– Megérkezett az első negyedéves adat Magyarország növekedéséről, megérkezett a világ többi részének a növekedési adata is, erről is fogunk, beszélünk a túlzottdeficit-eljárásról, az egyéb eljárásokról és a trafikügyekről is végül Orbán Viktor miniszterelnökkel, jó reggelt kívánok!

– Jó reggelt, tisztelettel köszöntöm a hallgatókat!

– Az látszik, hogy az év első három hónapjában kiemelkedő mértékben nőtt a magyar gazdaság teljesítményétől, önnön teljesítményétől elmarad. Óvatosan azt lehet mondani, hogy a trendforduló látszik valahol, még nem valósult meg, de látszik valahol.

– Azt lehet mondani, hogy minden a terveink szerint halad. Néhány hónapos eltolódással, de mi magunk is így képzeltük. Ugye. emlékezzünk vissza arra, hogy 2010-től egy új gazdaságpolitikát vezettünk be, ami 2011-ben látványos eredményekkel járt, csak erre már nem emlékszünk, mert az idő felgyorsult, és ami két éve volt, az már olyan, mintha egy évtizeddel ezelőtt történt volna. De 2011-ben a magyar gazdaságnak volt egy 1,7 százalékos növekedése, ez 2012-ben elveszett. Ennek számos oka van, a lényeg az, hogy amit 2011-ben sikerült növekedésként összehoznunk, azt elvitte 2012, elsősorban azért, mert az Európai Unión belül egy új lökéshulláma érkezett meg a válságnak, és, ugye, a kérdés adott, hogy sikerül-e 2013-ban visszatalálni a növekedési pályára. A jelek most – óvatosan, ahogy Ön is mondja, meg kellő mértéktartással – arról szólnak, hogy a magyar embereknek – kellett hozzá a kormány is, de ez most másodlagos –, a magyar embereknek egy nagy közös erőfeszítéssel sikerült a 2012-es európai válsághullámot elhárítaniuk, és 2013-ban visszatérünk arra a pályára, amin haladnunk kell.

– Igen, mert ha megnézi az ember ezeket az adatokat egy picit részletesebben, akkor az látszik, hogy minden szektor egy kicsit jobban teljesít, mint az előző évben vagy az előző időszakban. Ugye, az ipari termelést szokták Önök is az elemzők is előtérbe helyezni, hiszen az építőipar rengeteg munkahelyet megmozdít az egyéb csatlakozó ágazatok miatt. Ugye, ez a 10 százalék elég jól hangzik, persze hozzá kell azt is tenni, hogy nagyon mélyről kell visszajönnie az építőiparnak.

– Általában én azt mondanám, hogy amiről mi most itt beszélgetünk, ugyan izgalmas kérdések, de nehezen lehet összekötni őket a mindennapi élet tapasztalatával. Tehát amiről beszélünk, egy jó hír, ebből azt hiszem, hogy azok, akik mondjuk, az építőiparban dolgoznak vagy élelmiszeripari üzemekben, boltokban…

– …vagy a mezőgazdaságban.

– …vagy a mezőgazdaságban, most annyit tudnak a mi beszélgetésünkből meg, hogy vannak jó hírek Magyarországon. Ez egy nagyon fontos dolog természetesen, de a mindennapi életükben azért ez még messze nem hozott pozitív változást. Tehát én azért mondom mindig, hogy Magyarország most már az egész világ szerint jobban teljesít, de még nem elég jól. Jól majd akkor teljesít, ha azt mondhatjuk, hogy Magyarországon mindenki, aki munkából akar megélni, talál megfelelő állást, ha mindenki úgy gondolja, hogy azt a munkát végzi, amire egyébként a tehetsége meg a képessége feljogosítja, és ha úgy érzi, hogy egyébként tisztességes körülményeket tud biztosítani maga és a családja számára. Ettől azért még messze vagyunk, ezért, hogy ide eljuthassunk, még dolgoznunk kell.

– Nagyjából egy olyan 6-7 percnyi távolságra vagyunk ettől, merthogy mindjárt konkrétabban is kérdezni fogom, hogy mire elegendő ez a gazdasági növekedés, de ha nem haragszik, akkor azért hozok egy relációt, kettőt egész pontosan. Az egyik az Európai Unió összteljesítménye, azon belül is az eurózóna teljesítménye összevetve a világ egyéb részének teljesítményével. Megnézi ezeket az adatokat az ember, és az látszik, hogy az eurózóna és az Európai Unió jele, adata előtt van mínuszjel, a világ összes többi része képes növekedni.

– Nézze, tudnék beszédes történeteket felidézni arról, hogy amikor európai vezetők Európán kívül tartanak politikai és szakmai fórumokat, és ki akarják írni a csúcsrendezvény felirataként azt a szóösszetételt, hogy világválság vagy világgazdasági válság, akkor a világ többi részéhez tartozó népek, különösen az ázsiaiak ez ellen tiltakoznak. Ebből vicces huzavonák is történnek időnként, egy-két hétig is eltartó huzavonák, mert a világ többi része nem gondolja úgy, hogy válságban volna. Az európai válság egyik fontos problémája, hogy az európai vezetők, most magamat is idesorolom, mert ez így korrekt, mi, európai vezetők nem tudjuk elmondani, vagy nem merünk szembenézni nyíltan azzal a ténnyel, hogy nem a világ van válságban, hanem mi. Ez egy ismert pszichológiai reflex, amikor nem tudunk megoldani egy problémát, akkor azt mondjuk, hogy az igaz, hogy mi nem tudjuk, de nézzétek máshol sem jobb. Na, most ez nem igaz. A válság ma Európában van. Nem Európa okozta a válságot, ez Amerikában és a globális pénzügyi rendszerben történt, de a legkevésbé kivédeni a válságot Európa képes.

– Igen, megnézi az ember az adatokat, az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, India képes növekedni, recesszióban van Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Portugália és a nagyobb tagállamok. Én nem akarom elemelni a hétköznapok szintjéről ezt a beszélgetést, de ez igenis arról szól, hogy a politikusok mit tudnak az ügyön segíteni, és azt Önnek is tudnia kell, hogy amikor az Európai Unió válságkezelését kudarcosnak nevezi, az a mi kudarcunk is, tehát az az Ön kudarca is.

– Ezt mondom én is. Én is ott ülök. Szó se róla, az igaz, hogy a testsúlyom nem egyezik a franciák, a németek vagy éppen a holland vagy angol miniszterelnök testsúlyával, tehát azok nagyobb méretű gazdaságok, talán a szavuk is többet nyom a latban, de kétségkívül, miután tagjai vagyunk az uniónak, a felelősség közös. Halkan mondom, hogy persze mi az unió többi országától eltérő válságkezelést folytatunk, szerintem, amit mi csinálunk, az sikeres. A többi országban, a legtöbb országban úgy látom, hogy a politikai vezetők olyan, a magyar kormány helyzeténél jóval gyengébb pozícióban vannak, érthetően beszélek, nincs kétharmaduk, hogy nem tudnak igazságos közteherviselést megvalósítani. Tehát amikor mi Magyarországon újjászerveztük a nyugdíjrendszert, és elvettük a nyugdíjpénzeket a tőzsdékről, megadóztattuk a bankokat, bevontuk a közteherviselésbe a multikat, rezsit kezdtünk csökkenteni, ezek olyan intézkedések, amiket a többiek vagy nem tudnak megcsinálni, vagy csak lassan tudják követni. Ezért azt nyugodtan mondhatjuk, hogy bár én nem tudom befolyásolni, Magyarország nem tudja befolyásolni az egész európai válságkezelést, de a saját házunk táján Magyarországon olyan válságkezelést folytatunk, amelyről jó reményekkel, szerényen, de jó reményekkel mondhatjuk azt, hogy eltér a többiekétől, és talán éppen ezért sikeres is lesz.

– Igen, csak ezek a szokatlan megoldások pedig befolyásolják az olyan döntéseket, mint például a túlzottdeficit-eljárásról szóló, amely, ugye, szimplán a számok alapján elképzelhetetlen lenne, hogy ne szűnjön meg Magyarország ellen ez a túlzottdeficit-eljárás nézve a tavalyi államháztartási hiányra vonatkozó adatot, ezt a növekedési adatot. Csak az előrejelzésekből kifolyólag születhet negatív döntés, de ha az ember az előrejelzéseket nézi, akkor céllövöldében érzi magát.

– Nézze, itt az a helyzet, először is az unió nem szokta eltalálni a magyar költségvetés számait, még 2012. november elején is 0,5 százalékot, tehát nagyon nagyot tévedtek arra nézvést, hogy december végén hol tart majd a magyar gazdaság. Ezért óvatosan kell bánnunk azzal, amit ők mondanak. Másfelől – ők sem vakok – ők is látják, hogy ők mindig tévednek, s ha a mi számaink jók, akkor miért van az, hogy ezt nem ismerik el, illetve számunkra nehezen érthető magyarázatokat adnak. Ennek az az oka, erről nem szoktunk beszélni a nyilvánosság előtt, hogy ők nemcsak azt mondják, hogy a számaink szerintük nem lesznek jók, hanem azt is, hogy mit kell szerintük csinálnia Magyarországnak, és én ezt sohasem hajtom végre, megmondom őszintén. Ők el akarnak venni az emberektől folyamatosan, olyan szakmai véleményeket fogalmaznak meg, amellyel rá akarnak bennünket terelni arra az útra, ahol azok az országok járnak, akik nem tudnak kikerülni a válságból. Folyamatosan azt akarják, hogy elvegyünk az emberektől, legyen nyugdíjcsökkentés, a szociális kiadásokat alakítsuk át, a gyerektámogatásokat csökkentsük le, tehát csupa olyasmit akarnak, amit megszorításnak nevez a magyar köznyelv. Én következetesen három év óta mindig elmondom, hogy a magyar gazdaságot át kell szervezni: az egészségügyet, az oktatást, sok mindent kell átszervezni, de megszorításokat nem szabad alkalmazni.

– De mi az, hogy bele akarnak hajtani minket egy ilyen helyzetbe? Hát bele is hajtanak. Azért a zárolásokat vállalják például, és hogyha tényleg úgy van, hogy nincsenek meg a 2014-es adatok, nem lehet megjósolni a növekedést, nem lehet megjósolni az államháztartási számokat, akkor miért vállalják a zárolásokat?

– Most a zárolás természetesen nem vesz el pénzt az emberektől. Tehát nem csökkentettük a nyugdíjakat, a nyugdíjak ebben az évben is jobban nőnek, mint a pénzromlás üteme, hosszú idő óta egyébként először. A választásokon sem ezt vállaltuk, hanem azt, hogy megőrizzük a vásárlóértéket, most e fölött vagyunk. A minimálbér-emelést nem vonom vissza, a személyi jövedelemadónak a kulcsát nem vagyok hajlandó megemelni. Tehát a rezsicsökkentést egyáltalán nem vonom vissza. Tehát számos olyan javaslatot tesznek, amire kénytelenek vagyunk nemet mondani, aztán az év végén kiderül, hogy az a hivatkozás, amit ők tettek, hogy ezeket azért kellene megtenni, hogy a költségvetési hiány az elvárt szinten maradjon, arról kiderül, hogy anélkül is az elvárt szinten maradt a hiány, hogy elfogadtuk volna a magyar emberek érdekével ellentétes brüsszeli javaslatokat. Ez a vita lényege, minden más ürügy. Az összes vitánk, a politikai természetűek is valójában arról szólnak, és ezt egyébként a nagy nemzetközi cégek vezetői és a bankok vezetői nyíltan néha el is mondják, hogy ők rendszeresen elmennek Brüsszelbe azért, hogy visszavonassák a magyar kormánnyal a rezsicsökkentést, a bankadót és a nagy nemzetközi cégeket terhelő adót. Erről szól Brüsszel és Magyarország vitája, az összes többi ügy, politikai, emberi jogi és egyéb ügy csak ürügy.

– Nézzük ezt a politikai részét, ezt a politikai vitát! Ugye, itt a Tavares-jelentésben öltött testet a vitának a legújabb fordulója. Ha az ember kézbe veszi ezt a harmincegykét oldalt, akkor az látszik, hogy ez nemcsak a magyar kormányról szól, hanem egy európai uniós mechanizmusról szól leginkább, de azért nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy azért itt a magyar közjogi rendszer kritikájáról beszélünk, az Alkotmánybíróság hatásköréről, az ügyek áthelyezéséről, és ezek konkrét kritikák.

– Van olyan ország, ahol nincs is alkotmánybíróság. Miről beszélünk akkor? Tehát a probléma az, hogy még egyszer mondom, ezek a közjogi köntösben megjelenő, emberjogi köntösben megjelenő, politikai ügyekben megjelenő kifogások, bírálatok csak ürügyek a magyar gazdaságpolitika miatt, ami sérti a nagy nyugati cégek érdekeit egy. Kettő. Én szívesen olvasok olyan anyagokat, amelyek arról szólnak, hogyan lehet megtalálni Európában a legjobb közjogi rendszert, de miután 27-en vagyunk az unióban, mindenkinek más történelme, gondolkodásmódja és tradíciója van, bizonyos alapértékeken belül különböző megoldásokat választunk. Hogyan lehet kifogásolni az Alkotmánybíróság jogkörének bizonyos mértékű korlátozását, amikor a velünk egy közösségbe tartozó országok némelyikében még alkotmánybíróság sincs? Hát milyen logika ez? Nyilvánvalóan nem a közjogi rendszerről van szó, hanem ismét gazdasági érdekekről.

– És mit szól ahhoz egyébként, hogy például Németországban is kampánytéma a magyar belpolitikai helyzet? Most legutóbb éppen Angela Merkelt kérdezték arról, hogy lovasságot kell-e küldeni – szó szerint ez volt a kérdés – Magyarország ellen, vagy sem. Bocsánat, csak baloldali politikusok ugyanezt kérdezték.

– Csakhogy tisztázzuk a dolgot, a németek küldtek már lovasságot Magyarországra. Tankok formájában jöttek. Ne küldjenek, az a kérésünk. Nem volt jó ötlet, nem vált be.

– Mindez mire lehet elegendő? Akkor térjünk most vissza erre a pontra, hogy mit lehet kezdeni ezzel a növekedési adattal? Lehet-e abban bízni, hogy a második negyedév is kedvező lesz? A demográfiai modellről, demográfiai programról beszélt a múlt hét elején, lesz-e egyszámjegyű jövedelemadó? Mondja Ön a részleteket. Mire számít, mire akarják fordítani ezeket a bevételeket?

– Először is most megcsináljuk azokat a lépéseket, amelyeket az unió javasol nekünk, de nem a megszorítás irányába mutatnak. Költsünk kevesebbet a bürokráciára, az egyszeri kiadásokkal szemben mozgósítsunk az állami vagyonból, ezt meg lehet fontolni, és természetesen nem zárkózom el attól, hogy megemeljük a bankok, a multinacionális cégek vagy éppen a tranzakciós adónak a mértékét, ha az unió ahhoz ragaszkodik, hogy javítani kell még a költségvetési számokon. Az én elképzelésem az, hogy most megvolt az egészségügyi béremelés, a negyedik vagy ötödik most már a kormányváltás óta. Jobban teljesítünk itt is, de még messze vagyunk attól, hogy az egészségügyet jónak vagy európai biztonságban működő rendszernek mondhassuk. Nagyon szeretném, hogyha a következő egy évben a háziorvosokra is jutna végre figyelmünk, erőnk és pénzünk. Most a kórházi szakápolók, védőnők kaptak béremelést, korábban a rezidensek, de a praxis alapon működő háziorvosok nagyon le vannak gatyásodva, már ha szabad így fogalmaznom, elnézést a kifejezésért, és oda nem jutott elég figyelem és pénz. Szeretném, hogyha a gazdaság termelne annyi jövedelmet, hogy a háziorvosok helyzetét javíthassuk. Szeretnénk a pedagógus életpályát elindítani. A jövőnk nem a költségvetési vitákban van, hanem a gyerekeinkben van, és ezért a jövőnket meghatározó kérdés, hogy mit és hogyan és kik tanítják a gyerekeinket az iskolákban meg mire. Tehát ezért mindenképpen szeretnék az iskolarendszer átalakítása után a pedagógus bérrendszerben is átalakítást, eredményt, emelést – beszéljünk magyarul – elérni, és fontosnak érzem, hogy szembesüljünk végre komolyan a magyar demográfiai, tehát a népesedési helyzettel. A válságkezelés napi, negyedéves meg éves horizontja, perspektívája általában elvonja a figyelmünket az öt-tíz-huszonöt éves problémáinkról, illetve ebben a távlatban jelentkezőkről. Az egyszerűség kedvéért most nevezzük demográfiai problémának, népesedésinek. Tehát egy elég határozott program összeállításán dolgozunk annak érdekében, hogy miután most úgy tűnik, hogy a rövidtávú válságokat megoldottuk, a gazdaságot átalakítottuk, most bevezessük azokat az elemeket, amelyek huszonöt-harminc év távlatában garantálják, hogy ez az ország nem fogyni fog, hanem növekedni, hogy nem kevesebben leszünk, hanem többen, hogy nem gyengébbek leszünk, hanem erősebbek. Méghozzá úgy, hogy ezt a családok a maguk saját döntésük alapján tehetik meg, ugyanis Magyarország egy olyan ország, ahol a fiatalok minden elemzésünk és felmérésünk szerint több gyereket akarnak vállalni, mint amit később aztán vállalnak, legalább egy gyerekkel többet, tehát a körülményekben van a magyarázata annak, hogy ez a tervük nem valósul meg. Ez jelentősen eltér számos nyugat-európai ország helyzetétől, ahol nem is akarnak több gyermeket vállalni. Tehát itt, Magyarországon a családközpontú gondolkodás erős, a politika azonban nem tudja kiszolgálni ezeket az igényeket, és azt szeretném, ha a gazdasági növekedés árnyékában, jótékony árnyékában egy erőteljes demográfiai programot meg tudnánk indítani.

– A következő alkalommal vagy egy másik alkalommal erről a demográfiai programról szeretnék Önnel részletesebben is beszélgetni. Azt gondolom, hogy ennek a gyökere ott van, hogy az én generációm nem tud olyan egzisztenciát teremteni, hogy megszülethessenek a gyerekek, de most ezt a részt lezárom.

– Erről van szó, örömmel állok rendelkezésre a következő alkalommal.

– Azért, mert, hogy van itt egy nagyon fontos tennivalója Önöknek jövő héten, az uniós csúcson. Az eltitkolt jövedelmek, az áfa-csalás brutális mértékű például Magyarországon is. Egy legutóbbi felmérés szerint nagyjából évente becslések, de viszonylag pontos becslések azt mondják, hogy ezermilliárd forint áfa nem fizetődik be a költségvetésbe. Gyakorlatilag egy vizsgálat azt mutatta ki, hogy minden negyedik kamion fekete árut fuvaroz a boltok polcaira. Csak a reláció miatt mondom, hogy az egészségügyi béremelésnek, a rendelkezésre álló összegnek a harmincháromszorosáról beszélünk Magyarország esetében.

– Ugye, itt egy jelentős változás az év második felében biztosan történik. Ennek a hatását előre senki sem tudja pontosan, de abban az elemzők egyetértenek, hogy egy jó irányba kifejtett hatás lesz majd a pénztárgépek bevezetése, az új pénztárgépek bevezetése a kiskereskedelmi boltokban, ami egy számítógépes központtal egyenesen összeköttetésre kerül, vagy összeköttetésben lesz az adóhivatallal, és így egy teljesen új dimenzió nyílik ki az adóhivatal számára a kiskereskedelem ellenőrzésére. Ez az első dolog. A második problémánk az, hogy az unió itt nem segítőkész, mert például a fordított áfa bevezetése – amit most nem magyarázok el, de a lényeg az, hogy – garanciát ad a visszaélésekkel szemben. Ezt Magyarország bevezethette a mezőgazdasági termékek egy részére, viszont nem engedték kiterjeszteni a hústermékekre, holott egyébként kezdeményeztük, sőt Magyarországon a szükséges változásokat elő is készítettük. Az unió ezt megtagadta, nemcsak tőlünk egyébként, hanem más országoktól is. Ez tévedés, hiba. Tehát az uniónak segítenie kellene bennünket abban, hogy olyan áfa-szabályokat alkalmazhassunk, ami a feketegazdasággal szemben jól használható, egyelőre itt meg van kötve a kezünk. Fontos dolog, hogy Brüsszelben a következő egy évben elérjük, elérjem, hogy ez a gondolkodásmód megváltozzon.

– Trafikügyek. Két héttel ezelőtt is beszéltünk már erről, és valóban úgy áll a helyzet, hogy nem nyugszanak a kedélyek trafikfronton, bár cáfolhatatlan és egyértelmű bizonyítékot sem pro, sem kontra nem lehet látni a sajtóban, és, ugye, az alapértékkel senki sem vitázik, hogy a dohányost önmagától is védeni kell, ezért nehezíteni kell a cigarettához jutást, stb…

– …de leginkább – bocsánat – a fiatalokat kell védeni, mert nagyon sok fiatal dohányzik, és a felméréseink szerint alig fele találkozott még azzal az élménnyel – 14 éves emberekről beszélünk –, hogy azt mondták volna neki a boltban, hogy fiam, neked nem adunk cigarettát, mert te még ne dohányozz. Ilyen nem volt az esetek több mint felénél, ezt meg kell változtatnunk.

– Igen, csak a kérdés továbbra is ugyanúgy szól, mint két héttel ezelőtt, hogy az összes problémát meg lehetne azzal oldani, ha nyilvánosságra hoznák a pályázati feltételeket és azt, hogy kik bírálták el a pályázatokat.

– Ez meg is fog történni, amint megkötöttük a szerződéseket. Ennek a vitának, ami most zajlik, számos fontos, érdekes, hasznos eleme is van, azért összességében mégiscsak arról szól, mind a dohánycégek, mind az ellenzék felszólításainak az a lényege, hogy ne kössük meg a szerződéseket, vagyis az új rendszer ne lépjen működésbe. Én ezeket a vitákat figyelem, egy részüket megfontolandónak tartom, de semmiképpen nem vagyunk, nem vagyok hajlandó arra, hogy a kitűzött határidőre tervezett szerződéskötéseket elhalasszuk. A szerződéseket meg fogjuk kötni, és utána természetesen a dolgok, az Ön által említett körülmények nyilvánosságra hozhatók, de a szerződéseket meg kell kötni, mert csak akkor indul meg az új rendszer.

– Ugye, mert ez a dolog csak akkor lesz sikeres, ha néhány hónap vagy néhány év múlva bírósági ítéletek tucatjai nem fordítják visszájára az eredeti szándékot.

– Én nem tartok ettől, alaposan előkészítettük ezt az egész rendszert, ez jól működik. Egy politikai vita, ami itt zajlik. A vád lényege, ugye, hogy politikai szempontok alapján születtek döntések. Én most rákényszerültem arra, hogy belenézzek abba a listába, hogy kik nyertek. Ott százas nagyságrendben vannak baloldaliak. Én szelíd ember vagyok, tehát nem fenyegetőzésképpen mondom, de hogyha mi egyszer politikai szempontokat akarnánk egy ilyen pályázati rendszerben érvényesíteni, ott egy, azaz egyetlen baloldali sem nyerne. Azért nyerhettek most – helyesen egyébként – meg olyanok is, akik a politikától távol tartják magukat, mert nem politikai szempontok alapján, hanem a pályázatok minősége alapján születtek meg a döntések. Azt ugyanakkor megértem, mert ilyen a politikának a természetrajza, hogy leverik azt a mindenkori kormányzó párton, most éppen rajtunk, hogyha a nyertesek között vannak olyanok, akik egyébként a mi programunkkal, a mi értékeinkkel és a mi gondolkodásmódunkkal szimpatizálnak. De szeretném nagyon határozottan leszögezni, hogy én sohasem fogok hátat fordítani a saját támogatóinknak. Miért lenne baj, ha egyébként a mi értékrendünket valló vállalkozók is, ha megfelelnek a pályázatokon, nyerhetnének?! Mint ahogy egyébként nem értenék egyet azzal sem, hogy valaki csak azért nyerjen, mert éppen az ellenzékkel szimpatizál, de hogy a saját szavazóinknak, híveinknek, támogatóinknak hátat fordítsunk csak azért, hogy mi, politikusok kevesebb bírálatot kapjunk, sohasem fogom elfogadni. Ezeket a bírálatokat bírnunk kell, el kell tudnunk viselni, mert ha a saját híveink sem számíthatnak ránk, akkor kicsoda számíthatna?!

– Miniszterelnök úr, összeszámolták-e már a veterán trafikosokat, akiknek új pályázatot írtak ki?

– Igen, összeszámoltuk, van is itt egy hosszú adatsorom, azzal most nem untatnám Önt.

– Egy számot mondjon nekem!

– Várjon, egy pillanat!

– Nagyjából hány embert érinthet az, hogy 1993 óta, tehát 20 éve üzemeltet trafikot, elsősorban trafiküzemeltetésből dolgozik, és ahogy Ön is két héttel ezelőtt mondta, nem veszítheti el az állását?

– Kétszáz alatt van a számuk. És ők meg is fogják kapni a lehetőséget, tehát úgy, ahogy én ezt két héttel ezelőtt itt elmondtam, egy kormány működése szempontjából, általában egy ország politikai kultúrája szempontjából a méltányosság egy fontos elem.

– Nagyobb számra számítottam, hogy őszinte legyek.

– De nem, szerencsére nem, ennek számos oka van, ugyanis most én azokról beszélek, akik ebből éltek, és egyébként pályáztak. Azokról, akik nem is indultak el a pályázatokon, azon nem tudok segíteni, de akik elindultak, akarták folytatni a pályájukat, akarták továbbvinni a kis üzletüket, őket mindenképpen méltányos elbánásban kell részesíteni, és ez meg is fog történni.

– Orbán Viktor miniszterelnök volt a „180 perc” vendége.


orbanviktor.hu