- Miért éppen Lázár Jánost választotta a Miniszterelnökséget vezető államtitkárnak?

- A következő két évben már nem az lesz a feladat, hogy az átalakításokat, átszervezéseket megtervezzük és végrehajtsuk – ebben nagy segítségemre volt a posztot eddig betöltő Varga Mihály –, hanem az lesz a feladat, hogy befejezzük, lezárjuk ezeket. Most erre a posztra egy igazi erős végrehajtó ember kell, olyan, aki határidőket, döntéseket oszt ki és tartat be, tehát egy városvezetőére eléggé emlékeztető munkát kell végeznie. Nem könnyű olyan embert találni, aki ezt tudja. Aki városvezető is, tehát kötésig áll a valóságban, mindennap szembesül az egészségügy, az oktatás, a szociális szféra, a közigazgatás, vagy éppen a helyi vállalkozók nehézségeivel, másrészt jártas országos ügyekben is, azaz csatázott már országos szinten is. Nem becsülöm le a helyi küzdelmeket, de az országos csaták más nagyságrendet, nagyon más pályát jelentenek. A frakcióvezető úr ezeket a csatákat megvívta, jól vívta meg, lehet tehát remélni, hogy azokat is jól vívja majd meg, amelyeket mellettem kell.

- Másfajta kormányzást tervez a következő két évben, mint az első kettőben?

- A célok tekintetében semmiképp. Nézze, én nem vagyok híve a dolgok túlbonyolításának – Magyarország legfontosabb célja, hogy minél hamarabb 5 millió dolgozó és adófizető embere legyen. Ha 10 millióból nem dolgozik legalább 5 millió, akkor csak külföldi hitelekkel tudunk talpon maradni, ami pedig azt jelenti, hogy a saját munkánkból nem mi fogunk gyarapodni, hanem azok, akik a hitelt adták és a kamatokat szedik. Ma körülbelül 3 millió 750 ezer ember dolgozik és adózik. Amikor a kormányzást átvettem, 2 millió 600 ezren fizettek adót. Tehát jól haladunk, de még több munka kell. Nem is csak munkahely, hanem értéket teremtő munka, mert ha csak munkahely van, de nem teremtünk értéket, ugyanolyan bajt csinálunk, mint amilyent orvosolni szerettünk volna. Ez az irány tehát nem változik, és nem változnak a törekvéseink a méltányos tehermegosztás szempontjából sem: a bankokat és a nagy nemzetközi cégeket továbbra is bevonjuk a közteherviselésbe.

- A bankok és a multik pedig ránk tolják a terheket.

- Próbálják. A napokban megnéztem a nemzetközi mutatókat, és azt kell mondanom, hogy a Magyarországon működő bankok nyereségének nagy része már a mi költségvetésünkbe vándorolt. Az eredeti kérdésére válaszolva: annyiban fog különbözni a következő két év kormányzása az előző kettőétől, hogy most már nem elindítani kell az átszervezéseket, hanem le kell őket zárni. Az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a rendőrség átszervezését nagyrészt elvégeztük, a következő két év ezeknek az új rendszereknek a bejáratásáról szól.

- Úgyszólván mindent megváltoztattak – nem gondolja, hogy világválság idején ez veszélyes?

- Sokat gondolkodtam ezen. Hogy mi a jobb: ha az árral úszunk, vagy szembe vele. És azt láttam, hogy csak a döglött hal úszik az árral. Akinek tervei, elképzelései vannak, az nem adja meg magát a kialakult helyzetnek. Szerintem az európai, a nyugati világ többé nem lesz olyan, mint amilyen a válság előtt volt. Ezért nem egyszerűen válságot akarok kezelni, hanem fölkészíteni a hazámat a válság utáni világra. Azt szeretném, ha versenyelőnnyel indulhatnánk a válság utáni megváltozott világban.

- Csakhogy olyan szegények vagyunk, mint a templom egere.

- Egy magyar ember átlagos keresete az adó és a járulék befizetése után körülbelül 500 euró havonta, egy nyugdíjas pedig 250 euróból él. Az európai átlag alsó harmadának az alsó részén vagyunk. Az ember sokáig kibírja guggolva, ha muszáj, de nem a végtelenségig. A magyarok az elmúlt években sokat szenvedtek, sok áldozatot hoztak azért, hogy kikerüljenek ebből a nehéz helyzetből – nem fogjuk föladni, az IMF-tárgyalások árnyékában sem. Most indítom az új nemzeti konzultációt ezekről a kérdésekről, mint a minimálbéremelés, a vállalkozások fejlesztése, a leszakadt területeken szabad vállalkozási zónák létrehozása, a nyugdíjak vásárlóerejének megőrzése.

- A választások előtt kicsit osztogatnak?

- Amit mi csinálunk, az szakítás a húzd meg, ereszd meg politikával. Mi elutasítjuk a megszorításokat, helyettük a bankok és a multik közteherviselésbe való bevonásával a méltányos tehermegosztás politikáját hirdettünk meg. Nem engedtük, hogy a nyugdíjasoktól akár egyetlen forintot is elvegyenek, és minden lehetséges eszközt mozgósítottunk, hogy segély helyett munkából tudjanak megélni az emberek. A választásokhoz közelítve sem akarok visszatérni a megszorítás-osztogatás rossz logikájú gazdaságpolitikájához, hanem továbbra is azt akarom elérni, hogy mindenkinek legyen munkája, aki dolgozni akar.

- Legutóbb a 2010-es kampányban adott interjút lapunknak, amelyben azt mondta, „a szabadság rendjét" akarja megvalósítani. Hol tart?

- Ilyeneket mond az ember, ha sok József Attilát olvas. Csakhogy: ha az embereknek nincs meg a betevő falatjuk, ha nincs munkájuk, amellyel el tudnák tartani a családjukat, ha úgy érzik, hogy kilátástalan a jövőjük, akkor hiába garantálnak számukra bármely jogszabállyal szabadságot. Akkor az ember nem szabadnak érzi magát, hanem kiszolgáltatottnak, méghozzá nagyon kiszolgáltatottnak. Szociális biztonság és munkahely nélkül nincs szabadság. Én a munkahelyteremtés nyomán előállt szabadságot és rendet szeretném látni az országban. Ma nem a törvények, jogi garanciák hiánya veszélyezteti a szabadságot, hanem a szociális biztonság hiánya. Aki ma az embereknek munkalehetőséget ad, egyúttal szabadságot is ad nekik. Erre haladunk.

- Azt is mondta az említett interjúban, hogy „elzárjuk a korrupció csatornáit". Hol tartanak?

- Előrébb, de ez olyan munka, amit sose lehet befejezni. Az ember lecsap egy fejet, és kinő egy másik. De nem szabad belenyugodni, a visszaélésekkel, jogosulatlan előnyszerzésekkel szemben folyamatosan föl kell lépni. Mi létrehoztuk azokat az intézményeket, amelyeknek ez a dolguk. Büszke vagyok rá, hogy az új közbeszerzési törvény előírja a tulajdonosi háttér fölfedésének kötelességét. A láthatatlan kezek és a láthatatlan ügyletek korszakának véget kell vetni. Aki közpénzből akar gazdálkodni, annak feddhetetlennek kell lennie. És ha ezt jól csinálja, ha sikere, jövedelme, vagyona lesz, akkor azt nem elfedni, hanem vállalni kell.

- Ha mindig ugyanaz nyer, akkor könnyen lesz sikeres.

- De szerencsére ez nem így áll, a közbeszerzésekről szóló jelentések egyértelművé teszik, hogy nem ez a helyzet. Ismerem a mostani vitát... Margaret Thatcher mondta, hogy aki meg akarja nyerni a bizalmat, annak meg kell nyerni az érveket, a vitákat is – tehát nincs mese, bele kell állni ezekbe a vitákba. Közismertté kell tenni a tényeket. Ezek azt mutatják, hogy haladtunk a korrupció elleni harcban, ha van is még tennivalónk.


delmagyar.hu