Kedves Dalma Asszony, mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Csoóri Sándor! Hölgyeim és Uraim!
Talán néha Önökbe is belehasít az a felismerés, hogy egy mondat, egy vers, egy kis dal, valami, amit régen hallottunk, nem lehetett véletlen, mert hirtelen, évekkel később, valamiképp értelmet nyer, a hasznunkra válik. Sőt, ebben a teremben biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki úgy hiszi, véletlen valójában nincs is; mert minden történet, szó, dal, siker, kiállt próba értelme előbb vagy utóbb megnyilatkozik. Itt van például fiatalkorunknak az a dala, amit hosszú évek után nemrég újra hallottam, s most itt a várakozás perceit kitöltő dalok között is helyet kapott. Tizenhét éves koromban nem gondoltam volna, hogy harminc évvel később egy Emerson, Lake and Palmer dal jelenthet nekem bármit. A dalszöveg nyersfordításban így hangzik:

Van erőnk, hogy változtassunk,
Nem tévedés: rajtad és rajtam múlik.
Van erőnk, hogy változtassunk,
Ne tegyünk tovább úgy, mintha nem lenne vesztenivalónk.

Van erőnk, hogy változtassunk,
Nincs olyan tett, mit vissza ne vonhatnánk.
Van erőnk, hogy változtassunk,
A Mennyeknek Tüze az Igazság kezében ég.

Igen, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Már jó ideje mindenki, akivel találkozom, és minden, amit látok, hallok, tapasztalok Magyarországon, azt mondja, üzeni, sőt kiáltja: változtass! Ez az üzenet nekem és mindannyiunknak szól. Nem is tudom, volt-e valaha, amióta élek, ilyen mélyről jövő és elsöprő igény a változtatásra Magyarországon. Talán egyszer – húsz éve. Akkor persze más volt Magyarország hangja, akkor büszkék voltunk erre a hangra. Messze elhallatszott a nagyvilágban. Messze elhallatszott, mert az emberek tiszta, egyenes és őszinte hangja volt. Magyarország persze akkor is nehéz helyzetben találta magát, de a hangjában mégis volt erő, valami, ami tiszteletet ébresztett. Ma azonban gyengének látnak minket. Gyengének, aminek egyértelműen a gyenge kormányzás az oka. Kedves Barátaim, az erőtlen vezetőket és a gyenge országokat sehol sem tisztelik, különösen nem a mai szuperszonikus sebességgel változó és átalakuló világban. A régi bölcsesség ma igazabb a nemzetközi politikában, mint bármikor: inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak. Ebből nőtt ki a hatalmas változás iránti igény: a magyaroknak egész egyszerűen elegük lett a gyenge kormányzásból.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Itt az ideje, hogy Magyarországnak erős vezetése legyen. Olyan, amelyben megbízhatnak az emberek itthon és külföldön egyaránt, amely képes helyreállítani Magyarország tekintélyét, hogy újra tisztelet övezzen bennünket a nagyvilágban. Olyan erős vezetésre van szükség, amely képes megoldani gondjainkat idehaza és kellő határozottsággal hallatni a hangunkat a nemzetközi színtéren. Olyan kormányra van szükség, amely felelősséggel kezeli a pénzügyeket, és amelyre nem nyomta rá bélyegét a bűnözés, a hatalommal való visszaélés. Olyan erős vezetésre van szükség, amely képes dönteni, képes a döntéseket eredményesen, hatékonyan végrehajtani annak érdekében, hogy a magyar munkavállalóknak ne kelljen tartani munkahelyük elvesztésétől, és a törvénytisztelő embereknek ne kelljen a bűnözőktől félni sem az utcákon, sem az otthonukban. Ha ilyen vezetése lesz hazánknak, akkor Magyarország hangját ismét tisztelni fogják, Magyarországnak ismét súlya és befolyása lesz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ennél a pontnál nem kerülhetjük meg azt a tényt, hogy az elmúlt másfél évben nagyot változott a világ. Nyugodtan mondhatjuk, 2009-ben új világ született. Az új világ rögtön le is számolt néhány illúzióval. Leszámolt azzal az illúzióval, hogy pusztán számokkal, igazi munka és értékteremtés nélkül fenntartható a világgazdaság, hogy így finanszírozhatók a nemzetközi pénzügyi folyamatok. Leszámolt azzal, hogy a trükkök százaival fölfújt hitellufik nem fognak egyszer kipukkadni. Leszámolt azzal az illúzióval, hogy a világgazdaságban a piaci önszabályozás megfelelő és elégséges. Kiderült, hogy szükség van az állam szerepére és ellenőrzésére; nem lehet az élet minden területét a piacra, pénzügyi szereplőkre, bankrendszerekre bízni. Kiderült, hogy a piacgazdaság megújulásához mégiscsak szükség van valamilyen erkölcsi abroncsra. Az új helyzet, tisztelt Hölgyeim és Uraim, újfajta világgazdasági versenyt is jelent. Olyan versenyt, amelyben másképpen és más eszközökkel lehet sikereket elérni, mint korábban. Ázsia jelentősége és súlya feltartóztathatatlanul nő. Néhány hete Kína lett a világ legnagyobb exportőre. A globalizáció korábbi fő iránya megfordult, immáron Kelet a fő haszonélvezője. Magyarországnak is tudnia kell, hogy bár európai uniós tagországként nyugati zászló alatt hajózik, a világgazdaságban ma keleti szél fúj. Mindezek következtében az Egyesült Államokban és Európa országaiban is újraértelmezik az állam és a nemzetgazdaság szerepét.

Az új világban Magyarország is más módon vívhatja ki a tekintélyt és a tiszteletet, mint korábban. A neoliberális illúziókkal nekünk is le kell számolnunk egyszer, s talán mindenkorra. Ha Magyarország meg akarja találni új helyét és új hangját a világban, akkor nekünk is erős nemzetre és erős nemzetgazdaságra van szükségünk. Ehhez pedig erő kell. Erő és biztos vezetés. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, azt javaslom mindannyiunknak, felejtsük el azt a mítoszt, mely szerint országunk kicsi és nyitott, amely tőke, természeti kincsek és adottságok hiányában kénytelen a szüntelen és feltétel nélküli alkalmazkodás pályáját választani. Barátaim, az Európai Unió tagországainak fele kisebb, mint Magyarország. Mi vagyunk az egyetlen ország, amely saját céljainak, adottságainak és erőforrásainak hangsúlyozása helyett állandóan a méretére panaszkodik. E tévképzet meghonosodása mögött a magyar országvezetés kitapintható érdekei húzódnak.

A magyar elit rendszeresen az alkalmazkodás mítoszára és kivitelezésére építi hatalmát és személyes jólétét. Régi történet ez. Ők tudják, mit kíván a tőke, mit kíván a hatalom: Bécs, Moszkva, Brüsszel, Washington. Ők győznek meg bennünket arról, hogy a külső kívánságok és elvárások nemcsak jogosak, hanem teljesítésük valójában hazánk és társadalmunk érdekét szolgálja. Ahogy valaki találóan írta: alkalmazkodjunk, mert semmink sincs, hogy aztán tényleg semmink se legyen. Ráadásul a szüntelen alkalmazkodás a jellemtelenség melegágya is lehet.

Kedves Barátaim!
Magyarországnak olyan vezetésre van szüksége, amely hiszi és tudja, hogy a fennmaradás és a siker forrása valójában az erő, az ész és a szorgalom. Hagyjuk végre magunk mögött a magyar kishitűséget tápláló kormányok korszakát! Én a magyarok kisszerűsége helyett a magyarok nagyszerűségében hiszek. Tudom, hogy a magyarok többsége a kishitű, alamuszi, oldalra pislogó alkalmazkodás helyett az eszünkre, szorgalmunkra és tehetségünkre épülő magyar jövőben szeretne élni. Természetesen én is tudom, hogy a politika a lehetőségek művészete, de csak olyan politikának van értelme, amelynek segítségével megvalósulhatnak céljaink, és érvényesülhetnek az értékeink. Vagyis csak olyan politikának van értelme, amely a magyaroknak anyagi, testi, szellemi gyarapodást, lelki nyugalmat, kiegyensúlyozott, harmonikus életet hoz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Megrendítően sok és nehéz feladat áll előttünk, mert nagyon sok, szinte alig felmérhető kárt okozott nekünk a korszak, amelyet Gyurcsány-korszaknak nevezünk. Ne áltassuk egymást, nagy és nehéz vállalkozás az, amit a választások után elkezdhetünk. De én új horizontot látok kirajzolódni Magyarország előtt, mert úgy látom, most már igazán van erőnk, hogy változtassunk. Úgy látom, igazán van erőnk, hogy mély és átfogó változást vigyünk véghez. Látom, hogy az új világ még a Gyurcsány-korszak örökségével megtetézve is nemcsak kihívásokat, de új lehetőségeket is jelent a számunkra.

Jó magyar szokás szerint sokan vannak, akik – még mielőtt belevágnánk a közös munkába – máris lehetetlennek nyilvánítják a vállalkozásunkat. Ők a hitetlenek. Nemcsak a szó vallási, hanem hétköznapi értelmében is. Nekik azt üzenem, hogy ha jól átgondolják, ők is rájönnek, hogy a hit nem más, mint a remélt dolgokban való bizalom. Én ezért hiszek Magyarországban, én ezért hiszek mindig Magyarország jövőjében, ezért hiszek a magyar emberek életerejében, és hiszem, hogy egy reményteljes korszak vár ránk, magyarokra. Azt javaslom, próbálják meg ők is. Ha megpróbálják, megérzik majd, hogy a félelem és a kudarc korszaka hamarosan véget ér Magyarországon. Nagy célokat és nagy terveket kell kitűzni magunk elé, minden tudásunkkal készen kell állnunk, hogy eredményes és hatékony kormányzást valósítsunk meg az emberek szolgálatában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A változáshoz, egy új irány kijelöléséhez mindig szükség van biztos iránytűre, és erre – a mai világban és Magyarország helyzetében különösen –, úgy látom, a józan ész lehet a legalkalmasabb. A józan ész, ami talán a legősibb kapocs az ember és a valóság között. A józan ész az, ami az emberekben közös. Valójában nem más, mint a valóság iránti közös érzék. Ez a különleges tudás mindenkiben benne van, sokkal inkább az anyatejjel szívjuk magunkba, inkább az édesanyánktól, mintsem könyvekből tanuljuk. Ez lehet az oka, hogy minden közösségben – különösen, ha nagy a baj – ez a legbiztosabb mérce és iránytű.

Ma mindenki úgy érzi, hogy ami van, az nem mehet tovább, változtatni kell, mert az ország az utóbbi években egyre inkább letért és lesodródott a józan ész útjáról. Ez nem véletlen. Az egész folyamat már az elejétől szembement a józan ésszel, amikor a magyar baloldal milliárdosokat, igazi magyar oligarchákat választott vezetőinek. Olyan embereket, akik mindig és csak az azonnali, közvetlen haszonban képesek gondolkodni, csak a saját érdekeik, csak a magáncéljaik érdeklik őket. Ennek következtében a kormányzás fő motívumai magáncélok és magánügyek lettek. A kormányzat elfordult az emberektől, ezáltal törvényszerűen elrugaszkodott a valóságtól, a mindennapi élettől is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mit mondat velünk a józan ész? A józan ész mindenekelőtt arra int, hogy mindenfajta szélsőség veszélyes. Arra int, hogy utasítsunk el minden szélsőséget, hiszen éppen a szélsőségek sodorták bajba Magyarországot. Az egyik szélsőséget ma éppen a hatalmon lévők jelentik, akik a törvények fölé helyezték magukat. Úgy gondolják, bármit megtehetnek, hiszen náluk van a hatalom, amit aztán magánérdekeik erőszakos érvényesítésére használnak – az emberek szolgálata helyett. Gondoljunk csak arra a hatalommal való gátlástalan visszaélésre, amit ma Budapesten látunk, és ami miatt lassan mindenki, aki a városvezetésben megfordult, rács mögé kerül. A másik szélsőség a törvényen kívül helyezi magát – azt gondolván, hogy céljai elérése érdekében akár az erőszak is megengedhető. Kedves Barátaim, mindkét szélsőség veszélyes, egyik sem hoz megoldást az ország gondjaira, sőt inkább mélyíti azokat.

A szélsőségek hajtóanyaga – sose feledjük el – a gyűlölet. A gyűlölet nem békíthető össze az igazsággal, nem tűri a józan észt, és elutasítja az áldozatkészséget. Ezért van az, hogy gyűlöletből nem születik újjá semmi. Ezért van az, hogy a szélsőségekben sosincs igazi erő, amely képes valódi és gyökeres változtatásokra. Ez azt is jelenti, Hölgyeim és Uraim, hogy a választások után Magyarországon a jövő kormányzásának kell következnie, nem valamiféle bosszúkormányzásnak. A hibákat akkor is ki kell javítanunk, ha mások követték el őket. Ám a jövő kormányzása nem jelentheti azt, hogy szemet hunyunk, és átlépünk afölött, ami történt. Kodály Zoltán egyszer vendégségben járt, végig kellett hallgatnia a házikisasszony hegedűjátékát. Megkérdezte, mióta tanul hegedülni. 
- Nyolc éve, mester! 
- Mind a nyolcat letagadhatná… 
Ma sokan letagadnák az utolsó nyolc évüket, szívesen elfelejtenék és elfelejtetnék velünk, mi mindent műveltek. Kedves Barátaim, mi ezt nem fogjuk hagyni. A szocialisták gyakran fölteszik a kérdést, miért van szükség elszámoltatásra. Erről nekem mindig Pistike jut az eszembe, aki megkérdezi a tanárnőt:
- Tanárnő, miért kell nekem dolgozatot írni?
- Azért, mert ha pofára osztályozok, nagyon rosszul jársz!

Öntsünk tiszta vizet a pohárba! A felelősségre vonással nem a múltnak tartozunk, hanem a jövőnknek, elsősorban a gyermekeinknek. Az elszámoltatás célja az, hogy ne ismétlődhessen meg még egyszer mindaz, ami az elmúlt években a magyarokkal történt. Nem hagyhatunk örökül a következő nemzedékeknek egy olyan országot, ahol a törvény egyszerűen nem vonatkozik a hatalmon lévőkre, ahol a hatalmasoknak nem kell felelniük semmiért, míg az átlagembert apró mulasztásokért is előveszik. Mi, mai magyarok olyan országot akarunk a gyermekeinkre hagyni, ahol a törvény szava mindenkire vonatkozik, és kivétel nélkül, és ahol minden embernek – a politikusoknak is – vállalniuk kell a felelősséget szavaikért és tetteikért.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A szélsőségek elutasítása mellett a másik fontos dolog, amit a józan ész diktál, úgy hangzik, a politikának ismét az emberek, a nagy többség felé kell fordulnia. A legnagyobb bajunk ma az, hogy a Gyurcsány-korszakban egyfelől elveszett az egyes ember hite abban, hogy sikeresen boldogulhat Magyarországon, másfelől elveszett a közös hitünk is abban, hogy mi, magyarok, a XXI. századi Európában képesek vagyunk egy sikeres országot felépíteni. Ezért a következő kormánynak mihamarabb és nyilvánvalóan meg kell mutatnia, hogy a politika igenis hasznos eszköz lehet. Hasznos eszköz, amellyel a mindennapi életünk jobbá tehető. De ehhez a kormányzást vissza kell fordítanunk az emberek felé. Sokakban felötlik a kérdés: van-e még ösvény, amely a politikát visszavezetheti az emberekhez. Én azok közé tartozom, akik makacsul bíznak az olyasféle alapvetésekben, mint az, hogy minden zsákutcából ki lehet jönni, mégpedig leginkább ott, ahol belesétáltunk. Ezért nekem meggyőződésem, hogy van olyan ösvény, amelyen a politika visszatalálhat az emberekhez. Abban is biztos vagyok, hogy ezt az ösvényt olyan dolgok mentén kell keresnünk, amelyek közösek bennünk, és amelyek épp ebből adódóan nem elválasztanak, hanem összekötnek minket. Ebből számomra logikusan következik, hogy ezt a bizonyos ösvényt nem a távoli, megfoghatatlan szimbólumok és ideák világában kell keresnünk. Az elmúlt húsz évben megtanulhattuk, hogy az üres jelszavakat, a doktriner politikát, az életszerűtlen ideológiai tételeket követő kormányzatok elszívják és felemésztik a társadalom energiáit, megbénítják az országot. Az ideológiák afféle keskeny vágányú pályák, amelyen rozoga elmemasinák ugyan pompásan el-elkanyaroghatnak, de amelyekkel a valóságos életben aligha juthatunk egyről a kettőre. Számomra ezért a jövendő magyar politika középpontjában nem egy politikai elmélet áll, hanem az emberek, s a kérdés az, hogyan akarják leélni az életüket. Vagyis vissza kell térnünk azokhoz az értékekhez, amelyek mindenki számára vitán felül álló közös értékek. A közös értékekre összpontosító politika pedig majd visszavezet az emberekhez és a valósághoz. Így majd belátható lesz, mindannyian be fogjuk látni, hogy mindaz, ami összeköt minket e nemzetben, sokkal több annál, mint ami elválaszt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az első és legfontosabb összekötő érték a munka. A munka az alapja mindennek. Mindannyian tudjuk, érték csak munkából lesz. Minden épeszű ember tudja, hogy a munka teremti meg az önállóságát, a függetlenségét, a munka tanítja meg a szabadság és az ünnep örömére is. A munka ad tartást, büszkeséget és elismerést abban a közösségben, ahová tartozik: a családjában, a lakóhelyén, a munkahelyén, a baráti körben.

Az otthon iránti közös vágy is összeköt bennünket. Nincs olyan ember, aki otthontalan akarna lenni, aki ne vágyna saját otthonra. Mindenki azt szeretné, hogy legyen egy hely, ahol biztonságban érzi magát, ahol mindennek tudja a helyét, ahová mindig jó érzéssel térhet meg. Kell egy hely, ahol a legszegényebb ember is a saját maga ura lehet. Egy hely, amit úgy rendez be, ahogy ő akarja, úgy viselkedik benne, ahogy neki tetszik, és csak azt enged be oda, akit ő akar. Régi magyar igazság: az én házam az én váram.

A család is olyan érték, mely összekapcsol bennünket. Én hiszek abban, hogy a magányt senki sem kívánja, legfeljebb elviseli, ha úgy hozza az élet, de magától a legtöbb ember családot akar maga körül: családot, melegséget, ragaszkodást. Az igazság az, hogy boldog családi életre az is vágyik, akinek éppen nincs benne része. A család igazi közösség, s minden igazi közösség azon a meggyőződésen alapul, hogy jobb hozzá tartozni, mint nélküle élni. Így van ez a feleségünkkel, a családunkkal, és így van a hazánkkal is.

A munka, az otthon és a család mellett az is közös bennünk, hogy a fizikai fájdalomtól és a kiszolgáltatottságtól mindannyian félünk. Az egészség éppen ezért minden embernek drága kincse. Amíg az ember egészséges, voltaképpen mindenre képes lehet, vagy legalábbis azt hiheti, hogy minden helyzeten úrrá tud lenni. Az egészség szükséges, azonban nem elegendő ahhoz, hogy megszabadulhassunk a kiszolgáltatottság érzésétől.

Ehhez rendre is szükség van, illetve lenne. A diktatúrából való megszabadulás mámorában a rend szó leértékelődött, valamiféle rossz mellékízt, valami mellékzöngét kapott. Aztán mostanra Magyarország lassan ráeszmél, hogy a szabadság rend nélkül nem más, mint nyomasztó káosz, ahol csak félelem tenyészik. Ahol nincs rend, ott elszaporodnak a rácsok, lakatok, zárak, sorompók és figyelő kamerák. Vagyis, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a politika akkor találhat vissza a mindennapi élethez és az emberekhez, ha a mindannyiunkat összekapcsoló értékeket: a munkát, az otthont, a családot, az egészséget és a rendet tesszük meg a kormányzati munka alapjául.

Ezek után már csak arra az egyszerű kérdésre kell felelnünk, hogy miképpen érvényesítheti a politika ezeket a közös értékeket, miképpen tudja mindenki számára elérhetővé tenni őket. Már említettem Önöknek, hogy az elmúlt évek sorozatos kudarcainak oka az, hogy a kormányzati politika igazi céljai magáncélok és magánérdekek voltak, amelyekkel az emberek természetes módon nem tudtak azonosulni. Ebből pedig a következő kormány számára annak kell következnie, hogy magáncélok helyett közös célokra és közös ügyekre van szükségünk, amelyek alkalmasak arra, hogy a nagy többség együtt küzdjön a sikeres megvalósításukért. Magyarország akkor tudja összeszedni az erejét, akkor tud kilábalni a válságból, akkor tud megindulni egy sikeresebb jövő felé, ha lesznek nemzeti ügyeink, amelyekért együtt tudunk küzdeni, amelyekkel mindenki, de legalábbis a nagy többség azonosulni tud. A helyzet világos. A politikai vezetés miatt, amely képtelen volt nemzeti ügyeket meghirdetni és képviselni, összerogyott a gazdaságunk, végveszélybe került az egészségügyi rendszerünk, szétporladóban a szociális biztonság, napról napra nő a munkanélküliség, sorra húzzák le a rolót magyar vállalkozások és szó szerint romokban hever a közrend és közbiztonság. Defektes gépkocsink már a felniken fut, csikorog, szikrázik, füstöl. Az ámokfutásnak véget kell vetnünk. Magyarországot voltaképpen újjá kell építenünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi mással kezdhetnénk Magyarország újjáépítését, ha nem a gazdaság talpra állításával? Ez ma olyan ügy, amely milliókat képes egy irányba mozgósítani, vagyis képes nemzeti egységet teremteni. Képes lehet, ha jól tesszük a dolgunkat. De milyen legyen, még pontosabban: milyen lehet az újjáépített magyar gazdaság? Olyan gazdasági rendszerre van szüksége Magyarországnak, amely elfogadja, hogy nem létezik jólét és fellendülés hatékony pénzügyi rendszer nélkül, áruk és szolgáltatások szabad áramlása és verseny nélkül. De azt is tudja, hogy a pénzügyek, a szabad kereskedelem és a verseny csak eszközök, és nem célok. Amikor a magyar gazdaság – még inkább a magyar politika – elfogadta azt az elvet, hogy a piac mindig helyesen működik, a dolgok kicsúsztak az ellenőrzésünk alól. Olyan gazdasági rendszer épült föl Magyarországon, ahol mindent a pénztőkének adtak, és a vállalkozóval szemben elsőbbséget biztosítottak a spekulánsoknak. Látjuk a következményeket. A meg nem érdemelt jövedelmekből élők a markukba nevetnek, és lenézik azokat, akik becsületes munkából élnek, és tartják el a családjukat. Ha a következő kormány nem vállalja azt a felelősséget, amelyet a piaccal szemben vállalnia kell, akkor a teljesítmény helyett továbbra is a spekuláció fog uralkodni rajtunk. A következő országvezetésnek azt is meg kell értenie, hogy az a politika, amely érinthetetlenséget és szabályozatlanságot ad a pénzkapitalizmusnak, valójában a demokráciát is megrendíti. Kiszolgáltatottá teszi az embereket, pedig az emberek éppen azt várják a demokráciától, hogy megvédje őket.

A megválaszolandó kérdés úgy hangzik: hogyan tudjuk a magyar gazdaságot a magyar emberek szolgálatába állítani. Az én válaszom a következő: rehabilitálni kell, vissza kell helyezni jogaiba a termelést. Ma a termelésnek Magyarországon nincs becsülete. Nem a termelés számít, hanem az, hogyan tudnak üzletelni a termelésről szóló papírokkal. A bankok ma nem a gazdaságba teszik a pénzüket, hanem papírokba, amelyek a gazdaságról szólnak. A magyar kapitalizmus valójában egy tisztán pénzkapitalizmus, amely nem más, mint egy torzulás, egy fejlődési rendellenesség. Az is igaz, azt se felejtsük el, hogy az antikapitalizmus meg egy olyan zsákutca, ami még ennél is rosszabb. A lényeg az, hogy a XXI. századi magyar gazdaságot nem lehet sem a XX. századi szocialista, sem a jelenlegi oligarchikus módszerekkel kormányozni. Magyarországon ma elterjedtek az olyan jövedelmek, amelyeket az újjáépített magyar gazdaságban nem szabad tolerálni, mert semmilyen kapcsolatuk sincs az érdemmel. Nincs semmi rendkívüli abban, hogy azok, akik munkahelyeket teremtenek, másoknak munkát adnak, sokat kereshetnek. Sőt, ez így van rendjén. De azok, akik a munkahelyek és a jólét tönkretételével teszik ugyanezt, erkölcsileg védhetetlenek. Ezért nem zárhatjuk ki gondolataink közül a társadalmi hasznosságot, a személyes érdemet és az igazságosságot.

Olyan gazdasági rendszerre van szükségünk, amely figyelembe veszi a biztonság, a védelem, az igazságosság és a méltányosság iránti igényeket. Olyan kormányra van szükség, amely nemcsak a kormányzást, de a jegybankot és a pénzügyi felügyeletet is megújítja, mert ezek együtt, közösen viselik a felelősséget a magyar gazdaság összedöntéséért. Olyan kormányra van szüksége Magyarországnak, amely nem retten vissza a gazdaság átépítésétől. Ha hiszékenységből, restségből vagy patópáli kényelemszeretettől vezettetve hitelt ad a helyzet javulásáról szóló szirénhangoknak, akkor a talpra állás elmarad. Akkor a magyar gazdaság a saját lába helyett ismét másokén, leginkább a külföldén fog állni. Kedves Barátaim, a pénzkapitalizmus azért csődölt be világszerte, mert a bankok nem a munkájukat végezték. Miért tegyék ki magukat annak a kockázatnak, hogy vállalatokat hitelezzenek, amikor pénzügyi spekulációval könnyebb pénzt keresni? Eközben Magyarországon a még életképes cégek is kénytelenek utcára tenni az embereket, mert a bankok egész egyszerűen nem hitelezik a termelésüket, a kormány és a jegybank pedig ezt ölbe tett kézzel nézi.

Olyan gazdasági rendszerre van szükségünk, amely véget vet ennek. A bankoknak Magyarországon ismét azzal kell foglalkozniuk, amiért életre hívták őket, vagyishogy betéteket gyűjtsenek és hiteleket nyújtsanak a gazdasági életnek. Ahogy az Európai Néppárt egyik vezetője fogalmazott: olyan rendszerre van szükség, amely lebeszéli őket a tulajdonosi spekulációról és a spekulatív alapok finanszírozásáról. Olyan gazdasági rendszerre van szükség Magyarországon, amely megérti annak jelentőségét, hogy a válság hatására még a legnemzetközibb bankok és vállalatok is ráébredtek, hogy van nemzetiségük. Bár sokáig úgy tűnt, hogy a nemzeti kötődés feloldódik a globális piacon, a történelem, úgy tűnik, most mégis határozottan más irányt vett. A holnap világában az emberekkel ezért nemcsak mint élő munkaerővel, de mint nemzeti közösségek tagjaival is számolni kell. Számolni kell az emberek erkölcsi követeléseivel és a polgári méltóságuk iránti igényekkel. Sokan belelovallták magukat a nemzetek, az államok és az állampolgárok nélküli világ látomásába. Delíriumos látomás volt ez. Hívei azt hiszik, hogy a nemzeti, állami gyökerekhez való visszatérés egy új probléma. Én pedig pont fordítva, úgy látom, Magyarországnak olyan gazdasági rendszerre és olyan kormányra van szüksége, amely ebben nem problémát, hanem megoldást, de legalábbis lehetőséget lát. Lehetőséget arra, hogy egészségesebb magyar gazdaságot építsünk. Olyat, amely több esélyt ad a magyar embereknek a boldogabb életre, mint amiben az elmúlt húsz év során részük volt.
Vagyis az első és legfontosabb nemzeti ügy, hogy saját lábára állítsuk a magyar gazdaságot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar válságkezelés azért vallott kudarcot, mert nem tudta, talán nem is akarta megvédeni a munkahelyeket, holott ez lett volna a legfontosabb feladat az elmúlt esztendőben. Éppen ezért, amit az elmúlt egy évben az MSZP-kormányzat csinált, számomra ugyanolyan kudarc, mint amit előtte bemutattak. Én sohasem fogok lemondani arról a meggyőződésemről, hogy bármely közösségnek a világon az a jó, ha minél több tagja végez hasznos munkát. Ahogy arról sem, hogy a gazdasági válság kezelésének egyetlen hatásos módja a gazdasági növekedés beindítása, szinte minden áron. A józan ész tehát azt diktálja, hogy tűzzük ki célként magunk elé, hogy az elkövetkező tíz év alatt egymillió munkahelyet hozunk létre. Ezért mindenekelőtt a hazai kis- és középvállalkozásokat kell támogatnunk, mert most is ők adnak munkát a legtöbb embernek. Az embereknek csak akkor lesz munkájuk Magyarországon, ha őszintén kimondjuk: ha megvédjük a magyar termékeket, ha megvédjük a magyar árukat, ha megvédjük a magyar földet és megvédjük a magyar vízkészletet. Legyünk szerények! Legalább ugyanannyira meg kell védeni magunkat, mint amennyire ezt más országok, például az Egyesült Államok, Németország vagy Franciaország minden fönntartás nélkül, bátran megteszik.

Nos, kedves Barátaim!
Itt az idő, hogy nemzeti üggyé tegyük az új munkahelyek megteremtését!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ahhoz, hogy az egészség mindenki számára elérhető legyen, meg kell mentenünk a magyar egészségügyi rendszert, amit a Gyurcsány-korszak módszeresen szétvert. A szociális népszavazás alkalmával már mindannyian láthattuk, hogy az egészségügy megmentése olyan nemzeti ügy, amely példátlan méretű összefogást képes teremteni. Az emberek nem csodákat várnak, hanem azt, hogy lássák: a politika az ő egészségüket akarja szolgálni. Ha látják, akkor ők is segíteni fognak. És éppen ez a nemzeti ügyek lényege: az emberek nélkül nem lehet egyetlen országot sem fölemelni. Ezt a közös energiát kihasználva rendeznünk kell a háziorvosok és a kórházak helyzetét. Nem lehet tovább tétlenül nézni, hogy az orvosaink száz- és ezerszám külföldre mennek, és eközben kórházaink súlyos sérülteket nem tudnak fogadni. Több orvosra és több ápolóra van szükségünk ahhoz, hogy felére csökkentsük a várakozási időt, és ne forduljon elő, hogy súlyos beteg vagy sérült ember nem kap azonnal orvosi segítséget. Könnyen belátható, hogy nemzetközi versenyképességünk alapföltétele, hogy minél több munkaképes, jó teljesítményekre alkalmas magyar ember éljen Magyarországon.
Itt az idő tehát, hogy megmentsük az egészségügyet!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Közös és nagy célunk, amelyben minden becsületes, törvénytisztelő magyar egyetért, a közrend és a közbiztonság helyreállítása. Senki sem akar félelemben élni, és mindenkit dühít, hogy vandálok randalírozhatnak következmények nélkül. Ez is olyan nemzeti ügy tehát, amit a nagy többség – biztos vagyok benne – támogatni fog. Különösen, ha azt látják, hogy az új kormány komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy közösen száműzzük a félelmet az utcákról, a terekről és az otthonainkból. Én emlékszem, gyermekkoromban a kertajtót, de sokszor még a ház ajtaját se zártuk be, vagy egyszerűen a lábtörlő alá tettük a kulcsot. Sőt, amikor még lakótelepi panelházban laktam, ott sem voltak sem berácsozva, sem bevasalva az ajtók. Gyenge kormány egyenlő gyenge közbiztonság. Ezért szabadult el a bűnözés. Ezért kell határozottan kimondanunk: a bűnözők ellen harcolni kell, akárkik is azok. Mindegy, hogy milyen a vagyoni helyzetük, a kisebbséghez vagy a többséghez tartoznak-e, a bűnözőket törvény elé kell állítani és felelősségre kell vonni minél gyorsabban.
Itt az idő, hogy újra rend legyen Magyarországon!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma az embereket és a családokat nemcsak a munkanélküliség, a hiányos egészségügy és a bűnözés veszélyezteti, hanem a szociális biztonság széthullása is, ami szintén a Gyurcsány-korszak sajátos vívmányai közé tartozik. Én azt látom a világban, hogy azok az országok és nemzetek erősek, ahol erős a bizalom, a nem látható, nem kézzel fogható dolgokban pedig erős a meggyőződés. Vagyis az emberek hisznek a saját sikerükben, szeretik a nemzettársaikat, fontos számukra az összetartozás, és ezért tudják, hogy számíthatnak is egymásra. Számomra ezt jelenti a szociális biztonság, és ezért gondolom úgy, hogy olyan nemzeti ügyről van szó, amellyel az emberek nagy többsége mindig is azonosulni fog. Azonosulni fog, mert a szociális biztonság nélkülözhetetlen a mindennapi élethez, és abból valójában, ha jól belegondolunk, mindenki részesül. Ha pedig széthullik, mint az abroncsát vesztett hordó dongái, vagy akár csak súlyosan megbillen, azt előbb-utóbb mindenki megérzi, még a legjobb módúak is. A szociális biztonság tehát erőforrás a nemzet számára. Minden egyes megszülető gyermek befektetés, amely sokszorosan meg fog térülni az országnak, amikor képzett és egészséges felnőtté válva munkát vállal, és részt vesz a javak előállításában. Mindenkinek saját, jól felfogott érdeke, hogy amikor ő szorul majd gondoskodásra, legyen, aki gondoskodni képes róla.
Ezért itt az idő, hogy helyreállítsuk a szociális biztonságot Magyarországon!

Összefoglalva tehát azt mondhatom, meg vagyok győződve arról, hogy a kormányzásnak a jövőben a nemzeti ügyeket kell képviselnie. Magyarország következő kormányának a nemzeti ügyek kormányának kell lennie.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nehéz nyolc év van mögöttünk, a nyolc évnek súlyos az öröksége. Micsoda ócska cipő, énekli most valahol Cseh Tamás.
A Facebookon – ilyenem is van – az egyik szurkolóm – nem rajongóm, bár az angol fordítás kötelezővé teszi – a következő üzenetet küldte, amikor megkérdeztem, miről kellene beszélnem: „Az elmúlt nyolc év hagyatéka: Lopni dicsőség. Hazudni kötelesség. Ütni öröm. Itt az idő, hogy ennek véget vessünk.” Tisztelt Hölgyeim és Uraim, arra következtethetünk, hogy a magyar emberek azonban minden tiszteletet és elismerést megérdemelnek, mert kibírták. És ha a szocialisták térdre is rogyasztották az országot, az nem omlott össze. Ez kizárólag a magyarok szívós helytállásának köszönhető. Ez okot ad a reményre. Ha valaki eddig kételkedett volna, ebből is láthatja, ha nem is hibátlan, de nagyszerű nép és nagyszerű nemzet a miénk. És ebből erőt meríthetünk a jövőhöz is. Magyarország megindulhat egy új úton és új irányba, egy jobb és sikeresebb holnap felé, amikor a magyarok szívóssága, szorgalma, tehetsége és leleményessége már nemcsak arra kell, hogy kibírjuk, túléljük, hanem arra, hogy előrejussunk, és sikereket is érjünk el.

Látom, sokan aggódnak, kételkednek, sokan bizonytalanok. Érthető, hogy nem mernek reménykedni ennyi kudarc és csalódás után. Én megértem őket. Megértem azokat a gyermekeikért aggódó szülőket, akik azt mondják, hogy Magyarországnak ma nincs jövőképe, nincsenek céljai, és attól félnek, hogy gyermekeik előbb-utóbb elhagyják az országot. Azt üzenem nekik, hogy a változás épp azért fontos, hogy újra legyen közös jövőnk, hogy legyenek közös céljaink, amelyek megoldásával sikeres és erős országgá válhatunk. Megértem a nemzet távolabbi jövőjéért felelősséget érzőket is, akik azt kérdezik, mihez kezdünk a népesedési hanyatlással, az oktatással, a vállalkozó szellemmel vagy a kutatással hosszútávon. Nekik azt szeretném üzenni, hogy a változásnak az élet minden területére ki kell terjednie, a nemzeti ügyek kormányának pedig mindig a jövő felé kell fordulnia, mindig a horizontot kell kutatnia. És megértem azokat is, akik elkeseredettek és dühösek az elmúlt nyolc év miatt. Van rá okuk bőven. Most arra kérem őket, hogy az igazi és valódi, vagyis mély változás érdekében csak a józan ész politikáját támogassák. A szélsőséges erőknek hiába nagy a hangjuk, hiába rázzák az öklüket, nincs és nem is lesz ahhoz elég erejük, hogy komoly változást vigyenek végbe. Őket támogatni elvesztegetett, sőt eltékozolt lehetőség és erőfeszítés. Kedves Barátaim, megértem a szocialistáktól elpártolt, volt baloldali szavazók csalódottságát. Hittek egy eszmében. Hittek egy eszmében, és azt kellett látniuk, hogy vezetőik semmibe veszik ezeket az eszméket, és hátat fordítanak a saját választóiknak. Nekik azt üzenem, hogy mi, jobboldaliak nem várjuk, hogy megváltoztassák a fölfogásukat, csak arra kérjük őket, hogy támogassák a nemzeti ügyeket, mert azok minden magyar ember érdekét szolgálják. Rájuk is számítunk, őket is várjuk az ország közös újjáépítésében, mert biztos vagyok benne, hogy nélkülük nem fog sikerülni. Legyenek ők is a változás részesei és nyertesei.

Az ország egyik fele csalódott, a másik dühös. Csalódott, mert rászedték, becsapták, visszaéltek a bizalmával. A másik fele meg azért dühös, mert előre látta, hogy így lesz, és azt is tudja, hová juthattunk volna nyolc év alatt, ha nem hagyjuk magunkat rászedni. Csalódott és dühös emberek milliói. Barátaim, itt most a politikának különös gonddal kell cselekednie. A düh és a csalódottság földjéről átjárót kell találnunk, amely elvezet a szóértés, az együttműködés és a remény világába. Gyűlöletkampányok és hazugságbeszédek okozta lehangoltság, hitetlenség, ölbe ejtett vagy éppen tehetetlenül széttárt kezek korszakából kell áthajóznunk a nagy tervek, a tetterő, a cselekvés, a kölcsönös bizalom és a közös siker korszakába. Vagyis fel kell szítanunk a reményt a magyar szívekben. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, én rendületlenül hiszem, hogy sikerülni fog, mert tudom, hogy nincs reménytelen ország, csak reménytelen kormányok vannak, és azt is tudom, hogy nincs szegény ország, csak rosszul kormányzott ország van.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt is tudom, azt is hallom, azt is látom, hogy vannak, és nem is kevesen, akik úgy gondolják – olvasva talán ilyen-olyan fölméréseket –, hogy a jövőbe induló vonatjegy már a zsebünkben van. Nyomatékosan felhívom a figyelmüket, hogy csak egyetlen igazi felmérés létezik, amire adni lehet. És ez április 11-én lesz. A vonatjegy csak ott és csak akkor váltható meg, és mindenki kell hozzá, aki változást akar. Mindenki és mindkét szavazatával. Puskás Öcsi közismert mondását a helyzethez igazítva: kis különbség – kis változás, nagy különbség – nagy változás. Márpedig Magyarországnak most nagy változásra van szüksége. Magyarország népe annyi mindent állt ki az elmúlt nyolc évben, hogy igazán megérdemli a nagy változást. Magyarország sokkal jobb kormányzást érdemel. Magyarország népének joga van arra, hogy olyan kormánya legyen, amely figyel az emberekre, amely meghallja az emberek hangját, az idősekét éppúgy, mint a fiatalokét, a munkavállalókét éppúgy, mint a vállalkozókét, a városban élőkét éppúgy, mint a falusiakét, meghallja a családok hangját éppúgy, mint az egyedül élőkét. Magyarország népének joga van egy olyan kormányhoz, amely bízik a magyarokban, és megadja a nekik kijáró tiszteletet. Olyan kormány kell, amely megérti, hogy milyen emberek vagyunk mi, magyarok, tiszteletben tartja a különbözőségeinket, és megértő velünk szemben. Én hiszek abban, hogy a magyarok képesek arra, hogy a hazugság helyett az igazságot válasszák, kapzsiság helyett az önzetlenséget, az ostoba, mohó zsarnokság helyett a demokratikus, józan észt, uszítás helyett a megbékélést és korrupció helyett az áldozatkészséget. Tagadás helyett a hitet és hatalmaskodás helyett a szolgálatot. Tudom, ezt várják az új kormánytól, de én azt kérem, várják ezt el saját maguktól is, saját életükben, a saját hatókörükön belül is. Higgyék el, csak együtt sikerülhet, de együtt sikerülni fog.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azt az országot, amely közös értékeket, erős és komolyan vehető kormányzást mutat fel, ismét tisztelni fogja majd a világ, ismét súlya lesz a szavának. Magyarországnak most egy erős és elkötelezett kormányra van szüksége, amely képes feledtetni a szégyent, amit a Gyurcsány-korszak okozott. Olyan kormányra van szükség, amit nem kell szégyellnie az országnak. Vagyis itt az ideje, hogy a gyengéket leváltsák az erősek. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, én készen állok, hogy Magyarország nagy vállalkozásában a magam feladatát ellássam. Én és a pártom is készen állunk. Készen állunk az erős, a felelős és a cselekvő kormányzásra.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!


orbanviktor.hu