Különleges zongorák a legnagyobb zongorakészítő gyáraktól, hajdani ajándéktárgyak a világ sok tájáról, a mester márványba vésett kézfeje, korabeli festők portréi a zeneszerzőről, eredeti könyv- és kottatár a művész személyes tárgyaiból, korhű bútorok és hímzett terítők – többek között ez látható annak az épületnek az első emeletén, amely a nagy zeneszerző otthonául is szolgált pesti itt tartózkodásakor, s amely épület hangversenyterme az első komolyabb, koncertekre alkalmas helyszínként lett megálmodva.

Ma a földszinten Kutatóközpont és Zenetörténeti Kutatókönyvtár működik kutatók, muzsikusok, növendékek és tanárok számára. Az első emeleti, hajdani lakás és ma is működő hangversenyterem felett egy Liszt-lemezeket gyűjtő hangtár (fonotéka) mellett a Liszt Ferenc Társaság és a Magyar Kodály Társaság kapott helyet, míg a harmadik emelet termeiben – úgy, ahogy hajdanán is - zeneakadémiai oktatás folyik.

Ebben az épületben fogadta a Budapestre akkreditált nagykövetek házastársait Lévai Anikó, Martonyiné Rábai Rozália és Devich János, a Zeneakadémia Kamarazenei Tanszék vezetője, annak az emlékévnek a részeként, melyet világszerte ünnepelnek, Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóján.

„Szeretném megmutatni azt a házat, ahol Liszt Ferenc is élt, dolgozott és tanított. Arra, hogy az épület milyen célszerűen épült hajdanán bizonyság rá, hogy most, amikor a Zeneakadémia felújítás alatt áll, az ottani helyszín helyett az itteni hangversenyteremben tarthatnak koncerteket” – kezdte Lévai Anikó köszöntőbeszédét, majd régi írásos emlékek és anekdoták alapján mesélt a vendégeknek arról, hogy ki volt Liszt Ferenc, és mit jelentett a Magyarországnak a világhírű zongorista és zeneszerző.

Lévai Anikó, mint a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) alapítója és önkéntese mutatta be Edvi Pétert, a Szolgálat elnökét, aki egyrészt arról beszélt, hogy a húsz éves szervezet mi mindent tett és tesz, s milyen új programok felállításán dolgozik a nehéz helyzetben lévő gyermekekért, másrészt arra bíztatta a követségek képviseletében jelenlévőket, hogy az NGYSZ hagyományos városligeti Gyermeknapján azon országok képviseletei is állítsanak fel sátrat, akik eddig még nem tették.

Amikor dr. Domokos Zsuzsa, az Emlékmúzeum igazgatója körbevezette a vendégeket a szobákon, Fülei Balázst, a Zeneakadémia tehetséges fiatal növendékét kérte fel, hogy három hangszeren mutasson be Liszt-műveket: egy harmóniumon, egy Chickering- és egy üvegzongorán. A Georges Bachmann által készített üvegzongora (piano-harmonica) már elkészültekor is kuriózumnak számított azzal, hogy a húrok helyett hangolt üveglapokkal építették fel a zongorát. A szalonban található másik, három pedálos Chickering-zongora egyenesen Liszt Ferencnek készült. Amikor a művész 1880 őszén Itáliában tudomást szerzett Chickering ajándékozási szándékáról, levélben azt kérte tőle, hogy küldje a zongorát a budapesti Zeneakadémiára. Itt végül a lakásához kapcsolódó hangversenyteremben állíttatta föl, és mind maga, mind növendékei gyakran használták a különlegesen teherbíró hangszert, melynek hangja még ma is vetekszik a modern koncertzongorákéval. Külön szépséget ad a hangszernek az az ezüstből készült kottatartó, amely 1858-ban készült, s közepén egy Liszt-dombormű, felül Beethoven, Schubert és Weber miniatűr mellszobra ékeskedik. (Arról, hogy mi mindent látni még az Emlékmúzeumban, érdemes ellátogatni a múzeum http://www.lisztmuseum.hu/ címen található honlapjára.)

A múzeum bemutatása után koncert zárta a programot, amelyen az akadémia tehetséges hallgatói (zongorán Cho Younghoon és Gyöngyös Ivett, énekelve Jakab Ildikó Emese, hegedűn játszva Banda Ádám) adott elő Liszt-műveket Budapest első Zeneakadémiájának hangversenytermében.

(orbanviktor.hu)

Az eseményről készült képriport a Fotógalériában tekinthető meg.