Köszönet a partnereknek
2014. november 6.
2014. november 6-án immár hatodik alkalommal került sor az Ökumenikus Segélyszervezet éves Partneri Találkozójára. Az eseménynek évek óta otthont adó Művészetek Palotájának üvegtermében ezúttal is több mint félszáz partner vezető képviselője gyűlt össze.
Nyitóbeszédében Lévai Anikó kiemelte: csakúgy, mint magánéletünkben, munkánkban is fontosak a körforgások, az évről évre ismétlődő mérföldkövek. Nagy öröm, hogy a Segélyszervezet partneri találkozója mára ilyen széles közösség számára vált az éves körforgás állandó elemévé. Egy fontos „megállóvá” az év végéhez közeledvén, mikor együtt értékelhetjük céljainkat, eredményeinket és köszönetet mondhatunk útitársainknak.” A jószolgálati nagykövet külön köszöntötte azokat a partnereket, akik megismerve a Segélyszervezet céljait évek óta elkötelezett támogatói és aktív résztvevői a nélkülözőkért és bajbajutottakért végzett munkának. Lévai Anikó hangsúlyozta: „Az Ökumenikus Segélyszervezet partnereként adományaikat nem egy feneketlen zsákba töltik, nem egy szélmalomharcot támogatnak, hanem valódi, mérhető és fenntartható változást nagyon sok nehéz helyzetű család életében.”
A nyitó köszöntőt követően Lehel László beszámolója következett a Segélyszervezet 2014-es munkájának súlypontjairól, partneri együttműködéseiről. Az elnök-igazgató hangsúlyozta: „ A szegénység elleni küzdelemben a Segélyszervezet 2014-ben a kitörési pontokat kínáló felzárkózási programjainak megerősítésére koncentrált. Ez a hosszú távú munka ma már elképzelhetetlen azok nélkül a vállalati és kommunikációs partnerek nélkül, akik lehetőségeik szerint, eszközeikkel egész évben a Segélyszervezet mellett állnak.”
Az év segélyakcióit és adománygyűjtéseit áttekintő beszámolót követően Wolf Kati, a Segélyszervezet önkéntese "Kéz" című dalát adta elő. A beszédek sorát Kovács „Koko” István zárta. A tavalyi évhez hasonlóan szinte egyenesen a New York Marathonról érkező jószolgálati nagykövet, a támogató közösség erejéről beszélt. Hangsúlyozta „ahogy egy maratonon, egy segélyszervezet mindennapjaiban is óriási erőforrást jelent az a közösség, aki követi, támogatja a kihívásokkal küzdőt. Különösen is, hogy az egyes támogatások egymást is erősítik, összeadódnak.”
Az esemény második része Simon András, az esemény házigazdája pohárköszöntőjével vette kezdetét. A koccintásokat követő beszélgetésekben idén is az év végi események tervezéséé, illetve következő év lehetőségeinek feltérképezéséjé volt a főszerep.
* * *
Lévai Anikó köszöntőbeszéde
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Igazgató úr – igazgató urak, kedves vendégeink! Mindannyiunk életében vannak meghatározó körforgások: évszakok, családi és vallási ünnepek, gyermekként – aztán persze szülőként újra – az óvoda vagy iskolaév eseményei… Így van ez a munkánkban is: legyen bármi is a hivatásunk, vannak évről évre ismétlődő szakaszok és mérföldkövek, kinek a vetés-aratás, kinek a kereskedelmi szezonok, marketing kampányok, szakmai kiállítások, konferenciák, pénzügyi mérföldkövek…
Fontos, hogy ebben a körforgásban - pörgésben legyenek biztos pontok, ahol megállunk vissza- és előretekintünk, és értékelünk: hogyan dolgozunk, honnan-hova tartunk, megvannak e még kitűzött céljaink, megvannak-e még az útitársaink. Nincs ez másképp a Segélyszervezet életében sem, erre szolgál ez az állandó, elmaradhatatlan év végi partneri találkozó. Biztos pont: tudjuk, hogy egyszer egy évben találkozunk, beszámolunk, köszönetet mondunk. Ahogy elnök-igazgató úr beszámolójából látják: idén is van miért! Engedjék, meg hogy ezt az alkalmat megragadjam, hogy mindannyiuknak köszönetet mondjak azért, hogy az elmúlt egy évben is velünk voltak az úton.
Mindig büszke voltam arra, hogy milyen jó a memóriám – vigyázni kell velem, veszélyes vagyok ilyen szempontból. Most is jól emlékszem, mivel búcsúztam el Önöktől tavaly ilyenkor. Azt mondtam, hogy kérem az együttműködés folytatását, mert ahhoz nem kell árvíz. Sőt, semmilyen katasztrófa nem kell hozzá. „Alapjáraton” is van dolgunk elég az olyan projektekkel, mint például a kastélyosdombói, ahol megpróbálunk arra megtanítani egy közösséget, hogy hogyan tud a saját lábára állni, hogyan élhet teljes, nem segélyekből, hanem munkából finanszírozott életet.
Nos, ez afféle önbeteljesítő jóslatnak bizonyult: a tavalyi különleges mértékű árvíz, vagy a korábbi vörösiszap katasztrófa után idén – legalábbis Magyarországon – alkalmunk volt nyugodtan építkezni, mert efféle haváriahelyzetek nem nehezítették ezt a módszeres építkező munkát, nem volt olyan esemény, amelyhez többlet energiaráfordításra lett volna szükség.
Nagy örömömre szolgál, hogy mikor körbe nézek, látom, hogy egyre többen vannak, akik évek óta velünk vannak. Akik vették a fáradságot, hogy megismerjék és megértsék a Segélyszervezet célkitűzéseit, munkáját és túllépve az ünnepi jótékonykodás és látványos akciók világán részévé váltak a Segélyszervezet körfogásának, ennek az év 365 napján zajló elhivatott munkának.
Nagy örömünkre szolgál, hogy egyre többen értik azt a gondolkodásbeli váltást, amit Segélyszervezetünk egyre bátrabban zászlajára tűzött, aminek lényeg éppen az, hogy nem az a célunk, hogy a hozzánk kerülő családokat minél látványosabb statisztikákat produkálva segélyezzük, és minél többször és minél többeket. Nem, hanem éppen hogy akik hozzánk fordulnak, és maguk is akarják a változást, maguk is készek kitörni a segélyek és szociális szolgáltatások körfogásából, azoknak felkínáljuk az esélyt a kitörésre.
Többen Önök közül jártak már velünk az elmúlt évben Kastélyosdombón. Mikor legutóbb voltunk, éppen azt ünnepeltük, hogy a önálló otthonba költözhettek az első, modellprogramban résztvevő családok. Hogy velük együtt sikerült megszakítanunk az átmeneti otthonról átmeneti otthonra vándorlás ördögi körét és helyébe egy jó körforgást létrehozni ebben a Somogy megyei kis faluban: hogy a kiköltöző családok helyére újak költözhetnek, hogy a szociális gazdaságunkban a benne dolgozó családok újra és újra „szüretelhetik” a jól megérdemelt munka gyümölcseit.
Nagyon köszönjük, mindannyiuknak, akik támogatásukkal segítik ezt az esélyteremtő munkánkat, Kastélyosdombón és a többi családok átmeneti otthonában, munkaerőpiaci programjaink vagy éppen hátrányos helyzetű gyermekek százait segítő felzárkózási programjaink támogatóiként. Köszönjük, mindannyiuknak, akik akár közvetlen adományozóként vagy adománygyűjtéseink partnereiként segítették, hogy jobb körülményeket tudjunk teremteni intézményeinkben, akik saját termékeikkel vagy szolgáltatásaikkal segítették munkánk eredményességét és hatékonyságát szociális intézményeinkben vagy épp egy természeti katasztrófa károsultjainak megsegítésében. Külön köszönjük azoknak a stratégiai partnereinknek, akik hozzájárultak ahhoz, hogy 23 év után a Segélyszervezet végre egy méltóbb országos koordinációs és önkéntesképző központba költözhet.
Köszönjük Önöknek és közben újra csak hangsúlyozzuk: nincs vége, a körfogás folytatódik, sok feladat vár ránk idén télen és 2015-ben is, de egyet ígérhetünk, mikor további támogatásukat kérjük: az Ökumenikus Segélyszervezet támogatójaként adományaikat nem egy feneketlen zsákba töltik, nem egy szélmalomharcot támogatnak, hanem valódi, mérhető és fenntartható változást nagyon sok nehéz helyzetű család életében!
(Forrás és fotók: segelyszervezet.hu – orbanviktor.hu)
Az találkozóról készült képriport a Fotógalériában tekinthető meg.
Zeneakadémiai hangversennyel zárult a Reconnections nevű izraeli-magyar zenei együttműködés idei egyhetes workshopja, amelyet a Jeruzsálemi Zene- és Táncakadémia, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem immár negyedik alkalommal rendezett meg.
Emléktáblát avattak Zumbok Ferenc, a Zala Megyei Bíróság egykori tanácselnöke, a Fővárosi Cégbíróság vezetője, majd a Sándor-palota, a Várkert Bazár és a fertődi kastély újjáépítéséért felelős kormánybiztos tiszteletére Zalaegerszegen.
A Magyarországtól legtávolabb élő magyar népcsoport, a csángók idén huszadik alkalommal mutatták be a Csángó bálon saját táncaikat, énekeiket, történeteiket, az est csángó műsorvezetője pedig elmondta: számukra nagy erőt ad a küzdelmes hétköznapjaikban az a figyelem és törődés, amelyet az óhazából kapnak.
