– Orbán Úr, miért nem lesz Ön jelen az Európai Parlament szerdai ülésén, ahol – Manuel Barroso EU Bizottsági elnök részvételével – többek között Magyarország negyedik alkotmánymódosításával kapcsolatos vádakról lesz szó?

– Egyfelől azon a napon lesz Margaret Thatcher állami temetése, ahol részt veszek, másfelől az EP frakcióvezetői közül hárman nem is lesznek jelen. Felhívtam tehát Martin Schulz EP elnököt és megkérdeztem őt, hogy mit tanácsol nekem és ő azt javasolta, hogy inkább a májusi vagy júniusi plenáris ülésre jöjjek el – annak függvényében, hogy mikor kerül bemutatásra a Tavares-jelentés. (Az EU alapjogok magyarországi helyzetéről, szerk.) Ezen túlmenően az EU Bizottságának a negyedik alkotmánymódosításra vonatkozó jogi elemzése nyilvánvalóan nem lesz kész szerdáig; én azonban az Európai Néppártnak már korábban megígértem, hogy kedd este részt veszek az ő frakcióülésükön, ahol szintén Magyarországról lesz szó. Ezt a kötelezettséget teljesíteni szeretném, mivel az EPP számunkra kulcstényező.
 
– Kritikára számít?
 
– Inkább kérdéseket.

– Kérdéseket, mire vonatkozóan?

– A magyarországi általános helyzetre vonatkozóan, és ahogy én értem és értelmezem a Magyarországról európai szinten folyó politikai vitákat, arról, hogy mik a tapasztalatok az új alkotmánnyal, egy néhány ellentmondásos döntés a gazdaságpolitika területén, az energiacégek megadóztatása, az áram árának csökkentése.
 
– Adódik még egy kérdés: vannak-e még Magyarországon bármilyen fékek és ellensúlyok?
 
– Vannak fékek és egyensúlyok parlament, a kormány és az igazságszolgáltatás viszonylatában. Ezek intézményekre épülnek és az alkotmányban rögzítettek. Ugyanakkor az alkotmány már 1990 óta parlamenti rendszert határoz meg. Éppen ezért a parlament áll a középpontban. A magyar alkotmány 20 éve abból a meggyőződésből indul ki, hogy ez a demokrácia; hogy a nép által választott képviselők hoznak döntéseket, és ha a parlament meghatározza a kormányhoz és az igazságszolgáltatáshoz fűződő viszonyt, akkor be kell tartani bizonyos szabályokat. Európa számára azért sajátságos a mostani helyzet, mert a parlamentben van egy kétharmados többség. A probléma ugyan alkotmányos problémaként jelenik meg, tulajdonképpen azonban arról van szó, hogy van egy hatalmi centrum, egy kétharmados parlamenti többség. Én személy szerint ezt kifejezetten jónak tartom. Kár, hogy csak nagyon ritkán lehet ilyen viszonyokat előidézni. Magyarországon ez az elmúlt 20 éven belül kétszer sikerült; először 1994-98-ban, amikor baloldali kétharmados többség volt, most pedig 2010 óta jobboldali kétharmados többség van.

– Hogyha ez olyan ritkán fordul elő, akkor nem jelent problémát olyan dolgokat bebetonozni, amelyeket azután már nem lehet megváltoztatni? Ez nem alkotmányos válságok csírája? Ha van egy más többség, amelynek azonban nincs kétharmados többsége és ennyiben nem tudja keresztül vinni saját politikáját?
 
– Minden erőnek megvan az esélye, hogy kétharmados többséget érjen el, éppúgy, ahogy az nekünk sikerült; ha azonban nem képesek erre, akkor az alkotmányos rend alapjait nem tudják megváltoztatni. Ezt azonban nem bebetonozásnak nevezném, hanem az alkotmányos rendszer stabilitásának. A stabilitás érték.
 
– Az alkotmány számos területen sarkalatos törvényeket irányoz elő, amelyeket csak kétharmados többséggel lehet biztosítani. Ha tehát más kormányok kétharmados többség nélkül nem tudják keresztülvinni saját politikai elképzeléseiket, akkor ez mégis csak azt jelenti, hogy az ország hosszú ideig nem kormányozható.
 
– A sarkalatos törvények léte és magas száma 1990 óta a magyar politika része. Az 1990. évi első választások után az akkori két nagy párt, a liberálisok és a nemzeti konzervatívok megállapodást kötöttek – ebben mi nem voltunk benne -, hogy mely törvényekhez legyen szükséges kétharmados és melyekhez csak egyszerű többség. Az arányt tehát 1990-ben határozták meg és ezt az arányt mi lényegében nem változtattuk meg.
 
– Ön azonban mégiscsak új sarkalatos törvényeket vezetett be.
 
– Csak két vagy három területen és jogosan. Sarkalatos törvény rangjára emeltünk egy új törvényt, amely a nemzeti vagyon védelméről szól. Ez érthető azok után, hogy az elmúlt 20 évben nemzeti vagyonunk jelentős veszteséget szenvedett. Itt van azután a gazdasági stabilitásról szóló törvény; ebben az államadósság leküzdéséről van szó, a harmadik pedig a földtörvény, ahol tulajdonképpen szintén a nemzeti vagyon védelméről van szó.
 
– Most immáron negyedik alkalommal módosították az alkotmányt, és azt vetik az Ön szemére, hogy ezzel kijátssza az Alkotmánybíróságot. Igaz ez?
 
– Nem akartunk negyedik alkotmánymódosítást. A probléma azáltal keletkezett, hogy az alkotmányt egyfelől – kis túlzással – az örökkévalóságnak írtuk; ugyanakkor azonban csináltunk egy átmeneti rendelkezéseket tartalmazó részt, amely szintén alkotmány rangot kapott. Az alkotmánybíróság azután azt mondta, hogy az alaptörvényt nem lehet két különböző törvénybe csomagolni; ezen túlmenően pedig az átmeneti rendelkezések némelyike jellegét tekintve nem átmeneti rendelkezés. Ebben a helyiségben folytattam egy nagyon izgalmas vitát azzal az alkotmánybíróval, aki az ügy előadó bírája volt. Azzal érvelt, hogy az új alkotmányt védi, és ez csak úgy megy, hogy az átmeneti rendelkezéseket a törzsszöveggel egységes szerkezetbe foglalják. A negyedik alkotmánymódosításra ezen összevonási kötelem alapján került sor. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt még néhány olyan kérdés, amely még korábbról alkotmányjogilag tisztázatlan maradt és úgy gondoltuk, hogy, ha úgy is hozzá kell nyúlnunk, akkor rendezzük el ezeket a kérdéseket is – valamint vegyük figyelembe az Alkotmánybíróság valamennyi egyéb döntését, amelyek korábban születtek. Így jött létre ez a szokatlanul átfogó módosító csomag. Ez azonban nem érint lényeges kérdéseket. Legalábbis szerintem.
 
– A médiában az állt, hogy a módosítás korlátozza az Alkotmánybíróság hatáskörét.
 
– Az Alkotmánybíróság vonatkozásában a módosítás semmi újat nem tartalmaz, de két fontos területen az alkotmányban rögzíti a fennálló jogi helyzetet. A módosításban egyfelől az áll, hogy az Alkotmánybíróság elutasíthatja az eljárásjogilag szabálysértően elfogadott alkotmánymódosításokat, de sem az alkotmányt, sem az alkotmánymódosítást nem vizsgálhatják alkotmányosság vonatkozásában. Ezt az álláspontot hat különböző ítéletben maga a bíróság képviselte. A másik dolog az volt, hogy rögzítettük: mivel van egy új alkotmány, ezért hatályon kívül kerülnek a korábbi alkotmányon alapuló ítéletek. Másképp mondva minden új beadványt az új alkotmány szerint kell értékelni. Ennek során a bíróság hivatkozhat korábbi ítéletekre és juthat azonos következtetésekre is, de a tisztázandó kérdés vizsgálatának az új alkotmány alapján kell történnie. Nekem, mint jogásznak ez közhely, hiszen ha egy törvényt hatályon kívül helyeznek, akkor a végrehajtási rendelet is hatályát veszti. Erre sokan azt mondják, hogy korlátoztuk az alkotmánybíróság hatáskörét. Ez nem így van. Bizonyos értelemben ennek az ellenkezője igaz, hiszen bizonyos területeken bővítettük a hatáskört. Bővítettük például azoknak a körét, akik az Alkotmánybíróság előtt támadhatnak meg törvényeket. Erre joga van a legmagasabb bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek.
 
– Nyugodtan várja a Velencei Bizottság – előreláthatólag nagyon kritikus – jelentését az alkotmányról?
 
– Több okból. Először is azért, mert a magyar alkotmány tökéletesen európai alkotmány. Másfelől azért, mert a Velencei Bizottság sohasem állhat a magyar parlament felett. Meghallgatjuk a Bizottság véleményét.
 
– Ha a parlament eljárásilag helyesen úgy döntene, hogy az alkotmányt akként kell megváltoztatni, hogy katasztrófák elkerülésére szabad embereket kínozni – nem állna ez szemben az emberi méltóság védelmének alkotmányos elvével? A bíróságnak azonban mégsem lenne lehetősége, hogy ezt a törvényt megsemmisítse?
 
– Ezt a törvényt nem nyilváníthatná semmisnek, megfogalmazhatná azonban ezzel kapcsolatos véleményét. Vannak az alkotmányban olyan szövegrészek is, amelyek ellentmondanak egymásnak. Az alkotmány védi például a szabad vélemény-nyilvánítás jogát; másfelől védi a magánszférát és az emberi méltóságot. Ez a két szempont konfliktusban áll egymással. Az Alkotmánybíróságnak kell eldöntenie, magának az alkotmánynak a keretein belül, hogy ez a két szempont hogyan hangolandó össze egymással. Az európai értékek konfliktusokkal terhesek. Én azonban elmondom Önnek azt, hogy mi történne akkor, ha az Ön hajmeresztő javaslatát átvenné a parlament. Legkésőbb a következő választásokkor elkergetnék, hiszen a demokrácia biztonsága nem az Alkotmánybíróságon vagy a parlamentben, hanem magán a népen nyugszik; és a magyar demokratikus nép.
 
– Az előbb azonban azt mondta, hogy a fékek és ellensúlyok intézményekre épülnek.
 
– Én azonban nem gondolom, hogy a demokráciát intézményekkel kell védeni a néppel szemben. Az institucionalisták lusták. Meg akarják takarítani azt a munkát, amit nem szabad megtakarítani: a demokratikus kultúrát ápolni kell. A demokratikus közvéleményért dolgozni kell, ezért úgy gondolom, hogy a politikai munka nem pótolható intézményekkel. Ez a válasz arra a kérdésre, hogy mit kell csinálnunk, ha a parlament megbolondul. Zavarjuk el.
 
– Az Európai Parlamentben az EU Charta 7. cikkelye szerinti eljárást akarnak Magyarország ellen követelni. Ennek során arról van szó, hogy másodlagos törvényeket alkotmányrangúra emelnek, melyeket az Alkotmánybíróság tartalmilag alkotmányellenesként elutasított.
 
– Ilyen nem történt. Mi egy, mint Ön mondta másodlagos törvényi szabályozásban rögzítettük, hogy a helyi önkormányzat meghatározott helyeken megtilthatja, hogy közterületen lakjanak. Az alkotmánybíróság azonban azt mondta, hogy a helyhatóságok ilyen jogának hiányzik az alkotmányos alapja. Mi éppen ezért nem ezt a szabályozást rögzítettük az alkotmányban, hanem megteremtettük azt az alkotmányos elvet, amely alapján a helyhatóságnak megvan ez a joga. Ez tiszta ügy. A másik a választási hirdetésekre vonatkozik. Itt már régóta arra törekszenek Magyarországon, hogy a választási küzdelmek olcsóbbak legyenek. A választási küzdelem költségeinek legnagyobb része a magán médiában közzétett fizetett hirdetés; ezt akarjuk a választási küzdelem eszközeként kizárni. Erre az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy egy ilyen korlátozás csak az alkotmány keretében képzelhető el, de nem egy másodlagos törvény keretein belül. Itt sem másodlagos jogot alakítottunk elsődlegessé, hanem olyan alkotmányos elvet rögzítettünk, miszerint alkotható ilyen jogi szabályozás. Éppen megküldtem Brüsszelnek a tényleges másodlagos szabályokat, hogy megmutassam, hogy nem ezek kerültek be az alkotmányba, hanem ezek továbbra is másodlagos jogként léteznek. Így tekintve a helyzet jogilag korrekt.
 
– Újra meg újra vannak olyan beszámolók, miszerint a föld újraelosztása során előnyben részesülnek a Fidesz regionális politikusainak követői és rokonai. Egy konkrét szemrehányás az Ön szülőfaluja, Felcsút polgármesterét érinti.
 
– Mi nem osztunk földet; ami állami tulajdon, az állami tulajdonban marad. Az államtól csak bérelni lehet, a kérdés tehát az, hogy ki bérelhet. Ami azt a kérdést illeti, hogy ennek során előnyben részesítjük-e a Fidesz híveit: ahhoz, hogy földet lehessen bérelni az államtól, három feltételnek kell megfelelni. A lakóhely nem lehet 20 km-nél messzebb az ingatlantól. Ez azt jelenti, hogy a helyi lakosok élveznek előjogot. Ez eddig nem így volt, nagybirtokos csoportok az egész országban szétszórtan béreltek. Másodszor aki állami földet bérel, annak ott állatokat kell tartania; a szabályozás tartalmazza hány állatot kell tartani hektáronként. Ezzel kívánjuk megakadályozni azt, hogy csak azért béreljenek földet, hogy megkapják az EU támogatásokat; hiszen, ha valaki állatokat tart, akkor a profit nagy része rá fog menni az állattartásra. Ha azonban valaki csak növényt termeszt, akkor az automatikusan járó EU szubvenciók a magyar viszonyok között olyan magasak, hogy olyan emberek is a mezőgazdaságba mennek, akik ezzel egyáltalán nem akarnak komolyan foglalkozni. Harmadsorban, ha az ember magán földtulajdonos, akkor a magánbérleti vagy megvásárolt föld és az államtól bérelt terület nem haladhatja meg az 1200 hektárt. Ezek az előírások mindenkire vonatkoznak. Helyi szinten döntik el azt, hogy ki nyer azok közül, akik teljesítik ezeket a feltételeket. A Fideszhez tartozók előnyben részesítésének kérdéséről csak azt tudom mondani, hogy világos és szigorú szabályok vannak. Az én falumban – ha már Ön említette – az állami földeken egyetlenegy cég gazdálkodott. A mi új szabályaink eredményeképpen most 35 bérlő van. Szívesen hinném, hogy mindnyájan ránk szavaznak, de legjobb szándékkal sem tudhatom ezt. A helyi döntésnél ez egyáltalán nem számított.
 
– Az Ön pártbeli barátja, Bayer Zsolt ismételten olyan dolgokat mondott, amelyek azonnali kizárásához vezettek volna egy olyan pártban, amilyet én Németországból ismerek. Állatoknak nevezte a romákat és olyan zsidó értelmiségiekről beszélt, akik tisztátalanná teszik az uszoda vizét.
 
– Végső soron – mint minden párttag – ő is a megnyilvánulásaiért elszámolással tartozik nekem, a párt elnökének. Nem vehető komolyan az a szemrehányás, miszerint ő antiszemita kijelentést tett volna. Én olvastam ezeket a dolgokat. Ez nem volt antiszemita, de amit a romákról írt, az cigányellenes volt. Ennyiben azt mondtam neki, hogy téved és, hogy azt kívánom, hogyha osztja a véleményemet, akkor mondja ki nyilvánosan, hogy tévedett. A romák emberek, rájuk ugyanazok a szabályok és jogok vonatkoznak, mint minden más emberre; van emberi méltóságuk, vannak alkotmányos jogaik, mint mindenki másnak úgy rájuk is vonatkozik az ártatlanság vélelme és sok egyéb más. Nem nevezhetők állatoknak. Arra kértem őt, hogy mindezt ismerje el nyilvánosan és ezt meg is tette. Visszavonta.
 
– Az alkotmánymódosítás büntetendővé teszi azt, amit ő mondott – ez nem így van?
 
– Ezzel eljutunk azokhoz a dolgokhoz, amelyek az én szemszögemből fontosak. Szeretném felhívni az Ön figyelmét. Amit most az Ön kérdésére válaszoltam, azzal nem azt akartam mondani, hogy ugyanazt csináljuk, mint a nyugatiak. Ez az alkotmány, a gazdaságpolitikánk és más általunk hozott szabályok eltérnek attól, ami sok nyugati országban szokás. Mi nem vagyunk a maintstream, a fősodor kedves fickói. Nagyon szégyellném magam, ha ez így volna. A Fideszt a választók mindig csak akkor hívták, ha valami újat kellett csinálni, mert a régi csődbement, ezért van a mi közösségünkben erős missziós érzés. Énképünkhöz tartozik, hogy az emberek csak akkor hívnak bennünket, ha az ország súlyos problémákkal küzd. Amikor például 1990-ben a kommunistákkal szembeni szabadságért és függetlenségért küzdöttünk, akkor ránk szavaztak; vagy amikor 1994-98-ban tönkretették a családtámogatási rendszert és a gazdaságpolitika egész társadalmi rétegek elől zárta el a felemelkedést, akkor minket hívtak. Amikor jól mentek a dolgok, akkor elküldtek bennünket. 2002-ben mindenki azt mondta, még a szocialisták is, hogy a dolgok most jól mennek és akkor jöttek a mainstream fiúk. 2006-ban még mindig úgy tűnt, mintha jól mennének a dolgok, maradtak tehát a mainstream fiúk. 2010-re azonban az országban szinte minden összedőlt; akkor megint minket hívtak. Nekem tehát nem az a feladatom, hogy mainstream politikát csináljak. Nem erre kaptam felhatalmazást, hanem a legnehezebb kérdésekkel kell konfrontálnom az országot és megoldásokat kell kínálnom.
 
– Milyen kérdésekkel?
 
– Például azzal, amit az előbb Ön szóbahozott; az emberi méltóság tiszteletben tartásával. Ez Magyarországon nem kellően védett és 2010-ig ez egyáltalán nem állt fenn. Azután: eladósodás olyan nagyságrendben, ami már adósrabszolgaságot jelent a családok, a helyhatóságok és az állam szintjén. Növekvő munkanélküliség. A negyedik probléma, hogy az igényekben való gondolkodást, teljesítményben való gondolkodássá kell alakítani. Azt fogalmazom így meg, hogy a jóléti társadalomból el kell jutni a munkatársadalomig. De, hogy az emberi méltóság kérdésére visszatérjek; Európában a gyűlöletbeszéd ellen lépnek fel. Ha valaki félelmet érez azért, mert másvalaki származásáról vagy vallásáról mondott valamit, akkor felléphet ez ellen. Alkotmányunk azonban ezen túlmegy, és itt jutunk vissza az előbb említett újságíróhoz. Ha valaki mond valamit, ami alkalmas az emberi méltóság megsértésére, akkor az érintett félelem nélkül felléphet kártérítési igénye érvényesítése érdekében. Ha az az érzése, hogy emberi méltóságában sértették meg, úgy ezért anyagi jóvátételt követelhet. Az európai igazságszolgáltatásban ez teljesen új út, de a gyakorlatban fog csak megmutatkozni, hogy mi lesz belőle. Ebben a konkrét esetben, ahol az én pártom tagja azt mondja, hogy a cigányok állatok, a jövőben minden cigány, minden magyar, aki magát cigánynak tekinti és emberi méltóságában sértve érzi magát, jóvátételt követelhet. Az alkotmánymódosítás előtt ez nem volt lehetséges, mostantól azonban ez érvényes.
 
– Az Ön gazdaságpolitikája sajátságos, de sikeres is?

Orbán: Ma olvastam az újságban, hogy az infláció legutóbb 1974-ben volt olyan alacsony, mint most. Jelenleg az EU-ban csak négy vagy öt országnak sikerült csökkentenie az államadósságot. Mi ezek közé tartozunk és mi csökkentjük a legradikálisabban. Folyton figyelmeztetnek bennünket a költségvetési hiányra, most pedig kiderült, hogy 2012-es deficitünk csak 2% volt. Az adósságszolgálatot leszámítva az elsődleges többlet jelentős. Külkereskedelmi és fizetési mérlegünk ennek megfelelően kiemelkedő. Lassan a foglalkoztatás is nő. Jól halad annak a munkára épülő társadalomnak a felépítése, amelyről beszéltem. Van egy problémánk: a gazdasági növekedés; hogy mindezen eredményeket úgy is el lehet-e érni, hogy eközben a gazdaság is növekedjen. Londoni elemzők tegnapelőtt azt mondták, hogy Magyarországon 2013-ban növekedés is lesz.
 
– Új társadalmat építenek?
 
Orbán: Új társadalmi és gazdasági modell felépítésén dolgozunk. Ez egy nagyon világos vízióra épül, amely határozott lépéseket és politikai bravúrt követel a kormánytól. Amit itt ma Európában átélünk, az a szociális és gazdasági rendszer válsága. Úgy tűnik, hogy Európa nem talál közös válaszokat ezekre a kérdésekre. A tagállamok különböző válaszokat adnak. Reméljük, hogy legalább az euróövezet tagjai közös választ találnak. Bizonyos azonban, hogy azok, akik nem tagjai az euróövezetnek különböző válaszokat adnak. A svédek másképp reagálnak, mint az angolok. A magyar pedig másképp, mint a lengyelek. Ezek különböző nemzeti válaszok. A mi válaszunk úgy szól, hogy az európai gazdasági és szociális modell legalábbis itt Magyarországon nem tartható fenn. Az igazat megvallva ez itt sohasem jött igazán létre. Ha megkérdezzük a magyarokat, hogy feladjuk-e jóléti társadalmunkat, akkor a legtöbben azt mondják majd, hogy hol volt itt jóléti állam.
 
– A Magyarországról szóló nemzetközi vita azonban sohasem ezek körül a kérdések körül forog.
 
Orbán: Noha mindazon területeken, ahol az EU-ban problémák vannak, sikereket tudunk felmutatni: az államadósság, a költségvetési hiány, a külkereskedelmi mérleg, a foglalkoztatás területén, folyton olyan kérdésekkel piszkálnak bennünket, hogy miért tiltjuk meg a hajléktalanoknak azt, hogy a szabadban aludjanak, nekem pedig folyton bizonyítanom kell, hogy nem vagyok fekete bárány és tudok késsel, villával enni. Nem várunk gratulációt, de a jelenlegi európai kísérletek között a mienk teljesen legitim kísérlet és van esély a sikerre. Ez egy európai sikertörténet. A magyar fejlesztési források 92 vagy 93%-a uniós forrás. Magyarországon tehát közös európai siker épül. És nem értjük, hogy ha mindenütt csak kudarcokról számolnak be Ciprustól Görögországig, akkor miért nem akar senki egy sikertörténetet? Miért nincs erre vevő? Csak a kudarcokra vannak vevők Európában?
 
– Mi az Ön receptje? Államosítás és centralizálás?

– Ez ebben a formában egy kicsit durva, finomabb formában azonban egyetértek vele. Mind a piac, mind az állam nélkülözhetetlen. A kérdés az, hogy milyen viszonyban legyenek egymással. Megváltozott világunkban már nem versenyképes az az európai modell, amely rosszul osztja el a feladatokat a piac és az állam között, és nem rendelkezik azzal az erővel, hogy a funkciókat újra elossza. Ami azonban Magyarországon működik, az nem megoldás Angliában, éppen ezért Brüsszelnek a válság idején különösen ügyelnie kellene arra, hogy kellő tiszteletet és mozgásteret adjon a nemzetállamoknak és a különböző modellek felépítéséhez ne doktriner módon, hanem rugalmasan viszonyuljon. Ez hiányzik ma az Európai Unió kultúrájában, a tagállamok iránt nem tanúsítják a nemzetállamot megillető tiszteletet. Ez gazdaságilag is irracionális.
 
– Tulajdonképpen nem Brüsszellel ért egyet abban, hogy a politikának több mozgástér kell a piacokkal szemben?
 
– Elfogadhatatlan a mai helyzet, hogy lehet spekulálni egyik vagy másik ország vagy az euró ellen és, hogy bizonyos országok kudarcára lehet fogadni, tehát shortolni lehet, és ezzel profitot lehet csinálni és azután az így meggyengített és csődbe kergetett államok kénytelenek a veszteségeket a polgárokra terhelni. Ezt a pénzpiacok ellenében kell szabályozni. Ha történelmileg nézzük a dolgot, akkor az a 20 év, amit – bármit jelentsen is ez – neoliberalizmusnak neveznek, ahol a piac kapott prioritást és az állam fontos területeket átadott a piacnak, így nem folytatható.
 

hirado.hu