Jó estét kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy én is nagy tisztelettel és szeretettel köszöntsem Dalma asszonyt és a Magyar Köztársaság volt elnökét, Mádl Ferenc professzor urat. Köszönöm, hogy itt vannak velünk a mai este. Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Szabad György professzor urat, a szabadon választott első magyar Parlament elnökét, Isten hozta őt is. És természetesen szeretettel köszöntöm mindannyiukat, akik itt vannak ma velünk ebben a helységben, s azokat is, akik a televízión követik ezt a mai találkozót. Külön üdvözlöm azokat, akik a határon túli magyar területeken nézik ezt a közvetítést.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Milyen is volt a mögöttünk hagyott 2006-os év? Sok szokatlan és váratlan dolog történt. Olyan események is ránk köszöntöttek, benyitottak a közös életünkbe, amelyek korábban sohasem. Események, amelyek emberemlékezet óta nem fordultak elő Magyarországon.

Valahogy úgy érezhettük magunkat mi magyarok, mint egy régi keleti történetben az egyszeri ember szamara, amelyik beleesett a kiszáradt kútba.

Pedig minden olyan biztatónak tűnt, amikor szétnézett a legelőn, és nekiindult. S egyszer csak ott állt tehetetlenül, kiszolgáltatva a kút alján. Fájt neki az esés, telis-tele volt zúzódásokkal, érezte, hogy a bordái is eltörtek, de bízott benne, nem tart ez sokáig, mindjárt jön a gazda és kihúzza. Várt, várt, s aztán meg is örült, mert a gazda valóban megérkezett. Sőt segítőket is hozott. Igen ám, de nem kihúzni próbálták, hanem ásókat és lapátokat vettek elő és elkezdték a kútba lapátolni a földet, a homokot, a sittet, ami éppen a kezük ügyébe esett. A gazda ugyanis kiszámolta, hogy olcsóbb a szamarat a kúttal együtt betemetni, mint a kihúzásával bajlódni. Reform-szellemű gazda volt, aki tudta, a költséghatékonyság számít igazán. El kellett telni egy kis időnek, amíg a szamár felfogta, mi is történt vele. Ám egyszer csak mindent megértett. Megértette, mi zajlik körülötte, mire készül a gazda, megértette, milyen sorsot szánnak neki.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Velünk, magyarokkal is ez történt tavaly. A viharos esztendő végére összeállt a kép, és választ kaptunk mindenre, ami az év elején még kérdéses volt.

Az első dolog, amit megérthettünk 2006-ban, hogy milyen is az ország valóságos helyzete. Emlékeznek, korábban vita volt arról, hol tart az ország. Jól állunk-e vagy sem? Dübörög-e a gazdaság, vagy éppen ellenkezőleg, válság felé sodródunk? Nagy a jólét, vagy éppen ellenkezőleg, romlik az élet minősége?
Az év közepén aztán már azok is, akik korábban kötötték az ebet a karóhoz, beismerték, bizony kútban vagyunk. Beismerték, ami dübörög, az nem a gazdaság, hanem a hiány, az adósság, a munkanélküliség, vagyis maga a súlyos válság. Beismerték, hiú ábránd volt azt gondolni, hogy a gazdaság kettémetszhető reálgazdaságra és államháztartásra. Hogy önbecsapás azzal áltatni magunkat, hogy a gazdaságot, az emberek mindennapi életét nem rántja magával a kifosztott és csődbe taszított államháztartás. Kiderült az is, mi a gazdasági válság oka. A közgazdászok úgy mondják, a költségvetési hiány. Az óriásivá duzzadt hiány. Ez magyarul annyit tett, hogy nincs meg a pénz. Hiányzik. Lába kelt. Igen, tengernyi pénz hiányzik. Hiányzik, mert a szocialista vezetők, akiknél a kasszakulcs volt, eltüntették.

A másik dolog, amit megértettünk, ki, kicsoda is a magyar közéletben. Kiderült, hogy az MSZP-kormány éveken át hazudott. Tudatosan félrevezette az embereket, az Országgyűlést, a köztársasági elnököt, az Európai Uniót. Kiderült, hogy az MSZP-kormány sodorta gazdasági válságba az országot, de nem hajlandó vállalni ezért a felelősséget, sőt saját hazugságainak és mulasztásainak az árát is az emberekkel akarja megfizettetni. Azokkal akarja megfizettetni, akik vétlenek, akik nem tehetnek arról, hogy ide jutott az ország. Azokkal, akik éppúgy tették a dolgukat, mint korábban, s most nem értik, hogy juthattunk ide.

Az MSZP-kormány azt mondja: megszorításokra, adóemelésre, áremelésekre, vizitdíjra, tandíjra van szükség, mert valakinek vissza kell fizetnie a hiányzó pénzt.

De miért mindig a vétleneknek, a tisztességesen dolgozóknak, a munkájukat becsülettel végzőknek? Miért mindig őket veszik elő elsőként?

Én azt mondom, ideje volna ezen már változtatnunk. Legyen most másképp. Legyen úgy, ahogy igazságos. Fizessenek a hazugok! Először fizessenek a hazugok! Fizessenek azok, akik becsapták, megtévesztették és félrevezették az embereket! Fizessenek először azok, akik meghamisították a gazdasági adatokat, akik pimasz módon orránál fogva vezették a köztársasági elnököt, akik nagyképűen fittyet hánytak az Állami Számvevőszék figyelmeztetésére, akik kioktatták és sértegették a jegybank elnökét, akik kiiktatták a közpénzek feletti demokratikus ellenőrzést, akik mindig mindent mindenkinél jobban tudtak, akik nem átallottak a közpénzekből súlyos százmilliárdokat költeni propagandára és szavazatvásárlásra! Igen, eljött az ideje, hogy végre Magyarországon először fizessenek a hazugok!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kiderült az is, megtudhattuk ezt 2006-ban, hogy a baloldal pártja alaposan megváltozott. Nem lepke szállt fel a bábból, inkább valamiféle húsevő kapott lábra. Ma már jól látszik, hogy 2002 és 2004 közötti időszak csak átmenet volt. A régi baloldal letűnése és az új baloldal színre lépése közötti átmenet.

Az elmúlt évben mindannyian megérthettük az új magyar baloldal természetrajzát. Hol van már, kedves Barátaim, a rendszerváltás veszteseinek, a nehéz sorsú emberek gondjainak képviselete? Hol van már a nyitottság, az odafigyelés, az egyeztetések kétség kívül bonyolult, de erőteljes baloldali kultúrája? Elfújta a szél! Új nemzedék érkezett. Új nemzedék, amely miután nevetségessé tette és félretolta a régieket, minden posztot elfoglalt, és bátorságot, lendületet és önzetlenséget ígért. És persze sikert. Hogy éppoly sikeressé teszi az országot, mint tette saját magát, amikor az elmúlt 15 évben az egykori pártmunkás önmagából sikeres milliárdos üzletembert faragott. Azt ígérték, többé egyetlen forint sem tűnik el, mert nekik nincs rá szükségük, hiszen ők életük végéig nem szenvednek már hiányt semmiben. Ám 2006-ban megtudhattuk, hogy az új baloldal bátorsága valójában gátlástalanság, lendülete erőszakosság, önzetlensége pedig valójában kapzsiság. Gátlástalanság, erőszakosság és kapzsiság. Ez uralkodott el 2006-ban Magyarországon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kiderült az is, hogy a történelemből jól ismert jelenség is felütötte a fejét Magyarországon. A háttérből a nyílt színpadra lépett egy kiváltságos csoport, egy új arisztokrata klikk.

Megértettük, hogy a kapzsiság politikája vitte válságba az országot, a kapzsiság politikájának esett áldozatául először az MSZP, a régi baloldal, azután egész Magyarország. A kapzsiság politikája termelte ki az új arisztokráciát, amely a rendszerváltás során izmosodott meg, s most azért lépett a politika és a kormányzás nyílt színpadára, hogy újabb és újabb kiváltságokat szerezzen magának. Ma már a törvények felett állnak. Következmények nélkül vehetik semmibe a szabályokat. A felelősségre vonás kockázata nélkül tüntethetnek el százmilliárdokat. Ellenőrzés nélkül rendelkeznek a unióból érkező pénzek felett. Akadálytalanul használhatják hatalmi céljaikra a rendőrséget és a titkosszolgálatokat a demokrácia és a szabadság magyar hívei ellen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ahogy az egyszeri ember szamara a kút mélyén megérthette, hogy gazdájától bizony nem várhat segítséget, mi magyarok is megértettük: a Kormánytól nem várhatunk megoldást, hiszen nemhogy kisegítene bennünket a bajból, hanem barátaival együtt még ránk is dobálja a földet, s közben azt motyogja maga elé: reform, reform.
Megértettük, ideje hát kimondani: az MSZP-kormány nem az, aminek mondja magát, legkevésbé sem baloldali, hiszen az emberekkel szemben a kiváltságosok, az új arisztokraták érdekeit képviseli. Az új arisztokrácia reformjainak célja pedig a még több pénz és a még több hatalom.

Azt is megértettük, hogy illúzió volt azt hinni, hogy aki dúsgazdag, az nem akar többet. Õsi igazság, hogy a kapzsiság telhetetlen. A kapzsi ember bizony soha semmivel nem éri be, nem elégszik meg annyival, amennyit már megszerzett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Elnök Úr!

Nem elgondolkodtató, hogy három olyan dúsgazdag milliárdos vitte csődbe és tette tönkre a magyar gazdaságot, akik ha a saját vagyonukról volt szó, akár meg is tudták többszörözni azt?

Nem elgondolkodtató, hogy ez a három ember, a gazdasági miniszter, a pénzügyminiszter s a miniszterelnök, ha a saját pénzéről volt szó, sikeres, ha a miénkről, a közpénzekről, akkor pedig csak sok százmilliárdos hiányra, üresen kongó kasszára és nyakig érő adósságokra futotta az erejükből?

Igen, mi magyarok megérthettük, mi történik körülöttünk. Megértettük, hogy a reformok mögött pénzéhes csoportok csupa üzleti érdeke rejtőzik. Megértettük, hogy a kórházbezárások mögött ingatlanspekuláció húzódik. Világossá vált, hogy az érthetetlennek látszó reformintézkedések mögött nagyon is átgondolt üzleti törekvések lapulnak. Most már értjük, hogy azért kell vénykötelessé tenni az aszpirint, hogy a rivális, termékeiket vény nélkül terjesztő gyógyszergyártó cégek piacot és luxusprofitot szerezhessenek a kormányzat jótékony és nyilván önzetlen segítségével.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az új arisztokraták kormányának intézkedései nem serkentik, hanem elfojtják az aktivitást. Elfojtják a vállalkozást, a munkát, az értékteremtést. Azért gyönge ma Magyarország, mert elnyomják a kezdeményezést, elszívják a levegőt és elzárják a teret.

Az új arisztokraták reformjának eszköze a lapát. Célja nem az, hogy megmentsék, ami érték, hanem hogy azt is betemessék, ami esélyt adna a jövőre. A világon egyre több helyen, sőt, már maga az OECD szervezete is azt vallja, hogy a több-biztosítós egészségügyi modell bizony kétséges. Több helyütt megbukott. Kiderült, hogy az egyébként hatékony magánkezdeményezés az egészségügyben minden föltétel nélkül nem is olyan hatékony. Kalifornia kormányzója szerint állama a modern kor Athénja. Ezért példát kell mutatni az amerikai nemzetnek, s most lépéseket tesz a kötelező egybiztosításos modell felé. S mi, magyarok most éppen szét akarjuk verni azt, amit mások fel akarnak építeni.

Vagy itt van az interaktív iskolai táblák esete. Iskolákat, kórházakat zárnak be, és közben 40 milliárd forintot akarunk elkölteni interaktív iskolai táblákra.

Elvtársak! - szólt az ötvenes években egy szovjet faluban a szónok. A szovjet technika holnap már csodákra lesz képes. A következő ötéves terv eredményeképpen minden szovjet családnak lesz saját repülője. Minek az? - vág közbe az értetlenkedő. Gondold meg Kuzmics elvtárs - mondja a szónok -, meghallod a rádióban, hogy Kazanyban lekvárt árulnak, repülőre ülsz, s már sorba is állhatsz a lekvárért.

Ennyit a kormányzati reformról.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az igazság az, hogy miközben hol száz lépést, hol reformokat emlegetnek, mióta csak föltűntek, valójában nincs egy jottányi előrelépés sem. A javulás valahogy mindig négy évre van. Õk abban érdekeltek, hogy az a négy éves körforgás fenn is maradjon. Most is nyíltan beszélnek arról, hogy három éven át elveszik a pénzt az emberektől, s a negyedikben, a választási évben majd visszalöknek valamennyit.

Ilyen szamárnak néznek bennünket, magyarokat. Igen ám, de a történetben, amikor a kútba esett és elárult jószág megértette, hogy nem kihúzni, hanem betemetni akarják, történt valami, amire senki sem számított. A gazda meglepetten látta, hogy az először megrettent és elkeseredett szamár csodálatos dolgot művel. Minden egyes lapát után megrázza magát, lerázza magáról, amit rádobtak, és ahogy egyre magasodik körülötte a halom, egyszerűen mindig eggyel feljebb lép. S ahogy a gazda tovább lapátolta a földet, ő újra lerázta magáról, és feljebb lépett. Végül mindenki ámulatára átlépte a kút káváját, és felvetett fejjel faképnél hagyta a gazdáját.

Ugyanígy 2006-ban olyasmi történt Magyarországon, amire se a Kormány, se az ellenzék, sőt talán maguk az emberek sem számítottak. Amikor Magyarország a csalódottság és az ijedtség első sokkja után fölébredt, összeszedte és megrázta magát. Lerázta magáról amit rálapátoltak, és rálépett az első kupacra. Megtette az első lépést fölfelé. Létrejött az új többség. Az önkormányzati választások eredménye, az országos tiltakozások mind azt bizonyítják, hogy az új arisztokrácia politikájával szemben megszületett egy új többség.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A régi többség, amelyet hazugsággal verbuváltak, szertefoszlott, mintha sohasem létezett volna, és elfoglalta helyét ez a bizonyos új többség, amely nem fogadja el azt a sorsot, amit az új arisztokrácia szán neki.

Mindannyiunkat csaptak már be életünk során. Ismerjük azt a pillanatot, amikor felsóhajtunk: hogy lehettem ilyen szamár? Tudjuk, hogy a nyílt és szervezett hazugsághadjárat esetén is bizony kettőn áll a vásár, aki hazudik és aki elhiszi. De az önvád első keserűsége után beláthatjuk: mégsem helyes magunkat, vagyis az áldozatot okolni a tettes helyett. A hazugságért, a félrevezetésért nem a jóhiszemű becsapottaknak kell viselni a felelősséget, hanem azoknak, akik hazudtak. S ezen nem változtat az sem, ha gátlástalanul folytatják a hazudozást. Hogy nem sül ki a szemük! - szokta mondani a nagymamám. Igen, igen kedves magyarok, 2006-ban azt is megtanulhattuk, hogy vannak maratoni hazudozók is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Akárhogy is van, ez a régi többség szétmállott. A közbizalmat vesztett, erkölcsileg megsemmisült, reformjaival káoszt, zűrzavart fakasztó, kormányzásra alkalmatlannak bizonyult MSZP-kormány mögött már csak kevesen maradtak. De maradtak. S miután a mi számunkra ők elsősorban - ők is elsősorban magyarok, s csak azután szocialisták, ma este róluk, hozzájuk is szólnunk kell.

Maradtak még baloldaliak, akik még mindig nem látják, vagy nem akarják látni, hogy pártjukat elorozta az új arisztokrácia és az új kiváltságosok klikkje. Õk azok a fogyatkozó számú baloldaliak, akik még mindig elhiszik, hogy a polgári oldal kormányzásától félni kell, mert a polgári kormányzás valami szörnyű veszélyt jelent, amit persze megnevezni nem tudnak.

Maradtak azok, akiket még mindig sikeresen lehet ijesztgetni. Mint a gyerekeket a krampusszal, a rézfülű bagollyal, akikkel még el lehet hitetni, hogy én személy szerint két veszedelmesen hegyes szarvat viselek, patáim vannak és kénköves a leheletem.

És persze, tisztelt Hölgyeim és Uraim, és persze, maradtak a tettestársak is, maradtak a tettestársak is, akik szaladtak a hazugsághadjárathoz, akik hatalomkritikus értelmiségből az új arisztokráciát szolgáló, hatalompárti értelmiségiek lettek, akik hazugságaikkal ma is teleírják az oldalakat, telebeszélik az étert, akiknek nincs erejük kiszállni a maradék szellemi és erkölcsi tartalékokat is felemésztő hazugságok jól fizető bűvköréből. Akik ma már éppoly sajnálatra méltóak, mint azok a régi, egykor kisemberpárti MSZP-politikusok, akik pozíciójuk elvesztésétől való félelmükben az új arisztokrácia középosztály és szegényellenes politikáját védelmezik fogyó lelkesedéssel, de a régi fejhangon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mit is védelmeznek ők? Mi mellett is tartanak ki? Nem szeretünk mások portája előtt söprögetni. Nem szeretünk, mert volna dolgunk a sajátunk előtt is. Kényelmetlennek érezzük, ha mások vétkeiről és bűneiről kell szólnunk, hisz épp elég megbirkózni a sajátjainkkal is. Mégis, most két perc erejéig tegyük ezt, és öntsünk tiszta vizet a pohárba.
Ma nem tudunk többet tenni a manipulációkkal megtévesztett baloldali honfitársaink érdekében, mint hogy őszintén és egyenesen szólunk hozzájuk. Kérjük őket, nézzenek szembe azzal, mi mellett tartanak ki körömszakadtáig, miféle erőket is szolgálnak. Nem véleményeket, kizárólag idézeteket fogok most fölhozni a baloldal vezetőjétől. Kedves baloldaliak, bizonyára emlékeznek a 23 millió román esetére, amikor azzal riogatták az országot, hogy a román-magyar megállapodás eredményeképpen majd elözönlenek bennünket az erdélyiek és a román állampolgárok.

Idézem: "Az Orbán-Nastase paktumot meg kellett támadni függetlenül attól, hogy Kovács előző este rábólintott. Miután rádöbbentünk, hogy a paktum megtámadásában lehetőség rejlik, oda hívtuk Medgyessyt, hogy forduljon szembe az eddig képviselt állásponttal. Nagy nehezen meggyőzzük erről, s a végén Kovács is beadja a derekát. S akkor ennek a kommunikációját rendesen felépítjük." Ezt mondja a baloldal mai vezére.

Akasztós beszéd, köteles beszéd - ha emlékeznek még rá -, gyűlöletkampány a polgári oldal ellen. Ismét a főhősünket idézem: "Semmi kétség, ami elhangzik, képileg erőteljes, sőt, durva. De nem agresszív és nem fenyegető. Kövér nem akar akasztani, de amit mond, az egy kis rossz szándékkal ellene fordítható. Még kiforgatni se nagyon kell. Csak használni a benne rejlő lehetőségeket. Meg kell próbálni, ennek az akciónak még lehet hatása - folytatja a nyilatkozó -, és összerakjuk. Kitaláljuk Szili Kati szerepét. Fölhozatjuk még aznap reggel az egy szem kazettát, ami van, lejátsszuk a sajtónak. Szili Kati félig oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez milyen borzasztó. Nagyszombaton Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesít mindenfajta leveleket, és elindítjuk az SMS-kampányt, amelynek vége a köteles tüntetés."

És tovább. Egész Õszödig, kedves Barátaim.

Idézet: "Egész pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincs, hogy melyik nem a hatodik lépés, még a harmadikat se tudom."

Újabb idézet: "Amit az előző, megelőző hónapokban, a választást megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, no azt megtettük." A csúnya beszédet kihagyom. "Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk. Nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig - megy tovább a szöveg - semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk."

Újabb hely. "Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Másfél évig úgy kellett tenni, minthogyha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este."

Kedves baloldali barátaim, Tisztelt baloldali honfitársaim, nem a magunk igazát akarjuk bizonygatni, nekünk nincs rá szükségünk, egyszerűen csak azt üzenjük önöknek: a hazugságok, a manipuláció, a cinizmus és a szélhámosság mellé nem érdemes odaállni, nem érdemes ott maradni, akkor sem, ha az baloldali ruhába bújik. Érdemes azonban keresni az ösvényt, amely mindenkit elvezethet az új többség változtatni akaró világába.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr!

Az új többséget többek között a becsapottság, a kiábrándultság és az elkeseredés hozta létre. Ugyan új többség született, de a kiábrándulás és a csalódás mindig romboló is. Rombolja a közéletbe, a politikába, közös életünk ügyeinek intézésébe vetett hitet, megkérdőjelezi a politika értelmét. És ugyan kiben ne kérdőjeleződne meg a politika értelme, ha arra gondol, hogy öt éve még élenjárók voltunk, most pedig sereghajtóként kullogunk. Ne csodálkozzunk, ha kikezdi az emberek hitét, ha azt látják, hogy 2002-ben még úgy álltunk, hogy 2007 januárjában bevezetjük az eurót, s ma már céldátumot sem merünk mondani, csak ne kelljen bevallani az igazságot. Látjuk, hogy Szlovénia már ott van, és a többiek is mind elhúznak mellettünk, még mi a leállósávban szerencsétlenkedünk a sebváltóval.

Igen Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kikezdi a politikába vetett hitet, ha lépten-nyomon munkahelyük megszűnésétől rettegő emberek szorongását kell látnunk. Ha a növekvő adók miatt a tönk szélére sodródó, kimerült, kialvatlan és feszült vállalkozókkal van tele az ország. Ha azt halljuk, hogy a patikában egy idős férfi szó szerint elsírja magát, amikor először szembesül azzal, hogy 15 ezer forinttal többet kell fizetnie a havi gyógyszereiért, mint korábban.

Igen, kikezdi a politikába vetett hitet és bizalmat, amikor azt halljuk a fiataloktól, fontolgatják, hogy inkább elmennek ebből az országból, mert itt nem látnak jövőt, itt nem lehet tanulni, munka nincs, a vállalkozásba vágni reménytelen, a saját otthon pedig nekik elérhetetlen.

Igen, kikezdi a politikába vetett hitet Tisztelt Hölgyeim és Uraim, amikor idősebb betegek, vagy gyermekeket nevelő szülők azt kérdezik egymástól, mi lesz, ha orvosra, vagy kórházra lesz szükség. És közben a kormányzatnak csak arra futja, hogy megmagyarázza, mit miért nem lehet most, amit egyébként korábban lehetett.

Nos, Kedves Barátaim, ha elfogadjuk, hogy a politika nem képes megoldani a munkanélküliséget, ha elfogadjuk, hogy a politika még akkor is gyáva, hogy kitűzze a teljes foglalkoztatás célját, akkor a politika bizony nem jó semmire, inkább a kárunkra van, nincs miért hinni benne. Ha elfogadjuk, ha a politika nem képes semmit tenni azért, hogy megoldja a lakáshelyzetet, akkor Magyarországon valóban nincs szükség politikusokra. Ha beletörődünk, hogy a politika nem képes megoldást találni az emberek egészségügyi ellátására, a gyerekek iskoláztatására, a közszolgáltatások biztosítására, akkor valóban nincs szükség se politikára, se politikusokra.

De Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!

Nekünk, de nekünk jó okunk van arra, hogy megőrizzük a politikába vetett hitünket. Mi már egyszer bebizonyítottuk, hogy a jó politika, az alkalmas kormány képes letörni az árakat, csökkenteni a munkanélküliséget, karnyújtásnyira hozni a saját otthont, képes értelmesen és igazságosan megszervezni a közszolgáltatásokat. A polgári oldalnak jó oka van arra, hogy higgyen a politikában, mert a polgári oldalnak ismét erős csapata van. Szájer Európában, Kósa Debrecenben, Tarlós a fővárosban, Járai a Nemzeti Bank élén, Matolcsy a gazdaságfejlesztésben, Varga a parlamentben, Navracsics a frakció élén, mind-mind bizonyított politikusok, ezért nekünk jó okunk van, hogy megtartsuk a hitünket.

Kedves Barátaim!

Akiknek kétségei vannak a politika értelmét illetően, hát vessen egy pillantást az új többségre, és megérti, igen is van még értelme Magyarországon a politikának.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Úgy látom, történelmi jelentőségű átrendeződés vette kezdetét a magyar politikában. Jelenőségét, valódi mélységét akkor érthetjük meg, ha számba vesszük, kik is alkotják az új többséget.

Először is a védtelenek, akik védelmet várnak Magyarországtól, de ehelyett azt is elveszik tőlük, amilyük van.

Az idősek, akik egy ledolgozott élet után joggal várnák el az országtól, hogy békés, nyugodt öreg kort nyújtson számukra, biztonságot, tiszteletet és törődést.

A betegek, akik joggal várják el, hogy segítsék a gyógyulásukat, hogy enyhítsék a fájdalmukat, s nem azt, hogy vizitdíj, ágydíj néven betegadót vessenek ki rájuk, és mások pedig hasznot húzzanak az ő betegségükből.

A gyermeket nevelők, akik joggal várják el Magyarországtól, hogy segítse őket a hazájuk, amikor gyermeket vállaltak, hiszen ők jelentik az ország jövőjét.

A nyugdíj előtt állók, akik joggal várják el Magyarországtól, a hazájuktól, hogy megtarthassák a munkahelyüket, és biztonságban lehessen a majdani nyugdíjuk értéke. És ehelyett nyugdíjkorhatár-emelést kapnak a nyakukba.

A fogyatékkal élők, akik ahelyett, hogy segítséget kapnának a hazájuktól, az elvonásokkal még tovább rontják az ő esélyeiket.

Az új többséget illetően másodszor itt vannak a tenni vágyók, akik akarnak és tudnak dolgozni, vállalkozni, értéket teremteni, akik felelősséget éreznek a közösségükért, akik örömmel vinnék vállukon továbbra is Magyarországot, de akadályozzák, sőt elgáncsolják őket.

A magyar gazdák, kis- és középvállalkozók, akik joggal várják el a politikától, hagyja őket erősödni, nyisson teret a számukra.

Itt vannak a dolgozni akaró munkanélküliek, akik azt várják a politikától, hogy elősegítse a munkahelyek megszületését.

Itt vannak a munkavállalók, akik azt várják Magyarországtól, hogy becsületes munkából emberhez méltó életet tudjanak élni, azt várják a politikától, hogy aki dolgozik, azt ne gyötörjék napi megélhetési gondok.

Kutatók, feltalálók, művészek, akik joggal várják el Magyarországtól, hogy befektessen az ő tudásukba, s így ők is szolgálhassák hazájuk szellemi és anyagi gyarapodását.

És Kedves Barátaim harmadszor, itt van az új nemzedék. A védtelenek és a tenni vágyók seregén túl itt áll egy egész nemzedék, akiről most ma este szintén szólnunk kell.

1990 óta felnőtt egy új nemzedék, amely nem elégszik már meg a rendszerváltozás eredményeivel. Számára természetes az, ami a mi számunkra még óriási vívmánynak számított. Az új nemzedék modern életet akar élni. Nem fogadja el a kiszolgáltatottságot, a kioktatást, a szorításokat, a kordonokat, a vasfüggönyöket. Nem fogadja el, hogy elvegyék tőle a lehetőségeket, nem fogadja el, hogy utolsóként kullogjunk, amikor az élen is járhatnánk. Nem fogadja el, hogy másodrendű állampolgár legyen saját hazájában, vagy éppen a tágas Európában. Õk soha sem fogják elfogadni a kiváltságosok uralmát, mindig is lázadni fognak ellene, és ez így van jól. Õk azt várják Magyarországtól, hogy a hazájuk támogassa őket a tanulásban, képességük, tehetségük kibontakoztatásában, az önálló életkezdésben, családalapításban, otthonteremtésben, azt várják a hazájuktól, hogy a lehetőségek ajtaját megnyissa, és ne becsukja az orruk előtt. Nos, ők alkotják hát az új többséget, akik nem fogadják el, hogy hűtlen vezetőik elárulják és cserben hagyják, sőt betemetik őket, az új többség, akik még hisznek abban, hogy a kútból ki lehet, és bizony ők ki is fognak jönni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma este még egy kérdésre keresik itt választ önök előtt. Mit akar az új többség? Azt hiszem, mindenekelőtt véget akar vetni annak, ami most történik. Elegük van abból, hogy a jobb élet mindig négy évre van. Ám a vezetők előbb azt hazudják, hétmérföldes csizmákkal lépünk előre, aztán megmagyarázzák, hogy miért nem. Vagyis pontot akarnak tenni a dolgok végére. De ez csak úgy lehetséges, ha szembe nézünk a kérdéssel. Hová juttattak bennünket valójában a hazug ország-vezetők, és meddig kell még nekünk nyögnünk az ő bűneik következményeit.

Kedves Barátaim!

Uralkodásuk legsúlyosabb következménye, hogy tudtunk és hozzájárulásunk nélkül óriási kölcsönöket vettek fel. Az államadósság a mi adósságunk, még ha nem is kérdeztek meg, egyetértünk-e az újabb terhekkel. A polgári kormány idején kitörtünk az adósságcsapdából. Megkezdtük az adósságállomány évről-évre történő folyamatos csökkentését. A szocialisták azonban ismét az égbe emelték azt. Megrázó csalódás ez, történelmi esélyünk volt, amit az MSZP-kormányok elpuskáztak.

Ne áltassuk magunkat. Az éves adósságszolgálatunk riasztó mértékű, a kamatteher, csak a kamatteher önmagában több, mint az összes magyar által befizetett személyi jövedelemadó. Ez azt jelenti, hogy az önök adójából egyetlen forint sem megy oktatásra, kultúrára, szegényeknek, vagy éppen gazdaságfejlesztésre. Amit Önök befizetnek, ahogy van, már megy is ki kamattörlesztésképpen külföldre. Az éves adósságszolgálat, amely a kamaton felül a törlesztést is magában foglalja, jóval több, mint amit egy évben nyugdíjként Magyarországon az összes nyugdíjasnak kifizetünk.

Nézzük szembe a helyzettel Kedves Barátaim. Csak ahhoz, hogy visszajuthassunk oda, ahol 2002-ben voltunk, átlagosan jó kormányzás mellett tizenhat év szükséges. Kiemelkedően sikeres kormányzás esetén pedig 12, azaz tizenkét év kell. Igen, elvettek az életünkből legalább 12 évet.

Négy év alatt tizenkettőt hátráltunk, és a helyzet ne higgyék, hogy ma javul. Éppen ellenkezőleg, gyorsuló ütemben romlik, az adósság rohamosan nő. Minél később szabadulunk meg ettől a kormánytól, minél később vetünk véget a kapzsiság politikájának, annál több évünk megy majd rá a visszakapaszkodásra. Ha valóban le akarjuk zárni a múltat, ha valóban pontot akarunk tenni a dolgok végére, akkor késlekedés nélkül meg kell állapítani a felelősök személyét, és ki kell szabni a megérdemelt büntetést.

Egyetlen országot sem lehet, Kedves Barátaim, egyetlen országot sem lehet büntetlenül tönkre tenni, a mi hazánkat sem. Nem lehet büntetlenül éllovasból sereghajtóvá silányítani. Milliókat megélhetési válságba sodorni, nem lehet büntetlenül 17 évet elvenni a magyarok életéből, e nélkül nem lehet lezárni azt, ami történt. E nélkül nem lehet újrakezdeni, összefogni és nekirugaszkodni. E nélkül, Kedves Barátaim, nincs igazság. Igazság nélkül pedig nincsen béke. Márpedig az újrakezdéshez béke kell, én hiszem, hogyha lesz igazság, akkor lesz béke, és lesz majd összefogás is. Mi mindenkivel készen állunk az együttműködésre, de csak azután, ha tiszta vizet öntöttünk a pohárba.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr!

Az új többség megoldást akar, jövőt akar és értelmes célokat. Ha reformok kellenek, tudni akarja a reformok célját és értelmét. Nem fogadja el, hogy a reformra hivatkozva háborút indítottak a társadalom ellen. Békának nevezve őket, az érintettek bevonása és megkérdezése nélkül, diktátumokkal alakítja át az életüket a kormány. Az új többség hitem szerint ragaszkodik a rendszerváltás alapjához. Demokratikus politika nem működhet a nép, a választók ellenében. Ragaszkodik a demokráciához, amely Bibó István definíciója szerint olyan rendszer, idézem: ahol a nép abban a helyzetben van, hogy vezetőit meg tudja válogatni, ellen tudja őrizni, és ha kell, el tudja kergetni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az új többség, hiszem, hogy az új többség tudja, ebben az országban addig nem jó egyikünknek sem élni, amíg mindannyiunknak nem lesz jó. Az új többség ezért szabadságot akar, és nem újabb tilalomfákat, gyarapodást és nem szegényedést. Több gyermeket és nem kevesebbet. Több munkahelyet és nem helyettes segélyt. Magasabb jövedelmet és nem alamizsnát. Teret akar, és nem vasfüggönyöket. Az új többség egész egyszerűen nem akar kiváltságosokat, nem akar pártvezetőkből és szélhámosokból verbuválódott új arisztokráciát.

Magyarország ma azért hátrál, azért csúszik vissza, mert nincs ereje megkapaszkodni, és azért nem tud megkapaszkodni, mert gyenge. Magyarország ma egy gyenge ország. Gyenge, mert megcsapolták az erejét, mert nyakig eladósították, mert kiszolgáltatottá tették, és mert telebeszélték a fejét, hogy törődjön bele a gyengeségébe, mert úgy sem lehet erős.

Az új többség hitem szerint nem akar gyenge országot, nem akar gyenge társadalmat, mert tudja, hogy gyenge országban nincs se szabadság, se jólét, se igazság.

Az új többség közös célja - remélem, így lesz - az erős Magyarország lehet. Az erős Magyarország a talapzata minden más értéknek, csak egy erős ország képes megvédeni értékeit, képviselni az érdekeit, megvalósítani saját céljait. Csak egy erős ország képes arra, hogyha visszanyerte az erejét, akkor képes legyen minőségi országgá válni, képes legyen magát megújítani, és képes legyen normális viszonyokat teremteni a közéletben és a gazdaságban. De talapzat nélkül egyikre sem lesz képes.

Csak egy erős ország tudja biztosítani polgárai számára azt, amit az emberek joggal várnak el a hazájuktól. Teret nyitni a jövőnek, lehetőséget adni a tetterős embereknek, megvédeni az gyengébbeket, és segíteni a rászorulókat. Az erős Magyarország azért lehet a mi közös célunk, mert annak polgárait nem lehet becsapni. Erős ország polgárait nem lehet félrevezetni, erőszakkal megsarcolni, nem lehet elsőből utolsóvá süllyeszteni. Nem lehet elvenni tőle szabadságjogait, nem lehet ráuszítani a saját rendőrségét.

Az erős Magyarország ott kezdődik, ahol a politika megszűnik a hatalom akaratát szolgálni, és ehelyett az emberek boldogulásának szolgálatát vállalja. Az erős Magyarország arra törekszik, hogy mindenkinek lehessen valamilyen tulajdona. A munkát a tulajdon forrásának tekinti, és a tulajdonban pedig a munka eredményét és megtestesülését szeretné látni. Az erős Magyarország elutasítja a nemzeti minimumot, mert minimummal nem lehet élni, csak túlélni. Az erős Magyarországnak nemzeti maximum, és maximum társadalomra van szüksége.

Az erős Magyarország, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, szereti a saját fiataljait. Nem küldi el, ha mégis mennek, visszavárja őket. Komolyan veszi saját fiataljait, teljes jogú polgároknak tekinti őket, akik valóra válthatják az ambícióikat, élhetnek ahogy akarnak, azzá lehetnek, amivé akarnak, és tudnak. Az erős Magyarország ugyanakkor megérteti a fiatalokkal, sokat kaphatnak, de nekik is adniuk kell magukból. Megérteti velük, hogy olyan nemzethez tartoznak, amelynek ők a reményei, de amelynek sokkal is tartoznak, mert ez a nemzet teszi őket szabaddá, és készíti fel más népek fiai közötti helytállásra és versenyre. Vagyis az erős Magyarország igazságos a fiatalokkal szemben. Az igazságosság erénye pedig, gondoljanak csak bele, éppen abban áll, ha az egyenlőtlen erőviszonyban ha az ember felül helyezkedik el, viselkedjék mégis pontosan úgy, mintha egyenlőség lenne közöttük, ez az igazságosság lényege.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az új többség erős Magyarországa, remélem, majd a munkára fog építeni. Mindannyian tudjuk, hogy ma nálunk a munkát nem fizetik meg értéke szerint. De a legnagyobb baj az, hogy kiveszőfélben van a becsületes munka iránti tisztelet. A dolgozó munkából élő, a munka miatt törődött szálkás kezű emberek iránti tisztelet. Az új többségnek ezért változtatnia kell. A munkát végző emberek megsarcolásánál minden megoldás jobb. Az új többségnek ki kell állnia amellett, hogy az értéket teremtő ember megsarcolásánál minden megoldás jobb. Ki kell mondania, hogy a munka adóztatásánál minden megoldás jobb. A magyarok tudnak és szeretnek is dolgozni, ha látják az értelmét. A hivatalos heti 40 óra helyett valóságban átlagban heti 53 órát töltenek a magyarok jövedelemszerző foglalkozással. Nálunk magyaroknál senki sem dolgozik többet Európában. De, Kedves Barátaim, még az amerikaiak sem. Ezért Magyarországon ma gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. A munka az, ami munkát teremt, a közpénzek egyensúlyát is csak a munka révén lehet tartósan visszaállítani. Ezért az adókat jelentősen csökkenteni kell, a napi nyolc óra feletti munkát pedig sem adóztatni, sem járulékkal terhelni nem volna szabad.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ennek az új többségnek valami újszerű dolgot is meg kellene fogalmaznia. Első hallásra talán furcsának tűnik majd. Az új többségnek meg kellene fogalmaznia a maga erkölcsi követelményeit a kapitalizmussal szemben.

Ma sokan azt képzelik, hogy a kapitalizmus valójában az erkölcsi szempontok nélküli élet világa. Az ilyen kapitalizmus azonban nem szabadságot teremt, hanem gyenge országot. Egyikünk sem hiheti, hogy a kapitalizmus, amely a szabadságra, a tulajdonra és a versenyre épül, erkölcs nélkül képes lenne fennmaradni.

Nem érdemes hinni egy olyan rendszerben, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ahol a vállalatot tönkre tevő vezetők hatalmas összegekkel távoznak, miközben a munkásokat üres zsebbel kiteszik az utcára. A tisztességes ember ha azt látja, hogy a bűnöző büntetlen marad, a becsületes ember adója pedig a csaló zsebébe vándorol, fel fogja tenni előbb-utóbb a kérdést, miért legyek én egyedül becsületes? Oda juthatunk, hogy egyre többen érzik majd úgy, aki nem lop a közösből, az a saját családját rövidíti meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország járt már ezen az úton. Nem kellene ismét erre venni az irányt. De az sem egyeztethető össze az emberi igazságérzettel, hogy a hatalom bírságérdekeltté teszi a hatóságokat, és itt szembefordítja a polgárokat az állam szolgáivá.

Az erős Magyarország, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hisz a versenyben, és a szabad kereskedelemben, de felhagy a naiv illúziókkal. Mondjuk ki, hogy nem ésszerű, és nem becsületes dolog a magyar vállalatokat kiszolgáltatni a tisztességtelen versenytársaknak. A piacgazdaság legfőbb ellenségei éppen azok, akik piacbarát szólamok álcája mögött a politikusok és a törvényhozók befolyásolásában szűk csoportokat, üzleti klikkeket juttatnak olyan pozícióba, amelyeket aztán már nem lehet piaci eszközökkel megváltoztatni. Egy erős ország kormányzata ilyenkor beavatkozik, letöri a verseny korlátozására irányuló szándékokat. Ma Magyarországon nem múlik el nap, hogy ne szembesülnénk piackorlátozó kísérletekkel. Magyarország érdeke igen is azt kívánja, hogy az állam védje meg a magyar nagyvállalatokat, és védelmezze a nemzetgazdaság biztonságát. A piacgazdaság működésére káros, a nemzetgazdaság biztonságát veszélyeztető, akár magánügyleteket is a magyar kormánynak legyen joga megakadályozni éppúgy, mint az angolszász országokban. Miért van az tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy látva stratégiai ágazatok felvásárlását, nekem mindig egy régi Lenin-idézet jut az eszembe. Így hangzik: "A kapitalisták azok, akik eladják nekünk azt a kötelet, amire majd felakasztjuk őket."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország ma azért gyenge, mert nem csapatként viselkedik. Ma arra biztatnak mindenkit, hogy az öltözőben lopja el a másik holmiját. Szórjon kavicsot csapattársa cipőjébe. Ne adjon másnak labdát. Menjen mindenki a saját feje után. Mindenki csak magával törődjön, gázoljon át a többieken, és ha bundával többet lehet keresni, akkor lelkiismeretfurdalás nélkül adja el a meccset. Ez a gyenge ország receptje. Egy ilyen országban az új többség sohasem fogja elérni a céljait. Az erős ország azonban olyan, mint egy erős csapat. Mindenkinek megvan a maga saját külön célja. De a csapattagok összetartanak az öltözőben, az edzésen és a mérkőzésen is. Segítik, aki épp gyenge formában van. Vigyáznak egymásra, felelősséget viselnek egymásért, biztatják egymást, mi több, örülnek egymás sikerének. Az új többség csak egy ilyen Magyarországon érheti el a céljait, csak egy ilyen Magyarországon teremthet szabadságot, jólétet és igazságos életet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Meggyőződésem, hogy Magyarországot csak a plebejus politika teheti erőssé. Sokan vannak még a polgári oldalon is, akik felhúzzák az orrukat, mert úgy hiszik, a plebejus politika valami lábszagú, provinciális és műveletlen dolog. Azonban a plebejus politika lényege éppen az, hogy nem kiváltságos politika. Magának sem kér, és mások számára sem ad kiváltságot. A plebejus politika nem leereszkedést vagy olcsó engedményeket jelent. Éppen ellenkezőleg. A plebejus politika magasrendű, erkölcsi megalapozottságú, érvelő és demokrata politika.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A polgári oldal feladata az volna, hogy segítse az új többséget célja elérésében, hogy beváltsa az új többség akaratát. Ki ha nem mi, és mikor, ha nem most? Olyan egyértelműnek tűnik a polgári oldal feladata.

Mégis hadd szóljak most erről az intés hangján. Tanuljunk a baloldal történelmi bukásából, vesszőfutásából és megszégyenüléséből. Írva vagyon: "Elveszi az Úr a nyájat azoktól, akik magukat legeltetik s nem a nyájat". Régi igazság ez. A hamis pásztorok csak a zsírjáért és a gyapjáért törődnek a nyájjal, de ha bajba kerül, odahagyják. Gondolkodjunk el ezen egy kicsit.

Tizenhét évvel a rendszerváltás után a polgári oldalnak jól kell értenie az új többség és a polgári oldal viszonyát. Itt nem tévedhetünk! Ebben nem hibázhatunk! Pontosan kell fogalmaznunk! Az új többség nem tulajdona a polgári oldalnak és ez fordítva is igaz. A polgári oldal inkább az új többség reménye. S ezt a reményt csak alázattal és szolgálattal lehet beteljesíteni.

Nem kell félni az alázat szótól, kedves Barátaim! Félni azoktól kell, akik egyik percben gőgösen kioktatnak, másokat megaláznak, és a következő percben ripacs módjára alázatoskodnak. Az igazi alázat azt jelenti, hogy a munka nem egyszerűen a magam részére kitalált tevékenység, hanem megbízatás. A megbízók dolga, hogy számon kérjék rajtunk a teljesítést. Aki tudja, hogy neki számot kell adnia, aki tudja, hogy megbízatása csak addig érvényes, amíg a megbízó fönntartja, abban van alázat a megbízó és a feladat iránt. Ez a fajta gondolkodás kiszorult a magyar államéletből. Ideje, hogy visszatérjen. A bizalmat és a reményt csak alázattal lehet megtartani. Ez az új többség kulcsa. Tanuljunk a baloldal csúfságából. Ha jön a kevélység, jön a szégyen is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sokan kérdezik, hogyan tudjuk éppen mi beváltani az új többség akaratát, hogyan tudnánk éppen mi változtatni, amikor nem vagyunk kormányon és nincsenek eszközeink. A válasz egyszerű. Az önkormányzatokban becsülettel tesszük a dolgunkat. Az országos politikában kiállunk az emberek jogai mellett, és szorgalmasan készülünk a demokrácia helyreállítására hivatott, valószínűleg ősszel esedékes népszavazásra.

Ideje - tisztelt Hölgyeim és Uraim - a polgári oldalnak azt is megértenie, hogy győzni csak úgy lehet, ha győztesként gondolkodik és nem vesztesként. Márpedig ez a szokás. A vesztesként való gondolkodás igencsak elharapózott a polgári oldalon. Márpedig ideje tudnunk, jó, ha megértjük, minden küzdelemben az győz, aki a győzelemről gondolkodik, és az veszít, aki a vereségről. Akár abban hiszel, hogy meg tudod csinálni, akár abban, hogy nem, az élet mindig igazolni fog.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A győztes gondolkodás első föltétele, hogy büszkén vállaljuk a saját elveinket. Vállaljuk értékeinket, múltunkat, jelenünket és a céljainkat is. És ne foglalkozzunk a másik oldal alantas vágyaival. Semmi okunk, hogy kitalált és ostoba vádak ellen védekezzünk napestig.

Magyarországon a polgári oldal a kilencvenes évek elejétől a jövőt, a szabadságot, a demokráciát, a fejlődést és az új megoldásokat képviseli. Mi voltunk a rendszerváltás motorja, és mi máig kitartunk a rendszerváltás eszméi mellett. A polgári oldal vitte vissza a közéletet az emberek közé, ő volt, aki megkérdezte, konzultációra hívta őket, míg a szocialisták voltak, akik becsapták, megsarcolták, rendőrökkel verették és vasfüggöny mögé zárták az embereket. Szégyenkezni, védekezni, magyarázkodni csak nekik van okuk, nekünk nincs!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Legyünk büszkék arra, hogy a polgári kormány számolta föl a szélsőséges neonáci rendezvényeket Budapesten. Nem fogadjuk el, hogy a Kormány visszafelé akarja forgatni az idő kerekét, pártközpontokba akarja zárni a politikát, és korlátozni akarja az emberek békés utcai politizálását. A politikának az utcán is helye van! Aki ezt kétségbe vonja, az nem demokrata.

Ne fogadjuk el a szélsőségekkel való riogatást, hiszen nyilvánvaló, hogy a kormányoldal támogatja a szélsőjobbos akciókat. A szélsőséges, erőszakos jelenségek, az állítólagos terrorfenyegetések és álmerényletek mögött valójában a kormányoldal trükkjei állnak.

Tudjuk, azóta így van ez Magyarországon, mióta az új baloldal félrelépett, és a gátlástalanság, az erőszakosság és a kapzsi hatalomvágy emelkedett kormányra. Mióta az új baloldal úgy döntött, hogy kormányprogrammá emeli a félelmet.

Elfogadhatatlan, hogy a Magyar Szocialista Párt napi politikai érdekeinek szolgálatába állította a rendőrséget. A rendszerváltás óta a politika még sohasem tenyerelt bele ilyen mértékben a rendőrség életébe. És nem fordult még elő, hogy elhibázott politikai döntéseket rendőrségi üggyé nyilvánítsanak, és a rendőrséget dobják oda politikai koncnak.

A győztes gondolkodás - tisztelt Hölgyeim és Uraim - azonban nem egyszerűen magabiztosság, önbizalom vagy a győzelem puszta akarása. A győztes gondolkodásnak az önbizalmon kívül az is titka, hogy tudnunk kell, miért illetve kiért akarunk győzni. Nem azért, hogy az ellenfelet legyőzzük. Nem a saját sikerünket kell magunk előtt látnunk. Hanem azokat, akiket képviselünk. A zászlót, amely megtestesíti az ő ügyüket. Nem tudunk győztesként gondolkodni, csak akkor, ha magunkat legyőzzük. Ha magunk fölé tudjuk emelni a közös ügyet, ha a zászlót látjuk magunk előtt. Mert a zászló visz győzelemre, kitűzése győzelem, leengedése pedig vereség. Amikor az erős Magyarországért küzdünk, akkor nem önmagunkért, nem a Fideszért, nem a jobboldalért, hanem minden egyes magyar emberért küzdünk. A győztesen gondolkodók jelszava úgy hangzik: egy az ország, egy a zászló.

Egy az ország, hisz mindannyiunk hazája ez. És egy a zászló, hiszen egymásra vagyunk utalva. Az új többség - mindannyian tapasztalhatjuk - napról-napra nő. S egyre tisztábban látszik, hogy közösen és vállvetve kell majd cselekednünk.

Éljen hát az új többség, emeljük magasra a zászlót!

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

 

 

orbanviktor.hu