Lehel László, a segélyszervezet elnök-igazgatója a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a 19. országos adománygyűjtés jelmondata idén is a szeretet.éhség., amely a gyűjtés céljait foglalja össze: ételt az éhezőknek, otthont az otthontalanoknak, esélyt az esélyteleneknek. Kiemelte, hogy a segélyszervezet nemcsak karácsonykor, hanem az év minden napján támogatja a rászorulókat - köztük az álláskeresőket, a családokat, az otthontalanokat, a természeti katasztrófáktól sújtottakat.

Az igazgató az idei Országos Adventi Pénzadománygyűjtés részleteinek ismertetése előtt visszatekintett az előző évi adománygyűjtésre, melynek eredményeként 170 millió forintnyi adomány gyűlt össze, illetve röviden ismertette a tavaly összegyűlt adományok felhasználását. Az elnök-igazgató kiemelte: az Ökumenikus Segélyszervezet adventi felhívása az MTVA Jónak lenni jó! műsorfolyamának segítségével idén minden korábbinál több emberhez juthat el, így a Segélyszervezet reméli, hogy sikerül tovább bővíteni az ünnepi összefogást! Szükség van a támogatásra – hangsúlyozta Lehel László –, mert az Ökumenikus Segélyszervezet nem csupán rendkívüli ünnepi segélyakciókat tervez, de az ilyenkor érkező adományok jelentős hozzájárulást biztosítanak a Segélyszervezet egész évben zajló szociális és fejlesztési munkájához, illetve intézményeinek innovatív fejlesztéséhez. A Segélyszervezet közel kéttucat szociális és fejlesztő központjában és az ország minden megyéjét érintő segélyakciók keretében 365 napon folytatja küzdelmét a szegénység ellen. Az ország legnagyobb civil, adventi pénzadománygyűjtése december 31-ig tart.

Lévai Anikó, a segélyszervezet jótékonysági nagykövete arról szólt, hogy az adománygyűjtő kampány üzenete indulása óta nem változott. "Ma is ugyanazokra az értékekre építünk, mint 19 évvel ezelőtt: az önzetlen szolidaritásra és a cselekvő szeretetre." Hozzátette: azokra a rászoruló embertársaikra hívják fel a figyelmet, akiknek az év 365 napján szeretne segíteni az Ökumenikus Segélyszervezet, hogy a hétköznapokban minél több családnak valódi kitörési pontokat kínálhassanak a szegénységből.

Pálinkás Zsolt, az adománygyűjtéshez idén is csatlakozó Tesco működési igazgatója megköszönte a vásárlóknak, hogy az előző évben 60 millió forinttal segítették a rászorulókat, s hogy az idén, november 17-én az áruházban indított akció keretében az adománykuponokból eddig több mint 22 millió forint gyűlt össze. Reményét fejezte ki az iránt, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan, és még nagyobb mértékben tudják segíteni a kitűzött célokat idén is.

Kovács Kokó István - aki tíz éve jószolgálati nagykövet a segélyszervezetnél – arról beszélt, hogy életünk elején nem mindegyikünk kap egyforma „csomagot” a sorstól, és a segélyszervezet többek között azokon segít a szerteágazó munkájával, akik kevesebb esélyt kaptak az életbe való elinduláshoz, vagy akik menet közben kerültek nehéz helyzetbe. A jószolgálati nagykövet köszöntőjében mindenkit az összefogáshoz való csatlakozásra, a 1353-as adományvonal felhívására buzdított. Mint mondta, fontos, hogy lehetőségeinkhez mérten mindig segítsünk a rászorulókon. A gyorsan múló időben pedig törekedjünk arra, hogy mindig jobbak és jobbak legyünk egy kicsit.

A rendezvény záróakkordjaként a sajtótájékoztatón megszólalók, valamint a segélyszervezetet régóta támogató E.ON képviseletében jelen lévő Károlyi Zsuzsa kommunikációs igazgató és az önkéntesként segítő Wolf Kati énekesnő egyszerre tárcsázták a 1353-as adományvonalat, hogy így hívják fel a figyelmet az adományozás egyszerű és gyors formájára.

A sajtótájékoztató után Lehel László és Lévai Anikó ellátogatott a Szent István Bazilika előtti térre, advent első vasárnapjának gyertyagyújtó ünnepségére. Snell György püspök, a Szent Jobb őre és Szentgyörgyvölgyi Péter, Belváros-Lipótváros polgármestere köszöntötte a téren megjelenteket és a hagyományos adventi vásárra érkezetteket, és a szervezőkkel közösen felkapcsolták a tér, a belváros utcái és a középpontban felállított karácsonyfa díszkivilágítását. A megnyitó része volt az újévig Budapest leglátványosabb vizuális élményének számító, a bazilika falára vetített fényfestés. A vásár területén található az Ökumenikus Segélyszervezet adománygyűjtő pultja is és az az üvegfalú sütödéje, ahol a szervezet önkéntesei a vásárra látogatók előtt sütik a szeretet.éhség kampányból jól ismert, az adományozóknak készülő szív alakú mézeskalácsokat.

Az 1991-ben alapított Ökumenikus Segélyszervezet Magyarország egyik legnagyobb nemzetközileg is elismert karitatív szervezete. A természeti csapások és ember okozta krízisek károsultjainak segítése mellett folyamatos szociális tevékenységének középpontjában a legszegényebb családok és gyermekek támogatása, valamint a társadalmi szolidaritásra való ösztönzés áll. Országszerte megtalálható 20 szociális és fejlesztő központján keresztül több mint 50 különálló szolgáltatással segíti a krízishelyzetbe került családokat, gyermekeket, hajléktalanokat, szenvedélybetegeket, illetve a segíti a hátrányok leküzdésében a munka világába való visszakerülésért küzdőket. Az Ökumenikus Segélyszervezet több mint húsz év alatt 36 országban mintegy 25 milliárd forint értékben segítette eddig a bajbajutottakat.

* * *

Lévai Anikó köszöntőbeszéde:

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Jelenlévők! 19 év – ennyivel a hátunk mögött elmondhatjuk, hogy a Segélyszervezet adventi adománygyűjtő akciója most már tagadhatatlanul „nagykorúvá” érett és közben az ország legnagyobb ünnepi összefogásává vált. Növekedésének és „sikerének” titka egyszerre a változás és az állandóság.

A változást az jelenti, hogy az egykori perselyeket felváltják a mobiltelefonok, melyekről a 1353 adományvonal hívható, lehetőség van az internetes adományozásra, illetve a Tesco áruházakban árusított kuponok megvásárlására. A médiában illetve a szervezet közösségi oldalain a gyűjtés és az ünnepi segélyakciók minden mozzanata követhető.

Az állandóság, hogy üzenete mit sem változott - ma is ugyanazokra az értékekre épít: karácsony legfontosabb üzenetére, a cselekvő szeretetre, az önzetlen szolidaritásra, hogy nem csillogó karácsonyi jótékonysági vagy ajándékozási akció, hanem azért gyűjt a Segélyszervezet, hogy a hétköznapokban tudjon minél több családnak valódi kitörési pontokat kínálni a szegénységből. Akkor is, amikor az adventi vásárok bezárnak, nem szól már mindenütt karácsonyi zene, az ünnep fényei már távolba tűnnek. Mert segítségre, a Segélyszervezet munkájára egész évben szüksége van az elesetteknek és nélkülözőknek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Jelenlévők! A mai adventi gyertyagyújtásunkra hoztam egy idézetet, egy köztünk élő szenttől, Böjte Csabától - hadd osszam meg Önökkel: „Mindezt nektek adom - mondta a gonosz lélek. Az anyagi világ, a mindenféle elektromos, plasztik, króm limlom került a céljaink központjába. Nem a család a fontos, hanem a ház. Nem a gyermek, a szerelem a fontos, hanem a „minden”, melyet meg akarunk adni a meg sem születő gyermeknek. Karácsony éjjelén, vagy a Názáreti egyszerű csendjében hiszem, hogy a Boldogságos Szűzanya és Szent József megtapasztalta az emberi lét teljességét, békéjét, boldogságát. Nem voltak ott világunk fényűző elektromos, króm, plasztik csodái, de ott voltak ők egymásnak, Isten adta ajándéknak, áldásnak. Nem fogyasztottak, hanem ajándékká váltak. Világunkat a barbárságba való visszaeséstől, a pusztulástól, csak a tudatos értékváltás mentheti meg, a mai fogyasztói, élvezői kultúra helyett a betlehemi, názáreti csendes élet méltóságában kellene Krisztust követnünk. Más út nem adatott az emberiségnek.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Jelenlévők! Böjte Csaba atya pár évvel ezelőtt osztotta meg e gondolatokat, de szavai most is éppoly aktuálisak. A mai nappal kezdődik az Advent, a várakozás időszaka. De tudunk-e még igazán várakozni? Éberen, reménykedőn, tudatosan, fegyelmezetten? Csendesen, békésen, magunkba mélyedve mégis másokra figyelve? És mit várunk? Természetesen az Úr kegyelemhozó eljövetelét? A téli napfordulót, az egyre hosszabb nappalokat, az alvó természet lassú ébredését, a lét megújulásába, az emberi élet örökkévalóságába vettet reményünk beteljesülését? Várjuk a Karácsonyt, gyermekké válva várjuk a csodát, a kegyelmet? És meg tudjuk-e tanítani gyermekinknek is, hogy hogyan éljék meg a csodát? Megannyi kérdés. De mi tudjuk a válaszokat.

A média- gerjesztette plázakarácsonyok, magazin-eszményű top-ajándékok, hipermarket-tülekedések időszakában nincs könnyű dolgunk. De mi tudjuk, hogy lehet másképp. Nekünk a készülődés gyönyörűsége nem az ajándék-vadászatot, a trendi karácsonyfadíszek beszerzését és az eltúlzott sütést-főzést jelentik. Sokan úgy élik meg a karácsonyt, hogy csak és kizárólag a külsőségekkel foglalkoznak, csak az általuk kitalált képhez ragaszkodnak görcsösen, mintha az adventi időszak egy hegy vagy fa megmászása lenne. Mint a viccbeli szarvas, aki mikor felmászik a fára megkérdi tőle a mókus: Miért jöttél fel? - Mert almát akarok enni. - De hisz ez fenyő! - Nem baj, hoztam magammal.

Kedves Jelenlévők! Közhely, mégis igaz: a szívünket öltöztessük díszbe, ne a környezetünket. Csendesen, békésen, jobban odafigyelve magunkra és másokra is. A legnagyobb ajándék, amit másoknak adhatunk: önmagunk. József és Mária ott voltak egymásnak ajándékként – figyelmeztet Csaba testvér. Mi az, amit mi is meg tudunk tenni az ő példájukat követve? Legyünk fogékonyak mi magunk is a jóra, a fényre. Figyeljünk szeretteink, a környezetünkben élők lelki szükségleteire: ajándékozzunk figyelmet, minőségi időt, önfeledt pillanatokat.  A jótékonyság otthon kezdődik – először a családban, a munkahelyen, szűk környezetünkben nézzünk szét.

„Az ünneplés csak annak jelent valamit, aki részt vesz benne.” – írta Hans-Georg Gadamer. Gondoljunk azokra, akik nem vagy csak magányosan ünnepelhetnek. A magukra hagyatottakra, az elfeledettekre, és nyújtsuk ki feléjük a kezünket. A karácsonyt az éli meg igazán, aki engedi, hogy lelkében a kegyelem által megszülethessék az üdvözítő Jézus. Tegyük fel magunknak a kérdést, mi vajon befogadnánk-e a kopogtató Szent családot, befogadjuk-e a szívünkbe Jézust, az Isten ajándékát?

Kedves Jelenlévők! Magunknak teremtjük meg az ünnepet. Ne akarjunk mindent: tökéletes díszletet, tökéletes rendet, tökéletes ajándékokat, tökéletes ételeket. Olyan kevés dolog kell ahhoz, hogy szép legyen az advent: apró gesztusoktól, meghitt családi hagyományoktól lesz csodálatos és emlékezetes.

Szabó Magda írja: „Megvoltak a magunk sajátos szokásai. Anyám minden süteményt jóval hamarabb megsütött, mint megjött volna az ünnep, nagy papírdobozba borította, s kinn hagyta a tüllajtós kamaraszekrényben, amelyből karácsonyig az utolsó szemig mindent kiettünk, dacosan lázadva az ünnep minden olyan megfogalmazása ellen, hogy ahhoz valamifajta, pláne rituális étel szükséges. „A karácsony – mondta apám – lelkiállapot, nem étkezés.” Nem is volt nálunk szentestére egy falat sütemény se már, mikor boldog ünnepeket kívánni mentünk ünnep első napján, minden háziasszony elragadtatva nézett bennünket, mert mi voltunk az egyedüli vendégek, akik rávetették magukat a bejglire, és boldogan felfalták, amit elibük raktak.” Szabó Magda édesapjának szavait: a karácsony lelkiállapot, nem étkezés – még sokféleképpen ki tudnánk egészíteni. a karácsony lelkiállapot, nem ünneplő ruha-seregszemle, a karácsony lelkiállapot, nem ajándékozási verseny, a karácsony lelkiállapot, nem díszkiállítás – a sort Önök is bátran folytathatják.

És milyen érdekes, ha megkérdezzük a gyerekeket, hogy nekik mitől karácsony a karácsony, mi az, amit a legjobban várnak benne magunk is meglepődünk azon, hogy milyen tiszta, igaz és az örök értékeket követő válaszokat adnak.

Advent van. Adjuk önmagunkat – a figyelmünket, az időnket másoknak. Kívánom, hogy az ünnepi összefogáshoz csatlakozva idén is minél többen ízlelhessék meg az önzetlen segítségnyújtás tiszta örömét és váljanak ne csak ünnepi vendégeivé, hanem igazi tagjaivá az Ökumenikus Segélyszervezet segítő közösségének! S fogadjuk mi is kitárt szívvel azt, amit mi kapunk: a másik ember odafordulását, az apró kezek bársonyos simogatását, a meleg megtartó kéznyújtást.


(segelyszevezet.hu – orbanviktor.hu – Fotó: MTI – Szigetváry Zsolt és adventiunnep.hu)


Az adventi sajtótájékoztatóról készült képriport a Fotógalériában tekinthető meg.