Kiss Gábor István Orbán Viktor miniszterelnök műsorunk vendége. Jó reggelt kívánok!

Köszöntöm a hallgatókat!

Egyenesen Brüsszelből, a tegnap esti rendkívüli uniós csúcsról, ahol – ahogy hallottuk néhány perccel ezelőtt – több pénzt, tripla annyi pénzt, több hajót, több figyelmet, több helikoptert ígérnek a tagállamok vezetői, és megpróbálják lerombolni ezeket a lélekvesztőket. Ön viszont szabadkezet vagy szabadabb kezet szeretett volna a tagállami hatásköröknek. Pontosan mire gondolt, mihez kért nagyobb felhatalmazást?

Ennek az európai uniós csúcsnak egy mindenkit megrázó tragédia adta az okát, mert ugyan illegális határátlépők mindig voltak, és gyanítom, hogy amíg Európa sikeresebb, mint az őt körülvevő világ, addig lesznek is ilyen kísérletek, de nem épült ki olyan iparág ezidáig, mint ami most a szemünk előtt hízott, nőtt fel, ugyanis az embercsempészet egy busásan jövedelmező iparággá vált Észak-Afrikában. Ami önmagában is egy probléma, de ráadásul felelőtlenséggel párosul, mert az embercsempészek a pénz elvétele után gyakorlatilag magukra hagyják a tengeren az illegális bevándorlókat, akik belefulladnak a vízbe, és akikért bár mi kifejezetten lebeszélnénk őket arról, hogy elinduljanak, mégis felelősséggel tartozunk. Európa – legalábbis gyökereiben – még mindig egy keresztény kontinens, bajba jutott embereket nem lehet a vízben hagyni, tehát menteni kell őket, és így tovább. Ezért saját kudarcunknak is érezzük, amikor emberéletek vesznek oda. Ez volt a kiváltó oka ennek a csúcstalálkozónak, ezért ez a csúcstalálkozó velünk nem foglalkozott. Magyarországnak nincsenek tengeri határai, a tengeri menekültek kérdése bennünket nem érint, bennünket a szárazföldön érkező menekültek kérdése érint Koszovó felől, akik jönnek. Ezzel a kérdéssel foglalkozni fog az Európai Unió júniusban, amikor egy átfogó migrációs stratégia napirendi pontot fogunk majd megtárgyalni, amikor nem egyszerűen csak az illegális menekültekről, hanem általában Európa és az Európán kívülről érkező emberek viszonyáról fogunk majd beszélni: mi lenne a helyes magatartása, ésszerű magatartása Európának. Ez júniusban lesz, ott kell nekünk majd a saját szempontjainkat érvényesíteni. Tegnap a tengeren érkező menekültek megmentése érdekében szükséges azonnali lépésekről tárgyaltunk.

Tehát a megmentés a kulcsszó, és most elsősorban, ha jól értem, akkor a tagállamok vezetői fizikai korlátokban gondolkodnak, vagy fizikai segítségnyújtásban gondolkodnak, és erről született döntés. Ön korábban egy beszélgetésben itt, a 180 percben, amikor a mi ostromlott schengeni határunkról beszéltünk, akkor az unió jogi korlátait is kritizálta. Erről nem esett szó?

Erről most nem esett szó, jeleztük, hogy ez létezik. A visegrádi négyek, tehát a lengyelek, a csehek, a szlovákok, és mi külön tárgyaltunk a csúcs előtt, elfogadtunk egy közös álláspontot, egy közös dokumentumot, és ezt a visegrádi csoport mostani vezetője, a szlovák miniszterelnök elő is terjesztett a csúcson, tehát van V4-es álláspont, amiben persze alapvetően a szárazföld felől érkező megélhetési bevándorlók kérdése szerepel. Most azonban van egy közös pontja a mi bajainknak meg a tengeren keresztül fenyegető bajoknak, ez pedig az az egyszerű igazság, amit lassacskán csak ki fog mondani Európa, hogy a határainkat meg kell védeni. Tehát Európa határait meg kell védeni, nem lehetünk olyanok, mint egy lyukas sajt, ki-be járkálnak a határainkon, tehát itt komoly rendészeti, katonai lépéseket is tennie kell az Európai Uniónak. Ugyanakkor vissza szeretnék térni arra, hogy ez egy keresztény kontinens, tehát egy erőteljes felelősségérzet is munkál bennünk, ezért nem elegendő a határainkat megvédeni, hanem közben egy olyan politikát kell folytatni, amely segíti a menekülni vágyókat abban, hogy ott maradhassanak, ahol születtek, és ahol az életük megkezdődött. Tehát nem elegendő csak védeni magunkat, hanem segítséget is kell nyújtani, hogy a gyökereinél próbáljuk orvosolni a bajt, ne keljenek útra milliók, százezrek.

Ön ebben az említett februári beszélgetésben az őrizetbe vételhez, az illegális határátlépők őrizetbe vételéhez kért erős felhatalmazást. Az erős felhatalmazás szinonimája akkor az volt, hogy egy nemzeti konzultációt szeretett volna február elején ez ügyben indítani, hogy erős álláspontja legyen a magyar miniszterelnöknek az unió jogszabályát, az unió jogi kereteit kritizálva. Ez a nemzeti konzultáció elindul?

A nemzeti konzultáció kérdéseit a napokban jóváhagytam, és azoknak a postázása hamarosan meg is kezdődik.

Mi az alapkérdés?

Több kérdés is van, amiben szeretném, hogyha az emberek elmondanák a véleményüket. Ugye, a nemzeti konzultáció egy fontos műfaj, és az emberekkel közösen, az emberekkel való közös kormányzásnak a kulcseszköze, és nem akarja a kormány áthárítani a döntés felelősségét, mert azért tették ezt a súlyt a vállunkra a választáson az emberek, hogy elhordozzuk, tehát a döntéseket nekünk kell meghozni. De ez nem ellentétes azzal, sőt következik abból, hogy meg kell hallgatnunk az emberek véleményét a legfontosabb ügyekben. Ezért kérdezzük: egyetértenek-e azzal, hogy az illegális határátlépőket őrizetbe kell venni? Kérdezzük: egyetértenek-e azzal, hogy azonnal vissza kell őket toloncolni, egyetértenek-e azzal, hogy amíg Magyarországon tartózkodnak, addig munkát kell végezniük, hogy előállítsák az itteni létfenntartásukhoz szükséges forrásokat, költségeiket fedezhessék. És még számos más kérdést is, terrorizmus, és így tovább. De ezek a legfontosabb kérdések, mert ezek ellentétesek az Európai Unióban ma hatályban lévő szabályokkal, ezek buta szabályok, amelyek ma hatályban vannak, ezek megbénítják a tagállamokat. Ez a közös európai menekültpolitika normarendszer, jogrendszer, amit kialakítottunk, ez inkább akadály és nem segítség. Jobb lenne, ha a tagállamok maguk dönthetnék el, hogy a sajátságaiknak megfelelően az adottságaiknak megfelelően hogyan akarják a menekülthullámokat megfékezni. Ha ezt a lehetőséget megkapjuk, akkor mi, magyarok a saját gondjaikat meg is fogjuk oldani.

Az egységes megközelítés kritikája, bár ezt már megbeszéltük február elején, de akkor újra szóba hozom. Tehát a legfontosabb kritika az, hogy bevándorló és bevándorló menekült és menekült között van különbség. Tehát lehet például olyan, aki gyárat alapítani jön Európába, Magyarországra. Nem lehet egyféle választ adni, illetve miért kellene a magyar hatóságoknak ilyen komoly erőfeszítéseket tenni ezen a határszakaszon, amikor ezek az emberek elsősorban nem Magyarországon keresik a megélhetésüket, hanem mennének tovább Németországba, Franciaországba?

Amíg továbbmehetnek, addig nagy baj Magyarországon nincs. De ne tételezzük fel azt, hogy tőlünk nyugatra csupa nálunk butább ember él, és hogy nálunk fajankóbb kormányok léteznének. Tehát azt nem fogják megengedni a németek, meg az osztrákok az idők végtelenségéig, hogy az Európai Unió területére illegálisan belépő emberek szabadon menjenek az ő országaikba, ahol aztán elveszik a munkát az egyébként is munkanélküliséggel küszködő emberek elől, rátelepülnek a szociális rendszerre, és így a német, osztrák költségvetésből kapnak forrásokat, hogy ellenőrzés nélkül érkeznek, ezért a közbiztonság is veszélybe kerülhet. Tehát most még egy darabig megy, de én látom, ahogyan készülődik, ahogyan forrong az osztrák meg a német társadalom, és készülődnek azok a jogszabályok, amelyek nem teszik lehetővé a továbbhaladást, ezért akit mi beengedünk, itt fog rekedni. Ez ma még nem így van, de ez a helyzet hamarosan előáll.

Tehát akkor egy bő másfél-két hónap múlva születhet erről egy egységes döntés egy újabb uniós csúcson – azt mondja?

Igen, ennél még fontosabb kérdésekről is, mert egyáltalán arra a kérdésre is választ kell adnunk, hogy Európának szüksége van-e egyáltalán bevándorlókra. Az én álláspontom szerint nincsen. De vannak más országok, amelyek azt mondják, hogy de van. Vannak országok, amelyek úgy gondolják, hogy ők természetes módon családpolitikával nem tudják megfordítani a kedvezőtlen népesedési folyamatokat, nincs elég gyerek, és félnek, hogy a gazdaságuk nem fog működni. Ezért be akarnak hozni munkaerőt szabályozott körülmények között. Én ezt nem támogatnám, Magyarország esetében sem javaslom az embereknek. Azt gondolom, hogy csináljunk egy jó családpolitikát, segítsük az embereket abban, hogy elegendő gyerek szülessen, csináljunk egy jó foglalkoztatáspolitikát, akik ma a munkaerőpiacon kívül vannak, azokat segítsük be. A cigányok – mindig elmondom – egy komoly tartalékot jelentenek a magyar munkaerőpiac számára. Találjuk meg az eszközöket, hogy a már meglévő magyar embereket valahogy a munka világába el tudjuk vezetni. Ezek jobb megoldások, minthogy külföldről engedünk be segélyt és vendégmunkásokat. De ez egy olyan kérdés, amiben azt hiszem, hogy az én álláspontom messze van attól, hogy általános legyen, és ezeket a kiinduló alapkérdéseket is meg kell vitatni az Európai Uniónak.

Na, akkor a meglévő magyar emberek szinte mindegyikét viszont érinti a következő témánk. Az év legfontosabb jogszabálya, az egyik legfontosabb jogszabálya mindig az elkészült költségvetés. Erről most tudunk már pár dolgot, a kormány már első olvasatban tárgyalta, talán a számokat is, de az irányokat mindenképpen. Itt, ugye, azt látni, hogy adócsökkentések vannak a költségvetésben, jövedelemadó 1 %-os csökkentése, a kétgyerekes családok további adókedvezményei, illetve a sertéshús áfája is csökkenhet. Valóban minderre látható a fedezet? Ezek az intézkedések tényleg meglesznek?

A dolgok mostani állása szerint igen. Nem ért még össze minden szám. Tehát zajlanak nagyon komoly szakmai konzultációk, hogy a bevétel és a kiadási oldal számai pontosan illeszkedjenek. A kormány első körben tárgyalta ezt a költségvetést. Még foglalkozni fogunk ezzel, még elmegy a Költségvetési Tanács elé, utána visszajön, bemegy a parlament elé, a képviselők meg megvitatják. Tehát ez egy munkaanyag, amin még nagyon sokan dolgoznak majd a következő néhány hétben. Én nagyon fontosnak tartom, hogy a magyar gazdaság eljutott végre oda, hogy július 1-jére lehet, vagy július első hetében lehet költségvetése Magyarországnak, ami a kiszámíthatóságot és a tervezhetőséget szolgálja majd. Úgy látom, hogy a gazdaság teljesítménye 2014-ben jelentősen nőtt, ne felejtsük el, hogy dobogósak vagyunk a gazdasági növekedés tekintetében. A rezsicsökkentés eredményeképpen az áremelkedéseket sikerült megfékezni, egyre többen dolgoznak, tehát van olyan gazdasági alap, amire lehet már olyan költségvetést terveznünk – és a 2016-os szándékaink szerint ilyen lesz –, amelyben mindenki léphet egyet előre. Arról szó nincsen, hogy itt volna a Kánaán, hogy kolbászból lenne a kerítés, vagy hogy itt lehetne a korábbiakat nagyságrendekkel meghaladó mennyiségű pénzt szétosztani. Erről nincsen szó. De van az országnak egy stabil gyarapodása, tervezhető fejlődése, és ezért egy olyan költségvetést akarunk összeállítani, amelyet az a gondolat jellemez, hogy mindenki léphet egyet előre személyesen is, a családja is, a települése is, a munkahelye is, a vállalkozás, ahol dolgozik, és maga az ország is.

Afelé halad a kormány továbbra is ebben a ciklusban, hogy egyszámjegyű legyen például a jövedelemadó. Az egy reális elképzelés még?

A jövedelemadó csak eszköz, a célok a fontosak. A cél az, hogy minél inkább megérje dolgozni Magyarországon, tehát mi azt a célt tűztük ki, hogy teljes foglalkoztatás legyen Magyarországon. Ez néhány évvel ezelőtt még szentségtörésnek számított, amikor még a liberális gazdaságpolitika uralkodott a világban; azt mondani, hogy egy kormánynak a teljes foglalkoztatás elérése a célja, akkor még tilalomfadöntésnek minősült, ma már egyre több európai országban céloznak meg hasonló, jelölnek ki hasonló célokat. Mi is azt szeretnénk, hogy 2018-19 környékén Magyarországon 3 % körül, inkább az alatt legyen a munkanélküliség, mert az gyakorlatilag már teljes foglalkoztatottságot jelent. Vannak ipari nagy városaink, ahol és amelyek körzetében már ez a helyzet előállt, tehát ez lehetséges, ezért dolgozunk, ehhez meg az kell, hogy az adókat folyamatosan csökkentsük. Az adók csökkentésének eredményeképpen nő az emberek bére, javul a munka elismerése és megbecsülése, nő a vonzereje a munkának, egyre több embert tudunk bevinni a munkaerőpiacra.

Ha már az adócsökkentéseket említi. Mi lesz a különadókkal, például a bankadóval? Itt a Miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondja, hogy száz százalékban betartják az EBRD-vel kötött megállapodást, ez alapján pedig körülbelül a felére kell, hogy csökkenjen a bankadó jövőre. Ez stimmel?

Igen. Két vagy három lépésben történik majd ez meg. Egy megállapodást kötöttünk a bankrendszer szereplőivel, aminek az a lényege, hogy csökkentsük a bankadót, egyébként ez így is Európa legmagasabb bankadója marad. Tehát azért Magyarország nem mond le arról, hogy a pénzügyi szektort Európában a legmagasabb szinten adóztassa, a csökkentés után is így lesz ez. Abban állapodtunk meg a bankokkal, hogy ők cserében pedig növelni fogják a hitelezést.

És ha ezt nem teszik?

Erre ők nem vállalták jogi kötelezettséget, de a szándékukat kifejezték. Mi kötelezettséget vállaltunk az adó csökkentésére, ebből a szempontból mi többet vállaltunk, mint ők; igaz, hogy az elmúlt években sokkal több pénzt is vettünk el tőlük, mint ők tőlünk, ez az igazsághoz hozzátartozik. Tehát összességében nagyon jól áll Magyarország a bankokkal folytatott megállapodások tekintetében. Mi megtartjuk a szavunkat, és megnézzük, hogy a bankszektor a megtett ígéretét tartja-e, és akkor majd utána meglátjuk, hogyan haladunk tovább.

Azt mondja a bankszektor egyébként, hogy a brókerügyek károsultjainak ügyintézése, rendezése például nagyobb terhet ró rájuk, mint amennyivel a bankadó csökkenhet. Ez nem rúgja fel az EBRD-megállapodást?

Először is nem tudjuk, hogy mekkora terhet ró rájuk, mert egész addig, amíg a bebukott brókercégeknél lévő vagyontárgyak értékesítése nem történik meg, addig nem tudjuk, hogy mennyi pénz hiányzik pontosan. De akár úgy is lehet, ahogy ők mondják. Egy olyan megoldást fogadott el a parlament, amely a későbbiekben ezt az összeget majd visszaadja a bankszektornak hosszú-hosszú évek után, tehát összességében ez egy viselhető teher. Van egy vita arról, hogy ütközik-e ez az EBRD-vel kötött megállapodással…

Ők határozottan úgy látják, hogy igen.

Igen, ez egy vita. Mi azt gondoljuk, hogy miután a pénzükhöz hozzá fognak jutni, csak egy hosszabb időtávon belül, majd ezt meg fogjuk vitatni. Én nem akarok ebben az ügyben igazságot tenni, mert a bankok mondandójában is van azért némi igazság, de ugyanakkor azt is látnunk kell, az, hogy egy pénzügyi rendszerben tíz-tizenöt éven keresztül évtizedes pénzügyi csalások történhetnek akkor is, ha a bankszektor maga ebben nem vett részt, csak a brókerek, ez mégiscsak a pénzpiacon történik, ezt ők látják, az irreális hozamokat, a piramisjátékokat, mégiscsak látták, hogy mi történik. Tehát nem lehet úgy tenni, mint hogyha egyébként derült égből villámcsapásként érte volna őket. Mert az, hogy a befektetőket meg a magyar embereket ez villámcsapásként érte, érthető, mert mi nem tudjuk elképzelni ezeket az összegeket meg csalásokat, amik itt történtek, de akik bent vannak a piacon, azoknak mégiscsak természetellenes jelenségek a túl nagy hozamok, szóval egyáltalán a megbízhatatlansága egy-egy cégnek a szakmabeliek számára valamilyen mértékben csak ismert kellett, hogy legyen. Én nem teszem a bankokat felelőssé ezért, csak nem mondhatják azt, hogy ők teljesen kívül vannak ezen a jelenséghalmazon.

Igen, csak van itt még egy szempont ebben az ügyben, hogy állami tisztségviselők is adtak ezeknek a csaló brókereknek a kezébe adófizetői pénzeket, ugye, önkormányzatok esetében is, és állami tisztségviselők esetében is. Ott Ön szerint elmaradhat a felelősségre vonás?

Nem, ott zajlanak a vizsgálatok.

És van valamilyen eredménye?

Most kértük fel az Állami Számvevőszéket, hogy vizsgálja meg az önkormányzatokat, mert az ő gazdálkodásukat az ÁSZ ellenőrzi. Azokat, akik egyébként vesztettek ezen, tehát ahonnan tűnt el közpénz, nézzék meg mi történt. A kormányzat tekintetében pedig egy ügyről tudunk, ahol azt tudjuk mondani, hogy veszteség érte az államot, ez pedig a tartalékgazdálkodási igazgatóságon – egy háttérintézménye a kormánynak – bukott el néhány százmillió forintot, 400-500 millió forintot a Hungária nevű brókercéggel kötött ügyleten. Ami szabálytalan volt abból a szempontból, hogy korábban utasítás volt arra, hogy a pénzeket ilyen helyen tartani nem lehet. Ennek a kivizsgálása zajlik, itt már embereket bocsátottak el, mentettek fel, de a vizsgálat még nem zárult le.

Vissza a költségvetéshez! Mi lesz a nagy rendszerekkel, a nagy fejezetekkel, az egészségüggyel, az oktatással? Hogyan látja, vagy melyik miniszterének mondta azt, hogy most ebben a költségvetési ciklusban nagyobb levegőt vehet, több forrása lesz.

Az volt a kiindulópontunk – így kezdődött a tervezés –, hogy egyik terület sem kaphat kevesebb pénzt. Tehát ezzel a költségvetéssel senki sem járhat rosszul. Van gazdasági növekedés, ilyen körülmények között ezt lehet vállalni. Ha nincs gazdasági növekedés, akkor a bajt kell szétosztani, és akkor van, aki jól jár és van, aki rosszul, illetve van, aki inkább rosszul jár, más meg kevésbé. De most nem ilyen korszakot élünk, egészen addig, amíg a gazdaság képes növekedni, addig inkább a lehetőségeket kell megfontolni. Mi úgy gondoltuk, hogy miután a munka a legfontosabb, hogy a szegénység ellen munkával, ulti ellen ásszal, ezt szokták mondani, tehát szegénység ellen munkával kell menni, hiszen az orvosolja gyökerénél a bajokat. Ezért van az, hogy adót csökkentünk, és a gyermeket nevelő, dolgozó szülőknek az adóterhét csökkentjük leginkább. A két gyermeket nevelőknek a gyerekek után járó adókedvezményét négy év alatt meg fogjuk duplázni, ennek az első lépését most megtesszük. Fenntartjuk a munkahelyvédelmi akciótervet, és a kiindulópont, hogy hátrább, tehát visszafelé senki sem lép, és mindenki valamennyit tudjon előremenni. Nem pontosan mindenki ugyanannyit tud előre menni, de mindenki előrefelé fog mozogni Magyarországon a következő időszakban. Ennek a jeleit lehet látni, hátha az ember elmegy a boltba, akkor ott látja, a hétvégi szálláshelyeknek megnézi a forgalmát, kihasználtságát, akkor látja. Szóval egyáltalán az egész országon érződik. A jóléttől messze vagyunk, de érződik az a dolog, hogy mozdultunk előrébb.

Látható valahol például, valamely szakmában egyértelmű béremelés lehetősége?

Ugye, adót csökkenteni egyszerre és bért emelni nehéz, az adócsökkentés maga is béremelés.

Ezért kérdezem.

Az adócsökkentéssel mindenkinek nő a bére, aki dolgozik, hiszen kevesebb adót fog fizetni. Akkor is nő a bére, hogyha magánszektorban dolgozik, és akkor is, hogyha az állami szektorban. Ha az állami szektorban dolgozóknál béremelést rendelünk el, azt jelenti, hogy kevesebb adót lehet csökkenteni a magánszektorban, tehát itt nagyon jól kell megtalálni az arányokat, mert a magánszektorban dolgozó emberek bérét is növelni akarjuk, ami fölött nincs hatáskörünk, csak az adócsökkentés révén tudunk ehhez segítséget nyújtani. Ezért az a megoldás van most már harmadik éve, hogy bizonyos, számunkra, mármint az emberek számára fontos foglalkoztatási csoportoknál életpályarendszereket vezetünk be, több lépésben indítjuk el ezeket. Ugye, kezdtük a pedagógusokkal, a rendvédelmisek következnek ebben az évben, és a következő évben szeretnénk eljutni a közigazgatásban dolgozók életpályarendszeréhez, és komoly tárgyalásokat folytatunk a szociális szektorban dolgozók életpályarendszeréről. Tehát lépésről lépésre haladunk előre, de az adócsökkentés okán azoknak az állami alkalmazottaknak is nő a bére, akiknél most még nem tudjuk megvalósítani az életpályát.

Utolsó kérdés a költségvetéshez, de ez is rengeteg embert érinthet. Olcsóbb lehet a húspultban a sertéshús, a tőkehús, és a sertés ügyben a tőkehús 5 %-os áfájáról dönthetnek, ugye, ez még nem végleges döntés. Mellé lehet esetleg tenni esetleg a baromfit is, azt mondják, abból is nagyon sok fogy.

Nagyon kockázatos lépésre vállalkozik a kormány. Ugye, korábban hozzákezdtünk az élősertések és félsertések áfájának csökkentéséhez, és ennek logikus harmadik lépése történik most meg, de ennek nagyon nagy kockázata van. Senki sem tudja pontosan, hogy ez mennyi bevételkieséssel jár majd, a becslések pedig nagyon nagy szórást mutatnak. Vannak, akik azt mondják, hogy a fehéredés okán, mert rengeteg a fekete áru itt, a fehéredés okán lényegében ugyanannyi bevételhez fogunk majd jutni, mint korábban, tehát nem lesz adókiesés, de ezt senki sem tudja biztosan. Ezért nem lehet egyszerre minden területen lépni. A baromfiágazat vezetőinek a nyilatkozatait láttam, hallottam, hallom a hangjukat, értem az érveiket, igazuk is van, azt gondolom, hogy igazuk van, de egyszerre két dolgot nem tudunk meglépni. Ezért el kell döntenünk, hogy mivel kezdjük. A következő évben kerülhet sor a baromfihúsra, de az idén meg kell próbálkoznunk először a sertés tőkehús dolgával, és utána következhet - a szándék megvan bennünk –, a következő évben, ha van gazdasági növekedés, akkor jöhet a baromfihús.

Végül egy parlamenti kérdés. A legutóbbi választáson a Jobbik jobbról előzött, vélhetően a szélső sávban. Van új helyzet a politikai erőtérben?

Nincsen. A kormánynak 65 %-os többsége van a parlamentben, ezért minden olyan munkát, amit elvállaltunk, minden olyan megállapodást, amit az emberekkel megkötöttünk a 2014-es választáson, maradéktalanul meg tudunk valósítani, a megállapodásokat be fogjuk tartani, és az emberek érdekében fogunk dolgozni a következő időszakban is. Stabilitás van, semmilyen politikai veszély az emberekkel kötött megállapodás betartását nem fenyegeti, tehát el fogjuk végezni a munkánkat a tapolcai választástól függetlenül. A tapolcai választás azért fontos, mert az végül is az emberek véleményéről szólt, és arra figyelmeztett bennünket, hogy nincs végleges választási győzelem, hiába volt egymás után kétszer kétharmad, a jövőre nézve ebből nem következik semmi. A bizalomért és a támogatásért mindig újra és újra és újra meg kell dolgozni, tehát azonkívül, hogy igyekszünk jól kormányozni, meg az emberekkel közösen az ő érdekükben kormányzunk, azonban harcolni is kell, a vitákat vállalnunk kell, mert egyébként ha nem harcolunk meg a bizalomért, akkor nem is fogjuk azt megkapni.

A „180 percben” Orbán Viktor miniszterelnököt hallottuk. Köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat.

Köszönöm, hogy itt lehettem.