Ételt, Otthont és Esélyt a rászorulóknak
2011. november 28.
Óriási élőképpel hívta fel a figyelmet az összefogás és a szolidaritás fontosságára a Segélyszervezet a most induló 16. Országos Adventi Pénzadománygyűjtésének nyitórendezvényén. Advent első vasárnapján a Művészetek Palotája előtti téren a november 27-től hívható adományvonal, a 1353 négy számjegyét több mint 200 önkéntes és támogató formálta meg.
A 1353 országos adományvonal élőképét alkotók között ott volt többek Lévai Anikó jószolgálati nagykövet, Lehel László, a Segélyszervezet elnök-igazgatója, Keresztes Ildikó énekes, Wolf Kati énekes és Kovács Kokó István jószolgálati nagykövet is, aki elmondta, hogy a Segélyszervezet fennállása alatt ez az első alkalom, hogy saját adományvonalat tud alkalmazni adománygyűjtéséhez. A hívások díja (250 Ft/hívás vagy SMS) azért lett ilyen kis összegben megállapítva, hogy mindenki csatlakozni tudjon az összefogásra és szolidaritásra ösztönző országos felhíváshoz. Aki 250 Ft-nál nagyobb összeget szeretne adományozni, természetesen többször is hívhatja a 1353-as adományvonalat.
A szabadtéri akciót megelőző sajtótájékoztatón Lévai Anikó jószolgálati nagykövet az idei felhívás ’ÉTELT az éhezőknek, OTTHONT az otthontalanoknak, ESÉLYT az esélyteleneknek!’ hármas mottójára utalva kifejtette, hogy a Segélyszervezet lehetőség szerint mindig komplex segítségnyújtásban gondolkodik. A hozzá fordulóknak nem csak pillanatnyi, hanem átgondolt, hosszú távú támaszt kíván nyújtani.
Az eddig elvégzett és a jelenlegi munkát pedig mi sem jellemzi jobban, minthogy a Segélyszervezet országos szociális intézményhálózatán keresztül éves szinten több mint 270.000 alkalommal nyújtanak segítséget a szervezet munkatársai. A jószolgálati nagykövet beszédében végül a 1353-as adományvonal hívására, a Segélyszervezet támogatására biztatott, hogy még többet és még több helyen tudjon segíteni az Ökumenikus Segélyszervezet.
Lehel László az idei gyűjtés kapcsán hangsúlyozta: a Segélyszervezet rászoruló családokért végzett munkáját elsősorban adományokból végzi, így különösen is nagy öröm, hogy idén először már telefonjuk segítségével egyszerűen is tudnak csatlakozni a gyűjtéshez az adományozók.
* * *
Lévai Anikó köszöntőbeszéde
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaink! Advent első vasárnapja van, világszerte ma gyújtották meg az első gyertyákat a keresztény templomok és otthonok adventi koszorúin. Ott lobognak ezek a magányos lángocskák a téli hidegben, a korai szürkületben, ott lobognak, küzdenek a faggyal, a széllel, a reménytelenséggel. Így kezdődik az Advent, a böjti időszak, a várakozás a Karácsonyra.
A segélyszervezet munkája sokszor nagyon hasonló ezekhez a lángocskákhoz. Sokszor nekünk is a természeti elemekkel, a reménytelenséggel, és néha a szeretetlenséggel kell megküzdenünk.
Ezzel küzdenek azok az amberek is, akiken segíteni próbálunk. Ők is magányosak, ők is reménytelenül magukra vannak hagyva.
Vannak pillanatok, amikor mindannyian egyedül vagyunk a világmindenségben. Azt mondják, az első adventi koszorún, amit egy hambrugi lelkész készített, még 24 gyertya volt. Minden nap eggyel több gyertyát gyújtottak meg, így lett egyre nagyobb a fény, egyre több a melegség, egyre erősebb a remény a Karácsony megérkezésében. Ma már csak négy gyertyát gyújtunk, de a négy gyertya is szépen jelképezi számunkra a hívó szóra érkező társakat. A magányt feloldó közösséget. Így lesz az első gyertyának második, harmadik majd negyedik társa karácsonyig.
A mi közös koszorúnkon az első, a legmagányosabb láng minden bizonnyal azokat a rászoruló családokat jelképezi, akik éhesek, mert nincs mit enniük, fáznak, mert otthontalanok, és nincs hová forduljanak, mert nem látnak esélyt az emberhez méltó életre. A második láng, amely igyekszik meghallani a segíséget kérő szót, észrevenni a szükséget és enyhíteni azt, valószínüleg maga a segítő szervezet, a segítő ember – legyen az a mi segélyszervezetünk, vagy másik. Ahhoz azonban, hogy a mi munkánk eredményes legyen, hogy jussunk valamire, hogy ne fújjon el bennünket is a szél és ne bénítson meg a reménytlenség vagy a tehetetlenség, szükségünk van a harmadik lángra, amely a támogatóinkat jelképezi: emberek tízezreit, akik adományukkal mellénk állnak, válllatokat és civil szervezeteket, akik nem hagyjhák magukra a leginkább rászorulókat. Igen, a harmadik gyertya az önöké, mindenkié, aki csatlakozik adventi felhívásunkhoz és támogatásával lehetővé teszi a segélyszervezet jószolgálati munkáját.
Hogy a negyedik gyertya kié, azt kinek-kinek hite és meggyőződése szerint kell megfogalmaznia. Hogy ki vagy milyen ismeretlen erő ültette belénk a szolidaritás csíráit, mi ösztönöz arra, hogy a legnehezebb időkben is odaforduljunk azok felé, akiknek erre nagy szüksége van – azaz kit jelképez ezen a közös koszorún a negyedik gyertya, ezt mindenki döntse el maga. Ha mondjuk Gondviselésnek nevezzük, akkor bitzosan nem tévedünk nagyot.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az idei adventi kampányunk jelmondata: ’ÉTELT az éhezőknek, OTTHONT az otthontalanoknak, ESÉLYT az esélyteleneknek!’ Ahogy ez a mottó is mutatja, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet lehetőség szerint mindig komplex segítségnyújtásban gondolkodik. A hozzá fordulóknak nem csak pillanatnyi, hanem átgondolt, hosszú távú támaszt kíván nyújtani. Az ország több pontján található családok átmeneti otthonában például a lakhatás biztosítása mellett adósságkezelésben, munkahelykeresésében, szociális és hivatalos ügyek intézésében, a gyermekek tanulási nehézségeinek leküzdésében, képességeik fejlesztésében segít, melyek mind egy cél irányába mutatnak, esélyt adni az élet önálló újrakezdéséhez.
Ehhez azonban mindenkinek a segítségére, támogatására szükség van. Nehéz időket élünk, ezért különösen is nagyon örülünk annak a lehetőségnek, hogy idén saját adományvonalunk lehetővé teszi a kisösszegű adományozást, a csekély, ám jó szívvel jövő támogatást. A Szentírás is bezsél egy helyütt a szegény asszony két fillérjéről, s hogy az milyen kedves a Jóisten előtt. A segélyszervezethez érkező adományok nagyon nagy része nem nagyösszegű, ám együtt mégis jelentős és hathatós segítséget tesznek lehetővé.
Ezért ma elsősorban arra szeretnénk felhívni a figyelmüket, és ebben kérjük a sajtó munkatársainak a segítségét is, hogy jegyezzék meg és terjesszék az adományvonalunk számát, amely 1353. Minél többen tárcsázzák ugyanis az 1353-at, annál többet és annál több helyen tud segíteni az Ökumenikus Segélyszervezet ebben a karácsonyi időszakban.
Arról, hogy hogyan tudják használni az adományvonalat, Lehel László igazgató úr fog hamarosan beszámolni Önöknek.
Kedves Vendégeink! Engedjék meg, hogy mindenkinek, aki támogatja vagy támogatni szeretné a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet munkáját egy idézettel kívánjak nagyon szép adventi időszakot. Kalkuttai Teréz anya írta egy helyütt: „Ha néha a szegényeink éhen halnak, az nem azért van, mert Isten nem gondoskodott róluk, hanem mert Ön és én nem adtunk, mert nem voltunk a szeretet eszköze Isten kezében, mert nem ismertük fel Őt, Krisztust, amikor eljött újból rongyos álruhában az elhagyatott emberben.”
Köszönjük a segítséget, köszönjük a figyelmet!
(segelyszervezet.hu - orbanviktor.hu)
Zeneakadémiai hangversennyel zárult a Reconnections nevű izraeli-magyar zenei együttműködés idei egyhetes workshopja, amelyet a Jeruzsálemi Zene- és Táncakadémia, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem immár negyedik alkalommal rendezett meg.
Emléktáblát avattak Zumbok Ferenc, a Zala Megyei Bíróság egykori tanácselnöke, a Fővárosi Cégbíróság vezetője, majd a Sándor-palota, a Várkert Bazár és a fertődi kastély újjáépítéséért felelős kormánybiztos tiszteletére Zalaegerszegen.
A Magyarországtól legtávolabb élő magyar népcsoport, a csángók idén huszadik alkalommal mutatták be a Csángó bálon saját táncaikat, énekeiket, történeteiket, az est csángó műsorvezetője pedig elmondta: számukra nagy erőt ad a küzdelmes hétköznapjaikban az a figyelem és törődés, amelyet az óhazából kapnak.
