerintük itt nemigen terem babér a nőknek.

Ennek ellentmond azonban az erdélyi nagyasszonyok sok évszázados történelme. Itt a keleti végeken az asszonyok bizony minden időben megfogták a gyeplő végét, ha arra szükség volt. Ha a férfiak országos ügyekben jártak, hadba vonultak, a királlyal volt dolguk, vagy később a pozsonyi diétán töltötték szavazással, s disputával a drága időt – nos, ezekben az időszakokban a történelmi családok erőskezű asszonyai vették kezükbe a birtok irányítását. Mert ha fontosak voltak is az ország ügyei, még fontosabb volt, hogy a vetemény időben a földbe kerüljön, hogy az állatok minden hajnalban enni kapjanak, hogy kenyér kerüljön a háznép asztalára. A szülő asszonynak, a beteg gyermeknek, az özvegyen vagy árván maradtaknak mind segítségre volt szüksége. És a Balassa Ágnesek, Wesselényi Katák, Lórántffy Zsuzsannák fáradhatatlanul tették a dolgukat, hogy ne legyen fennakadás.

Számomra Fülöp Ila ebbe a sorba illik bele, az erdélyi nagyasszonyokéba, a mások életéért a sajátjukat háttérbe helyezőkébe, a biztonságot nyújtó, támogató, erős tenyérrel simogató női példaképek sorába. Magam is, nem titok, példaképként tekintek rá és erőt merítek az ő fáradhatatlan erejéből.
Hosszú sora van annak a temérdek feladatnak, amelyet Marosvásárhely magyarságának megerősítése rótt a Fülöp G. Dénesre, a Vártemplom egykori lelkészére és feleségére, Ilára. Intézmény egész sorát hozta létre a lelkészházaspár, elsősorban szociális és oktatási célokkal, idős emberek, valamint szegény, árva, vagy utcán élő gyermekek megsegítésére. Kezdeményezésükre alakult meg 1990-ben az ökumenikus szellemiségű kántor-tanítóképző főiskola, és a szociális segélyt nyújtó Lazarenum Alapítvány. Számba vették a Mezőségen és a Székelyföldön élő szegénysorú, sok gyermekes családokat, és a legnagyobb gondban lévőknek rendszeres élelmiszer ruha és anyagi segélyt juttatnak a mai napig, de sokak taníttatását, kollégiumi elhelyezését is állták. Mindannyian tudjuk, hogy Fülöp G. Dénes halála óta Ilona, ahogy az erdélyi nagyasszonyokhoz illik, egyedül, illetve ma már felnőtt gyermekei hathatós segítségével folytatja a közösen megkezdett munkájukat.

Néhány évvel ezelőtt egy díjat, az Arany Búzaszem díjat adhattuk át Fülöp Dénesné Ilának, és azon a díjátadáson egy mesét idéztem a hallgatóságnak. Azt a magyar gyerekek által jól ismert mesét, amiben az eső elől az erdei állatok egy gomba kalapja alá húzódnak. be. Ahogy esik az eső, a gomba egyre nő – s egyre többen férnek be a kalapja alá, egyre többen találnak ott védelemre. A filmművészetben az eső a kegyelem szimbóluma: a Jóisten kegyelméé, amely új életet fakaszt. Meggyőződésem, hogy Ila is ebből a kegyelemből kap bőségesen, az égi áldásból, s ezért találnak mindig többen biztonságra, támogatásra, szeretetre az ő környezetében.

Ma a Vártemplomi Diakóniai Intézet új épületét avatjuk. Köszönet jár mindazoknak, akiknek a segítsége nélkül nem jöhetett volna létre az intézmény új része: mindenekelőtt holland testvéreinknek, akiket nagy szeretettel köszöntünk körünkben, a Bethlen Gábor Alapítványnak, és minden kisebb és nagyobb támogatónak. Kérjük, hogy továbbra is álljanak támogatóként az intézmény mellett – most jön a neheze, fenntartani és működtetni. Mindannyian tudjuk, hogy jó kezekben van, de ezek a kezek is elfáradnak, ha nincs kiben megkapaszkodjanak – ezért nagy öröm, hogy ilyen sokan vagyunk itt ma együtt.

Kedves Ila, kedves vásárhelyi barátaink, kedves vendégek! Gyümölcséről ismerik meg a fát –  írja a Szentírás. Mit is tehetnénk ehhez hozzá, körülnézve a Vártemplom közösségében, látva a folyamatos fejlődést, a növekedést, gyarapodást a szeretetben? Ezek a szép gyümölcsök jó fán teremtek. És ezt a fát a Jóisten személyesen gondozgatja és öntözgeti onnan felülről. Mi pedig boldogok lehetünk, ha a közelében állva magunk is részesülünk olykor az ő gondoskodásából és szeretetéből.
 

(e-nepujsag.ro – orbanviktor.hu)