Jó estét kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim
Engedjék meg, hogy szeretettel megköszönjem, amiért Önök is szeretettel fogadtak engem. Köszönöm szépen, hogy ilyen sokan eljöttek. Nyilván azért, mert kíváncsiak ránk. Én is azért jöttem, mert kíváncsi voltam már Önökre. Meg kell mondanom őszintén, hogy úgy alakult a politikai széljárás, hogy ebben a választókerületben még nem jártam Voltam már Kunszentmiklóson, jártam Solton. De valahogy ide Önökhöz Kerekegyházára még nem hozott el a jó sorsom. Most azonban megköszönöm Balogh József képviselőtársamnak, hogy meghívott ide, és egy nagyszerű alkalmat is teremtett a mai találkozóra, hiszen a tanyák ügyében hívott meg ide, az Önök választókerületébe.

Engedjék meg, hogy külön is köszönetet mondjak Csupor Lajosnak és Szabó Csabának. Két gazdaemberről van szó, akik ma délután fogadtak bennünket a tanyáikon, megmutatták, amit meg kellett mutatni, és elmondták nekünk, amiről azt gondolták, hogy az ország vezetőinek is hallaniuk és tudniuk kell. Köszönöm szépen nekik ezt a szép délutánt! Gondoltam, eljövök, már csak azért is, mert köszönettel tartozunk mindannyian Önöknek, akik itt Kerekegyházán, illetve ebben a választókerületben az elmúlt nyolc nehéz évben töretlenül és rendületlenül kitartottak mellettünk. Vannak az országban olyan választókerületek, ahol függetlenül attól, hogy az országos széljárás vagy divat miképpen alakult, mindig kitartottak mellettünk az ott élő emberek. Mindig kitartottak a nemzeti gondolat mellett, mindig kitartottak a keresztény hagyományok mellett, mindig kitartottak a polgári értékek mellett. Ez a választókerület, ez a település, ahol most vagyunk, mindig is ilyen település volt. Mondhatom úgy is, Önök tartották bennünk a lelket. Hálás szívvel köszönjük!

Természetesen föl lehet tenni józanul, a hideg ésszerűség jegyében azt a kérdést, hogy mégiscsak egy választási kampány vége felé járunk – ha jól számolom, mert ezt se olyan könnyű a nagy kavalkádban, talán szerda lehet, és akkor van még nekünk a csütörtök, a péntek, a szombat és aztán itt a vasárnap –, föl lehet tehát tenni azt a kérdést, hogy miért éppen a tanyán élőkhöz jön el – ne legyünk szemérmesek, csak szerények – az egyik választásra esélyes pártnak a vezetője. Miért ide jön, miért nem valamelyik nagyvárosba, ahol többen élnek, talán több is a voks, ahonnan talán a média is nagyobb tudósítást tud küldeni az ország többi része felé? Mégis, mit keres itt egy választási győzelemre törő párt vezetője?

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Túl azon, hogy az előbbiek szellemében szerettem volna köszönetet mondani Önöknek, szerettem volna még valami mást is kifejezni. Szerettem volna kifejezni azt, hogy mi, akik ehhez a politikai családhoz tartozunk, azt akarjuk, hogy Magyarországon az emberek szabadon választhassanak életformát maguknak, vagyis nyugodt lélekkel eldönthessék, hogy nagyvárosban, kisvárosban, falun vagy éppen tanyán akarnak élni. Ez azonban csak akkor lehetséges, az életforma szabadsága csak akkor áll fönn, ha mindenütt biztosítottak a XXI. században elvárható életminőség feltételei. Ma ez nem így van, ma a vidéki életforma hátrányos helyzetben van, mert az elmúlt évek szocialista kormányai vidékellenes politikát folytattak. Ezt többnyire nem is kívánták véka alá rejteni. Néhány éve például az esélyegyenlőségi miniszter asszony, ha még emlékeznek erre, arról tartott előadást, hogy a tanyának, mint olyannak nincs jövője, és hasonlóképpen beszélt a vidékről a Gyurcsány-kormány egykori szabad demokrata – ha emlékeznek még rá – gazdasági minisztere is. Ezt a szemléletet vitték át aztán a gyakorlatba az elmúlt nyolc évben. Hatalmas hiteleket vettek föl a kormányok, nyakig eladósították az országot, talán nem is nyakig, hanem a feje búbjáig, miközben Magyarország legfőbb kincsét, a magyar földben rejlő adottságokat nemcsak, hogy parlagon hagyták, hanem módszeresen ellehetetlenítették. Csupor Lajos úr azt mondta ma nekem, hogyha a választás egy évvel később van, akkor könnyen lehet, hogy a mezőgazdaságból élők nagy része talán már föl is adta volna. Ahogy ő fogalmazott, a huszonnegyedik órában vagyunk, és jó, hogyha a következő kormány ennek tudatában van. Bizony, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ennek a nyolc évnek, a Gyurcsány-korszaknak a vidékpolitikáját azzal a mottóval is össze lehet foglalni, ami így hangzik: minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy minden tőletek telhetőt elvegyünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ugyanígy van ez, amikor a tanyák szóba kerültek, akár a parlamentben, akár a nyilvánosságban az elmúlt időszakban. Mindig arra próbálnak hivatkozni, hogy az emberek úgymond csak „kényszerűségből” élnek tanyán. Ilyet azonban csak azok mondanak, akik vagy nem jártak még tanyán, vagy nem ismerik a tanyasi embereket. Persze, nyilván van olyan, és vannak olyanok, akik kényszerűségből élnek tanyán, mint ahogy nagyon sokan – sokkal többen – élnek kényszerűségből nagyvárosban. Vidéken, illetve tanyán élők többsége azért él ott ahol, mert ott szeret élni, az az ő világa, és nem vágyik el onnan máshová, ami nem azt jelenti, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy nem akar postát kapni, hogy nincs szüksége orvosi ellátásra, nincs szüksége elérhető iskolára, járható utakra, közlekedésre és mindarra, amire egy XXI. századi magyar ember joggal igényt tart. Igen, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mi, magyarok különbözőek vagyunk, és ezt akkor is tiszteletben kell tartani, amikor arról van szó, hogy nem mindenki vágyik a városi kavalkádban élni. Milyen érdekes, hogy éppen azok akarják mindenkire rákényszeríteni a városi életmódot, akik amúgy állandóan arról papolnak, hogy az emberek különbözőek, mások, és ezt tiszteletben kell tartani.  Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a szabadság azt is kell, hogy jelentse, hogy aki vidéki életformára vágyik, annak ugyanolyan esélye legyen ezt megvalósítani, mint a városi embereknek a magukét.

A másik közkeletű tévedés, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a tanyasi életforma úgymond „ellentétes” lenne a fejlődéssel. A magyar tanyavilág kétszáz éves története azonban éppenséggel a hagyomány és a korszerűség, a hagyományőrzés és a korszerűsödés egységéről tanúskodik. Vajon nem volt-e forradalmi újítás a homok megkötése, vagy nem volt-e forradalmi, korszerű újítás a filoxéravész utáni alföldi szőlő- és gyümölcstelepítés? Ezek igenis merész és sikeres reformok voltak. Ellentétben az elmúlt nyolc év szocialista reformjaival, amelyek az élet minden területén sorra kudarcba fulladtak. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tehát április 11-én arról is döntünk, arról is dönthetünk, hogy ne csak a városi életforma, ne csak a nagyvárosi életforma legyen választható a magyarok számára, hanem a vidéki, a földközeli élet is. Magyarországnak meggyőződésem szerint, mindegyik életformára szüksége van, mert mindegyik életforma kultúrát, hagyományokat és értékeket hordoz, amelyek ráadásul most fontos erőforrásokat jelentenek számunkra az ország mai nehéz helyzetében. Ez különösen igaz a vidékre, a magyar föld adottságaira, a benne rejlő lehetőségekre, mert most éppen ezek értékelődnek föl a világban. A vidéki életnek, a falusi életnek, a tanyasi életnek igenis van jövője Magyarországon. Először is azért, mert Magyarország minden ellenkező híreszteléssel szemben mezőgazdasági ország, még akkor is, ha erről sokan egész egyszerűen nem akarnak tudomást venni. Ha Önök akár hazánk földrajzi, természeti adottságait, akár történetünket, kultúránkat, vagy bármilyen más hagyományunkat nézik, akkor azt fogják látni, hogy ez egy mezőgazdasági ország. A mi őseink földművelő és állattenyésztő népekként érkeztek ide, és olyan gazdálkodási tudást hoztak magukkal, amely egész Európára hatással volt. A magyar emberek között ezt mindannyian tudjuk, akik vidékiek vagyunk, szinte szó szerint a génjeinkben van a föld szeretete és tisztelete. Ez még a városban élő magyar emberekre is igaz. Mi magyarok azt is tudjuk, hogy a föld nem pusztán kenyeret ad az embernek, hanem a föld ad mindent: közösséget, kultúrát, történetünket, tulajdonképpen a lelkünket. Mi azt is tudjuk, hogy minden nemzetnek van szülőföldje, és minden épeszű ország a szülőföldet tekinti a lehető legnagyobb kincsnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A földműveléssel foglalkozó emberek kultúrája, bölcsessége és munkája nélkülözhetetlen lesz ahhoz, hogy Magyarország kikecmeregjen a mostani gazdasági válságból. A földdel való foglalkozás józanságra, elszántságra, fegyelemre és alázatra tanít. Márpedig Magyarországnak a következő években elsősorban munkára, józanságra, elszántságra, fegyelemre és alázatra lesz szüksége. Észre kell tehát vennünk, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az ország mai helyzetében éppen azért döntő kérdés a gazdálkodás, a földben rejlő lehetőségek kiaknázása, mert nagyon sok embernek nyújthat ez az életforma biztos megélhetést, és miközben biztos megélhetést nyújt, olyan értékeket és termékeket állít elő, amelyekre mindenkinek, egész Magyarországnak, sőt talán egész Közép-Európának egyre nagyobb szüksége lesz. Számunkra tehát, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a magyar mezőgazdaság teljesítményének megítélésében a legfontosabb kérdés az, hogy hány magyar család számára biztosít tisztességes megélhetést a magyar termőföld, a magyar mezőgazdaság. Én ugyanis biztos vagyok abban, hogy minél többnek, annál erősebb lesz a nemzet, és a gazdasági haszon is annál nagyobb lesz az egész ország számára. Ezért kell tehát a politikának a jövőben odafigyelnie a vidéki élet minőségére. Nyugat-Európában a vidéki élet minősége jottányit sem marad el a városétól. Egyre több helyen lehet hallani Nyugat-Európában azt a mondatot, hogy a jövő életformája a vidéki élet. Végérvényesen érdemes tehát leszámolnunk azzal a hamis propagandával, amely a vidéki életet elmaradottnak próbálta beállítani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Arról is őszintén kell beszélni, hogy – bár a föld óriási érték – a szocialista kormányok mégis folyamatosan azon ügyködtek, hogy valamiképpen eladják a magyar termőföldet. Egyszeri bevétel érdekében képesek lennének elvenni a magyaroktól az újra és újra megvalósuló megújulás, az újra és újra talpra állás, az újra és újra megtörténő újrakezdés lehetőségét. Márpedig ez nem más, mármint egyszeri bevétel érdekében eladni valamit, ami képes újra és újra megújítani bennünket. Ez a magatartás nem más, mint maga a spekuláció. A legsötétebb és a legkártékonyabb fajtából való spekuláció.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mivel általában a mai kormányzóknak nem kenyerük az igazság, ezért nem kedvelik a föld igazságát sem. Márpedig a földnek megvan a maga igazsága, és ez az igazság zavarba hozza őket. Ez az igazság úgy hangzik, hogy a föld csak annak ad, aki gondozza és törődik vele, aki elhanyagolja, attól elvesz, mert annak a kertjét, a földjét idővel ellepi a gyom.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Akik a spekuláció hívei, azok ezzel az igazsággal sohasem szeretnek szembesülni. A Gyurcsány-korszak politikája éppen azért vidékellenes, mert a föld ezt a fajta gondolkodásmódot, ezt a fajta spekulációt nem tűri el. A földdel foglalkozó ember értékekben gondolkodik, egyenesen beszél, nem szereti az ügyeskedést, nem kedveli a trükközést. Ezzel szemben az ország mai vezetői a földdel, s lássuk be: minden mással is folyamatosan spekulálni akarnak. Sukoró, Bábolna, és hosszan lehetne folytatni a sort. Sőt, az elmúlt nyolc évben a kormány nemcsak a földdel spekulált. Spekulált az egészségüggyel, a közlekedéssel, a beruházásokkal, a költségvetéssel, a pályázatokkal, az európai uniós forrásokkal, mindennel. A spekuláció éppen ezért és ennek következtében szinte mindenhonnan kiszorította a munkát, a termelést és az értékteremtést.  Ezért vagyunk ma bajban. Ezért jutott ma ide Magyarország.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Arról van tehát szó, hogy Magyarországon elburjánzott a „spekuláció” nevű gyom, és ha most nem kapáljuk ki tövestül mindenhonnan, akkor abba az ország végképp belerokkanhat, mert ha nem kapáljuk ki, akkor előbb vagy utóbb ismét és újra fölüti a fejét. Ez a vasárnapi választás nagy kérdése: kigyomláljuk-e végre a spekulációt, helyet és teret adunk-e a munkának, a termelésnek és az értékteremtésnek?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Én mindenekelőtt azt gondolom, hogy Magyarországnak a saját erőforrásaira kell építenie, mint a föld, a magyar vízkészlet, a mezőgazdasági hagyományok, a tudás, a szorgalom és a leleményesség. Ezeket az erőforrásokat meg kell védenünk, és ki kell őket használnunk annak érdekében, hogy a magyar gazdaság a mostani zsugorodás helyett ismét növekedni tudjon. Önök tudhatják, hallhatták már tőlünk, sőt tőlem személyesen is, hogy én elköteleztem magam amellett, hogy megvédjem a földet, és lehetőleg támogatást nyújtsak a földdel okosan és szeretettel gazdálkodó embereknek. Éppen azért, mert meggyőződésem, hogy a magyar mezőgazdaság a jövőben igenis a magyar nemzetgazdaság húzóágazata lesz. Ezért a földet nemzeti ügynek fogjuk tekinteni. Meggyőződésem szerint Magyarországnak ismét a termelés és a munka felé kell fordulnia. Vissza kell szorítani a spekulációt nemcsak a politikában, hanem a gazdaságban is. Olyan gazdaságot kell építenünk, amely megvédi a munkahelyeket, a munkavállalókat és a magyar vállalkozásokat, megvédi a magyar földet, a magyar földön gazdálkodókat, megvédi a magyar termékeket, a magyar árukat, és megvédi a magyar vásárlókat is.

Gondolkodjanak el azon, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy van az, hogy más országok minden további nélkül meggátolják, hogy külföldről mindenféle ócska áruval árasszák el őket. Gondolkodás nélkül. Nem hivatkoznak európai uniós szabályokra, nem hivatkoznak szabadkereskedelmi elvekre. Egyetlen gondolkodás nélkül, pillanatnyi hezitálás nélkül megvédik a saját piacaikat a külföldi, rossz minőségű áruval szemben, miközben itt, Magyarországon a jó termékeket előállító magyar gazdák is tönkremennek. Nyilvánvaló, hogy ebben a jelenségben, e mögött a jelenség mögött szintén a spekuláció húzódik meg. Az Unió nagyobb államai, ha meg tudják védeni a saját piacaikat, akkor nekünk ez nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is, hogy megtegyük. Ezért a jövőben rossz minőségű termékeket nem fogunk beengedni Magyarországra.

Túl azon, hogy nem akarunk senki másnak az élelmiszerhulladék lerakó telephelyévé válni, ugyanilyen határozottsággal kell kiállnunk a magyar föld tulajdonlásának kérdésében. Figyelem a közéleti vitákat. Azt látom, hogy valahogy a magyar lélekben az a reflex, az az ösztön hatalmasodott el, hogy nekünk Brüsszelben kell elintézni az ügyeinket. Mindenki arról beszél, hogy a külföldiekkel szembeni földvásárlási tilalmat, ahogy mondják: moratóriumot ott kell majd meghosszabbítani. De gondolkodtak e már azon valaha is, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy Franciaországban, vagy Ausztriában nincs a külföldiekkel szemben semmifajta földvásárlási tilalom? Mégsem fordulhat elő, hogy Ausztriában vagy Franciaországban külföldi termőföldhöz juthat. Ennek pedig az az oka, hogy a franciák, az osztrákok meg a németek nem valaki mástól várják, hogy megvédje a termőföldjüket. Nem Brüsszelbe szaladgálnak elintézni az ügyeiket, hanem ők maguk otthon, a párizsi törvényalkotó-házban, a bécsi népképviseletben vagy éppen a berlini parlamentben hozzák meg azokat a szabályokat, amelyek segítségével – tilalom ide, tilalom oda, szabad kereskedelem ide, szabad kereskedelem oda, áruk, termékek szabad mozgása ide vagy oda – végül valahogy a termőföld mégis a francia, az osztrák meg a német kezében marad. Én azt tudom mondani Önöknek, akármilyen döntés is születik majd Brüsszelben, ahol persze megpróbáljuk elintézni a hivatalos moratóriumot is, annak a fönntartását is, de akármit is döntenek Brüsszelben, amíg Magyarországon polgári kormány lesz, amíg Magyarországon a Fidesz kormányon lesz, amíg ahhoz a kormányhoz nekem személyesen közöm lesz, Magyarországon külföldiek nem fognak termőföldet vásárolni.

Tisztelt Kerekegyháziak!
Ezzel a magyar vidék, a magyar föld és a magyar tanyák ügyével ma estére a magam részéről végeztem is. Amiről azonban most még beszélnem kell, az az előttünk álló vasárnap. Mégiscsak érdekelnek bennünket a mezőgazdaság jövőjével összefüggő szakmai kérdések, a tanyasiak jövője is fontos, de valahogy a gondolatainkat ma mégis leginkább a vasárnap esedékes választás köti le. Erről is illendő tehát, hogy szót ejtsünk egymás között.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nekem az a véleményem, hogy miránk, Önökre, rám, Önökre és a Fideszre közös feladatok várnak a romok eltakarításában, a felelősök megnevezésében, és Magyarország újjáépítésében. Tőlem mindig azt szokták kérdezni, mit fog csinálni a Fidesz. Mindig azt szoktam válaszolni: először eltakarítjuk a romokat, aztán megnevezzük és megbüntetjük a felelősöket, és utána hozzákezdünk Magyarország újjáépítéséhez. Ilyen egyszerű.

Amint hallják, én az elszámoltatásról beszélek, nem emelem föl a hangom, nem kiabálok, az öklömet sem rázom, az oldalfegyverem után sem kapkodok, és a bugylibicskámat sem keresem a zsebemben, hanem higgadtan és nyugodtan beszélek róla. És mindenkinek azt ajánlom, hogy mindannyian tegyünk így. Ugyanis persze, nyilván van düh, ami feszít bennünket, tehát mégiscsak tönkretették a hazánkat, mégiscsak, ahelyett, hogy azt tették volna, ami a dolguk, ami az ország mindenkori vezetőinek a dolga, hogy a köz ügyeit szolgálták volna, magánérdekek szolgálatába állították az államot. Itt már régen nem Önökről van szó, nem a földről, a mezőgazdaságról, a tanyán élőkről vagy a munkanélküliekről, hanem nokiás dobozokról, végkielégítésről, indokolatlan tanácsadói szerződésekre hivatkozva talicskán kitolt közpénzekről. De mégis… Ezért a düh jogos, az elszámoltatásról azonban én mégsem a düh hangján beszélek, hanem a felelősség hangján szeretnék szólni, mert azt gondolom, hogy az elszámoltatás ugyan a múlt miatt kell, hogy megtörténjen, azért amit a múltban elkövettek, de az elszámoltatás a jövő érdekében történik. A jövő érdekében történik.

Azért kell ezen átesnünk, hogy nehogy még egyszer Magyarországon bármilyen országvezetés is azt gondolhassa, hogy bármit meg lehet tenni a magyarokkal, nehogy még egyszer bárki azt gondolhassa, hogy csak azért, mert magas polcra kapaszkodott, csak azért, mert az ország kormányrúdja mögé sodorta a szerencséje vagy a választópolgárok szavazata innentől kezdve felette áll a törvényeknek, és bármit megtehet, amit akar. Ez még egyszer nem következhet be. Nem akarunk olyan országot hagyni a gyermekeinkre, ahol az ország vezetői bármit megtehetnek a Magyarországon élő emberekkel. Ezért kell, ezért van szükség az elszámoltatásra.

Most beszéljünk a győzelem kérdéséről. Én azt írtam föl magamnak, hogy helyes, ha aggodalommal tölt el az a hangulat, amely arról szól, az a vélemény, amelyet gyakran hallok, hogy ezt a választást már nem lehet elveszíteni. Jó helyen vagyok: el tudom mondani, hogy aki földet művel, állatot tart, az pontosan tudja, hogy csak az a munka van elvégezve, amit ő maga elvégzett. A választást nem lehet megnyerni szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton, meg már hétfőn sem. A választást csak egyszer lehet megnyerni: csak vasárnap, és csak ott, a szavazófülkében. Mi már jártunk úgy, emlékezzenek rá közösen, hogy még szombaton is mi nyertünk, meg aztán hétfőn is, csak közben a fránya vasárnap estén vesztettünk, mert azt a törvényt, hogy a választást csak vasárnap este, a szavazófülkében lehet megnyerni, ezt a törvényt elfelejtettük. Én azért hívom fel az Önök figyelmét erre, mert akármit is mutatnak a fölmérések, akárhogy altat bennünket az ellenfél, akármennyire is vágyunk már arra, hogy végre túl legyünk ezen az egészen, még nem vagyunk túl. És ez a korszak, amit le akarunk zárni, magától nem is fog lezárulni. Nem múlik el a sok nyavalya, baj. Magától nem fog elmúlni. Ezt nekünk kell lezárni, és éppen vasárnap a szavazófülkékben. Csak ott és csak akkor.

Higgyék el, én a maga részéről mindent megtettem annak érdekében, hogy akármilyen nehéz helyzetben is van Magyarország, ha eljön az idő ennek az országnak tisztességes, szerethető, becsülhető és jó teljesítményre képes kormánya legyen. Én magam is mindent megtettem annak érdekében, hogy fölkészüljek erre a munkára. De higgyék el nekem, hogy én nem tudom megtenni az első lépést. Én csak a második lépést tudom megtenni. Az első lépést Önöknek kell megtenni vasárnap, hogy aztán én hétfőn megtehessem a másodikat. Ahhoz először Önöknek vasárnap el kell menniük, át kell gondolniuk az elmúlt nyolc évet, és világosan ki kell nyilvánítaniuk az akaratot. Higgyék el, senki más nem fogja elvégezni a mi dolgunkat mihelyettünk. Nekünk az a dolgunk most, hogy vasárnap két jól irányzott szavazattal megindítsuk a változást. Még egyszer mondom Önöknek, aki egyszer a száját forró tejjel megégette, az a hideg vizet is fújva issza. Én így vagyok ezzel. Ezért vasárnap estig ne beszéljenek arról, hogy ezt a választást már nem lehet elveszteni. Ezt a választást kedves Barátaim, meg lehet nyerni, nagyon meg lehet nyerni, úgy meg lehet nyerni, mint amire még sosem gondoltunk, de csak akkor, ha vasárnap mindenki elmegy: a családok, a szülők, a gyerekek, a szomszédok, a munkatársak, az ismerősök. Ha mindenki elmegy. Ha mindenki elmegy, meg lehet nyerni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Természetesen engem arról is meg szoktak kérdezni, miben reménykedünk. Mindenki látja, milyen helyzetben van az ország, mégis mit lehet majd itt tenni. Mindig azt szoktam mondani azoknak, akik távol akarnak maradni a szavazástól, mondván, hogy olyan nagy a baj, hogy ebből már úgysem tudjuk magunkat kihúzni, hogy ne engedjék, hogy lerövidüljön az emlékezetük. Én emlékszem, milyen volt Magyarország nyolc évvel ezelőtt. Én láttam ezt az országot akkor, amikor az igazi arcát mutatta. Higgyék el nekem, mi nem így nézünk ki. Én láttam ezt az országot akkor, amikor az igazi arcát mutatta. Higgyék el nekem mi nem így nézünk ki. Ez a benyomás, amit most keltünk, ezek nem mi vagyunk, ezt csak tették velünk, ezt csak ránk erőszakolták. Nem igaz, hogy hitetlenek, nem igaz, hogy enerváltak, nem igaz, hogy fásultak, nem igaz, hogy önfeladóak lennénk. Most ezt be akarják nekünk magyarázni. De én nyolc éve még láttam, amikor ez az ország tele volt életerővel, fiatalos volt, tervei voltak, és úgy gondoltam, eljuthat ötről a hatra. Ezt az országot, tisztelt Hölgyeim és Uraim, most vasárnap meg kell fiatalítanunk, mert nyolc év alatt több évtizedet öregedett. Meg kell fiatalítanunk, vissza kell adnunk az önbizalmát, és ismét életerőt kell belé lehelni, és én hiszem, hogy meg is fogjuk fiatalítani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nagyszerű vasárnap előtt állunk. Nagy dolgok vannak készülődőben, ne maradjanak ki belőle! Köszönöm, hogy meghallgattak!

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!


orbanviktor.hu

Jó estét kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim
Engedjék meg, hogy szeretettel megköszönjem, amiért Önök is szeretettel fogadtak engem. Köszönöm szépen, hogy ilyen sokan eljöttek. Nyilván azért, mert kíváncsiak ránk. Én is azért jöttem, mert kíváncsi voltam már Önökre. Meg kell mondanom őszintén, hogy úgy alakult a politikai széljárás, hogy ebben a választókerületben még nem jártam Voltam már Kunszentmiklóson, jártam Solton. De valahogy ide Önökhöz Kerekegyházára még nem hozott el a jó sorsom. Most azonban megköszönöm Balogh József képviselőtársamnak, hogy meghívott ide, és egy nagyszerű alkalmat is teremtett a mai találkozóra, hiszen a tanyák ügyében hívott meg ide, az Önök választókerületébe.

Engedjék meg, hogy külön is köszönetet mondjak Csupor Lajosnak és Szabó Csabának. Két gazdaemberről van szó, akik ma délután fogadtak bennünket a tanyáikon, megmutatták, amit meg kellett mutatni, és elmondták nekünk, amiről azt gondolták, hogy az ország vezetőinek is hallaniuk és tudniuk kell. Köszönöm szépen nekik ezt a szép délutánt! Gondoltam, eljövök, már csak azért is, mert köszönettel tartozunk mindannyian Önöknek, akik itt Kerekegyházán, illetve ebben a választókerületben az elmúlt nyolc nehéz évben töretlenül és rendületlenül kitartottak mellettünk. Vannak az országban olyan választókerületek, ahol függetlenül attól, hogy az országos széljárás vagy divat miképpen alakult, mindig kitartottak mellettünk az ott élő emberek. Mindig kitartottak a nemzeti gondolat mellett, mindig kitartottak a keresztény hagyományok mellett, mindig kitartottak a polgári értékek mellett. Ez a választókerület, ez a település, ahol most vagyunk, mindig is ilyen település volt. Mondhatom úgy is, Önök tartották bennünk a lelket. Hálás szívvel köszönjük!

Természetesen föl lehet tenni józanul, a hideg ésszerűség jegyében azt a kérdést, hogy mégiscsak egy választási kampány vége felé járunk – ha jól számolom, mert ezt se olyan könnyű a nagy kavalkádban, talán szerda lehet, és akkor van még nekünk a csütörtök, a péntek, a szombat és aztán itt a vasárnap –, föl lehet tehát tenni azt a kérdést, hogy miért éppen a tanyán élőkhöz jön el – ne legyünk szemérmesek, csak szerények – az egyik választásra esélyes pártnak a vezetője. Miért ide jön, miért nem valamelyik nagyvárosba, ahol többen élnek, talán több is a voks, ahonnan talán a média is nagyobb tudósítást tud küldeni az ország többi része felé? Mégis, mit keres itt egy választási győzelemre törő párt vezetője?

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Túl azon, hogy az előbbiek szellemében szerettem volna köszönetet mondani Önöknek, szerettem volna még valami mást is kifejezni. Szerettem volna kifejezni azt, hogy mi, akik ehhez a politikai családhoz tartozunk, azt akarjuk, hogy Magyarországon az emberek szabadon választhassanak életformát maguknak, vagyis nyugodt lélekkel eldönthessék, hogy nagyvárosban, kisvárosban, falun vagy éppen tanyán akarnak élni. Ez azonban csak akkor lehetséges, az életforma szabadsága csak akkor áll fönn, ha mindenütt biztosítottak a XXI. században elvárható életminőség feltételei. Ma ez nem így van, ma a vidéki életforma hátrányos helyzetben van, mert az elmúlt évek szocialista kormányai vidékellenes politikát folytattak. Ezt többnyire nem is kívánták véka alá rejteni. Néhány éve például az esélyegyenlőségi miniszter asszony, ha még emlékeznek erre, arról tartott előadást, hogy a tanyának, mint olyannak nincs jövője, és hasonlóképpen beszélt a vidékről a Gyurcsány-kormány egykori szabad demokrata – ha emlékeznek még rá – gazdasági minisztere is. Ezt a szemléletet vitték át aztán a gyakorlatba az elmúlt nyolc évben. Hatalmas hiteleket vettek föl a kormányok, nyakig eladósították az országot, talán nem is nyakig, hanem a feje búbjáig, miközben Magyarország legfőbb kincsét, a magyar földben rejlő adottságokat nemcsak, hogy parlagon hagyták, hanem módszeresen ellehetetlenítették. Csupor Lajos úr azt mondta ma nekem, hogyha a választás egy évvel később van, akkor könnyen lehet, hogy a mezőgazdaságból élők nagy része talán már föl is adta volna. Ahogy ő fogalmazott, a huszonnegyedik órában vagyunk, és jó, hogyha a következő kormány ennek tudatában van. Bizony, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ennek a nyolc évnek, a Gyurcsány-korszaknak a vidékpolitikáját azzal a mottóval is össze lehet foglalni, ami így hangzik: minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy minden tőletek telhetőt elvegyünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ugyanígy van ez, amikor a tanyák szóba kerültek, akár a parlamentben, akár a nyilvánosságban az elmúlt időszakban. Mindig arra próbálnak hivatkozni, hogy az emberek úgymond csak „kényszerűségből” élnek tanyán. Ilyet azonban csak azok mondanak, akik vagy nem jártak még tanyán, vagy nem ismerik a tanyasi embereket. Persze, nyilván van olyan, és vannak olyanok, akik kényszerűségből élnek tanyán, mint ahogy nagyon sokan – sokkal többen – élnek kényszerűségből nagyvárosban. Vidéken, illetve tanyán élők többsége azért él ott ahol, mert ott szeret élni, az az ő világa, és nem vágyik el onnan máshová, ami nem azt jelenti, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy nem akar postát kapni, hogy nincs szüksége orvosi ellátásra, nincs szüksége elérhető iskolára, járható utakra, közlekedésre és mindarra, amire egy XXI. századi magyar ember joggal igényt tart. Igen, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mi, magyarok különbözőek vagyunk, és ezt akkor is tiszteletben kell tartani, amikor arról van szó, hogy nem mindenki vágyik a városi kavalkádban élni. Milyen érdekes, hogy éppen azok akarják mindenkire rákényszeríteni a városi életmódot, akik amúgy állandóan arról papolnak, hogy az emberek különbözőek, mások, és ezt tiszteletben kell tartani.  Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a szabadság azt is kell, hogy jelentse, hogy aki vidéki életformára vágyik, annak ugyanolyan esélye legyen ezt megvalósítani, mint a városi embereknek a magukét.

A másik közkeletű tévedés, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a tanyasi életforma úgymond „ellentétes” lenne a fejlődéssel. A magyar tanyavilág kétszáz éves története azonban éppenséggel a hagyomány és a korszerűség, a hagyományőrzés és a korszerűsödés egységéről tanúskodik. Vajon nem volt-e forradalmi újítás a homok megkötése, vagy nem volt-e forradalmi, korszerű újítás a filoxéravész utáni alföldi szőlő- és gyümölcstelepítés? Ezek igenis merész és sikeres reformok voltak. Ellentétben az elmúlt nyolc év szocialista reformjaival, amelyek az élet minden területén sorra kudarcba fulladtak. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tehát április 11-én arról is döntünk, arról is dönthetünk, hogy ne csak a városi életforma, ne csak a nagyvárosi életforma legyen választható a magyarok számára, hanem a vidéki, a földközeli élet is. Magyarországnak meggyőződésem szerint, mindegyik életformára szüksége van, mert mindegyik életforma kultúrát, hagyományokat és értékeket hordoz, amelyek ráadásul most fontos erőforrásokat jelentenek számunkra az ország mai nehéz helyzetében. Ez különösen igaz a vidékre, a magyar föld adottságaira, a benne rejlő lehetőségekre, mert most éppen ezek értékelődnek föl a világban. A vidéki életnek, a falusi életnek, a tanyasi életnek igenis van jövője Magyarországon. Először is azért, mert Magyarország minden ellenkező híreszteléssel szemben mezőgazdasági ország, még akkor is, ha erről sokan egész egyszerűen nem akarnak tudomást venni. Ha Önök akár hazánk földrajzi, természeti adottságait, akár történetünket, kultúránkat, vagy bármilyen más hagyományunkat nézik, akkor azt fogják látni, hogy ez egy mezőgazdasági ország. A mi őseink földművelő és állattenyésztő népekként érkeztek ide, és olyan gazdálkodási tudást hoztak magukkal, amely egész Európára hatással volt. A magyar emberek között ezt mindannyian tudjuk, akik vidékiek vagyunk, szinte szó szerint a génjeinkben van a föld szeretete és tisztelete. Ez még a városban élő magyar emberekre is igaz. Mi magyarok azt is tudjuk, hogy a föld nem pusztán kenyeret ad az embernek, hanem a föld ad mindent: közösséget, kultúrát, történetünket, tulajdonképpen a lelkünket. Mi azt is tudjuk, hogy minden nemzetnek van szülőföldje, és minden épeszű ország a szülőföldet tekinti a lehető legnagyobb kincsnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A földműveléssel foglalkozó emberek kultúrája, bölcsessége és munkája nélkülözhetetlen lesz ahhoz, hogy Magyarország kikecmeregjen a mostani gazdasági válságból. A földdel való foglalkozás józanságra, elszántságra, fegyelemre és alázatra tanít. Márpedig Magyarországnak a következő években elsősorban munkára, józanságra, elszántságra, fegyelemre és alázatra lesz szüksége. Észre kell tehát vennünk, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az ország mai helyzetében éppen azért döntő kérdés a gazdálkodás, a földben rejlő lehetőségek kiaknázása, mert nagyon sok embernek nyújthat ez az életforma biztos megélhetést, és miközben biztos megélhetést nyújt, olyan értékeket és termékeket állít elő, amelyekre mindenkinek, egész Magyarországnak, sőt talán egész Közép-Európának egyre nagyobb szüksége lesz. Számunkra tehát, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a magyar mezőgazdaság teljesítményének megítélésében a legfontosabb kérdés az, hogy hány magyar család számára biztosít tisztességes megélhetést a magyar termőföld, a magyar mezőgazdaság. Én ugyanis biztos vagyok abban, hogy minél többnek, annál erősebb lesz a nemzet, és a gazdasági haszon is annál nagyobb lesz az egész ország számára. Ezért kell tehát a politikának a jövőben odafigyelnie a vidéki élet minőségére. Nyugat-Európában a vidéki élet minősége jottányit sem marad el a városétól. Egyre több helyen lehet hallani Nyugat-Európában azt a mondatot, hogy a jövő életformája a vidéki élet. Végérvényesen érdemes tehát leszámolnunk azzal a hamis propagandával, amely a vidéki életet elmaradottnak próbálta beállítani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Arról is őszintén kell beszélni, hogy – bár a föld óriási érték – a szocialista kormányok mégis folyamatosan azon ügyködtek, hogy valamiképpen eladják a magyar termőföldet. Egyszeri bevétel érdekében képesek lennének elvenni a magyaroktól az újra és újra megvalósuló megújulás, az újra és újra talpra állás, az újra és újra megtörténő újrakezdés lehetőségét. Márpedig ez nem más, mármint egyszeri bevétel érdekében eladni valamit, ami képes újra és újra megújítani bennünket. Ez a magatartás nem más, mint maga a spekuláció. A legsötétebb és a legkártékonyabb fajtából való spekuláció.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mivel általában a mai kormányzóknak nem kenyerük az igazság, ezért nem kedvelik a föld igazságát sem. Márpedig a földnek megvan a maga igazsága, és ez az igazság zavarba hozza őket. Ez az igazság úgy hangzik, hogy a föld csak annak ad, aki gondozza és törődik vele, aki elhanyagolja, attól elvesz, mert annak a kertjét, a földjét idővel ellepi a gyom.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Akik a spekuláció hívei, azok ezzel az igazsággal sohasem szeretnek szembesülni. A Gyurcsány-korszak politikája éppen azért vidékellenes, mert a föld ezt a fajta gondolkodásmódot, ezt a fajta spekulációt nem tűri el. A földdel foglalkozó ember értékekben gondolkodik, egyenesen beszél, nem szereti az ügyeskedést, nem kedveli a trükközést. Ezzel szemben az ország mai vezetői a földdel, s lássuk be: minden mással is folyamatosan spekulálni akarnak. Sukoró, Bábolna, és hosszan lehetne folytatni a sort. Sőt, az elmúlt nyolc évben a kormány nemcsak a földdel spekulált. Spekulált az egészségüggyel, a közlekedéssel, a beruházásokkal, a költségvetéssel, a pályázatokkal, az európai uniós forrásokkal, mindennel. A spekuláció éppen ezért és ennek következtében szinte mindenhonnan kiszorította a munkát, a termelést és az értékteremtést.  Ezért vagyunk ma bajban. Ezért jutott ma ide Magyarország.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Arról van tehát szó, hogy Magyarországon elburjánzott a „spekuláció” nevű gyom, és ha most nem kapáljuk ki tövestül mindenhonnan, akkor abba az ország végképp belerokkanhat, mert ha nem kapáljuk ki, akkor előbb vagy utóbb ismét és újra fölüti a fejét. Ez a vasárnapi választás nagy kérdése: kigyomláljuk-e végre a spekulációt, helyet és teret adunk-e a munkának, a termelésnek és az értékteremtésnek?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Én mindenekelőtt azt gondolom, hogy Magyarországnak a saját erőforrásaira kell építenie, mint a föld, a magyar vízkészlet, a mezőgazdasági hagyományok, a tudás, a szorgalom és a leleményesség. Ezeket az erőforrásokat meg kell védenünk, és ki kell őket használnunk annak érdekében, hogy a magyar gazdaság a mostani zsugorodás helyett ismét növekedni tudjon. Önök tudhatják, hallhatták már tőlünk, sőt tőlem személyesen is, hogy én elköteleztem magam amellett, hogy megvédjem a földet, és lehetőleg támogatást nyújtsak a földdel okosan és szeretettel gazdálkodó embereknek. Éppen azért, mert meggyőződésem, hogy a magyar mezőgazdaság a jövőben igenis a magyar nemzetgazdaság húzóágazata lesz. Ezért a földet nemzeti ügynek fogjuk tekinteni. Meggyőződésem szerint Magyarországnak ismét a termelés és a munka felé kell fordulnia. Vissza kell szorítani a spekulációt nemcsak a politikában, hanem a gazdaságban is. Olyan gazdaságot kell építenünk, amely megvédi a munkahelyeket, a munkavállalókat és a magyar vállalkozásokat, megvédi a magyar földet, a magyar földön gazdálkodókat, megvédi a magyar termékeket, a magyar árukat, és megvédi a magyar vásárlókat is.

Gondolkodjanak el azon, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy van az, hogy más országok minden további nélkül meggátolják, hogy külföldről mindenféle ócska áruval árasszák el őket. Gondolkodás nélkül. Nem hivatkoznak európai uniós szabályokra, nem hivatkoznak szabadkereskedelmi elvekre. Egyetlen gondolkodás nélkül, pillanatnyi hezitálás nélkül megvédik a saját piacaikat a külföldi, rossz minőségű áruval szemben, miközben itt, Magyarországon a jó termékeket előállító magyar gazdák is tönkremennek. Nyilvánvaló, hogy ebben a jelenségben, e mögött a jelenség mögött szintén a spekuláció húzódik meg. Az Unió nagyobb államai, ha meg tudják védeni a saját piacaikat, akkor nekünk ez nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is, hogy megtegyük. Ezért a jövőben rossz minőségű termékeket nem fogunk beengedni Magyarországra.

Túl azon, hogy nem akarunk senki másnak az élelmiszerhulladék lerakó telephelyévé válni, ugyanilyen határozottsággal kell kiállnunk a magyar föld tulajdonlásának kérdésében. Figyelem a közéleti vitákat. Azt látom, hogy valahogy a magyar lélekben az a reflex, az az ösztön hatalmasodott el, hogy nekünk Brüsszelben kell elintézni az ügyeinket. Mindenki arról beszél, hogy a külföldiekkel szembeni földvásárlási tilalmat, ahogy mondják: moratóriumot ott kell majd meghosszabbítani. De gondolkodtak e már azon valaha is, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy Franciaországban, vagy Ausztriában nincs a külföldiekkel szemben semmifajta földvásárlási tilalom? Mégsem fordulhat elő, hogy Ausztriában vagy Franciaországban külföldi termőföldhöz juthat. Ennek pedig az az oka, hogy a franciák, az osztrákok meg a németek nem valaki mástól várják, hogy megvédje a termőföldjüket. Nem Brüsszelbe szaladgálnak elintézni az ügyeiket, hanem ők maguk otthon, a párizsi törvényalkotó-házban, a bécsi népképviseletben vagy éppen a berlini parlamentben hozzák meg azokat a szabályokat, amelyek segítségével – tilalom ide, tilalom oda, szabad kereskedelem ide, szabad kereskedelem oda, áruk, termékek szabad mozgása ide vagy oda – végül valahogy a termőföld mégis a francia, az osztrák meg a német kezében marad. Én azt tudom mondani Önöknek, akármilyen döntés is születik majd Brüsszelben, ahol persze megpróbáljuk elintézni a hivatalos moratóriumot is, annak a fönntartását is, de akármit is döntenek Brüsszelben, amíg Magyarországon polgári kormány lesz, amíg Magyarországon a Fidesz kormányon lesz, amíg ahhoz a kormányhoz nekem személyesen közöm lesz, Magyarországon külföldiek nem fognak termőföldet vásárolni.

Tisztelt Kerekegyháziak!
Ezzel a magyar vidék, a magyar föld és a magyar tanyák ügyével ma estére a magam részéről végeztem is. Amiről azonban most még beszélnem kell, az az előttünk álló vasárnap. Mégiscsak érdekelnek bennünket a mezőgazdaság jövőjével összefüggő szakmai kérdések, a tanyasiak jövője is fontos, de valahogy a gondolatainkat ma mégis leginkább a vasárnap esedékes választás köti le. Erről is illendő tehát, hogy szót ejtsünk egymás között.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nekem az a véleményem, hogy miránk, Önökre, rám, Önökre és a Fideszre közös feladatok várnak a romok eltakarításában, a felelősök megnevezésében, és Magyarország újjáépítésében. Tőlem mindig azt szokták kérdezni, mit fog csinálni a Fidesz. Mindig azt szoktam válaszolni: először eltakarítjuk a romokat, aztán megnevezzük és megbüntetjük a felelősöket, és utána hozzákezdünk Magyarország újjáépítéséhez. Ilyen egyszerű.

Amint hallják, én az elszámoltatásról beszélek, nem emelem föl a hangom, nem kiabálok, az öklömet sem rázom, az oldalfegyverem után sem kapkodok, és a bugylibicskámat sem keresem a zsebemben, hanem higgadtan és nyugodtan beszélek róla. És mindenkinek azt ajánlom, hogy mindannyian tegyünk így. Ugyanis persze, nyilván van düh, ami feszít bennünket, tehát mégiscsak tönkretették a hazánkat, mégiscsak, ahelyett, hogy azt tették volna, ami a dolguk, ami az ország mindenkori vezetőinek a dolga, hogy a köz ügyeit szolgálták volna, magánérdekek szolgálatába állították az államot. Itt már régen nem Önökről van szó, nem a földről, a mezőgazdaságról, a tanyán élőkről vagy a munkanélküliekről, hanem nokiás dobozokról, végkielégítésről, indokolatlan tanácsadói szerződésekre hivatkozva talicskán kitolt közpénzekről. De mégis… Ezért a düh jogos, az elszámoltatásról azonban én mégsem a düh hangján beszélek, hanem a felelősség hangján szeretnék szólni, mert azt gondolom, hogy az elszámoltatás ugyan a múlt miatt kell, hogy megtörténjen, azért amit a múltban elkövettek, de az elszámoltatás a jövő érdekében történik. A jövő érdekében történik.

Azért kell ezen átesnünk, hogy nehogy még egyszer Magyarországon bármilyen országvezetés is azt gondolhassa, hogy bármit meg lehet tenni a magyarokkal, nehogy még egyszer bárki azt gondolhassa, hogy csak azért, mert magas polcra kapaszkodott, csak azért, mert az ország kormányrúdja mögé sodorta a szerencséje vagy a választópolgárok szavazata innentől kezdve felette áll a törvényeknek, és bármit megtehet, amit akar. Ez még egyszer nem következhet be. Nem akarunk olyan országot hagyni a gyermekeinkre, ahol az ország vezetői bármit megtehetnek a Magyarországon élő emberekkel. Ezért kell, ezért van szükség az elszámoltatásra.

Most beszéljünk a győzelem kérdéséről. Én azt írtam föl magamnak, hogy helyes, ha aggodalommal tölt el az a hangulat, amely arról szól, az a vélemény, amelyet gyakran hallok, hogy ezt a választást már nem lehet elveszíteni. Jó helyen vagyok: el tudom mondani, hogy aki földet művel, állatot tart, az pontosan tudja, hogy csak az a munka van elvégezve, amit ő maga elvégzett. A választást nem lehet megnyerni szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton, meg már hétfőn sem. A választást csak egyszer lehet megnyerni: csak vasárnap, és csak ott, a szavazófülkében. Mi már jártunk úgy, emlékezzenek rá közösen, hogy még szombaton is mi nyertünk, meg aztán hétfőn is, csak közben a fránya vasárnap estén vesztettünk, mert azt a törvényt, hogy a választást csak vasárnap este, a szavazófülkében lehet megnyerni, ezt a törvényt elfelejtettük. Én azért hívom fel az Önök figyelmét erre, mert akármit is mutatnak a fölmérések, akárhogy altat bennünket az ellenfél, akármennyire is vágyunk már arra, hogy végre túl legyünk ezen az egészen, még nem vagyunk túl. És ez a korszak, amit le akarunk zárni, magától nem is fog lezárulni. Nem múlik el a sok nyavalya, baj. Magától nem fog elmúlni. Ezt nekünk kell lezárni, és éppen vasárnap a szavazófülkékben. Csak ott és csak akkor.

Higgyék el, én a maga részéről mindent megtettem annak érdekében, hogy akármilyen nehéz helyzetben is van Magyarország, ha eljön az idő ennek az országnak tisztességes, szerethető, becsülhető és jó teljesítményre képes kormánya legyen. Én magam is mindent megtettem annak érdekében, hogy fölkészüljek erre a munkára. De higgyék el nekem, hogy én nem tudom megtenni az első lépést. Én csak a második lépést tudom megtenni. Az első lépést Önöknek kell megtenni vasárnap, hogy aztán én hétfőn megtehessem a másodikat. Ahhoz először Önöknek vasárnap el kell menniük, át kell gondolniuk az elmúlt nyolc évet, és világosan ki kell nyilvánítaniuk az akaratot. Higgyék el, senki más nem fogja elvégezni a mi dolgunkat mihelyettünk. Nekünk az a dolgunk most, hogy vasárnap két jól irányzott szavazattal megindítsuk a változást. Még egyszer mondom Önöknek, aki egyszer a száját forró tejjel megégette, az a hideg vizet is fújva issza. Én így vagyok ezzel. Ezért vasárnap estig ne beszéljenek arról, hogy ezt a választást már nem lehet elveszteni. Ezt a választást kedves Barátaim, meg lehet nyerni, nagyon meg lehet nyerni, úgy meg lehet nyerni, mint amire még sosem gondoltunk, de csak akkor, ha vasárnap mindenki elmegy: a családok, a szülők, a gyerekek, a szomszédok, a munkatársak, az ismerősök. Ha mindenki elmegy. Ha mindenki elmegy, meg lehet nyerni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Természetesen engem arról is meg szoktak kérdezni, miben reménykedünk. Mindenki látja, milyen helyzetben van az ország, mégis mit lehet majd itt tenni. Mindig azt szoktam mondani azoknak, akik távol akarnak maradni a szavazástól, mondván, hogy olyan nagy a baj, hogy ebből már úgysem tudjuk magunkat kihúzni, hogy ne engedjék, hogy lerövidüljön az emlékezetük. Én emlékszem, milyen volt Magyarország nyolc évvel ezelőtt. Én láttam ezt az országot akkor, amikor az igazi arcát mutatta. Higgyék el nekem, mi nem így nézünk ki. Én láttam ezt az országot akkor, amikor az igazi arcát mutatta. Higgyék el nekem mi nem így nézünk ki. Ez a benyomás, amit most keltünk, ezek nem mi vagyunk, ezt csak tették velünk, ezt csak ránk erőszakolták. Nem igaz, hogy hitetlenek, nem igaz, hogy enerváltak, nem igaz, hogy fásultak, nem igaz, hogy önfeladóak lennénk. Most ezt be akarják nekünk magyarázni. De én nyolc éve még láttam, amikor ez az ország tele volt életerővel, fiatalos volt, tervei voltak, és úgy gondoltam, eljuthat ötről a hatra. Ezt az országot, tisztelt Hölgyeim és Uraim, most vasárnap meg kell fiatalítanunk, mert nyolc év alatt több évtizedet öregedett. Meg kell fiatalítanunk, vissza kell adnunk az önbizalmát, és ismét életerőt kell belé lehelni, és én hiszem, hogy meg is fogjuk fiatalítani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nagyszerű vasárnap előtt állunk. Nagy dolgok vannak készülődőben, ne maradjanak ki belőle! Köszönöm, hogy meghallgattak!

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!


orbanviktor.hu