Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat, külön is a hozzátartozókat és a szülőket, akiknek köszönetet mondok, amiért ilyen derék fiatalokat neveltek és adtak a hazának.

Rendkívüli helyzetben és rendkívüli alkalomból jöttünk ma össze. Megszokott körülmények között a rendőrtiszt-helyettesi hivatásra készülő hallgatók a tanulmányaik befejezése előtt nem tesznek esküt. Ma mégis ez történt. A körülöttünk lévő világ kizökkent megszokott kerékvágásából. Az elmúlt hónapokban nagyot fordult az élet és nekünk, magyaroknak időben meg kell adnunk a magunk válaszát. Ezért vagyunk ma itt.

Európában hosszú évtizedek óta béke uralkodik. Olyan természetes ez számunkra, mint a levegővétel vagy egy pohár víz. Vannak törvényeink, amelyeket betartunk, szokásaink, amelyeket követünk, illemtanunk, amit helyesnek találunk. Ezek maguktól értetődő dolgok a számunkra, ezért nekünk inkább a rend hiánya tűnik fel, nem is a rend maga. De most a történelem ránk rúgta az ajtót. Ráébredtünk, hogy a rend, a béke, a biztonság nem magától értetődő adomány. Erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy fenntarthassuk. Kérem, készüljenek arra, hogy hatalmas munka vár Önökre. A délszláv háború óta nem látott kihívással néz farkasszemet Magyarország. Néhány hónap leforgása alatt akkora embertömeg érkezett hozzánk a szerb–magyar határon keresztül, mint Szeged egész lakossága.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Esküt Tevők!

Magyarország egy ezeréves, keresztény kultúrával rendelkező ország. Mi, magyarok nem akarjuk, hogy a világméretű népmozgás megváltoztassa Magyarországot. Nem ezért dolgoztunk, és nem ezért küzdöttük át magunkat világháborún, kommunizmuson, rendszerváltáson és gazdasági válságon. Mi másképp képzeltük és másképp képzeljük el a magyar és az európai jövőt. Rendben, békében és biztonságban akarunk élni. Nem akarunk káoszt.

Ilyenkor felértékelődik a rend őreinek szerepe. Ma mindenki a legnagyobb elismerés hangján beszél az egyenruhások elmúlt hetekben végzett munkájáról. Munkabírásukkal, türelmükkel, emberségükkel megbecsülést vívtak ki. Meggyőződésem, hogy Önök is ilyen rendőrtiszt-helyettesek lehetnek. Önök ma itt a hazára, a magyar nép szolgálatára esküdtek fel. Önszántukból, elhivatottságból tették ezt. Éppen akkor, amikor a hazának és a magyar embereknek a legnagyobb szüksége van Önökre. Meg kell védeniük Magyarországot és Európát. Meg kell védeniük az ország határait. Egyúttal meg kell oltalmazniuk életformánkat. Önök kultúránk, életformánk és szuverenitásunk védelmezői. Ezeréves államiságunk megkérdőjelezhetetlen jogot ad arra, hogy megvédjük határainkat, állampolgárainkat és kultúránkat. Jogunk van hozzá, hogy meghatározzuk, ki jöhet be az országunkba, és ki nem. Kötelességünk elérni, hogy mindenki, aki Magyarországra jön, tartsa be a törvényeinket. Az Önök feladata az lesz, hogy kötelezzék erre azokat, akik átlépik a magyar határt. Nincs mit szépíteni: nehéz feladat, komoly felelősség vár Önökre.

Ritka pillanat, amikor a rendőri hivatást választó fiatalok ilyen éles helyzetbe kerülnek. A holnaptól életbe lépő új szabályok megerősítik Magyarország határainak védelmét. Az illegális határátlépés holnaptól már nem szabálysértés, hanem bűncselekmény lesz, amely börtönt vagy kitiltást von maga után. Az embercsempészetért olyan súlyos büntetés jár majd, amelyet igazán megérdemel az, aki mások életével és sorsával üzletel. Önök becsapott emberekkel, indulattal és agresszióval fognak találkozni. Kérem, válaszoljanak rá úgy, ahogy otthon a szüleiktől és az iskolában a tanáraiktól tanulták. Az egyenruha alatt szív is van, nemcsak izom. Mind a kettőre szükségük lesz. Legyenek emberségesek, de megalkuvás nélkül szerezzenek érvényt a magyarok törvényeinek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Bízunk Önökben. Munkájukhoz komoly reményeket fűzünk, és néhány hét múlva pedig szeretnénk büszkék lenni Önökre.

Erőt, egészséget és sok sikert kívánok!