„Zavarba ejtő, mondhatnánk kényelmetlenül példamutatót életet élt, nap mint nap szembenézett az általunk elképzelhetetlen nyomor és kilátástalanság szörnyű jeleneteivel. Nem távoli adományozóként könnyített lelkiismeretén, hanem évtizedeken át bírta lelkierővel a jelenlétet Kalkutta nyomornegyedeiben” – mutatta be Pokorni Zoltán Boldog Teréz anyát, akinek szobrát a mai nap avatták fel a Mártonhegyen, a nevét viselő téren.

 

A kerület polgármestere beszédében kitért rá, hogy Teréz anyát a média sztárrá akarta faragni, de ő minden kitüntetés, minden királyi, elnöki fogadás, Nobel-díj átvétel után makacsul visszatért pártfogoltjai közé. Ugyanakkor – tette hozzá – a média letagadhatatlan javára írható, hogy milliókkal ismertette meg személyét és cselekedeteit, hogy elgondolkodtasson bennünket az önzetlenség, a segíteni akarás egyszerű, hétköznapi természetességéről. Pokorni Zoltán megemlítette, hogy a Teréz anya által alapított Szeretet Misszionáriusai rendjéhez ma már négyezer apáca és négyszáz szerzetes tartozik, gyógyító-gondozó munkájukat számtalan önkéntes segíti a világ százötven országában, köztük Magyarországon is.

 

Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége a szoboravatáson arról beszélt, hogy Teréz anya szeretetről vallott hitvallása mindenki számára példaként szolgál. „Azzal, hogy Teréz anya-szobrot avatunk a jótékonyság nemzetközi napján, mi is hitet teszünk a szociális érzékenység és a kultúrák találkozása mellett” – mondta, majd emlékeztetett Szent Teréz szavaira, miszerint a világban sokan vannak azok, akik egy darabka kenyérre éheznek, de talán még többen vannak azok, akik a szeretetre. Felidézte, hogy a Teréz anya által alapított szerzetesrend hitvallása többek között azt a feladatot tűzte ki célul, hogy segítse az éhes, a ruhátlan, a hajléktalan, a leprás, a béna és a vak embereket, olyanokat, akiket kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket. (A teljes köszöntőbeszéd a cikk végén olvasható.)

 

Az Albán Köztársaság nagykövete, Mira Hoxha köszöntőjében rámutatott, hogy az ENSZ közgyűlése két évvel ezelőtt magyar kezdeményezésre nyilvánította szeptember 5-ét, Boldog Kalkuttai Teréz anya halálának napját a jótékonyság világnapjává. „E nap célja, hogy tisztelegjen a történelem egyik legnagyobb humanitáriusa előtt, a modern kor egyik legkiválóbb asszonya, az albán nemzet lánya és büszkesége előtt” – jelentette ki a nagykövetasszony. Mira Hoxha beszédének zárásaként köszönetet mondott a Hegyvidéki Önkormányzatnak, Pokorni Zoltán polgármesternek, valamint Fonti Krisztina alpolgármesternek elkötelezettségükért, amiért lehetővé tették a szoborállítást.

 

Az 1941-ben Székelyhídon született, majd Rákospalotán felnőtt szobrászművész, Mihályi Gábor alkotását, az Albán Köztársaság és a Hegyvidéki Önkormányzat együttműködésével felállított bronzszobrot Pokorni Zoltán, Lévai Anikó, Mira Hoxha, valamint Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius közösen leplezte le a Boldog Teréz anya téren. A Bürök, az Ormódi és a Kempelen Farkas utca találkozásánál lévő kis teret két évvel ezelőtt nevezték el a béke-Nobel-díjas apácáról.

 

 

A szoboravatást követően Almira Emiri zongoraművész, Federica Vinci énekesnő, Rina Kacinari csellista és Vámosi-Nagy Zsuzsa fuvolaművész közreműködésével, a Hegyvidéki Önkormányzat, valamint albán, az olasz és koszovói nagykövetség támogatásával jótékonysági koncertet szerveztek a MOM Kulturális Központban a kerületi Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona, Óvodája és Általános Iskolája megsegítésére. A programban olasz operaáriák, albán népzene, valamint romantikus és kortárs zeneművek szólaltak meg.

 

A koncerten megjelenteket Fonti Krisztina köszöntötte, aki bevallása szerint mindig is nagy tisztelője volt Teréz anyának, csodálta a kis, törékeny asszony végtelen erejét és lelki nagyságát. Az alpolgármester úgy vélte, nem véletlen, hogy ez a csodálatos asszony éppen itt, Kelet- és Nyugat-Európa határvidékén született, hiszen – mint fogalmazott – „mi itt a világnak ezen a részén magunkénak vallhatjuk a nyugati civilizáció örökségét, a kereszténység tanítását a könyörületességről, a szegények, a gyengék gyámolításáról, ugyanakkor a történelem viharai nyomán sokkal inkább tudjuk, mit jelent a nélkülözés, a túlélésért folytatott küzdelem.”

 

Az ENSZ közgyűlése magyar kezdeményezésre 2012. december 17-én nyilvánította szeptember 5-ét, Boldog Kalkuttai Teréz anya halálának napját a jótékonyság világnapjává. Az albán származású, 1997-ben elhunyt és 2003-ban boldoggá avatott Teréz anya 1928-tól szerzetes nővérként tanított Indiában. 1948-ban elhatározta, hogy a szegények szolgálatának szenteli az életét és megalapította a Szeretet Misszionáriusainak Közösségét. Azóta a világ számos országában nyitottak házakat a szenvedők megsegítésére New Yorktól Libanonig, Perutól Csernobilig. A világon működő 650 házukban mintegy 5000 nővér dolgozik.

 

 

(hegyvidek.hu – orbanviktor.hu)

 

 

* * *

 

Lévai Anikó köszöntőbeszéde:

 

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Jelenlévők! A Nobel-békedíjas Boldog Teréz anya, a szeretet misszionáriusa, a szegények gyámolítója – olyasvalaki, akiről csak a legőszintébb csodálattal, elismeréssel szólhatunk. Már azt egy rendkívül jelentőségteljes és üzenetértékű kezdeményezésnek tartottam, hogy a teret róla nevezték el. Azt pedig, hogy ezen a téren Boldog Teréz anya szobrát avathatjuk fel a Jótékonyság Világnapján mi is hitet teszünk a szociális érzékenység és a kultúrák párbeszéde mellett. Köszönöm az Albán Nagykövetségnek és a XII. kerületi Önkormányzatnak a kezdeményezést és a nagylelkű adományt, amely a megvalósítást lehetővé tette!

 

Kedves Jelenlévők! „A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, a kétségbeesést és a reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.” – mondta Teréz anya. Mi, akik csak csodálni tudjuk Őt, feltesszük magunknak a kérdést: hogyan lett a szegény, félárva albán lányból missziós nővér Indiában? Honnan jött az a lelkierő, az a lámpásként ragyogó szellemiség, amely Kalkutta szegényei közé vezérelte? Hogyan tudta még a kolostori iskola békéjét és kényelmét is feladva a legszegényebbek, a legelesettebbek között végezni áldozatos munkáját?

 

„Nem vagyok biztos abban, milyen lesz a mennyben, de egyet biztosan tudok. Ha meghalunk és eljön az idő, hogy az Úr ítéljen fölöttünk, nem azt kérdezi majd: mennyi jót tettünk életünkben, hanem mennyi szeretettel tettük” – mondta. Mély hitéből származó szeretete vezérelte őt egész életében a legelesettebbek felé vezető úton.

 

Kedves Jelenlévők! Teréz anya az általa alapított a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend hivatását így fogalmazta meg: „hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket”.  Elhivatott életműve mindannyiunk számára követendő példa, ugyanakkor fájdalmasan aktualitásokra is felhívja a figyelmünket.

 

Kedves Jelenlévők! „A világban nagyobb az éhség a szeretetre és elfogadásra, mint a kenyérre” – mondta. A legnagyobb nyomor, a legnagyobb szegénység a szeretetlenség, az elhagyatottság, a magány. A legszegényebbek azok, akiket nem fogadnak el, akiket elkerülnek, akik nemkívánatosak. Kik ezek az emberek, kik a legszegényebbek? Lehet egy kalkuttai leprás koldus – de sajnos, a saját környezetünkben is találunk ilyeneket. „Olykor azt gondoljuk, a szegénység: éhesnek, mezítelennek és hontalannak lenni. Mégis a legnagyobb szegénység nemkívántnak, nem szeretettnek lenni és tudni, hogy senki sem törődik veled. El kell kezdenünk gyógyítani ezt a szegénységet a saját otthonainkban.” - Teréz anya arra int minket, hogy először az otthonainkban, a közvetlen környezetünkben nézzünk körül. Az elhagyatott, magányos, idős szomszéd asszony, akire soha senki nem nyitja rá az ajtót. Az ismerős kisfiús, akire a szüleinek soha nincs idejük. Egy lány, aki nem tudja valóra váltani szülei álmát, és ezért elfordulnak tőle. Egy ember, aki azt érzi, hogy ő senkinek sem kell.

 

Teréz anya arra figyelmeztet minket, hogy soha ne engedjük, hogy valaki ne legyen boldogabb a velünk való találkozás után, mint előtte. Legyünk mi is a szeretet misszionáriusai!