- Jó estét kívánok!

 

 - Elnök úr, az OVB tegnap döntött, hogy lehet a sziesztáról népszavazást kiírni, ha összejön a 200 ezer aláírás és a köztársasági elnök úr kiírja, akkor ön sziesztapárti, vagy sziesztaellenes lesz?

- Nem ismerem a beadvány lényegét és a parlament nem foglalkozott még ezzel a kérdéssel, tehát, ha megengedi időt és haladékot szeretnék kérni szieszta ügyben. De azért ne zárjuk ki, a parlamentnek van elegendő esze, bölcsessége ahhoz, hogy maga is megoldja. A népszavazással kapcsolatban én annak vagyok a híve egyébként, ha nem sikerül a választott képviselők útján kielégítő eredményt elérni, akkor érdemes fordulni a népszavazás intézményéhez. Hátha szieszta ügyben sikerül.

 

 

- Hát, a referendum még nem kezdődött el, tehát még aláírásgyűjtés sem volt, én azt gondolom, hogy egy kérdésnek a komolyságát az dönti el, hogy mennyire égető társadalmi problémával foglalkozik az. A vizitdíjat meg a tandíjat, mondjuk a tandíjon sok ezer tehetséges ám szegénysorú fiatalembernek, hölgynek a sorsa függhet. Ezeket nem keverném össze azzal, hogy nem is tudom, valóban bohózatba illő valamely kérdéssel. A másik szempont, amit érdemes mérlegelni, attól, hogy az OVB valamit jóváhagy, attól még nem lesz népszavazás. Össze kell gyűjteni legalább 200 ezer aláírást. Miután általában az aláírások egy része pontatlan szokott lenni, ezért inkább 250 ezret kell összegyűjteni, ami nagyon komoly munka, tehát ahhoz azért mégis csak szervezett társadalmi erő vagy elementáris népi igény, népakarat kell. Ha valami elér 250 ezernyi aláírási támogatást, akkor szerintem érdemes népszavazásra bocsátani.

 

 - Mondjuk én azt azért el tudom képzelni, hogy sokan vannak, akik szívesen pihennének ebéd után, de most tényleg ne menjünk ebbe bele.

- Hátha a parlament.

 

 - Ön azt mondta korábban, hogy a politika sokba kerül. Ugyanakkor az OVB arról is döntött, hogy pl. a képviselők fizetéséről nem lehet népszavazást kiírni, ebből a szempontból nem lenne pl. jogos az a, ha egyáltalán van ilyen népakarat, hogy kevesebbet keressenek a képviselők és erről a nép szavazhasson?

- Szerintem ezt meg lehet vitatni, hogy a képviselők vajon sokat keresnek-e vagy keveset, illetve esetleg ki az, aki sokat keres ahhoz képest, amennyit dolgozik, ezeket a kérdéseket szerintem fel lehet tenni, érdemes róluk beszélni, azonban a politika nagy költségeit nem a képviselői vagy miniszteri fizetések jelentik, bár az utóbbi időben azok elég jelentősen növekedtek. A politika igazi nagy költségeit azokat a reklám, a kampánykiadások, meg a hasonló, tehát az emberek elérésének és meggyőzésének céljából mozgósított eszközök emésztik fel. Na ott viszont van is néhány javaslatunk és szükséges is lenne változtatni. Tehát mondok önnek egy példát, ha a magyar politikai közbölcsesség arra jutna, hogy különös tekintettel a legutóbbi választásra, amikor kiderült, hogy az a rengeteg reklám az valójában nem az emberek jobb eligazodását, pontosabb tudását, tájékoztatását szolgálja, hanem sokkal inkább manipulációs eszközként működik, tehát, ha eljutnánk oda, és van ilyen ország Európában, hogy nem lehet a kampányban sem használni politikai reklámot, azzal elég jelentős költségeket lehetne megtakarítani.

 

 - Politikai reklámon a tévéhirdetést érti, vagy nem?

- Tévéhirdetés, akkor ezek az óriásplakátok, általában, amit a köznyelv reklámként fogad el.

 

 - De mennyivel lehet több a valóságtartalma azoknak a szórólapoknak, amelyeket bedobhatnak bármely postaládába?

- Azok személyesebbek azért. Tehát az más. De ezt megint meg lehet vitatni, hogy akkor ezt szűkebbre vagy tágabbra vonjuk. A lényeg az az, hogy szerintem Magyarországon valóban túl sokat emészt fel a politika, túl sok összeget, túl sok pénzt, ezen érdemes változtatni, vannak nyugat-európai példák, a Fidesz tett is már ilyen javaslatot és ez is majd a jövőben, iktassuk ki a választási kampányokból a politikai reklámot, amely Magyarországon nem tájékoztatásként, hanem az emberek félrevezetéséül szolgáló manipulációs eszközként üzemel.

 

 - Erre mondják az ön ellenfelei azt, hogy azért mondják ezt, mert kiürült a Fidesz pártkasszája és nem tudnak miből finanszírozni az emberek meggyőzésére.

- Az ellenfeleinkről ez mindennél többet elárul, mert szarva közt a tőgye, tehát megint sikerült a lényeget eltalálni, ez egy komoly dolog, ez meg egy komolytalan állítás. Ez vicces.

 

 - Hadd kérdezzek egy másik állítást, az ön alelnöke, illetve a Fidesz alelnöke Varga Mihály egy lakossági fórumon a következőket mondta: a vizitdíjról, a tandíjról, a kórházak privatizációjáról szóló sikeres népszavazás a kormányváltás törvényes eszköze lehet, ezzel üzenhetik meg az emberek, hogy változást akarnak. Miért mondja azt Varga Mihály, hogy ez törvényes eszköz lehet, a kormányváltás, amikor nem lehet a népszavazás kormányváltó eszköz?

- Bizonyára arra gondolt, hogy ez elvezethet akár oda is.

 

 - De ön szerint elvezethet? Ha mondjuk sikeres lesz, eredményes?

- Nézze a kínaiak azt mondják, hogy a jóslás nehéz mesterség, különösen, ha a jövőre vonatkozik. Ezt nem tudhatjuk pontosan, De az kétségkívül igaz, hogyha egy demokráciában a jelentős százaléka az embereknek világossá teszi, hogy őket becsapták, átverték, megtévesztették, más történik, mint amire ők szavaztak, és utána ezt egy népszavazáson nemcsak megüzenik, hanem erőteljesen kifejezik a kormányzat számára, akkor annak valami következménye kell, hogy legyen. Innentől kezdve a spekulációk birodalmába lépünk, hogy mikor, milyen következménye. Én le is beszélném magunkat arról, mind a Fidesz-t és a közvéleményt, hogy ezzel foglalkozzunk. Nekünk arra kell összpontosítani, hogy itt van a vizitdíj, a tandíj és a kórházi napidíj. Valamint még néhány más fontos kérdés és ezekben az ügyekben legyen a magyar társadalomnak egy értelmes vita után világos álláspontja, amely kötelező a kormány, illetve a parlament számára.

 

 - De azt nem gondolja, hogy ezzel egy olyan utcába terelik a magyar társadalmat, hogyha mondjuk eredményes a népszavazás, és az emberek úgy döntenek, hogy nem akarnak vizitdíjat, napidíjat és folytathatnám, hogy mi mindent fizetni, ellenben az államnak bevételre van szüksége, akkor majd máshonnan beszedik az ehhez szükséges forrást.

- Na, az ilyen kormányt kell elcsapni. Ez a véleményem. Tehát, aki úgy válaszol egy ilyen népi igényre, hogy majd akkor az egyik zsebetekből nem engedtétek kivenni a pénzt, majd kivesszük a másikból, az ilyen kormányt el kell csapni. Az embereket ugyanis nem lehet semmibe venni. Ez egyszer már megtörtént Magyarországon, 2006-ban, ugyanez a kormány még egyszer szerintem nem lenne helyes, ha ezzel próbálkozna, egész egyszerűen...

 

 - ... de azt nem vitatja, hogy bevételek ahhoz kellenek, hogy aztán osztani lehessen mondjuk a rászorulóknak és a...

- ... ez egy másik vita, ezt úgy hívják, hogy a gazdaságpolitika irányairól szóló vita, akkor ezért érdemes előrehozott választást tartani szerintem. Hogy az ilyen értelmes vita lehetősége kinyíljon és az emberek azt mondják, ha van olyan politikai erő, és jelzem, hogy van, a Fidesz ilyen, amelyik azt mondja, hogy képes olyan gazdaságpolitikát folytatni, amely bevételeket hoz, amely a költségvetést az egyensúly felé közelíti, de közben nem vezet be vizitdíjat, tandíjat és kórházi napidíjat, akkor adjunk lehetőséget ennek a politikának.

 

 - Elnök úr, a demokráciával kapcsolatban a minap azt nyilatkozta, hogy érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy a köztársasági elnök jogkörét, mindjárt, pontosan szeretném idézni, "a demokrácia megerősítése érdekében a köztársasági elnököt nem kellene abba a helyzetbe hozni, hogy megvédhesse a magyar demokráciát, az azt kijátszó, megtévesztő parlamenti többséggel és kormánnyal szemben is."

- Itt egy kérdőjel van a mondat végén.

  

- Az a szöveg ott valahogy úgy kell, hogy folytatódjon, hogy a Fidesz-nek erre nyilván majd lesznek javaslatai, ha ez egy vita, vitává válik, de most nem az a fontos, hogy a pártok erről mit gondolnak, hanem az a kérdés, hogy nem jött-e el az ideje annak, hogy erről meginduljon egy közbeszélgetés, egy közös gondolkodás.

 

 - De azért nyilvánvaló, ha ezt felveti, akkor ön szerint eljött az ideje, mert, ha nem jött volna el ön szerint, akkor ezt nem vetné fel. 

- Igen, hát az idézett mondatok előtt van egy diagnózis, vagy egy leírás a mai helyzetről. A mai helyzet véleményem szerint úgy fest, hogy ma egy csoport, amely a Magyar Szocialista Pártot uralja, megtévesztve a választópolgárokat egészen mást ígért, mint amit megvalósít. És ahhoz, hogy ezt elérje, kijátszotta a magyar demokratikus intézmények legtöbbjét. Pl. a költségvetési tervezés demokratikus ellenőrzésének minden intézményét és szereplőit kijátszotta. Beleértve a köztársasági elnököt. És ma itt áll a magyar alkotmányos rendszer, a magyar demokrácia, nyilvánval, hogy a kormány hazudik, becsapja ez embereket, másd irányba vezeti az országot, mint amilyen irányba egyébként az emberek szeretnék, ha tartana, itt vannak azok az intézmények, amelyeknek az a dolguk, hogy a demokráciát megvédjék, de ezek az intézmények beleértve a köztársasági elnököt és az ő személyét is, csak szét tudják tenni a kezüket, mondván, hogy nem tudok mit tenni. Tehát az én állításom az az, hogy egy demokratikus rendszernek az a lényege, hogy képes legyen megvédeni saját magát, ha nem tudja saját magát megvédeni, akkor beszélnünk kell arról, hogy hogy az antidemokratikus törekvésekkel szemben hogyan védhetné meg magát mégis. Én ezt javaslom, és a köztársasági elnöknek ebben lehet szerepe.

 

 - De erre azt mondja Sólyom László, hogy egy nagyon kitünő demokratikus államot lehet működtetni a mostani alkotmánnyal, ez a szereplőkön múlik, nem az alkotmányon, és az ellenzéket bírálva azt mondja, hogy az intézményrendszer hitelét vonják önök kétségbe.

- Ez egy olyan véleménye a köztársasági elnök úrnak, amelyet mi nagy tisztelettel meghallgatunk. És kifejezzük, hogy nekünk egy másik véleményünk van ugyanerről a kérdésről, az én véleményem az az, hogy kezdjük ott, hogy a köztársasági elnök az nem az alkotmányosság legfőbb őra Magyarországon, az az Alkotmánybíróság. És az alkotmánynak az a dolga, hogy szolgálja a magyar demokráciát. A köztársasági elnököt azért tartjuk az ország első polgárának, mert azt várjuk tőle, hogy meg tudja védeni a magyar demokráciát. Ma joggal mondja a köztársasági elnök, hogy ő nem tudja megvédeni a magyar demokráciát. Fel tud szólítani bocsánatkérésre egy kormányt, ki tud fejezni bizonyos rosszallást, bizonyos értékeket szavakban meg tud védeni, de csak beszélni tud. Nincs hatalmi hatása annak, amit ő gondol és, amit egyébként szerinte cselekedni kellene abba az irányba nem tudja terelni az eseményeket. Ez a helyzet ma. És én úgy gondolom, hogy egy - de talán nem én vagyok egyedül az országban, aki így gondolja -, hogy az alkotmány meg egy demokratikus rendszer az nem tértől és időtől függetlenül működik, hanem itt és most Magyarországon. Ilyen szereplőkkel működik. Olyanokkal, amilyenek mi vagyunk, a választópolgárok, a politikusok, a kormány, és az ellenzék, tehát...

 

 - ... mit szól azokhoz a felvetésekhez, hogy ezt most azért hozta el, merthogy 2010-ben a Fidesz esetleg megnyerné a választásokat, akkor ön köztársasági elnök szeretne lenni, és már most megalapozza a jövőbeni pozícióját.

- Ezt a véleményt még nem hallottam, de ostobaságnak ostobaság.

 

 - Pedig voltak ilyen vélemények.

- Akkor lehet, hogy valakit megbántottam, elnézést kérek tőle, akkor csak szamárság.

 

 - A tusnádfürdői beszédét hallgatva az az embernek az érzése, mintha a balolal tudatosan nem tenne semmit az emberekért, sőt inkább az emberek ellen dolgozna, a jobboldal pedig az emberekért van. Ez azért egy kicsit így túlzónak tűnik.

- Hát, nem is mondtam ilyet.

 

 - Hát, nagyjából így fogalmazott, felsorolta azt, hogy a jobboldal mit tesz az emberekérét, mit tehetne majd az új jobboldal és ezzel szemben a baloldal internacionalista...

- ... ez igaz...

 

 - ... monopolpárti...

- ... ez is igaz...

 

 - ... és még sorolhatnám az ön jelzőit.

- Ez is igaz, ezek mind igazak. Bocsánat, tehát ezek nem rosszindulatú megjegyzések, hanem ezek még csak nem is értékelők, hanem leírók, nézze meg, hogy a magyar gazdaság számos területén ahelyett, hogy az árakat csökkentő verseny érvényesülne, olyan monopóliumok jönnek létre, és a kormány ezeket fenntartja, amelyek egyre magasabbra helyezik a szolgáltatásaik árát, verseny nincs, szolgáltatások minősége nem javult, mi meg egyre többet fizetünk, mármint a vásárlók és a fogyasztók, ez egy ténykérdés. Az, hogy a kormány internacionalista vagy sem, ezt most félretenném. Az, hogy antiszociális, mert valóban ilyet is mondtam, hát az is nyilvánvaló.

 

 - De ez mitől nyilvánvaló?

- Hát nézze, amikor arról van szó, hogy vizitdíjat és kórházi napidíjat kell fizetni, akkor a legszegényebb rétegek azok, akik ezt nem tudják maguknak megengedni. Nekik számít az egyszer, kétszer, háromszor 300 Ft. Amikor tandíjról van szó, teljesen nyilvánvaló, hogy a legszegényebb családok tehetséges gyerekeinek okoz problémát, hogy valahonnan előteremtse a tandíjra valót. Ezek mind olyan intézkedések...

  

- ... van, aki kap, van, aki nem, ha tandíj nincs, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a tehetséges gyerekek előtt pénzügyi akadály nem tornyosul, feltéve, ha a diákhitel-rendszer mellette működik. Hát én csak azt akarom mondani, és ezt a tények mondatják velem, hogy a kormány olyan döntéseket hoz, amelyeknek az első számú vesztesei, sértettjei azok a szegényemberek, olyan emberek, akik egyre nehezebben tudják kifizetni a számláikat, 2 millióról majd 3 millióra nőtt azoknak az embereknek a száma Magyarországon, akik a hónap végén már nem rendelkeznek pénzzel, hát becsületes családok jutnak olyan helyzetbe, hogy egész hónapban dolgoznak, és mikor kifizetik a számláikat szinte alig marad valami. A hónap végén szinte nem marad semmi. Joggal mondják ezek az emberek, hogy szinte a semmiért dolgoznak. Szerintem a kormány intézkedései az ilyen helyzetben lévő, mondjuk úgy, hogy leszakadófélben lévő emberek és családok számára kifejezetten sérelmesek. Antiszociálisak.

  

- Hát, mi számos indítványt tettünk ennek érdekében. De mondom, vizitdíj, tandíj eltörlése, az egészségügyi rendszernek nem pénzügyi alapon való működtetése, a felsőoktatásban pénzügyi korlátokat nem állítani, azokat eltörölni, az árakat megfékezni, valóságos versenyt teremteni a szolgáltatók között, hogy olcsóbb legyen a víz, a távfűtés, vagy éppen az elektromos áram díja. Ezek mind olyan intézkedések, amelyeket mi nem követelünk, mi rendszeresen adunk be törvényjavaslatokat, törvénymódosító indítványokat, sőt idáig is elmentünk, hogy legutóbb éppen népszavazást akarunk tartani ezekben a kérdésekben, hogy jobb belátásra kényszerítsük a kormányt és meg tudjuk védeni azokat az embereket, akik egész egyszerűen nem tudnak kijönni a havi fizetésükből.

  

- Bizakodjunk! Köszönöm szépen, hogy itt lehettem.


orbanviktor.hu