- Négy perccel múlt fél nyolc. Jó reggelt kívánok mindenkinek, aki ma reggel is a "180 perc"-et hallgatja. Nem született megállapodás az uniós költségvetés következő ciklusáról, de Magyarországnak ez nem kedvezőtlen. Közben elfogadták az adótörvényeket itthon, döntöttek a választási eljárás szabályairól, és alakul a költségvetés. Az államadósság-besorolást viszont az egyik hitelminősítő lejjebb húzta. Beszélünk a rezsiköltségek alakulásáról is. Itt ül a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok.

 

- Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat!

 

- Önökre fért volna, vagy erre az EU-csúcsra fért volna egy siker. Most azt látni, hogy nem az egy- meg a kétsebességes Európáról zajlik a vita, hanem létrejött a 27 sebességes Európa.

 

- Ha pénzről van szó, akkor ez könnyen megesik. Nem volt még példa az unió történetében arra, hogy első kísérletre sikerült volna költségvetést alkotni. Jól látszik, hogy a nemzeti költségek megalkotása sem könnyű, de 28 ország közös költségvetésének a megalkotása még nehezebb.

 

- Igen, Horvátországgal együtt 28.

 

- A dolog úgy fest, hogy össze fogunk jönni a következő év elején. Lesz ugyan egy decemberi csúcs is Brüsszelben, de az nem foglalkozik a következő hét év költségvetésével. Majd a következő év elején futunk neki újra. Lesz megállapodás, tehát pánikra, kétségbeesésre nincsen ok, ez nem egy olyan hír, amit a negatív kategóriába lehetne sorolni.

 

- Igen, papíron lehet, hogy valóban pénzről van szó, csak az is látszik, hogy itt azért uniós célokról is szó van.

 

- Hogyne, mint a költségvetési vitáknál ez általában lenni szokott. Ugye, számsorokról vitatkozunk: eurókról, forintokról, hogyha a magyar költségvetésre gondolok, de valójában mint a magyar költségvetés mögött is, a közös európai költségvetés mögött is elvek, elgondolások az európai világról, illetve a magyar világról alkotott nézetek húzódnak meg. Az, hogy mire költi az ember a pénzt, kifejezi, hogy mit tart fontosnak, mit sorol az első helyre, mit tesz hátrább, mit tart kockázatosnak, miért érdemes többet, több áldozatot vállalnia. Tehát egy költségvetést, ha az ember nem a számokat nézi, hanem a számok jelentését, akkor egy nagyon hasznos dokumentum, mert lehet látni, hogy az adott ország vagy országok vezetői mit gondolnak az életről magáról.

 

- Igen, de itt van például ez a felzárkóztatási cél, a kohéziós pénzekkel föl lehet húzni az együtt csatlakozott tagállamokat. Itt van például Magyarország esete, ahol egy régió kivételével a 75 %-os szint alatt van Magyarország jelenleg, és hogyha a számok nem változnak, nyilván változnak, de ha jelentősen nem változnak, akkor 2020-ra is ott fog maradni.

 

- Igen, de...

 

- Tehát ebből Magyarország nem engedhet. Ez nyilvánvaló.

 

- Igen, azért küldenek oda engem a magyar emberek, hogy ne engedjek ebből, és egy elvet védjek, amely elv egyébként Magyarország számára értékes elv. Ez arról szól, hogy az unió a gyengébben fejlett, kommunizmussal megvert, az elmúlt negyven-ötven évben a történelem szélére lökött országokat hozzá kell segítse ahhoz, hogy fölzárkózhassanak a szerencsésebb történelmű, kommunizmus nélkül fejlődött nyugat-európai országokhoz. Ezt a célt az unió nem adhatja föl. A vita valóban nem arról szól, hogy mennyi forint vagy euró jár Magyarországnak, az csak következmény. A vita arról szól, hogy továbbra is úgy gondoljuk Európában, hogy a kevésbé fejletteket lehetőséghez kell juttatni. Szerintünk ezt az elvet meg kell védeni. Én ezért dolgoztam a múlt héten Brüsszelben, és ezért dolgozom majd a következő évben is.

 

- Nyilván hasonló célokat, elveket mutat a formálódó költségvetés, illetve talán beszélhetünk egy kicsit az elfogadott adótörvényekről, mert ezt viszont már végső formába öntötték. Azzal a felütéssel, hogy itt azért egy leminősítés érkezett, mondjuk, hallani olyan hangokat is, hogy ez makrogazdasági számokkal nem igazolható.

 

- Már én nem is követem – megmondom őszintén – az újsághírek szintjénél mélyebben ezeket az eseményeket. Szerintem a leminősítések a múlt hangjai. Tehát az előttünk álló évek sikeres gazdaságait nem az alapján tudjuk beazonosítani, hogy melyiket minősítették le vagy föl, hanem az alapján, hogy csökken vagy nő a munkanélküliség. Magyarországon 71 ezerrel többen dolgoznak ma, mint egy évvel ezelőtt. Tehát a munkanélküliség csökken, a foglalkoztatás nő. Az alapján fogjuk sikeresnek vagy kudarcosnak ítélni az adott országokat, hogy csökken-e vagy nő az adósság. Magyarország az adósságait legjobban csökkenteni képes öt európai ország közé tartozik, és sorolhatnám tovább. Tehát a minősítésekre láthatóan a gazdasági élet szereplői nem reagáltak. Tehát a hallgatóknak is azt tanácsolom, hogyha ilyen híreket hallanak, mert, ugye, nehéz azt a konyhából pontosan fölmérni, hogyha valamit mondanak Londonban, akkor az mit is jelent valójában. Tehát a minősítések, a le- és fölminősítések az előttünk álló egy-két évben nem gyakorolnak érdemi hatást az európai, azon belül a magyar gazdaságpolitikára.

 

- Igen, de itt arról van szó, hogy a hosszú távú államadósság-besorolásról mondott egy véleményt a Standard & Poor's, és az a kérdés, hogy jövő tavasszal esedékes egy – korábbi kormányok által felvett – IMF-törlesztőrészlet. Ugye, erre akarták felvenni a valutaalappal jelenleg folyó tárgyalásokon a törlesztőrészletet, és most ezt látja veszélyben a Standard & Poor's. Erre vonatkozóan mondtam el, amit mondott.

 

- De ilyen szándéka Magyarországnak sosem volt. Az ellenkezője volt a magyar szándék. Mindig világossá tettük, akármit is mondanak a londoni elemzők, hogy mi nem akarunk pénzt az IMF-től, mert Magyarország finanszírozása, Magyarország pénzügyi stabilitása megoldott, és közép-, hosszú távon is garantált. Mi az IMF-től egy biztonsági védőhálót, egy biztosítási szerződést szerettünk volna, ami egyelőre nem született meg, de pénzre nekünk nincs szükségünk az IMF-től. A magyar állampapírokat ma megveszik, tehát nem kölcsönöket veszünk föl nemzetközi szervezetektől, nem befektetőnek nevezett pénzügyi spekulánsok veszik meg az állampapírokat, megveszik a magyar állampolgárok. Nem volt példa arra, hogy a magyar állampolgárok olyan bizalommal lettek volna a saját államuk felé, mint most. Ezermilliárd forint értékű magyar állampapír magyar magánszemélyek kezében van, ők finanszírozzák az államot belülről, ha úgy tetszik. Aztán az egy hónappal ezelőtt vagy három héttel ezelőtt eurókötvényeket is kibocsátott a magyar állam.

 

- Ezen a héten indult el a kereskedés.

 

- A tegnapi gyorsjelentésekben azt olvastam, hogy elérte a százmillió eurót, tehát nekünk még csak ki sem kell menni devizát kibocsátani külföldi piacra, mert itt, Budapesten is el tudjuk adni az euróban fizetett állampapírjainkat. Tehát Magyarország pénzügyi oldalról biztos lábakon áll, a munkanélküliség csökken, az államadósság csökken, a költségvetés három százalék alatt, amire 2002 és 2010 között nem volt példa, és ráadásul a születések száma is nőtt az év eddigi időszakában mintegy négy százalékkal. Én azt állítom – meglátjuk, hogy a következő év mit hoz –, de az én állításom az, hogy a rossz tendenciákat, a rossz irányokat, amelyek jellemezték Magyarországot 2010-ig, egy nagy munkával, az emberekkel közösen elvégzett nagy munkájával sikerült megfordítani.

 

- Na most itt...

 

- Rossz tendenciák helyett jó tendenciákat várhatunk a következő hetekben, hónapokban és egy-két évben is.

 

- Szükség lehet újabb forrásbevonásra, például a devizakötvényről is olvasni híreket, vagy hallani híreket, hogy állampapír-kibocsátást tervezne devizában is külföldi befektetőknek vagy külföldi vásárlóknak Magyarország? Nem utolsósorban a miatt, mert, ugye, itt az önkormányzati adósság átvétel folyamatos. Éppen erről jelentek ma meg hírek, hogy erre is kellhet pluszforrás.

 

- Nézze, úgy áll a dolog, hogy az önkormányzatok adósságátvállalásához szükséges pénzt a magyar gazdaság, illetve a magyar emberek megtermelték. Tehát az önkormányzatokat nem újabb hitelből váltjuk ki, hanem a magyar gazdaság által előállított saját pénzből. Most itt talán érdemes azt elmondani, hogy az eladósodás 2010-re nemcsak az államot hozta nehéz helyzetbe, sőt sodorta a szakadék szélére, hanem az önkormányzatokat is, hiszen ők is az elmúlt tíz évben adósodtak el, a családokat is – különösen a devizahiteleseket – és a vállalatokat is. Tehát amikor én azt vállaltam a választásokat megelőzően, hogy az országot ki fogjuk közösen szabadítani az adósságcsapdából, akkor arra gondoltam, hogy csökkentjük az államadósságot, ez folyamatosan, sikeresen, európai elismerés mellett halad, hogy kiszabadítjuk a családokat, itt a devizahiteleseknél, ugye, a végtörlesztéssel kihoztunk 150-170 ezer családot, most az árfolyamgát intézményét szeretnénk népszerűsíteni. Kérek mindenkit, figyeljenek. Mindenki, aki csak tud, lépjen be az árfolyamgátba, mert a magyar valuta, vagyis a forintnak az árfolyama – mint minden európai valutaárfolyam – a következő évben bizonytalan lesz. Ne kockáztassanak, lépjenek be az árfolyamgátba. Az önkormányzatokat most váltjuk ki, és a következő évre marad az eladósodott magyar vállalkozások dolgának a rendezése, itt történt a legkevesebb, de miután három területen már sikeresek vagyunk, most a következő évben minden erőnket a negyedik célra összpontosíthatjuk.

 

- De, Miniszterelnök úr, ennek például van egy olyan ára, hogy az adótörvényekben például benne maradtak az olyan típusú különadók, amelyekkel gond lehet. Gond lehet az Európai Bizottság véleménye alapján akkor is, ha például a telekom adó a magyar kormány magyarázata szerint már eltűnt a rendszerből, felváltotta a telefonadó, de lehet számolni esetleg kártérítési igényekkel, és nyilván a tranzakciós adó mértéke is - beszélgettünk mi itt arról korábban, hogy jó lenne kivonni a különadókat, jó lenne a tranzakciós adót csökkenteni, tehát ennek olyan ára van, hogy előbb-utóbb ezek az adóterhelések eljutnak a lakossághoz.

 

- A következőképpen látom ezt. Semmilyen válságadó nincs már a magyar gazdasági rendszerben, semmilyen ideiglenes eleme nincs az adórendszernek, az az adórendszer, amit megalkottunk törvény formájában most, a ’13-as költségvetés bevételeit megalapozandó, a magyar gazdasági modell adórendszere. Azt tudom mondani, hogy két, két és fél éves munkával mi nem kijavítottuk csak a múlt jó néhány súlyos hibáját, hanem egy új magyar gazdasági modellt alkottunk meg. Ebben már nincs többé ideiglenes elem. Ami benne van, az hosszabb távon is benne fog maradni. Az egyik vezérlőelv a méltányos közteherviselés. Nem fogjuk csökkenteni a bankok adóját, nem fogjuk csökkenteni az energiaszektor adóját, általában a monopolhelyzetben lévő cégek adóját nem fogjuk csökkenteni, ellenben csökkentjük a személyi jövedelemadót, csökkentjük a munkát terhelő járulékokat, és csökkenteni fogjuk a munkahelyvédelmi akcióterv keretén a legnehezebb helyzetben lévő munkavállalók terheit. Következésképpen ez azt jelenti, hogy a magyar adórendszer egy modern, szerintem a mostani gazdasági válságra választ jelentő, de egyúttal a válság utáni időszakban is Magyarországot sikeressé tevő adórendszer. Tehát nincs itt semmilyen áthárítás, a bankadónak nem sikerült áthárítani a költségeit a lakosságra, a tranzakciós adót sem fogják tudni áthárítani, a közműcégek sem tudják megtenni ezt, mert befagyasztottuk a rezsit. Erről volt egy parlamenti...

 

- Erről akarom kérdezni...

 

- ...vitanap, és nem is akarunk erről a politikáról lelépni, sőt azon gondolkodom és dolgozom gőzerővel sok munkatársammal együtt, hogyan tudnánk a rezsiköltségeket csökkenteni. 2002 és 2010 között jó néhány rezsifajtának, különösen a gáznak meg az elektromos áramnak nagyságrendekkel megnőtt az ára. Volt, ahol száz százalékot meghaladó mértékű árnövekedés volt tíz év alatt, holott azt ígérték, hogy nem lesz gázáremelés. Én most is azt mondom, nemcsak hogy nem lesz gázáremelés, meg rezsiemelés, hanem megpróbálok mindent megtenni azért, hogy a következő évben a rezsiköltséget csökkenthessük. Nem elfogadható dolog, hogy a magyar emberek jövedelmének tekintélyes része eleve rezsire megy el, és nagyon kevés pénz marad arra, hogy abból a saját terveiket valósíthassák meg.

 

- Ez rendben van, de már a szinten tartás is egy mesterséges beavatkozás, ezt ne felejtsük el, még ebből, hogyha csökkenteni szeretnének, az hogyan tehető meg? Valószínűleg csak egyféleképpen, ha az állami szerepvállalás növekszik ebben a szektorban.

 

- Úgy kell azt megtenni, hogy azok, akik profitot állítanak elő a rezsiszektorban, azok ezentúl kisebb profitot fognak elvinni, az ő hasznuk kisebb lesz, az adóterhük nő, az embereknél meg több pénz marad. Így kell ezt csinálni, csak ezek nagy elefántok, nagy cégek, nagyon nagy nemzetközi érdekérvényesítő erővel, tehát amikor a kormány föllép a rezsiköltségek befagyasztása érdekében vagy csökkentése érdekében, az azt jelenti, hogy a gáz- vagy az elektromos szektorban működő nagy nemzetközi cégeknek a hasznát elkezdjük csökkenteni, és azt az összeget hagyjuk ott az embereknél.

 

- Tehát azt mondja, hogy ez a befagyasztás nemhogy nem tűnik el, hanem megmarad. Sőt...

 

- Én csökkenteni szeretném.

 

- Csökkenteni.

 

- Nagyon nehéz kérdés, nem is akarom elkiabálni, tehát nem jelentem most be, hogy csökkenteni fogjuk, még nem tartunk itt, de egy komoly szakértői csoporttal dolgozunk azon, különösen a parlamenti vitanapot követően, hogyan lehet árcsökkenést végrehajtani. Még egyszer mondom: én úgy érzem, hogy a magyar embereknek igazuk van, amikor szinte elviselhetetlennek minősítik azt a körülményt, hogy dolgoznak, megkapják a fizetésüket, és ha kiszámolják, annak tekintélyes része fölött lényegében nem is rendelkeznek, mert vagy adósságot kell belőle csökkenteni, vagy pedig a létfenntartáshoz szükséges rezsiköltség viszi el a fizetést. Alig marad valami. A politikának az a célja, legalábbis a mi politikánknak vagy az én politikámnak az a célja, hogy minél több olyan összeg legyen az emberek zsebében, ami fölött szabadon rendelkezhetnek, és a saját céljaik érdekében használhatják föl.

 

- Hát, igen, csak az elviselhetetlen jelzőt használják a szolgáltatók is, nem is beszélve arról, hogy jön egy közműadó.

 

- Azt is azért vezettük be, hogy világos legyen, hogy ebben a szektorban Magyarországon az elérhető profit egyre szűkülni fog. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy a létfenntartáshoz szükséges közszolgáltatások nem arra valók, hogy azon valaki pénzt keressen. Hanem arra valók, hogy az emberek életben maradjanak, fűteni tudjanak, használhassák a gázrendszert, vízhez jussanak, egyáltalán XXI. századi életük lehessen. Ez a szektor – még egyszer mondom – nem a profit világa a mi felfogásunkban. Azt elfogadom, hogy aki energiát termel, tehát termelő, ott profitnak kell jelentkeznie, de aki ezután ékelődik be a fogyasztók és az energiatermelők közé, ott szerintem a profitot minimálisra kell szorítani, mert még egyszer mondom: itt az emberek mindennapi életéről, és a szabad felhasználású jövedelmük mértékéről van szó. Tehát itt eltökéltnek kell lenni, bár erős szél fúj szemben.

 

- Van itt egy másik kérdés, ami részben ezzel függ össze. Ez a hajléktalanhelyzet, illetve az Alkotmánybíróság döntése az önkormányzati törvény azon passzusáról, hogy aki kényszerűen hajléktalanként közterületen életvitelszerűen él, az büntethető. Ezt, ugye, megsemmisítették. Ön is hallotta nyilván, és eljutott Önhöz, hogy az önkormányzatok, az önkormányzati vezetők kérik azt az eszközt, amellyel felléphetnek az életvitelszerűen közterületen tartózkodókkal szemben. És itt van, ugye, a kényszerű hajléktalanság, úgy beszélhetünk róla, hogy itt élethelyzetről van szó, élet-halál kérdésről van szó. Lesz-e új jogszabály, vagy sem?

 

- Először is a régi jogszabálynak az elvi alapját az adta meg, sőt erkölcsi alapról beszélhetünk, hogy a magyar állam képessé vált arra, hogy annyi menedékhelyet tudjon fönntartani, mint amennyi ember fedél nélkül van ma Magyarországon. Tehát senki sem kényszerülhet az utcán élni, senki sem kényszerülhet arra, hogy megbirkózzon a faggyal meg a téllel az utcán, hiszen ha akarja, akkor rendelkezésére áll olyan fedett, fűtött hely, ahol a nehéz időszakot átvészelheti. Tehát megteremtettük a lehetőségét annak, hogy ne kelljen az utcán élni. Innentől fogva jogos az emberek többségének az az igénye, hogy ők nem szeretnék, hogyha a lakóhelyük közterületein hajléktalanok élnének. Az Alkotmánybíróság hozott egy döntést, ezt a döntést én tiszteletben tartom, de életszerűtlennek is látom egyúttal. Egyeztettünk az önkormányzati vezetőkkel, valószínűleg fogunk az emberekkel is egyeztetni, hogy meghatározzuk a változás irányát. Két módon lehet ilyenkor változtatni: vagy az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően a vonatkozó jogszabályokat megváltoztatjuk, illetve úgy alkotjuk meg őket újra, ahogy az Alkotmánybíróság kérte, vagy ki kell mondani olyan alkotmányos elveket akár az alkotmányban, amely lehetővé teszi, hogy az önkormányzatok úgy dönthessenek, hogy márpedig az ő közterületeiken nem élhetnek életvitelszerűen hajléktalanok. Hogy melyik megoldást fogjuk választani, az a következő hetekben dől el. Egy dolog biztos: jön a tél, már most, tegnap este megjött a hideg. Kineveztünk egy tél tábornokot, most magunk között így hívjuk Bakondi urat, akinek az a dolga, hogy a kormány, illetve az állam minden egyes szervének utasításokat adhasson, ahogy a szükség megkívánja, annak érdekében, hogy senki se kényszerüljön arra, hogy reménytelenül nézzen szembe a hideg téllel. A melegedőket megnyitottuk, a menekültszállások nyitva vannak, a hajléktalanszállók nyitva vannak. Van annyi hely, hogy az összes fedél nélkül élő ember télire biztos menedéket találjon.

 

- Beszéljünk a választási eljárási törvényről néhány mondatot. Ezt elfogadta az Országgyűlés a hét elején. Ott, ugye, érdemes elismételni a választójogi részét, hogy valóban egyfordulós, kisebb parlamentről döntő, a külhoni magyaroknak szavazati jogot, a kisebbségeknek pedig stabil képviseletet biztosító jogszabály jött létre, és a kampányban megpróbálnak azonos feltételeket biztosítani az indulóknak. Arról beszéltünk a múlt héten, hogy a Fidesznek nem fűződött elemi érdeke ahhoz, hogy új jogszabályt vegyen elő, hiszen a régivel kétharmados többséget szerzett.

 

- Ezt nem nehéz belátni.

 

- Nem nehéz belátni, de azért Ön is emlékszik, hogy milyen régi terve a politikának az, hogy olcsóbb legyen, és kisebb parlamentről döntsön a szavazás. Hát ilyen értelemben, tehát ezt Önök megígérték.

 

- Ne felejtsük el, hogy egyik választási vállalásunk volt – és e mögött nagy állampolgári támogatást láttunk –, hogy a képviselők számát felére fogjuk csökkenteni meg az önkormányzati képviselőkét is. Azt meg is tettük egyébként. Tehát a 2010. őszi önkormányzati választás már kisebb létszámú testületeket hozott létre. Most ezt visszük végig. Nincs az országnak szüksége annyi politikusra, mint amennyi az elmúlt húsz évben szolgálatban állt, a fele is elég lesz a parlamentben.

 

- Hogy látja Miniszterelnök úr, mi lehet a gond ezzel a választási eljárási jogszabállyal? Mindenki a regisztrációról beszél, miközben egyébként – zárójeles megjegyzés – szerintem a jelöltállítás könnyebbsége jobban befolyásolja a végeredményt, de mi lehet a gond a regisztrációval?

 

- Nincs azzal semmi gond.

 

- Ugye, az Önök magyarázata az, hogy a határon túli, külhoni magyarok miatt létre kellett hozni ezt a bizonyos regisztrációt, a kritikusok pedig azt mondják, hogy volt egy jól működő nyilvántartás – lakcímnyilvántartás –, miért kell a belföldieknek is regisztrálni?

 

- Nézze, én ezt egy politikai műbalhénak tartom. Tehát aki egy kicsit is ért az államvezetéshez, meg ismeri a magyar állam működésének rendszerét, pontosan tudja, hogy nem rendelkezik Magyarország olyan központi nyilvántartással, amely alapján le lehetne vezényelni a választást. Tehát nincs olyan nyilvántartása a magyar államnak, amellyel annak kockázata nélkül lehetne választást tartani, hogy több százezren nem tudnak szavazni. Nincs ilyen nyilvántartás. Két lehetőség van: vagy létrehoz az állam egy ilyet, vagy azt mondja az embereknek, aki választani akar – a szerint, hogy hol akar választani, azt a helyet megjelölve –, regisztrálja magát. Az utóbbi a jó megoldás. Nem fogunk létrehozni olyan állami nyilvántartási rendszert, amely napra pontosan követni tudja, hogy éppen melyik állampolgárunk hol van. Ilyen már a modern világban nincsen, régen a szocializmusban volt, meg az utána következő két évtizedben is még úgy, ahogy, bár már 2010-ben is több tízezren kirekesztődtek a választásból. Erről nem szoktunk beszélni, de ez az igazság. De hogy a következő időszakban nem lehetséges olyan nyilvántartást létrehozni – a külföldön dolgozó nagyszámú magyar állampolgár miatt, tehát nem a kettős állampolgárokról beszélek, hanem a Londonban, Berlinben meg Bécsben dolgozó magyarokról, ráadásul a Magyarországon belüli mozgásokat sem követi már pontosan a központi nyilvántartás, nem büntetik meg azokat, akik elmulasztják bejelenteni az állandó lakhelyük megváltozását –, tehát nincs a magyar államnak olyan nyilvántartása, ami alapján tisztességes, fair, mindenki számára elérhető választási rendszert lehetne működtetni. Ha azt akarjuk, hogy az emberek ne záródjanak ki a választásból, új megoldásokat kell keresnünk. Ez a regisztráció, a nyugati civilizációnak bevett intézménye. Tehát szerintem az ellenzék is, meg azok, akik felemelik a szavukat, pontosan tudják, hogy ez csak egy politikai támadás, s ennek a ténybeli alapja teljesen hiányzik. A regisztráció európai intézmény, és szükséges Magyarországnak.

 

- Lesz-e alkotmánybírósági kontrollja ennek a választási eljárási törvénynek?

 

- Nyilvánvalóan lesz.

 

- Ezt ki fogja kérni?

 

- Azt nem tudom.

 

- Ugye, most már a köztársasági elnök kérheti.

 

- Talán az elnök úr, de biztos, hogy lesz, mert...

 

- Valahogy odakerül, ezt én is így gondolom.

 

- Szerintem is oda fog kerülni, és ez jól is van így.

 

- De ha Önök kérik, akkor határideje is van az Alkotmánybíróság döntésének, és az nem haszontalan, ha mondjuk a választás előtt kiderül róla, hogy alkotmányellenes. Ha alkotmányellenes.

 

- Hogyne, ezt majd az Alkotmánybíróság meg fogja vizsgálni. Egy választási eljárási törvénynek számos részletszabálya van. A regisztráció nem alkotmányellenes, mert az alkotmány maga szabályozza a regisztrációt. Ilyen probléma nincsen. Tehát aki azt gondolja, hogy az Alkotmánybíróság a regisztrációt alkotmányellenesnek minősíti, az nem ismeri a magyar alkotmányt, amiben benne van a regisztráció, de ettől még van jó néhány olyan részletkérdés, amit azért jó, ha az Alkotmánybíróság vizsgál, mert az hűti a politikai vitának a hőmérsékletét, hűti a kedélyeket, mindenki nyugodtabb lesz. Azt gondolom, hogy egy alkotmánybírósági vizsgálat mindannyiunk érdeke.

 

- Orbán Viktor miniszterelnök volt a „180 perc” vendége.

 

 

orbanviktor.hu