- Jó reggelt kívánok a Kossuth Rádió hallgatóinak! A pontos idő 5 perccel múlt fél nyolc, a műsor vendége Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok Önnek is!

 

- Jó reggelt! Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat!

 

- 2013-ban először találkozunk. Beszéljünk egy picit arról, hogy mi vár ránk ebben az évben. Én úgy látom, hogy 2013 valamelyest szakaszhatár, már ami a kormányzást illeti, elsősorban a kormányzás stílusára gondolok, majd kifejtem ezt bővebben is, és kérdezem is ez ügyben, de az lenne a legfontosabb kérdésem, hogy mennyit veszít a lendülete a törvényalkotásnak idén, mi lesz a parlamentben? Tartják-e azt a lendületet, amit megszokhattunk Önöktől az elmúlt ciklusokban, szezonokban?

 

- A törvényalkotás nem önmagáért való; tehát az, hogy egy parlament sokat dolgozik, még nem jelenti azt, hogy jól is dolgozik, ezért én nem a benyújtott törvényjavaslatok száma alapján tekintek a parlamenti munkára, hanem inkább az ott eldöntött kérdések súlya alapján. Ha így nézzük 2013-at, akkor azt lehet mondani, hogy egy-két fontos kérdés, ideértve például a földtörvény és az Alkotmánybíróság döntése miatt szükséges alkotmány-egybeszövegezési feladatokat, tehát ezeket leszámítva már nagy átalakítási törvényeket nem szándékozunk megvitatni, mert az ország túléléséhez, talpon tartásához és jövőbeli versenyképességének megteremtéséhez szükséges nagy változásokat és az azokat megalapozó törvényeket elfogadtuk, illetve végrehajtottuk. 2013 abban az értelemben szakaszhatár, hogy már nem a nagy átalakításokról szól, nem a vetésről, ha úgy tetszik, hanem inkább az aratásról, tehát sokkal inkább a nagy átalakítások eredményeinek a begyűjtése a 2013-as év.

 

- Valóban. Jól mondja, van is itt egy kényszer: az Alkotmánybíróság előállította helyzet. Itt máris nyitok egy zárójelet. Azt a kifejezést használta, hogy az alkotmány egybeszövegezése, tehát akkor ezek szerint az átmeneti rendelkezések belekerülnek az alkotmányba. Úgy, ahogy most az átmeneti rendelkezésekben olvasható?

 

- Nem teljesen, mert az ember mindig tud jobban dolgozni, mint az előző napon tette, tehát remélem, hogy fogalmazásában elegánsabb, jogi, esztétikai szempontból szebb, de minden fontos kérdést azonos módon szabályozó formában bekerül az Átmeneti rendelkezések tartalmilag az alkotmány törzsszövegébe, miután az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy ne kettőben legyen, hanem egyben, hát akkor legyen úgy.

 

- És akkor ezt a műfajt el is felejtik az idők végezetéig, hogy az alkotmányon kívüli jogszabályokban alkotmányozzanak.

 

- Illetve hogy két alkotmányunk van, illetve van egy törzsszöveg, és van egy Átmeneti rendelkezések, amely két azonos értékű, egyaránt alaptörvénynek tekintendő jogszabály volt. Ez nekünk egy kedves és szerintem innovatív, érdekes, magyar joghagyományokhoz egyébként kapcsolódó megoldás volt, a történelmi alkotmányszemlélettel összefüggő, abból következő megoldás. Az Alkotmánybíróságnak más volt az ízlése, más volt a jogfilozófiája, más volt a meggondolása, és mi ezt természetesen elfogadjuk, ezért az ő ízlésük szerint alakítjuk át a szerkezetét, az alkotmány szerkezetét, egyúttal ez egyébként lehetőséget ad arra, hogy egy kisebb felülvizsgálatot is végrehajtsunk, hiszen az alkotmány elfogadása óta már sok idő telt el, és egyértelműbb alkotmányszöveget tudunk így teremteni. 

 

- Nem fogom elfelejteni a választási eljárási jogszabályt érintő paragrafusokra vonatkozó alkotmánybírósági döntést, erről is fogunk beszélni, de térjünk még vissza az első gondolathoz, a szakaszhatárhoz. Az is látszik, hogy a kormány egyre inkább elkezdi figyelembe venni azt, hogy mi a közönség véleménye a döntésekről. Elkezd figyelni 2014-re, hiszen bő egy év van hátra ebből a ciklusból, és itt erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy a kormányzás stílusa is változik, de ilyenkor talán, egyébként is év eleje van, ilyenkor szokott Ön évértékelőt mondani. Fejben talán már el kell kezdeni összerakosgatni, hogy mit kezdett a kétharmaddal az Orbán-kormány.

 

- Most sincs az széttöredezve kérem, tehát a mi fejünkben 2010, sőt 2009 óta lényegében egy konzisztens, összehangolt kép él arról, hogy milyen helyzetben van Magyarország, és mit kell tenni. Ráadásul az emberekre mi az első pillanattól kezdve figyeltünk, ezért vezettük be a nemzeti konzultáció rendszerét. Én nyílt kormányzást és közös kormányzást ígértem és igényeltem a kormánytagoktól. Ráadásul egy erős Magyarország megteremtése érdekében. Tehát viták korábban is voltak, véleménykülönbségek is voltak, a társadalomban is voltak egymással versengő vélemények, de amikor azokat eldöntöttük, akkor utána a végrehajtásban már sohasem torpantunk meg, és nem hátráltunk meg. Ezért az átalakításokat végig tudtuk vinni. Ezért én nem a választásokból visszafelé gondolkodva beszélek, és majd értékelem a 2012-es 2013-as évet, hanem a 2010-ben kitűzött közös célok felől: miben állapodtunk meg az emberekkel. És azt kell mondanom, hogy az emberekkel kötött megállapodás nagy részét sikerült végrehajtani. Végül is én azt mondtam az embereknek, hogy egy olyan országot szeretnénk, én személy szerint is mindig olyan országot szerettem volna, amely képes segíteni a polgárain, nem elvesz tőlük, hanem lehetőséget ad a számukra. És ha 2013-at megnézi, a rezsicsökkentést, a minimálbéremelést, a nyugdíjemelést, a csekély mértékben, de javuló foglalkoztatási mutatókat, hogy az önkormányzatokat kiváltjuk az adósságból, hogy munkahelyvédelmi akciótervet indítunk meg, ez már mind a korábban, az országgal közösen elvégzett két év munkájának az eredménye, mondjuk úgy, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének kézzel fogható eredményei.

 

- Igen, csak valóban voltak viták, de ezeknek a vitáknak korábban nem az volt az eredménye, hogy a kormány engedett az álláspontjából; legitim cél volt, hogy a hozzányúljon a felsőoktatáshoz, különféle jogszabályokhoz, az alkotmányhoz, és amikor voltak viták, akkor Önök nem léptek vissza úgy, mint ahogy most például visszaléptek a hallgatóknál, vagy itt van például az Alkotmánybíróság döntése a választási eljárásról…

 

- A helyzet úgy fest, hogy most sem lépünk mi vissza a céloktól. Nagyon fontos, a politikában nagyon fontos, nem akarom ezzel a hallgatókat untatni, de a politikát művelő embereknek, tehát a magamfajtáknak fontos dolog, hogy – vagy talán a legfontosabb is, hogy – mindig különbséget tegyünk a célviták és az eszközviták között. Tehát a kormányzásnak az az értelme, hogy az emberekkel a választások során közösen kitűzött célokat elérjük, hogy milyen úton érjük el, arról mindig lehet tárgyalni, arról mindig lehet kompromisszumot kötni, ott mindig lehet változtatni, de a célokat nem szabad feladni. Most egy olyan kormány a miénk 2010 óta, amelyik az emberekkel kétharmados többséggel megerősített és kitűzött közös célokból nem engedett. Egyből sem! Az előfordult, ilyen például a felsőoktatás is, hogy más útvonalat kell választani, mert a diákok vagy a tanárok vagy a szülők, bárki más úgy gondolta, hogy bár a célokkal talán egyetértenek, de az útvonalon nem kívánnak végigmenni, és van egy jobb ötletük. Ha van jobb ötlet, ha van más megfontolás, akkor – amely ugyanazt a célt szolgálja – miért ne lehetne azokat befogadni? Tehát azt soha nem mondhatta senki, én sem mondom, hogy mindig mindenben azoknak van igazuk, akik egyébként kormányoznak. Én ezt már elmondtam a 2010-es parlamenti beszédemben is, hogy a győztesnek nem igaza van, hanem dolga, és azt a dolgot el kell végezni. És az útvonal pedig még egyszer mondom, tárgyalás kérdése, így vagyunk a felsőoktatással. A választási törvény kicsit más. Ez egy másik történet. A választási törvénynél egyszerűen időzavarba kerültünk, tehát az Alkotmánybíróság döntése miatt, ha most végigvinnénk az eredeti elképzeléseket, amelyre szerintem szükség volna egyébként, mert elveszítünk 300-400 ezer szavazót az Alkotmánybíróság döntésének következtében, ugyanis a külföldön dolgozó magyarok nem fognak tudni szavazni, tehát arra kell számolnunk, hogyha nincs regisztráció, márpedig nem lesz 2014-ben regisztráció, a ma külföldön dolgozó magyarok, ha nem jönnek haza szavazni, vagy nem mennek be a követségekre, nem fognak tudni szavazni. Ez sok százezer ember, ami szerintem egy veszteség, ezt akartuk megoldani. Na, most ha ezt most végigvinnénk erőből, mert a kétharmad lehetőséget ad arra, hogy az Alkotmánybíróság döntésére úgy válaszoljunk, hogy az alkotmány szövegébe foglaljuk bele a választási eljárási szabályt, és akkor nincs róla alkotmányos vita, de ez nem volna – erőnk van hozzá, de nem volna – ésszerű megoldás. Mert időzavarba kerültünk, mert annál rosszabbat nem tudok elképzelni egy ország számára, nemcsak Magyarország, hanem bármely európai ország számára, hogy úgy fut rá egy választásra, hogy közben folyamatosan vitatja a választás szabályait. Ilyet sohasem szabad csinálni, mert aláássa a demokráciát. Ezért nem az erő, hanem a józan ész hangja és érvei alapján kellett itt döntenünk.

 

- Nézzük azért egy picit részletesebben! Nem azt kérdezem, hogy végül hogy lesz majd szavazás, mert ez egyébként a héten eldőlni látszik, hogy a névjegyzék bővülhet a határon túli külhoni magyarokkal, feliratkoznak, levélben szavaznak, stb. De ezt a részét most hagyjuk. A kérdések kérdése szerintem ennél az alkotmánybírósági döntésnél az, hogy mekkora vita volt a Fidesz döntéshozó testületében erről, hiszen amikor egy hónappal ezelőtt itt beszélgettünk a választási eljárás tervezett átalakításáról, a regisztrációról, akkor Ön azt mondta, hogy azért lenne jó egy alkotmánybírósági kontroll, hogy hűtse a vitát. Nyilván arra nem számított, hogy jéggé fagyasztja.

 

- Így is fogalmazhatunk, vagy még inkább olajat öntött a tűzre. Tehát ilyenkor abba kell hagyni a vitát, olyan hőfokra került a vita az Alkotmánybíróság döntése okán, figyelje meg az ellenzéki reakciókat, és így tovább, olyan hőfokú lett a vita, akkora volt a tűz, hogy azt eloltani a választásokig már nem lehet, úgyhogy jobb volt inkább befagyasztani az egészet, ha már ilyen képzavaros megoldást választottunk a helyzet leírására. Tehát olyan forróvá vált az ügy, hogy befagyott.

 

- Én megfigyeltem az ellenzék mozgását, és nem volt-e ott a célok között az, ami történt? Ugyanis nem eleve az volt-e a cél pusztán, hogy a külhoni magyarok tudjanak szavazni, fel tudják vetetni magukat a választói névjegyzékbe, egyébként pedig összekovácsolja az ellenzéket ez a helyzet, és aztán ez alól az összefogás alól a Fidesz visszalépése kirúgja a sámlit?

 

- Nézze, nekem nincs kifogásom az ellen, hogy a fejlemények ismeretében vagy a végeredmény ismeretében mindig úgy fejtsük meg az eseményeket, hogy milyen ördögien ravasz módon, előre, jól kigondolta a miniszterelnök vagy a kormányzópárt, ez akár imponálhatna is az embernek, csak nincs köze a valósághoz. Tehát az igazság általában egyszerűbb, mint azt a politikáról spekuláló emberek gondolni szokták. A Fidesznek volt egy világos elképzelése; azt akartuk, hogy miután Magyarország egy világnemzetté vált, részben azért, mert rengeteg magyar él a határokon túl, ott van az állandó lakhelye. Részben, ugye, leszakították őket az anyaországról, és ezért határon túli magyarokká váltak, részben emigráltak, menekültek Magyarországról az elmúlt ötven évben a kommunizmus elől, és ezért szanaszét élnek a világban, részben az egységes európai tér miatt vendégmunkássá vált rengeteg magyar, tehát Magyarországon van az állandó lakhelye, de Nyugat-Európában dolgozik. Azt akartuk, hogy mindenki részt tudjon venni a választáson, mindenkinek módja legyen arra, hogy részt vegyen Magyarország jövőjének alakításában. Ehhez kerestük az eszközöket; ezeknek az eszközöknek némelyikéről vita volt, és ebben a vitában részt vett az Alkotmánybíróság is, és nyitva hagyta ezt a helyzetet, tehát további vitát előidéző szituáció jött létre, és ezt abba kellett hagyni, ennyi az egész, nem bonyolultabb ennél. 

 

- És mi volt az az érv, amivel meggyőzték, hogy a Fidesz lépjen vissza?

 

- Nem kellett meggyőzni senkit, mert mindenki látta az időzavart. 

 

- Volt róla vita, nem? Volt a Fidesz döntéshozó testületében erről vita?

 

- Körülbelül kettő perc alatti döntés született. Tehát nem kellett mást csinálni, csak végigvenni, hogy az Alkotmánybíróság döntését követően a Fidesz mégis ragaszkodik ahhoz, hogy mindenki részt tudjon venni a választáson, és ezért a regisztrációt bent akarja tartani az alkotmányos rendszerben, annak milyen időigénye van, milyen döntések mikor születhetnek meg, és milyen vitákat mikor lehet lezárni. És látható volt, hogy a választásokig nem tudjuk lezárni a vitákat, és a Fideszben nincs egy olyan ember sem, aki azt gondolná, hogy a demokráciát szabad veszélyeztetni azzal, hogy a demokrácia egy fontos pillanatát, a választást jogilag bizonytalanná teszi.

 

- Visszatekintéssel kezdtük, nézzünk egy picit előre! 2013, és itt talán induljunk ki a költségvetésből, vagy beszéljünk a költségvetés helyzetéről. Néhány dolgot feljegyeztem magamnak, szerintem a kérdések kérdése 2013-ban, ha a költségvetésről beszélünk, hogy milyen források állnak rendelkezésre. Összejön-e a devizaalapú kötvény a nemzetközi piacon, lesz-e IMF-megállapodás és ki lesz a jegybank vezetője?

 

- Ezek is jó kérdések, szó se róla, de ha már a fontos kérdések listájánál tartunk. Én inkább azt mondanám, hogy a munkahelyvédelmi akciótervet végig tudjuk-e vinni, az első rezsicsökkentés után – villany, gáz, távfűtés után – lesz-e második, kiterjed-e vízre, szemétre és más közszolgáltatásokra ez az árcsökkentő politika? Tudjuk-e növelni a foglalkoztatást, tudjuk-e a közmunkások számát olyan mértékig megemelni, hogy azt mondhassuk, hogy Magyarországon mindenki, aki dolgozni akar, dolgozhat? Sikerül-e a nyugdíjak mértékét tovább emelni, és tudunk-e megindítani a bérből és fizetésből élők számára egy új akciótervet valamikor az év közepén? Én meg ezeket tekintem a legfontosabb kérdéseknek.

 

- Én még tudnék hozzátenni, az adóssághegy elleni harc, stb., csak akkor a feltétes módot hagyjuk el. Mi az, ami kijelentő módban tehető, mert, ugye, beszéltünk már a nemzetgazdasági miniszter fiókjáról, hogy milyen tervek vannak még ott, mik lapulnak. Az újabb munkahelyvédelmi akciótervet már említette. Mi az, amit hozzá lehet tenni a jelenlegi ismereteinkhez, például a rezsicsökkentés ügyében?

 

- Először rögzítsük a tényeket. Tehát 2010-ben Magyarország egy megbillent, az összeomlás szélén egyensúlyozó ország volt, amely olyan terveket, hogy rezsicsökkentés, minimálbér-emelés, végtörlesztés, tehát devizahitelesek kiszabadítása, vagy önkormányzatok adósságból való kiváltása, ezeket el sem tudta képzelni, tehát a túlélésért küzdött. Innen jutottunk el oda, hogy ma 2013-ban arról beszélünk, hogy a nyugdíjak emelkednek, a minimálbér emelkedik, a rezsit csökkentjük, munkahelyvédelmi akciótervet indítunk, tehát az az – én úgy fogalmaznék, hogy – óriási erőfeszítés és önfegyelem, amellyel a magyarok végigcsinálták a kormány és a választópolgárok együtt a mögöttünk hagyott két és fél évet, meghozta, meghozza 2013-ban az eredményt. Tehát én egy, talán emlékszik rá, hogy 2010-ban próbáltam az embereknek adni egy térképet az akkori első országértékelő beszédemben, hogy a következő négy év hogy néz ki. Egy GPS-t, ha szabad így, politikai GPS-t. És akkor azt mondtam, hogy 2013 az emelkedés éve lesz, és figyelje meg, hogy 2013-ban a tények világossá teszik, hogy Magyarország, miután megerősödött a megelőző két évben, emelkedni is kezd. Tehát például csökkenti a rezsit, azért ne menjünk amellett szó nélkül, hogy én nem emlékszem, pedig nem vagyok egy mai sütés, lassan 50 éves leszek, de én nem emlékszem arra, hogy bármikor úgy kezdődött volna az én életemben a következő esztendő, hogy bejelentették volna, hogy csökken a villany-, a gáz-, általában a rezsiköltség Magyarországon. Arra sem emlékszem 2007 óta egyetlen alkalommal sem, hogy azt mondta volna a miniszterelnök, hogy olyan megállapodást kötött a szakszervezetekkel – pedig most ez történt –, hogy a minimálbér az infláció mértékét meghaladó arányban fog emelkedni. Arra sem emlékszem már évek óta, hogy valaki azt merte volna mondani a nyugdíjasoknak, hogy nemcsak megvédi a nyugdíjukat, hanem nagyobb arányban is tudja azt emelni, mint amit az infláció hoz. Tehát én nem azt akarom mondani, hogy 2013-ban minden bajunktól megszabadulunk. Én csak azt akarom mondani, hogy az elmúlt két és fél évben összegyűjtött erőnket a mindennapi élet könnyítése, Magyarország emelkedése érdekében tudjuk majd használni 2013-ban.

 

- Mindez, ugye, akkor valósulhat meg, ha valóban lesznek olyan elkölthető tartalékok a költségvetésben, amelyek tényleg látszanak majd, mert itt komoly kockázatok vannak. Ugye, az már látszik, hogy a költségvetés tartalékához hozzányúltak, ha apránként is, de elkezdett fogyni ez az összeg. Az elemzők azt mondták, hogy el a kezekkel a költségvetési tartaléktól! Kikerülünk-e a túlzottdeficit-eljárás alól? Ez is egy nagy kérdés, és ebben például, hogy a költségvetés fenntartható legyen, nem nagyon férnek bele olyan szerencsétlenkedések – hogy csak egy példát mondjak –, hogy az elektronikus útdíj nem a megfelelő ütemben vagy a tervek szerint haladna. 

 

- Az nem is férne bele, de szerencsére ez a veszély nem fenyeget; a tervek szerint haladunk ebben a kérdésben is. A megfelelő időpontban, a törvényben előírt időpontban megvalósul az a befektetés, beruházás, és a bevétel is létrejön majd. Én azt tudom mondani Önnek, hogy 1998 és 2002 voltam már egyszer miniszterelnök, négy költségvetési vitát csináltam végig, és most is mögöttem van már két és fél, és nem emlékszem egyre sem, amikor ne azt mondták volna, hogy nem áll meg a lábán, nem jók a számok, nem stabil, nem úgy lesz, óriási kockázat. És minden költségvetést, amit én jegyeztem, illetve az általam kinevezett pénzügyminiszter jegyzett, megcsináltuk. Mint ahogy a 2012-esre is ugyanazt mondták, hogy hozzá kell nyúlni a tartalékhoz, nem fog működni, nagy lesz a hiány. Mit mond ma az Európai Unió? Ma az Európai Unió azt mondja, hogy Magyarország egy sikertörténet. Nincs még egy ország az Európai Unióban, amely ilyen mértékben lett volna képes folyamatosan két év alatt csökkenteni a költségvetési hiányát, csökkenő pályára állítani az államadósságot, és közben megteremteni a növekedés esélyét. Magyarország egy európai sikertörténet ma. 

 

- Van itt még valami, és most próbálok nagyon konkrét lenni, ki lesz a jegybank elnöke?

 

- Akit a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök március 2-án kinevez. 

 

- Pro forma, név szerint. 

 

- Mindennek rendelt ideje van, például a személyes kinevezéseknek is. 

 

- És milyen karakterű jegybankelnökben gondolkodik? 

 

- Egy dolgot tudok mondani, hogy offshore-spekuláns még egyszer Magyarországon jegybankelnök nem lesz. 

 

- Lehetséges, hogy a jelenlegi nemzetgazdasági miniszter megy a jegybankba?

 

- Semmi ilyen döntés nem született ebben a kérdésben.

 

- Mert, ugye, a jegybank, ha elkezdi támogatni a kormány politikáját, és Európa-szerte, világszerte látni erre példákat, akkor egy könnyebb helyzetbe kerülne a kormány. 

 

- Nézze, ez az interjú nem a kormányról szól, hanem Magyarországról. Tehát az a kérdés, hogy mikor kerül Magyarország könnyebb helyzetbe, s ennek a logikának a mentén kell meghozni mind a tartalmi, mind pedig a személyi döntéseket, és az engem illető döntéseket eddig is így hoztam meg, ezután is így fogom meghozni. Azt nézem mi jó, mi teszi könnyebbé, egyszerűbbé, biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá Magyarország életét. 

 

- Desszertnek szánom a következő kérdést: hol fog szurkolni a román–magyaron?

 

- Osztozom a szurkolók sorsában.

 

- Mert hallani arról híreket, ugye, mondta, hogy nem akarja elmondani az ezzel kapcsolatos álláspontját.

 

- Mindenkinek jobb az úgy, ha én ezt nem mondom el. 

 

- De sajnos nem tudom figyelembe venni ezt az érzékenységét. Mert hallani arról híreket, hogy elviszik Budapestről ezt a meccset, hogy lehessen úgy szurkolni a stadion mellett, hogy az behallatszódjon, Győr vagy Székesfehérvár jöhet szóba. Ez egy tegnapi Heti Válasz-értesülés. Ön támogatna egy ilyen ötletet?

 

- Először is ha támogatnám is, legfeljebb egy szurkolói vélemény volna az enyém, mert a sportszövetségek Magyarországon teljes autonómiával rendelkeznek, tehát helyesen, én ezzel egyetértek, a magyar kormánynak nincs beleszólása abba, hogy melyik sportág melyik rendezvényét hol és milyen körülmények között rendezze meg, mert megvannak a választott vezetők, például a labdarúgó szövetség elnöke, kézilabda szövetség elnöke és a többiek is, akik ezt eldöntik.

 

- De azért azzal egyetért, hogy megpróbálják a büntetést behajtani?

 

- Mármint a labdarúgó szövetség? Mondtam, hogy ebben az ügyben én a kormányt kívül szeretném tartani ezen a vitán. Ennek a vitának, az e mögött meghúzódó titkos és nyilvános, Magyarország ellenében tett lépéseknek olyan mélységei vannak, amelyekről nem indokolt, nem ésszerű beszélni, különösen nem a miniszterelnök esetében. Tehát én ebben az egész ügyben a későbbiekben sem kívánok semmilyen véleményt sem kialakítani a nyilvánosság előtt.

 

- Orbán Viktor miniszterelnök volt a 180 perc vendége.

 

 

orbanviktor.hu