Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr!
Engedjék meg, hogy megköszönjem Önöknek azt a kitartó és kedves invitálást, amellyel maguk közé hívtak ide ezen a reggelen. Kétségkívül Miniszterelnök úrnak igaza van, Magyarország szempontjából fontos tárgyalások előtt állunk a mai és a következő napon egy idegen fővárosban. Mégis a magyar történelem arra kötelezi a mindenkori magyar kormány fejét, hogy ezen a napon itt legyen Önökkel, és együtt emlékezzen a még élő 1956-os hősökkel. Magam is sajnálom, hogy sem alkalmasabb időpontot, sem alkalmasabb időjárást nem tudtam ajánlani a mostaninál. Engedjék meg, hogy a magyar kormány nevében a vigasztalanul hulló eső ellenére is néhány gondolat erejéig az Önök figyelmét kérjem.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Minden nemzet történelmében fölbukkannak hosszabb és rövidebb időszakok, amikor a legfőbb értékek veszni látszanak, amikor az emberek úgy érzik, nincs biztos pont, nincs honnan kiindulni, elhomályosul, mi helyes és mi nem, mi igaz és mi hamis, mi a jó és mi a rossz. Az a nemzet képes legyőzni az ilyen értékválságokkal terhes korszakokat, s aztán talpra állni, amelynek a történelmében létezik olyan kétségbevonhatatlan kiindulópont, amihez gondolatban mindig, a legsötétebb és legkilátástalanabb pillanatban is visszatérhetnek az emberek, szembenézhetnek önmagukkal, újra fölfedezhetik és tisztán láthatják közös értékeiket. Nekünk, magyaroknak ilyen örök igazodási pont 1956, az 56-os hősök és mártírok emléke. Egy tiszta, soha el nem homályosuló tükör, amelyben mindig láthatjuk a magyarság igazi arcát, igazi értékeit. Olyan időkben is, amikor minden, ami valóban fontos a magyarok számára, veszni látszik a hazugságok zűrzavarában.
 
Fontos üzenete van annak, hogy egy börtönben emlékezünk most 56-ra. Arra figyelmeztet, hogy mindig akkor uralják el az életünket a rácsok, a kordonok, a korlátok, akkor türemkedik be az erőszak, a politikai bosszú és gyűlölet a nemzet sorsába, amikor a hatalmon lévők félnek, sőt rettegnek az igazságtól, rettegnek, mert tisztátalanok a szándékaik, szavaik és tetteik. Nem a magyarokat szolgálják, hanem idegen erőket, azon keresztül saját önző érdekeiket. Ezzel tönkreteszik az országot, keservessé, sokszor elviselhetetlenné az emberek életét, elveszik a reményüket, az értelmes életbe vetett hitüket.

1956 hősei egy olyan Magyarországot akartak, ahol van remény, ahol van jövő, ahol Magyarország a magyaroké. Ahol felemelő érzés magyarnak lenni, és természetes érzés büszkének lenni a hazánkra, a nemzetünkre. Egy szabad és erős országról álmodtak, ezért harcoltak és ezért adták az életüket. Az elmúlt több mint fél évszázad során mindig az ő emlékük volt az, ami a legnehezebb órákban, napokban segített megtalálni a helyes irányt, segített visszatalálni az értékeinkhez. Különösen mi, fiatalok, akik nem éltünk 1956-ban, lehetünk, sőt kell is, hogy hálásak legyünk mindezért.

1956 emléke mutatta az irányt 1989-ben ahhoz, hogy hazaküldjük az idegen katonákat, szabadságot és demokráciát teremtsünk Magyarországon. 1998-ban abban segített, hogy közös értékeink mentén megkezdjük a polgári Magyarország építését. És az elmúlt nyolc évben, amikor ismét zűrzavaros időket éltünk, mert minden értéket aláástak a hazugságok, amikor ismét úgy éreztük, hogy elvész a jó és a rossz mércéje, ebben a tisztátalan korszakban is 56 tükre volt az, amelyben mindig megláttuk a magyar nemzet igazi arcát. Ez tette lehetővé, hogy idén áprilisban példátlan összefogással, kétharmados forradalommal megdöntsük a régi rendszert, hogy újat tudjunk alapítani. Olyat, amelyben újra jó lesz magyarnak lenni, amelyben büszkék lehetünk arra, hogy hazánk egy szabad és erős ország, amelyet tisztel a világ.

Mindaz, ami velünk az elmúlt hetekben történt és ma is történik, arra bizonyíték, hogy 1956 ugyan történelem, de nem a múlthoz, hanem a magyarok jövőjéhez tartozik. Ennek reményében köszöntöm Önöket, és hajtom meg fejem az 56-os forradalom mártírjai előtt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!


orbanviktor.hu