Tisztelt Kounalakis Nagykövet Asszony, tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!
Kétszázharmincnégy évvel ezelőtt új nemzet született Amerika földjén, amelyről a XX. század egyik filozófusa azt írta, ez az a nemzet, amelyik krédóra, vagyis egy erős hitre épül. Ezt a hitet ünnepeljük itt ma, hiszen valóban, az amerikai függetlenségi nyilatkozat kezdő és befejező mondatai egyaránt nagyon világosan, és félreérthetetlenül fogalmazzák meg ezt a hitet, a „természet Istenébe”, a „Teremtőbe”, az „isteni Gondviselésbe” vetett szilárd hitet. Nem politikai és gazdasági érdekek, nem racionális, tudományos érvek alapján nyilvánítja ki ez a nyilatkozat azt, hogy minden ember egyenlőnek születik, és mindenkinek joga van az élethez, a szabadsághoz és a boldogságra való törekvéshez, hanem egy megkérdőjelezhetetlen hit alapján, amely azt mondja, hogy az ember szabad akarattal rendelkező teremtmény. Ez az erős hit táplálta azt az álmot, hogy lehetséges olyan világ, amelyben az emberek szabadok, ez a hit teremtette meg a szabadság földjét az amerikai földrészen, ez a hit tette naggyá és világszerte elismertté az amerikai népet.

Nagyon nagy távolság választja el Magyarországot, a magyar nemzetet földrajzi értelemben, de időben is Amerikától. Mégis van bennünk egy nagyon fontos közös vonás, mégpedig ez az erős hit, amely itt is, ott is sokféle, sokszínű népcsoportból volt képes nemzetet és a nemzetnek új hazát teremteni. A magyar nemzet szintén ennek a krédónak, ennek az erős hitnek az alapján jött létre, és ez az erős hit tette képessé arra, hogy védelmet nyújtson egész Európának, amikor arra volt szükség. Ez az erős hit segítette abban, hogy a legsúlyosabb történelmi tragédiák, válságok, háborúk után is mindannyiszor talpra álljon, és soha, a legkilátástalanabb helyzetben se mondjon le a szabadságáról és függetlenségéről.

Mi, közép-európaiak, és különösen, mi magyarok mindig tiszteltük és átéreztük az amerikai nép szabadságeszményét, hiszen nagyon sokszor kellett akár hatalmas túlerővel szemben is harcolnunk a szabadságunkért, a függetlenségünkért. Ahogy az amerikaiak, mi sem adtuk föl soha, akkor sem, amikor évtizedeken vagy évszázadokon át reménytelennek látszott – hiszen sokan és sokszor próbálták elvenni a szabadságot és szabadságba vetett hitet az amerikai és a magyar néptől is.

Nyilvánvalóan ez magyarázza, hogy a mi nemzeteink sok közös küzdelemben vettek részt együtt, az elmúlt száz esztendő során. Harcoltunk együtt a kommunizmus, a diktatúra ellen a szabadságért, küzdöttünk együtt a tudomány fejlődéséért, az emberi szellem szabadságáért, jelenleg is küzdünk a terrorizmus ellen, a pénzügyi, gazdasági válság és számos mai veszély ellen. E küzdelmek során számos világraszóló sikerben vettünk részt együtt – hiszen sokáig lehetne sorolni olyan amerikai hősök nevét, akik magyar származásúak. Teller Ede, Szent-Györgyi Albert, Széll György – hogy csak néhány nevet említsek. Számomra jelképes értékű az is, hogy az első civil űrutazó egy magyar származású amerikai, Charles Simonyi.

Meggyőződésem, hogy erre a közös hitünkre különösen nagy szükségünk lesz ismét, és abban is hiszek, hogy a világnak szüksége van és szüksége lesz azokra a nemzetekre, akik ilyen erővel képesek hinni a szabadságban.

Megragadva ezt az ünnepi alkalmat, kívánom az amerikai nemzetnek, hogy sose felejtkezzenek meg erről az erős hitről, arról, hogy az ember szabad akarattal megáldott teremtény, ezért mindenkor joga van a szabadsághoz, függetlenséghez és a boldogság kereséséhez.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!


orbanviktor.hu