A parlamentet kell a középpontba helyezni

2009. november 25.

Az MTV Ma Reggel című műsorában Betlen János beszélgetett Orbán Viktorral.

 
- Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével – jó reggelt kívánok! – arról beszélgettünk az imént, hogy Debreczeni Józsefnek megjelent egy új könyve, ahol ő van a címlapon.
- Mármint én?

- Igen. Már nem Debreczeni, ő is, de neki csak a neve. A címlapon az Ön fényképe, jó fénykép van. Tehát nem egy csúnya fényképet raktak…
- Egyre gyanúsabb, egyre gyanúsabb…

- Igen? De a tartalma az, tehát arról szól a könyv, hogyha Ön miniszterelnök lesz, és kétharmadot szereznek, márpedig Debreczeni József szerint igen, tehát jóakarója Debreczeni József, mert Ön szerint nem szereznek kétharmadot…
- Hát nem.

- Azt mondja: akkor aztán ennek a mai parlamentáris rendszernek a mai formájában vége, és valamilyenfajta tekintélyuralmi berendezkedés következik. És azt mondja nekem Orbán Viktor, hogy miért kell neki folyton védekezni? Ő már elmondta, hogy nem akar változtatni. Ez igaz…
- Azt mondtam, hogy nem kell fölforgatni a közjogi rendszert.

- Igen, azt mondta, hogy azon az alapfelálláson, hogy ez egy parlamentáris rendszer és nem egy elnöki rendszer, nem akarja, nem akarja, ezt mondta Kecskeméten.
- Hát, igen.

- Na, de akkor is erről fog szólni az egész választási kampány.
- Gondolja?

- Igen, azt gondolom…
- Szerintem nem.

- Nem?
- Hát nem, mert én nem erről fogok beszélni. És azért az embernek nem szabad föltett kézzel viszonyulni a saját munkájához meg életéhez. Tehát csak lesz valami hatása a közbeszédre annak, amit majd én mondani fogok, és én nem ilyen csacskaságokkal fogok foglalkozni, hanem a munkanélküliséggel, a szegénységgel, a jogállamiság megerősítésének problémájával. Tehát én másról fogok beszélni, ezért szerintem a kampány témája nem az lesz, mint amit Ön jósol.

- Hát jó, persze, lehet mindenféle témája a kampánynak, de én azt gondolom, hogy ez már ki van próbálva, és ez egy jól bevált, jól bevált téma volt.
- Bocsánat, az kétségkívül, ebben Önnek igaza van, hogy a módszertan is és a tartalom is, hát hogy szokott ez történni? Tehát, ugye, nem akarok az Ön nevében nyilatkozni, de nem vagyunk már mai gyerekek, tehát láttunk már néhány választási kampányt. Tehát ismerjük az általában bekövetkező forgatókönyveket. Tehát most november vége – december eleje környékén vagyunk, ilyenkor szoktak megjelentetni általában rólam vagy a jobboldal miniszterelnök-jelöltjéről egy negatív könyvet, alapvetően lejárató szándékkal, amit aztán országos turnéra visznek, és a választásokig író-olvasótalálkozók vannak, dedikálások stb. Ez egy kampánykönyv. Ez a kampánynak a része. Valóban, ahogy mondja, ilyet már láttunk. Hát abban bízom, hogy nemcsak én okosodom, én tanulok egyre többet az idő múlásával, hanem a választópolgárok is, és mindenki a helyén kezeli az ilyen könyveket. Kampánykönyv – kampánykönyv.

- Ő ezt komolyan gondolja. Tehát én ismerem őt, biztos, hogy ő komolyan gondolja.
- Hát az meg végképp nem tartozik az én munkámba, hogy egyes zavart gondolkodású embereknek megfejtsem a titkát, hogy mit gondolnak komolyan, mit nem. Én azért tartozok felelősséggel, ami a saját szándékom, meg azért, amit tettem, meg tenni szándékozok Magyarország érdekében. És ezek között a tervek között nem szerepel a magyar közjogi rendszer felforgatása. Ami alatt azt értem, hogy 1989-ben - megjegyzem, az én gyerekem is a mai politikai rendszer, én is ott ültem a tárgyalásoknak a legfontosabb csoportjában ugye, mert hat ilyen munkacsoport volt, ahol a kommunisták az egyik oldalon, mi meg a másik oldalon próbáltuk a jövőt valahogy megalkotni – és az I/1-es albizottság foglalkozott az alkotmánnyal. Én ennek a bizottságnak voltam tagja Tölgyessy Péterrel, Antall Józseffel, Kónya Imrével. Tehát talán nem sajátítom ki a mostani rendszert, de ha azt mondom, hogy az én gyerekem is, közöm van hozzá. Tehát én akkor is abban hittem, amiben ma hiszek, hogy a magyar parlamentáris rendszer akkor jó, akkor felel meg a magyar kulturális örökségnek, a magyar politikai hagyományoknak, hogyha megpróbálja a politikai élet középpontját a parlamentben tartani. Abban az értelemben, hogy az emberek megválasztják a parlamenti képviselőket, és utána a parlamenti képviselők kezében vannak a legfontosabb döntések. Tehát nem kell a parlamenti képviselőkkel rivalizáló, szintén közvetlenül az emberek által választott másik szereplő. Például egy elnök, mint ahogy Franciaországban van vagy Romániában vagy épp az Egyesült Államokban. De ezt nem azért mondtam, mintha azt hinném, hogy a francia, román vagy az amerikai rendszer csak azért, mert közvetlenül választanak elnököt, rosszabb demokráciát adna, mint egy parlamentáris központú rendszer, hanem mert azt gondolom, hogy Magyarország adottságaihoz, az elmúlt húsz év történetéből az következik, illetve történetéhez az illik, hogy ezt a rendszert tartsuk fönn. Tehát egykamarás parlamentet, amely egyúttal a népfelséget teljes szuverénként gyakorolja.

- És az alkotmány bevezető szövege, amiről beszélt nemrégiben? Tehát azt mondta, hogy tiszteletben tartja az Alkotmányt, de nem tiszteli. Persze vannak ottan olyan dolgok, hogy mit tudom én, szabadságjog, sajtószabadság, ezeket nyilván tiszteli, nem erről van szó, hogy nem csak tiszteletben tartja.
- Mint művet. Tehát egy alkotmány az egy alkotás. Szerintem egy tiszteletre méltó alkotmány nem kezdődhet úgy, hogy bevallja az első mondatban, hogy ez egy átmeneti papíros. Márpedig a magyar alkotmánynál ez a helyzet. Tehát…

- Igazából csak az a kérdés, hogy szeretne valamiféle ideológiát betenni az alkotmány preambulumába, ami megosztja az országot? Ez itt a kérdés.
- Nézze, hát minden ország alkotmányában van valamilyen értékeket rögzítő tételsor. Ezek nem megosztani, hanem egységesíteni szokták az országot. Tehát szerintem épp azért van szükség az alkotmány elején néhány veretes, komoly mondatra, hogy mindenki érezze, hogy ebben a mesében vagy ebben a történetben ő is benne van. Ez mindenkiről szól. Ma ez hiányzik belőle. Hát azt mondja az Alkotmány az elején, hogy a magyar parlament megalkotja az alkotmányt, átmeneti jelleggel – nem szó szerint idézem most –, amíg a végleges meg nem születik. Hát hogy lehet élni úgy egy országban, hogy maga az első számú dokumentum is bevallja magáról, tudják, ez még nem az igazi, ez csak ilyen elő, átalakítás, előétel vagy a nyitány? Majd lesz egy igazi főfogás vagy fő előadás, vagy lesz néhány nagy tétele is ennek a zeneműnek, de tudják, ez még csak a nyitány. Így nem lehet. Tehát én azt állítom, hogy ez az átmenetiség jellemezte a mögöttünk hagyott húsz évet. Múlt meg a jövő egyszerre volt jelen. Visszahúzott, előrementünk, megint visszahúzott, megint előre. Ennek véget kell vetni, érdemes azt mondanunk, hogy egy átmeneti korszakot lezártunk. Ennek szimbolikus aktusa lehet, hogy az 1949-ből datálódó alkotmányt egyébként egy új törvénybe foglaljuk, vagy helyette egy új törvényt fogadunk el, amely a népfelség elvére épül, és úgy, mint a lengyel vagy a legtöbb alkotmány, tartalmaz egy szép, az adott nemzetnek a méltóságát, öntudatát és önbecsülését is kifejező, a nemzet egységét megfogalmazó mondatokat. Ez elvárható egy alkotmánytól.

- A lengyel alkotmány, a lengyel alkotmány vallásos jellegű.
- Nem. A lengyel alkotmány egy mestermunka szerintem. A lengyel alkotmány ebből a szempontból mestermunka, mert arról beszél, hogy az alkotmány azért jött létre, hogy a szépséget, a jóságot, tehát ami az emberi élet boldogságát elősegíti, azt szolgálja, és ebben mindenki osztozik Lengyelországban. Függetlenül, hogy ezeket az értékeket a Jóistentől vagy más forrásokból vezeti le.

- És ez benne van az alkotmányban?
- Hát hogyne! Hát ez – még egyszer mondom – az alkotmány a nemzeti egységnek a szimbóluma.

- Ez rendben van, nem olvastam a lengyel alkotmányt, csak a sajtókommentárokat az Ön megjegyzéséről, és abban az volt benne, azokban az volt benne, hogy, hogy az értékeket Istentől vezeti le.
- De én mindig szoktam Önnek mondani, hogy vigyázzon, mert a kollégái között vannak, akik hazudnak.

- Na jó, ugorjunk! Én a kollégákat megvédem, de ugorjunk. Tehát Moszkvában járt, és találkozott, illetve egy nem hivatalos találkozó volt, Vlagyimir Putyin miniszterelnökkel, aki az Egységes Oroszország Párt, kormányzópárt elnöke, a párt kongresszusán.
- Egy nagyon érdekes konstrukcióban, mert Vlagyimir Putyin az Egységes Oroszország Pártnak elnöke, de nem tagja. Mindig tanul az ember valamit.

- Ezt én nem tudtam. Tényleg nem tagja? Na, most elállt a szavam egyszerűen.
- Volt a magyar párttörténetben egyébként hasonló, úgy emlékszem, hogy a Kisgazdapárt történetében fordult az elő, hogy amikor belülről nem tudtak hozni igazi vezetőt, ezt úgy hívták, hogy „fedezőnévre” van szükség, a két világháború közötti időben, akkor kívülről hoztak elnököt.

- De azért nem egészen ez a helyzet, mert ez az ő pártja. Tehát ez kezdetben úgy is jött létre.
- Hát igen, csak ugye a bonyolultság abból fakad, hogy akkor ő elnök volt, és a köztársasági elnökök nem szoktak pártoknak a tagjai lenni. Sőt, ha korábban tagjai voltak egy pártnak, akkor, ha elnyerik a köztársasági elnöki hivatalt, akkor inkább kilépnek a pártokból, hogy mindenki elnökeként tudjanak működni. Azt hiszem, hogy innen eredhet a dolog.

- Na, és Ön a Néppárt, az Európai Néppárt alelnökeként volt ott? Sok külföldi vendég volt.
- Hát nézze, de is, inkább azt mondanám, ugye nem tudom magam kettévágni, én a Fidesz elnöke vagyok és az Európai Néppárt alelnöke is. Ha elmegyek valahova, ott egyszerre mind a két felem eljön velem, a meghívólevelet is úgy kaptam egyébként, a meghívólevelet az orosz parlament elnöke küldte egyébként, aki főtitkára ennek a pártnak, úgy küldte, hogy meghívom Önt, mint a Fidesz elnökét.

- Igen?
- Igen.

- Szóval, a találkozón miről volt szó?
- Hát mindenről.

- Tényleg? De milyen hosszú volt?
- Hát hosszú, alapos volt.

- De úgy, hogy több mint fél óra?
- Hát több, igen. Annál több, persze.

- Egy óránál is több?
- Hát az talán nem, de nem futballmérkőzés ez, hogy az ember stopperolja az időt. Hogy van egy ilyen tárgyalás? Hogy mind a két fél akar valamit mondani, az ember fölkészül, pontokba szedi. Nekem is megvolt a magam öt-hat pontja, amiről mindenképpen akartam beszélni.

- Én azt képzelem, hogy Ön…
- És azokon én végigmentem.

- ... azt szeretné mondani, hogyha nem is direktben, mert ugye magyarázkodni ki szeret, hogy, hogy nem kell félni attól, hogy a Fidesz a magyar-orosz kapcsolatokat el akarja rontani. Szerintem ez...
- Hát nézze, azt gondolom, hogyha a két ország méretét egymás mellé teszi, a két ország gazdasági adatait egymás mellé teszi, majd utána azt mondja Oroszországnak, hogy nem kell félni, hát kicsit mulatságos volna.

- Na jó, de...
- Ezért nem is mondtam ilyet.

- De Oroszországban, olvastam az orosz sajtóban, ami keveset írnak Magyarországról, abból az derül ki, hogy ők azt gondolják, hogy nekik a szocik a barátaik, és a Fidesz meg az ellenfelük.
- Ez egy nagyon nehéz, illetve nagyon izgalmas kérdés, amit most Ön föltett. Ugyanis ez a bizonyos párt, amelynek elnöke az orosz miniszterelnök, az Európai Néppárttal ápol kapcsolatokat. Nem tag, nem megfigyelő, de kapcsolatokat ápol. A mi politikai családunkból, Európából, Brüsszelből voltak ott a pártjaink is a kongresszuson. A CDU, a francia kormányzópárt, a bajor kormányzópárt, tehát a konzervatívok. És maga a párt, tehát ez az Egységes Oroszország Párt is konzervatív pártnak nevezi magát. Ez egy hosszú, inkább értelmiségi beszélgetés, hogy mitől konzervatív, orosz konzervatív, hangsúlyozva, hogy fontos a jelző: nem másolnak senkit, saját kultúrát építenek fel ebből a szempontból, de alapvetően konzervatív. Tehát nem a Szocialista Internacionáléhoz keres kapcsolatot, nem odatartozik, hanem inkább a néppárti világhoz, annak orosz verzióját képviselve próbál dolgozni. Úgyhogy ez egy közkeletű vélemény itt Magyarországon, ami nyilván abból fakad, hogy az orosz kapcsolatok negyven éven keresztül a magyar kommunisták kezében voltak, és nyilván ők jobban ismerik az orosz felet, vagy több személyi kapcsolattal rendelkeznek, és hát nyilvánvalóan nekik vannak jobb kapcsolataik. Ez egy, mondjuk egy logikus sztereotípia, ami sokáig élt a magyar közgondolkodásban. Na ennek igyekeztem most véget vetni, szerintem sikerrel. Tehát ez a múlt. Ha így is volt, ez ma már a múlt.

- És energiaügyekről beszéltek? Mert azt mondta, mindenről. Hát ugye ez nagyon fontos.
- Hát, nézze, ugye azért egy alkotmányos alapokon álló ember, mint jómagam, azért ilyen helyzetekben óvatosan kell, hogy viselkedjen. Ugyanis én egy ellenzéki pártot vezetek. Most egy dolog, hogy itt már mindenki úgy veszi, mi is úgy kezdtük itt a beszélgetést, mintha már a választási kampány megindult volna, sőt mi több, sokan úgy beszélnek, mintha már lefutott volna, ugye, és már előre oda akarják adni borítékolva a győzelmet, amit én a róka és a holló meséjével érzek analóg helyzetnek. Tehát én ezt mindig visszautasítom. A harcot meg kell vívni, a választást meg kell nyerni, azt nem adják oda ingyen. Én még olyat sosem láttam, hogy a jobboldal Magyarországon iszonyatos mennyiségű munka nélkül tudott volna bármilyen eredményt elérni. És ha valaki azt hiszi, hogy munka és küzdelem nélkül most választást tud nyerni, akkor nagyon téved. Zárójel bezárva. De a dolog lényege, hogy énnekem nincs fölhatalmazásom ma a magyar választópolgároktól, hogy a magyar állam nevében, a magyar állam és az orosz állam kapcsolatairól bárkivel megállapodjak. Tehát vékony a mezsgye, amin közlekedni kell, mert elő is kell készíteni az orosz–magyar kapcsolatokat arra az időszakra, hogyha megnyernénk a választást, és megkapnánk az emberek bizalmát, de nem szabad túlmenni azon a határon, amit a mostani alkotmányos helyzetem lehetővé tesz. Tehát én sok kérdést vetettem föl, de igyekszem ilyen tárgyalásokkor – ha nyugatra, ha keletre megyek...

- Mielőtt kiment volna, azt mondta, hogy húsz év alatt energiafüggetlenséget kell elérni. Ebből az aspektusból kérdezem, hogy mit mondott Putyinnak.
- Hát hogy igen, tehát ez így van, és az oroszok még, most meg fog lepődni talán egy pillanatra, de segíteni fognak.

- Tényleg?
- Hát hogyne! Hát nézze, hogyan lehet energiafüggetlenséget elérni?

- Na, hogy lehet?
- Ugye, a mostani egy lábon álló, csak a gáztól függő magyar energia-fölhasználást, ahogy divatos szóval mondják az okosok: diverzifikálni kell, tehát sokszínűsíteni kell. Ennek számos eleme van. Az egyik ilyen elem például a nukleáris energia. Ugye, Pakson van egy blokk, amit föl kell újítani. A parlament már döntött arról, hogy új blokkot is kell építeni. Az egy orosz típusú erőmű. A fölújítást sem tudjuk megcsinálni az oroszok nélkül, ha újat akarunk építeni, sem tudjuk őket kihagyni belőle szerintem. Tehát például a gáztól való függetlenség – az egy külön kérdés, hogy mikor, hogyan, van-e rá pénzünk, milyen konstrukcióban, de – egyik nagy nemzetgazdasági vállalkozásában valószínűleg az oroszok részt fognak venni. Holott egyébként maga ez a beruházás a tőlük való, illetve az ő gázuktól való függést fogja majd enyhíteni. És még számos ilyen példát tudnék mondani. Tehát a magyar politika provinciális, ha megengedi, hogy ezt mondjam. Feketében, fehérben gondolkodik, nincs érzéke az árnyalatokhoz, ami alapvetően a tudatlanságból fakad. Azt gondolja, hogy vagy így van, vagy úgy. Nem látja, nem tudja befogadni ma a világnak azt a sokszínűségét, a megoldásoknak azt a széles tárházát, ami egyébként honos a világban. Valahogyan túlságosan saját cipője orrát nézi, mindent a magyar pártküzdelmeknek a koordinátarendszerében értelmez, és nem veszi észre, hogy közben egyébként milyen új irányok, nagyobb vonalú, nagyobb ívű megoldások születnek a világban, például energiaügyben is. De az energiaügyből az amerikaiakat sem fogjuk kihagyni, mert nekünk kell modern alternatív energiaforrás is, s annak a technológiáját ma a németek meg az amerikaiak uralják elsősorban. Nekünk technológia transzferekre lesz majd szükségünk. Tehát velük is meg kell állapodni valamilyen, az új alternatív energiák műszaki megoldásait magába foglaló nagyobb befektetésekről Magyarországon. Amit döntően magyar kézben kell tartani, és amely szintén csökkenti majd a függésünket a hagyományos, és így elsősorban Oroszországból érkező energiától.

- Elnök úr, mi olyan földhözragadtak vagyunk, hogy azt el se tudom mondani, különösen mi újságírók, ezért megkérdezem, hogy abban az esetben, ha még lesz tévéadás akkor, amikor a választási kampány tetőfokára hág...
- Hát ellenállásban, ellenállásban maguk jók. Én jól emlékszem, '88-ban is jól csinálták, dejavue érzés van. Igaz, hogy a maguk torkára odatették a kést, de '88-ban, '89-ben is jól harcoltak. Tehát én a Magyar Televízió miatt, bár okom éppen lehetne rá a parlamenti döntés után, azért igazából nem aggódom. Régi szamizdatos civil kurázsi kell, hogy kihúzzák valahogy a választásokig.

- ... hát az se volt könnyű, de hát tévéadást csinálni kicsit komplikáltabb.
- Menni fog az, csak húzzák ki a választásokig.

- Ha mondjuk lesz, akkor Ön leül, de nem erről akartam igazán beszélni, hanem arról, hogyha lesz még olyan, akkor Ön leül vitatkozni Mesterházy Attilával, hogyha kihívja Önt egy ilyen tévévitára?
- Hát de hol vagyunk még ettől? Majd...

- Hát, hogyha ő lesz a...
- Majd meglátjuk, messze van ez még.

- Akkor még egyetlen kérdésem volna ezzel kapcsolatban, hogy ami majd messze van, hogy két dolgot mond Elnök úr a gazdasági ügyekről. Az egyik az, hogy ezt a költségvetést át kell írni.
- Oroszországot befejeztük?

- Hát, hogyha kívánja, beszélhetünk még Oroszországról.
- Mert azért egy kis polémia volt itthon egy ügyben, azt nem érintettük, én azt előhoznám azért. Tehát én azzal a szándékkal mentem, ezt most megismétlem, hogy rendezzük az orosz– magyar kapcsolatokat. Ugyanis ma az orosz–magyar kapcsolatok számos helyen zavarosak. Ha most mondania kellene Önnek vagy bárkinek Magyarországon néhány ügyet ebből a témakörből, akkor olyan ügyeket mondana, amelyek rendezetlenek, zűrösek, zavarosak. Emfesz…

- Ki a tulajdonosa...
- Emfesz. Emfesz össze-vissza, a magyar pénzügyminiszter belekavarva, ugye. Letartóztatott tiszt vagy letartóztatott igazgató megvádolja a pénzügyminisztert, hogy ő már korábban ki akarta venni a kezéből a vállalatot. Egy magyar pénzügyminisztert! Egyik dolog. Ingatlan-eladás, kereskedelmi kirendeltség Moszkvában, sokmilliárdos korrupció, a MOL-ban van ugyan orosz részvétel, de nem jegyzik be azt a részvénystokkot, ezért benn is vannak az oroszok, meg nincsenek is benne. Szóval csupa zavaros, rendezetlen dolgot látok. Hát az a dolog, hogy Veres János van kijelölve az Oroszországgal, keleti kapcsolatokért felelős emberként a kormányban, ez mindent elárul.

- De azért megmondom őszintén, hogy a…
- Tehát itt szerintem…

- ... az Emfesz. Én nem venném azt készpénznek, amit az Emfesz igazgatója mond a Veres Jánosról.
- Én nem azt mondtam, hogy készpénznek veszem, mert ha annak venném, akkor ennél sokkal durvábbakat kellett volna mondanom. Csak annyit akartam mondani, hogy zavaros helyzetek, zavaros ügyek, átláthatatlan, tisztázatlan helyzetek, és én azt gondolom, hogy az orosz–magyar kapcsolatokat egy XXI. századi típusú kapcsolatokká kell alakítani. Világos, egyszerű, közvetlen, átlátható kapcsolatokká. Ennyit akartam csak mondani orosz ügyben, bocsánat, ha még ezt nem érezte tolakodásnak, remélem.

- Nem, rendben van. Hát ez érdekesebb volt, mint amit én akartam kérdezni. Azt majd egyszer megkérdezem máskor, Elnök úr. Köszönöm szépen!


orbanviktor.hu

« vissza

Orbán Viktor miniszterelnök szombat délelőtt az Országházban fogadta Andrzej Duda lengyel köztársasági elnököt - közölte a miniszterelnok.hu-val Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár.
A magyar diplomácia elérte céljait - így értékelte az Európai Unió és Törökország között létrejött megállapodást Orbán Viktor miniszterelnök péntek délutáni brüsszeli sajtóértekezletén.
Magyarország nem szereti, ezért nem támogatja a kettős mércét senkivel, így Lengyelországgal szemben sem - jelentette ki külföldi újságírók kérdésére Orbán Viktor miniszterelnök pénteken, az Európai Unió állam- illetve kormányfők brüsszeli csúcstalálkozójának második napján.


  • Orbán Viktor, 52 éves
  • Jogász, tanulmányait az ELTE-n végezte. Oxfordban politikai filozófiát hallgatott.
  • Nős, felesége Lévai Anikó
  • Öt gyermekük van: Ráhel, Gáspár, Sára, Róza, Flóra
  • A Fidesz elnöke, a Kereszténydemokrata Internacionálé alelnöke

Tovább

© Minden jog fenntartva, 2010