- Ez a Közbeszéd, jó estét kívánok. Mai adásunkat rendhagyó módon nem Budapestről, hanem székelyudvarhelyi stúdiónkból közvetítjük felvételről. Vendégem pedig Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, aki elkísérte kampányzáró körútjára Tőkés Lászlót, aki a vasárnapi romániai európai parlamenti választáson független jelöltként indul. Jó estét kívánok, köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat elnök úr.
- Köszönöm szépen, hogy itt lehetek.

- Ön elsősorban azt mondta az elmúlt napokban, hetekben, hogy nem Tőkés László mellett kampányol. Pedig emiatt elég sokan bírálták a magyar kormány részéről és az RMDSZ részéről is. Kérdezem én, hogy akkor mi mellett, ki mellett kampányol, minek érdekében, kinek érdekében, és miért vállalta még akár a támadásokat is?
- Tőkés László püspök, ráadásul egy történelmi személyiség. Ha 1989-ben nem áll bátran az emberek élére Temesvárott, akkor Románia ma nem tagja az Európai Uniónak. Tehát egy ilyen történelmi személyiségnek, ráadásul egy magasabb küldetést, egy magasabb hivatást teljesít, magamfajta kampányolókra általában nincs szüksége. Viszont az erdélyi magyaroknak szüksége van valamire. Arra a meggyőződésre, hogy ez egy fontos választás, és arra a hitre, hogy érdemes elmenni minél nagyobb számban, és ott lenni vasárnap a választási helyiségekben.
Ezért én Tőkés püspök úrral körbejárván az itt élő magyarokat, mindenkinek azt az üzenetet szeretném átadni, hogy feltétlenül menjenek el, és szavazzanak vasárnap. Egy kisebbségi nép ereje az a választásokon mutatkozik meg elsősorban. Ha alacsony a részvétel, az azt jelenti, hogy gyengülünk, elfogyunk, lemondunk, beletörődünk. Ha többen veszünk, ha sokan veszünk részt, esetleg többen is, ami kívánatos egyébként, mint a többségi nemzet, az azt mutatja, hogy élünk, megvagyunk, terveink vannak, várunk valamit a jövőtől, és nem adjuk fel. Na erre biztatnám az itt élő magyarokat.

- A székelyföldi Baróton ön azt mondta, hogy Tőkés László az egyetlen olyan ember a Kárpát-medencében, aki a magyarság egységét képviselni tudja. Na most az RMDSZ ugyanezt mondja, az RMDSZ politikusai, hogy az RMDSZ képviseli a romániai magyarság egységét, és aki nem rájuk szavaz, az a megosztás mellett teszi le a voksát. Elég nehéz helyzetbe kerülnek akkor így az erdélyi magyarok, akik a közvélemény-kutatások szerint valóban az egység mellett vannak.
- Én nem hiszem, hogy nehéz helyzetbe kerülnének. Az erdélyi magyarok elegendő, ha a szívükre hallgatnak, és akkor tudni fogják, hogy ki az ő emberük. Én ez ügyben nem is akarom őket befolyásolni. Hát felnőtt emberek élnek itt, el fognak menni, aztán majd meghozzák a maguk döntését a választáson. Ez egy szabad európai demokratikus ország, és az itt élő magyarok is lelkükben szabadok, és nem nagyon tűrik, hogy bárki megmondja nekik, hogy mit cselekedjenek. Az itteni pártvitákban meg egyébként nem szívesen süllyednék bele, ha megengedi. De szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy az a szó, hogy független, ugye Magyarországon lejáratott, és álságos szó is odahaza, de itt azért mást jelent.
Itt azt jelenti, hogy kiáll egy ember, és függetlenül hatalmi megfontolásoktól, pártérdektől, taktika, ügyeskedésektől képviseli a közösség érdekeit. Ez egy nagy, széles, sodró erejű erdélyi - mondjuk úgy - egyházi politikai hagyomány. Itt a püspökök, ha a népük helyzete megkívánta, mindig fölszólaltak. Sohase pártszínekben, sohasem pártok érdekében, sohasem a maguk egyéni érdeke miatt, hanem az általuk képviselt nép érdekében. Márton Áron földjén vagyunk, annak a legendás magyar püspöknek a földjén, aki a legnehezebb történelmi időkben pártoktól, politikusoktól függetlenül fölállt, és beszélt, amikor a népe érdeke ezt megkívánta. Ezt a hagyományt folytatja szerintem Tőkés László. Ezért nem is értem ezeket a vitákat. Egy dolog, hogy nem is szeretem őket, ez most kevésbé fontos, mert nem ízléskérdésekről vitatkozunk, hanem nem is értem.
A püspök fölöttünk áll, Tőkés László történelmi személyiség, aki szerintem nem csak az itt élő magyar pártok, hanem a teljes kárpát-medencei magyarság pártokba szerveződött erői fölött áll, egy másik dimenzióban létezik. Ahogy tetszik, szabad, tehát nem terhelik olyan megfontolások, amik a magamfajta, a politikai élet napi taposómalmába bevonódott embert szükségképpen megterhelnek. Tágasabb, szabadabb, erősebb nálunk, és fölöttünk áll.

- A kampány során többször beszélgettem helyiekkel, és egy kicsit számomra olyan ez, mint a kamaszlány esete a válóperes bíró előtt, mintha dühösek lennének a szülőkre, hogy miért kényszerítik őket arra, hogy válasszanak édesapa vagy édesapa között, hiszen ők a szülőket egyszerre szeretik. Mind a kettő fontos számukra, és a család egysége fontos számukra. Hogyha érti a hasonlat lényegét.
- Hát hogyne, de a diktatúrákkal szemben a demokráciának az a lényege, hogy a család egysége, és szeretete beszélgetéseken, vitákon, közös terveken keresztül alakul ki. A diktatúra hangulata az, amikor azt mondják az embernek, nem kell választanod. Majd én megmondom neked, ki képvisel téged. Én megmondom helyetted, neked mi a jó. Te ne gondolkodj, te ne mérlegelj, te ne dönts. Majd én megmondom. Én sem ilyen családba, sem ilyen politikai rendszerbe nem szeretnék élni. Azt a családot, azt a politikai rendszert kedvelem, ahol az ember szabad, ahol meg lehet beszélni a dolgokat. Ahol szóba lehet hozni a legfontosabb közös ügyeket. És utána egyet lehet érteni. Én az egyetértést, meg az összefogást rendkívül fontosnak tartom. De nem a vita helyett, nem a beszélgetés helyett. Nem az álláspontok tisztázása helyett, hanem utánuk.

- Egyébként erdélyi látogatása során mi a tapasztalata? Az itt élőket mennyire érdekli az európai parlamenti választás? Mondjuk összehasonlítva egy parlamenti választással, vagy egy helyhatósági választással?
- Nézze, minden népnek van elitje. Az elit az vagy betölti a küldetését, vagy nem. Elit alatt most azt értem, akiknek az a dolguk, hogy távlatosabb összefüggésekben gondolkodjanak, és kiálljanak az emberek elé, és elmondják, hogy egy-egy közös cselekedetnek vagy tettnek, vagy annak elmulasztásának milyen következményei lesznek. Ilyen értelemben azt hiszem, hogy egyre többen értik meg itt, hogy valójában nem pártok és személyek között kell választaniuk, hanem egy szószólót kell küldeniük az itteni magyarság sorsának szempontjából egy fontos, és befolyásos helyre, Brüsszelbe. Tehát egy olyan igaz magyar embert, aki bátran feláll, aki nem ijed meg sem a saját árnyékától, sem mások árnyékától. Aki nem mérlegel, nem fontolgat, nem taktikázik, hanem kiáll, és elmondja, hogy mi a magyarok érdeke. Szerintem az a gondolat, hogy egy ilyen emberre szükség van, hogy ennek meg kell történnie, és ez érdeke az itt élő magyaroknak, ez egy erősödő gondolat.
Nézze, én szoktam minden fajta példákat előhozni, hogy ez mennyire jut el az emberek fülébe, ezt nem tudom önnek megmondani. De ha körülnézünk Európában, akkor azt látjuk, hogy az olyan népek, mint az erdélyi magyarok, legyen szó a katalánokról, Olaszországban élő Dél-Tirolban lakó osztrákoktól, Finnországban élő svédekről, ott mindenhol az a megfigyelés, hogy az ilyen, mondjuk úgy, hogy többségi nép által körülvett területek, és kisebbségek általában magasabb számban, magasabb arányban mennek el a választásra, mint a többségiek. Azért, mert ők tudják, hogy nekik igazán fontos. A politika, a döntés, a választás mindig annak fontos igazán, aki a gyengébb pozíciójában van.

- Kérdés az, hogy miért érzik-e vajon az erdélyi magyarok az európai parlamenti választások tétjét? Önök például mit kommunikálnak feléjük?
- Én azt próbálom elmondani az itt élő magyaroknak, hogy senki sem fogja helyettük elmondani azt, ami az ő sorsuk szempontjából fontos. Tehát Brüsszel az a hely, ahol a magyar ügynek támogatást lehet szerezni. Ha van olyan ember, aki erre képes. Ma egyébként a nemzetközi politikában messze legismertebb, a nemzetközi közéletben Washingtontól Brüsszelig messze legismertebb ember, akinek a leginkább nyom a latba a szava, akinek a hangjára leginkább odafigyelnek, az ma Tőkés László. Tehát, ha azt akarják, hogy az autonómia, ami szerintem az első számú nemzeti ügy ma az egész Kárpát-medencében, ha azt akarják, hogy az autonómiának hiteles, erős, meggyőző képviselője legyen a nemzetközi porondon, akkor válasszanak olyan embert, aki ennek a kérdésnek megfelelő súlyt és tekintélyt tud adni.

- Hogyan látják egyébként Tőkés László támogatottságát? Ugye körülbelül 2,8 százaléknyi szavazatot kellene összegyűjtenie vasárnap.
- Ez az egyetlen negatív tapasztalatom itt Erdélyországban. A kishitűség az a kelleténél szerintem nagyobb teret hódított meg. Másképp fogalmazok. Ha az ember fölveszi az ultiban a tíz lapját, és ászok meg királyok vannak a kezében, akkor ne akarjon betlit játszani. És a magyar politika odahaza is egyébként, és ez valahogy átszivárgott a határokon errefelé is, állandóan betlire játszik. Pesszimista, magyarázkodó, már eleve vereségről beszél, önfeladó. Ez most magyarul azt jelenti, hogy arról beszélnek, hogy nem leszünk elegen, senki sem fog bejutni, és így tovább.
Hát, kérem, van 1 millió 100 ezer szavazásra jogosult erdélyi magyar. Ez bőven elég ahhoz, hogy nem egy, nem kettő, hanem akár három képviselőt is bejuttassanak. Tehát nem arról kell beszélni, sopánkodni, összezsugorodni, merjünk kicsik lenni módjára sápítozni, hogy uram bocsá’ mi fog történni, ha nem megyünk el elegen. Majd ráérünk gondolkodni, ha a baj bekövetkezett. Nekünk nem a betlire kell játszani, hanem azt kell mondani az erdélyi magyaroknak, meg a budapesti magyaroknak is, ha eljön a pillanat, akkor fogjunk össze, álljunk ki. Értsük meg, hogy ez fontos, és menjünk el. És ultit játsszunk, vagy ha lehet, akkor inkább durchmarsot.

- De a tény az igen, hogy az arányaiban az erdélyi magyaroknak többen kell hogy elmenjenek, mint a románoknak arányaiban nyilvánvalóan.
- De nem az arányok az érdekesek, tetszik tudni, hanem az abszolút szám. Én figyelem itt az erdélyi közéletet, itt röpködnek a százalékok. Azt mondják, 2 százalék, ön is mondja 2,8. De minek a 2,8, minek a 2 százaléka? Ezek teljesen értelmetlen, hogy mondjam, a normális, természetes emberi gondolkodást összezavaró, természetellenes kalkulációk. Van körülbelül 1 millió 100 ezer magyar ember, akinek itt Erdélyben van szavazati joga. Az a feladatunk, hogy minél több ember számára tegyük világossá, hogy az ő szava, az ő döntése, az ő részvétele fontos. És kérjük meg őket, menjenek el.
A siker mércéje az én számomra mindig az egy választáson nem az, hogy megnyerjük vagy nem. Persze az egyik az jobban esik az embernek, mint a másik, de a siker mércéje igazán az, hogy mennyire érezzük még magunkat egy közösséghez tartozónak. Mennyien megyünk el választani. Én azt javaslom minden erdélyi politikusnak, hogy próbáljuk ezt a szempontot szem előtt tartani, és akkor az egész európai választás hirtelen ebből a provinciális, térdig sárban járó tempójából ki fog szabadulni. És meg fogjuk látni a nagyszerűségét annak a munkának, amit végeznünk kell.

- Úgy fogalmazott ön, hogy a támogatottság tekintetében pesszimista egyedül, és hogy talán ennek az oka kizárólag az, hogy kishitűek az itt élő magyarok?
- Nem a támogatottság, hanem az efféle politika tesz engem kishitűvé. Vagy az e fajta politikában kifejeződő kishitűség az egyetlen negatívum, hogy erről beszélünk. Nézze, most is legalább három perce beszélünk arról, hogy uram bocsá’, mi lesz, ha rossz lesz.

- Különböző forgatókönyvekről beszélnek. Ez tény, nyilvánvalóan az a célja az erdélyi magyarságnak, hogy minél több képviselő bekerüljön az Európai Parlamentbe.
- Akkor mondjuk azt, hogy menjenek el.

- De van egy olyan forgatókönyv is, ugye valóban erről lehet leginkább hallani a sajtóban, hogy nagy eséllyel Tőkés László és az RMDSZ úgymond kiüti magát az Európai Parlamentből.
- Ez kinek a forgatókönyve? Ez itt a kérdés. Ez nem egy magyar forgatókönyv. Ez lehet egy román forgatókönyv. Vagy lehet olyan embereknek a forgatókönyve, akiknek nem fontos a magyarok sikere. De akinek fontos a magyarok sikere, azoknak nem ez a forgatókönyve. A mi forgatókönyvünk nem ez. A mi forgatókönyvünk az, rávesszük az embereket arra, hogy vállalják a részvételt. Én mindenhol elmondom, hogy a szabadság nem azt jelenti, hogy mások nem szólhatnak bele az életünkbe, meg a közös dolgainkba. A szabadság azt jelenti, hogy mi magunk beleszólunk. Ha nem szólunk bele, nem vagyunk szabadok, mert valaki másra hagyjuk a döntést. Ez a mi forgatókönyvünk, ez a magyar, ez a nemzeti forgatókönyv.

- Egyébként az erdélyi magyarok milyen szövetségesekre, kikre számíthat az Európai Unióban? Hiszen minden tagállamnak megvan a saját baja. Belgium például éppen kettészakadás előtt áll, a flamand probléma előtt. Tehát mindenkinek megvan a maga baja. Erdélyi magyarok kikre számíthatnak?
- Nézze, ha vetünk egy pillantást arra, hogy mi történik ma Brüsszelben az Európai Parlamentben, akkor azt látjuk, hogy már egy olyan parlament létezik, ahol a Kárpát-medence különböző államainak területén élő magyarok egy frakcióhoz tartoznak. Itt a magyarországi magyarok, a kis magyarországi magyarok, ezek a mieink, Szájer József, és Schmitt Pál vezetésével, és a felvidéki magyarok már ott ülnek az Európai Parlamentben, és egy magyar csoportot alkotnak. Hozzájuk csatlakozhatnak majd most az Erdélyből érkezők. Tehát alakul egy európai magyar képviselőcsoport. Egymásra számíthatunk elsősorban.

- Az erdélyi magyarság célja az autonómia elérése. Az eddigiek fényében mekkora esélyt lát erre?
- Én 17 év óta tartom ezt a kérdést a legfontosabb nemzeti kérdésnek. Az autonómia Európában az egyik legsikeresebb intézmény. A legtöbb nemzetek között feszülő ellentétet az autonómia intézményén keresztül sikerült megoldani. Ha egy pillantást veszünk Korzikára, vagy Katalóniára, vagy Baszkföldre, vagy éppen Dél-Tirolra, és sorolhatnám tovább Európa sikeres területeit, azt látjuk, hogy az autonómia - amikor megadják egy nagy számú közösségnek azt a lehetőséget, hogy a saját ügyeit maga intézze, kiterjedve az egészségügyre, oktatásra, kultúrára, időnként a közigazgatásra, valahol még a rendfenntartásra, és az igazságszolgáltatásra is, gazdasági kérdésekre, adózásra -, nos ez a lehetőség tesz erőssé egy országot. Ez a lehetőség szelídíti meg a többség és a kisebbség közötti ellentéteket, és eszi közös hazává azt az országot, ahol egyébként különböző nemzetekhez tartozó népek élnek.
Ráadásul az autonómia vastagabb kenyeret is jelent. Ha megnézi ön Európa gazdasági térképét, azt fogja látni, hogy Európa legsikeresebb gazdasági területei éppen azok a területek, amelyeket autonómiának nevezünk, Katalónia, Dél-Tirol, sorolhatnám tovább. Tehát itt nem csak arról beszélünk, hogy az autonómia fontos a léleknek, hogy ne mások döntsenek a mi földünkön a mi ügyeinkben. Meg nem csak az egészségügynek, kultúrának, oktatásnak fontos, vagyis, hogy mondjam, az ember életkörnyezetét meghatározó területek szempontjából fontos az autonómia, de a gazdaság szempontjából. Ha azt akarjuk, hogy legyen munka, mindenki dolgozhasson, aki egyébként munkából szeretne megélni, hogy tisztességes bér legyen, hogy versenyképes legyen a termék, a vállalat, ahol dolgozom, amit előállítok, akkor az autonómia jó válasz ezekre a gazdasági kérdésekre.

- Autonómiának egyébként többféle formái léteznek. Ön melyik mellett áll ki egyértelműen?
- Minél szélesebb, annál jobb.

- És nyilván ez a cél, de reálisan mekkora esélyt lát erre, hogy valóban lesz autonómiája az erdélyi magyaroknak?
- Látja, megint két magyar beszélget, és azt tudom önnek mondani, akarnunk kell, hogy legyen. Ha összefogunk, akkor a Délvidéktől Felvidéken át Erdélyen keresztül a magyar ügy, mert itt nem egyszerűen Erdélyről van szó, van egy európai magyar ügy. Mi vagyunk a legnagyobb lélekszámú kisebbség Erdélyben, a történelmünk így alakult, a XX. század így gyalogolt rajtunk végig. Tehát leszakadt nemzetrészeink vannak, és mindenhol, ahol magyarok élnek, meggyőződésem, hogy minél szélesebb, és minél mélyebb autonómia jelenti a megoldást. De senki nem fogja ezt nekünk odaadni. Ezért ki kell állni. Ha kiállunk érte, ha érvelünk mellette, ha harcolunk érte, akkor meglesz.
Ha azt várjuk, hogy más ajándékba, karácsonyi ajándékként, vagy a húsvéti nyuszitól érkező csomagként postázza majd a számunkra, akkor tévedünk. Tehát ki kell állni. Én a magyar politikának is mindig, a magyar külpolitikának is azt tartottam a helyes vezérfonalának, hogyha a magyar politika világosan kiáll. Nem ő találja ki az autonómiát, mert megvannak a választott képviselők Erdélyben is, Felvidéken is, Délvidéken is. De ha ők megfogalmazták az autonómiát, akkor a mindenkori budapesti kormányzatnak nemzeti kötelessége, hogy a határon túli magyarok által kidolgozott autonómiák mellett kiálljon, és a nemzetközi porondon is azt képviselje.

- Térjünk át magyarországi történésekre, belpolitikai kérdésekre.
- Azt vegye tekintetbe, legyen olyan kedves, hogy én most már lassan tíz napja nem voltam Magyarországon, mert Washingtonból idejöttem, és még innen is Párizsba megyek tárgyalásra, pénteken fogok hazaérkezni.

- Én mondom, hogy mi történt, és mi történik, úgyhogy csak reflektálni kell rá. Mialatt ez a beszélgetés zajlik, javában tart az országos sztrájk. Tiltakoznak, beszüntették a munkát a vasutasok, a buszvezetők, pedagógusok, különböző áramszolgáltatók munkatársai. Bár Nyugat-Európában elég gyakori, de azért azt gondolom, hogy Magyarországon ritka, hogy a civil szféra ilyen széles köre összefogjon. És nem konkrét munkaügyi kérdések érdekében, hanem társadalompolitikai célokért szállnak síkra. Mekkora sikert jósol a civil szférának? Kérdezem ezt annak fényében, hogy azért a politika mintha egy kicsit alulbecsülte volna eddig a civil szféra érdekérvényesítő képességét.
- Ha jól látom, akkor a magyarországi megmozdulások középpontjában mintha a társadalombiztosítási rendszer privatizálása elleni tiltakozás állna.

- Így van, a vasúti szárnyvonalak megszüntetése és a nyugdíjrendszer.
- Igen, de a legnagyobb jelentőségű ügy szerintem az, hogy az emberek nem akarják, hogy üzleti alapra helyezzék az egészségügyi ellátást Magyarországon. Nem akarják, hogy az általuk befizetett sok ezermilliárd forint az ne egy közös felelősségű gazdálkodás keretein belül maradjon, hanem valami ellenőrizhetetlen privát, alapvetően profit érdek szerint működtetett pénzalappá váljon. Én egyébként egyetértek ezzel a fölfogással. Szerintem nekünk nem a profit alapú biztosítások útját kell járni, hanem a nemzeti kockázatközösség útján kellene maradni. Ez az összefogásnak, az összetartozásnak, az egymás segítésének, a szolidaritásnak, ahogy mondják a tüntetők, a legfontosabb eszköze.

- A különbség talán annyi, hogy az emberek nem választott képviselőik útján tiltakoznak ezúttal, hanem igenis a sarkukra álltak, és ők fogtak össze.
- Nézze, mi van a bajok mélyén? A bajok mélyén az a helyzet húzódik meg, hogy amit a kormány akar, azt az emberek nem fogadják el. Amit az emberek akarnak, azt pedig a kormány nem hajlandó követni. Ezért a demokrácia megbicsaklott Magyarországon. Jól szokott működni egy világban, egy demokratikus világban a képviselőkön keresztül is a politikai élet abban az esetben, hogyha a kormány azt teszi, amire az emberek felhatalmazást adtak.
Magyarországon az a gond, hogy az embereket becsapták. Hazudtak nekik, félrevezették őket, s az emberek úgy érzik, hogy egész egyszerűen nem számít, hogy nekik mi a véleményük, hogy ők mit tartanak helyesnek. Mondjuk úgy, semmibe veszik őket. Márpedig az ő életükről van szó, húsba vágó kérdésekről. Tudják-e taníttatni a gyereket, hogyan fognak megélni. Ha meggyógyulnak, számíthatnak-e a magyar egészségügyi ellátásra, a pénz, amit befizetnek a költségvetésbe, hova kerül. Ezek a legfontosabb húsba vágó kérdések. És az emberek ezekben az ügyekben egyáltalán nem fogadják el, hogy semmibe vegyék őket. Előbb-utóbb megmozdulnak.
Én egy éve mondom azt, hogy így nem lehet Magyarországot kormányozni. A kormány minden törekvése meg fog bukni, el fog akadni. Egy országot az emberek ellenében nem lehet kormányozni, mert az a kormány mindig gyenge. Egy kormány ereje nem a miniszterek fogcsikorgató elszántságából fakad, hanem abból, hogy mennyi ember támogatja őket. Tulajdonképpen a választók ereje az, ami átszáll egy kormányzatra. Ha erről lemond a kormány, szembefordul a saját népével, hát abból előbb-utóbb olyan bajok keletkeznek, mint amilyenektől ma Magyarország szenved.

- Ön szerint a nyomásgyakorló akció sikerének árt, vagy használ, hogy egy politikai párt felvonul a sztrájkolók mögött?
- Nézze, ne engedjük, hogy természetellenes érvelések vegyenek rajtunk erőt. Az élet egy. Nincs jobb- és baloldali nyugdíjas. Nincs jobb- és baloldali áremelkedés. Nincs jobb- és baloldali gyógyszerár. A vizitdíjat sem érdekli különösebben, hogy ön, vagy akinek be kell fizetnie, merre húzó szívvel él, jobbra vagy balra húz a szíve. Ezek azok az ügyek, amelyek a mi egységes életünk fontos kérdései. Azt nem lehet elvárni senkitől, hogy maradjon csöndbe. Hát igenis, a pártok is mondják el a véleményüket. A civilek is mozduljanak meg, a szakszervezetek is fejtsék ki az álláspontjukat. Sőt, aki nem megy el tüntetni, annak is legyen véleménye a közértben, otthon, a munkahelyen. Hát egyben van az egész. Az természetellenes elvárás, hogy a magyar élet szereplői fontos ügyekben, egyik vagy másik részük, vagy szeletük maradjon csöndben.

- Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mindenesetre azt mondja, hogy innentől kezdve hiteltelenné válik az egész sztrájk, hogy a politika úgymond beavatkozott, és az is tény, hogy két-három szakszervezeti szövetség vissza is lépett éppen annak okán.
- Édes jó istenem, a magyar miniszterelnök beszél hiteltelenségről, és közben nem szakad le a mennyezet.

- Ennyi a reakció. Mindenesetre a politikatörténet, a szakszervezet, és a munkásmozgalmakat baloldali gyökerűnek tartja. Most viszont egy magát szocialista-liberális kormánynak valló intézkedések ellen tiltakoznak ezek a szakszervezetek egy jobboldali párt támogatásával mondjuk, hiszen a Fidesz az, aki felvállalta, hogy ott van a sztrájkolók mögött.
- Szolidárisak vagyunk, és leszünk is.

- Újra kell tanulnunk a fogalmakat, vagy ez most csak egy különleges helyzet?
- Akik az itt a kérdésben fölsorolt gondolatokat vallották eddig, azok csak az egyik iskoláját járták ki az európai politikai gondolkodásnak. A szakszervezetek azok nem baloldaliak. A szakszervezetek azok érdekképviseletek. A szakszervezetek nem attól teszik függővé, már egy jól kifejlett demokráciában a működésüket, hogy éppen baloldali, vagy jobboldali kormányok vannak hatalmon. Egy rendes országban ez egy lényegtelen kérdés. Tudok mondani önnek olyan országot, ahol a szakszervezetek többsége talán inkább jobboldali. De óvatosan.

- Talán a munkástanácsok.
- A szakszervezeteknek alapvetően keresztény hagyományaik vannak. A keresztény szakszervezetek Európában a teljes szakszervezeti mozgalomnak egy nagyon fontos szeletét jelentik. Van olyan ország, ahol ők vannak többségben. Tehát ezért azt mondani, hogy csak baloldali, tehát ideológiai szempontból csak ide, vagy csak oda kötődő szakszervezetek léteznének, nem igaz. A kép vegyes. Vannak keresztény szakszervezetek, vannak munkástanácsok, vannak baloldaliak, uram bocsá’, hát kommunista szakszervezetek is léteznek. De a munkájukat nem ez a szempont kell hogy befolyásolja, hanem az, hogy vannak tagok, akiknek az érdekeit képviselik.
Hát vannak emberek, akik utazni szeretnének. Nem akarnak beszorulni a falujukba, hogy a szárnyvonalak fölszámolása után ne tudjanak munkát találni, és ne tudjanak bekapcsolódni a civilizált életbe. Vannak emberek, akik meg akarnak gyógyulni, ha betegek, és nem akarják, hogy legyen egy szegényügyi, meg egy, a gazdagok számára fönntartott egészségügyi ellátás. Hanem azt szeretnék, hogyha már befizették a járulékot, akkor megkapják érte, ami jár. És ne mások profitját, zsebét dagassza, és növelje az ő általuk befizetett járulék.
Hát ez nem jobb- vagy baloldali kérdés. Nézze, egy családnak, akinek választania kell a tandíj miatt, hogy a két-három gyereke közül melyiket taníttassa, ami a legfájdalmasabb döntés, hát ettől a dilemmától szabadulni akar, és vissza akar térni oda, amikor Magyarországon a tehetséges, tanulni akaró gyerek mindegyike mehetett egy családból egyetemre és főiskolára. Ez egyébként az országnak is érdeke. Tehát ezekben a kérdésekben könnyű együttműködni a szakszervezetekkel, mert nem pártalapon fogalmazzák meg az álláspontjukat.

- Ön egyébként honlapján egy videóüzenetben, egy interjúban arról beszélt, hogy bízik abban, hogy fél-háromnegyed év alatt, ezt most idézem, el lehet érni a politikai változást Magyarországon, és nem kell ezzel 2010-ig, a következő esedékes országgyűlési választásokig várni. Sokat sejtető mondat. Kik érhetnek el politikai változást, és mit is jelent az ön olvasatában?
- Politikai változást mindig az emberek érnek el, és én ezt régóta mondom, nem csak egy hete, hogy Magyarország olyan helyzetben van, amikor szociális fordulatra van szükség. A szociális fordulatot a kormány nem hajlandó végrehajtani. Ezért Magyarország egyre mélyebb szociális válságba kerül. Itt most már nem politikai kérdésekről beszélünk, hanem a megélhetés kérdéseiről. Az emberek elveszítik a munkahelyüket, nem találnak új munkát, nem tudnak megélni a fizetésükből, nincsenek pénzügyi tartalékaik, és közben a rájuk nehezedő terhek egyre növekednek, amit nem a gazdaság tesz a nyakukba, hanem a kormányzat. Egy magát egyébként helytelenül baloldali mondó kormányzat viszi őket egyre inkább a létminimum alá. Ez elfogadhatatlan, ezen szerintem, változtatni kell. Én ezt szociális fordulatnak nevezem. De az is világos, hogy ez a szociális fordulat éppen azért, mert a kormány elárulta az embereket, nem fog magától bekövetkezni. Ezért politikai fordulatra is szükség van. Én annak vagyok a híve, és azt mondom minden magyar választópolgárnak, hogy az előre hozott választás jelenti az egyetlen megoldást, amelynek segítségével enyhíteni tudjuk a magyar emberek gondjait.

- De milyen lépések vezetnek idáig? Tehát előre hozott választás kell, ezt valóban már korábban is többször mondta, de hát azt azért nem olyan egyszerű kicsikarni.
- De ön téved ebben. Szerintem egyszerű.

- Akkor mondja el a megoldást!
- Ha az emberek akarják, akkor lesz. Nézze, bonyolult politikai észjárást mutat általában a magyar közélet. Tehát a parlamentben világosak az erőviszonyok. Úgy látom, hogy a kormánykoalíciós pártok azok eltökélték magukat, hogy ha törik, ha szakad, ha belepusztulnak a magyarok, ha nem, ha szenvedéseken is kell keresztül menni az embereknek, ők egy bizonyos programot végre akarnak hajtani. Ez egy rossz, és elhibázott program, amely csak nyavalyát, bajokat és szenvedést fog hozni Magyarországon. Tehát a parlamentben nem fogjuk tudni megváltoztatni dacára annak, hogy nyilvánvaló, hogy amit a kormány tesz, az rossz.

- Én erre gondoltam, hogy parlamentáris keretek között azért nagyon nehéz előre hozott választásokat kicsikarni.
- De bocsánat, a parlamentáris keret nem a parlamentet jelenti, hanem a demokráciát. Aminek a lényege az ember, a választópolgár. Én mindig ezt mondom, ha az emberek akarják, akkor lesz Magyarországon választás. Ez van Nyugat-Európában. Ha az emberek akarják, hogy előre hozott választás legyen, akkor Nyugat-Európában mindenhol tartanak előre hozott választást. A magyaroknak el kell hinniük, jobb- és baloldali embereknek egyaránt azt kell elhinniük, hogy a demokrácia róluk szól. És ha ők azt mondják, hogy legyen előre hozott választás, akkor előbb-utóbb, és szerintem inkább előbb, mint utóbb, lesz is. Erre tanít bennünket az egész Európai Unió. Erről szól az európai politika. A néppel szemben kormányozni nem lehet.
Ha ezt valaki mégis megkísérli, a nép le fogja mondatni. Ez be fog következni Magyarországon is. Hogy pontosan milyen formában, így vagy úgy, ezt senki sem láthatja előre. De nem is fontos. Mert nem a pontos forgatókönyv, az egymás után következő lépések láncolata az érdekes, hanem az a fontos, az emberek végre Magyarországon is megértsék, hogy a politikának egyetlen dolga van, hogy segítse az emberek boldogulását. És ha nem ezt teszi, hanem árt nekik, akkor egy másik politikára van szükség. És az emberek elég erősek ahhoz, hogy ezt a másik politikát kiharcolják.

- A politikai változáshoz vezető úton a Fidesz-KDNP népszavazása hol helyezkedik el? Melyik lépés?
- Az egyik fontos népakaratot kifejező lépés. Hát ilyen közös összefogás során létrejövő, együttműködés során kifejeződő határozott, erős akaratnyilvánításokra van szükség. És akkor ez meg fogja hozni az eredményt. Nagyon fontos lépés lesz. Hogy a döntő lépés lesz-e, vagy csak az első lépés, ezt majd meglátjuk. Nézze, nem vagyunk sem próféták, sem jósok.

- Meg még az is lehet, hogy okafogyottá válik, hiszen Tóth Károly szocialista képviselő épp tegnap nyújtott be a parlamentben egy olyan módosító indítványt, amely épp erre vonatkozik, hogy például a vizitdíjat, és a kórházi napidíjat vonja vissza a kormány.
- Én örülnék annak, hogyha a kormány mind az egészségügy terén végrehajtott változásoktól, amelyeket az emberek elutasítanak, és nehézzé teszi az életüket, és az oktatás területén meghozott romboló döntéseitől visszahátrál. Hát persze, akkor máris azt kell mondanom, a magyar nép az első nagyon fontos győzelmét a 2006-os választások óta learatta. És sok ilyen győzelem vár még ránk, vár a magyar emberekre, ha elég bátrak, ha elég eltökéltek, és ki mernek állni a saját érdekeik mellett.
Én '89 óta vagyok parlamenti, '90 óta vagyok parlamenti képviselő, '89 óta veszek részt a nyilvános politikai életben. Mindig az a meggyőződés vezetett, hogy az egész demokráciának az az értelme, hogy egy közakaratot alakítsunk ki, és utána ezt a közakaratot a legjobb képességünk szerint valósítsuk meg. Mindenki ott, ahol a helye van. A miniszterelnök a miniszterelnöki székben, a miniszterek a kormányban, a képviselők a parlamentben, a polgármesterek a városokban, és az emberek pedig a munkahelyükön, meg a saját életükben. Egy közös magyar tervet kell végrehajtanunk. Én ebben hiszek, és ez nem megy az emberek nélkül. És ha az emberek úgy érzik, hogy kihagyják őket a saját életükből, akkor igenis helyes, ha visszaszerzik az élethez való, a saját szájuk íze szerint való élethez fűződő jogukat.

- Orbán Viktor, köszönöm szépen a beszélgetést.


orbanviktor.hu