Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Ez egy látszólag formabontó esemény, valójában azonban formateremtő eseményről van szó. Az ok, amiért összejöttünk, úgy hangzik, hogy a stratégiai partnerségi megállapodás aláírása. Mi büszkék vagyunk erre a találmányra. Ugyanis ez része annak a gazdaságpolitikai innovációnak, amellyel a sajátos európai gazdasági helyzethez alkalmazkodva az elmúlt két és fél évben próbáljuk Magyarországot a víz fölött tartani és hozzásegíteni ahhoz, hogy szilárd talajt érezhessen a lába alatt. Természetesen a megállapodás, mint műfaj nem ismeretlen a politikában, sőt a politika és a gazdaság kapcsolatában sem ismeretlen. Van például a mostani kormánynak megállapodása a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával, vagy van például a VOSZ-szal. Ezek általános gazdasági érdekképviseletekkel kötött megállapodások. Amiről most itt beszélünk, az más karakterű. Természetesen vannak a magyar kormánynak megállapodásai nagy nemzetközi térben is versenyképes cégekkel konkrét projektekre. Hogy csak a ma reggeli hírekből szemezgessek, mondjuk, a Gazprommal kötött megállapodás, amelyet a magyar állam tulajdonában álló cég hozott tető alá a Gazprommal közösen, és arról szól, hogy egy 229 km hosszúságú csővezetéket fogunk megépíteni, s majd együtt üzemeltetni. Ez is egyfajta megállapodás, ez sem ismeretlen a politika és a gazdaság kapcsolatában. Amiről most itt szó van, azonban sem egyik, sem másik kategóriába nem sorolható, ez egy harmadik, új típusú megállapodás, amelyet több Magyarországon működő, illetve magyar céggel írunk alá a jövőben.

 

Ez a stratégiai partnerségi megállapodás azon a fölismerésen alapszik, hogy abban a korszakban, amely előttünk áll, persze fontos, hogy az államok egymással mindenfajta megállapodásokat kössenek vámról, adókról, kettős adóztatás elkerüléséről és a jó ég tudja, még mi mindenről. Azonban ha jól értjük a jövőt, ez már nem lesz elegendő az előttünk álló évtizedekben, mert van egy-egy nemzetgazdaság szempontjából mindig – most itt Magyarországról beszélünk – néhány olyan nagy cég, nagy nemzetközi vállalat, a kényeseknek: globális, nagy, nemzetközi cég, amelyeknek olyan speciális szerepük van egy-egy nemzetgazdaság szempontjából, hogy nem elegendő csak egy-egy konkrét gazdasági ügylet szempontjából megállapodni, hanem az adott közösségnek ez esetben Magyarországnak és a magyar polgároknak az az érdeke, hogy ezekkel a cégekkel néhány szempontot kiemelve közös hosszú távú partnerségi megállapodás jöjjön létre. Ez a második, amit kötünk Magyarországon. Az elsőt a Coca-Colával kötöttük, a második most ez, és lesz még jó néhány a következő időszakban. Ezeket a nagy nemzetközi cégeket – és a Richtert ide kell sorolnunk, amely nagy nemzetközi cég, amelynek döntő befolyása, vagy legalábbis jelentős befolyása van a magyar nemzetgazdaság egészére – kifejezetten magyar nemzetgazdasági szempontok alapján egyenként válogattuk ki, és kötünk velük a következő időszakban hosszú távra szóló megállapodást, leginkább világossá téve a magyar közvélemény előtt azt, hogy nem az a kérdés, illetve az is egy fontos kérdés, hogy ki magyar, ki nem, és milyen mértékig az, de a legfontosabb kérdés a modern világban úgy hangzik, hogy egészséges módon, az egész magyar közösség számára hasznos módon illeszkedik-e egy nagy nemzetközi cég a magyar gazdaság rendszerébe, vagy sem. És ha hasznos módon illeszkedik, sőt látjuk előre, hogyan tud még hasznosabb módon illeszkedni, akkor készen állunk arra, hogy egy hosszú távú stratégiai megállapodás keretében az előttünk álló időszakban ezeknek a cégeknek az érdekeire külön is figyelemmel legyünk, és majd sok-sok konkrét megállapodás keretében segítsük a térnyerésüket mind Magyarországon, mind pedig a nemzetközi gazdasági térben. Ilyen megállapodásokat nem szoktak általában kötni, a magyar gazdaságpolitikából egyébként ez eddig hiányzott. Ilyen típusú megállapodások nem léteztek korábban.

 

Ez egy unortodoxia – hogyha már a szabadságharcról volt szó – vagy elegánsabban: innováció, amire két ok visz bennünket. Az első, hogyha már itt van Chikán Attila közöttünk, akkor anélkül, hogy át akarnám rá hárítani persze a felelősséget már csak részlegesen is, hiszen ő mégiscsak a kormány kiemelt, minőségi kritikusai közé tartozik, és akinek mindig figyelünk a szavára, nem volna teljesen tisztességes, ha most a felelősséget az ő irányába terelném, de hát mégiscsak az ember fiatalokat nevel az egyetemen, és innovációra oktatja őket, akkor számolnia kell azzal, hogy ahova majd a szél sodorja őket, ott majd innoválni fognak. Ez esetben a szakkollégiumi háttér a mostani kormányt bizony folyamatos innoválásra kényszeríti vagy viszi, motiválja a saját területén, a gazdaságpolitikában is meg az államélet területén is. De túl ezen az indíttatáson, amiért egyébként hálásak vagyunk tanárainknak, a másik ilyen körülmény, ami ezeknek az újszerű gazdasági eszközöknek a fölkutatása mellett szól, a kényszer. Az a kényszer, hogy nyilvánvaló, hogy azok az eszközök, amelyekkel a pénzügyi válság kitörése előtt alakították a gazdaságpolitikákat, nem lesznek elégségesek, hogy sikeres gazdaságpolitikák jöjjenek létre a válság során, illetve majd a válság után. Erről nagy vita van mindenhol a világban, hogy olyan lesz-e a világ a válság után, mint amilyen a válság előtt volt. Ugye, azt gondoljuk, hogy nem. Következésképpen nagy vita van arról, hogy azok az eszközök, amelyek a válság előtt eredményesek voltak, a válság utáni világban is eredményesek lesznek-e. Szerintünk csak részlegesen. Illetve, hogy kell-e új eszközöket fölfedeznünk a válság utáni időszak nemzeti és nemzetközi gazdaságának építéséhez, ha versenyképesek akarunk lenni a világ más tájain fölemelkedő nemzetgazdaságokkal. A mi válaszunk: igen, kell ilyen eszközöket találni. Tehát folyamatosan innoválni kell a politikát, mint szakmát és a gazdaságpolitikát is. Nos, tehát hosszasan elmagyarázva végül is ez a műfaja ennek a mai megállapodásnak, illetve az adja a mai formabontó együttlétünk okát, hogy egy stratégiai partnerségi megállapodást kötünk immáron a jövő egyik gazdaságpolitikai eszközét alkalmazva ma a Richter Gedeon Részvénytársasággal.

 

Nos, ráadásul Magyarországnak egy olyan helyzetben kell új gazdasági eszközöket találnia, amikor egyszerre kellene az adósságot csökkenteni és javítani a versenyképességet olyan körülmények közepette, amikor nyilvánvaló, hogy a bennünket körülvevő gazdasági tér erre nem képes. Tehát számolnunk kell azzal, hogy nem képesek az eurós államok csökkenteni az államadósságukat, nem képesek ellenőrzés alatt tartani a költségvetési gazdálkodásukat, nem képesek beindítani jelentős gazdasági növekedést, és nem képesek javítani a versenyképességüket az előttünk álló néhány évben. Ezt, hogyha az ember elfogulatlan szemmel olvassa az elemzéseket, teljesen nyilvánvalóan láthatjuk. A bajba jutott országok köre ennek megfelelően hónapról hónapra nő. Még ebben az évben is lesznek újonnan érkező, nagy bajban lévő eurós országok, a bajban lévő országok csoportjába érkező ilyen országok. Tehát Magyarországnak egy ilyen közegben kell olyan eszközöket – ezért mondtam a kényszert – találnia, amely esélyt ad arra, hogy Magyarország a víz fölött maradjon, illetve biztos talajt találhasson a talpa alá.

 

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim! 

 

Ezért én mindig is egy méltányolandó teljesítménynek gondoltam azt, hogy miközben tőlünk nyugatra leépítések, gyárbezárások, fizetéscsökkentések, nyugdíjcsökkentések vannak napirenden, aközben Magyarországot ez idáig ezektől sikerült megkímélnünk. Nos, ahhoz hogy az ország sikeres legyen, ahhoz sikeres vállalatokra van szüksége. Én mindig biztatni szoktam a Richter vezetőit, hogy legyenek sikeresek, csináljanak jó nagy profitot, osszanak szét jó nagy osztalékot, adjanak jó sok fizetést az ott dolgozóknak, mert a magyar egy kicsit ilyen szégyenlős fajta, és nem szeret arról beszélni, hogy a sikeres cégek végül is arra valók, hogy az ott dolgozó emberek jól éljenek. Az, hogy közben az egész nemzetgazdaság is épül ebből, az természetes, de nem fog fölépülni a magyar nemzetgazdaság, hogyha egyébként a cégeink nem versenyképesek, és nem képesek magas fizetéseket adni az ott dolgozóknak, magas fizetéseket adni külföldről hazahozható, jó agyú magyar fiataloknak, vagy nem képesek megfelelő díjazással itt tartani a tehetséges fiataljainkat. Ez csak akkor lehetséges, hogyha tisztességes, nemzetközileg is versenyképes bérek vannak. Úgyhogy a magyar kormány abban érdekelt, hogy a Richter minden dolgozója minél többet keressen, és a cégnek is minél nagyobb legyen a profitja. Ez Amerikában egy közhelyszerű, unalmas kijelentés lenne, ez Magyarországon azonban a politikában még egy furcsa kijelentésnek számít. De hát Istenem, majd ezen is átesünk. Tehát sikeres ország nincs sikeres cégek nélkül. És a magyar kormány számít a sikeres cégekre oly módon, hogy megpróbáljuk, mint említettem, jól beépíteni őket a magyar gazdaság szövetrendszerébe. Ezen kívül szeretném megemlíteni ennek a mostani megállapodásnak az aláírási okai között azt, hogy a magyar kormány elkötelezett támogatója különösen azoknak a cégeknek, amelyek innovatív kutatásokat és fejlesztéseket is hajtanak végre, ezért nem csak ma sikeresek, nemcsak ma fizetnek jól, hanem esély van arra, hogy a jövőben is sikeresek legyenek, és a jövőben is jól tudjanak fizetni.

 

A harmadik ok, amiért ezt a megállapodást a kormány fontosnak gondolta, az, hogy a magyar gyógyszeripar egy sajátos szerepet játszik a magyar gazdaság egészén belül, egy kiemelkedő szerepet. Azért kétségkívül a gyógyszeriparnak is van alapanyagigénye, de ez alapvetően mégiscsak egy szellemi műfaj. Éppen beszéltünk arról, hogy persze a MOL meg az OTP is rendkívül fontos cégek Magyarországon, de az, hogy ilyen kis drazsénak álcázott formában gondolatokat adjunk el a világ különböző pontjain nagy mennyiségben, azért ez mégiscsak a gyógyszeriparnak a sajátja. És ha igaz, amit magunkról gondolunk, hogy a sajátos észjárásunk okán van bennünk bizonyos iparágakban tehetség, és azt nemcsak mondjuk magunkról, hanem utána el is tudjuk adni termék formájában, az szerintem kifejezetten biztatás minden innovációval foglalkozó cég felé a magyar gyógyszeripar részéről. A magyar gyógyszeripar egy hagyományosan fontos szerepet tölt be, és szeretnénk, ha a jövőben is ilyen kulcságazat maradna. Vagyis a magyar kormánynak is célja, hogy a magyar gyógyszeripar a jövőben is a világ élvonalába tartozzon. Ezért az új gyógyszerek fejlesztéséhez kapcsolódó kutatásokat is támogatjuk, és azokat a piaci lehetőségeket is igyekszünk szélesíteni, amelyeket ezek a cégek képesek elérni.

 

Beszélt az elnök úr arról is, hogy a magyar kormánynak - és most a gyógyszeripar után magáról a Richter Gedeonról kell néhány szót szólnom -, a magyar kormánynak a Richter Gedeon irányába egy speciális felelőssége is van. Ugyanis tulajdonosok vagyunk benne. Méghozzá 25 %-ot meghaladó tulajdonrészünk van. Tehát itt most az általános gazdaságpolitikai felelősségen túl van egy sajátos tulajdonosi felelősség is a részünkről. Szerintem az a megoldás, amit eddig választottunk, vagyishogy a tulajdonosi felelősségünket a minimálisra korlátozzuk a beavatkozás szempontjából, egy helyes magatartás volt. Valószínűleg a cég sikere és e között a tény között lehet összefüggés. Ezt ne zárjuk ki. Azonban nyilvánvaló, hogy azért az informálódás, az információgyűjtés, ellenőrzés, egyáltalán a cégről szóló információk rendszeres elérhetővé tétele a tulajdonos számára, ami eddig mindig megvalósult, továbbra is fontos lesz. De szeretném aláhúzni, hogy a magyar kormány nem kíván a vállalatirányítás kérdésében egyetlen lépéssel sem előrébb menni, mint amit eddig tapasztaltak a részünkről. Tehát mi azt hisszük, hogy ez a siker, ami létrejött, a gyárat vezető, stratégiában gondolkodni képes vezetőknek és az ő gondolataikat végrehajtani képes ott dolgozóknak, munkásoknak a közös eredménye, és ezt egy új harmadik szereplővel nem kívánjuk megzavarni. Ellenben a stratégiai együttműködésben, partnerségi együttműködésben foglaltak szerint szívesen konzultálunk a fejlődés lehetőségeiről szóló nehéz kérdésekben.

 

Nos, ráadásul a Richter Gedeon iránt nemcsak egy speciális felelősség áll fenn a magyar kormányzatnak a részvények okán, hanem van egy harmadik rétege is a felelősségnek, hogy a Richter ráadásul egy magyar sikertörténet. Ezt azért tartom fontosnak aláhúzni, mert magyarországi sikertörténet van jó néhány, de magyar sikertörténet nincs túlságosan sok. És mint minden sikertörténet mögött, e mögött a sikertörténet mögött is alapvetően egy kultúra húzódik meg. Azt csak a legelvetemültebb pénzügyi befektetők szokták gondolni, hogyha egy istállót kitakarítunk, és ott modern gépeket helyezünk el, akkor ott létre is jön valami olyan termék, ami aztán versenyképes lesz a világon. A valóság az, hogy ez nem így van. A valóság az, hogy egy komoly világsikert és egy versenyképes terméket hosszú évtizedeken keresztül kell kultúrájában is fölépíteni. Minden cégnek van kultúrája. A Richter Gedeonnak is megvan ez a kultúrája, ami versenyelőnyt jelent szerintem Richter Gedeonig visszamenőleg. Még ő maga is benne van ezekben a mai sikerekben, és ennek a kultúrának a megtartása, fönntartása elemi gazdasági érdek, amit ha most lefordítok a szokásos kommunikációnak a nyelvére, akkor az azt jelenti, hogy az a szerkezet, az a megoldás, hogy pénzügyi befektetők vannak a Richterben, de szakmaiak pedig nincsenek, fönntartandó a jövőben is. Tehát ez azt jelenti, hogy a szakmai irányvonalat a Richternek az a kultúrája adja meg, izzadja ki magából napról napra, amit egyébként a cég hosszú történetéből magával hoz. És ezt nem szeretné vegyíteni, ha jól értem a mostani vezetőit a Richter Gedeonnak, nem akarják vegyíteni valahol máshol létrehozott hasonlóan értékes kultúrával, hanem ezt a saját vállalati kultúrát versenyképesnek látva a jövőt illetően is magyar szakmai befektető kezében és külföldi pénzügyi befektetők pénzügyi eszközeit bevonva kívánja működtetni a Richtert, ami egyébként találkozik a kormányzat szándékaival. Tehát ez egy magyar sikertörténet. Nemcsak magyarországi sikertörténet, és ez is egy speciális minőségét adja ennek a gyárnak, és egy speciális figyelmet a magyar kormány részéről generál.

 

Most akkor van itt néhány tény, amit a sajtó miatt el kell mondanom. Habár a jelenlévők kivétel nélkül mind ismerik. De mégis, fontos dolog tehát, hogy az egyetlen olyan magyarországi központú gyógyszercéggel kötünk megállapodást, amely külföldi szakmai befektető nélkül, magyar menedzsment irányításával működik. A világon több mint száz országba szállít hatóanyagokat és késztermékeket, árbevételének 88 %-a ennek az exporttevékenység az eredménye. A vállalat közvetlenül ötezer embernek biztosít munkahelyet, a mi számításaink szerint áttételeken keresztül, tehát közvetve még további, elsősorban beszállítókon keresztül további tízezer embernek ad Magyarországon munkát. Ez együtt tizenötezer ember, illetve tizenötezer család kenyérkereseti lehetőségét jelenti. A Richter ezerfős magyarországi kutató-fejlesztő bázisával a közép-kelet-európai térség legjelentősebb kutatási központja. A magyarországi cégek közül a Richter költ a legtöbbet kutatás-fejlesztésre: árbevételének csaknem 10 százalékát. Ez 2011-ben 29 milliárd forintot jelentett. Nos, legutóbb a debreceni üzemben találkozhattunk a cég vezetőivel. Akkor kiderült, hogy ott egy 1 milliárd 384 millió forintos állami támogatás is megvalósult. Tehát a stratégiai partnerségi megállapodásnak vannak előmunkálatai.

 

A magyar kormány a maga részéről tehát ezek alapján a tények alapján úgy döntött, hogy ezt a megállapodást most alá fogjuk írni. Nem akarjuk eltitkolni, hogy a megállapodás aláírását megelőzően folytattunk a cég vezetőivel egy megbeszélést, ahol több konkrét kérdés is előkerült. Ezek részben politikai, részben üzleti titkot képeznek, ezért kizárólag a vezérigazgató úr rendelkezik fölöttük, amennyiben majd meg kívánja osztani a munkásaival vagy vezetőivel, akkor meg fogja azt tenni. Mindenesetre úgy érzem, minden megállapodást megkötöttünk, ami ahhoz szükséges – konkrét megállapodást is, ami ahhoz szükséges –, hogy a Richter Gedeon dolgozói biztonságban érezhessék a munkájukat, és a cég úgy láthassa, úgy értékelhesse, hogy van jövője, érdemes fejlesztenie. A többi, rendkívül érdekes dolgot most azért nem mondom el, mert lehet, hogy megfulladok, és ez a megállapodás célzott szempontjai között nem szerepelt, és lerontaná, úgy érezzük, a ma délelőtti megbeszéléseket. Összességében tehát gratulálok Richter Gedeon munkásainak, vezetőinek ehhez a mai megállapodáshoz!

 

Köszönöm szépen a figyelmüket!

 

 

orbanviktor.hu