A célokon nem változtatunk

2012. április 27.

A Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Kiss Gábor István beszélgetett Orbán Viktorral.


- Kezdődhetnek az IMF-tárgyalások, miután az Európai Bizottság elnöke és a magyar miniszterelnök a héten találkoztak. Az elemzők és a szalagcímek áttörésről beszélnek, a bizottság pedig egy napra rá döntött a kötelezettségszegési eljárásokról. Két ügy az Európai Bíróság elé kerül, és a jegybank ügye rendeződhet, és amennyiben ez megtörténik, az IMF is készen áll a tárgyalások megkezdésére. Ezt az egy mondatot közölte egyelőre az IMF. Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!

- Jó reggelt kívánok a hallgatóknak!

- Nehéz dolga volt Barrosóval? Valóban ezen a találkozón, valóban ez alatt a 30 perc alatt dőltek el lényeges kérdések?

- Nem lehet ezt tudni pontosan. Ha beíveli a jobbszélső a labdát, a csatár meg befejeli, akkor az ember azt gondolná, hogy ott dőlt el abban a minutumban minden, de előtte éveken keresztül kemény edzést folytatott mind a jobbszélső, mind az érkező, befejező csatár. Tehát inkább úgy fogalmaznék, hogy persze ott dőltek el a dolgok, de nem maguktól dőltek el, hanem a hosszú hónapokat igénylő előkészítő munka eredményeképpen.

- Ki engedett többet? Mert erről nagyon sokféle információ jelent meg a sajtóban. Biztos Ön jót kacagott néhány értelmezésen, hogy mi történt ez alatt a 30 perc alatt. Azt mondják inkább egybehangzóan, hogy Barroso elnök sokat engedett. Ez igaz lehet, hogy Barroso elnököt most lefoglalják más európai ügyek, a holland, a francia váltás, kormányváltás, várható elnökváltás, hogy Barrosónak másfelé kell tekintenie, és ezért engedett?

- Meglep ez az értelmezés. Nem ellenfelek ültek egymással szemben. Tehát nem arról volt szó, hogy egyik enged, a másik meg győzelmet arat. Mi az Európai Unió tagjai vagyunk, Barroso úr nem a főnökünk. Barroso működtet egy bizottság nevű szervezetet, ennek ő az elnöke, és ennek a bizottságnak az a dolga, hogy az európai nemzetek társulását szabályozó alapszerződés szabályait betartassa mindenkivel. Tehát nem az ellenfelünk. Partnerek vagyunk. Az a tény, hogy Magyarország egy rendkívül gyors átalakuláson megy át, az a tény, hogy Európa számos országában csak arról beszélnek, hogy tehetetlenek a válsággal szemben, ezzel szemben Magyarország folyamatosan cselekszik: válságadók, bankadók, új alkotmány, új igazságszolgáltatási rendszer, új jegybanktörvény, és így tovább, tehát válaszolunk erre a válságra. A mi magatartásunk jelentősen eltér a többi tagállamétól. Ezért ez folyamatosan vet föl kérdéseket, amiket a bizottságnak vizsgálnia kell. Ezért én sohasem tekintettem természetellenesnek a helyzetet, legfeljebb lassúnak.

- Na de hát ez a lassúság viszont tény. Hát ezt Ön is kifogásolta múlt héten, hogy nagy vacakolás volt ezzel az egész megállapodással, ami ugye az IMF-tárgyalások fényében érdekes.

- Nézze, általában sok a vacakolás, mert az Európai Uniót, illetve annak a testületeit, mint például a bizottságot is olyan időszakban hozták létre, illetve növelték meg, fejlesztették fel a mai szintjére – sok ezer bürokratáról beszélünk –, amikor jól mentek a dolgok Európában, amikor a világ nem változott olyan gyorsan, mint most. Amikor mindent tizenhatszor lehetett megfontolni, amikor tizenhatszor lehetett előkészíteni, amikor bizottságról bizottságra lehetett szobázni. De ennek vége van. A világ megváltozott, Európa hátrafele halad, csúszik, veszíti el a pozícióit a világgazdaságban. Egy gyorsabb döntéshozatalra van szükség. Általában is bizonyos vagyok abban, hogy Barroso elnök úr és a bizottság a következő néhány évben nemcsak magyar ügyekben, minden más ügyben a világgazdaság mostani sebességéhez igazodó ütemben hozzák majd a döntéseket.

- Szóba kerültek-e konkrét kérdések? Ugye, körülbelül féltucatnyi vitás ügye van a magyar kormánynak a bizottsággal, itt részben kötelezettségszegési eljárásokról beszélünk, túlzottdeficit-eljárás, egyebek. Szóba kerültek-e konkrétumok? Például most nagyon konkrét kérdés: a bírák nyugdíja ügyében, amely kötelezettségszegési eljárás alatt van, felfüggesztik-e az eljárást, hogy megvárják azt a bizonyos gyorsított ütemű, bizottság által kérvényezett engedélyt vagy lehetőséget vagy a vizsgálat végeredményét? Tehát ezt megvárják-e?

- Végig azt az álláspontot próbáltam hosszú hónapokon keresztül, úgy tűnik, sikerrel képviselni mindenhol, így az Európai Bizottságnál is, hogy mi nem vonunk vissza, nem függesztünk fel semmit, és nem változtatunk meg semmit. Tehát nekünk vannak céljaink. Arról lehet beszélni, hogy a célok feladása nélkül hogyan lehetne ugyanazt a célt elérve más döntéseket hozni. Erről hajlandóak vagyunk tárgyalni, de arról, hogy például a magyar nyugdíjrendszernek azt a szita jellegét, hogy több benne a kivétel, mint az általános szabály, hogy külön előírás van „A” csoportra, „B” csoportra, „D” csoportra, rendőrre, bíróra, professzorra, tarthatatlan, mert a magyar nyugdíjrendszer pillanatokon belül össze fog omlani. Ezért nekünk egy új nyugdíjrendszert kell létrehoznunk, ahol egy mindenki által tiszteletben tartandó nyugdíjkorhatár van, és ez mindenkire vonatkozik. Aki alatta volt, annak megemeljük, aki fölötte volt, az lejön, és onnantól kezdve egy hosszú- és középtávon egyaránt működőképes, saját lábán megállni tudó, így a jövendő nemzedékek számára, például az Ön számára is biztos nyugdíjat ígérő rendszert kell felállítani. Ez nem igazságszolgáltatási kérdés vagy bírósági kérdés. Ők azt hitték, hogy az. Innen indult a vita. De én bebizonyítottam lépésről lépésre, és ha kell, majd a bíróságon is be fogjuk bizonyítani, hogy nem tehetünk egyetlen foglalkozási csoporttal sem kivételt, mert az a többi foglalkozási csoporttal szemben nem lenne méltányos. Ezért egy egységes nyugdíjkorhatár-rendszerrel kell dolgoznunk a jövőben.

- Beszéljünk akkor arról, a háromból az egyik elem, amely nem kerül a bíróság elé a jegybank ügye. Itt, ugye, az IMF-tárgyalások fényében is érdekes lehet, hiszen az az egyetlen egy mondat, amit az IMF mondott, hogy készen állnak a tárgyalásokra, amennyiben a jegybank függetlensége biztosított. Tehát ehhez jogszabályt kell módosítani. Ez most egy sürgős kérdés vagy nem sürgős kérdés? Most kifejezetten a jegybank ügyére gondolok.

- A törvénymódosítások, amelyeket az Európai Bizottság kért, bent vannak már a magyar parlament előtt. Tárgyaljuk őket, hamarosan döntést is hozhatunk, és akkor ezek a mondatok múlt idejűvé válnak. Itt is azt kellett világossá tennem, de én megértem őket, 28 országot figyelnek egyszerre, mi abból csak egy vagyunk, és nem a legnagyobb, és nem a legrosszabb helyzetben lévő, és csináltunk 365 törvényt másfél év alatt, szóval nem könnyű az ő dolguk sem. A jegybankra vonatkozó szabályozás megváltozása nem érinti a jegybank függetlenségének kérdését. Ennek semmi köze ahhoz. Egyszerűen arról van szó, hogy a világ szerintünk a felé halad, hogy a pénzügyi szervezeteket ellenőrző szervezet, amit Magyarországon PSZÁF-nak neveznek – egy szép szóval – és a jegybankok, amit Magyar Nemzeti Banknak neveznek Magyarországon, munkái átfedésbe kerülnek, ezért a legtöbb helyen egységesítik őket, összevonják. A mi alkotmányunk is tartalmazott egy leírást, hogyan kell ezt létrehozni, ezt az összevonást megvalósítani. Ezt kifogásolják mondván, hogy az összevonásnak ez a módja szerintük a jegybank függetlenségét sértené. Világossá tettem, miután nem volt szándékunk a jegybank függetlenségének megsértése, és nem is életbe vágó dolog, hogy összevonjuk ezt a két intézményt, mert külön is tudnak működni, legfeljebb nem olyan hatékonyan, hát ha ezen múlik Magyarország pénzügyi stabilitása, akkor ezt az összevonást nem hajtjuk végre.

- Na de ez már korábban megtörtént, hogy ezt egyértelművé tette Ön is meg a magyar kormány, hogy ettől az ötlettől elállna.

- Igen, de Brüsszel malmai ilyen lassan őrölnek.

- Tehát most jutott el, most majdnem azt mondtam, hogy fogták föl.

- Leesett a tantusz, igen.

- Oké. Az IMF-tárgyalások fényében érdekes, ugye, mindez, hogy akkor viszont ez a jogszabály bent van a parlamentben, elfogadják.

- Bocsánat, ne legyünk teljesen méltánytalanok. Voltak más kérdések is, de azok nem ilyen súlyúak. Például, ahol az elején világossá tettem, ahol Magyarországnak nem áll módjában egy lépést sem hátrálni, az a jegybank vezetőinek esküje. Azzal a számunkra érthetetlen ötlettel állt elő a bizottság, hogy a jegybank, amely a magyar intézményrendszer, a magyar jegybank, amiről beszélünk, mi nem vagyunk az eurózóna tagjai, nem tartozunk alárendeltként az Európai Központi Bankhoz, független nemzetállam vagyunk független jegybankkal, hogy ne tegye le az esküt a vezetője az alkotmányra. Elmondtam, hogy az elképzelhetetlen, a magyar hagyományokban minden felelősséget viselő, a nép nevében hatalmat gyakorlónak le kell tenni az esküt az alkotmányra. Hasonlóképpen a fizetés kérdésében sem tudtunk engedni, mert lehet, hogy nekik a havi 7-8 milliós fizetés nem sok, ez Brüsszelben egyáltalán nem ritkaság, de Magyarországon az emberek havi 210 ezer forintból élnek. Ezért elvárható a méltányos teherviselés jegyében, hogy az állam szolgái, ideértve a központi bank elnökét is egy bizonyos összeg fölött ne kereshessenek egész addig, amíg a válság el nem múlik.

- De ezt most azért mondja, mert ezek továbbra is vitás kérdések?

- Ezekből mi nem engedtünk, és ők azt mondták, hogy jó. Tudomásul vették, igen.

- Akkor nem vitás kérdés.

- Most már nem azok, de kedden még azok voltak.

- Ha viszont rápillantunk valóban az IMF-tárgyalások megkezdésére, itt most egy gyors megállapodásban vagyunk érdekeltek, vagy valóban végig kell rágni az összes feltételt? Mi kerülhet szóba? Azt mondja, ugye, Fellegi Tamás, hogy nehéz tárgyalásokra számít.

- Igen, de mi gyors tárgyalásokban vagyunk érdekeltek. A legizgalmasabb talán az eleje lesz ezeknek a tárgyalásoknak, mert ott tisztáznunk kell, hogy ki hogyan látja Magyarország helyzetét. Láthatóan a helyzetértékelések eltérnek egymástól. Mi úgy látjuk, a tények e mellett is szólnak, hogy Magyarországnak rendelkezésére áll az a pénz már most, amely az ország biztonságos működéséhez szükséges. Ezért nekünk nem kell, hogy pénzt adjanak, mi nem akarunk lehívni onnan hitelt, nem kérünk más állampolgárok adófizetőinek pénzéből segítséget. Csak annyit kérünk, hogy egy olyan nyilatkozat hangozzék el, hogy abban az esetben, ha az európai kötvénypiacon, mert sok más ország viszont bajban lesz, problémák állnának elő, és ez hatna Magyarországra is, akkor egy biztonsági hálóra mi számíthatunk. Az IMF most meg még úgy látja, majd a tárgyalások végén meglátjuk, hova jutunk, hogy Magyarországnak viszont ténylegesen is szüksége lehet ezekre az összegekre. De mi azt állítjuk, hogy a pénzünk, amire szükségünk van, hogy az ország biztonságosan működjön, megvan.

- Vagy pedig úgy látja, hogy azért akar ténylegesen folyósítani az IMF valódi összegeket, mert akkor tud beleszólni a magyar gazdaságpolitikába.

- Ez egy rosszindulatú értelmezés, az IMF a mi barátunk.

- Én ezt olvastam az újságban, nem az én értelmezésem, de egyébként van erre példa, hogy tehát ezt elárulták már, hogy van ilyen hozzáállása az IMF-nek, hogy bele akarnak szólni például Románia gazdaságpolitikájába.

- Ezt lehet beleszólásnak minősíteni. Azért mondtam, hogy ezt én rosszindulatú értelmezésnek tartom, mert nem bankszerű. Az IMF egy bank; pénzt ad tagállamoknak kölcsönbe, és garanciákat kér arra, hogy vissza fogja kapni. És miután az államnak adja a pénzt, az államoknak adják a pénzt, tehát az államoktól várnak garanciát, tehát azt várják, hogy azokat az intézkedéseket, amik szerintük, hitelezők szerint szükségesek ahhoz, hogy egy ország vissza tudja majd fizetni a pénzét, hajtsák végre. Ez egy teljesen, ugyan ez nem egy nagyon szimpatikus, meg az ember nem szeret adós lenni, meg nem szeret pénzt kérni, és nem szereti a banki föltételeket se elfogadni, de azt lássuk be, hogy elég ésszerű magatartás. A kérdés csak az, hogy mitől lesz sikeres a magyar gazdaság? Ezért az IMF-fel való tárgyalásnak egy nagyon izgalmas, a gazdasági sikeresség kérdése a XXI. század második évtizedében című alfejezete is lesz, és nekünk van egy elgondolásunk arról, hogy Magyarország hogyan lesz sikeres. Nekünk vannak saját céljaink: tíz év alatt egymillió munkahely, kijönni az államadósságból, a legversenyképesebb közép-európai gazdasági rendszert fölépíteni. Tehát azt gondolom, hogy ilyen igazán izgalmas és a sorsunk szempontjából fontos kérdésekről is szó esik majd. De szeretném újra és újra aláhúzni, hogy Magyarországnak rendelkezésre állnak azok a források, amelyek a korábbi évtized elhibázott gazdaságpolitikájának eredményeképpen felhalmozott adósságok visszafizetéséhez szükségesek.

- Szóba kerülhet-e olyan ezen, a majd elkezdődő IMF-tárgyaláson olyan stratégiai kérdés, például az egykulcsos adó kétharmados törvényből való kivétele, vagy más ilyen kérdések, ahol Ön feláll az asztaltól?

- Úgy még nem ültem le tárgyalni, hogy megmondtam, hogy mindjárt föl is állok. Tehát szerintem ez a fajta megközelítése a két, együttműködésre készülő fél tárgyalásának nem vezetne sehova.

- Beszéljünk a konvergenciaprogramról, mert szorosan ide tartozik, már csak a túlzottdeficit-eljárás miatt is. Ez szóba került-e Barroso elnökkel a találkozón, mikor mondanak rá valamit? Mikor derül az ki, hogy a kohéziós pénzeket felfüggesztik, vagy sem? Ők is most kapták meg, vagy pedig, ugye, mert a héten jött ez ki?

- Egy-két nappal korábban.

- Egy-két nappal korábban.

- Egy-két nappal korábban kapták meg.

- Akkor mikor mondanak rá valamit?

- Egy-két nappal korábban kapták meg, de a legizgalmasabb részeiről korábban már Budapesten folytak szakértői egyeztetések. Tehát jó néhány ügyben kikértük a véleményüket. Ezt a konvergenciaprogramnak nevezett, rövid távú gazdasági tervet egyébként hónapok óta reszelgeti, alakítja, vitatja a kormány úgy, hogy közben figyelembe tudtuk venni azokat a reakciókat, véleményeket is, amelyeket a nemzetközi világból gyűjtöttünk össze, például az unió szakértőitől. Két időponttal kell számolnunk. Május 11-én van egy közbülső értékelés, és június 22-én lesz döntés ebben az ügyben. Én egészen biztos vagyok abban, hogy június 22-én minden föltétel együtt áll ahhoz, hogy Magyarországot immáron sikerországként emlegessék, és ne pedig olyan országként, amelytől a neki járó európai uniós forrásokat el akarják vonni, amit én egyébként egy méltánytalan bánásmódnak érzek a magyar emberekkel szemben.

- Belekérdezek a közepébe, merthogy a konvergenciaprogramban szerepelnek új típusú adók, amelynek Ön nyilván nem örül, mert két héttel ezelőtt elmondta, hogy év közben babrálni az adórendszerrel nem jó. Tehát lehet egy szükséghelyzet, tehát van egy kényszerhelyzet, két héttel ezelőtt beszéltünk erről. Az a kérdésem, hogy ezek az új adók, a tranzakciós adó, a biztosítási adó válságadók, vagy sem? És azért kérdezem így, mert, ugye, a válságadókat váltja fel a bevétel szempontjából, de a válságadó elnevezésből az is következik, hogy a válság elmúltával ezek az adók is elmúlnak.

- Következő a helyzet itt. Három évvel ezelőtt, két és fél évvel ezelőtt, amikor az új kormány megalakult Magyarországon a bizottság, az Európai Bizottság világossá tette, hogy az előző szocialista kormány által vállalt és nem teljesített költségvetési számoktól nem térhet el az új kormány sem. Zárójel: most amikor egy új spanyol kormány jött, nekik ezt lehetővé tették, zárójel bezárva. Csak egy újabb adalék arról...

- Erre az érvre egyébként szükség volt Barroso elnöknél?

- Nem Barroso elnöknél, ez benn van az európai levegőben. Tehát azt azért mindenki érzi, hogy a magyar emberekkel szemben nem méltányos, nem arányos módon járnak el, illetve bánnak Brüsszelben. Különösen a Békemenet magyarországi nagy megmozdulása hívta fel erre a figyelmet. A nélkül a Békemenet nélkül és az ott megmozdult több százezer magyar ember segítsége nélkül én nem tudtam volna eredményt elérni Brüsszelben. Ezt azért itt a rádión keresztül is szeretném megköszönni mindenkinek, aki ebben részt vett, és ennek a sikeres nagy összefogásnak így részévé vált. Ekkor mi azt mondtuk, hogy a válság elmúltáig szüksége van a magyar gazdaságnak a válságadókból fakadó bevételekre, de ennek nemcsak pénzügyi oka volt, hanem a magyar emberek arra hatalmaztak fel bennünket a választáson, hogy olyan válságkezelést hajtsunk, hajtsak végre, amelynek a terheit nem kizárólag az emberek viselik. Azért küldték el az előző kormányt, mert annak a válságkezelése mindig újabb és újabb bőrt húzott le az emberekről, és minden terhet az ő vállukra tett. Nem volt méltányos, nem volt igazságos. Az emberek úgy látták, hogy a bankok meg a nagy cégek, akiket az emberek multiknak neveznek, nem vállalnak a közteherből, a megnövekvő válságkezelési közterhekből semmit sem. Tehát a kényszer meg az igazságérzetünk egyszerre vezetett bennünket arra, hogy bevezettük a bankadót meg a válságadókat. De csak három évre vezettük be, mert azt gondoltuk, hogy három év után sikerül Magyarországnak meg Európának kijönni a válságból, és akkor újrarendezhetjük a közteherviselés szabályait. A válság megmaradt. Az unió azonban nem engedi már meg, meg azt gondolom, hogy miután egyszer megígértük, tartani is kell, ki kell vezetnünk ezeket a válságadókat. De nem mondhatunk le arról az erkölcsileg helyes célról, hogy a bankoknak meg a nagy multiknak arányos terhet kell vállalniuk a válságkezelésből és a magyar közterhekből. Ezért kiváltjuk ezeket az adókat, de ezeknek a célzottjai továbbra is a nagy cégek és a multik, vagyis a bankok maradnak.

- És mikor tűnhetnek el, vagy erre még nincs ötlet, nincs elképzelés?

- Nézze, kár, hogy csak ilyen kevés időnk van, de, ugye, a válságkezelés egy másik fontos szempontja az én számomra az, hogy bár a válság miatt kell bizonyos lépéseket megtenni, de mindig abba az irányba tegyük meg a lépéseket, amilyen irányba a válságtól függetlenül is saját céljainkat követve haladna Magyarország. Tehát egy, mondjuk úgy, hogy egy egyre bizonytalanabb világban egyre biztonságosabb hellyé tegyük Magyarországot. Tehát a válság kezelése miatt szükséges intézkedések egybeesnek a szerintünk méltányos, igazságos, helyes, kívánatos, az emberek által támogatható társadalmi berendezkedéssel. Ezért úgy csináljuk most is ezeket az új adókat, hogy az emberek munkával szerzett jövedelmét ne terheljék, a munkán lévő adókat folyamatosan csökkentjük, és a fogyasztás és a forgalom felé tereljük át az adórendszer súlypontját. Tehát válságot is kezelünk, és lépéseket teszünk a modern, versenyképes, sikeres, új magyar gazdasági modell felé.

- Fogunk még erről többet beszélni, de még két fontos téma van. Mindkettőről kérnék néhány mondatot. Egyrészt a tegnapi találkozója a szlovák miniszterelnökkel, meg a kínai miniszterelnökkel is, nem tudom, melyik a fontosabb, majd mindjárt elmondja. Udvariatlanság lett volna a Ficóval való tárgyaláson szóba hozni forró kérdéseket?

- Nem lett volna udvariatlanság, és szóba is hoztuk őket, csak érdemben nem vitattuk meg. Tehát azért ott, már bocsánat, két, a jövőről világos elgondolással rendelkező ember találkozott, és tudtuk, hogy a szlovák–magyar jövőt nem lehet úgy megtervezni, hogy a kényes, nehéz kérdésekről ne beszéljünk. Ezeket meg is említettük: állampolgárság. Csak abban értettünk egyet, hogy megkönnyítené a nehéz, vitás kérdések rendezését, ha felgyorsítanánk azokat a munkákat, amelyek viszont közös sikerekhez fognak vezetni és tegnap ennek a gyorsításnak a részletkérdéseiről beszéltünk. Utak építéséről, hidak építéséről, energiarendszerek összekapcsolásáról. Tehát hogy legyen valami húzóereje, vivőereje a szlovák–magyar kapcsolatoknak, amik átlendíthetik a nehezebb kérdésekről szóló tárgyalásokat a holtpontokról.

- Kínai kollegájával miben sikerült megállapodni?

- Magyarország végrehajtott egy keleti nyitást. Később hajtottuk ezt végre, mint kellett volna. Ezt az új kormány hivatalba lépésével hirdettük meg. Én már ellenzékből is előkészítettem ezt a keleti nyitást, hiszen az ellenzék vezetőjeként elmentem Putyin elnök úrhoz is, és jártam a kínai vezetésnél is. Tehát amikor bekövetkezett a kormányváltás, akkor előkészített volt a terep egy keleti nyitásra. A németek meg az amerikaiak ezt hamarabb végrehajtották. Tehát ők hamarabb alkalmazkodtak ahhoz a helyzethez, hogy a világgazdaság súlypontja lassan, de biztosan keleti irányba mozdul, tehát keleti szél fúj a világgazdaságban. A világnak az a térsége emelkedik föl, és senki sem lehet sikeres anélkül, hogy velük ezt a tényt figyelembe véve ne alakítana ki mély együttműködést. Most én több mint két éve dolgozom azon, hogy a kínaiakkal egy, a magyar érdekeket szolgáló széles és mély együttműködés jöjjön létre, amely kiterjed pénzügyi kérdésekre, befektetésekre, ipari együttműködésekre és modern technológiában történő együttműködésekre. Közel vagyunk ahhoz, hogy begyűjtsük a termést. A kínai miniszterelnök azt mondta, amikor végigvettük a témákat, hogy akkor még az idén feltétlenül várnak Pekingbe, ahol ezeket a kérdéseket lezáró megállapodást írhatunk alá. De már kedden érkezik ide a leendő – az egy jól tervezett, jól szervezett ország, ott már tudják, hogy a következő márciusban ki lesz az új miniszterelnök, tehát ő még most miniszterelnök-helyettes, érkezik ide kedden, ahol néhány konkrét gazdasági együttműködési kérdésben megállapodásokat fogunk majd aláírni. Tehát május 1-jét munkával ünnepli a kormány.

- Nagyon röviden, kormányátalakításról született-e bármilyen döntés? Mindenféle hír megjelent a héten a sajtóban.

- A kormány átalakításának lehetősége és az azzal járó felelősség a miniszterelnökre tartozik. Tehát ha a kérdést úgy kell értenem, hogy az én fejemben születtek-e már döntések, akkor azt kell mondanom, hogy igen.

- De ezek még nem nyilvános döntések.

- Még nem nyilvános döntések.

- Orbán Viktor miniszterelnökkel beszélgettem.


orbanviktor.hu

« vissza

Orbán Viktor miniszterelnök szombat délelőtt az Országházban fogadta Andrzej Duda lengyel köztársasági elnököt - közölte a miniszterelnok.hu-val Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár.
A magyar diplomácia elérte céljait - így értékelte az Európai Unió és Törökország között létrejött megállapodást Orbán Viktor miniszterelnök péntek délutáni brüsszeli sajtóértekezletén.
Magyarország nem szereti, ezért nem támogatja a kettős mércét senkivel, így Lengyelországgal szemben sem - jelentette ki külföldi újságírók kérdésére Orbán Viktor miniszterelnök pénteken, az Európai Unió állam- illetve kormányfők brüsszeli csúcstalálkozójának második napján.


  • Orbán Viktor, 52 éves
  • Jogász, tanulmányait az ELTE-n végezte. Oxfordban politikai filozófiát hallgatott.
  • Nős, felesége Lévai Anikó
  • Öt gyermekük van: Ráhel, Gáspár, Sára, Róza, Flóra
  • A Fidesz elnöke, a Kereszténydemokrata Internacionálé alelnöke

Tovább

© Minden jog fenntartva, 2010