A Molnár-Bánffy Kata által vezetett beszélgetésen Ugron Zsolna bemutatta történelmi regénysorozatának eddig megjelent köteteit. Az Erdélyi menyegző és A nádor asszonyai megjelenésük után hetekig vezették a magyarországi eladási listákat. Az írónő mesélt történelmi regényeinek főszereplőiről, köztük is elsősorban Báthory Annáról. A magyar történelem egyik legtitokzatosabb nőalakjának tartott hölgy számos írót megihletett már.

A szerző beszélt arról, hogyan formálódott keze alatt a karakter, miként zajlott az írás folyamata. Kulisszatitkokat is elárult: saját bevallása szerint akadt olyan szereplő, akit bár eredetileg ellenszenves figuraként akart használni, az egyszerűen „nem engedte” rossz színben feltüntetni magát. A közönség részleteket is hallhatott a művekből.

Lévai Anikó elsősorban olvasóként jellemezte az alkotásokat. A jogász végzettségű hölgy bepillantást engedett a kor szokásaiba, segítségével élesebben körvonalazódott a nők szerepe az adott időszakban.

Az író-olvasó találkozót követően Ugron Zsolna így írt közösségi oldalán a beregszászi benyomásairól:

„Tegnap este Beregszászon volt olvasótalálkozó. Alig tíz kilométerre a magyar határtól, ahol a tűzszünet miatt most éppen alábbhagyott a sorozási hullám, ahol napról napra kevesebbet ér a pénz, napról-napra nagyobb a szegénység, ahová egyre többen menekülnek Ukrajna keleti részéről.

És mindeközben Beregszász közepén ott áll egy épület, egykor a törvényszéké, ma a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola gyönyörűen felújítva. Nemrég hozzáépítettek egy épületrészt, ahol szakmát tanulhatnak azok, akik nem akarnak főiskolára menni. Az egésznek a lelke-motorja Orosz Ildikó, akik tele van tervekkel, rövid- és hosszú távúakkal, és amikor ezekről beszél mosolyogva az ember fejében meg sem fordul, hogy valamelyik esetleg nem valósul majd meg. A főiskolán van klubterem, szőttes múzeum, a szakképző központban tankonyha, készül a tan-étterem. Ildikó, amikor pályázatokból nem kaptak pénzt, akkor termenként kalapozta össze városoktól, civil szervezetektől a felújításra valót, és soha nem adta fel.

Tegnap este arra gondoltam, hogy azokat, akik a világnak ebben a nehéz történelmet viselő sarkában élnek, talán azzal kárpótolja a Jóisten, hogy olyan asszonyokat ad nekik, akik harcolnak ha kell, teremtenek amikor nem lehet és megtartanak mindenáron. Köszönöm Beregszász.”

(Kárpátalja.ma – orbanviktor.hu)