- A számok, a növekedési hiány változatlan, duplaannyi bevétel a tranzakciós adóból, a minisztériumok kerete nőhet, spórolnak a közszférán, egy kisvárosi köztisztviselő öregségi nyugdíjba vonul, és a duplájára emelik az általános tartalékot, és sok-sok további részlet; elkészült a 2013-as költségvetés tervezete. A kormány elfogadta, ma be is nyújthatják a parlamentnek. A stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!

- Jó reggelt kívánok!

- Tartja-e még, amit 2011-ben mondott, hogy az idei az elrugaszkodás éve lehet?

- Nem azt mondtam, hogy az emelkedésé, ha jól emlékszem, minthogyha az szerepelt volna a terveinkben.

- 2013 az emelkedés, 2012 az elrugaszkodás.

- Ja, igen, bocsánat. Tehát az idén valóban ez volt a cél. 2013-ban azonban, hiszen a benyújtott költségvetés a 2013-as évre vonatkozik, ott már az a cél, hogy nemcsak a vájt fülűek, nemcsak az elemzők, nemcsak a politikában korrekt véleményt mondó szakmai közvélemény, hanem az emberek is érezhessék, hogy az elmúlt két év munkájának érik a gyümölcse. Vagyishogy az a megújítás, átalakítás, átszervezés, amire felhatalmazást kaptunk a 2010-es választásokon, és elvégezték az elmúlt két évben, már kezdi meghozni az eredményt. Ezt 2013-ban már látnunk kellene, erről szól a költségvetés.

- Ugye, az furcsa vagy legalábbis szokatlan, hogy nyáron készül el a költségvetés. Ennek ismerjük az okát, hogy sok szempontból stabilitást adhat a tervezésnek, a főszámoknak, lesz mihez kötni a további terveket. De ismeri az ezzel kapcsolatos bizonytalanságokat is, nem tudható még az sem pontosan, hogy mennyi volt tavaly a GDP, az meg végképp csak a jóslás kategóriába tartozik, hogy mennyi lesz jövőre. Ehhez képest erre alapozni kell a költségvetést. További növekedési bizonytalanságok vannak a 2013-as tervezetben, bevallottan egyébként, Matolcsy György is beszélt hasonlókról. Ennek ellenére továbbra is jó ötletnek tartja-e, hogy elkészül nyáron a költségvetés?

- Ez a normális. Amit eddig csinált Magyarország, az volt a beteges. Egy rendes ország nem a januári évkezdet előtti utolsó néhány órában, napban vagy hétben fogad el egy költségvetést. Egy stabil, kiszámítható, jól működő és jól vezetett ország már az év közepén tudja, hogy a következő évben milyen keretfeltételek között működik majd a gazdaság. Tehát szerintem most léptünk arra az ösvényre, amin érdemes járni, és ami Európában egyébként általános. Azonban, ahogyan Ön is mondja, az eurózóna válsága miatt van és lesz bizonytalanság az európai gazdaságban, de ez akkor is így lenne, hogyha december 31-én fogadnánk el a költségvetést. Tehát itt nem a költségvetés időpontjának halogatása, elfogadásának halogatása, hanem a rugalmasság a fontos dolog, meg kell őrizni a kormány és a gazdaságpolitika akcióképességét, hogy amikor kell, akkor az európai válságfolyamatokra reagálva gyorsan tudjunk cselekedni. Ezt a lehetőséget a költségvetés megadja. Olyan tartalékokat képeztünk benne, még az előző évihez képest is jelentős tartalékokat, amelyek a gyors reagálást lehetővé teszik.

- Mindjárt beszélünk a részletekről, de nemcsak negatív értelmű bizonytalanságok vannak, hanem pozitív értelműek is. Itt van például az IMF-megállapodás. Néhány perccel ezelőtt a köztévében azt mondta az IMF-tárgyalásokért felelős miniszter, hogy a kormány tulajdonképpen elfogadta azt a jogszabályt, amely lehetővé teszi a tárgyalások megkezdését, a jegybankról szóló jogszabály fő vonalai láthatók, nyilván a parlamentnek is el kell fogadni. De azt mondja Varga Mihály, hogy ez június végéig megtörténhet, és ősszel leülhetnek tárgyalni, vagy ősszel akár létre is jöhet a megállapodás. Most tudom, hogy belecsaptam a közepébe, de ez egy pozitív értelmű bizonytalanság az idei évre előrevetítve.

- Hát ilyen az élet, vannak benne jó és kevésbé jó dolgok is, a költségvetés sem mentes ez alól. A tárgyalásokat illetően pedig azt tudom mondani, hogy Magyarország készen áll a tárgyalásokra, nem rajtunk múlik, hogy mikor kezdjük el, az Európai Unió már zöld lámpát adott, tehát bármelyik pillanatban jöhetnek arról szóló hírek az IMF-től, hogy a tárgyalások megindulhatnak.

- De akkor az valóban igaz, hogy abban állapodtak meg, vagy az a jelenlegi helyzet, hogy nem neveznek ki új monetáris tanácstagokat, és nem lesz harmadik alelnök, és egy vadonatúj jegybankról szóló jogszabály készül, és ez júniusban a parlament elé kerül?

- Nem tudom, hogy a hallgatók tudják-e követni ezt a beszélgetést, ezért verjünk le néhány cölöpöt. Az első dolog az, hogy Magyarország egy független ország, tehát hogy milyen törvényeket alkotunk, azt az általunk aláírt nemzetközi szerződések keretein belül kizárólag a magyar nép választott képviselői, vagyis a parlament mondja meg. Más is tehet javaslatot, lehet véleménye, de döntést a választott képviselők hoznak. Na most, az aláírt szerződések közül az egyik fontos szerződés az európai uniós szerződésünk; az leírja, hogy a jegybanktörvénynek körülbelül hogyan kell kinéznie, az erről szóló vitát lefolytattuk az Európai Bizottsággal, és az Európai Bizottsággal megállapodtunk, tehát papírunk van arról, hogy mi betartjuk az Európai Unióval kötött szerződésünket jegybank ügyben, ezért készen állunk a tárgyalásra. Vannak azonban olyan intézmények, amelyekkel nem kötöttünk ilyen szerződést, de van véleményük, és a véleményüknek érvényt akarnak szerezni. Az Európai Központi Bank például, de neki csak véleményezési joga van. Az ő szempontjaikat olyan mértékig vesszük figyelembe, ameddig azt indokoltnak látjuk – ez megtörtént. Szerintem az ő szempontjaikat hosszú tárgyalások után kellő mértékben figyelembe vettük, ezért mondjuk azt, hogy készen állunk a tárgyalásokra. Tehát nekünk nem fűződik semmilyen különleges érdekünk ahhoz, hogy például a mostani jegybanki vezetés mandátumának lejártáig kinevezzünk egy harmadik alelnököt. De van egy törvényünk, amely szerint ez lehetséges, a törvényt nem fogjuk módosítani, de szívesen megállapodunk arról, hogy a mostani jegybankelnöki vezetés mandátumának lejártáig nem nevezünk ki új alelnököt, hogyha egyébként ez nyugalmat és stabilitást jelent a pénzpiacok irányában. És még van néhány ilyen részletkérdés, de a lényeg az, hogy a szuverenitását a Magyar Országgyűlés nem adhatja fel. A Magyar Nemzeti Bank a magyar pénzügyi rendszer része, a Magyar Nemzeti Banknak senki sem adhat utasítást, ideértve az Európai Központi Bankot is, tehát nemcsak a magyar kormány nem adhat utasítást a Magyar Nemzeti Banknak, hanem a nemzeti bank függetlensége érdekében ezt semmilyen külföldi szerv sem teheti meg. Ezekben a kérdésekben nem áll módunkban engedni.

- Akkor vissza a költségvetéshez, és én is jelentősen egyszerűsítem a kérdést. Tehát az IMF-szerződés létrejön, akkor sokkal jobb helyzetben lehet egyébként tervezni a költségvetést, például az euróárfolyamot, amely most 299,5 forinttal számol, elemzők is ezt mondják.

- Általában ezzel szoktunk számolni, de az európai gazdaság bizonytalansága miatt minden magyar háztartásnak arra érdemes felkészülnie, hogy a forint árfolyama ingadozásokat fog mutatni a jövőben is. A forintnál jóval erősebb és biztosabb hátterű valutáknál is ez a helyzet. Ebben a modern világban, amiben élünk, egy-egy nemzeti valuta árfolyamát már nem az országon belüli folyamatok határozzák meg önállóan, hanem külső források is hatást gyakorolnak. Még a svájci jegybank sincs abban a helyzetben, hogy a svájci frank árfolyamát garantálni tudja, az is mozog. Na most, a magyar forint is mozogni fog, ezért mondtam a devizahitelesek esetében is, hogy most a devizahiteleseknél lehetőség nyílik arra, hogy egy árfolyamgát típusú, stabilizációs átalakítását végrehajtsák a lakáshiteleiknek, és javaslom mindenkinek, hogy éljen vele, mert most a forint éppen egy elfogadható állapotban van, de lesz ez még jobb is, és lesz ez még rosszabb is. De a devizából, ha lehet, akkor inkább szálljanak ki a családok. Na most, a költségvetés részletkérdéseiről beszélünk, de a költségvetésnek mindig vannak általános nagy céljai is. Ennek a költségvetésnek ugyanaz az általános nagy célja, mint a korábbi évek költségvetésének, ez pedig az, hogy Magyarország a saját lábára tudjon állni. Ezért két fontos célt ér el ez a költségvetés. Az egyik, hogy tovább növeli a munkalehetőségek számát Magyarországon, tehát tartjuk azt az állításunkat, hogy a magyar gazdaság és így Magyarország csak akkor áll biztos lábakon, ha legalább ötmillió ember dolgozik, aki adót is fizet, ez egy olyan cél, amiből nem szabad engednünk. A második általános célunk pedig, hogy az adósságszintet, az államnak az adósságszintjét, a családok adósságszintjét, a cégek, az önkormányzatok adósságszintjét csökkenteni tudjuk, vagyis Magyarország eladósodottsága jelentősen csökkenjen.

- És mindennek a gyakorlati megvalósulása költségvetési részletkérdés, például az, hogy a bevételi-kiadási oldal is nő. Kezdjük a bevételi oldallal: tranzakciós adóból a lehetőséghez mérten beszedné a kormány azt, amit be lehet szedni. Itt gyakorlatilag azt jelenti, és a Bankszövetség is így reagált erre az ötletre, hogy a bankadó csak névleg tűnik el, mert a tervezett bevétel sokkal több, mint bankadóval és tranzakciós illetékkel együtt korábban volt.

- Valóban így áll a helyzet, tehát Magyarország 2010-ben azzal, hogy kétharmados arányban a Fideszt és a Kereszténydemokrata Néppártot hatalmazta fel kormányalakításra, abban a kérdésben is állást foglalt, hogy meg kell változtatni a korábbi, méltánytalan közteherviselési rendszert, amely azt jelentette, hogy a pénzintézetek és a nagy nemzetközi cégek nem vállaltak kellő arányban részt a magyar közös terhek viseléséből. Ezért bevontuk őket a közteherviselésbe, ezt hívjuk méltányos közteherviselésnek, ez így is marad, a formái változhatnak. Ezt nevezhetjük bankadónak, multiadónak, válságadónak, tranzakciós adónak, akárminek is nevezhetjük, a lényeg az, hogy Magyarországon nemcsak a válság idején, hanem hosszabb távon is a pénzintézeteket, a biztosító társaságokat, a nagy profittal rendelkező cégeket, magyarokat és nemzetközieket bent tartjuk a közteherviselés rendszerében, és a költségvetés ezt garantálja.

- Igen, de a Bankszövetséggel valamilyen megállapodásra pedig jutni kell, változatlan marad-e a mértéke az egyszeri tranzakcióból ennek a tervezetbevételnek, mi lesz a felső határa, vagy lesz-e egyáltalán felső határa, és mi lesz az illeték alapja? Tudom, hogy ezek részletkérdések, de mégis csak fontos részletkérdések, mert a tervezett bevétel a duplája annak, mint amit először megismertünk, tehát ehhez mérten nyilván más módszerek is társulnak.

- Így van, a törvény ezt világosan taglalja is, ám nem zárultak le a tárgyalások a Bankszövetséggel, ezért a végleges megoldás még változhat, ugyanakkor még a frakció sem tárgyalta meg a költségvetést, s mint mondtam, a törvényeket – márpedig a költségvetés egy törvény – nem a kormány hagyja jóvá, hanem a parlamenti képviselők. Tehát vannak még olyan szempontok, amiket javasoltak nekem a parlamenti képviselőink, de ez a költségvetés nem oldja meg. Ezért még számítok komoly és érdemi megbeszélésekre a frakcióval, például a frakcióban erős igény van arra, hogy a fizikai munkát végzőknek a bérhelyzetét valahogyan javítsuk; ez a költségvetés ilyen különleges javaslatot még nem tartalmaz, van egy általános igény arra, hogy a fiatalok munkához jutását szintén próbáljuk speciális eszközökkel segíteni. A nemzeti konzultációs válaszok sem érkeztek még vissza ebből a szempontból, tehát azt akarom mondani Önnek, hogy a Fidesz–KDNP parlamenti frakció még érdemben foglalkozik ezzel a költségvetéssel, mielőtt egyébként azt a parlament elfogadhatná. Ez összefügghet azzal, hogy akkor a tranzakciós adót hogyan és miképpen számoljuk ki.

- Nem lenne-e célszerű, de lehet, hogy ez így van, csak még nem láttuk a jogszabályt, felcímkézné a tervezhető többletbevételeket? Például nemcsak azt mondani, hogy a minisztériumok kapják meg ezt a bizonyos pár tízmilliárdos bevételt, hanem hogy, mondjuk, mik a legsürgetőbb problémák: az egészségügy helyzete, a béremelés, amiről beszélnek, vagy az iskolák átvételével kapcsolatos költségek, tehát nem kell-e felcímkézni a tervezhető többletbevételeket a költségvetésben?

- Amikor a költségvetésről gondolkodok, akkor én nem minisztériumokat látok magam előtt, ezért nyugodtan mondhatom, hogy a lényeget illetően a minisztériumok nem kapnak semmit. Rajtuk legfeljebb átmegy a pénz, ők bizonyos területekért felelősek, az egészségügy kap pénzt, az oktatási rendszer kap pénzt, a sport, amit nagyon fontosnak tartunk, tehát a fiatal nemzedék egészséges életkörülményeinek segítése, no, az kap pénzt. Gazdasági növekedés, vállalkozások fejlesztése, minimálbér-emelés, tehát nem a minisztériumok szemüvegén keresztül kell nézni a költségvetést. Ez persze a kormányzat működése szempontjából így van, mert a területeket minisztériumok képviselik, és akkor nekem ebben a nagy vitában kell egy olyan helyzetet létrehoznom, hogy mindenki végül elfogadja a költségvetést. Habár senkinek nem teljesül teljes mértékig az igénye, olyat még nem láttam, és nem is fogok az életem során szerintem, hogy minden miniszter azt mondaná, hogy amit ő szeretett volna, az maradéktalanul megvalósult, de végül is olyan költségvetésnek kell lenni, hogy az adott területekért felelős emberek úgy érezzék, hogy az ő területük fejlődik. Ebből a szempontból, amikor kiadtam a szempontokat a költségvetés megtervezéséhez, akkor az egyik ilyen szempont az volt, hogy nem lehet olyan terület, amely kevesebb pénzből gazdálkodik a 2013-as évben, mint tette ezt 2012-ben. Tehát ha a fejlesztési forrásokat, a működési kiadásokat összenézzük, akkor minden területnek előre kell lépnie a 2013-as évben, a benyújtott költségvetési javaslat után az emelkedés évét szeretnénk látni 2013-ban, e szerint a logika szerint készült.

- Még egyszer röviden, csak technikailag, tehát ma benyújtják a parlamentnek, és a nyári rendkívüli ülésszakban el is fogadhatják a főszámokat, majd szeptemberben véglegesítik, ez a terv?

- Igen, most ezt tudjuk, igen, ezt szeretnénk.

- Mert rátérnék az eurózóna válságára. A görögországi választások fényében vasárnap lehet, hogy megkapja a kegyelemdöfést az eurózóna, gyakorlatilag az történik Görögországban például.

- Elég pesszimistán ébredt ma, igen.

- Gyakorlatilag az történik Görögországban, hogy naponta 800 millió eurónyi betétet, készpénzt számolnak fel a görög bankoknak, és hogyha a választók másodszor is úgy döntenek, hogy nem kérnek a tervezett megszorításokból – most nevezzük összefoglaló értelemben a megszorításokat –, akkor ez ellen a választói akarat ellen senki nem tehet semmit, és lehet integetni a Görögországba beöntött pénzeknek.

- Így is lehet gondolkodni, tehát lehet az ábécé vége felől is haladni az ábécé eleje felé, ahogyan Ön most jó néhány elemző véleményét idézve ezt teszi. Én a másik irányba indulok, az A betű felől az ábécé vége felé, az A betű pedig a demokrácia. A dolog úgy áll, hogy nem tartom szerencsésnek az okoskodást abból a szempontból, hogy miképpen és hogyan kellene dönteni a görögöknek. Éppen ez okozta a bajt eddig is. Kívülről akarták megmondani, hogyan döntsenek a görögök, ez nem megy. Tehát tudomásul kell venni, hogy Európában demokrácia van, Görögországban is. A görög emberek fogják eldönteni, hogy Görögország milyen irányban haladjon, és kik alakítsák meg a kormányt. És ezt nem szabad kívülről befolyásolni, szerintem hiba volt, hogy nemzetközi nyomást gyakorolva Görögországra – és volt más ilyen ország is Európában – beavatkoztak mélyen külső erők a belpolitikai életbe, elmozdították a szabadon megválasztott miniszterelnököt és kormányt, helyette úgymond szakértői szempontokat követő kormányt alakítottak, ezzel borzalmas bizonytalanságot idéztek elő, az a miniszterelnök már nincs is, akit kívülről tettek a görögök nyakába. Eltűnt.

- Hát meg hány európai országban történt ez meg? Bocsánat.

- De itt kifejezetten külső beavatkozás történt, tehát Görögország pénzügyi kiszolgáltatottságát felhasználva kívülről beavatkoztak a görög demokráciába, és elvették a görög emberektől azt a jogot, hogy ők döntsenek a jövőjükről. Ez lehetetlen. Azt kell megérteni, az A betű felől kell haladnunk, és nem pedig az ábécé vége felől. Tehát a kiinduló pont az, hogy Görögország sorsáról csak a görögök dönthetnek majd. Ha ők döntöttek, akkor mi, akik kívül vagyunk Görögországon, de együtt vagyunk Görögországgal az Európai Unióban, majd döntést hozunk arról, hogyan reagálunk a görög nép döntésére, de nem mondhatjuk meg nekik, hogyan döntsenek.

- Várjuk meg ezzel a hétfő reggelt. De az uniós csúcs ez után a hétfő reggel után lesz. Miről kell majd dönteni? Valóban a bankunióról vagy a bankok valamiféle szorosabb irányításáról vagy az európai tagállamok adósságának közös rendezéséről, vagy az egy valódi kérdés-e például, ami a Der Spiegelben jelent meg, hogy állítólag Merkel kancellár terve között szerepel, hogy minden tagállam azzal a pénzzel gazdálkodhatna, amit ő önmaga be tud szedni, minden további részről Brüsszellel kellene egyeztetni. Most tudom, hogy megint ezek nagyon konkrét részletkérdések, de miről kell döntést hozniuk június végén?

- Igen, egy beszélgetésnél mindig fontos, hogy az emberben ne alakuljon ki egy olyan érzés, hogy csak ketten értjük, hogy miről beszélünk, annyira részletkérdések felé haladunk. De ezek fontos kérdések. Önnek igaza van. Mégis a nagyobb látószög érdekében hadd tegyek egy lépést hátra. Azt mondom Önnek, hogy nagyon régen nem láttam, talán 1990 óta nem láttam olyan típusú mozgást, zsizsegést, ilyen hangyabolyszerű, minden elemében mozgó rendszert, mint amilyen ma az európai politika. Tehát itt súlyos dolgok vannak készülődőfélben, nyilván mert nagy a baj, nem érdemes eltitkolni, hogy komoly gazdasági kihívás előtt áll az egész európai gazdaság, azt sem érdemes eltitkolni, hogy az elmúlt két év európai válságkezelése sikertelen volt. Nem tudták az európai miniszterelnökök átvenni az események irányítását, a kezdeményezés a pénzügyi spekulánsok kezében maradt, az európai országok eladósodtak, ki vannak szolgáltatva a hitelezőiknek, újabb és újabb hitelekre van szükségük, és ezért bizony a hitelt adók a minél magasabb kamat érdekében mindenfajta játékokat folytatnak egész nemzetgazdaságokkal, ez alól Magyarország sem mentes. Azonban a spekuláció kivédése érdekében egységes megoldást nem tudtunk találni az Európai Unióban. Az eurózóna pedig még kevesebbet, mint Magyarország, ott még nagyobb a bizonytalanság, mint itthon. Következésképpen, ha Európa – és ezt most mindenki érzi – a saját lábára akar állni, és nem akar a világ beteg embere lenni, a mostani gyengélkedéséből fel akar gyógyulni, akkor át kell vennie az események irányítását a pénzpiacoktól. És ezért, miután mindenki érzi, hogy most valamilyen fontos dolgot kell tenni, ezért annyi terv, javaslat került felszínre újságokban, spekuláció, ötletelés, találgatás, meg komoly tervek is, amelyek viszont még nem láttak nyilvánosságot, hogy ilyen izgalmas, mozgó világ az európai politika a kommunizmus összeomlása óta szerintem sohasem volt. Tehát ezért – csak hogy a hallgatók is értsék, hogy miért nem értik azt, amiről beszélünk, hogy olyan részletkérdésekről beszélünk, amelyek ebben az összefüggésben magyarázhatók.

- Akkor csak annyit mondjon ki, ahogy mondja, hogy a nem nyilvánosságra került tervek között van olyan, amely Ön szerint működni fog?

- Nézze, a nem nyilvánosságra került tervek között: úgy két hét múlva, vagy tízegynéhány nap múlva van miniszterelnöki csúcstalálkozó Brüsszelben. Magyarország is képviselteti ott magát, ott majd nyilvánosságra kerülnek már ezek a tervek. De mi is látjuk, hogy mi történik, azt tudom mondani, radikális átalakítási tervek vannak. Tehát az eurózónára vonatkozóan olyan, a nemzeti szuverenitását feladását jelentő jogkör-központosítás és újraosztás, hatásköröket, pénzügyi függetlenséget érintő jogosítványok újjárendezése van napirenden, ami alapjaiban változtatja meg azt, amit mi egy ország függetlenségéről gondolunk és gondoltunk eddig. Most Magyarország nem része az eurózónának, tehát szerintem Magyarországnak nagyon komoly és érdemi vitát kell folytatnia az előttünk álló egy-két évben, hogy a jellegében teljesen megváltozott eurózónához csatlakozzon. Mert ott most – még egyszer mondom – egy nagyon erős, a nemzeti függetlenséget, szuverenitást jelentősen korlátozó központosítás zajlik majd le. Én legalábbis így látom, ehhez kívánunk-e csatlakozni, vagy nem, jó-e ez a magyaroknak, vagy nem, az lenne a jó, ha bent lennénk, az lenne a jó, ha kívül maradnánk, ez egy nagyon fontos és izgalmas kérdése lesz a következő másfél-két évnek, és a magyar közéletnek kellő súllyal foglalkoznia is kell ezekkel a kérdésekkel. Én nem akarom véka alá rejteni, vagy nem akarok zsákbamacskát árulni, a kormánynak az a felfogása, a kormányzó pártoknak is az a felfogása, hogy mi a nemzetek Európájában hiszünk, és a birodalmi Európa koncepciójával nem szimpatizálunk.

- Éles váltással a hazai politikában: lenne még két rövid kérdésem. Mit szól ahhoz, hogy a köztársasági elnök él jogával, és úgy tűnik, hogy következetesen érvényesíti a házszabályt és a jogszabály-alkotási törvényt? Tehát nehezebb lesz zárószavazás előtti módosítókkal jogszabályokat alkotni.

- A köztársasági elnök úr mindenki által elismerten magas szinten iskolázott jogász, ezért abban biztosak lehetünk, hogy akkurátus ember. Én elég régóta ismerem őt, tehát ott elhajlás nem lesz, amit a jogszabályok előírnak, annak bizony száz százalékig meg kell valósulnia, és ezzel a közélet minden szereplőjének számolnia kell.

- És Ön ezt helyesnek tartja?

- Nekem is van egy jogi diplomám, nem szoktam ezzel dicsekedni, és én tisztelem a jogrendszer szabályait, és örülök, hogy a köztársasági elnök maradéktalanul érvényt szerez mindennek.

- Szerdán a kormány döntött a PPP-beruházások kiváltásáról. Nagyjából márciusban lehetett arról friss híreket hallani, hogy mi a probléma azzal a magántőke és az állami szektor bevonásával készülő, általában nagy beruházásokról. Milyen döntések születtek most szerdán a kormányülésen?

- Ismét egy olyan szóhoz érkeztünk, amit értelmes ember nem tud felfogni.

- Ezért próbáltam elmagyarázni.

- Ez a PPP egy rövidítés, ami azt kívánja kifejezni, hogy a magántőke és az állam közösen valósít meg valamit. Ez magán–állam partnerség, a három betű is ezt jelzi. Most ez nem egy rossz ötlet, ha nincs belőle túl sok, ha egy-kettő van, és egyértelmű, hogy nem az a szerepmegosztás, hogy a kötelességeket meg a költségeket viszi az állam, a profitot meg a magánszereplő. Ezzel szemben Magyarországon az elmúlt nyolc-tíz évben az ilyen típusú együttműködés elharapódzott; lényegében amikor nem volt pénz valamire, akkor ezt a varázsszót húzták elő a szocialista kormányok a zsebből, majd megcsináljuk PPP-ben, s annak a vége az az lett, hogy az állam sohasem tudta tartani a saját kötelezettségeit, a magántőke ezt kihasználta, és óriási pénzeket kaszáltak az állammal való együttműködéssel. A kockázat és a költség mindig az állam nyakába zuhant, a profit meg mindig magánzsebekbe került. Ezért a mostani kormány nem is hoz létre ilyen típusú együttműködéseket, és a rossz szerződéseket, amelyeket folyamatosan fizetni kell, azt az adófizetők fizetik, a kormány csak folyósítja a pénzt, ezeket a rossz szerződéseket folyamatosan felülvizsgáljuk. Na most, miután ezek a konstrukciók jó néhány alkalommal megbicsaklottak vagy bedöglöttek, ezért tanuszodák, tornatermek, sportpályák nem tudnak működni, mert pénzügyileg ellehetetlenültek. Most azt tesszük, hogy ezeket a szerződéseket felmondjuk, kiváltjuk belőle az államot és az embereket visszakapják a sportpályákat, a csarnokokat meg a tanuszodákat, és azokat biztonságosan működtetjük a jövőben, ez pénzbe kerül, de már középtávon is jelentős nyereség és megtakarítás az államnak.

- A „180 perc” vendége volt Orbán Viktor miniszterelnök.

orbanviktor.hu