A szakmai rendezvény a részt vevő vállalatok döntéshozói számára kívánt segítséget nyújtania vállalati önkéntes programok kiválasztásához, megszervezéséhez, valamint hatásuk átgondolásához, különös tekintettel a projektek HR és PR vonatkozásaira, előnyeire.

 

A konferencia a vállalati önkéntességet a vállalatok társadalmi felelősségvállalási (CSR) tevékenységének részeként tárgyalta. Megvizsgálta annak jelentőségét, a vállalati önkéntes programok sikeres megvalósításának lépéseit, tapasztalatait. A rendezvényen kiemelkedő szerepet kapott a magyar vállalati önkéntesség helyzetének és az önkéntes programok szervezési lehetőségeinek valamint tereinek bemutatása.

 

A konferencia közel százötven résztvevőjét Lehel László az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója köszöntötte. Megnyitóbeszédében reményét fejezte ki, hogy a konferencia felhívja a figyelmet a vállalatok szerepére és felelősségére, az önkéntesség kultúrájának fejlődésében, és hatása túlmutat majd az önkéntesség évén. „Hosszú távú lendületet és inspirációt szeretnénk adni a résztvevőknek. Célunk a vállalati önkéntesség iránti magyar vezetői elköteleződés megerősítése és a jelenlegi hazai helyzet, illetve a fejlődés útjainak közös felfedezése.” – hangsúlyozta Lehel László.

 

Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete nyitógondolataiban kiemelte az önkéntesség – a jelenlegi gazdasági helyzetben különösen is – hatalmas t ársadalmi jelentőségét. Hangsúlyozta a csoportos önkéntesség személyesen is megtapasztalt közösségteremtő erejét és „gyógyító” hatását. Egyre fontosabbnak tartja a vállalatok és a civil szervezetek összefogásának szerepét az önkéntesség hazai kultúrájának fejlődésében. Végezetül minél aktívabb társadalmi szerepvállalásra bíztatta a jelenlévő vállalatvezetőket, amely széleskörű pozitív társadalmi megítélést eredményez a vállalat számára.

 

Az inspiráló nemzetközi trendekről és tapasztalatokról, az önkéntes kezdeményezések vállalatra és közösségekre gyakorolt pozitív hatásairól Chris Jarvis, a kanadai Realized Worth alapító-ügyvezetője, Papp-Váry Borbála, a KIM kormányzati kommunikációért felelős helyettes államtitkára, Dr. Radácsi László, a HBLF Partnerség és Önkéntesség munkacsoportjának vezetője, Fabian Pattberg, CSR és közösségi média szakértője, F. Tóth András az Önkéntes Központ Alapítvány ügyvezető igazgatója, valamint Gáncs Kristóf a Segélyszervezet vállalati kapcsolatok vezetője tartott előadást. A szakértők a délután szakmai műhelybeszélgetéseken cseréltek tapasztalatot a résztvevőkkel a vállalati önkéntes programok kihívásai és hasznossága témakörökben, valamint a humán erőforrás, illetve a pr/kommunikáció területeit érintő kérdésekben.

 

A konferencián részt vettek a legnagyobb hazai vállalatok társadalmi felelősségvállalással, humán erőforrással, vállalati kommunikációval, illetve vállalati önkéntes programokkal foglalkozó felelős vezetői.

 

Intődy Gábor, a Vodafone társadalmi programok igazgatója kiemelte, hogy cégüknél negyedévente egy szabadnapot és pályázat útján anyagi támogatást biztosítanak kollégáiknak közösségi munkavégzésre választásuk szerinti területen. Ezzel erősítik a munkatársak elkötelezettségét, hozzájárulnak személyes fejlődésükhöz, miközben az érintett közösségekben építik a vállalat reputációját, közelebb kerülnek meglévő és potenciális ügyfelekhez is. Sőt, új üzleti ötletek is megszülethetnek az irodaitól merőben különböző körülmények között. Így az önkéntes program egyaránt jelent társadalmi, közösségi és üzleti hasznot.

 

Az E.ON Hungária vezérigazgatója, Dr. Eric Depluet előadásában elmondta, hogy a magyarországi E.ON csoportban vállalati önkéntesség része az üzleti stratégiának és alapja a cégcsoport felelősségvállalási rendszerének. Az évi 16 óra önkéntesi idő, a képzési programokba épített önkéntes munkák, a felsővezetés teljes körű támogatása, a választható önkéntesi programok széles köre, a példamutatás és a kommunikáció a kulcsai és eszközei a már hagyományosan jól működő vállalati önkéntességnek az E.ON-nál, amelynek egyik eredménye volt az is, hogy az E.ON tavaly elnyerte a Vállalati Önkéntesség díját.

 

 

 

 

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaink! Egy nagyon friss élményről szeretnék önöknek beszámolni, bevezetve ezzel a mondanivalómat a vállalati önkéntesség témakörében.

 

Az elmúlt héten a Székelyföldön jártam, Csíkban, és alkalmam volt részt venni egy ünnepségen, amelyet az Ars Topia Egyesület tartott. Ez az egyesület, évek óta szervezi Erdélyben az úgynevezett kaláka mozgalmat. Régi fürdőhelyeket, ahogy arrafelé mondják: feredőket, és gázos fürdőket, mofettákat keresnek meg, terveznek újjá és építenek ki önkéntes alapon, közösségi munkával – azaz kalákában. Ez az önkéntes munka hihetetlenül sokrétű.

 

Történeti forrásokat kutatnak, alapos néprajzi és néplélektani ismeretekre tesznek szert. Egy hozzáértő iroda megtervezi a feredő professzionális felújítását. Ehhez csak és kizárólag a környéken fellelhető természetes alapanyagokat használnak. A munkában a helyi közösség tagjai és máshonnan toborzott önkéntesek vesznek részt. A közös munka nagy élmény a résztvevők számára, közösséggé kovácsolja, az alkotás, a teremtés örömével ajándékozza meg őket. Akár receptre is felírható lenne, hiszen kiváló magány, stressz, depresszió, burn out szindróma és a civilizáció más betegségei ellen. Az önkénteseket a munkálatok idejére a falubeliek fogadják be, sokszor életre szóló barátságok köttetnek így. A munka minimális anyagi vonzatainak a kiegyenlítésére helyi vállalkozások, partnercégek segítségét kérik. A települést, amelynek a közelében éppen dolgoznak, felkészítik a fürdőhely későbbi gondozására, fenntartására, igyekeznek a felelősségvállalás csíráit elültetni a helyiek fejében. A későbbiekben is tarják a helyiekkel a kapcsolatot, felidézve a közös alkotás örömét. 

 

Azért mesélem ezt most önöknek, mert úgy érzem, ebben az úgynevezett kaláka-mozgalomban minden együtt van. Múlt és jövő, ember és természet, egyén és közösség, alkotás és pihenés. Az élet teljessége – mondhatnánk nagy szavakkal. A jól értelmezett és felelősen kialakított vállalati önkéntességben ugyanezek a lehetőségek húzódnak meg. Egy igazán jó, és a legjobb európai gyakorlat szerint kialakított vállalati társadalmi felelősségvállalási program vagy stratégia az életnek ezt a fajta kiegyensúlyozottságát mutathatja meg a munkavállalóknak és a vállalat más stakeholdereinek. 

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az önkéntesség éve van. Azt a magatartásformát próbáljuk népszerűsíteni a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel és más barátainkkal együtt, amely túllépve az egyén érdekein azaz az individuum komfortzónáján, másokért tesz, mások érdekében cselekszik. Az önkéntesség, amely a nyugat számos országában komolyan szervezett keretek közt zajlik – Magyarországon, és Kelet-Európa többi országában sajnos még nem igazán elterjedt vagy népszerű. Mindannyian tudjuk, hogy ennek történelmi okai vannak: az én generációm még jól emlékszik arra az államrendszerre, amelyben az önkéntesség, a közösségi – vagy ahogy akkor nevezték: társadalmi – munka államszervező elv kellett volna legyen, és amely kezdetektől fogva kudarcra volt ítélve. Nem kell pszichológusnak lennünk ahhoz, hogy megértsük és elfogadjuk, hogy ezekben az országokban nagyon óvatosnak kell lennünk akkor, amikor az önkéntesség, a közösség, a közösségi vagy önkéntes munka fogalmait újra be szeretnénk vezetni.  

 

Pedig minél szűkösebbek egy közösségben az anyagi források - márpedig a magyar nemzetközösségnek most ezzel kell számolnia még hosszú ideig – annál nagyobb lenne a jelentősége az önkéntességnek, mind a gazdasági szereplők, mind a társadalom részéről. Minél csalódottabbak, pesszimistábbak, magányosabbak az emberek – annál fontosabb lenne, hogy az önkéntes munka természetes erejével és örömével ajándékozzák meg magukat, sikerélményt, vidámságot, közösséget találva abban. 

 

Minden szakember egyetért abban, hogy az emberekben megvan a vágy arra, hogy önkéntesen cselekedjenek a közösségért. Megvan bennük a vágy, a mindennapok azonban túl fáradságosak, ezért ez a vágy ritkán válik valósággá. Hadd meséljek megint egy személyes példát. Az egyik gyerekünk iskolai osztályában felmerült, hogy újítsuk fel az osztálytermet, mi szülők, mert az iskolának nem áll rendelkezésére elég forrás ehhez. Többeknek is tetszett az ötlet, aztán hazamentünk a szülői értekezletről – és nem lett belőle semmi. A másik gyerekünk osztályában az egyik lelkes édesapa szervezett egy internetes levelezőlistát amikor a közös munka lehetősége felmerült, ezen folytattuk a párbeszédet, és néhány hét múlva az osztály ki volt festve és a padló újra volt csiszolva, mert ki pénzzel, ki szaktudással, ki munkával hozzájárult. Nem csak nekünk szülőknek, hanem a gyerekeknek is nagy élmény volt, és büszkék rá, hogy az ő osztályuk közösségi munka eredményeképpen szépült meg. 

 

A legfontosabb tanulság ebből az, hogy sokszor a kommunikáció és a szervezettség hiánya akadályozza meg jószándékú emberek együtt munkálkodását. Ebben látom, látjuk a civil szervezetek szerepét. Egy olyan nagy tapasztalatokkal bíró segélyszervezeteknek, mint az Ökumenikus Segélyszervezet is, mindenkinél több lehetősége van arra, hogy az önkéntes munka népszerűsítésében generáló szerepet játsszon. Összehozza, összeismertesse egymással az anyagi és emberi erőforrással bíró vállalatokat és a szükséget látó és a segítséget meg is érdemlő közösségeket, ügyeket. Ezt tettük akkor is, amikor erre a konferenciára invitáltuk Önöket, vagy amikor arra bíztatjuk vállalati partnereinket, néha húzzanak gumicsizmát és esőkabátot, és jöjjenek velünk, találkozzanak személyesen is azokkal az emberekkel, azokkal a közösségekkel, akinek nagy szükségük van az ő segítségükre!

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Beszéljünk egy kicsit arról is, milyen előnyei vannak a vállalati önkéntességnek a vállalat, egy gazdasági társaság számára.

 

Nemrégen egy olyan anyagot olvastam, amelyben a lélektanhoz értő szakemberek arról írnak, hogy milyen lelki nehézségekkel küzdenek a sikeres emberek, és hogyan lehet nekik segíteni problémáik feldolgozásában, a kiegyensúlyozott, integrált személyiséggé válásban. Azt írják a hozzáértők, hogy a vállalati középvezetők, az úgynevezett front-line-leaderek, akiken a legnagyobb  a teher, akik kemény munkának és nagy stressznek vannak kitéve nap mint nap, legtöbbször önértékelési zavarokkal, megfelelési vággyal küzdenek és erre rossz válaszokat adnak akkor, ha még keményebben kezdenek el dolgozni, vagy ha teljesíthetetlen mennyiségű munkát vállalnak. Tudják mit javasoltak a könyvet író szakemberek? Szerintük a sikerességre vágyó embernek nagyon jót tesz, ha alkothat, ha kreatív lehet, ha tehet valamit a közösségért – de nem egy csoport vezetőjeként, hanem csupán a tagjaként -, és ha lelki társakra talál, ha a benne levő feszültségről beszélni tud másokkal. Mindháromra jó alkalom minden fajta vállalati önkéntes munka, tehát arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a vállalati önkéntesség első számú nyertesei a vállalatok dolgozói lesznek. 

 

Jól tudjuk azt is, hogy a társadalmi felelősségvállalás és annak ez a speciális formája, a vállalati önkéntesség kommunikációs előnyökkel is jár a vállalat számára. Én a magam részéről egyáltalán nem tartom elitélendőnek, ha a vállalat, aki a közösségért tesz, erről szeret beszélni is. Egy vállalkozás elsőszámú feladata, hogy sikeres legyen, nyereséget termeljen – és csak örülhetünk annak, ha az ehhez szükséges marketingtevékenységet egy CSR stratégia kommunikálásától, nem pedig televíziós reklámkampány futtatásától reméli. Ma, amikor az óriási reklámzajban már nem elég a minőségi teljesítmény miatti megbecsülés egy vállalat számára, hanem arra is szükség van, hogy a fogyasztói, a vevői, a közönsége személyesen is kötődjenek hozzá, azaz szeressék is – nagyon is felértékelődött minden olyan tevékenység szerepe, amely a profitból a társadalom számára forgat vissza forintokat.

 

Itt szeretném megjegyezni, bár nem feladatom a kormány munkájának az ismertetése, hogy az új médiatörvény végre egyértelműen kimondja, hogy nem minősül reklámnak - azaz nem lehet hirdetési díjat kérni azért -, hogy egy vállalat jószolgálati munkája televízióban, rádióban, nyomtatott sajtóban, híranyagban bizonyos keretek között szerepeljen. A média ezentúl nem hivatkozhat tehát arra, hogy az ORTT nem engedi nekik a jószolgálati programokról való beszámolót, legfeljebb a hírértéket vonhatja kétségbe. De tegyünk róla, hogy ezt se tehesse! Olyan társadalmi szerepvállalásra bíztatjuk önöket, amelynek a volumene nem tűr ellenállást a hírszerkesztők részéről. 

 

Tisztelt Hölgyeim és uraim! Befejezésül engedjék meg, hogy egy amerikai környezetvédelmi szakembert idézzek: “Sohase kételkedj abban, hogy egy kis csoport meggondolt és elkötelezett polgár megváltoztathatja a világot. Tulajdonképpen ez az egyetlen mód rá.” (Margaret Mead)

 

Nos, ez az igazi jelentősége az önkéntes munkának. Kívánom mindannyiunknak, Kelet-Európának és a világnak a változásnak ezt a fajtáját. A mai napra további jó munkát kívánok önöknek, köszönöm szépen a figyelmet.

 

(Magyar Ökumenikus Segélyszervezet – orbanviktor.hu)

 

Az eseményről készült képriport a Fotógalériában tekinthetők meg.