- Itt van tehát Orbán Viktor, a Fidesz újraválasztott elnöke. Mindig az első kérdés a nehéz, azt kell úgy valahogy kitalálni, hogy mivel kezdje az ember a beszélgetést...
- És sikerült?

- Sikerült, ma reggel idefelé jövet. Az időpontban nem vagyok teljesen biztos. Azt tudom, hogy '89-'90-ben én voltam az MLSZ szóvivője és kint voltunk Sevilla-ban. Azt hiszem egy négyest kaptunk és akkor állt be az utolsó 20 percben a Bácsi Sanyi, a zseni, a Real Madrid elnöke ott ugrált mellettem, mert a Hierobol az élen mindenkit meghülyített, három húzásra már megbolondult mindenki. De nem ez a lényeg, hanem az a lényeg, hogy ez '89-'90-ben volt és a sevillai stadion mögött sétáltam, olyan nyomornegyedet láttam '90-ben Sevilla-ban, hogy aztán évekkel később Dél-Afrikában láttam ilyet. Most tavaly beautóztuk a feleségemmel Spanyolországot és azt mondtam neki, hogy figyelj, ha....összeszámoltuk, hogy hány olyan táblát láttunk, hogy ez az autópálya EU-s pénzből épül, akkor nem tudom, százvalahányig jutottunk volna. Hogy ha fiatal lennék és pénzem lenne, akkor Magyarországon csak darugyárat építenék, mert ha a spanyolok ilyen fantasztikus ütemben, 17 év alatt, fantasztikus, hogy mit fejlődtek, mondom, nem a nyomornegyed, az utolsó halászfaluban is hat daru állt. És akkor azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen még csak ott tartunk, ahol 17-18-20 évvel ezelőtt a spanyolok. És ők sokkal lejjebb voltak. Mire ez a pesszizmus? Hát még csak most kezdődik az a lehetőség, az a korszak, amely számunkra a spanyol utat jelentheti.
- Én ezzel egyetértek, tehát a helyzet nehéz, a kilátások aggodalomra adnak okot, de azért a kétségbeesés az túlzás volna. Én ugyan mindig óvok mindenkit attól, hogy a bajaink megoldását valami külső csodától várjuk, az Európai Unió az gyakran ilyen, de ugyanakkor aláértékelni vagy alulértékelni sem érdemes az uniós lehetőséget.

- Én nem spanyol csodáról beszélek, hanem egyszerűen arról, hogy infrastrukturális fejlesztés, idegenforgalom. Most már ott tartanak, hogy nem tudom...százezerszám jönnek a külföldi munkavállalók, merthogy Spanyolország fejlődik. Mi miért ne fejlődhetnénk? Minden esélyünk megvan rá.
- Hát így van. Szerintem is, esély van rá, most egyelőre nem fejlődünk.

- De hétvégén miért nem erről szólt a történet a kongresszuson illetve az elnöki beszédben, hogy micsoda távlatok állnak előttünk, hogy gyerünk, éljünk a lehetőségekkel?
- Dehogynem, erről szólt.

- Nem erről szólt, pesszimista volt. A Köztársaság hajója léket kapott, a filozófussal ott a lámpavason... már a lámpavastól megrémültem, mondom még a végén akasztanak vagy nem tudom, de megúsztuk a vitával...
- De erre nem került sor.

- Jó, világos. Na szóval nem a távlatos jövő állt előttünk.
- Hát dehogynem. Hát arról beszéltem, hogy ma Magyarország egy gyönge ország és ebből a gyönge országból egy erős országot kell építenünk, erről beszéltem.

- De arról meg nem, hogy hogyan.
- Hát dehogynem. Arról is, egy egész programot hirdettem erről.

- Igen, de ezek ilyen szlogenszerűek voltak, hogy fogjunk össze, hogy a közösség...
- Többről van szó, ez félreértés. Teht én azt mondtam, hogy nem programokban van hiány ma Magyarországon. Hát ha valaki kinyitja a Fidesz honlapját és megnézi, hogy ott milyen konkrét szakmai programjavaslatokat talál egészségügyre, infrastruktúrafejlesztésre és így tovább, akkor láthatja, hogy hát temérdeket. A kérdés az az, hogy az világos-e az emberek számára, hogy milyen világ tud felépülni ezekből a konkrét szakmai programokból. És én azt állítom, hogy ma van egy komoly baj, amitől szenved az ország. Hogy van egy eszme, egy gondolat, amelynek az a lényege, hogy egy ország akkor lesz boldogabb, akkor lesz az élet harmónikusabb, akkor érzik jobban magukat az emberek, hogy ha megpróbáljuk az életünk minél nagyobb szeletét az üzleti logika alá rendelni. Ez egy nagy vita Nyugat-Európában, ugyanúgy, mint ahogy most Magyarországon is reményeim szerint az lesz. Ez egy ismert állítás. Én azt gondolom, hogy ez megrontja Magyarországnak az életét, szerintem éppen attól szenvedünk a legjobban, hogy olyan területeken is versenyképességet akarunk elérni, az üzleti logika, a haszonszerzés elvét akarjuk érvényesíteni, ahol egyébként ezt nem volna szabad. És ettől szenved ma Magyarország. Tehát arra van szükségünk, hogy világosan kijelöljük azt a határt, ahol az emberi életen belül az üzletnek van és lehet szerepe, és azt a területet, ahol viszont azt mondjuk, hogy nem, azt másfajta módon kell megszervezni és ezen a másfajta módon én azt értem, hogy a kölcsönös felelősségvállalás elvét vezessük be a profitszerzés szempontja helyett.

- Hát ez egy ilyen filozófikus eszmefuttatás volt, ami nagyon nehezen fordítható le a mindennapi praktikumra, de hadd mondjak még valamit utoljára a spanyol útról. A feleségemnek időnként történelem leckét adtam, nem mintha érdekelte volna, de mindegy. Toledo felől menve Madrid felé még mindig álmélkodtunk, hogy milyen fantasztikus ez az ország és egyszercsak ott volt egy tábla Madridról olyan 20 kilométerre, és ki volt írva, hogy Moncloa. Mondja a feleségem, hogy nem rémlik, mondom akkor elmondom. Mi ketten tudjuk, hogy miről van szó. Hogy a spanyol felvirágzás nemcsak arról szólt, hogy a spanyolok is tehetségesek, hogy az Európai Unió pénzzel tömte őket, hanem arról is szólt, hogy a Moncloa paktum néven elhíresült társadalmi megegyezés, fogalmazzunk így, politikai pártok, munkavállalók, munkaadók ebben a bizonyos palotában leültek, hosszú ideig tárgyaltak és végül arra jutottak, hogy első a nemzet és csak utána jönnek a különböző partikuláris érdekek. Na most a vasárnapi beszéd megint nem ebbe az irányba mutatott, hanem beszélt a rosszakról, a jókról, a többségről, a kisebbségről és hogy ki kit ver meg.
- Kicsit gondolkodom azon, hogy ugyanazt a beszédet hallottuk-e, illetve én azt a beszédet mondtam-e, amit te hallottál.

- Hát tudok én ebből idézni.
- Tehát én azért, miután én írtam azt a beszédet...

- Én meg olvasom.
- ... szeretném megismételni, hogy a beszéd arról szól, hogy Magyarországon létrejött egy új többség. Egyébként ez Spanyolországban a siker előfeltétele is volt, hogy az emberek közösen akartak és egyezhettek meg ezért néhány dologban. Szerintem az új többség léte is, azt mondtam, hogy mindenkit hívunk. Arról szól a beszéd, talán még a Magyar Nemzetes változatban is benne van...

- Ténykérdés. Jó, hát ez rövidített.
-...azt mondtam, hogy soha nem fogok beletörődni a mostani helyzetbe, és ezért mindenkinek el fogom és el fogjuk mondani, azoknak is egyébként akik máshova szavaztak korábban, tehát ez nem párthovatartozás kérdése, hogy hívja őket az új többség, igenis szeretnénk, hogy ha minél többen tudnánk egyetérteni néhány olyan fontos eszmében, amiből aztán konkrét gazdaságpolitika, egészségügy következik. Visszatérve arra, hogy mi az elvont és mi nem. Tehát az, hogy a kölcsönös felelősségvállalás eszméjére érdemes építeni az egészségügyet és nem pedig az üzlet elvére, hogy a kölcsönös felelősségvállalás az jobb az oktatásban, mint a profitnyereség, a profitszerzés elve. És ugyanígy állunk a kultúrával és a szolidaritás kérdésével is. Erről, ez ugyan elvontnak tűnik, de ez áll például Sarkozy, új francia elnök programjának középpontjában és erről szól ma Németország élete. Most zárult le Németországban egy nagyon hasonló vita, ezt a kereszténydemokraták indították, ez arról szólt, hogy a szociális piacgazdaság, ami a német változata a kölcsönös felelősség magyar elvének, az releváns-e még, van-e jelentése, érvényes-e a globalizáció körülményei közepette. Egy hosszú vita volt erről Németországban, ezt a vitát nemrég zárták le, ezalapján fogalmazta meg a CDU az új tíz pontos programját és kimondta, hogy igenis releváns. Második helyen, a pontok második helyén az szerepel, hogy a családokat támogatni kell, mert az nemcsak a családoknak jó, hanem az egész társadalomnak. Igenis óvodákra szükség van, sőt ingyenes óvodákra van szükség Németországban, hogy a demográfiai kedvezőtlen tendenciákat megfordítsák. Tehát azt szeretném jelezni, hogy az amit én most itt képviselek meg amit meghirdettem vasárnap, az egy, az új európai realitásokat figyelembevevő, hát egy kitekintő program és gondolat.

- Hát ezt te hoztad szóba, de azért ne felejtsük el, hogy Sarkozy szocialista külügyminisztert választott, ne felejtsük el, hogy Németországban nagykoalíció van, ehhez képest pedig ha nekem hírt kellett volna írni a beszédedből, azt vettem volna ki, hogy a következő választásokon minden idők legerősebb Fidesze áll szemben a minden idők leggyengébb szociailista pártjával. Ez megint az ellenségkeresés képét villantja fel a laikus számára, megint a kíméletlen harcot. Szemben a német modellel, a nagykoalícióval szemben, a Sarkozyvel, aki az ellenfél soraiból hív magának minisztert.
- Igen, de biztos, hogy jól érted ezt?

- Hát én nem tudom, magyarázd meg.
- Hát a parlamentáris demokrácia választásra épül. A választásnak az a lényege, hogy egymástól különböző programok között választhatnak az emberek. Hát Franciaországban mielőtt Sarkozy döntéseket hozott volna, azelőtt az emberek elmentek, soha nem látott mértékben, soha nem látott éles kampány után és választottak a Sarkozy által fölkínált program, meg a szocialisták által fölkínált program között és döntöttek. Ezt nem tudjuk kivenni, ez a demokráciának a lényege. Ez nem mellőzhető. A viták, az alternatívák közötti mérlegelés az a szíve közepe a demokráciának. Dehát Németországban is így volt. Hát először Merkel legyőzte a Schrödert. Azért, mert egy teljesen más Németország-képet képviselt, mint amit Schröder. Utána lehetett minderről beszélni. Ezt nem tudod...összekeverni a parlamenti, vagy fölcserélni vagy veszekedésnek látni azt a tényt, hogy a parlamenti demokrácia nem épülhet másra, mint választásra, a választáshoz pedig a különböző lehetőségeket be kell mutatni a társadalomnak, ezt nem tudod elkerülni és nem szabad összekeverni a megegyezésre való hajlam hiányával.

- Nem akarom a gumicsontot rágni, mint legutóbb a parlamentben Gyurcsány és Navracsics, tehát hogy ki mit ígért meg mit nem ígért, de kétségbevonod a konvergenciaprogram mit... létjogosultságát? Most nem akarok rosszul fogalmazni, valamit....
- Nem vonok kétségbe semmit. Az a véleményem a konvergenciaprogramról, hogy ez egy rossz konvergenciaprogram.

- De mindenki szerint jó.
- Hát az nem igaz, hogy mindenki szerint jó…

- Hát az Európai Unió dicséri, az AMF-től kezdve az elemzők azt mondják, hogy ha ezt végigcsináljuk ezt a megszorító politikát, akko új távlatok nyílhatnak a magyarok előtt.
- Ja bocsánat, tehát ha így érted, hogy mindenki akit nem érint, annak tetszik, az lehet, hogy igaz. És azokat akiket érint, azoknak meg nem. Azért ez fontos különbségtétel.

- De mit tudnál ajánlani az Európai Uniónak ehelyett a program helyett, amelyik megszorításokat...
- Ugyan, hát az Európai Unióval meg lehet egyezni egy olyan konvergenciaprogramról, amely az euró bevezetésének a mainál sokkal biztosabb és hamarabbi időpontját rögzíti. Nem igaz, hogy az euró bevezetéséhez ezen az úton lehet csak haladnia Magyarországnak, sőt én azt állítom, hogy ezen az úton nem is fogjuk elérni az euró bevezetését. Hát ezt a magyar társadalom nem bírja ki. Hát olyat nem lehet csinálni, hogy kivonunk az egészségügyből három év alatt...ez olvasható a konvergenciaprogramban, kivonunk 250...

- Kivonunk vagy megtakarítunk?
- Kivonunk 250... tehát elvesszük az egészségügytől. Ez most szocialista szójáték, tehát beszéljünk magyarul és egyenesen. Az egészségügyben volt egy összeg, abból három év alatt kivesznek 250 milliárd forintot. Holott mindenki tudja, az egészségügy legnagyobb baja, hogy tőkehiányos. Olyan kevés pénzből, mint amiből működött eddig az egészségügy, kész csoda, hogy ezt a színvonalat tudta produkálni. Ha abból még elveszünk 250 milliárd forintot, akkor mi lesz a magyar emberekkel? Ez lehet, hogy jól fest valahonnan a világ távoli sarkából, de Magyarországon gyógyítatlan betegek, egyre betegebb társadalom, indokolatlan halálesetek lesznek ennek a következményei. Hát ezt nem fogadhatjuk el.

- De az, hogy az ország egészségi állapota tragikus, az köztudott. Viszont annyit már én is olvasok, hogy tudjam, hogy az egészségügy hozzájárulása a fizikai jólétünkhöz, az maximum 20-25 százalék. Az összes többi a közérzettől, a környezettől, a családok mentális állapotától, a munkahelyi légkörtől és általában a nemzet közérzetétől függ.
- Így van. Az a 20-25 az fontos, az az egynegyede az embereknek.

- Én nem mondtam, hogy nem fontos. De a szocialisták iszonyú büszkék rá, hogy most van az első félév, amikor az OEP gyógyszerkasszája egyensúlyban van. Miért?
- Henrik, hát arra, hogy a szocialisták büszkék...

- Én csak mondom.
- Igen, de amire ők büszkék azt mélyen szégyellni kellene. Hát a barbarizmus tombol. Hát ne haragudj, az a sikernek a mércéje ma a politikában, hogy kevesebben mennek orvoshoz. Hát észnél vagyunk mi?

- Hát túl sokat jártunk orvoshoz. Iszonyú számokat hallunk arról, hogy több száz tonna gyógyszert dobnak ki...
- Henrik, az egy másik probléma, most az orvoshoz járás. Hát hogy lehet valakinek olyan beteg az észjárása, hogy azt gondolja, hogy emberek szórakozásból járnak orvoshoz? És azt mondani, hogy az a cél, hogy kevesebben menjenek orvoshoz? Az a cél, hogy olyan egézségmegőrző és betegségmegelőző programokat hirdessünk, hogy ne legyen okuk az embereknek odamenni. De hogy olyan pénzügyi szabályzókat vezessünk be, hogy magukat betegnek érző emberek ne tudjanak elmenni az orvoshoz, ez barbárság. Ez nem siker, ez nem büszkeség, ezt szégyellni kéne. És ebből csinálnak ma érdemet. Hát ne haragduj, hol vannak...ez sokmindenről szól, OEP-ről, pénzről. Hol vannak ebből a magyar emberek? Akik betegek és azért nem tudnak meggyógyulni, nem kapnak ellátást, mert nem tudják megengedni maguknak pénzügyileg, hogy elmenjenek orvoshoz. Hát ennek örülünk?

- Azért járjunk két lábon a földön. Nekem volt egy kiváló titkárnőm tizenvalahány évig, hát havonta legalább két hétfőn beteg volt. Akárhogy is nézem, a mamám jól el tudott beszélgetni. Én nem azt mondom, mert fáj a lába, de most hidd már el nekem, hogy az orvoshoz járás az nem feltétlenül függ össze ezzel a dologgal. Egyszerűen az orvosoknak kiszámolták, hogy hány percük van egy betegre. Tehát itt valahogy rendet kellene rakni. Hát...
- Én ezzel egyetértek, de akkor onnan kell indulni, hogy nézzük meg, hogy nem abszolút összegben, hanem a nemzeti össztermék arányát tekintve, tehát ahhoz képest, amit a gazdaságban elő tud állítani egy ország, ahhoz képest egy-egy nemzet mennyi, milyen arányban fordít egészségmegőrzésre, gyógyításra, megelőzésre összeget. És ha ezt nézzük, tehát nem az abszolút számokat, mert van aki szegény, mint mi, a németek meg mondjuk gazdagabbak. De ha az arányokat nézzük, akkor Magyarország, amely egy betegebb ország, mint a nyugat-európai országok, arányaiban kevesebbet költ az egészségügyre, mint ők.

- Na jó, hát az egészségügyet én is ismerem valamennyire. Kiválóan képzett orvosaink vannak, remek szakápolók vannak...
- Lassacskán csak voltak Henrik, mert ha ez így megy tovább, akkor a magyar orvosi szürkeállomány tekintélyes részét elkergetik az országból. Hát hova fogunk jutni?

- Hát a számok ezt nem igazán igazolják. Azt hallom mindenütt, hogy a magyar nem igazán mozgékony. Na mindegy, nem ez a lényeg. Kiváló orvosaink vannak...
- Én csak azt akartam mondani, hogy ne felejtsük el, hogy a világ kinyílt, az emberek egyre inkább nyelvet beszélnek és ha nem tartjuk meg a legjobb koponyáinkat, el fognak menni. És az nem büszkeség, hogy elmennek. Az lenne jó, ha itthon maradnának vagy legalább visszajönnének...

- Az lenne jó, ha elmennének és aztán visszajönnének egy...
- Persze, ha lenne hova.

- Na, maradjunk az egészségügynél. Kiváló orvosaink vannak, sajnos az egyik volt osztálytársnőm rákos beteg, 1 millió valahányszázezer forint a gyógyszere, de megkapja. Az OEP odaadja.
- Nagyon helyes.

- Nagyon helyes. De mi a probléma? A probléma az, hogy amikor egy másik barátomat meglátogattam a kórházban, méltatlan körülmények. Omlanak le a falak, maradva az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetnél, kiváló orvosok és 12 miliárd kellene az épület rendbehozására. Száz éve nem volt pénz a közművek felújítására. Nincs vécépapír.
- Egyetértek. Szerintem...

- Na, hát erről beszélek, hogy ez egy kétarcú ország. Romániához, Bulgáriához, Oroszországhoz, Ukrajnához képest itt aztán van minden...
- Dehát kell is építenünk Henrik, kell is építenünk néhány komoly új kórházat Magyarországon. Nem pénzt kell kivonni az egészségügyből. Az hosszabbtávon nagyon sokba fog kerülni. A legnagyobb, ugye a szegénység mindig a legdrágább dolog. Ugye ha az embernek nincs módja, hogy egy jó minőségű cipőt vegyen, akkor vesz egy rossz minőségűt. A jó minőségűnek 8-szor annyi az időtartama, mint a rossznak. És akkor az ember mire összeadja a számokat, kiderül, hogy jobban járt volna, hogy ha egy jó cipőt vett volna. Most egy kormánynak kell tudnia így gondolkodni, és nem lehet összekeverni a rövidtávot, a közép- meg a hosszútávval. Tehát én azt mondom, hogy egy országnak az kerül a legtöbbe, ha beteg a társadalom. Tehát olyan beruházásokat érdemes közép- és hosszútávon létrehozni, megvalósítani, amelyek egy egészségesebb országot hoznak létre, mert ugyan először be kell fektetnünk, de utána egy egészségesebb Magyarország már kevesebbet fordít a saját maga gyógyítására.

- Beszéljünk olyasmiről, ami mindenki foglalkoztat. Fritz Tamás, hozzátok igen közel álló politológus volt, aki először felvetette a köztársasági elnök lehetőségét arra, hogy egy előrehozott választásokat indukáljon. Ezt nagyon határozottan a köztársasági elnök úr visszautasította.
- Hát ha az alkotmányt elolvassuk, akkor abban ilyen lehetősége az elnöknek nincs. Természetesen az elnököt semmi sem korlátozza abban, hogy nyilatkozzon arról, hogy mit tartana kívánatosnak. De érvényt szerezni annak, amit kívánatosnak tartana, ott az alkotmány korlátokat állít fel.

- Na most alkotmányos keretek közt csak úgy tudtok előrehozott választásokat elérni, hogy ha a szocialista és.... szociáldemokrata? Istenem. Szocialista...
- Álmodik a nyomor.

- Szocialista és SZDSZ-es képviselők közül néhányat meg lehet győzni vagy a helyzet győzi meg őket arról, hogy itt szükség van a változásra.
- Itt van az eb elhantolva.

- Na, ebben nem hiszek én.
- Nem az a kérdés, hogy hiszünk-e benne. Az a kérdés, hogy hihetünk-e másban.

- Annak idején a Gencserék simán váltottak, de én itt azt nem látom az SZDSZ-nél, hogy ők váltanának.
- Nem is tartanám szerencsésnek. Tehát én a váltást...

- Akkor te miben hiszel?
- Én azt gondolom, hogy Magyarországon ma az emberek úgy gondolják, hogy ma egész egyszerűen semmibe lehet őket venni. Ők nem adták a hozzájárulásukat, a fölhatalmazásukat ahhoz, ami ma ebben az orszgában történik. A demokrácia lényege, hogy egy országban a nagy dolgokat tekintve nem történhet olyasmi...

- Ugorjunk. Beszéljünk a realitásokról. Van-e realitása annak, hogy a kormánypárti többség előrehozott választási helyzet...
- Azt akarom mondani, hogy ezért az olyan egyszerű átugrás, hogy parlamenti választás nélkül jöjjön létre egy új parlamenti választás, azt én nem tartanám szerencsésnek. Mert ma a közbizalmat nem a parlamenten belüli mozgásokkal kell helyreállítani, hanem végre azzal az élménnyel, hogy az emberek látják, hogy ők döntenek a legfontosabb kérdésekről. Na most én szerintem ez egy olyan elementáris igény az emberek részéről, aminek sokáig nem lehet ellenállni. Tehát én nem abban hiszek, hogy majd az okos politikusok ügyeskedve valamit elérnek, hanem annak...

- Mégis azt mondd meg, hogy mit gondolsz, hogy ez az elementáris elégedetlenség hogyan tárgyiasul a parlamenti konstruktív bizalmatlansági szavazás indítvány benyújtására?
- Én csak azt tudom mondani neked, hogy ha az emberek erőteljesen kifejezik, hogy a helyzet...

- Miféle módon? Megint az utca, demonstráció, Kossuth tér?
- Hát nem, bocsánat. Először is...

- Népszavazás? Nagyon halvány volt a vasárnapi beszédedben a népszavazásra való...
- Nem, az volt a legerősebb. Lehet, hogy mégegyszer el kéne mondanom valahol azt a beszédet.

- Még mindig hiszel abban, hogy egy sikeres népszavazás megbuktathatja a szociálliberális kormányt?
- Én abban hiszek, hogy a népszavazás az azt bizonyítja be, hogy Magyarországon a legfontosabb kérdésekben az embereknek kell dönteni. És ezalól nem húzhatja ki. Lehet, hogy te ezt nem tartod fontosnak...

- De figyelj már Viktor. Az emberek megszavaznák az adócsökkentést, a halálbüntetés visszaállítását, mindent megszavaznának. A Gyurcsányékat ahogy én ismerem, így csinálnak, hogy hutty.
- Jó, most térjünk vissza ismét a realitásokat talajára...

- A realitás, hogy a Gyurcsányék így gondolkodnak.
- Az, hogy mit szavaznának meg az emberek és mit nem, ugyan érdekes, de az alkotmány leírja, hogy miről lehet szavazni. Tehát ezekről a kérdésekről nem lehet. Tehát ez ugyan érdekes elmeélcsiszolás, de ma érdektelen. Tehát én azt akarom mondani, hogy te nézd, te azon az állásponton vagy ha jól értem, bocsánat, hogy értelmezem az álláspontodat, udvariatlan dolog, de talán megbocsátasz. Te azon az állásponton vagy, hogy az emberekkel bármit meg lehet csinálni, és hogy ha a hatalom kézben van, akkor az ember azt tesz, amit akar.

- Hát négy évenként van... de azt akarom mondani, hogy ez a közvetetett demokrácia lényege. Hogy négy évente elküldjük őket vagy maradnak.
- De én azt akarom neked mondani, hogy ez nem így van. Én azt akarom mondani, hogy nem arról szól a demokrácia, hogy négy évente elküldhetjük őket vagy sem, és nem is fogok beletörődni, hogy erről szóljon. Az lehetetlen állapot, hogy az embereknek...az emberek döntenek arról, hogy milyen Magyarország épüljön a következő négy évben, majd akiket megbíztak ezzel, azok fittyet hánynak erre és valami egészen mást építenek. És négy évig ezt tehetik? Szerintem ez nem fér össze a demokráciával. Ma sokan gondolják azt, amit te mondasz, így értelmezi a kormány is. De szerintem ez az embereknek...

- Hát hogy ha ezt videóra veszi az amerikai nagykövet és elküldi Bushnak, akkor szerintem öngyilkos lesz. Azt mondja, Orbán Viktor szerint nem lehet az emberek ellen menni, jézusmária, az iraki jelenlétünket hányan támogatják. Erre a vezérkar egyik tagja azt mondja, még húsz évig is ott leszünk.
- Bocsánat, azért...

- Hát nem bocsánat, hanem erre válaszolj.
- Hát próbálok.

- Na, a Bush fejével.
- Tehát két dolgot ne keverjünk össze.

- Az a szerencsétlen amerikai mit keres ott Irakban?
- Két dolgot ne keverjünk össze. Az amerikai elnökválasztásnak az Irak elleni háború nem volt kérdése. Az emberek nem döntöttek abban az ügyben, hogy legyen-e Irakban háború vagy nem, mert az amerikai elnökválasztásban ez nem szerepelt. Ez a helyzet. Tehát itt Magyarországon arról van szó, hogy az emberek döntöttek bizonyos kérdésekben, amivel ellentétes módon jár el a kormány. Ez nem ugyanaz, minthogy adódik egy helyzet, amelyre a választáskor még nem kellett számítani. És abban állást foglal egy kormány így vagy úgy. Itt most arról van szó, hogy az ellenkező irányba megy, mint amit az emberek kijelöltek. Ez egy másik...

- Még mindig nem olvasol újságokat?
- Csak azt akarom... fajtája válogatja. Tehát csak azt akarom mondani neked, hogy én szerintem nem érdemes elfogadnunk ezt a pesszimista, beletörődő, a demokrácia ugyan csak egy szép szlogen, de azt csinál a hatalom amit akar. Hát egy ilyen világban nem is lehet élni, ne haragudj.

- Jó. Egy percünk van.
- Bocsánat, tehát azt akarom mondani, hogy ne adjuk fel. Mondjunk le a lemondásról, ne adjuk fel, hogy a demokrácia azt jelenti, hogy a saját kezünkben van a saját sorsunk.

- Egy percünk van. A balliberális sajtó és élén az Élet és Irodalom kiváló publicistái azon élcelődnek, hogy Kósa Lajos rossz helyen keresi Kádár szellemét. A Kádár szelleme benned él és a Fideszben, hogy semmin nem változtatni. A Gyurcsányék azt mondták, hogy elegünk van a hazugságból, csináljunk valamit. A hazugságot most ne definiáljuk a...
- Hát bocsánat, ezt nem mondták. Ezt, hogy lebuktak, hogy hazudoznak...azt mondták, hogy ja, ha már lebuktunk, akkor mondjuk azt, hogy ez csúnya dolog. Ez történt.

- Na mindegy. A dolog lényege az, hogy a veletek szemben álló politológusok, publicisták azt mondják, hogy mereven ragaszkodtok ahhoz a meghaladott kádári rendszerhez, azaz állami gondoskodástól kezdve satöbbi...
- De ez egy butaság.

- De ezt mondják. És valahol a laikus...
- Okos emberek is szoktak szamárságot beszélni.

- Szóval mennyire vagytok hajlandók...ezzel fejezzük be. Mennyire vagytok...
- Nem az a kérdés, hogy az egészségügy jól működött-e vagy nem, mert nem működött jól. De ok ez arra, hogy egy nagy kalapáccsal ripityára zúzzuk? És most már úgyse működjön, mint eddig? Hát rosszabb állapotban vagyunk, mint mielőtt hozzákezdtünk az átalakításhoz. Mi ezt a tényt megmondjuk. Ez azt jelenti...mi nem érvelünk amellett, hogy nem kéne átalakítani bizonyos dolgokat. Nade az átalakításnak az a célja...

- Viktor, tudod hogy ma a legegyszerűbb házat építeni? Hogy veszek egy telket egy ócska házzal, az ledózerolom és újat építek. Ez megint az ő logikájuk.
- Hát igen, de valahol közben az embereknek lakni kell. Hát abban a házban emberek laknak. Azt nem lehet ledózerolni, azt beletaposni gyerekestül, asszonyostul a földbe, vagy azt mondani, hogy menjetek ki és ha majd elkészül az új ház, és még éltek, bejöttök a fagyból meg a hóból, meg a sárból, majd lesz hol lakni. Hát ez...

- Én csak azt tudom és erre úgyse tudsz mondani semmit, hogy...
- Henrik, úgy kell átépítenünk, hogy benne lakunk.

- De bocsánat, nem tudjuk befejezni, mert te azzal....nagyon jó része volt a beszédnek, hogy azt mondtad, hogy te 17 éve nem erről álmodtál. Én se. Más se. És ehhez képest hol tartunk? Sehol nem tartunk.
- De ne add föl, ne add föl Henrik. Ne add föl.

- Jó. Hát te azt tudom, hogy nem adod föl, meglátjuk. Köszönöm, hogy eljöttél.
- Köszönöm, hogy itt lehettem.


orbanviktor.hu