Tisztelt Parragh Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Jó napot kívánok mindannyiuknak. Az én tisztem az az, hogy elmondjam, hogy a kormány hogyan látja a gazdaság helyzetét, elmondjam, hogy 2015-re nézve hol látunk kockázatot, és utána, hogyha megengedik, és időm, Önöknek pedig türelme marad, akkor majd a Parragh elnök úr által fölvetett néhány javaslatra is szeretnék első kézből is gyorsan reagálni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem ülünk ma itt jókedvűen. A gazdaság számai ezt még éppen indokolhatnák is, mármint hogy jókedvűen üljünk itt, azonban én azt tanultam meg, hogyha pénz tűnik el a gazdaságból, akkor valahogy az egész gazdaságot megüli a köd meg a felhő meg a rossz hangulat. Egy-két nappal ezelőtt volt részem abban, hogy 67 olyan polgármestert fogadjak, akinek eltűnt a pénze a brókerbotrányban, és azt gyanítom, hogy nemcsak az ő pénzük tűnt el. Nyilván eltűnt a kisbetétesek pénze is, amiért majd az érvényes szabályok szerint körülbelül 30 millió forintig helytáll a betétbiztosítási alap, de azt gyanítom, hogy ott azért nagyobb betétek is voltak és vállalkozóknak is eltűnt pénzük, méghozzá sok pénz. Nem tudjuk pontosan a számokat, de nehéz úgy jókedvű gazdasági tanácskozást tartani, akármilyen jók is a makrogazdasági számok, ha közben mindenkinek azon kell gondolkodnia, hogy van-e akár az ő cégcsoportjában, akár az üzleti kapcsolatrendszerében olyan szereplő, akinek hirtelen egyszer csak köddé vált a megtakarítása. Egy ilyen nagy ügyet már ismerünk, és mint látják, megkezdődött az ellenőrzés, és egyáltalán nem zárhatjuk ki, hogy vannak még hasonlóan törvényen kívüli, nehéz helyzetben lévő más brókercégek is. Ezt nem tudjuk pontosan, bár a mai hírek ezt alátámasztják, és ilyenkor bizony felhő borul minden megbeszélésre. Én csak azt szeretném Önöknek mondani, hogy a kormány a maga részéről mindent megtesz annak érdekében, hogy megerősítse a felügyelet jogosítványait, ha kell, törvénymódosításokkal, és a magunk részéről szeretnénk olyan állapotot előidézni a bankrendszer után immáron az ilyen brókervilágban is, hogy még egyszer ilyen helyzet, ilyen állapot ne állhasson elő.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az első dolog, amit mondani szeretnék Önöknek, egy fonál, amit fölveszek Parragh László úr előadásából. Ő említette, hogy voltak közöttünk megállapodások, ezeket én számszerűsítettem. Több nagy megállapodásunk is volt. Összesen 21 pontban állapodtunk meg különböző gazdaságpolitikai kérdésekben, és a mi számításaink szerint 90-91 %-on állunk a teljesítéssel, és ami pedig még nincs teljesítve, ott pedig, ahogyan szokták mondani a bürokráciában: folyamatban van. Tehát azok sem estek el, azok is megvalósulhatnak még. A megállapodások közül szeretnék két pontot itt külön is kiemelni. Az első a szakképzés átalakításában történő közreműködés. Én – mióta az eszemet tudom, 25 éve vagyok egyébként parlamenti képviselő – minden ciklusból föl tudom idézni azokat a hangokat, amikor a gazdasági élet szereplői elmondták, hogy az nem lehetséges, hogy a szakképzés kizárólag egy oktatáspolitikai logikában és intézményrendszerben működik, miközben egyébként a gazdaságnak kellene használni azt a tudást meg azokat az embereket, akiket ott kiképeznek, és 25 éven keresztül hallgattuk azt, hogy a két dologban össze kell egymással kapcsolódni. Erre mi azt találtuk ki, hogy a kamarát bevonjuk ebbe a munkába. A kamara részt is vesz a szakképzés átalakításában, és azt reméljük, hogy mind a fölnőttoktatásban, mind pedig a középszintű oktatásban ennek hamarosan látható eredménye is lesz. A második pont, amit a megállapodások közül ideidéznék Önök elé az Államreform Bizottságban való kamarai részvétel. Mert a másik dolog, amire emlékszem az elmúlt 25 évből, pedig az, hogy a kamara gyakran elmondta, hogy az nagyon szép, hogy olyan sok jó dolgot szeretne a mindenkori kormányzat megvalósítani, de mi lenne, ha esetleg kellő időben már a változások kigondolásakor ott ülhetnének az asztalnál, és nemcsak a jótéteményeket kellene a későbbiekben élvezniük. Most azt a megoldást találtuk ki, hogy – talán éppen Parragh László elnök úr személyes részvételével, de – meghívtuk a kamarát, hogy vegyen részt az Államreform Bizottság ülésein, amelynek témái között egyébként több is szerepel azok közül, mint amiket itt az elnök úr megemlített. Tehát azt nem tudom, hogy milyen döntések születnek majd ott. Haladunk előre, szerintem inkább jó döntések fognak majd születni, de akármi is lesz a döntések minősége, egy dolgot nem mondhatunk a jövőben, hogy kellő időben ne kértük volna ki, a kamara pedig nem mondhatta volna el a maga véleményét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A gazdasági kilátásokhoz az szükséges, hogy reális helyzetértékelésünk legyen, és egy-két pontban szeretném ezt a helyzetértékelést elvégezni. Az első állítás, ahonnan a kormány a következő évre és évekre vonatkozó terveit elkészíti, úgy hangzik, hogy a célul kitűzött, bejelentett és vállalt reformok az elmúlt négy évben működtek, és úgy tűnik, hogy ebben a ciklusban is működnek. Több ilyen reform is volt, én négyet emelek ki, amelynek a jelentősége súlyos.

Az első, hogy összekötöttük a demográfiát és az adórendszert, ami magyarul azt jelenti, hogy a gyerekek neveléséhez szükséges költséget elismertük a jövedelemben, és kivontuk az adózás alól, vagyis összekötöttük az adózást és a családot. Gyermekek után járó adókedvezménynek hívja a közvélemény ezt a reformot. Egyébként ez pontatlan megnevezés, de ez most nem tartozik ide, ezt az utókor tisztázza. A gyermekek után járó adókedvezmény, amely lehetővé tette a tavalyi évben azt is, hogy aki az adójából nem, a járulékából leírhassa azt, működik. Látják a demográfiai mutatókat, és látják a gazdasági teljesítményt is. Idesorolom a gyermekek utáni adókedvezményt, a 40 év utáni nyugdíjba vonulását a hölgyeknek. Szerintem fontos, hogy a következő esztendőkben az otthonteremtési rendszerünk ezt kiegészítse, és fontos, hogy az iskolarendszer átalakításában olcsón jó tudást tudjunk adni a gyerekeknek, ez is megvalósuljon. Akkor ezt a reformot végigvittük.

A második és a harmadik reformunk a rezsicsökkentés és a bankok elszámoltatása volt, aminek most a társadalmi igazságossági részéről nem beszélnék, hiszen Önök nem ezért vannak itt, de szeretném jelezni, hogy a gazdasági növekedés számai mögött már 2014-ben is és a mi előrejelzésünk szerint 2015-ben még inkább ennek a két intézkedésnek - rezsicsökkentésnek és a bankok elszámoltatásának – fogyasztásnövelő hatása már ott van. Ez azt jelenti – mind a két intézkedés –, hogy az emberek zsebében több pénz marad. Bár mi nem agitálunk az embereknél a fogyasztás növelése érdekében, majd mindenki eldönti, hogy a saját pénzével mit csinál, egyébként is a kormányban talán többségben vannak a megtakarítás pártiak, ez most nem tartozik ide, de az emberek nagy valószínűséggel ennek a két intézkedésnek a hatására többet fognak költeni, mint korábban, sőt a kiskereskedelmi forgalom számaiból az tűnik ki, hogy már most is többet költenek.

És a negyedik nagy reform a „segély helyett munkát” gondolata. Szerintem ez az áttörés. Nem akarom senkinek sérteni a politikai ízlését és érzékenységét, de szerintem itt ér véget a szocializmus, ezen a ponton. Tehát amikor azt a hírt hallhatják Önök, hogy Magyarország egy eldugott településén egyébként nehéz sorsú emberek, többségében egyébként cigány emberek az önkormányzat elé vonulnak, hogy közmunkáért tüntessenek, na ez az igazi rendszerváltás. Korábban ezek az emberek segélyért tüntettek. Olyan gondolkodásbeli változás történt az elmúlt négy évben Magyarországon, a „segély helyett munka” gondolata úgy megerősödött, hogy ma már az a jelenség, hogy az emberek segély helyett munkát követelnek, és munkáért tüntetnek, talán egy minőségi rendszerszintű változást is jelent. Ezért is fontos, hogyha Önök megnézik a 2015-ös költségvetést, láthatják, hogy közmunkára többet költünk 2015-ben, mint 2014-ben, tehát közmunkás több lesz, szemben a híradásokkal, amelyek arról beszélnek, hogy kevesebb lesz. Ez hazugság, ez nem igaz, több pénzt költünk, és több közmunkást fogunk alkalmazni, mint korábban.

Sőt, Önök azt is tudhatják talán, hogy 2018-ra úgy növeljük meg a közmunkák arányát is, és úgy hozunk foglalkoztatást bátorító intézkedéseket, hogy a mi elgondolásunk szerint 2018-ra Magyarországon elérjük a teljes foglalkoztatás állapotát. Ez azt jelenti, hogy a munkanélküliségnek 3 % alá kell mennie, 3 %-ra vagy az alá. Ez szerintem lehetséges, ezt 2018-ra el tudjuk érni. Erre utaló jelek egyébként vannak, mert ha megnézik Önök a januári adatokat, akkor azt fogják látni, hogy körülbelül 60 ezer állás nincs betöltve Magyarországon. Nem arról van szó, hogy nem tudunk munkát adni az embereknek, ebben is van igazság, de közben vannak olyan szakmák, amelyekből nem tudunk munkásokat adni a vállalkozóknak. Ezek nem túl bonyolult szakmák, szép szakmák, nehéz szakmák, de nem túl bonyolultak. Kamionsofőr, teherautósofőr, hogy csak mondjak néhányat, de más szakmákat is tudnék említeni, ahol nem volna ördöngösség megoldanunk azt a problémát, hogy valahogy összevezessük a vállalkozói igényeket meg a szakképzést, és remélem, hogy ez a következő időszakban meg is történik. Ma Magyarországon tízezer számra vannak betöltetlen álláshelyek, ami biztatás abból a szempontból a mi számunkra, hogy teljes foglalkoztatás jó szakképzéssel, jó munkaügyi rendszerrel elősegíthető.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A munkahelyvédelmi akcióterv szintén fontos. A teljes foglalkoztatás nem érhető el a munkahelyvédelmi akcióterv fönntartása nélkül. Láthatják a 2015-ös költségvetésben, ennek a fedezete meg is van. Azok a foglalkozási csoportok, akik után tb-járulékként Önöknek kevesebbet kell fizetniük, mint az általános szint, a 2015-ös évben is ugyanazok maradnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez az első pillére a helyzetértékelésnek, amire a kormány a gondolkodását építi; a nagy reformokról kiderült, hogy működnek. Senki nem mondja, hogy tökéletesen, senki nem mondja, hogy hibátlanul, de ezek a nagy reformok a gazdaság, az adózás és a családok összekapcsolása, az emberek vásárlóerejét megnövelő intézkedések, valamint a „segély helyett munka” elv működik a magyar gazdaságban.

A második dolog, amit szeretnék idehozni az Önök figyelme elébe, az, hogy még így, ezekkel az eredményekkel együtt is Magyarország a termelékenység és a foglalkoztatás szempontjából elmarad azoktól a térségektől, amelyekkel versenyeznünk kell. Az Európai Unióban valahol 65 % környékén van a foglalkoztatási mutató, az Egyesült Államokban 75 % környékén van, Kínában pedig 85 %-on van, Magyarország talán most már a 61-62 % környékére kúszott föl. A 2010-es kormányzati ciklus kezdetén körülbelül 57-56 %-on voltunk. Tehát nagy utat tettünk meg, de még nagyon nagy utat meg kell tennünk ahhoz, hogy versenyképesek legyünk a világnak azon részeivel, amelyek ma nálunk gyorsabban fejlődnek. Ez egyébként egész Európára is igaz, nemcsak Magyarországra. Európában nagyobb becsülete van a vitáknak, mint a munkának. Európa egy ideologikusan gondolkodó kontinens, ahol azt gondolják, hogyha a nagy rendszer- meg államproblémákat valahogyan megoldjuk, akkor annak eredményeképpen valahogy a gazdaságban is megoldódnak a problémák. Ezt Amerikában sosem gondolják, meg Ázsiában sem gondolják. Udvariasan azt szoktuk mondani, hogy azok sokkal pragmatikusabb országok, ott a gazdaságra összpontosítanak, és majd ha a gazdaság működik, akkor hoznak létre ebből elméleteket meg teóriákat. Európában mi ezt gyakran fordítva csináljuk. Magyarország persze ebből igyekszik kimaradni, de nekünk sem sikerül mindig.

A helyzetértékelés harmadik nagy pillére, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az a tanulság, és nagyon remélem, hogy a magyar gazdaság szereplői ezt mind megtanulták, hogy Magyarország olyan méretű gazdaság, ahol három szereplő folyamatos együttműködése nélkül és jó színvonalú teljesítménye nélkül nem lehet gazdasági sikert elérni. A gazdasági sikerhez kellenek munkások, kellenek vállalkozók, és kell hozzá kormányzat. Vannak olyan méretű országok, és vannak olyan helyzetben lévő országok, ahol egyik vagy másik eleme a gazdasági sikernek nélkülözhető. Én ismerek olyan országot, amely akkor teljesít jól, ha éppen nincsen kormánya, de azt kell mondanom, hogy ezek a kivételek. És Magyarországot, ha megnézik az elmúlt tíz-egynéhány évben, akkor biztosan megfogalmazhatjuk, hogyha nincs együttműködés a munkások, a vállalkozások és a kormányzat között, ha nincsenek szorgalmas munkásaink, ha nincsenek kockáztatni hajlandó vállalkozóink, és ha nincs jó gazdaságpolitikával rendelkező kormányzat, akkor a magyar gazdaság leáll. És szerintem ez így lesz a jövőben is. Ezért kulcskérdés, hogy legyenek jó munkásaink, jó vállalkozóink, és legyen jó kormányzatunk, és közöttük pedig legyen szoros együttműködés.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az a körülmény, hogy 2014-ben – ideidézem az elnök úr szavait – választási költségvetés nélkül – majd erre visszatérek egy pillanat erejéig – a magyar gazdaság a ma reggel korrigált adatok szerint nem 3,5 %-kal, hanem 3,6 %-kal tudott növekedni, és az államadósság első vagy második becsült számaiból is kitűnik, hogy nem szinten maradt az államadósság, hanem csökken, ha jól látom, 77 % alá ment, egy választási évben, azt mutatja, hogy ezek a reformok és ez a gondolkodásmód, valamint az ennek mentén létrejött összefogás a gazdasági élet szereplői között működik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mondanék néhány szót, hogy ez a gazdasági növekedés mennyiben mutat számunkra kedvező szerkezeti elemeket, utána pedig beszélnék arról, hogy vajon ez a növekedés vagy legalábbis ennek nagyságrendje fenntartható-e a következő években, ami szerintem a legfontosabb gazdaságpolitikai vita ma Magyarországon. Hogy egy esztendő eredményeiről beszélünk, ami már mögöttünk van, vagy azokból az eredményekből a következő évekre nézve fönntartható, magas ütemű, fönntartható gazdasági növekedés is következik-e. Nos, ami a 2014-es növekedés mögött meghúzódó, bizakodásra okot adó szerkezeti változásokat illeti, itt első helyen azt említem meg, hogy a foglalkoztatás 5 %-kal növekedett, és közben a nemzetgazdasági beruházások az év egészében 14 %-kal nőttek. Itt a növekedés meg a százalékpontban számított arányok eltérnek egymástól. Megközelítettük a 20 %-os beruházási rátát, de a beruházások 14 %-kal nőttek. Van is egy számom valahol, hogy 1995-96-97 óta, nem tudom, mikor, de még ’98 előtt volt utoljára olyan éve Magyarországnak, amikor egyik évről a másikra ilyen mértékű beruházásnövekedés történt. Fontosnak tartjuk az elemzőink alapján azt, hogy a növekedés szerkezete is elmozdult. Ez alatt azt értjük, hogy számos olyan ágazat is hozzá tudott tenni valamit a gazdasági növekedéshez, amely jellemzően magyar kézben van. Tehát nem az itt jól teljesítő nemzetközi cégekről beszélek, hanem a magyar kézben, dominánsan magyar kézben lévő ágazatok teljesítményéről. Ilyen az építőipar, amely hozzá tudott adni a gazdasági növekedéshez: 14%-os növekedése volt. Ilyen a kereskedelem: az értékesítések 5,2 %-kal növekedtek. Ilyen a turizmus: a szálláshelyeknél több mint 10 %-os növekedés van. Ilyen a mezőgazdaság, és ilyen a szállítás. Ez két dolgot jelent: a növekedésnek szektorálisan az alapjai szélesebbek, és be tudtak kapcsolódni olyan ágazatok is, amelyek jellemzően magyar vállalkozók által dominált szektorok.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül a helyzetértékelésnél megemlíteném még a világgazdasági környezetet is, hiszen úgy értünk el nagy gazdasági növekedést, hogy a legfontosabb külkereskedelmi partnerünk, az Európai Unió közben jóval alacsonyabb szinten tudott csak teljesíteni. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy egy exportorientált gazdaság, mint Magyarország élvezhette volna annak előnyét, hogy a bennünket körülvevő világban, ahol legfontosabb piacaink vannak, gyors gazdasági fejlődés történt volna, és ez magával rántott volna felfelé bennünket. Nem ez volt a helyzet. Úgy értünk el gazdasági növekedést, hogy ilyen kedvező külső változás a mi szempontunkból nem történt. Ez fölértékeli szerintem az Önök, illetve az egész magyar gazdaság teljesítményét.

Itt szeretném fölhívni az Önök figyelmét arra, hogy most mindenfajta elemzések láttak napvilágot, sőt tegnap egy vaskos könyvet is bemutattak Matolcsy György tollából e tekintetben, amely könyvek és tanulmányok azt bizonyítják, hogy hosszú évek óta, legalább hatvan év óta – de meglehet, hogy ez van száz évnél hosszabb időtartam is – először fordul elő, hogy a növekedés nem jár együtt eladósodással, vagyis nem hitelből, nem külföldről fölvett hitelből nő a magyar gazdaság. Ha igaz, hogy egyszerre nőttünk 3,6 %-kal, és igaz, hogy az államadósságunk meg lecsúszott 77 % alá, akkor ez világos, számszerű bizonyítéka ennek az állításnak. Ha ez igaz, akkor egy történelmi áttörésről beszélünk, és nem kell attól félnünk – itt vannak, látom, nálam idősebb hölgyek és urak is, de urak biztosan, akik még emlékezhetnek a hetvenes és nyolcvanas évekből ismert vitára, ami aztán túlélte a rendszerváltást, és a kilencvenes években is velünk maradt, sőt még a kétezres években is emlékszem ilyen hangokra –, hogy el kell döntenie a magyar gazdaságnak, hogy mit akar. Egyensúlyt akar, és nem adósodik el, vagy növekedni akar, de akkor vállalni kell az eladósodást. És itt van mögöttünk egy év, a 2014-es év, amiből úgy tűnik, hogy sikerült a magyar gazdaságon belül olyan változásokat elérni - szerintem elsősorban a foglalkoztatás növelése volt ilyen -, amely lehetővé tette, hogy az európai uniós átlagot kétszer-háromszor meghaladó növekedésünk legyen anélkül, hogy nőtt volna Magyarország eladósodása. Sőt, úgy, hogy közben az eladósodásunk szintje csökkent.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mire számíthatunk 2015-ben és az előttünk álló években? A kormánynak van egy hivatalos álláspontja, ez a költségvetésben testesül meg, ahol azt mondjuk, hogy 2,5 %-os gazdasági növekedéssel számolunk. Erre tette le a nagyesküt Varga Mihály miniszter úr. Mi óvatos duhajok vagyunk, én szomorú lennék, ha ezt nem haladnánk meg. Szerintem ez egy rendkívül konzervatív becslés, a 2015-ös évre vonatkozó 2,5 %-os gazdasági növekedés – a költségvetési tervezés szempontjából helyesen – konzervatív, óvatos és visszafogott. Ez a miniszterelnökre nem kell, hogy kötelező legyen, én sokkal lelkesebb vagyok, mint ami megengedett egy pénzügyminiszternek, és én azt gondolom, hogyha nem rontjuk el a lépések sorrendjét, akkor a 2015-ös évben a 2,5 %-os növekedési szint fölé is tudunk menni. Hogy mennyivel, én mit gondolok erről, azt el sem merem mondani, várjuk meg inkább az év végét. Nézzük, hogy reális föltételezés-e, hogy a 2014-ben létrejött gazdasági növekedés folytatódni tud 2015-ben.

Első és legfontosabb dolog, amit én most először ide szeretnék hozni, az, hogy a magyar politikai rendszer átalakítása is megtörtént. Önök ezt kevésbé észlelik vagy tartják fontosnak, de meghoztuk azokat a szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy Magyarországon minden politikai szereplő, minden politikai párt az állam által szabályozott és az államtól érkező forrásokból el tudja végezni a munkáját – két választás között is és a választásokon is. Új párttörvény van, új pártfinanszírozási törvény, új választásfinanszírozási törvény van, új frakciótörvény van, és új alapítványi törvény van. Ezekből a forrásokból ma a magyar politika önállóan, minden gazdasági érdekcsoporttól függetlenül képes gazdaságpolitikát folytatni csak a közjó és a gazdaság érdekét szem előtt tartva. Erre meg van a lehetőség. Semmilyen külső pénzügyi támogatásra a magyar politikának nincsen szüksége. Ez nagyon nagy eredmény, különösen, hogyha megnézzük a világ többi országát, ahol most nem említek neveket, mert nem szeretnék délután tiltakozó jegyzékeket látni, de mindannyian ismerjük az életet, tudjuk, hogy hogy megy ez. Az igazság az, hogy Magyarország esetében a jó gazdaságpolitikai döntéseknek semmilyen érdek, azokkal semmilyen érdek nem állhat szembe, és semmilyen érdek nem mehet vele szemben, a kormányzat keze szabad a tekintetben, hogy jó gazdasági döntéseket tudjon hozni. Hogy sikerül-e, másik kérdés. A második dolog, ami miatt a 2015-ös évre nézve optimisták lehetünk, az, hogy a fogyasztás erősödése és a kiskereskedelmi ágazat javuló teljesítménye valószínűsíthető. Ez már a januári számokból is látható. Abban reménykedem tehát, különösen, hogyha a bankok elszámoltatásáról szóló folyamat végigmegy, aminek következtében esnek a törlesztőrészletek, illetve jó néhányan ténylegesen is kapnak vissza korábban befizetett összegeket, hogy ez fogyasztásnövekedést eredményez nagyobb mértékben, mint ahogy azt 2014-ben a gazdasági növekedéshez hozzá tudott járulni. Én azt gondolom, hogy a lakossági reáljövedelmek a tavalyi 4 % körüli mérték után ismét 3-4 %-kal emelkedhetnek. Ez két év alatt 7-8 %-os emelkedést jelent, ami azt jelenti, hogy ott már a fogyasztásnak a gazdasági növekedéshez valamit hozzá kell adnia.

A harmadik ok, amiért optimisták lehetünk, az, hogy a bankokkal sikerült tűzszünetet, sőt az is lehet, hogy békeszerződést aláírnunk, ezt majd az idő eldönti. Itt látunk számokat, és volt egy mondata az elnök úrnak, amit szerintem a makrogazdaság iránt érdeklődőknek érdemes aláhúzniuk. Az a jó hír igaz, amit itt hallottunk, hogy összességében a vállalati nettó hitelkihelyezés nőtt Magyarországon 2014-ben – mintegy 4 %-kal. De ha ebből a 4 %-ból levesszük a nemzeti bank által meghirdetett hitelprogramot, akkor csökkenés van. Ez egy súlyos dolog, és figyelmeztető jel. Ez azt jelenti, hogyha a Matolcsy-féle jegybank nem hirdette volna meg a növekedési hitelprogramot, akkor a növekedésnek a hitel oldala teljes egészében hiányzott volna, akkor kevesebb hitelt helyeztek volna ki a vállalati szektorban Magyarországon 2014-ben, mint a megelőző évben. Ez egy nagyon súlyos dolog. A magyar kormány nem véletlenül adta a fejét arra, hogy egy békemegállapodást írjon alá a bankokkal, amelyben a bankok – most mindenki csak annyit lát ebből, hogy a bankadót csökkenteni fogjuk, ez egy dolog, ha megállapodtunk, az úgy is lesz, de van egy másik oldala ennek a megállapodásnak, amiről nem beszélnek, pedig az Önök szempontjából sokkal fontosabb, ez pedig az, hogy –, akik bankadó-csökkentést fognak kapni, azok kötelezően többet fognak hitelezni. Az Erste Bankkal kötött megállapodás túlmutat a bankon, a nevet talán nem is kellett volna mondanom, túlmutat magán azon a jelentős osztrák bankon, mert az van benne, hogy ők, emlékeim szerint 300 milliárd forinttal fogják növelni a hitelezésüket évenként elosztott ütemben. Olyan megállapodást szeretnénk kötni a hitelintézetekkel, amely lehetővé teszi, hogy ne egyszerűen csak csökkenjen az ő terhük, hanem ezzel párhuzamosan egy hitelezési aktivitás is történjen, mert nem lehetséges időtlen időkig vagy évtizedekig fönntartani azt az állapotot, hogy a jegybank által meghirdetett speciális hitelezési konstrukció tartja növekedési pályán a kihelyezett vállalati hiteleket. Ezt mindenfajta nemzeti banki rásegítés nélkül is tudnia kellene a magyar pénzügyi szektornak, és tudnia kellene a magyar gazdaságnak, mármint képesnek kellene lennie, hogy teljesítse. Ez ma nem így van. Abban reménykedünk, hogy eljutunk ide, de miután óvatos duhajok vagyunk, ezért 2015-ben a nemzeti bank megemelte a növekedési hitelprogram pénzügyi keretét, talán kétszeresére is, tehát azt gondolom, hogy a hitelezés oldaláról – miközben a bankokkal sikerül talán a helyzetet normalizálni – 2015-ben éppúgy, mint 2014-ben a növekedéshez szükséges pénzügyi források feltételei megvannak.

Ezek után, tisztelt Hölgyeim és Uraim, még arra szeretném fölhívni a figyelmüket, hogy van egy ökölszabály, amivel mi dolgozunk. Mi úgy számolunk – ez alapvetően jegybanki kalkulációkra épülő számítás –, hogy a hitelkínálat javulása miatt jelentkező 1 %-nyi hiteltöbblet 0,2 %-os plusz gazdasági növekedést generál. Egy könnyű fejszámítással ebből kikalkulálható, hogy ahhoz, hogy 3 % feletti gazdasági növekedés legyen Magyarországon, ami a célunk, a magánszférának nyújtott hitelállomány évi 7-8 %-os növekedésére is szükségünk lenne. Ha ez megvan, akkor nagy valószínűséggel bekövetkezik a növekedés. Ha nincs meg, akkor nem lesz meg. Most, hogy ebben az évben nyilván nem lesz meg, de az NHP, tehát a nemzeti bank programja most még megsegít bennünket, de – még egyszer mondom – az idők végezetéig nem lehet erre hagyatkoznunk. A harmadik dolog, ami miatt azt gondolom, hogy a növekedés fönntartható hosszabb távon is, hogy a háztartások lakáscélú beruházásainak a növekedésére számítunk. Itt Varga miniszter úr megindít egy új programot - ez a költségvetésben is szerepel – valamikor talán júliustól, amely szélesebb körben teszi a családok számára hozzáférhetővé a kedvezményes lakásépítési és lakásvásárlási programokat, itt is várunk tehát élénkülést.

És végezetül szeretnék néhány szót mondani arról is, hogy mi van Európában. Nem számolunk az európai helyzet romlásával, bár hozzá kell tennem, hogy itt azért van kockázat. Ráadásul egy olyan kockázatról van szó, amit csekély mértékben, vagy egyáltalán nem tudunk befolyásolni. Az, hogy az eurózóna megbirkózik-e a görögök kihívásával, és hogy az a vita, ami most zajlik az Európai Bizottság és néhány uniós ország, közöttük Franciaország között, csak a méret miatt említem, és sikerül-e az eurózóna országait egy ésszerű gazdaságpolitika keretein belül tartani, ez a kérdés nem dőlt el. És amennyiben itt a rendszer megbillen, vagy megreccsen, vagy térdre esik, abban a pillanatban egy olyan kedvezőtlen közegben találhatjuk magunkat, amely hatással lehet a magyar növekedési kilátásokra. Ennek ma kisebb esélye van, mint annak, hogy sikerül menedzselni 2015-ben ezeket a problémákat. Lehetünk optimisták, csak jelezni szerettem volna, hogy itt van egy kockázat. Persze nemcsak negatív kockázatok vannak, hanem van pozitív kockázat is, ami a várakozásainkhoz képest még nagyobb sikert hozhat, ez pedig az energia árak alakulása. A mi számításaink szerint nyilvánvaló összefüggés van az energia árak alakulása, a magyar külkereskedelmi mérleg és a gazdasági növekedés között. Most nem idézek ide számokat, de mi úgy számoltunk, hogy az energia árának alakulása Magyarország számára kedvezően alakulhat a következő időszakban, az oroszokkal kötött megállapodás pedig a következő két-három évben minden kellemetlen meglepetéstől megvéd bennünket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek után szeretnék még egy-két dologról szólni. EU-s források. Az elnök úr kifejezetten kérte, hogy erről beszéljek tekintettel arra, hogy időnként megdöbbentő dolgokat lehet hallani arról, hogy az európai uniós forrásokból mi lesz, és mi nem lesz. Most untatni fogom Önöket néhány számmal, csak szeretnék átfogó képet adni, ha megengedik. A 2007 és 2013 közötti időszakban a Magyarország számára rendelkezésre álló fejlesztési forrás 8.700 milliárd forint. 8.700 milliárd! A kifizetett összeg, tehát nem a lehívott meg megpályázott, a kifizetett összeg ennek 80 %-a. Ez már a zsákban van, tehát ez már rendben van. Ebből az is következik, hogy 2015-re – most, hogy az évek elcsúsznak, azzal ne foglalkozzanak, mert az elszámolás nem érdekes – ahhoz, hogy a maradék 20 %-ot is le tudjuk hívni, nekünk ki kell fizetnünk 2.236 milliárd forintot. 2.236 milliárd forintot! Ezt azért hozom ide, mert szoktam olvasni olyan elemzéseket, amelyek arról szólnak, hogy 2015-ben azért várható kisebb növekedés, mert kevesebb lesz az európai uniós forrás. Ennek az ellenkezője igaz, 2014-ben 1.800 milliárd forint körüli összeget fizettünk ki, 2015-ben pedig ki kell fizetnünk 2.236 milliárdot. Még ha nem is sikerülne mindet kifizetni, akkor is biztosan ki fogunk annyit fizetni, mint amennyit a tavalyi évben, de inkább többet. Ráadásul csináltunk itt egy – ne nevezzük trükknek, mert az rosszul hangzik ilyen nagy számoknál, hanem – óvintézkedést. Tehát a magyar kormány úgy döntött, hogy túlvállalunk. Tehát mi több projektre szerződünk le, mint amennyire pénzünk van. Tekintettel arra, hogy mindig van meg nem valósuló projekt, ami visszahullik, ezért Magyarország, meg is mondom a pontos számot: 9.200 milliárd forintra szerződik le. Tehát bár csak 8.700 milliárd forintunk van, de 9.200 milliárd forintra szerződünk le, mert úgy gondoljuk, hogy a meg nem valósuló projektek nagyjából így hozzák ki a száz százalékot. Amennyiben lenne olyan projekt, amely megvalósul, de már nem fér bele a 8.700 milliárd forintba, azt pedig a költségvetés fejlesztési fejezetének terhére ki fogjuk fizetni. Tehát itt vállalkozó hoppon nem marad, ha szabályosan vállalta a beruházást, és azt meg is valósította, és azzal elszámolt – függetlenül attól, hogy elfogyott-e az európai uniós pénz vagy nem, ezt a pénzt meg fogja kapni. Összességében pedig megtettük az 500 milliárdos óvintézkedést arra nézve, hogyha túl sok beruházás esnék vissza, mert nem valósul meg, akkor is le tudjuk hívni a teljes összeget. Ezért én összességében azt tudom mondani Önöknek, hogy a gazdasági növekedés európai uniós források oldaláról a 2015-ös évre garantálva van, ez a forrás rendelkezésre áll. Fölhozható még, hogy mi van az ellenőrzésekkel meg a hibaarányokkal. Megnéztem ezt a számot is, az ellenőrzések és a hibaarányok összességében 2 %-ot tesznek ki. Kettőt! Tehát még hogyha mindent leellenőriznek, és mindenben ugyanaz arányú hiba található, mint amennyi eddig volt, akkor is ez maximum 2 %-os forrást érint. Az előbb elmondott számokból jól látható, hogy ez nem akadályozza a gazdasági növekedés finanszírozását.

Mi van a befejezési határidőkkel? Ez a másik, amit rendszeresen hallok, hogy nem fejeződnek be határidőre a programok, és ezért elveszítünk pénzt. Ez nem így van. Ami nem fejeződik be határidőre, de a gazdasági miniszter úgy gondolja, hogy értelmes dolog, azt meg fogjuk valósítani költségvetési forrásból, és bizonyos esetekben – nem minden, de bizonyos esetekben – mód van arra egyébként, hogy a 2014 és 2020 közötti hétéves költségvetési évből el lehessen számolni az előző időszakból ide átnyúló programokat. Erre is van egy lehetőség, ezt a szaknyelv szakaszolásnak nevezi. A szakaszolásról pedig folyamatosan és heti ülések rendszerében a pénzügyminiszter hoz döntést, mit lehet vállalni és mit nem. Összességében tehát azt akarom mondani Önöknek, hogy a gazdasági növekedés 2015-ös magas üteme az uniós pénzek oldaláról biztosítottnak látszik. Ez annál is inkább így van, mert február 12-én a ’14 és ’21-es időszakra az Európai Unió befogadott már öt ágazati és területi operatív programot. Tehát kellő időben ki fogjuk hirdetni a pályázatokat. Van egy számom arról is, hogy ezek majd mikor jelennek meg. A lényeg az, hogy folyamatosan növekvő arányban jelennek meg pályázati fölhívások, mert öt nagy ágazat területét illetően az Európai Unió ezt már jóváhagyta.

Nos, ezek után azt hiszem, hogy a növekedés oldaláról talán ennyit kellett volna mondanom. Még egy dolgot mondok. Tegnap a külügyminiszter bejelentette, hogy megkezdjük a déli nyitás politikáját. Ugye, Magyarország az elmúlt években keleti nyitást hajtott végre sikeresen. A kapu ki van nyitva, lehet közlekedni, elhárultak a politikai és szabályozási akadályok a keleti, növekvő piacokkal való gazdasági együttműködés elől. Most júliustól a külügyminiszter megkezdi a déli nyitás előkészítését, és a következő évben én magam is már nem keletre, hanem déli irányban fogok elsősorban külgazdasági aktivitást kifejteni, nyitunk követségeket, nyitunk kereskedőházakat. Dél-Amerika és Fekete-Afrika irányában megkezdődik egy külpolitikai, illetve külgazdasági offenzíva. Ettől is azt remélem, hogy a gazdasági növekedéshez ez valamit majd hozzáad.

Most ezek után talán reagálok néhány szóban arra, amit az elnök úr mondott. A bürokráciacsökkentés ügyéről most itt nem akarok többet mondani annál, minthogy az Államreform Bizottság ezen folyamatosan dolgozik. Majd látni fogják az ebből fakadó vitákat. Most is körülbelül 1.300 fővel csökken a középszintű közigazgatásban a vezetőbeosztást betöltőknek a száma. Tehát itt a mélyben, nagy zaj nélkül nagyon jelentős átalakulások zajlanak. Ami az adócsökkentés kérdését illeti, Önök elég régóta ismernek engem, pontosan tudják, hogy szerintem a jövedelemadó tekintetében a jó adókulcs a nulla. Tehát szerintem az embereket nem szabad adóztatni, amikor keresnek, akkor kell adóztatni őket a közérdek szempontjából, amikor elköltik a pénzüket. Szerintem ez sokkal igazságosabb, és a magyaroknak sokkal kifinomultabb rendszere van a jövedelemalapú adózás kijátszására, mint az áfa-alapú adózás kijátszására. Különös tekintettel arra, hogy az elmúlt időszakban az online pénztárgépekkel meg az EKÁER-rendszerrel a két nagy áfa-kijátszási módszert radikálisan sikerült csökkenteni. Az egyik esetében már múlt idő, amit mondok: online pénztárgép. A szállítmányozás esetében pedig szerintem sikerülni fog radikálisan visszaszorítani. Ezért ez megadja a lehetőséget arra, amit az elnök úr mondott, hogy nem újabb adókat kell kivetni, meg adókat kell emelni, hanem be kell szedni azt az adót, ami már ki van vetve. Ezért szerintem ha ez sikerül, és erre jó esély van, folyamatos adócsökkentési politikára lehet számítani a következő években. ’16-ban már lesz egy jelentős költségvetési következményekkel járó adócsökkentés, mert a kétgyermekes családoknak a családi adókedvezményét három vagy négy év alatt – ezt Mihály tudja pontosan – lényegében a kétszeresére fogjuk növelni. És általában is, ha mód lesz rá, akkor a jövedelemadó csökkentésében szeretnék Önöktől támogatást kérni. Meggyőződésem, hogy a jó jövedelemadó az a nulla százalék. Biztatni és bátorítani kell az embereket, hogy dolgozzanak, nem pedig lebeszélni őket az adóval.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Fontos intézkedés volt, és fönnmaradt ’15-re az adócsökkentésnél, hogy a gyerekek után járó adókedvezményt, aki nem tudta leírni az adójából, mert kicsi volt a jövedelme, leírhatta a járulékából is. Ez azt eredményezte, hogy így 280 ezer család tudta érvényesíteni a gyermekek után járó adókedvezményt, és ez 53 milliárd forintot jelentett egyébként a költségvetés számára adócsökkentésként az adókedvezmény növelése révén. Tehát adócsökkentésként 53 milliárd forintot hagytunk kint a gyermekes családoknál a tavalyi évben az előző években már kint hagyott összegek tetejében.

Adóeljárás. Amikor a kamara hangot ad az elégedetlenségnek, akkor ez szerintem indokolt. Én is úgy látom, hogy az államreform keretében az egyik legnagyobb munka, ami ránk vár, az adóeljárások rendszerének átalakítása. És van itt szemléletbeli dolog is, amiről beszélt az elnök úr. Még mindig hallok olyan hangokat, hogy a vállalkozók úgy érzik, hogy potenciális bűnözőnek tekintik őket, és nem pedig együttműködő partnernek. Az államigazgatás oldaláról ezen változtatni kell, de ez kevés lesz, itt most már nemcsak,nem lelkizni kell, hanem eredményeket kell előhozni, és azt várom a gazdasági minisztertől, hogy jelentős könnyítéseket vezessen be az adóeljárás területén. Tájékoztatni szeretném Önöket, majd nyilván az elnök úr is megteszi, hogy az Államreform Bizottság most valamikor tárgyalni is fogja az adóeljárási rendszer egyszerűsítéséről és könnyítéséről szóló előterjesztést. Erről lesz egy széles vita és konzultáció. Nagyon szeretném, hogyha radikálisan megnőne azoknak az embereknek a száma, akiknek nem is kell adóbevallást készíteniük. Nem egyszerűsíteni kell mindösszesen, hanem nagyon sok embert egész egyszerűen ki kell venni abból a körből, aki adóbevallásra kötelezett. Ennek a munkálatai jól haladnak. A részletkérdéseket, ha az elnök úr javaslata még él, akkor esetleg a kormány és a kamara közös bizottságában is meg lehetne vitatni. Tehát amint az Államreform Bizottságon túljut Varga Mihály anyaga, bejöhetne esetleg ide, a kamara elé, és itt is megvitathatná kétoldali alapon.

Munkaerő kérdéséről is szeretnék mondani egy gondolatot. Az elnök úrnak igaza van, mert a munkaerő Magyarországon nem arányosan terül szét az országban, jól láthatóan és a mi politikánkkal egyező módon fejlesztési központok emelkednek ki Magyarországon. És egy-egy nagy fejlesztési központ körül rendeződik el aztán a gazdasági élet. Mondjuk, Győrben én úgy láttam, hogy 3 % körül van a munkanélküliség, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs. Fehérváron nagyon közel vagyunk ehhez. Szombathelyen nagyon közel vagyunk ehhez. Tehát kiemelkedtek városok. Miskolcon a számok nem ilyen jók, de Miskolc maga is már jól láthatóan egy nagy fejlesztési központ. Nyíregyháza egy fantasztikusan fejlődő várossá és fejlesztési központtá vált. Vannak azonban városok, ahol még nem értünk el eredményt. Szolnok egy kicsit javult az elmúlt időszakban, de még ott is vannak gondjaink. Gondunk van Pécsett, ahol a verklit sehogy sem tudjuk beindítani, most sikerült odavinnünk egy kezdetben és első lépésként 400 új munkahelyet jelentő amerikai beruházást, aminek úgy tűnik előre, időben előre vonatkozó számítása és kalkulációja szerint ez ezer fölé tud majd menni, sőt még jóval magasabbra is. Talán most Pécs is kapott egy zászlóshajót, ami köré összerendezheti a saját fejlesztéspolitikáját. Nagyon várjuk, hogy Szegeden végre meg tudjon indulni a lézerközpont, mert onnan is hiányzik – hiába van egy fantasztikus egyetemünk meg egy szép városunk – az a zászlóshajó, gazdasági húzóerő, az a nagyvállalat, az a tevékenységi kör, ami egyébként képes lenne a térséget is magába integrálni. Ott elköltünk egy sok tízmilliárd forintot egy lézer, a világ egyik legmodernebb lézerkutató központjára, e köré próbálunk gazdasági növekedést gerjeszteni. És van még egy problémánk, erős problémánk, ez a viharsarok és Békéscsaba, ahol meggyőződésem, hogy egész addig amíg nem valósítjuk meg a Kecskemétet Békéscsabával összekötő autóutat, addig persze mindig foltozgathatjuk meg toldozgathatjuk az ottani gazdasági élet foszladozó szövetét, de igazán komoly áttörés és megindulás nem lesz. Ezt azért említem meg Önöknek, mert az Európai Unió nem finanszírozza az autóút megépítését Békéscsaba és Kecskemét között, tehát azt Varga Mihály miniszter úrnak ki kell izzadni a költségvetésből, a magyar adóforintokból. Ha nem tudja kiizzadni, nem tudjuk a beruházást megvalósítani, de mi elkötelezettek vagyunk, és nagyon remélem, hogy úgy, ahogy ebben az évben a munkálatokat fedező pénz benne van a költségvetésben, ez a következő esztendőkben is így lesz. És ha ez is megvan, és elérjük Salgótarjánt is végre kétsávos autóúttal, Egert hasonlóképpen, akkor azt tudjuk mondani, hogy Magyarország nagy fejlesztési központjai elérhetőek, nagy fejlesztési területek feltáratlanul nem maradtak, és a gazdasági növekedésbe földrajzilag is újabb és újabb területeket, azokon keresztül pedig családok tíz- meg százezreit tudjuk majd bevonni.

Ez a mi reményünk, ez az én látomásom, ez az én vízióm 2015-re és a következő időszakra. De mondandómat zárva szeretném megismételni azt, amivel kezdtem. Hiába a látomás, vízió, terv, kormányprogram, ezek mind nem fognak segíteni, hogyha a másik két szereplő nem áll készen az együttműködésre. Kellenek jó munkások, és kellenek kockázatot is vállaló vállalkozók. Ha vannak munkások, ha vannak vállalkozók, és van egy jó hosszú távú gazdaságpolitikai koncepció, akkor ’14-hez hasonlóan ’15-ben, ’16-ban és a következő esztendőkben is messze az európai uniós átlagot meghaladó gazdasági növekedéssel számolhat Magyarország. Ehhez kérem a segítségüket, és ehhez kérem az együttműködésüket.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!

miniszterelnok.hu