Mi a valódi siker?

2007. május 12.

Orbán Viktor beszéde a Nemzeti Fórum országos gyűlésén, Kiskunmajsán.


Ha megengedik az akkori gondolataim közül most szeretném felidézni néhány sort, hogy tovább fűzhessem utána őket. Azt mondtuk egy évvel ezelőtt, ami lezajlott Magyarországon, mármint az elmúlt 25-30 évben, az nem más, mint hogy átértelmeződött az emberek fejében a siker fogalma. A magyar emberek az elmúlt harminc évben megtanulták a kudarcot sikerként értelmezni. Ami természetesen vezetett ahhoz a kiábrándultsághoz, ami ma jellemző az emberekre.

Az számít sikernek, ha valaki minél jobban ki tudja zsákmányolni saját magát. Ha minél jobban eltávolodik a szeretteitől, ha minél kevésbé kötődik közösségekhez, barátokhoz, munkahelyhez, lakóhelyhez, értékekhez. Ha minél inkább alárendeli magát a nála erősebbek, nagyobbak és hatalmasabb érdekeinek. Ha minél engedelmesebben szolgálja mások önzését. Ha minél magányosabb, minél védtelenebb, kiszolgáltatottabb, ha minél kevésbé érzi, keresi az összetartozást és az összefogást. Ma az számít sikernek – mondtuk akkor -, ha valaki olyan karriert épít, amely nem tűri a családalapítást, nem enged szabadidőt, sőt négy óránál több alvást sem nagyon engedélyez. Ma ez a siker Magyarországon az emberek fejében, Kedves Barátaim.

És azt mondtuk egy évvel ezelőtt, hogy változást szeretnénk, méghozzá ezt a szemléletet szeretnénk megváltoztatni. Ki kell mondanunk, hangzott akkor, hogy az önzés és kíméletlenség elhatalmasodása a hétköznapi életünkön nem siker, hanem kudarc. Ki kell mondanunk, hogy a közösségek felbomlása, az elmagányosodás, önmagunk és mások kizsákmányolása, a kötődések meglazulása, a nemzettudat elhalványulása, nem siker, hanem rettenetes és szánalmas kudarc. Ki kell mondanunk, hogy a siker csak az, amit becsületes munkával, mások iránti felelősséggel ér el valaki.

Siker a saját otthon megteremtése, siker a boldog családi élet, az áldozatvállalás, az egymásról való gondoskodás, egymás iránti tisztelet, siker az, ha van időnk egymásra, ha van időnk élni, örülni az élet apró örömeinek, siker az, ha minden nap egy kicsit jobbá válunk, kicsivel jobbá tesszük a dolgokat magunk körül. Siker az, ha mi magyarok mind a tizenötmilliónyian összetartozunk, és a politikai határok fölött kulturális és gazdasági értelemben is egységes nemzetet alkotunk, és siker az, amikor Magyarországon a magyar emberek a legfontosabbak. Erről beszéltünk egy esztendővel ezelőtt. Engedjék meg, hogy most egy lépéssel tovább menjek.

Az egy évvel ezelőtt elmondott gondolatoknak az okát kutatva arról beszéljek, hogy vajon miért jött létre a magyarok fejében a sikernek ez a hamis felfogása. Sőt arról is hadd mondjak néhány szót, hogy mi tartja életben ezt a természetellenes gondolatot. Azt hiszem, hogy egy félreértésről van szó. De könnyen lehet, hogy ez egy tudatos félrevezetés. Arról van szó, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy Magyarországon azt igyekeznek ma mindannyiunknak bebizonyítani, hogy a szabad piac és a verseny az élet minden területén kívánatos, sőt, egyedül a verseny kínál megoldást mindenre.

Emlékezzünk vissza a rendszerváltoztatás első éveire. Mindenki mindig arról beszélt, hogy végre szabad világban élhetünk. El kellett telni egy kis időnek, amíg rájöttünk, hogy a rendszerváltoztatás sok millió magyarnak nem szabadságot hozott, hanem kiszolgáltatottságot zúdított rájuk. Magyarországon nagyon sokan nem szabadok lettek, hanem kiszolgáltatottak, akik védelem nélkül maradtak. Ott álltak a szocializmus romjainak kősivatagában, a szocialista nagyipar hirtelen múzeummá minősülő szerelőcsarnokaiban, a széthulló téeszek omladozó majorjainak, melléküzemág-telepeinek udvarán, a csődöt mondott állam áporodott levegőjű hivatalaiban, a bizonytalan sorsúvá lett kórházak és rendelőintézetek orvosi szobáiban. Ott álltak a fél évszázados okupáció lelki és mentális rombolásától megverten a felperzselt föld közepén, amelyen hamarosan megjelentek a XX. század második felének szociális piacgazdasága előtti korból származó brutális kapitalizmus monstruózus alakzatai.

Tisztességes szabad piac és versenyképesség, szólt az orákulum a rendszerváltás előestéjén.  A tisztességes piacon először is tisztesség kell. A szabad piachoz először is szabadság kell, a versenyképességhez először is verseny kell, a tisztességes szabad piachoz, versenyképességhez tisztesség, szabadság és verseny kell. Miközben életünkben se tisztesség, de szabadság, se verseny, így beszélnek ma a magyarok. Ezért ma magyarok millió szám állnak kiszolgáltatva munkavállalóként, kamarai szakszervezeti és munkahelyi védelem nélkül. Kiszolgáltatva fogyasztóként, fogyasztóvédelmi oltalom nélkül. Kiszolgáltatva Homo Sapiensként a természeti környezetet védeni képes szervezet erő nélkül. A demokráciába vetett egyre vékonyodó hittel és reménnyel, a demokrácia miben léte felől egyre erősödő kételyekkel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A sikerről vallott torz felfogásnak az az oka, hogy a társadalmi szerződés helyett a piac mindenhatóságát hirdető politika uralkodik ma Magyarországon. A piac mindenhatóságát hirdető politika Magyarországon valójában kiváltságokat biztosít szűk csoportoknak, és kiváltságokat követel saját magának. Semmilyen felelősséget nem vállal, minden felelősséget az egyes emberekre hárít. De vállalj felelősséget mindenért. Fizess, adózz, dolgozz. Én nem vállalok felelősséget semmiért. Nem vonnak be semmilyen döntésbe, meg sem kérdezlek semmiről, és arra költöm a tőled beszedett pénzt, amire nekem tetszik. Becsaplak és félrevezetlek a választáson, megszüntetetem a költségvetési gazdálkodás feletti demokratikus ellenőrzés intézményeit, tiltakozásodra pedig fittyet hányok, vagy rendőrt küldök.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Számoljunk le a tabukkal, ezért jöttem ma ide Önökhöz, hogy ezt elmondjam. Számoljunk le közösen a tabukkal, és mondjuk ki, hogy a piaci dogma nem tudja helyettesíteni a közös társadalmi felelősségvállalást. Nem képes igazságos és mindannyiunknak emberhez méltó életfeltételeket biztosító társadalom megteremtésére. Egyszerűen nem erre találták ki. Mondjuk ki együtt, hogy a piaci dogma csak materiális érdekekben, és materiális haszonban gondolkodik, mindent ezeknek rendel alá, és nem vesz tudomást az emberi természet piaci értelemben irracionális lényegéről. A piacon egyáltalán nem, egyáltalán nem értelmező az áldozatvállalás, holott a társadalom működésének egyik, ha nem legfontosabb energiája éppen ez. Egyetlen gyermek sem nőne fel a szülő, elsősorban az anya áldozatvállalása nélkül. Az áldozatvállalás egy társadalomban soha sem helyettesíthető a befektetéssel. A legmerészebb befektetésnek is matematikailag leírható ésszerű határai vannak. De miféle matematikai határai vannak egy édesanya gondoskodásának, vagy akár annak, amikor egy orvos messze túl a munkaidején akár 24 órás szolgálat után is ellátja még a súlyos sérültet.

Ki kell mondanunk, hogy a piaci dogma mindenhatóságába vetett politika lerontja, legyengíti, végzetesen meggyengíti Magyarországot. Nem elegendő legyőzni a politikai ellenfeleinket, egy torz eszmét, a piaci szervezőelv mindenhatóságába vetett dogmává merevedett gondolatot is le kell győznünk. Ez nemcsak a politikusok feladata, mert mi ehhez nem vagyunk elegendőek. A szellem embereire is szükség van. Én hiszek abban, hogy a Nemzeti Fórum képes megszólítani a nemzeti szellem azon szereplőinek, akik ennek a dogmának a ledöntésében, és a kölcsönös felelősségre épülő, a kölcsönös tisztelet kultúráját támogató, és a szeretet civilizációját elfogadó új politikai közérzületet teremtenek meg majd Magyarországon. Ehhez kérjük, és ehhez várjuk  a Nemzeti Fórum és támogatóinak segítségét.

És hadd fejezzem be, úgy ahogy kezdtem, rendszerváltó, rendszerváltoztató demokrataként. A kiváltságokra épülő társadalom éppenséggel szöges ellentéte a szabadságra épülő társadalomnak. Amúgy magának a szabad piac logikájának is. És ahogyan a politikai kiváltság, a politikai szabadság ellentéte, ugyanúgy a gazdasági kiváltság a gazdasági szabadság ellentéte. A kiváltság, amelytől Magyarország ma szenved, monopol helyzetet feltételez, illetve azt teremt. A monopólium a piacon nem kívánt jelenség, mert természeténél fogva, léténél fogva is gátolja az egészséges mozgásokat, és a bekapcsolódást a versenybe. Ugyanígy, Kedves Barátaim, nem kívánatos jelenség egy monopol helyzetre törekvő, kiváltságos új arisztokrácia jelenléte, a demokratikus politikai rendszerben, és a demokratikus társadalomban. A régi magyar történelmi arisztokrácia, a régi magyar történelmi arisztokrácia pontosan tudta, hogy a kiváltságaiért cserébe különleges kötelezettségekkel tartozik a nemzetének. Ha kell fegyvert kell fognia, és meg kell védenie. Tudta, hogy az ő létformája arra kötelezi, hogy kultúrát, értéket és eszméket teremtsen a nemzet közösségének, amelyben azok is hisznek, hihetnek, amelyre azok is föltekinthetnek, akik nem tagjai az akkori arisztokráciának.

A mai magyar új arisztokrácia, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, épp az ellenkezőjét teszi. Azt gondolja, hogy a kiváltság arra való, hogy semmilyen kötelezettséget se vállaljon Magyarország polgárai irányába. Ha ezt az új arisztokráciát nem tudjuk politikai értelemben legyőzni, Kedves Barátaim, akkor nem tudunk változtatni azon a sorson sem, amely a rendszerváltás óta kísért bennünket, és amelyről módon volt most itt Önök előtt szólni.

Annyit tudok most tenni, hogy felkínálom Önöknek az új arisztokrácia legyőzéséhez szükséges segítséget, együttműködést, bajtársi elkötelezettséget a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség részéről.

Köszönöm, hogy itt lehettem! Hajrá Magyarország, Hajrá Magyarok!


orbanviktor.hu

« vissza

Orbán Viktor miniszterelnök szombat délelőtt az Országházban fogadta Andrzej Duda lengyel köztársasági elnököt - közölte a miniszterelnok.hu-val Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár.
A magyar diplomácia elérte céljait - így értékelte az Európai Unió és Törökország között létrejött megállapodást Orbán Viktor miniszterelnök péntek délutáni brüsszeli sajtóértekezletén.
Magyarország nem szereti, ezért nem támogatja a kettős mércét senkivel, így Lengyelországgal szemben sem - jelentette ki külföldi újságírók kérdésére Orbán Viktor miniszterelnök pénteken, az Európai Unió állam- illetve kormányfők brüsszeli csúcstalálkozójának második napján.


  • Orbán Viktor, 52 éves
  • Jogász, tanulmányait az ELTE-n végezte. Oxfordban politikai filozófiát hallgatott.
  • Nős, felesége Lévai Anikó
  • Öt gyermekük van: Ráhel, Gáspár, Sára, Róza, Flóra
  • A Fidesz elnöke, a Kereszténydemokrata Internacionálé alelnöke

Tovább

© Minden jog fenntartva, 2010