- Köszöntöm a hallgatóinkat! A Kettőspont vendége Orbán Viktor, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöke. Van miről beszélgetnünk ezen a télen, hiszen nagyon mozgalmas Magyarország élete, és ha körülnézünk a tájon, azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy a rendszerváltozás óta nem volt ilyen kusza a helyzet. Az emberek féltik a mindennapjaikat, féltik a jövőjüket, nem tudják, mi lesz egy év múlva, két év múlva, három év múlva. Tehát a politikának most komoly szerepe van: kérdező, iránymutató és problémamegoldó szerepe. Hogy látja Ön a mostani helyzetet általánosságban, tehát, ha körülnézünk a tájon?
- Példátlannak. Példátlannak látom. 1990 óta nem volt arra példa, hogy az embereket úgy rászedték volna, becsapták volna, semmibe vették volna a véleményüket, mint ahogy ez manapság történik. A demokrácia-fölfogása a mostani kormánynak abban összegezhető, hogy - és ez minden baj gyökere -, hogy az emberek arra valók, hogy négyévente egyszer elmenjenek szavazni, bedobják a szavazócédulát, és aztán csend. Durvábban is mondhatnám.

- Történik, ami történik.
- Azt csinálunk utána, amit akarunk. Az a fölfogás - ami az európai fölfogás -, hogy ezzel épp ellenkezőleg: a kormányzás csak az emberekkel együtt lehetséges, és az emberek nem szavazógépek, akik négyévente egyszer szívességet tesznek a politikusoknak, és feltétlen kizárólagos hatalmat adnak a győztes pártnak, hanem együttműködő partnerek, akik nélkül egy kormányzat nem boldogulhat. Két választás között sem boldogulhat - zárójel: az ellenzék sem boldogulhat nélkülük, az ellenzéki munkát is együtt kell végezni az emberekkel -, no, ez a fölfogás, ez teljesen idegen a mai hatalomtól. Azt is mondhatom, hogy egypártrendszerű logikában gondolkodik, csak kényszerűen tudomásul veszi, hogy több párt van. Hiszen választás volt 1990 előtt is, az emberek elmentek, bedobták a cédulát, és négy évig a kutya se kérdezte, hogy egyáltalán, mégis mit tartanának helyesnek, s mi az, amivel egyetértenek, s mivel nem.

- Meg volt a 102 százalék...
- Így van. Persze, most versengő pártrendszer van, tehát a helyzet nem ennyire egyszerű, de a lényeget illetően, hogy a kormányzás, az nem a választóktól kapott fölhatalmazás iránya és tartalma szerinti kormányzást jelent, hanem abszolút hatalmat, szinte már az önkényig menően szabad kezet, ez megmaradt. Voltam, ugye, Erdélyben kampányolni, ott van egy ilyen, nem a magyaroktól, románoktól származó mondás, hogy akit macska szül, egeret eszik. égy látom, hogy ez a mai baloldalra Magyarországon ma is érvényes.

- És, persze, megvan a másik oldala is ennek, mert talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy kezd kialakulni egy olyan tábor, ahol olyan emberek tartózkodnak, és olyan emberek kötnek egymással szövetséget, akik például hosszú-hosszú éveken át még véletlenül sem szavaztak ugyanarra a pártra. Tehát ez a szociális sorsközösség, ez létrehozott egy újfajta magyar tömörülést. Nem nagy öröm egyébként, hogy egy ilyen kényszerűség tereli össze - hogy úgy mondjam - az embereket, de mégiscsak azt gondolom, hogy politikailag ez egy új helyzet.
- Én úgy látom, hogy minden rosszban van valami jó, minden ürömben van valami öröm. Valóban bennünket is - most a Fideszről beszélek, a szövetségünkről - olyan emberek tízezrei érnek el Tarlós Istvánon keresztül, az ő kampányán keresztül, az irodáinkon keresztül telefonon, akik korábban felénk se néztek, vagy legalábbis hűvös távolságtartással gondoltak ránk, ha a közélet szóba került. És most, hogy ez a szociális válság eluralja lassacskán több milliónyi magyar család életét, a baj összehoz bennünket. Most már nem jobb- és baloldal a kérdés, senkit sem érdekel, hogy korábban ki hova szavazott, vagy legalábbis nagyon sok embert ez most már egyáltalán nem érdekel, mindenki a jelenre, meg leginkább a jövőre akar összpontosítani, és azt keresi, hogy hogyan tudunk kijutni ebből a bajból.
Így tehát valóban létrejött egy olyan összefogás, amelynek elsődleges célja, hogy a kormány ámokfutását megállítsa, és a mai elrontott politika helyett egy olyan új gazdasági és társadalompolitikát szüljön meg, hozzon létre, amely kivezet ebből a válságból, és nem visz bennünket vissza ciklikusan visszatérő módon újabb és újabb költségvetési és gazdasági megszorítások világába, hanem végre megbízható, kiszámítható, higgadt, nyugodt és távlatos közéletet, politikát, kormányzást jelent. Ez a vágy szerintem soha nem volt olyan erős Magyarországon, legalábbis 1990 óta nem volt olyan erős, mint most.

- Lesz ennek egy fokmérője, ugye, a szociális népszavazás, aminek a kampánya már folyik Tarlós István vezetésével. És, ugye, három kérdés köré összpontosul: a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj. Erről mondanak az emberek egyébként formailag véleményt, de tulajdonképpen mind arról mondanak föltehetőleg, amiről eddig beszélgettünk. Tehát, ha az a 2 millió támogató voks összegyűlik, akkor mi most ketten nem fikcióról beszélgetünk.
- Így van. A népszavazás munkájába, hiszen egy éve harcolunk, végezzük ezt a munkát...

- Tavaly október óta.
- Hogy kivívjuk az embereknek a jogát a népszavazáshoz. Ez jól mutatja a beszélgetésünk elején említett gondot, hogy a kormány demokrácia-fölfogásával komoly gond van, hogy úgy kell harcolni Magyarországon egy alkotmányosan garantált alapjog érvényesítéséért, miközben a kormány mindent megtesz, hogy ezt ellehetetlenítse, az Országos Választási Bizottságot, azt szolgáló cselédjévé minősíti vissza, taktikai eszközként használja, időt próbál nyerni, hazudozik, elterelő akciókat agyal ki a miniszterelnök vezetésével a parlamentben...

- Ahelyett, hogy kíváncsi lenne arra, hogy a nép mit mond.
- Minden sötét dolog, hogy megakadályozzák az emberek véleményének megismerését, az most előkerül. Tehát minden eszközt bevetnek. No, éppen ezért a népszavazás - amely döntő ügy - mellé most hirtelen egy másik folyamat is csatlakozott: ez a sztrájkhullámoknak az esete. Ugye, a sztrájk olyan, mint a láz. Ugye, az nem a betegség maga és nem is az orvosság, hanem a betegség jelzése. Olyasmi, amely a betegséggel szükségszerűen együtt jár. Szerintem ennek a láznak a megnyilvánulását látjuk most, és úgy gondolom, hogy azt az érzést, üzenetet, bátorítást is jelentik ezek a sztrájkok a számunkra, hogy a beteg meg akar gyógyulni. Tehát nem nyugszik bele abba, ami körülveszi, nem hajlandó belenyugodni abba, hogy egzisztenciák százezrei menjenek tönkre, hogy ha beteg, ne tudjon elmenni orvoshoz, hogy a gyerekeit ne tudja taníttatni, hogy bár dolgozni akar, mégse jusson munkahelyhez. Ezt nem tekinti az élet normális rendjének, ezért tiltakozik a szervezet ez ellen. Ugye, Magyarországon az emberek nem azért sztrájkolnak, mert nem akarnak dolgozni, hanem azért sztrájkolnak, mert dolgozni akarnak, és azt akarják, hogy értelme legyen a munkájuknak.

- Meg hát keresni is szeretnének.
- Hát, tisztességes bért szeretnének. Tehát a dolog, az úgy fest, hogy ma a népszavazási kezdeményezés és a szociális válságot kifejező sztrájkok most összetalálkoztak. Ezt a kormány magának köszönheti, mert ha nem húzta volna a népszavazást, már régen túl lennénk rajta, de most ezek összeadódnak. Ezért Magyarországon ma a helyzet a kezelhetetlenség irányába halad. Tehát azt tudom mondani, hogy lassan nincs olyan politikai erő - a kormány nem ilyen, most már mi sem vagyunk ilyenek szerintem -, akik garantálnák bárkinek, hogy az eseményeket az alkotmányosság medrében tartják. Mindenki ezt szeretné, mindenki ezen dolgozik, hogy az események azért valami konszolidált formában történjenek, de ma úgy látom, hogy a politikai elit elveszítette az uralmát az események fölött, itt most már elkezdett a nép diktálni.
Most még csak sztrájkokkal, még nem általános sztrájkkal, csak ágazatiakkal, de nem zárhatjuk ki, hogy ezekből általános sztrájkok is lesznek, és aztán ez összekapcsolódik még más típusú politikai elégedetlenségi mozgalmakkal is. Tehát az egész magyar helyzet ma destabilizálódó és dezintegrálódó. A folyamatok, azok kicsúsztak az arra hivatottak ellenőrzése alól - ebbe beleértem az egész magyar parlamentet és a kormányt is.

- Ráadásul azt már régóta mondják a politológusok, hogy tulajdonképpen Magyarországon kormányváltást, vagy miniszterelnök-váltás isten igazából egy komoly, általános sztrájk válthat ki. A pikantériája ennek a - mondjuk így - bimbózó helyzetnek, hogy a szakszervezetek gyakorlatilag a rendszerváltozás óta a baloldalt támogatták, a Munkástanácsokat kivéve. És most mi történik? Az Liga általános sztrájkot hirdet, és azt mondja, hogy december 17-étől addig sztrájkolnak, amíg össze nem vonja a kormány az egészségbiztosítási törvénytervezetet, és az MSZOSZ, ami az MSZP-nek egyik nagyon komoly bázisa volt, szintén valami hasonlóban gondolkodik.
- Ha megengedi, akkor én most arról az alaphelyzetről - az idő rövidsége miatt - nem formálnék véleményt, hogy helyes dolog e, hogy a szakszervezetek vezetői benn ülnek egy parlamenti pártnak a frakciójában. Hiszen a legnagyobb magyar szakszervezetek vezetői közül jó néhányan, vagy szakszervezetek vezetői közül jó néhányan egyúttal az MSZP frakciójának is tagjai. Vagy ha ők nem, akkor a bátyjuk, a lányuk, a fiuk, a körösztanyjuk. Tehát, a lényeg az, azon a szalagon vannak oda bekötve, amit bátran nevezhetünk politikai kliensrendszernek.

- Erre mondja most az MSZP, hogy a Fidesz befurakodik a szakszervezetekbe.
- Ez az alaphelyzet. Ezt majd eldönti a magyar szakszervezeti mozgalom, meg a magyar pártbaloldal, hogy ez e az együttműködés egészséges formája, vagy nem. Amiről én beszélni akarok, az az, hogy ennek az együttműködésnek azért volt alapja. Most nemcsak a munkásmozgalmi közös múltra, a szoc hazákra, a munkásőrségi közös élményekre gondolok, mert ez az ő ügyük, ebbe se szeretnék beleszólni. Hanem, volt egy föltételezés, amely nem nélkülözött minden alapot. Ez pedig az, hogy az MSZP az egy szociálisan érzékeny párt, és ha nem is tesz meg mindent, de igyekszik mindent megtenni, hogy a rendszerváltoztatás során a hátrányos helyzetbe került rétegek érdekét megpróbálja képviselni.
Ebben a helyzetben állt be egy alapvető változás, és ez újra fogja rajzolni a teljes magyar szakszervezeti és politikai térképet, mert kiderült, hogy a Magyar Szocialista Párt mióta átvette az új generáció, hiszen itt most egy generációs változásról is beszélünk. Tehát, egy új baloldal jelent meg. Ennek semmi köze a szociális érzékenységhez, semmi köze a szociális felelősséghez. Ezek nagytőkésebbek a nagytőkéseknél, a profitérdekeltség, a haszon és a pénz az istenük, és olyan szavakat, eszméket, ideákat, mint szociális érzékenység, felelősség, ezeket idejét múltnak tekintenek és régen a sutba hajították őket. Erre valamilyen módon reagálnia kell a magyar pártvilágnak is. Ezt a fölmérésekből látjuk, hogy reagál is. De reagálnia kell valamilyen módon a szakszervezeteknek is.
Vagyis, az történt, hogy a mai magyar új baloldal szembeállította egymással a szociális felelősséget, a szociális érzékenységet egyfelől, és a versenyképességet másfelől. Márpedig, aki a szociális biztonságot szembeállítja a versenyképességgel az tévúton jár. Az európai társadalomfejlődésnek éppen az a lényege - a Fidesz egyébként ezt az álláspontot képviseli egyre erőteljesebben és dinamikusabban, a versenyképességet nem szabad szembeállítani a szociális biztonsággal. Ezért van az, hogy mi egyetértünk a szakszervezetekkel. Itt nem az a kérdés, hogy ki szereti a másikat, hanem a szakszervezetek azt mondják, amit a Fidesz, hogy a szociális biztonság és a versenyképesség nem állítható szembe egymással. Még a másik oldal, az MSZP, ezt teszi. Ezért van az, hogy a Fidesz és a szakszervezetek álláspontja, bár két külön világról beszélünk, mégis társadalombiztosítás kérdésében, egészségügy kérdésében, tandíj ügyében, nyugdíj ügyében nagyon közel van, vagy időnként egybeesik egymással.

- Ugye, ráadásul ez az egész helyzet megtestesül az egészségbiztosítási törvényben, amelyik már a szocialista párton belül is komoly vitákat vált ki, hogy azt ne mondjam, hogy konfliktusokat, nem beszélve a koalíciós feszültségről. Amikor ezt az egészet kidolgozták, kitalálták, mármint a törvényjavaslatot, akkor mentek a viták, hogy párducfoltos, meg nem is tudom, tehénmintás volt a másik, már nem emlékszem rá. Én most úgy látom, hogy hiénaminta kezd kirajzolódni ezen a tervezeten, és mindenki lázad ellene. Lehetséges-e az, hogy ez egy olyan pont lesz, amin eltűnik minden?
- Hát, a jövendőmondás nem az én műfajom.

- Próbáljuk meg.
- Ezért óvatos leszek. Induljunk messziről. Először is, szerintem azt érdemes kimondani, hogy nem lehet fenekestül fölforgatni az emberek életét, és aztán meg azt várni, hogy ettől majd boldogok lesznek. Hát a magyar embereknek elegük van abból, hogy havonta meg akarják őket reformálni. Mert nem az egészségügyet akarják reformálni, bennünket. Azt akarják mondani, hogy eddig az volt, kedves barátaim a szokás, hogy járulékot fizettetek, ebből fönntartottunk egy egészségügyi rendszert és osztoztunk a közös felelősségben és kockázatban, kisegítettük ezzel egymást és mindenki hozzájutott valamilyen, sajnos nem a legjobb, de valamilyen minőségű eljáráshoz, alapvető biztonságot tudtunk garantálni.
Most azt mondják, hogy ez a gondolkodás a múlté, mostantól tessék mindenkinek gondoskodni saját magáról, és ha mindenki saját magáról gondoskodik, akkor az a jó egészségügyi rendszer, amely nem a közös kockázatra, meg felelősségre, hanem a profitra épül. Na most szerintem, az emberek megértették, hogy itt egy olyan életet akarnak rájuk erőltetni, amiből ők nem kérnek. És ők egyáltalán nem tekintik a kockázatközösséget, a közös felelősséget a múlthoz tartozónak, van szemük és fülük, látják, hogy Nyugat-Európa ma erről szól, a megújuló, fölfrissített szociális piacgazdaság hódít ma Nyugat-Európában, és azt kérdezik, hogy mért nem ehhez az új modern áramlathoz kapcsolódunk, mért a már lejárt, megbukott, távlatokat vesztett és sokhelyütt száműzött neoliberális gazdaságfilozófiához és gazdasági gyakorlathoz akarnak bennünket kötni.

- Azt is mondhatnánk, hogy miért nem az emberségeshez, mért az embertelenhez.
- Így van. És az pedig, hogy az egészségből üzletet csináljanak és a mi meggyógyításunk folyamán, vagy a gyógyítás aktusában nem mi betegek legyünk a legfontosabbak, hanem a pénzünk, amit el akarnak tőlünk venni, ez szerintem elfogadhatatlan. Az kétségkívül igaz, hogy a gazdasági racionalitás olyan szempont, amelyet még az egészségügyben sem lehet nélkülözni. Na de, a profitszerzés az más dolog, mit az ésszerű gazdálkodás. Ez nem bal- meg jobboldaliság kérdése, hanem, ahogy Ön mondta, hogy emberségesség kérdés, emberség kérdése, hogy bizony ezt meg kell akadályozni.
Ezért a tb-törvényjavaslatot azt mindenképpen meg kell próbálnunk megakadályozni. Mármint, hogy a parlamentben ez megkapja a többségi támogatást. Az, hogy egyébként, ha a koalíciós pártok időnként megegyeznek egy-egy részletkérdésben, az nem más, mint a mindannyiunk, az egész magyar társadalmat illető vagyon, ezermilliárd forintokról beszélünk, egymás közötti MSZP-SZDSZ egymás közötti fölosztásáról szóló pénzügyi alkuk, illetve azok előkészítése, amit úgy, ahogy van, szerintem, el kell utasítani és ki kell követelni a társadalomnak a saját jogait.

- Tudom, hogy nem jós, de mégiscsak elmondom azt a kérdést, ami egyébként sokakban megfogalmazódik, hogy megbukhat-e ezen a dolgon a kormánykoalíció, megbukhat-e ezen miniszterelnök?
- A magyar kormány ma olyan helyzetben van, hogy bármin megbukhat. Gondoljunk Medgyessy Péterre. Ő min bukott meg? Hát valami fűcsomón, nem?

- Igen, igen.
- Egy komoly futballista észre sem veszi, hogy ilyen fűcsomóra lépett, ő meg elhasalt rajta. Tehát, azért a baloldal világa, az a bonyolult rendszer, amit fölépítettek, a koalíció eszmék tovább bonyolító világa, az kívülről nem teszi megjósolhatóvá, hogy belül mi, mikor, hogyan fog megtörténni. Hát Kiss Péter is volt miniszterelnök 7 percig, nem? Nem lehet rajtuk kiigazodni. Az nem egy átlátható, világos struktúra, nem egy belső versengésre épülő rendszer, hanem egy nagyon nehezen áttekinthető hatalmi konglomerátum, amit '90-ben hoztak létre, vagy alakítottak át a régi egypárt-rendszerből, és megvannak a maguk belső törvényszerűségei, amelyek a magunkfajta halandók számára, ahova én is sorolom magamat, nehezen megérhető.
Tehát, én nem tudok erre a kérdésre válaszolni, de azt tudom, hogy az emberek változást akarnak. Az a mondat, hogy ez így nem mehet tovább, hogy sürgősen változtatni kell, hogy elegünk volt ebből, ez nem a Fidesz és nem a jobboldal mondata, ez ma az általános magyar közvélekedés. És, ha az emberek egy többpártrendszerben azt mondják, hogy ebből elég volt, és ezen változtatni kell, ez így nem mehet tovább, akkor valamilyen formában, valamilyen módon, amit senki sem láthat előre, ennek a véleménynek érvényt is fognak szerezni.

- A Fidesz valamiféle csendestársi segítséget nyújtana-e egy ilyen koalíciós robbanáshoz, vagy miniszterelnök-cseréhez? Ugye az MDF-et szokták mindig emlegetni, hogy ő biztos bemenne az SZDSZ helyére, bár Boross Péter ezt most cáfolta. De mondjuk, a Fidesz egy ilyen csendestársi együttműködésre hajlandó lenne-e?
- Hát nézze, az ulti játékban is a csendes ultit tartom a legkockázatosabb játéknak. Ráadásul, mikor azt játssza az ember, akkor érzi egy kicsit úgy, hogy mindenkit átver, nem?

- De igen, de vészhelyzetben szokták játszani.
- De nem szeretem. Szóval azt mondom, hogy ne játsszunk csendes ultit. Ha olyan a lapunk, hogy be lehet mondani az ultit, akkor mondjuk be. Tehát én a terített lapoknak vagyok a híve, ezért semmifajta mutyiba, háttéralkuba, titkos megállapodásba nem engedem bele a Fideszt, magam sem lépek bele ilyen megállapodásokba. A leghatározottabban lépek föl a nyilatkozatok szintjén is a nagykoalíció megpendítése esetén is. tudomásul veszem, hogy van egy ilyen vita. Van, aki a nyilvánosság előtt is egy nagykoalíció lehetőségét időnként fölveti.

- Kósa Lajos.
- Igen, Lajos barátunk ezt időnként...

- Debreceni polgármester...
- Igen, akivel régi harcostársak vagyunk. Aki hol a mostani miniszterelnökkel, hol a nélkül ilyen, olyan kombinációknak a latolgatásába időnként belefog. Én ezt nem tartom szerencsésnek, magát a gondolatot sem. Én a dakota közmondásokban is hiszek. Régi bölcsesség abban a világban, hogy nem a disznók szokták maguk után kitakarítani az ólat. Márpedig Magyarországon ez, ha ez így nem mehet tovább, akkor valakinek meg kell fogni a villa nyelét. Tiszta lap, világos beszéd, egyértelmű helyet és fölhatalmazás.
A Fidesz ne vállaljon semmilyen hatalmai szerepet választás nélkül és a választópolgárok erről szóló világos fölhatalmazása nélkül. Bármennyire is rosszul esett, bármennyire is fájlalom, de 2006-ban, ha egy paraszthajszálnyival, vagy egy orrhossznyival is, de több magyar ember adott bizalmat velünk szemben a szocialistáknak, mint amennyien nekünk szavaztak bizalmat. Ezt a tényt tudomásul kell venni. Amíg új választás nincs, addig a Fidesz nem vállalhat hatalmi szerepet, mert nem hatalmaztak föl bennünket erre a polgárok.
De ugyanakkor szeretném világossá tenni, hogy a Fidesz híve az előrehozott választásoknak. Szerintünk politikai és gazdasági és szociális fordulatra van szükség. Ez nem megy új választások nélkül. Ezért, mi azt tartanánk szerencsésnek, ha minél hamarabb létrejönne az a helyzet, amikor Magyarország újra választhat, új irányt szabhat a saját sorsának.

- Úgy gondolja, hogy egy nyertes népszavazás, mármint, hogyha igent mondanak az önök kérdéseire, az ad egy politikai fölhatalmazást, vagy teremt olyan helyzetet, aminek talaján bizony ki kéne írni az új választásokat?
- Én azt gondolom, hogy most még nem mondható meg, hogy milyen hangulatban lesz és milyen elszántsági helyzetben, állapotban lesz a magyar közvélemény a népszavazás napján, illetve utána, de azt tudom általános érvénnyel kijelenteni, és ennél többet most nem látok, nem mondhatok, hogy ha az emberek hoznak egy döntést, akkor megtalálják majd a módját, hogy annak érvényt is szerezzenek.

- Látszólag nem idetartozó dolog, és egy kicsit ebbe a nagyon komoly szociális küzdelemben el is sikkad, ez pedig az orosz jelenlét Magyarországon. Ennek megjelent most a belpolitikai vetülete is a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetői kinevezése környékén, amikor egy rendkívül jól képzett KGB akadémián végzett tábornokot, Laborcz urat akar odajuttatni az MSZP az SZDSZ tartózkodása mellett is. Nem ritka dolog, hogy fölbukkannak azért a magyar titkosszolgálatok, hogy megmaradnak a magyar titkosszolgálatok sorai között a KGB Akadémián végzett emberek, hiszen akkor nagyon nehéz lett volna máshol végezni. De nem gondolom, hogy ez a pillanat, meg talán valamilyen oknál fogva, amit én nem látok át, Laborcz tábornok személye, hát, hogy úgy mondjam, kiverte a biztosítékot.
- No, azt javaslom, hogy a két dolgot, a konkrét ügyet, és Oroszország fölemelkedésének távlatosabb kérdését most válasszuk el egy pillanatra a beszélgetés kedvéért egymástól.

- Legyünk a konkrét ügynél, maradjunk ott...
- Azt hagyjuk a végére, az kevésbé izgalmas ugyanis.

- Meggyőzött.
- Az igazán izgalmas dolog az az, hogy miközben a Nyugat az elmúlt tíz egynéhány évben megújult, maga Nyugat-Európa is megújult, hiszen bevezette az eurót, újjászervezte az Európai Uniót, Közép-Európa is megújult, hiszen levált a Szovjet birodalomról, tagja lett az Európai Uniónak, a NATO-nak. Tehát, miközben a Nyugat megújult, kevés figyelmet szenteltünk annak, hogy a Kelet is megújult.

- Létrejött egy új birodalom, komoly, nagy, erős birodalom.
- Hát, először dezintegrálódott, ugye, tehát az átalakulás nehézségeit megszenvedték. A birodalom először széthullott, a nyugati tartományait elveszítette. Elvesztett olyan országokat, olyan provinciákat, mint Magyarország, Lengyelország, Csehország. De a saját testéből is veszített, hiszen a saját államterületéhez tartozó balti államokat is elveszítette.

- Kelet-Németországot.
- Kelet-Németországot. A belső gazdasági folyamatok, azok egy széteső félben lévő Oroszországot mutattak, amelyről sokan föltételezték a világ szakértői és elemzői közül, hogy aligha lesz képes még egyszer talpra állni. Ezzel szemben, olyan folyamatok indultak meg Oroszországban, elsősorban a KGB hagyományaira építve, hiszen a mai államelnök ebből a világból jön, Oroszország ismét egy jól szervezett, erős központi hatalmat épített föl. Kezére játszottak a világgazdaság változásai, mert a világgazdaság változásai fölértékelték a szénhidrogén nyersanyagkészletet, olajat és gázt. Ez egy energiafegyverré vált a kezében. Iszonyatos gazdasági erő halmozódott fel Oroszország kezén. Ha jól emlékszem a számokra, minden héten 1 milliárd dollárral nő a valutatartaléka Oroszországnak. A magyar nyomorúság közepette alig tudjuk fölmérni mindezt.

- Vérfagyasztó, igen.
- Ráadásul ugye a fegyverek, amelyek óriási mennyiségben állnak rendelkezésre, azok a valóságban nem pénzvitézek, hanem naturáliák, tehát működőképessé tehetők. Ezért lassan kibontakozik, egy megújult Kelet. Most Kelet nem Nyugat módjára újult meg, hiszen sose volt Nyugat, hanem Kelet módjára újult meg. Az intézmények azok hasonlítanak. Van parlament, meg vannak ilyen pártok is, meg van választás, meg valami ellenzék is van, bár, amelyik abból nem tetszik, azt időnként elpáholják, az utcán letartóztatják. Tehát azért brutális dolgok történnek. Tehát az intézmények mintha hasonlítanának a nyugati világhoz, de látnunk kell, hogy ez nem, ez nem a független autonóm személyek, ez nem a szabad verseny világa, hanem ez a függőségek rendszere, a fölülről lefelé szervezett társadalom, ahol nem az önálló cselekvés, kezdeményezőkészség, autonóm személyiség azt garantáló emberi jogok érvényesülnek, nem ezek adják a rendszer alapját, hanem valami egészen más dolog. Na most, ez egy olyan kihívás, amely nem Magyarországot éri elsősorban, bár bennünket is, és szerencse, hogy Ukrajna itt van köztünk, de azért ez nem egy biztonságos távolság.

- És szerencse, hogy nem egy klasszikus szovjetbarát hatalom van most Ukrajnában, mellesleg.
- Így van. Igen, az saját függetlenségére kényes erők vannak most fölül. De az egész világ számára kihívást jelent mindez. Az Amerikában ugyan másképp, de probléma, illetve megválaszolandó kérdés, minthogy Franciaországban, vagy Németországban, ha úgy tetszik Brüsszelben az egész Európai Unión belül. Tehát ez az egyik probléma ugye. Itt a függőség, nekünk magyaroknak ebből az egész, most itt fölvázolt gondhalmazból az a legfontosabb, ami a függetlenségünket veszélyezteti. Egy ország, a fölfogásom szerint akkor tekintheti magát függetlennek, hogyha a mezőgazdasága elég erős, hogy a saját maga ellátásáról gondoskodjon, akkor is, hogyha világgazdasági verseny van és nemcsak magát kell ellátnia, hanem bárki mást, tehát kint van a piacon, de soha nem hozható abba a helyzetbe, hogy az élelmiszer oldaláról kiszolgáltatottá váljon, mert mindig tud annyi élelmiszert termelni, hogy saját magát föl, illetve eltartsa.

- Legyen mit enni.
- Másfelől pedig, aki az alapvető energiaszükségleteit képes külső segítség nélkül is kielégíteni. A gond ott van, hogy Magyarország ma erre nem képest. És a hagyományos energiaforrások segítségével nem is lesz képes. Ezért, ha van ország, amelyik abban érdekelt, hogy az újfajta energiák, a megújuló energiák minél gyorsabban teret nyerjenek, Magyarország kétség kívül ezek közé az országok közé tartozik. Tehát, nekünk, miközben az orosz függőségtől nem fogunk tudni energia szempontjából egyik napról a másikra szabadulni, a közben rakétasebességgel kell kiépíteni az oroszoktól független, más bázisú, más megalapozású energiaforrásunkat, hogy soha ne kerülhessünk kiszolgáltatott helyzetbe. Ez egy távlatos, nem egy kormányra, hanem több kormányra is munkát, feladatot hárító, vagy kirovó kötelesség.

- És persze, hogyha mi a Kék áramlathoz csatlakozunk és nem pedig a Nabucco vezetékhez.
- Na, most érkeztünk el a konkrét kérdéshez.

- Akkor soha nem fogunk kiszabadulni ebből az energiafogsából.
- Így van. Ugyanis a konkrét kérdés nem önmagában a titkosszolgálatok feje.

- Bár az sem érdektelen.
- Hanem az csak következmény. Ugyanis, a hivatalos magyar külpolitika gyakran beszél úgy, fogalmazza meg azt, hogy Magyarország híd Kelet és Nyugat között. Ami nekem sosem volt szimpatikus, mert rajtunk ne járkáljanak keresztül és különösen ne mi viseljük az átjárás terhét, nem beszélve arról, hogy egy ív mindig megroppanhat.

- És más szedi a hídpénzt.
- És a hídpénzt se mi szedjük. Tehát sosem volt számomra szimpatikus, de az orosz megszállásnál azért kétségkívül ez egy kedvezőbb teória, de mi nem erre vágytunk, hanem mi azt akartuk, és így is lett, hogy a Nyugat részévé váltunk. Mi nem a híd vagyunk, nem a híd íve, hanem a hídfő. Tehát mi nem hidat képezünk Kelet és Nyugat, hanem a Nyugat rendíthetetlen része vagyunk. Most, ha a Nyugat része vagyunk, akkor a fegyverkezés szempontjából, a hadsereg szempontjából, a hadibeszerzések szempontjából, a titkosszolgálatok világában, ahol együtt akarunk működni a többi nyugati állammal, az energiarendszerek szempontjából nekünk a nyugati világhoz kell ki-, illetve újraépíteni a kapcsolatainkat.
Ezért nem fér bele a mai Magyarország érdekeibe, hogy volt KGB-st nevezzünk ki a titkosszolgálatok élére. Ezért nem fér bele a nemzeti érdekekbe, hogy egy Oroszországon keresztül gázt szállító vezetéket támogassunk egy Oroszországot elkerülő vezetékkel szemben. Ezért nem fér bele, hogy orosz haditechnikát szerezzünk be a nyugati haditechnika helyett, és sorolhatnám tovább. Ez egy látens vita a mai magyar politikában. A kormány nem fogalmazza meg olyan határozottan a pozícióját, mint ahogy világos a tetteiből, hogy mit is gondol. Ezért a közvélemény nem szembesül külpolitikai természetű vitákkal Kelet-Nyugat orientációs vitákkal, de ez a vita, ha úgy tetszik, a színfalak mögött zajlik.
Ez a különböző külpolitikai orientációs gondolkodásmód jelen van a mai magyar közéletben. Ezért tartottam fontosnak, ha szabad még egy mondatot ehhez hozzáfűznöm, hogy október 23-án is beszéljek erről a kérdésről. Szerettem volna világossá tenni, hogy Magyarországnak Nyugaton van a helye, Nyugaton sem könnyű az élet, de ott legalább van keresnivalónk. Keleten semmi keresnivalónk nincs, ott olyan helyet elfoglalni, hogy a magyarok békében, nyugalomban és szabadságban és jólétben élhessenek, olyan helyet mi Keleten elfoglalni nem tudunk.

- Hogyha már eljutottunk az értől az óceánig, akkor már csak itt végül egy egészen apró kis kérdésem lenne, hogy december 8-án nyilvánosságra hozzák a Fidesz programját Erős Magyarország címmel, hát akkor erre a halmazra milyen választ fog adni, hogyha ezt össze lehet röviden foglalni, és meg lehet, mondjuk előzni a nyilvánosságra hozatalt.
- Hát, valamit természetesen e tárgyban is mondhatok az Ön kérdésére válaszul. Kezdjük a helyzet furcsaságának rögzítésével. A parlamenti választások után másfél évvel ellenzéki pártok nem szoktak programot közzétenni. Egy ellenzéki pártnak mindig van programja, hiszen, amit meghirdetett az előző választáson, az érvényes egész addig, amíg a következő választási programját nyilvánosságra nem hozza. Amit módosítani kell a programján, azt pedig a parlamenti hozzászólások törvény fölötti vitákban megteszi.
Az első kérdés, hogy mért kell nekünk egyáltalán most egy ilyen alapprogramot, ahogy hívjuk, elfogadnunk. Hát, elsősorban azért, mert Magyarországon rendkívüli helyzet van. Senki sem tudhatja, hogy mikor lesznek a választások, annyira törékeny a politikai rendszer. Ezért ennek a programnak a közzététele nem a Fidesz számára fontos, hanem az emberek számára. Az a célunk vele, hogy az emberek lássák, hogy van alternatíva, hogy azt lássák, hogyha változtatni akarnak, bátran megtehetik, mert van mire változtatni. Nemcsak nemet tudnak mondani arra, ami most folyik, hanem igent is arra, amit mi ajánlunk. Sőt, részt tudnak venni az igen kidolgozásában is, hiszen ennek a programnak a közzétételét megelőzte egy széles társadalmi vita. Hiszen Jövőnk címmel egy vitairatot bocsátottunk ki és annak az összegzése az, amit most programként teszünk majd közzé.
Tehát, ez a program az embereknek szól, és annak a vágynak, hitnek, reménynek az életben tartását szolgálja, hogy Magyarország nincs reménytelen helyzetben, azért van többpártrendszer, meg szabadság, hogy soha ne is lehessen. A Fidesz a helyén van, tudja a dolgát, készen áll a kormányzásra és tudja, hogy mit hogyan kellene tennie Magyarországon. Ezért hozzuk nyilvánosságra ezt a programot, amelynek az alapgondolata az az, hogy a szociális biztonságot a versenyképességgel nem szabad szembeállítani, Magyarországnak csatlakoznia kell, érdemes csatlakoznia ahhoz a megújuláshoz, amely Franciaországban és Németországban zajlik, ahol modernizálják, korszerűsítik a szociális piacgazdaságot. Az alcíme a programnak egyébként, a főcím Erős Magyarország, az alcím Egy európai program. Tehát Magyarországnak ehhez az európai főáramhoz érdemes csatlakoznia. Röviden talán most ennyit.


orbanviktor.hu