- Öt perccel múlt fél nyolc, ma már termelnek a kecskeméti autógyárban. Várhatók-e további Németországból érkező fejlesztések Magyarországon, és éppen ma 24 éves a Fidesz, ez fő témánk. Itt ül a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok Önnek!

- Jó reggelt kívánok!

- Mielőtt azonban rátérnénk erre, itt egy fontos tegnapi kérdést tisztáznunk kell. Tegnap kora este a Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsa a szenátus reggeli állásfoglalásának megfelelően visszavonta a köztársasági elnök doktori címét. Az indok: Schmitt Pál értekezése – a szövegazonos fordítások miatt – a tudományos munka szakmai, etikai kritériumoknak nem felelt meg. Önnek miniszterelnökként egyetlen kérdésre kell válaszolnia, de az összetett. Mit szól a plágiumügyhöz, egyetért-e a következményekkel, és Ön szerint le kell-e mondania Schmitt Pálnak.

- No, ha jól számolok, akkor a negyedik köztársasági elnökkel dolgozom együtt, vagyis eddig mindegyik magyar köztársasági elnökkel dolgozhattam együtt. Mindig is úgy tekintettem a munkámat, mint amely a köztársasági elnököt is szolgálja, tehát én szolgálom a köztársasági elnököket. A köztársasági elnökök helyzetét az alkotmány rendezi, egyértelműen fogalmaz, azt mondja, hogy a köztársasági elnök személye sérthetetlen, és én ezt a szabályt betartom. Az ország érdeke, hogy a köztársasági elnök sérthetetlen legyen, ezért a magam részéről az ország érdekének megfelelően tiszteletben tartom ezt a szabályt.

- Tehát Schmitt Pálé a döntés.

- Még egyszer mondom, egyértelműen senki más nem dönthet.

- Beszéljünk a magyar gazdaságról, de szintén egy fontos tegnapi hírből kiindulva: a Mercedes-gyáravató. Ez a négyéves munka a végére ért, és tegnap ünnepélyes keretek között átadták ezt a gyárat Kecskeméten. Az az érdekes itt, hogy, ugye, azt mondják a szakemberek az ország éves exportbővüléséhez, illetve az exportpiaci részesedéshez akár egy-egy százalékpontot is hozzátehet ez a termelés. Vitán felül áll, hogy ez egy jó hír.

- Hát igen, a számok sem néznek ki rosszul, de ami ennél fontosabb, hogy háromezer munkást alkalmaznak azonnal, és a gyár működéséhez a gyárat kiszolgálandó még további mintegy háromezer ember talált munkát, tehát hatezer magyar családnak van ma biztosabb megélhetése, mint volt a gyár megépítése előtt. Én tegnap beszéltem a munkásokkal, az volt a legizgalmasabb az egészben. Bár a Mercedes autó maga is egy izgalmas dolog, de a munkások izgalmasabbak voltak. Nagyon érdekes dolgokat mondtak. Ugyanis a Mercedes egy komoly cég, amely mielőtt itt a gyárban alkalmazta volna a munkásokat, előtte Németországba vitte őket. Van, akit három és van, akit pedig hat hónapra. És arról faggattam az embereket, hogy milyen volt Németországban a gyárban dolgozni. És hogy szerintük a német munkások jobbak-e, mint ők?

- És mit mondtak?

- Azt, hogy dehogyis, egyáltalán nem jobbak, szerencsésebb helyre születtek, mint mi, magyarok, de egyébként, ha munkáról van szó, akkor álljuk a versenyt.

- Ön is járt Németországban egyébként a közelmúltban, talán egy héttel ezelőtt, ha jól emlékszem, Bajorországban. Nem véletlenül, hiszen a Németországból érkező befektetések 50 százaléka Bajorországból érkezik. Sikerült-e megállapodni további fejlesztésekről, vagy a meglévő fejlesztéseket végző cégek vezetőivel is találkozott, esetleg azon keretén belül további fejlesztésekről, akár például szakképzési továbbfejlesztésről?

- Valóban, ilyen szempontból erős hetünk volt, hiszen a Siemens világvezérkarával, az Audi világvezérkarával és a Mercedes vezérkarával is találkozhattam. Tehát van egy teljesen friss, személyes benyomásokon alapuló képem arról, hogy mi is fog történni az európai gazdaság közép-európai felében. Megállapodásokat is kötöttünk. Ezek a cégek nem egy gyártelepet hoznak létre. Először is hosszú távra terveznek, aztán megpróbálnak minél nagyobb arányban magyar beszállítókat találni, kutatás-fejlesztési részlegeket is idehoznak, egyetemi tanszékeket tartanak fent és a szakképzésben is részt vesznek. Ezek beépülnek a magyar gazdaságba. Az a folyamat, amit látunk, az európai nagy gazdasági térségen belül a délnémet ipar és a magyar gazdasági tér összenövése. Ma már nagyon nehéz különbséget tenni a magyar és a német gazdaság között azokban a szektorokban, ahol egyébként nagy volumenben Magyarországon termelnek a németek.

- Rátapintott a lényegre. Ön is azt mondja, hogy a magyar vállalkozói beszállításoknál, beszállítások mértékénél, illetve a magyar innovációnál, a magyar fejlesztéseknél bőven van tere a fejlődésnek, ugye, ezt mondják a szakemberek. Az, hogy idejön a termelés, és a gyártósorok itt készülnek, attól még nem jutnak könnyebb vagy jobb helyzetbe a magyar vállalkozások, és ez lenne az igazán jó az ilyen döntéseknél.

- Azért mondom, hogy egy gyártelep, bár nehéz a föld, mármint a telek négy sarkát felhajtani, hátukra vetni és elvinni a gyárat innen, de a gyárak azért mozognak.

- Azért van rá példa.

- Igen, a gyárak mozognak a világban, idetelepülnek, odatelepülnek, de amikor beépül valaki a gazdaságba az oktatáson keresztül, amikor a gyárat magát már nem németek, hanem magyarok vezetik, ami felé haladunk, akkor ez már nem egyszerűen egy gyártelep, hanem egy gazdasági övezet, és a gyár nem éppen valamilyen egyedi döntés okán van itt, hanem azért, mert itt van a helye, és itt lesz a következő néhány évtizedben is. Egész Európát, ha jól megnézzük, most, hogy beszéltem a vezérkarokkal, teljesen világos, hogy az európai gazdaság – amely bajban van, ugye, komoly bajban, most ismét nehéz hónapok következnek az európai gazdasági világban – egyetlen módon tud megújulni. Akkor, hogyha versenyképessé válik a világ más részeivel. Ma az Európai Unió legversenyképesebb területe Németország és Közép-Európa, ugyanis Németország rendelkezik a működéshez szükséges tőkével és világgazdasági pozícióval, a legnagyobb növekedési tartalékok pedig Közép-Európában vannak. Ha ez a kettő összetalálkozik – most ennek vagyunk tanúi, a Mercedes-gyár ennek szimbóluma –, akkor az európai gazdaság súlypontja ide, Közép-Európa irányába tolódik el, és ez az óriási esély Magyarország számára.

- Na, de hát ez az közép-európai verseny elképesztő, ha megnézzük Szlovákiát, hogy az ezer főre jutó legyártott, az országban legyártott autók számában világelsők, vagy Szlovéniát, Csehországot, szintén nagyon erős autógyárakkal rendelkeznek, és Ön pedig azt mondja, hogy a világ autóiparának egyik termelési centruma lehet Magyarország, akkor mit kell néznünk, mert ezekben a mutatókban Magyarország lemaradásban van. Más kérdés, hogyha mondjuk, a termelékenységét nézzük, mert nálunk nemcsak kész autókat szerelnek, hanem motorokat és egyéb alkatrészeket, az már egy jobb adat. Itt mit kell elsősorban?

- Először most persze autókról beszélünk, de az autó valójában a modern ipari világ legfejlettebb termékei közé tartozik. Tehát mi most a modern iparról beszélünk, most éppen gépkocsikat gyártunk nagy számban, de fogunk gyártani majd mást is, hiszen ha vannak mérnökeink, ha vannak jó technikusaink, ha vannak jó szakmunkásaink, akkor azok majd nemcsak autót gyártanak, hogyha a világgazdaság éppen majd azt követeli, hogy ne autót gyártsunk. Tehát ez a műszaki tudás, képzés, kapacitás, gyakorlat, kultúra, amit ma Magyarországon elsősorban a munkásaink, meg a technikusaink és aztán majd nyilván nagyobb számban később a mérnökeink is képviselnek, az adja a gazdaság erejét. Tehát mi nem versenyzünk, persze van némi verseny a szlovákokkal és így tovább. De az igazi verseny nem a közép-európai államok között van, az igazi verseny Közép-Európa és a világ többi része között áll fenn. Most megnéztem a bajor–magyar gazdasági számokat, az mégis csak egy megdöbbentő adat, hogy a bajor gazdaság több tőkét helyezett ki Magyarországra, mint Kínába. Tehát ez jól mutatja, hogy ez a két térség nem egyszerűen gyártelepítéses, hanem szövetségesi kapcsolatban van.

- De közben elmaradt még arra a kérdésre a válasz, hogy áruljon el valamit, hogy milyen további fejlesztések várhatóak, vagy miről sikerült megállapodni?

- Igen, ezek a gyárosok, nagytőkések érzékenyek az ilyen típusú hírekre, ráadásul ezek világméretű részvénytársaságok, és ezért – hogy mondjam – a titoktartás fontos. Beszéltünk szinte mindegyik nagy világcéggel további magyarországi fejlesztésekről. A közgazdaságot lehet bonyolultan is elgondolni, meg beszélni róla, meg lehet egyszerűen is. Én az utóbbi híve vagyok. Ha egy országban nincs munkalehetőség, akkor akármilyen remek közgazdászaink vannak, az az ország nem tud boldogulni. Nekünk munkára van szükségünk, munkát ma részben a magyar vállalkozók, kis- és középvállalkozók adnak, őket egy másik programmal kell megerősíteni, illetve a nagy munkaigényű külföldi befektetések teremtenek, ezért nekünk elemi érdekünk, hogy újabb és újabb befektetések, beruházások, gyártelepek, üzemek jöjjenek létre Magyarországon. Magyarországnak most nemcsak az autóiparban, hanem általában véve termelési központtá kell válnia. Én jól emlékszem az elmúlt húsz évben, végigéltem én a politikában ezt, folyamatosan olyanokat hallottunk, hogy Magyarország meg Budapest legyen Közép-Európa pénzügyi központja. Aztán szolgáltatás, mindenről beszéltünk itt, csak a legklasszikusabb munkáról, a termelésről nem. Az én felfogásom szerint akkor van hazánknak jövője, meg az itt élő embereknek jó, kényelmes és kiszámítható élete, hogyha Magyarország termelési központ lesz, és efelé tettünk az elmúlt két évben fontos lépéseket.

- Meg hát új adózó munkahelyek is így jöhetnek létre, ugye, ha nézzük a foglalkoztatottsági mutatókat, vagy a munkanélküliségi mutatókat, akkor megint csak rendkívül fontos.

- Hát nézze…

- Ugye, a Széll Kálmán Tervre gondolok. Hát a Széll Kálmán Terv vállalásai fényében fontos ez a kérdés.

- Én még egy lépéssel hátrább mennék. Ugye, a startmunka-program folyamatosan bővül, itt az év végéig több mint 200 ezer embert szeretnénk segélyből visszavezetni a munka világába. Nézem ott is a napi tapasztalatokat, az emberek akarnak dolgozni. Tehát az a felfogás, miszerint Magyarország tele van olyan emberekkel, akik segélyből akarnak megélni, és nem akarnak dolgozni, egy téves felfogás, vagy ha valaha így is volt, most már nincs így. Az emberek dolgozni akarnak, még a képzetlen, nagyon régóta segélyen élő emberek is, ha lehet, inkább a munkát választják. Most pedig leginkább rá is kényszerülnek erre. De ez számukra teljesen természetes, és nemcsak hogy alkalmazkodnak ehhez a helyzethez, hanem örülnek annak, hogy végre nő a megbecsültségük. Hát más munkából eltartani a családot, mint várni, hogy a postás kihozza segélyt. Az nemcsak munka szempontjából más, hanem öntudat szempontjából, világlátás szempontjából, habár ilyen bonyolult szavakat ritkán használnak egymás között az emberek, de erről van szó, az önbecsülésről. Tehát a magyarok akarnak dolgozni. A kérdés az, hogy a kormányzat meg a helyi vezetők képesek-e úgy megszervezni az ország érdekét, hogy a dolgozni akaró emberek értelmes munkát találhassanak. Ez a legnagyobb kihívás az én számomra is.

- Zárójel, amikor Németországban vállalatvezetőkkel tárgyal, vagy elsősorban vállalatvezetőkkel tárgyal, akkor sikerül-e a politikai térben is egyeztetéseket kezdeményeznie?

- A magyar–német politikai kapcsolatok hagyományosan hosszú évtizedekre visszanyúlóan kiválóak.

- Hiszen, érti, hogy mire gondolok.

- Nem, de majd elmondja.

- Szüksége lehet szövetségesekre Magyarországnak, tekintettel az európai uniós döntésekre, a kötelezettségszegési eljárásokra, jól jönne Magyarországnak egy határozott kiállás, mondjuk, magas szinten, például Németországból.

- Az mindig jól jön, de abba az illúzióba nem szabad ringatnia magukat a magyaroknak, hogy majd valaki más fog kiállni értük. Tehát csak olyan mértékig állnak ki mellettünk, amilyen mértékig mi kiállunk magunk mellett. Tehát azt várni, hogy mások vívják meg a harcainkat, és majd mások valamifajta védőfalat húznak elénk, a modern világ félreismerését alapuló vélemény. A modern világban csak annak van becsülete, csak az marad talpon, csak azzal szolidárisak a többiek, csak azt segítik meg a többiek, csak annak vannak bajtársai, aki saját magáért kiáll. Gyáva népnek, gyáva országnak, a saját ügyét fel nem vállaló országnak nincsenek barátai, és nem lesznek sohasem pártfogói.

- Nézünk egy mai dátumot. Huszon hányadika van ma?

- Azt hiszem, hogy harmincadika.

- Huszonnégy évvel ezelőtt ezen a napon alakult a Fidesz. Nem azt az egyszerű papírforma szerinti kérdést kérdezem, hogy annak idején gondolták-e, hogy 24 év múlva mi lesz, hanem hogy néhány napon belül itt van a ciklus félideje. Ön szerint a jelenlegi állapota a Fidesznek, közkedveltsége, kormányzási teljesítménye hova viheti el két év múlva a Fideszt? Mi lesz a következő választáson. Milyennek találja a jelenlegi közvélemény-kutatási adatokat?

- Nézze, a Fidesszel majd lesz valami, meg a Fidesz majd megáll a lábán. Ennél nehezebb időkben is talpon maradtunk, bennünket az érdekel, hogy mi lesz az országgal, meg mi lesz az itt élő emberekkel. A Fidesznek nincs az országtól elválasztható saját személyes érdeke, vagy sikere, a Fidesz akkor sikeres, hogy az ország is az, ezt gondoltuk már 1988-ban is, amikor megalakult. Mi nem azért alakultunk meg, mert nem volt jobb dolgunk, hanem azért alakultunk meg, mert úgy gondoltuk, hogy Magyarországnak változásra van szüksége, és részt akartunk venni abban a nagy változásban, amire az országnak, az itt élő embereknek volt szüksége. Ez az elkötelezettség: csak az ország, így is mondhatnám, ha a futball szurkolói szlogennel akarok élni, hogy csak a magyarok, csak az ország. Ez volt mindig a vezércsillaga a Fidesznek, ezt kell követnie a jövőben is. Másfelől vissza szoktam néha gondolni arra, hogy hogyan is volt az 1988-ban. Mi voltunk harmincnyolcan egyfelől, velünk szemben volt állítólag több százezer párttag, munkásőrség, egy kommunista parlament, szovjet csapatok, akik itt állomásoztak, az egész olyan reménytelennek nézett ki. Két év múlva szabad választások voltak Magyarországon.

- Rossz poén, hogy most a túloldalon vannak 38-an.

- Igen, de most azt akarom csak ezzel mondani, hogy persze biztosan a mai világban is van hullámverés, kritika, támadás, de ez egy teadélután ahhoz képest, ahogyan és amit mi már 1988 után átéltünk.

- Jó, de egy születésnapon érdemes azt azért végiggondolni, hogy hol tart a Fidesz, hova tart a Fidesz. Egy picit pontosabban, hogy mit kezdett a felhatalmazással, amit az országgyűlési választásokon szerzett. Biztos, hogy Ön is mélységeiben gondolkodik ezen a témán. Nem biztos, hogy csak a születésnap miatt, de biztos, hogy...

- Mélységeiben is, de, ugye, a napi ügyek is viszik az embert. Amit most tudok Önnek mondani, az, hogy tegnapelőtti elemzések szerint olyan 50 ezerrel dolgoznak idén többen, mint tavaly. Ez már valami, erre már akár büszke is lehet az ország, talán ha a Fidesz büszke rá, azt is megbocsátják nekünk.

- Bár a munkanélküliségi mutató nem túl szép.

- Igen, de hogyha egyre többen dolgoznak, akkor az azt jelenti, hogy jó irányba haladunk. Ha egyre kevesebben dolgoznak, akkor rossz irányba. De most egyre többen, 50 ezerrel többen, és a startmunka miatt lesz az év végére még sokkal jobb is. Most emeltük az egészségügyben dolgozóknak a fizetését, ami még azért fontos, mert az emberek megtermelték azt a pénzt, amit a kormány el tud juttatni az egészségügybe. Az nagyon fontos dolog, hogy a kormányzat, legyen az fideszes vagy bármilyen más is, azt a pénzt tudja eljuttatni az állami alkalmazottakhoz, amit a gazdaság egyébként megtermel. Ha többen dolgoznak, ha jobban dolgoznak, ha jobb minőségű a munka Magyarországon, akkor tudunk olyan területeken is segíteni, ahol a béremelés a mi dolgunk és nem a piacé. Tehát az ország dolgozik, a legfontosabb dolog az, hogy egy olyan világban, ahol egyre több ország áll le, Magyarország egyre intenzívebben és eltökéltebben dolgozik. Nagyon nehéz környezetben vagyunk. Ha innen nézzük a dolgot, akkor 2008 környékén beütött a pénzügyi válság, mármint Európában vagy a nyugati világban. Az átalakult egy gazdasági válsággá, és most pedig következik a politikai és a szociális válságok időszaka. Hát, ha kinyitunk egy újságot, azt látjuk, hogy még frissen megválasztott kormányok által vezetett országokban is megbénul az élet, sztrájkok vannak, általános sztrájkok vannak, óriási tömegtüntetések. Tehát az emberek elégedetlennek azzal, amit maguk előtt látnak. Ehhez képest Magyarországon a 2010-es hatalmas összefogásnak köszönhetően mind a mai napig fennmaradt egy egység, ami akcióképessé teszi, működőképessé teszi a gazdaságot és a politikát. Ez az egység a legnagyobb reményünk, és a legnagyobb értéke ma Magyarországnak.

- Orbán Viktor miniszterelnököt hallottuk.