- Köszöntöm nézőinket a parlament Nándorfehérvári terméből; dolgozószobájában fogadja stábunkat Orbán Viktor miniszterelnök. Köszönjük szépen, jó napot kívánok!

- Jó napot kívánok!

- Miniszterelnök úr, Ön nemrég úgy fogalmazott, hogy amint elfogadja az Országgyűlés a jegybanktörvényt, gyakorlatilag bármikor beeshet az IMF delegációja. Nos, ez megtörtént, és tudjuk, hogy július 17-én beesik a delegáció. Milyen tárgyalási menetrendre számít?

- Az nem rajtunk múlik. Az IMF most jön, körülnéz, és valamikor majd – inkább a nyár végén, mint a közepén – lesznek tárgyalások is.

- Annyiban azért mégis csak rajtunk múlik, mint a magyar kormány tárgyalódelegációján, vagy akár a kormányt képviselő tárca nélküli miniszteren, Varga Mihályon, hogy a feltételekben meddig megy el a magyar kormány. Ugye, hogyha az IMF által támasztott feltételeket nézzük, két dolog máris felmerült. Az egyik a vagyonadó, a másik pedig az ingatlanadó kérdése. Akkor itt hol az a határ, amíg elmegy a magyar kormány? És akkor máris jogos a kérdés, hogy ki meddig megy el, és kin múlik?

- Igen, de mi nem innen nézzük az egész IMF-ügyet, és a tárgyalásokra sem így készülünk, hanem a kormányzás értelme felől. Tehát egy országot, szokták azt gondolni az emberek, hogy muszáj kormányozni, mert maguktól talán nem mennének a dolgok. Ez nem feltétlenül van így. Belgiumban talán egy évig sem volt kormány, mégis elég jól elműködött az ország. Ebből jól látszik, hogy a kormányzás az nem egy feltétlenül szükséges dolog, hanem egy olyan dolog, ami eredményt, előnyt, sikert teremthet egy ország számára. Tehát célja van, ezért az összes nehéz kérdést, mint amilyen az IMF-tárgyalás is, mi abból a szempontból nézzük, hogy mi a célja a kormányzással a kormánynak, illetve Magyarországnak. És hogyha a céljainkat valami szolgálja, akkor arról tárgyalunk, abban megegyezünk, ha nem szolgálja a céljainkat, mármint az ország céljait, akkor pedig azt inkább kikerüljük.

- Mi az, amivel kapcsolatban akár Varga Mihály, akár az elemzők többsége úgy fogalmazott, hogy nagyon nehéz, elhúzódó, kemény tárgyalásokra számít, tehát hol van az a pont, ahol még megegyezés lehet az IMF által támasztott feltételek, illetve a magyar kormány Ön által is említett céljai között?

- De mi nem a tárgyalófél által támasztott feltételekből indulunk ki, hanem a saját céljainkból. Ugye, most nagyjából a négyéves mandátum felénél tartunk, ugye, ilyenkor az ember mindig értékelni szokta, hogy hova jutott az ország, meg ő egyáltalán, a terveihez képest mit végzett el, és mit nem. Ezt mi is megtettük, és fel is idéztük azt a gondolatot, hogy mi, amikor kormányozni kezdtünk 2010-ben az emberek kétharmados felhatalmazását felhasználva, akkor úgy fogalmaztuk meg a kormányzás célját – mármint belső, lelki célját, nem a külsőt –, hogy mi, magyarok jobbak vagyunk annál, többre vagyunk képesek, mint ahogyan teljesítettünk a megelőző években. És az a feladat, hogy Magyarország elfoglalja a helyét a nemzetek közötti versenyben azon a polcon, ahová egyébként a képessége, szorgalma és tudása alapján a helye kellene, hogy legyen. Na, most ez egy olyan cél, amely szerintem minden magyarban ott van. Tehát ez egy olyan mondat, ez egy olyan gondolat, amiben tízből talán az is lehet, hogy tízen, de kilencen biztosan egyetértünk, hogy Magyarország többre képes, jobb ország annál, mint ahogyan teljesített. Most ezért az IMF-tárgyalásokat is csak abban a részében tudjuk majd elfogadni, az IMF feltételeit, amiről hisszük mi, magyarok, hogyha azt megtesszük, akkor az jobbá teszi Magyarországot. Mindent ezen a szemüvegen keresztül kell nézni. A tárgyalás is ezért aztán számunkra nem egy ilyen varázslatos, elvont, misztikus, nehéz eseménysorozatnak mutatja magát, hanem a nemzeti érdekképviselet kiszámítható, lépésről lépésre haladó politikájának látszik.

- Hogyha már ez a két konkrétum felmerült lehetséges feltételként a Nemzetközi Valutaalap részéről, egyrészt a vagyonadó, másrészt pedig az ingatlanadó.

- És felmerült vajon ez?

- Felmerült, mert Varga Mihály ezzel kapcsolatban már nyilatkozott. Az a kérdésem, hogy a kormány hajlandó az ezzel kapcsolatos döntését felülbírálni? Tehát mi lesz az ingatlanadóval és a vagyonadóval?

- De a tárgyalás előtt semmi sem merülhet fel. A tárgyalásoknak az a logikája, hogy amikor elkezdődik, akkor mindenki elmondja, hogy mit gondol, és mit szeretne. A tárgyalások még nem kezdődtek el.

- Akkor fogalmazzunk úgy, hogy számít arra a tárca nélküli miniszter, hogy ez felmerül.

- A kérdést úgy kell feltennünk, hogy az ingatlanadó szolgálná-e Magyarország érdekét, hozzásegítené-e Magyarországot ahhoz, hogy kihozza magából azt, ami egyébként tehetségben és képességben benne van? Nem segítené hozzá.

- És a vagyonadó?

- Az sem. Nézze, ha az ember felteszi azt, kimondja azt a mondatot, hogy Magyarország jobb annál, mint ahogyan teljesített a megelőző években, akkor ebből adódik persze az a kérdés is, hogy miért nem teljesített jobban. Most erre az én válaszom az, és innen indult a kormányzásunk is: mert rosszul volt megszervezve az ország. Ennek szimbolikus kifejeződése volt a munka-, a vállalkozás- és családellenes adórendszer és az a tény, hogy hosszú-hosszú évek óta Magyarország adósságot termelt és nem jövedelmet. Ebből az adódik, hogy az országot át kell szervezni, hogy kihozhassa magából azt, amivel rendelkezik, azoknak a képességeknek teret tudjunk nyitni. Na, most ezek az adók, amiket Ön említett, nem ebbe az irányba mutatnak. Magyarországnak van egy határozott elképzelése arról, hogy milyen lesz a jövő, tudjuk, hogy mi volt rossz a múltban, azt is tudjuk, hogy milyen lesz a jövő, vagy legalábbis azt hisszük, hogy bizonyos mértékig meg tudjuk ítélni, milyen lesz a jövő. Az oda vezető útvonalat segítő járdalapokat letesszük, ami pedig attól elvezetne, azokat pedig kikerüljük, illetve visszautasítjuk.

- Beszéljünk azért itt a különböző adónemek között egy újabb adónemről, ugye, a tranzakciós illetékről szóló törvényt elfogadta az Országgyűlés. Ennek itt elsősorban a Magyar Nemzeti Bank megadóztatására vonatkozó része nem hátráltatja majd a tárgyalások kimenetelét, lehetséges megegyezést?

- Itt jóval többről van szó, mint pusztán egy tárgyalási eseményről, vagy éppen magáról a nemzeti bankról. Itt arról van szó, hogy hogyan kezelik az európai országok azt a válságot, amibe az euróövezet rántotta bele egész Európát. Tehát a válság nem tőlünk indult, hanem az euróövezet országaiból; mi nem tartozunk az eurózónához, de elszenvedjük ennek a válságnak a következményeit. Saját hibáinkon túl, amiket 2002 és 2010 között elkövettünk, még ez a válság nehezíti a helyzetünket. Na, most ha innen nézem, akkor az európai válságkezeléseknél azt látom, hogy amivel arrafele próbálkoznak, az nem segít. Néha olyan benyomásom van, mintha Európa valamilyen múzeumra emlékeztetne: a múltban él. Tehát azokkal az eszközökkel próbálja kezelni a mostani helyzetet, amelyet a múltban használt. De a világ közben már megváltozott, nem lesz többé olyan, mint volt, ezek az eszközök már nem működnek. Ezért az európai válságkezelés nagy kérdése az, hogyha közösen nem tudtunk eddig kitalálni sikeres válságkezelési megoldásokat, akkor melyik országnak sikerül olyan megoldásokat kitalálnia, amelyek nem a múlthoz tartoznak, hanem a jövőt építik. Nos, Magyarország e tekintetben nem szerénykedett, tehát mi próbálkoztunk mindenfajta olyan megoldással, ami a magyar karakterből egyébként adódik. Tehát a magyar mégiscsak egy rebellis fajta is, meg újító is. Bevezettünk bankadót, multiadót, és most így érkezünk el az Ön kérdéséhez, amely a tranzakciós illetékhez vezet. Tehát Magyarország a jövőben, van egy ilyen közbölcsesség, amit a politikában szoktak használni, amely úgy szól, hogy a jövőt csak azok nyerik meg, akik fejben már a jövőben élnek. Mi azt gondoljuk, hogy erre kell törekedni. Nos, a tranzakciós illeték ezért függetlenül attól, hogy a nemzeti bankra kiterjesztjük-e vagy sem, önmagában is egy ilyen újításnak minősül. Két éve ülök újra a miniszterelnökök között Európában, amikor csúcstalálkozók vannak, két év óta vitatkoznak ott a miniszterelnökök arról, hogy a tranzakciós illetéket Európában bevezessük-e, vagy sem. Nekünk nincs erre időnk, nekünk szükségünk van arra, hogy az egész magyar adórendszert úgy alakítsuk át, hogy a jövedelmet és a munkát terhelő adókat csökkentsük, a forgalmat terhelő illetékeket és bevételeket pedig növeljük. A tranzakciós illeték ennek az egyik fontos eszköze, szerintem sokkal jelentősebb és korszakosabb, mint azt most itt a magyar belpolitikai viták alacsony horizontján gondolni szoktuk, egy sokkal jelentősebb dologról van szó. Más országok is próbálkoznak vele. Franciaországban is bevezették: ott két ezrelék, nálunk csak egy, ott szűkebb, itt szélesebb körben alkalmazzuk. Meglátjuk, a következő egy-két év érdekes fejleménye lesz majd, hogy a tranzakciós illeték mennyire válságkezelő eszközként, illetve a jövő egyik legfontosabb államháztartási bevételeként szolgál majd. Na, most a jegybankra történő kiterjesztése a mi felfogásunk szerint logikus, szükséges és elkerülhetetlen. Vvannak, akik más álláspontot képviselnek.

- Elképzelhető, hogy más álláspontot képvisel majd az Európai Központi Bank, illetve a Nemzetközi Valutaalap is. Van-e vészforgatókönyve a kormánynak arra a helyzetre, hogyha mégsem terjeszthetik majd ki ezt az adónemet a jegybankra? Tehát Matolcsy György fiókjában lapulnak még további forgatókönyvek, ötletek?

- Magyarországot a magyarok kormányozzák. Ha egyszer a Magyar Országgyűlés úgy döntött, hogy tranzakciós illeték lesz, meghatározta annak a körét, akkor az úgy lesz.

- De Magyarországnak a készenléti hitelre is szüksége van. A kettő működhet majd együtt?

- Magyarországnak, ha ismét a távlatba helyezzük ezt a kérdést, hogy mire van szüksége, akkor miután hosszú éveken keresztül nem jövedelme termelt, hanem adósságot, most egy magas államadóssággal kell megküzdenie. Nem akarom Önt untatni a múlttal.

- Sokat beszélgettünk róla.

- Talán nem is emlékszik rá, olyan régen volt. De 1998-ban, amikor először kaptam bizalmat az emberektől, akkor Magyarországon a nemzeti össztermékben kifejezve az államadósság mértéke 58 százalék lehetett. Ezt 51-52-re vittük le négy év alatt. És amikor ismét bizalmat kaptunk nyolc év ellenzéki munka után, akkor az államadósság 80 százalék felett volt. Ez a merénylet Magyarország ellen, tehát ez egy olyan bűntény, amit ugyan a Büntető törvénykönyv nem rendel büntetni, de a magamfajta, hazában, nemzetben gondolkodó ember számára szinte megbocsáthatatlan cselekmény. Így, 50 százalékkal megnövelni nyolc év alatt az államadósságot úgy, hogy 2008-ben beleesünk egy válságba, összeomlik az ország, tehát rosszul használjuk fel azt a pénzt, amit egyébként hitelként felvettünk, nem tudok rá enyhébb kifejezést találni. Na, mindegy, akárhogy is volt, nekünk ezzel kell boldogulnunk. A múlt elesett a hatalmunkból, mondta Széchenyi, a jövőnek meg urai vagyunk, tehát ezzel kell foglalkozni. Amit én tenni próbálok az, hogy a kormánynál mindig képviselem azt az álláspontot, hogy az intézkedéseinknek államadósság-csökkentő hatása kell, hogy legyen. Most már a 80 százalék alá is jöttünk, árfolyamtól függően vagyunk valahol a 76 és a 78 közötti sávban. Ezt a politikát folytatnunk is kell. Na, most, miután magas az államadósságunk, nem tudjuk egy összegben visszafizetni. Már mindent elloptak, privatizáltak, egy olyan vagyon, amiből egy jelentős államadósság-csökkentést lehetne végrehajtani, nemigen van. Ami meg van, azt meg nem szabad szerintem eladni, mert a jövőre is gondolni kell. Például a villamos műveket nem lehet eladni, ami egy jelentős vagyontárgyunk. Tehát nekünk folyamatosan meg kell újítanunk az adósságunkat, és szépen lassan, mint ahogy egy család szokta, hónapról hónapra törlesztenünk kell. Most a megújítással van itt a gond, tehát az a kérdés, hogy honnan tudja Magyarország megújítani az adósságait, illetve honnan tud, és milyen kamatozású hitelhez jutni. Na, most a politikai zsebkönyvek, tankönyvek szerint négy lehetséges forrása van annak, hogy az ember pénzt vonjon be a saját nemzetgazdaságába. Az egyik a belső megtakarítás, itt zárójelben elmondom, mert nem kapott szerintem kellő figyelmet, hogy néhány hónap alatt több mint 100 milliárd forint értékben vettek magyar állampolgárok, magyar személyek magyar állampapírt, tehát volt megtakarításuk. Jó üzlet szerintem, mindenkit biztatok, hogy tegye ezt. A második lehetőség az, hogy a nyugati pénzpiacokhoz forduljunk, mi most leginkább ezt tesszük. A harmadik, hogy visszamegyünk a keleti pénzpiacokra, ahol egyszer már voltunk, de onnan kitettük a lábunkat, most azonban a világnak az a legerősebben fejlődő pénzügyi része is. A negyedik pedig, hogy nemzetközi pénzügyi szervezethez forduljunk, mint az IMF, mi mind a négy hangszeren játszunk.

- A magyar gazdaságpolitika irányai vagy a fejlődési irány, amit Ön az imént felvázolt, meddig, mely pontig tud együtt haladni az európai uniós törekvésekkel? Itt konkrétan arra gondolok, amire néhány perccel korábban Ön is utalt, a válságtanácskozás, ahol Miniszterelnök úr is részt vett. Ugye, válságkezelés és a jövőbeni válság elkerülés címszó alatt több forgatókönyv körvonalazódott. Melyik az a rövid, illetve hosszú távú válságkezelési és elkerülési forgatókönyv, amivel a magyar gazdaságpolitika irányai is azonosulni tudnak? Tehát meddig lesz közös nevező?

- Leginkább nincs közös európai válságkezelés, ez a probléma. Ha Ön megnézi a válságkezelés európai módszereit: Portugáliát, Írországot, Spanyolországot, Olaszországot vagy éppen Görögországot, és jönnek majd még mások is, akkor azt látja, hogy mindenhol azzal próbálkoznak, hogy csökkentik a nyugdíjakat, csökkentik a fizetéseket, csökkentik a gyerektámogatási kiadásokat. Tehát általában olyan helyre nyúlnak, ami fáj az embereknek. Na, most Magyarországon mi azt gondoltuk, hogy már épp eleget kínozták az előző kormányok, épp elég bőrt lehúztak róluk, ha a válság terheit most a társadalomnak viselnie kell, akkor be kell vonni azokat is – ezt hívom én méltányos közteherviselésnek –, akik ebből kevésbé vették ki a részüket. Így került be a magyar válságkezelés forgatókönyvébe a bankadó, a multiadó, a devizahitelesek kimentését szolgáló sajátos intézkedéssorozat, de így került be egyébként az arányos adórendszer is a középosztály megerősítése érdekében. Ebben a három kérdésben volt a legnagyobb vitánk az Európai Unióval. Tehát ezen a három területen, bankadó, devizahitelesek, középosztály felerősítése, amit mi mondunk, az ellentétes azzal, mint Európa egyébként az elmúlt két évben képviselt. Nagy vihart is kavartunk ezekkel az intézkedésekkel, de ezeket mind megvédtük, és azóta az Európai Unió kimondta, hogy a magyar válságkezelés sikeres, és hogy az európai uniós csatlakozásunk óta először Magyarország két, sőt valószínűleg három éven keresztül képes lesz ellenőrzés alatt tartani az állami pénzügyeit, tehát 3 százalék alatt lesz a hiánya. Tehát egyelőre én úgy látom az Európai Unióval folytatott vitánkat, azokat a szakmai vagy gazdaságpolitikai vitákat, amiket mi magunk robbantottunk ki a saját, szokásostól eltérő, mondjuk úgy, hogy innovatív vagy újszerű intézkedéseikkel, azokat a csatákat megnyertük.

- Unorthodox intézkedéseinkkel. Engedjen meg – arra kérem – egy kérdést ezzel kapcsolatban, és hadd idézzem Kövér László házelnök urat. Az, hogy most gyakorlatilag elkezdődnek július 17-én, ha minden jól megy a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal…

- Legalábbis idejönnek a Valutaalap képviselői.

- Azért bízzunk benne, hogy tárgyalások is lesznek. Szóval ez értékelhető úgy, hogy gyakorlatilag az Ön által szervezett, vagy az Ön ellen szervezett nemzetközi puccskísérlet egyszerűen megbukott?

- Más értelmezheti ugyan így is, de én egy másik nézőpontból tekintek erre. Mert nekem nem személyes ellenségeim vannak, Magyarországnak sem valamifajta nemzetközi összeesküvéssel kell szembenéznie, még ha időnként úgy is tűnik, hanem nagyon komoly érdekekről beszélünk. Tehát hogyha egyszer azt mondja a magyar kormány, hogy válság ide, válság oda, a középosztály lecsúszását meg kell állítani, és fel kell erősíteni a középosztályt, és olyan adórendszert hozunk, ami pénzt hagy az embereknél, akkor persze azok, akik azt a pénzt meg akarták szerezni, de most az embereknél maradt, nem boldogok. Vagy amikor azt mondom, hogy bankadót kell fizetni, korábban meg nem kellett, akkor azért évi, az egész pénzügyi szektorra vetítve azért 200 milliárd forintot bevontuk a magyar közteherviselésbe, az valakitől hiányzik: a bankároktól, banktulajdonosoktól, biztosító tulajdonosoktól, tehát az fáj valahol. Nagy része természetesen külföldi ezeknek a nagy tőkés csoportoknak. Őnekik minden pénzt megér, hogy megváltoztassák azt a kurzust, ami Magyarországon zajlik. Vagy egy nagy telekommunikációs cég vagy egy nagy energiacég, akire multiadót vetünk ki, azt mi persze bevételnek könyveljük el, és az nagy siker az ország szempontjából, de ő úgy látja, hogy őneki az veszteség. És szeretne egy olyan politikát Magyarországon, ezért is támogatják általában az ellenzéket, amely más és az általam méltányosnak mondott közteherviselési rendszerrel szemben kiengedi a bankokat és a multikat ebből a fizetési kötelezettségből. Én erre vezetem vissza leginkább azokat a kísérleteket, amelyek rendszeresen a kormány politikájának a befolyásolására irányulnak. Ez nem rendkívüli dolog, ez mindenhol létezik a világon, a kormányok politikáját nagy üzleti és érdekcsoportok megkísérlik befolyásolni, ez eddig rendben is van, egy kicsit talán Magyarország esetében messzebb mentek el, mint azt a jó ízlés az európai kulturális hagyományok egyébként megengednek.

- Miért? Hogy például a kettős mércéről beszélünk, és óhatatlanul is Románia a legfrissebb példa, ami eszembe jut. Ugye, az éppen ott zajló események. Victor Ponta, illetve az államfő, Traian Băsescu ügyét vagy esetét nézzük, tudjuk, hogy mindkettejüket elmarasztalta az Európai Unió. De amikor mégis arról volt szó, hogy az EP-képviselők igenis vegyék terítékre és napirendre ezeket a problémákat, akkor az unió ez elől elzárkózott. Magyarországgal szemben viszont nem ez volt. Minket pellengérre állítottak.

- Ennek az az oka, hogy a balosok, tehát az európai baloldal az Európai Parlamentben többségben van, ugyan a legnagyobb frakciót mi adjuk, az Európai Néppárt, de nem érjük el az 50 százalékot. A balosok együtt a liberálisok és a szocialisták meg a zöldek többen vannak. Ők tehát, ha akarnak, akkor kikiálthatnak valakit bűnbanknak, illetve a legnyilvánvalóbb nemzetközi botrány esetén is eltakarhatják az ügyeket. Ennek Magyarország ki van téve. Magyarország ma egy olyan ország, amely nem az európai baloldal logikája szerint építi a jövőjét, ebből fakadóan nemcsak a magyarországi baloldal, hanem a nemzetközi baloldal kritikáinak is kereszttüzében áll, ez a kettő nagyon gyakran össze is találkozik, nagyon gyakran innen itthonról hozzák a nyakunkra a külföldieket.

- Ugye, hogyha már itt Románia szóba került, még egy kérdés ezzel kapcsolatban. Ahhoz egyébként mit szól, hogy Magyarországot Romániához, Victor Pontát pedig Önhöz hasonlítják?

- Nem vágyom ilyen babérokra.

- Ennyi? És az, hogy Magyarországot Romániához? Azért ez már a személyes véleményen túlmutat.

- Szerintem Magyarország sem vágyik erre a babérra. De ráadásul, ha a politikáról beszélünk, akkor van itt egy különbség, azért Magyarországon volt egy parlamenti választás, ami kétharmados többséget eredményezett, és ezzel a felhatalmazással vágtunk mi bele a munkába. Ami most Romániában történik, azt nem előzte meg választás, az az előző választáson kialakult parlamenti erőviszonyok pártalkukkal történő újraírását jelentette, ez jellegében egészen más. Ugyan most nem erről beszélünk, de azért a magyar kormány azért áll stabilan a lábán, meg az egész magyar válságkezelés azért halad jó irányban, mert nemcsak a választásokon tartjuk a kapcsolatot az emberekkel, hanem a választások után is. Az egyik leglátványosabb ilyen kapcsolattartás éppen a Békemenet volt, amely megvédte a kormányt- Nagyon jelentős mértékben ennek köszönhetjük, hogy a kormány stabilan áll a lábán most is. De ilyenek a nemzeti konzultációk is. Tehát én nem engedem, ameddig ez rajtam múlik, hogy pártalkukkal írják felül a választói akaratot, hanem helyette folyamatosan a nehéz és fontos kérdésekben szeretném bevonni az embereket, hogy úgy érezzék, hogy igen, rajtuk áll, az ő szavuktól is függ, az ő hangjuknak is van befolyása arra, hogy egyébként mi történik az országban nemcsak a két választás időpontjában, hanem a kettő közötti időszakban is.

- Lesz befolyással az ő válaszuk vagy válaszaik a nemzeti konzultáció foglalkoztatással kapcsolatos kérdéseire adott válaszaiknak az Ön által is bejelentett munkahelyvédelmi akciótervre? Amit, ugye, tudjuk, hogy a munkáltatók üdvözöltek, viszont kétségesnek látják annak kivitelezhetőségét. Itt konkrétan arra gondolok, hogy nem látják a garanciát a fedezetre.

- Először is, aki úgy gondolja, hogy ezek jó intézkedések, de kétségei vannak, annak egyetlen teendője maradt, hogy támogassa a kormányt, hogy a kormány jól végre tudja hajtani azt, amit elgondolt, és amivel egyébként ők maguk is egyetértenek. Másfelől, amikor a közbülső értékelését elvégeztük a most zajló, még mindig zajló nemzeti konzultációnak, több mint 500 ezer kérdőív jött már vissza, akkor abból nagyon világosan látszott, hogy a legfontosabb kérdés az emberek számára a munkahely. És nem is annyira az új munkahelyek teremtése, ami persze fontos, de ezt megelőzően első helyen a meglévő munkahelyek védelme. Tehát az emberek azt várják a kormánytól, akármilyen nehéz és bonyolult is, ez őket egyáltalán nem érdekli, hogy egy kormánynak korlátolt eszközei vannak egy piacgazdaságban, de ők azt várják tőlünk, hogy tegyünk olyan lépéseket, amellyel megvédjük az ő munkahelyeiket. Ezért is munkahelyvédelmi akcióterv ez. Én azt látom, hogy az elmúlt két évben a munkát elvégeztük, az országot biztonságba helyeztük, az emberek munkahelyét biztonságba helyeztük, az ország stabilan áll a lábán, kifelé megyünk az erdőből, tudjuk, hogy merre van az előre, tehát oda fogunk kijutni az erdőből, ahol majd a válság utáni világ, és a sikeresek és a győztesek világa kezdődik majd. Tehát most érkeztünk el oda két év nehéz küzdelme után, hogy munkahelyvédelmi akciótervet, vállalkozások számára kedvezőbb adórendszert tudunk teremteni, ami szerintem a következő időszakban meg is hozza az eredményét.

- Ami a foglalkoztatási rátát illeti, ugye, tudjuk, hogy ebben a kérdésben vagy ebben a témában sereghajtók vagyunk már régóta az Európai Unióban, miért most áll elő a kormány ezzel a munkahelyvédelmi akciótervvel.

- Először is, még mielőtt a kormány előállt volna ezzel az akciótervvel, tehát ez január 1-jétől lép majd életbe, amiről beszélünk, most azt tudjuk tényként leszögezni, hogy ma Magyarországon 120 ezerrel többen dolgoznak, mint a kormányváltáskor. Ez egy óriási eredmény.

- Erre mondja az ellenzék azt, hogy igen, mert ebbe beleszámolják a közmunkásokat is.

- Mert ők dolgoznak, munkából élő emberek és családok. Hová kellene őket számolni, a dologtalanok közé, vagy a munkanélküliek közé?! Ők dolgoznak. Kétségkívül igaz, hogy az európai gazdaságok ma, ha a kormányok nem segítenek rá speciális eszközökkel, nem tudnak munkát adni az embereknek, de hát azért vagyunk mi, mármint az európai kormányok, azért van a magyar kormány, hogy megtalálja azokat a módszereket, amelyekkel meg tudja védeni az emberek munkahelyeit, illetve új munkahelyeket tud létrehozni, és akárhogyan is, minden kritika ellenére is, azt azért érdemes talán eredményként Magyarországnak felírni a saját bizonyítványába, hogy 120 ezerrel többen dolgoznak, mint a kormányváltáskor. Ez azért fontos, mert évtizedekre szóló biztonságot, és a győztesek táborában, a sikeres országok táborában biztos helyet az jelent majd Magyarország számára, hogyha legalább 5 millió ember dolgozik. Magyarországon ma nem dolgozik, talán kevesebb, mint 4 millió mindösszesen. Ezért mondtuk mi azt, hogy tíz év alatt legalább egymillió munkahelyet kell létrehozni. Ezek az eszközök, amiről most beszélünk, a közmunka is, vagy startmunka, de ilyen a mostani járulékcsökkentés is, részben megvédi a munkahelyeket, részben segít újakat létrehozni, egészen addig, amíg nincs ötmillió munkából élő ember Magyarországon, addig a gazdaságunk nem tartozhat a világ legsikeresebb gazdasági közé, márpedig oda akarunk tartozni.

- Ez azért, amit az imént elmondott, több dolgot is felvet, az egyik, hogy járulékcsökkentésről, adókedvezményekről beszélünk, a részleteit Ön is többször elmondta, és mi is sokat beszélgettünk már erről a Hír Televízió stúdiójában.

- Bocsánat, egy dolgot azért hadd tegyek hozzá, hogy szociális adócsökkentésekről beszélünk, tehát a legnehezebb helyzetben lévő és a legnehezebb munkát végző emberek számára nyújtunk most adócsökkentésen keresztül segítséget, ezért mi ezt szociális jellegűnek tekintjük.

- Igen, ezt értjük, de bármilyen jellegű adócsökkentésről is van szó, azt tudjuk, hogy az kiesés a költségvetésből. Tudja-e már Ön azt, akár a kormány, akár Matolcsy György, hogy ezeket a lyukakat majd miből tömik be?

- Először is a tranzakciós illetékből. Tehát be is nyújtottuk a parlamentnek, a parlament el is fogadta, a tranzakciós illeték ezért nagyon fontos. Egy ezrelékről beszélünk, tehát valaki keres – mondjuk – 200 ezer forintot, és minden pénzét utalással rendezi, akkor az egy hónapban jelent 200 forintot, ha a bankok, mert ezt az adót egyébként nem az emberek, hanem a bankok fizetik, ha a bankoknak sikerülne ezt teljes egészében áthárítani, amit én kizártnak tartok. Jól látható tehát, hogy egy ilyen összeg, tehát egy ezreléknyi tranzakciós illeték képes megteremteni több mint egymillió ember munkahelyének a biztonságát, ezért tartom én ezt egy nagyszerű új eszköznek, amely inkább már a jövőhöz tartozik, nemcsak a válságkezeléshez.

- Ne legyen igazam, de mi van abban az esetben, hogyha az Európai Központi Bank vagy a Nemzetközi Valutaalap mégis megvétózza a magyar jegybank megadóztatását, és nem folyik majd be az államkasszába az ebből remélt 300 milliárd forint, ami, ugye, a fedezete lenne a munkahelyvédelmi akciótervnek. Szóval itt minden mindennel összefügg, nem olyan pénzt próbál most osztogatni a kormány, ami egyelőre még nem áll rendelkezésre?

- Nagyon fontos, hogy nem osztogatjuk, mert nem arról van szó, hogy bevesszük, és utána szétosztjuk, hanem arról beszélünk, hogy bizonyos emberektől, idetartoznak a nehéz fizikai munkát végzők, idetartoznak a szülés után visszatérő, dolgozni akaró kismamák, idetartoznak az 55 év felettiek és a 25 évnél fiatalabbak, tőlük, illetve a nekik munkát adóktól nem vesszük el, hanem máshonnan pótoljuk ezt a forrást. Na, most megismétlem, hogy a magyar parlament döntését senki sem tudja megvétózni.

- A jegybankra mindenképpen ki tudják majd terjeszteni a fizetési kötelességet?

- Ez már megtörtént. Ez már múlt idő.

- Na, de a múlt héten ez még nem volt múlt idő. Múlt héten az illetékessel beszélgetve a Hír Televízió stúdiójában még ott tartottunk, hogy várják az Európai Központi Bank válaszát.

- A parlament tegnap megszavazta, tehát múlt idő.

- Megérkezett az Európai Központi Bank válasza?

- Akárhogyan is van ez, a parlament megszavazta.

- Tehát olyan nem fordulhat elő, hogy ezt a törvényt felül kell majd bírálni.

- Az Európai Központi Banknak véleménynyilvánítási joga van. Tehát az ő véleményét érdemes és kell meghallgatni, de egyébként a döntésben való részvételre semmilyen lehetősége sincs. Ettől függetlenül nagyon tiszteljük az Európai Központi Bankot természetesen.

- Heim Péter közgazdász nemrégen egy interjúban arról beszélt, hogy a szociális ellátásban viszont további kiadáscsökkentésre van szükség, erre már Ön is az imént utalt, illetve éppen az ellenkezőjére. Ő konkrétan a nyugdíjakkal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy egy nagyarányú nyugdíjcsökkentés lenne most indokolt. A kormány viszont az infláció mértékével megegyezően egy nagyarányú nyugdíjemelésre készül most. Na, most a kettő egymásnak ellentmond.

- Én megállapodtam a nyugdíjasokkal a választásokat megelőzően. És ezt a megállapodást bele is írtuk, bele is írtam a kormány programjába, amit aztán a parlament jóváhagyott. Nekünk van egy szerződésünk a nyugdíjasokkal. Ez arról szólt, hogy akármilyen válság is következik be, a nyugdíjaknak a vásárlóértékét meg fogjuk, meg fogom őrizni, erre az adott szóra a nyugdíjasok számíthatnak. Tehát, persze vannak kósza ötletek, közgazdászok felvetnek ezt-azt, mindenki szívesen venne el, mármint közgazdászok szívesen vennének el a nyugdíjasoktól, de ezeknek az ötleteken ellent kell állni, és a nyugdíjakat meg kell védeni, ez része a magyar válságkezelési politikának, és egyébként része a jövőnek is, mert nem úgy látjuk a jövőt, mi nem úgy képzeljük el a jövőt, hogy a nyugdíjasoknak nincs megfelelő megélhetést biztosító nyugdíjuk. Pont fordítva: hosszabb távon kiszámítható, biztos megélhetést teremtő nyugdíjakra akarunk építeni, ezért is alakítottuk át a nyugdíjrendszert, tehát a nyugdíjasoknak nem szabad megijedniük, ha ilyen véleményt hallanak, számíthatnak a kormánnyal kötött megállapodásokra.

- Ön a napokban egyeztetést kezd a különböző politikai, illetve szociális partnerekkel. Mi a célja ezeknek az egyeztetéseknek?

- Én tudom, hogy banálisan hangzik, és Önök, újságírók gyakran legyintenek erre, de fontos dolog, hogy egy országot nem a kormány kormányoz, persze a végső döntéseket a kormányoknak kell meghozni mindig, de az emberek nélkül nem lehet működtetni egy országot. Tehát amikor mi azt mondjuk, hogy az embereket be kell vonni a kormányzásba, egy kicsit olyan idiótán vagy ütődötten hangzik, ahogy olyan furcsa az egész mondat, de valójában igaz, tehát be kell vonni az embereket a kormányzásba. Nem tudjuk átadni a döntés jogát nekik, nem is akarjuk, mert az azzal járó felelősséget sem tudjuk átadni, tehát a felelősséget nekünk kell vállalni. Ha valami rosszul sikerül, nem bújhatok az emberek mögé, ha jól sikerül, akkor meg úgyis elviszik az embertől a sikert, ezt az esetet nem kell megoldani. De a dolognak az a lényege, hogyha az emberek úgy érzik, hogy hallgatnak rájuk, ha azt látják, hogy figyelnek a véleményükre, ha esélyt kapnak, hogy elmondhassák a véleményüket, akár úgy, ahogy én teszem a nemzeti konzultáción keresztül, akár úgy, hogy a szervezeteiket, munkaadó, munkavállalói szervezeteket, civileket meghallgatnak, kikérik a véleményüket, s amennyire lehet, be is építik a kormány döntésekbe, akkor fennmarad az országban a nyugalom, a béke, a kiegyensúlyozottság, amit úgy hívnak a politikában, hogy stabilitás. Na, most, ha ismét az európai válságkezelést nézem, akkor azt látom, hogy a magyart azért érdemes megbecsülnünk, és sikeresnek tekinteni, mert mi úgy szerveztük át az országot, és úgy szervezzük át folyamatosan ott, ahol még erre szükség van, hogy közben sikerült fenntartani a társadalmi békét, kiegyensúlyozottságot és stabilitást. A válságban lévő országokban mindenhol felfordulás van, kormányok buknak, jönnek-mennek, nem lehet tudni, mi fog történni, emberek százezrei vannak az utcán, kifejezetten a kormány ellenében tüntetnek, a programok, a válságkezelő programok ellen tüntetnek. Magyarországon ez mind nincs, itt is nehéz az élet, az embereknek itt is van időnként egy-egy erősebb pillanatuk, amikor népies kifejezésekkel illetik a helyzetet, meg időnként a kormány tevékenységét is, efelől nekem nincs kétségem. De közben mindenki tudja a szíve mélyén, hogy olyan helyzetbe vitték az előző kormányok Magyarországot, amikor a hibák kijavítása érdekében mindenkinek vállalnia kell valamit. Az a kérdés, hogy ezt jól szervezzük-e meg, igazságosan szervezzük-e meg, és az emberek úgy látják, hogy el tudják rendszeresen mondani ezzel kapcsolatban a véleményüket és javaslatukat. Ezért szerintem azokkal a szervezetekkel, akikkel a kormányzást megelőzően találkoztam és megállapodást kötöttem most, hogy félidőben vagyunk, érdemes a megállapodásokat megújítani.

- Ez gyakorlatilag most egyrészt a félidő, a már mögöttünk lévő félidő értékelése, vagy felkészülés a következő félidőre, vagy egyszerűen az ad most aktualitást ennek az egyeztetésnek, hogy most már tényleg küszöbön áll az IMF-fel történő tárgyalások elkezdése? Van ilyen összefüggés?

- Az utóbbival nincs. Úgy kell ezt elképzelni, ahogy normális emberek között ez lenni szokott: kötöttünk megállapodást, négy évre szóló megállapodást kötöttünk, eltelt két év. Meg kell nézni, hogy a felek szerint mi teljesült, mi nem teljesült, hol kell korrigálni, hol kell kiegészíteni, vagy kinek támadtak esetleg még jobb, újabb ötletei, amivel érdemes bővíteni egy megállapodást. Mondhatnám, a munkánk természetes része ez.

- Egyetlen egy dologról beszéljünk még így, a végén arra kérem. Két évvel ezelőtt, amikor átvették a kormányzást, az Ön íróasztalára – cikkek szólnak legalábbis erről – letettek egy dossziét, ami a különböző rendőri korrupciós ügyeket tartalmazza, köztük a mára elhíresült Vizoviczki-ügyet is. A kérdésem ezzel kapcsolatban az, hogy miért volt szükség két évre ahhoz, hogy valami előrelépés történjen? Vagy legalábbis a látványos eredményét miért csak most látjuk ennek?

- A közbiztonsággal komoly bajok voltak 2010-ben. Szerintem, hogy az emberek a kormányváltásra szavaztak 2010-ben, és bennünket visszahívtak, és ránk bízták az ország átszervezését, részben annak is köszönhető, hogy kibírhatatlannak érezték a közbiztonságban tapasztalt állapotokat. Ezért én két év óta valóban a munkaidőm egy tekintélyes részét arra fordítom, hogy a belügyminiszteren keresztül meg az igazságügyi miniszteren keresztül, leginkább a belügyminiszteren keresztül próbáljunk javítani a helyzeten. A legfontosabb, hogy lassacskán azt a kitűzött célt, hogy négyezer új rendőrt állítsunk szolgálatba, elérjük, még fél év, és megvan a szükséges létszám. Korszerűsítettük a felszerelésüket, valamelyest bezavart a képbe, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása a korábban nagyon fiatalon, időnként negyvenegynéhány évesen nyugdíjba vonuláshoz szokott rendőröket elbizonytalanította, tehát volt itt egy nehezebb időszak is, de ezen szerintem már túl vagyunk. A bonyolult ügyek, mint amiről Ön is beszél, amikor beszivárgás van a rendfenntartó szervekbe, az igazságszolgáltatásba beeszi magát a bűnözés, amivel mindig próbálkoznak nemcsak Magyarországon, hanem a világon mindenhol. Ezeknek a feltárása, felgöngyölítése időt vesz igénybe, nem a megszüntetése, mert egy-egy ügyben a megszüntetés gyorsan megy, hanem olyan bizonyítékok összegyűjtése, ami alapján az ügyészségnek reális esélye van arra, hogy akik ezt elkövették, el is ítéljék. Ez azonban körültekintő, aprólékos munkát igényel, tehát az ilyen típusú, a rendőrséget is elért korrupciós ügyeknek a felgöngyölítése a sikeres vádemelés érdekében mindig hosszabb időt vesz igénybe, mint az emberek egyébként azt gondolni szokták.

- Nyílnak majd még újabb dossziék, tehát vannak újabb dokumentumok? Újabb ügyek napvilágra kerülnek majd?

- Ezekben az ügyekben a belügyminiszter és az igazságügyi miniszter illetékes.

- Kapott Ön olyan dossziét, akkor is megkapta?

- Én nem szoktam dossziékat olvasgatni, tehát ha valaki ilyen legendát hall, ne higgye el. Ha valamit hallok, vagy valamit látok, akkor én az arra illetékes miniszternek szoktam az ügyeket kiosztani.

- Miniszterelnök úr, egy-két nap múlva véget ér a kitolódott parlamenti ülésszak, és kezdődik a nyár. Nem tudom, ez a parlamentben is így van? Hogyan tervezi a nyarát? A kormányfő nyaral, meg pihen, létezik ilyen?

- A parlament elmehet majd szabadságra. A kormány kevésbé. Én aránylag szerencsésnek mondhatom magamat, mert általában, ha az ember választást nyer, akkor ki szokott fordulni az élete a sarkaiból. Most én ezt nem engedtem. 1998-ban még nem voltam ennyire tapasztalt, akkor több változás történt az életemben, amit most nem engedtem, nem költöztem el otthonról, nem váltottam autót, nem voltam hajlandó megváltoztatni a szokásaimat. Tehát én köszönöm szépen, aránylag jól átvészeltem ezt a két évet, egyedül az öltöny az egy nehéz feladat, ha lehetne, farmernadrágban és vászoningben is kormányozni, az engem boldoggá tenne. De ez nem lehetséges.

- Volt egyébként egy ilyen időszak is régebben.

- De kormányozni, sajnos, azt hiszem, hogy az emberek méltatlannak éreznék, és ezért, ha az ember ezt a munkát vállalja, akkor ezt tudomásul kell venni. De az életem nagy része rendben van. Az kétségkívül igaz, hogy több energiát emésztett fel ez a két év, mint én gondoltam. Azt éreztem, hogy nehéz lesz, tehát azt láttam, hogy a magyar életbe beépültek olyan hazai és nemzetközi erők és szereplők is, akik folyamatosan kiszívják az életerőt Magyarországból. Tehát elviszik a pénzt, az adósság például egy ilyen adósságszivattyú, az életerő elszívásának egy formája. Tehát láttam, hogy nagyon sok romboló erő épült be, és a magyar lakosság ráadásul vagy a magyar választók nem is mindig vannak tisztában azzal, nagy szolgáltatók, bankok hány és hány helyen verik át őket, hány és hány helyen fizettetnek velük olyasmiért, amivel szemben nem áll szolgáltatás, hogy élnek vissza az ő kiszolgáltatottságukkal. És miután úgy döntöttünk, hogy a kormány az emberek oldalán áll, ezért amikor elkezdjük ezeket felszámolni, mind-mind vitát eredményez. Na, most ennek az a következménye, hogy dolgozni kell, azt nem mondom, hogy éjjel-nappal, mert néha azért lehet aludni is, de engem is megviselt ez a két év. Ebben az évben talán két napot voltam ez idáig szabadságon – ahogy a többiek mondják, mert nekünk még szabadságunk sincs, vagy nem vagyunk munkában, inkább ezt mondanám. A tavalyi évben meg összesen talán ha négy napot. És mostanra az akkumulátoraim lemerültek, tehát nem az a kérdés, hogy szeretnék-e én pihenni, mert nem erről van szó, hanem muszáj újratölteni az akkumulátorokat, és ezért, hogy ilyen bonyolult válasz után elérkezzek végül is az Ön kérdéséhez. Igen, azt tervezem, hogy két hétre hosszú évek után először szabadságra megyek majd.

- De mi az, ami Önt feltölti? Sportember lévén itt van küszöbön az olimpia, például utazik Londonba?

- Nem. A köztársasági elnök úrral abban maradtunk, hogy ő megy Londonba. Én alszom.

- És akkor elmeséli.

- Igen, ő Londonban lesz, én alszom, az a tervem. A családommal szeretnék lenni. Nekem van azért öt gyermekem, van, aki már persze felnőtt, de azért még a felnőtt gyerekeknek is szükségük van apjukra. Tehát a családdal szeretném tölteni ezt a két hetet.

- Miniszterelnök úr, köszönöm, hogy a rendelkezésünkre állt, és hogy itt fogadta a stábunkat.

- Én is köszönöm a lehetőséget!

orbanviktor.hu