Szám Katalin, a Képmás magazin főszerkesztője megnyitóbeszédében többek között elmondta: örül annak, hogy idén a Magyar Kultúra Napjára esik a díjátadás, hisz a sajtó egy fontos láncszemet jelent a kultúra és az emberek között. Azok az újságírók, akik az a tavalyi év jelöltjei nem pusztán szakmai tudásukról, hanem az élethez való érzékenységükről is tanúbizonyságot tettek.

Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) család- és ifjúságügyért felelős államtitkára a média társadalmi hatásáról beszélt, s annak kapcsán a magyar származású kommunikációkutatótól, George Gerbnertől idézett egy érdekes gondolatot: „Az emberiség történetében először állt elő olyan helyzet, hogy az emberekről, az életről és az értékekről szóló történeteket nem a szülők, nem az iskola, nem az egyház és nem is a közösség egy olyan tagja mondja el, akinek van mondanivalója, hanem egy sor olyan távoli érdekcsoport, amely el akar adni valamit.” Az államtitkár asszony szerint a média hatalom, amellyel vissza is lehet élni, ugyanakkor értékközvetítő szerepe is van. Egy jó cikk nemcsak elgondolkodtat, hanem akár mások segítésére, támogatására vagy pozitív döntésekre késztethet. A család érték, és Novák Katalin köszönetet mondott mindazoknak, akik készek ezt közvetíteni a különböző médiumokban.

Az esten több előadó is fellépett, köztük Halász Judit, aki Radnóti Miklós: Ikrek hava című művéből mondott el egy részletet. Bagi István, az ismert humorista önéletrajzi könyvéből a gyermekkoráról olvasott fel egy visszaemlékezést, Pikali Gerda és Magyar Attila a Sors bolondjaiból kiragadott párbeszédeket adtak elő, majd Caramel énekelte el a Szállok a dalban című slágert.

A díjátadón megjelent Lévai Anikó arról beszélt, hogy a nemzet ereje a családokban van, de oda kell figyelni azokra is, akiknek valamiért nem sikerül a családalapítás vagy a gyermekvállalás, és segíteni kell őket abban, hogy céljaikat elérhessék. Ennek a kérdésnek jobban meg kellene jelennie a közbeszédben, ebben pedig a média sokat tehet, miként tették a mostani díjazottak is, akik munkáikban érzékeny témákat érintettek. (A köszöntőbeszéd teljes terjedelemben a cikk végén olvasható.)

Élő Anita a Heti Válaszban megjelent Gyerekesek kíméljenek? című írásáért kapta a díjat, amelyet a Richter Gedeon Nyrt. támogatott. Közönségdíjas lett Szuchy Zsuzsa, a Tenyérnyi gyerekek című dokumentumfilm (MTVA) készítője, aki a Magyar Katolikus Rádió különdíját is elnyerte. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2014-re Bencze Áronnak, a csaladhalo.hu honlap munkatársának ítélte oda a különdíját az Eldöntöttem, hogy nem ölöm meg ezt a kisbabát című cikkéért. A Kolping Hotel különdíját Szemere Katalin kapta a nol.hu portálon megjelent Káposztás lepény című riportfilmjével.

A Családbarát Médiáért-díjat 2006-ban hívta életre a Képmás magazin szerkesztősége, együttműködve a Média a Családért Alapítvánnyal. Az elismerést évente egyszer ítélik oda. A zsűri havonta választ ki egy jelöltet, és közülük kerül ki az év díjazottja. A tizenkét jelölt médianyilvánosságot kap a családmagazin nyomtatott és online felületein. A díj célja, hogy növelje az újságírók társadalmi kérdések iránti érzékenységét, valamint szakmai megbecsülésüket, és felhívja a médiában dolgozók figyelmét arra, milyen fontos szerepük és felelősségük van az olyan folyamatok alakulásában, mint például a család- és gyermekbarát közgondolkodás elterjedése.

* * *

Lévai Anikó köszöntőbeszéde:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Jelenlévők! Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket a Családbarát Médiáért-díj átadó ünnepségén. Tavaly is nagyon szerettem volna itt lenni, de akkor kénytelen voltam helyettest keresni magam helyett – hála Istennek a téma a férjem számára is fontos, ezért nem nagyon kellett őt rábeszélnem, hogy eljöjjön helyettem. Azt hallottam, hogy nagyszerű vendégfogadtatásban volt része, amit nagyon köszönök, mert így van esélyem, hogy máskor is megkérjem ilyen beugró szereplésre…

Ha a díj kapcsán szeretném megosztani a gondolataimat Önökkel, olyan közhelyszerű dolgokat kell mondanom, amelyek szerintem nem is lesznek túl meglepőek az Önök számára: Számomra a család jelenti a legnagyobb boldogságot. Házasság és gyerekpárti, családpárti vagyok. Hiszek abban, hogy az ember arra született, hogy családban éljen, és a teljes élethez szüksége van a megtartó családi háttérre.

A család a legkisebb, s egyben a legerősebb közösség, olyan alapköve a nemzetnek, a társadalomnak, amelyre a jövőt tudjuk építeni. „Ahogy a sejt a legkisebb biológiai építőelem, a társadalomé éppúgy a tűzhely, vagyis a családi otthon”  - írta Le Corbusier.

Úgy gondolom, hogy ezzel a hitemmel, ezzel az elképzelésemmel nem vagyok egyedül az itt jelenlévők között. Úgy gondolom, hogy mi, akik ma itt összegyűltünk, elkötelezettek vagyunk a családok mellett, a családi élet értékei mellett, sokan nagycsaládban is élünk és a mindennapjainkat áthatja a család megtartó ereje. Hiszünk abban, hogy a nemzet ereje a családokban, a gyerekekben rejlik és hiszünk abban, hogy az emberi lét megéléshez szükség van társra, hogy a férfi és nő kapcsolatának legideálisabb formája az életre szóló szövetség, és hogy a gyerekek számára a legeszményibb lehetőségeket a biztos és kiegyensúlyozott családi háttér adja.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy mindez nem jelenhet meg egyfajta monomániás szólamként, nem csukhatjuk be a szemünket és nem foghatjuk be a fülünket, hanem igenis oda kell figyelnünk azokra, akik másképp éreznek. Oda kell figyelnünk, oda kell fordulnunk, meg kell keresnünk és fel kell tárnunk az okokat, hogy miért dönt úgy bárki, hogy nemet mond a gyermekre, nemet mond a családra. Szabad döntés-e ez vagy kényszerűség? Miért? És túl az okokon megoldásokat is kell keresnünk. „A közömbösség a lélek legnagyobb betegsége.” – mondta Bertolt Brecht. Mi pedig nem lehetünk közömbösek. A bizonytalanokat meg kell győznünk, a tétovákat jó példákkal kell bátorítanunk. Segítenünk kell, ha szükséges, de segíteni soha nem lehet erkölcsi piedesztálról. Miért akarhatja egy felnőtt, érett, okos nő, társ nélkül végigélni az életét? Miért dönthet a különválás mellett a háromgyerekes édesanya és édesapa? Miért adhatja örökbe születendő gyermekét a fiatal pár?

Ha tényleg tudni szeretném az okokat, amelyek a döntések hátterében vannak, akkor oda kell fordulnom, oda kell figyelnem, meg kell hallgatnom a másikat. Hihetem azt, hogy van más út, van más lehetőség is – addig azonban nem kezdhetek el erről beszélni, amíg meg nem hallgattam a másikat és meg nem próbáltam érteni, hogy ő milyen valós vagy valósnak vélt okok révén jutott a döntésére.

Ha változást szeretnénk a társadalomban, akkor először ennek kell teljesülnie. Be kell hoznunk a közbeszédbe azt, hogy vannak akadályok, gátak, amelyek a családok, a megszületendő gyermekek útjában állnak – de vannak megoldások is. És ezért nagyon sokat tehet a média.

Noha ez a konkrét szempont természetesen nem volt feltétel, az idei Családbarát Médiáért-díjra jelölt pályaművek rendkívül érzékenységgel érintették ezeket a témákat is. Úgy érzem, ez egy válasz is a közönség, a társadalom részéről felmerült igényre. Az olvasók, hallgatók szeretnének őszinte válaszokat kapni ezekre a kérdésekre.

Nem lehetett könnyű dolga a zsűrinek, mert különlegesen jó műveket jelöltek, nagyon fontos témákkal. Gratulálok mindannyiuknak, a szemléletükhöz, a kezdeményezőkészségükhöz. Önök nagyon fontos küldetést teljesítenek. Köszönöm!


(orbanviktor.hu; Fotó: MTI – Soós Lajos)