- Jó estét kívánok az Aréna hallgatóinak, Exterde Tibor vagyok, a stúdióban Orbán Viktor, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöke, Önnek jó estét, köszönöm, hogy elfogadta a meghívást.
- Jó estét kívánok én is.

- A köztársasági elnök aláírta a költségvetési törvény módosítását, amely az egészségügyi szolgáltatók költségvetésének részévé teszi a vizit, illetve a napidíjat. Az OVB pedig még korábban későbbre halasztotta a döntést a Fidesz népszavazási kérdéseiről. Most milyen népszavazási menetrenddel számolnak?
- A Magyar Köztársaság elnöke korábban az Alkotmánybíróság elnöke volt, tehát kizártnak tartom, hogy aláírt volna egy olyan dokumentumot, amely sérti az emberek alapvető jogait, méghozzá az alkotmányban garantált alapvető jogait. Nyilván úgy értelmezte, hogy ez a költségvetési törvénymódosítás nem veszi el az emberektől azt a jogot, hogy a vizitdíjról és a kórházi napidíjról népszavazás formájában maguk döntsenek összhangban az Alkotmánybíróság döntésével.
Az Országos Választási Bizottság ma a kormány játékszere. A Magyar Szocialista Párt, illetve a kormány retteg a népszavazástól, jó oka van erre, hiszen olyan, az emberek mindennapi életét megterhelő döntéseket hozott, amire senki sem hatalmazta fel őket, és kiderült, hogy az embereknek a magyar alkotmány alapján meg van az alkotmányos joguk, hogy tiltakozzanak ez ellen, és elhárítsák maguktól ezeket a döntéseket. A kormány ezeket az intézkedéseit, vizitdíj, kórházi napidíj, tandíj nem akarja visszavonni, és nem akarja, hogy az emberek hatályon kívül helyezzék. Egyetlen eszköze van arra, hogy ezt megakadályozza, ez pedig az, hogy az Országos Választási Bizottságot nyilván rávette arra, hogy vonja ki magát az Alkotmánybíróság döntésének hatálya alól, holott Magyarországon senki sem tehetné ezt meg.

- Mivel lehet rávenni Ön szerint az Országos Választási Bizottságot, ott szuverén emberek ülnek, szakmájuknak tudói, Halmai Gábor ki is kérte magának, hogy őt egynapi döntésre kényszerítsen bárki. Mivel vette rá a kormány?
- Az Országos Választási Bizottságnak nem nagyon van miről döntenie, elegendő lenne elolvasni az Alkotmánybíróság döntését, hiszen az Alkotmánybíróság döntése után az Országos Választási Bizottság szerepe formálissá vált. Az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy ezekben a kérdésekben, amelyeket benyújtottak, így ebben a formában lehet népszavazást tartani. Miről akar dönteni még az Országos Választási Bizottság. Fölébe akarja magát rendelni az Alkotmánybíróságnak ismét, immáron harmadik alkalommal. Azt az állítást, miszerint ott szuverén egyéniségek ülnek, sajnos nem áll módomban megerősíteni, ezt az Országos Választási Bizottságot egy olyan ember vezeti, aki a mostani miniszterelnökkel együtt kezdeményezett egy közéleti akciót, hogy a vörös csillag használatát ismét tegyék legálissá Magyarországon. Tehát a legszorosabb elvtársi együttműködés áll fenn az Országos Választási Bizottság elnöke és az MSZP elnöke között.

- Ha jó okunk van, nem egyedül dönt?
- Jó okunk van feltételezni azt, hogy az Országos Választási Bizottság bizony kormánypárti többséggel rendelkezik.

- Mi a menetrend Elnök Úr? Tartanak-e attól, hogy tovább csúszik a népszavazás?
- Ez a veszély ma fennáll, de itt most már nemcsak a népszavazásról van szó, ami önmagában is egy komoly kérdés, hanem arról, hogy Magyarországon az elmúlt 17 év során példátlan helyzet állt elő, erre nem emlékszem, hogy a rendszerváltás óta egyszer is ilyesmi bekövetkezett volna, hogy az Alkotmánybíróság döntésével valaki nyíltan szembe ment. Ezt korábban senki nem merte megtenni, se a parlament, se a miniszterelnök, se a miniszter. És most jön egy magát alkotmányos rend fölé helyező testület, az Országos Választási Bizottság, és fittyet hány az Alkotmánybíróság döntésére. Itt a magyar alkotmányos intézményrendszer működésének egy nagyon súlyos megsértésével van szó. Tehát ezt mindenképpen orvosolni kell, hogy pontosan hogyan, azon az alkotmányjogászaink dolgoznak, de az biztos, hogy ez így nem maradhat, és mindenki, aki felesküdött a magyar demokráciának megőrzésére, annak tenni kell annak érdekében, hogy az Országos Választási Bizottságot visszatérítsük az alkotmányt és jogszabályokat tiszteletben tartó útra.

- Milyen eszközeik vannak? Ez egy választott testület, kijelölt mandátummal, határidővel. Milyen eszközeik vannak?
- Nekem az a véleményem, hogyha egy demokrácia nem képes arra, hogy a demokrácia rendje fölé magát helyező testületet visszatérítse a megfelelő ősvényre, akkor az nem demokrácia. Azt kizártnak tartom, hogy most itt álljunk, széttárjuk a kezünket, és azt mondjuk, hát hogyha néhány ember itt a kormány szerintem nyilvánvaló biztatására, a színfalak mögötti megerősítésére hajlandó szembe menni alapvető alkotmányos elvekkel, és nekünk ebbe bele kell törődni, akkor minek csináltuk az egész rendszerváltást? Ennek így semmi értelme nincs. Tehát itt mindenkinek, és itt vannak testületek, akiknek kötelességeik vannak, az Alkotmánybíróság nyilván majd ismét erőteljesen fog fogalmazni, de hát vissza kell térítenünk egy alkotmányos intézményt, az Országos Választási Bizottságot a törvénytisztelet útjára.

- Jó, de az eszközökön gondolkodnak. Az alkotmányjogászaik törik ezeken a fejüket? Hogyan lehet fordulni majd az Alkotmánybírósághoz?
- Törjük rajta a fejünket, dolgozunk rajta, én most csak azt a meggyőződésemet szeretném megosztani Önnel, hogy én kizártnak tartom, hogy az egész rendszerváltásnak ne lett volna semmi értelme. Hát milyen demokrácia az, ahol a demokrácia alapvető szabálya alól egyesek nyilvánvaló politikai megfontolások alapján kivonhatják magukat.

- Nyilván az Országos Választási Bizottság működését nem tudják befolyásolni innen. Mi a taktikájuk, a korábban már hitelesített kérdésekkel mi lesz például?
- Nézze, nekünk nem taktikai megfontolásaink vannak, hanem elviek. Mi azt gondoljuk, hogy a magyar választópolgároknak alkotmányban biztosított jogaik vannak, és ha azzal élni akarnak, akkor senkinek nincs joga, akárhogy is hívják, akármilyen testület tagja is legyen, hogy packázzon a magyar emberekkel, és semmibe vegye az alkotmányos jogaikat. Ezért mi nem taktikában gondolkodunk, hanem azt követeljük, hogy legyen lehetőség Magyarországon arra, hogy az emberek által fontosnak tartott hat, egyesek szerint hét kérdésben az emberek szabadon, kellő felkészülés után, megfontoltan, egyszerre ezekről dönthessenek.

- Hat vagy hét?
- Ez attól függ, hogy az egészségbiztosító szétbontására irányuló kérdést, amit nem mi nyújtottunk be, hanem tőlünk függetlenül érkezett, azt mennyi határidőn belül, milyen határidőn belül bírálják el az erre illetékes testületek. Tehát nem tudom, hogy az hozzácsapható, összefogható-e az előző hattal, illetve hathoz.

- Szándékuk szerint összefognák?
- Hát persze, szerintem az az értelmes dolog, hogyha már van egy ilyen helyzet Magyarországon, ahol az embereket becsapták a választott képviselőik. Itt arról van szó, hogy az emberek a közvetett demokráciában, amikor rábízzák a parlamenti képviselőkre az ország ügyeinek intézését, és becsapják őket, mert itt ez történt, hiszen világosan megmondták nekik a választási kampány során, hogy nem lesz tandíj, nem lesz vizitdíj, nem lesz kórházi napidíj, nem lesz dobozdíj a patikákban, ezt mind megígérték nekik. Ez csapda volt, becsapták őket, ilyenkor az embereknek az a lehetőségük, hogy a közvetett demokrácia kudarca ellen a közvetlen demokráciához, a népszavazáshoz forduljanak, és ehhez nekik joguk van.
Még egyszer mondom, hogy az egész demokratikus rendszer fabatkát sem ér, ha bármit meg lehet tenni az emberekkel, akkor felesleges prédikálni egy demokráciáról, akkor nem demokráciáról van szó, hanem kicsalt parlamenti többségről, amely után a parlamenti választásokat követő években azt tesz, amit akar, fittyet hányhat, és semmibe veheti az embereket. Ebben mi nem leszünk partnerek.

- Hogyha meg van a hat, vagy hét kérdés, akkor arra törekednek, hogy ezeket egy népszavazáson döntsék el az emberek?
- Ez volna az ésszerű, nem?

- De ehhez a korábbiakat nyilván vissza kellene vonni, újra benyújtani, mit kell velük csinálni?
- Van egy ilyen bonyolult dolog, most az volna a legfontosabb, hogy egyelőre minden akadály háruljon el. Most nem hárult el még minden akadály, minden kérdés azért, mert az Országos Választási Bizottság a tandíjról, a kórházi napidíjról és a vizitdíjról nem hajlandó támogató döntést hozni. Ha ez az akadály elhárul, utána gondolkodhatunk azon, hogy hogyan lehet úgy ütemezni az aláírásgyűjtéseket, és a többi akciót, hogy egyébként végül egy időpontra eső, hét kérdésről szóló népszavazást eredményezzen.

- Én azért tettem fel ezt a kérdést, mert vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy a választási bizottság arra törekszik, hogy szétszabdalja a kérdéseket, mert úgy látják, hogy külön kevésbé mozgósító erejűek. Ezt ki tudják védeni, ha ez a szándék igaz?
- Nézze, lehetnek ilyen spekulációk. Én ma azt tudom mondani, hogy ma az Országos Választási Bizottság nyilvánvalóan megszegte a törvényeket, és megpróbálja megakadályozni, hogy az emberek maguk dönthessenek az ő életük szempontjából fontos kérdésekről. Most egyelőre ezt a küzdelmet kell megvívnunk, a demokráciáért vívjuk ezt a küzdelmet, persze a népszavazásért is, de időközben itt már sokkal többről van szó. Arról, hogy megteheti-e bárki Magyarországon, valamifajta politikai biztatásra, hogy semmibe veszi az embereket. Ez már többről szól, mint egy népszavazás.

- Miért sürgetik az OVB-t? Nem volna Önöknek is előnyösebb az, hogyha egy lehetséges választáshoz, mondjuk egy európai parlamenti választáshoz közel esne a népszavazás. Azért kérdem, mert a Szonda friss kutatása szerint eredményes is meg érvényes is lehet olyan nagy az Önök kérdéseinek a támogatottsága. Most nem jobb ezt egy szavazáshoz közel telepíteni?
- Hát hogyha a párttaktikai megfontolásokat helyez valaki előtérbe, akkor juthat ilyen következtetésre. De azonban ezt nem teszem. Szerintem a vizitdíj nem arról szól, hogy egy választási eredményt hogyan lehet befolyásolni, hanem arról, hogy ma Magyarországon nagyon sok szegény ember azért nem tud elmenni betegsége ellenére sem orvoshoz, mert nem tudja kifizetni az egyszer, kétszer, háromszor 300 forintnyi vizitdíjat. Vagy azért nem tud bennmaradni, mert hogy nem tudja kifizetni a napidíjat, akkor is ha egyébként indokolt lenne, hogy bennmaradjon. Itt emberek egészségügyi ellátásáról, gyógyulási esélyeiről, fiatalok tanulási esélyeiről van szó a tandíj esetében. Ezt nem lehet mérlegelni, minél hamarabb ezeket a kormányzati ostobaságokat, elhibázott döntéseket ki kell iktatni a magyar jogrendszerből, ez nem tűr halasztást szerintem.

- Többször is mondta és írta is, hogy a népszavazás az egy történelmi lehetőség. De mit fordít a dolgok menetén az, hogyha a kormány a népszavazás parancsát végrehajtja, mint ahogy azt a miniszterelnök már többször is mondta.
- Hát akkor óriási eredményt értünk el, mert akkor azok a szegény emberek, akik ma nem tudnak elmenni az orvoshoz, ezután el tudnak menni. Azok, akik ma nem tudnak bennmaradni a kórházban, pedig indokolt lenne, ezután bennmaradhatnak.

- Ez történelmi lehetőség?
- Hát hogyne. Hát azok a szegény családból származó gyerekek, akik nem tudnak ma tanulni, mert tandíjjal sújtják őket, lehetőséget kapnak arra, hogy tanuljanak. Hát kell-e ennél fontosabb, nagyobb, történelmibb tét.

- Azzal egyáltalán nem számolnak, hogy a kormány, ha időt nyer, akkor megpróbálja, és esetleg sikerül neki elmagyaráznia, hogy miért jó a vizitdíj, miért jó a kórházi napidíj, miért jó a tandíj.
- Hát mást sem tesz egy éve, mint hogy ezt próbálja elmagyarázni.

- Egyelőre nem sikerült, mert a mérések azt mutatják, hogy az Önök kérdéseit támogatják.
- Nem elmagyarázni nem sikerült, hanem azért, mert marhaságot, már elnézést, ostobaságot, képtelenséget nem lehet letuszkolni az emberek torkán. Hát, hogyha egyszer Magyarországon egyre több család szegényedik el, és a kitörés lehetősége a tanulás, hát hogyan segíthetné egy szegény családba született gyermek tanulási esélyeit, hogyha fizetni kell az egyetemért. Hát nyilvánvalóan nem segíti, hanem gátolja. Hát ezt magyarázhatja akárhányszor akárki. Ez egy ostobaság, és aki ilyen magyarázattal próbálkozik, saját magát is az ostobaság indokolt látszatába fogja keverni.

- Egyetemvezetők mondják, hogy jó a tandíj. Régen be kellett volna vezetni, segít az oktatás minőségének megőrzésében. Mind ellensége volna a diákoknak?
- Én azt nem tudom megmondani, hogy ki mond ilyet, én hallottam ettől teljesen, bocsánat, hát azért másfelől mit segít, a minőséget?

- Igen. Azt mondják, hogyha a tandíj, a diák követelhet, ha követelhet, az oktató majd magasabb minőséget ad.
- Ne vicceljünk már! Ön járt egyetemre, nem?

- Igen.
- Na hát az a kultúra nem erről szól. A magyar egyetemek oktatási színvonala azon múlik, hogy a professzorok méltóztatnak-e megfelelő szinten oktatni, vagy nem. És szerintem egyébként nagyon sokan készen lennének arra, hogy ezt tegyék, az én időmben például remek tanárok oktattak az Eötvös Lóránt Tudományegyetemnek a Jogi Karán, csak mióta a rendszerváltás bekövetkezett, ezek az emberek elveszítették először is a társadalmi megbecsülésüket, elvesztették az egzisztenciális biztonságukat, és három, négy helyen is dolgoznak, és nem marad elegendő idejük arra, hogy egyébként teljes mivoltukat az oktatás, a pedagógia munkájának szenteljék. Az államnak meg az volna a dolga, hogy ezt a lehetőséget megadja a professzorok, meg a tanárok számára. Itt az államnak van dolga, nem a diáknak kell fizetni.

- Azzal egyáltalán nem számolnak, hogy a népszavazási kérdéseik végül nem kapnak megfelelően nagy támogatottságot, és vitatható lesz, hogy végül is mit is akar a magyar nép.
- Hát nézze, én azt tudom mondani, hogy a felelősséget mindig az emberek viselik. Tehát egy parlamenti választás végeredménye is azon áll vagy bukik, hogy hogyan döntenek az emberek. Nem a pártokon múlik. A pártok azok megpróbálnak mindenfajta programokat bemutatni, de végül az utolsó szót, a döntést maguk az emberek mondják ki. A népszavazással is így van, hogyha a magyar nép úgy fog dönteni, hogy neki arra van szüksége, hogy legyen tandíj, meg fizettessék meg vele a vizitdíjat is, így dönt a magyar nép, akkor tudomásul vesszük, hogy ez a döntés.
Ma a népszavazás egyébként, túl azon, hogy fontos kérdésekről hozhatunk vele döntést, visszaadja az embereknek azt a lehetőséget, hogy végre értelmesen beszéljenek a jövőről. Hiszen a parlamenti választási kampány, ami alkalmas lehetett volna arra, hogy értelmesen beszéljünk a jövőről, ezt a célt nem szolgálta, mert ott egy hazugsághadjárattal megtévesztették az embereket. Hát akkor most a népszavazás okán beszéljünk végre őszintén, komolyan arról, hogy vajon milyen Magyarországon akarnak élni az emberek. Az e a megrendelése a választópolgároknak, az e az akarata, hogy olyan egészségügyben éljünk, ahol vizitdíj van, kórházi napidíj, meg patikai dobozdíj, olyan oktatási rendszert akarnak, ahova csak a gazdagok jutnak be, mert tandíj van, vagy nem ilyet akarnak. Hát végre vitassuk meg. Az emberek mondják el, gondolják át, és végül döntsenek. És Magyarország utána tartsa tiszteletben ezt a döntést.

- Úgy vettem ki a szavaiból, könyvéből is, hogy a közvetlen demokráciára nagyobb szerepet szánna, nagyobb súlyt helyezne. De mi van akkor, hogyha gyorsan kell dönteni. Ön volt miniszterelnök, tudja, hogy vannak olyan helyzetek, akkor az ellenfelei mindig népszavazásra fogja vinni, nem köti meg a saját kezét is.
- Hát van a magyar alkotmányban egy korlát a tekintetben, hogy milyen kérdéseket lehet népszavazás elé citálni, és miket nem.

- Most ezeket a puha korlátokat vitatjuk, hogy például a költségvetési kérdésben mit lehet, meg mit nem. Hetek óta erről szól.
- Jó de, ma a magyar alkotmányos rendszer a kormányzat gyors válságkezelő intézkedését, legyen szó katonapolitikai kérdésről, vagy éppen gazdasági válsághelyzetről, nem korlátozza semmifajta népszavazási lehetőséggel. Tehát itt sem erről van szó, hogy egy válságkezelő programról kell szavazni, hanem arról, hogy hosszabb távon milyen Magyarországon akarunk élni. Egy tandíj az nem egy költségvetési kérdés. Az arról szól, hogy egy olyan országban akarunk-e mi magyarok élni, és hozunk-e olyan döntést, hogy a szegény is tanulhasson. Vagy azt mondjuk, hogy a tanulás lehetőségéhez való hozzájutás az legyen az anyagi helyzet függvénye. Erről fogunk dönteni, nem egy gyors válsághelyzet megoldásáról. Tehát azt hiszem, hogy a népszavazás intézménye Magyarországon meglehetősen korlátozott, meglehetősen korlátozott, és nem akadályozza a kormányt az érdemi munkában.

- Tehát attól sem tart, hogy az Ön ellenfelei, ha kormányra kerül, akkor minden olyan intézkedést népszavazásra fognak vinni, amely úgy látják, hogy sikerre vihető, mert mondjuk népszerűtlen, tegyük fel, hogy Önnek is kell népszerűtlen intézkedést hoznia.
- Ezzel nincsen semmi baj, hogyha a nép úgy gondolja, hogy egy adott kérdésben állást kíván foglalni, és azt kellő súllyal megteszi, akkor utána az ország mindenkori kormányának az a dolga, hogy azt tudomásul vegye. Ma azért vagyunk speciális helyzetben, mert az emberek a parlamenti választás során nem dönthettek a jövőjükről, mert becsapták és félrevezették őket. Ma a népszavazás ilyen szempontból pótolj azt az elmaradt vitát és mérlegelést, amelytől megfosztották az embereket a parlamenti választás alkalmával.
Egy parlamenti választás az egy ideális lehetőség, hogy az emberek összedugják a fejüket, megbeszéljék, átgondolják, programokkal ismerkedjenek, és elhatározzák, hogy végül is milyen országban akarnak élni. De ezt a lehetőséget elvették tőlük, hiszen más országot rajzoltak fel eléjük, mint amilyen országot elkezdtek a választások után építeni a hatalom birtokosai. Ez erkölcsileg is elfogadhatatlan, és teljesen ellentétes a demokrácia alapelveivel és törvényeivel.

- Ez világos, de miből gondolja, hogy ebből lesz egy értelmes vita, ha azt sem tudjuk, hogy milyen rendszert képzel el a kormány, mert az intézkedések egy része vitatás alatt van. Még nem tudjuk, miről szavazunk.
- Nem a kormányról kell vitatkoznunk.

- Az intézkedéseinkről, azt sem tudjuk, hogy a tandíj mit fog okozni, de a vizitdíjról sem tudunk semmit.
- Bocsánat, de nem, nekünk a saját szándékainkat kell tisztázni. Hát hogyne tudnánk, a tandíjról pontosan tudjuk. Hát, ha tandíjat kell fizetni, az azt jelenti, hogy aki szegény, nem tudja megfizetni. Ez nyilvánvaló. A vizitdíj azt jelenti, hogy aki nem tudja leszurkolni a 300 forintot, nem megy el az orvoshoz.

- Jó, de ez csak a dolog egyik oldala, mi van, hogyha a vizitdíj hatására majd emelkedik a színvonal. Amiről az előbb már beszéltünk, amit Ön vitat, nem fog emelkedni, mint mondja. De mi van, ha igen. És a kormány ezt el fogja magyarázni.
- Harminc milliárd forintot, amit a kórházi napidíjból, meg a vizitdíjból akarnak beszedni, többszörösen elköltötték felesleges kormányzati luxuskiadásokra, gépkocsi, bútorbeszerzések, fizetésemelések, és sorolhatnám tovább. Ezt a 30 milliárdot a szegény embereken akarják megspórolni. Majd a vita során ezeket a szempontokat mind el tudjuk mondani. Ezek nem azok a költségvetési tételek, amelyek az államháztartás egyensúlyát egyébként érintené. Maguk a kormánykoalíciós képviselők időnként elmondták, hogy nem a pénzügyi szempontok miatt fontos ez, hanem hogy ráneveljük az embereket arra, hogy nekik még a járulékon kívül még fizetniük kell. De szerintem ez egy képtelenség, Magyarország nem átnevelő tábor, ahol a kormánynak az a dolga, hogy átnevelje az embereket, akik megjegyzem egyébként, éjjel-nappal dolgoznak, a legtöbb munkaórát Európában a magyarok dolgozzák, és akkor át akarja nevelni a kormányzat őket mindenfajta megszorító intézkedésekkel. Ez egy elfogadhatatlan megközelítési mód. De azt mondom hajrá, jöjjön a népszavazási kampány, ezeket a kérdéseket mind vegyük elő, és beszéljük meg. Szerintem a magyar nép tud dönteni a fizetős egészségügyről, a kórházak privatizációjáról, tud dönteni a tandíjról, az összes fontos kérdésről igen is a magyar emberek képesek okosan, átgondoltan dönteni.

- Elnök Úr, tartja még, hogy a népszavazás az valamilyen módon egy előre hozott választáshoz vezethet.
- Ne zárjuk ki, én csak azt mondom, hogy ne zárjuk ki ezt a lehetőséget. Nem tudjuk, mert nem látjuk a jövőt, ráadásul a magyar néplélek is bonyolult, a mostani kormányzat pedig, mint tudjuk fittyet hány a demokratikus normákra, tehát ilyen körülmények között konkrét jóslatokba bocsátkozni szerintem kockázatos. Egy dolog biztos, minél többször nyilvánítják ki az emberek az akaratuk, és elkötelezettségüket a demokrácia mellett, annál közelebb kerülünk a változáshoz.

- De azt nem értem, hogy hogyan, hát a kormány végrehajtja azokat az intézkedéseket, amiket a népszavazás neki megparancsol, és azt mondja, tessék, ennyi. Az miért vezetne közelebb az egy előre hozott választáshoz.
- Még egyszer mondom, én ezt olyan spekulációnak tartom, amelyet most még felesleges mérlegelni, de egy dolgot biztosan tudunk, hát a kormány ki fog állnia a vizitdíj mellett. Azt kell mondania, emberek becsaptalak benneteket a parlamenti választáskor, azt ígértem, hogy nem lesz vizitdíj.

- Nyilván nem ezt fogják mondani.
- De ezt fogják. Elég nyíltan szokták azt mondani.

- Én még nem hallottam. Lehet, hogy más füllel hallgatjuk Elnök Úr.
- Igen, lehetséges. Nem is szoktak ebből nagy titkot csinálni, hogy valóban olyan ígéreteket tettek a kampány során, amelyeket eszük ágába sem volt bevallani. Hát olvastam olyan ideológiát menő közgazdászoktól, akik azt mondták, hogy ez így volt helyes. Mert a jobboldal győzelmét csak úgy lehetett megakadályozni, hogy jól átverjük az embereket. És azt mondták, hogy persze, ez egy indokolt magatartás. Azért ilyen írások jelentek meg jegyzett közgazdászok tollából is. Tehát hogy mondjam az erkölcsi mélyrepülésünk az sokkal súlyosabb, mint az ember azt gondolná. Tehát visszatérve az Ön kérdésére, valami olyasmit kell mondani, azt ígértük, hogy nem lesz vizitdíj, aztán miután meg volt a többség, úgy döntöttünk, hogy még is lesz. Bevezettük, rátok kényszerítettük, nem hallgattunk az ellenzék tiltakozására, az orvosok tiltakozására, a beteg szervezetek ellenvéleményére, áterőltettük rajtatok, most ti pedig kimondtátok, hogy ez még sem lehetséges, és tulajdonképpen legyőztétek a kormányt. Ez történik.

- Ettől nem lesz előre hozott választás.
- Még egyszer mondom, hogy ebbe a spekulációba nem akarok belebonyolódni, de ahhoz, hogy az ember kormányozni tudjon, ahhoz bizalmi alapra van szükség. Hát, hogyha az ember elveszít kulcskérdésekben politikai bizalommérő erőpróbákat, mintegy mondjuk egy népszavazás, akkor hogyan fog utána kormányozni, ki fog rá hallgatni. Ki fogja végrehajtani a döntéseit?

- Az apparátus végre hajtja a döntéseket.
- De nem hajtja végre, Ön szerint az egészségügyi reform az miért eredményez olyan zűrzavart, amilyet. Azért, mert nem nyerte meg magának a kormány azokat, akiknek végre kellene hajtani. Ezért zűrzavar van az egészségügyben. Nem lehet egy országot kormányozni az emberek akarata ellenére. Azt gondolhatják ugyan egyesek, hogy megszerezzük a parlamenti többséget, utána négy évig azt csinálunk, amit akarunk. De ez nem így van, én kormányoztam négy évig. Az emberek akaratával szemben nem lehet kormányozni. Ha pedig szembe kell menni az emberek akaratával, vagy általános közfelfogásával, akkor le kell ülni, egyeztetni kell, indokolni, érvelni, és meg kell próbálni elfogadtatni az embernek az álláspontját. Ha ezt nem teszi meg, akkor ki fogja végrehajtani, amit ő elrendelt. Hát egy ország nem működik attól, hogy a miniszterelnök nyilatkozatot ad, és azt mondja, hogy ezen túl legyen így. De ha az emberek nem úgy tesznek, akkor abból soha sem valósul meg semmi. Hát egy ország kormányzása az nem a nép ellenében való döntések sorozatából áll, hanem a nép, az emberek energiáinak az összefogásából bizonyos közös célok érdekében. Hát erre képesnek kell lenni, ez egy, ennek előfeltételei vannak, közbizalmi előfeltétel. Ha ez hiányzik, akkor az ország nem megy sehova, épp úgy, ahogy most itten veszteglünk egy helyben.

- Az Európai Bizottság pénzügyi felelőse szerint nehéz, de szükséges reformok útján jár Magyarország, azt mondta, hogy vannak még kockázatok, fontos szerkezeti reformlépéseket el kell fogadni. Mit szól ahhoz, hogy az Európai Bizottság jobbára pozitívan értékeli azt, amit a kormány eddig csinált az államháztartás érdekében.
- Hát Brüsszelből én is pozitívan értékelném. Tehát én is csak a gazdasági számokat nézném, akkor azt mondanám, hogy nahát ezek a papíron ezek a számok egész jól állnak. De bennünket nem számok érdekelnek, hanem a mögöttük meghúzódó élet. És az az élet, ami ezek mögött a számok mögött kirajzolódik, az lehangoló. Ezért mi nem fogadhatjuk el azt a gazdaságpolitikát, ami egyébként leszegényíti, sok esetben pedig elnyomorítja a magyarokat.

- Van másik?
- Hát hogyne, a kormány ma, ez egy régi vita a közigazgatási irodalomban. A kormány ma azt az irányzatot követi, amely azt mondja, hogyha pénzügyi válság jelei mutatkoznak, nagy a költségvetési hiány például, akkor vágd vissza a kiadásokat, amennyire csak lehet. Tehát költs kevesebbet. Egy másik iskola pedig azt mondja, hogy fagyaszd be a kiadásokat, ne vágd őket vissza, és próbálj minél magasabb gazdasági növekedést elérni. Az utóbbi a mi programunk.

- De miért nem ezt csinálja a kormány? Ezt nem értem, ezzel népszerű lehetne, az idők végezetéig.
- Nem hisz benne. Ez egy régi iskola, ez a húzd meg, ereszd meg. Tehát figyelje, hogy miket mondanak. Hát pont ugyanazt mondják, csak egy kicsit dinamikusabb szókészlettel, mint amit mondtak a szocializmus idején. Most egy kicsit megszorítunk, úgymond helyreáll az egyensúly, utána költekezünk, aztán megint megszorítunk, megint költekezünk, ebből áll az élet. Ez egy régi iskolának a dogmája, amely mind a mai napig kísért a kormányzásban. Ahhoz, hogy az ember egy másik iskolát kövessen, ahhoz nyitottság kell, kevesebb provincializmus, több európai kitekintés, több ismeret, nagyobb befogadókészség, más iskoláknak az eredményeit meg kell ismerni. Hát nézzen körül ebben a régióban is, hát mindenhol azt látjuk, hogy mindenhol adócsökkentés, versenyképesség-javítás történik, óriási gazdasági növekedés zajlik körülöttünk mindenhol. Magyarország marad ki ebből egyedül. Tehát a mi iskolánk azt mondja, hogy most egész egyszerűen fogalmazva az álláspontunkat, a kormány azt tudja, hogy hogy kell elvenni a pénzt az emberektől. Mi azt tudjuk, hogy hogyan kell a gazdaságnak, vagy hogyan tud a gazdaság több pénzt előállítani. Ez a különbség.

- Az Európai Bizottság pénzügyi biztosa is provinciális, hát neki tetszik az, amit a kormány csinált, neki mindegy?
- Nem, neki mindegy, hogy az egyik vagy a másik úton jutunk el a végeredményhez, neki mindegy, neki az a lényeg, hogy a végén a költségvetési hiány, az államadósság mutatója az rendben legyen. Hogy milyen úton jutunk el oda, az a magyarok döntése. Hát azt a tervet, amit most ő üdvözöl, azt nem ő találta ki, azt a magyar kormány adta be. Ők elfogadtak volna egy másikat is ugyanilyen végeredménnyel, kevesebb áldozattal. De őket nem érdekli a magyarok sorsa. Őket egy dolog érdekli, hogy az Európai Unió stabilitását nem lehet veszélyeztetni óriási eladósodottsággal, és nagy költségvetési hiánnyal. Őket a saját érdekük érdekli, nem a magyaroké. Hát az, hogy egyébként közben mi belegebedünk-e, az őket a legkevésbé sem fogja érdekelni. Ez érthető, mert nekik nem erre van mandátumuk. Őket nem a magyar emberek választották meg, hanem az Európai Unió nevezte ki, hogy az Európai Unió saját szempontjait képviseljék. Minket választottak meg a magyar emberek, nekünk kellene, a kormánynak, a parlamenti képviselőknek kellene a magyar szempontoknak megfelelő válságkezelő csomagot előterjeszteni. De sajnos nem ezt teszik.

- De abból nem lesz baj, hogy tegyük fel az Ön forgatókönyve érvényesül, és a költségvetési kiadásokat befagyasztja reálértéken és adót tart, vagy csökkent, akkor elvileg a kasszában kevesebb pénz marad.
- De ez nem így van. Épp erről szólnak ezek a példák, amelyeket a nemzetközi szakirodalom jól ismer, hogy gazdasági növekedéssel is ki lehet lábalni a pénzügyi válságból, az eladósodottságból, ki lehet lábalni a költségvetési hiányból. Erre vannak rendes modellszámítások, vannak ország példák.

- De átmenetileg sem csökken, átmenetileg sem nő a hiány.
- Sőt még egy dolgot mondanék, mi is ezt csináltuk. Nemcsak elméletre hivatkozom, ha már itt a beszélgetés erre lehetőséget ad, akkor kellő visszafogottsággal hadd emlékeztessek mindenkit arra, hogy mi egy erőteljes gazdasági növekedéssel javítottuk Magyarországon az államháztartás helyzetét, csökkentettük az államadósság mértékét. Nem megszorításokkal, nagy gazdasági növekedéssel a polgári kormány idején.

- Azt én is képes vagyok megérteni, hogy milyen az, amikor beindul a gazdaság, és attól majd jobb lesz, de addig az adótartás meg az adócsökkentés hatására csak kevesebb pénz van, az átmeneti időszakot kibírja az ország, vagy ez nem baj.
- Gondolkodjunk egyszerűen, hogyha befagyasszuk a kiadási oldalt, közben a gazdaságnak van egy növekedése, ez ma 2-3 százalék között van valahol.

- De az mikor indul el?
- Az most is van.

- Azt gondolja, igen, csak kicsi.
- A magyar gazdaságnak most is van egy 2-3 százalékos növekedése. Ha befagyasztjuk a kiadási oldalt, már ezzel a 2-3 százalékos gazdasági növekedéssel is javul a költségvetési egyensúly. Ha nagyobb gazdasági növekedést érünk el, akkor pedig a javulás a növekedés arányában nő.

- De mikor indul ez a nagyobb gazdasági növekedés? Dönt a kormány valamiről, akkor mikor, másnap elindul?
- Hát nézze, én most a napokban több befektetővel is tárgyaltam, nemzetközi és magyar nagytőke képviselőivel. Akik azt mondják, hogy csomagot kell összeállítani, ebben kell szerepelnie értelmes adóátalakításnak, adócsökkentésnek, a gazdaság átláthatóságát segítő intézkedéseknek, korrupciócsökkentő intézkedéseknek, és a jogszabályi környezet stabilizálására irányuló elemeknek. Ha ez egy csomagban együtt van, akkor ők hisznek abban, hogy egy ilyen csomag végrehajtható, és a gazdasági befektetők számára sokkal vonzóbb lehet, mint a mostani helyzet.

- Mi a véleménye arról, hogy a miniszterelnök szerint már látni a kiigazítás első eredményeit, és a ciklus végére az általános adóterhelés a rendszerváltás legalacsonyabb szintjére fog csökkenni.
- Én azt sem hiszem el, amit kérdez, nemhogy azt, amit mond. Hát annyiszor csapott be bennünket, Önt is, engem is, a magyar választópolgárokat, belehazudott az arcunkba, átvert bennünket, megtévesztett, becsapott, azt mondta aztán, nem fog fájni. Sorolhatnám, engedje meg, hogy ne is bonyolódjak bele.

- Egyszerűen nem hiszi el?
- Hát ugyan már, ha a szomszéd ötször átveri az embert, hatodszor elhisszük, amit mond. Ugyan!

- Azt mondja mind a két párt vezetője, hogy hamarosan meg kell állapodni a következő három év programjairól, szabad demokraták még garanciákat is kérnek ehhez. Mi lesz, ha ezt elfogadják?
- Hát nézze itt megint az a probléma, hogy itt egészen mást gondolunk a demokrácia lényegéről. Hát most igyekszem visszafogottan fogalmazni. Kit érdelek, hogy ők miről állapodnak meg? Hát egy demokráciának nem az a lényege, hogy két kormányzó párt megállapodik egymással.

- Többségük van a parlamentben, sok számít, sok múlik azon, hogy miről állapodnak meg.
- De a többségüket nem a jó Isten adta nekik, hanem úgy kapták a választópolgároktól, valamire, és nem állapodhatnak meg a választópolgároktól kapott felhatalmazást semmibe véve. Hát ez lehetetlen. Nekik a választópolgárokkal kellene megállapodni, miután nem tartják be azt, amit a választópolgárok döntöttek a parlamenti választás idején. Nekik most újra le kellene ülniük mindenkivel, és újra kellene tárgyalni a szakmai szervezetekkel, az érdekképviseletekkel, a népszavazás formájában magukkal a választópolgárokkal az egész helyzetet. Az, hogy ők egymással megállapodnak, az azt jelenti, hogy biztos találtak valami koncot, amit fel tudnak osztani egymás között, na de ez az ország során nem segít. Az ország sorsán az segít, hogyha a kormány összhangban van a saját népével, ehhez nem a koalíciós pártoknak kell egymással tárgyalnia.

- Törvényeket hoznak, egy részük népszerű lesz, más részük meg nyilván nagyon népszerűtlen. Mégis végre fogjuk hajtani, mert a többségünk fél a törvényeket megsérteni. Nem?
- Hát, nem tudom, hogy végre fogjuk-e hajtani, azért majd figyeljünk néhány jelenségre. Itt van például az, hogy a szürke és a feketegazdaság iszonyatos sebességgel, talán az iszonyatos túlzás, de komoly sebességgel nő. Hát most már messze maga mögött hagyta a 25 százalékot.

- Azt se hiszi el, hogy a kormány azt mondja, hogy csökkenünk, azt mondják, hogy a szürkegazdaság, fehéredik a gazdaság. Nem hiszi el?
- Beszéljünk már egyszer egy vállalkozóval, aki nem a hivatali irodájából a könyökvédője védelméből beszél a magyar gazdaságról. Hanem ott van a terepen, ahol történnek az események, ahol valóban működik a magyar gazdaság. Hát van épp elméjű ember, aki azt meri állítani Magyarországon ma, hogy kisebb a szürke és feketegazdaság aránya, az adóelkerülés, a számla nélküli fizetés, az ma kisebb, mint volt két évvel ezelőtt. Hát van olyan ember ebben az országban a kormány tisztviselőit leszámítva, aki ezt komolyan gondolja? Nem talál egy ilyen embert.

- Néhány nappal ezelőtt egy lapinterjúban azt mondta, hogy ami eddig történt, az csak nyitány volt, az igazi megpróbáltatás most vár a társadalomra. Ezt miből gondolja?
- Hát, minden szakértőelemzés erről szól, amit az elmúlt időszakban lehetett olvasni. De a józan ész is ezt mondatja az emberrel, a 2008-as költségvetési évben további megszorítások várhatók, a kormány sem csinál ebből túl nagy titkot, hazudósan beszél róla, de most már hozzászoktunk ahhoz, hogy megfejtsük a szavaikat.

- Azt mondták, hogy 2007. év lesz a legnehezebb év, utána megindulunk felfelé.
- Nem tudom, mikor mondták ezt, most majd azt fogják mondani, hogy 2007 és 2008 lesz a két legnehezebb év, készüljön fel rá, hogy ezzel találkozhat. Elő fognak kerülni valamikor a nyár során a következő évi költségvetésről szóló tervezetek. Abban látni fogjuk, hogy további megszorítások várnak a magyarokra, de ha nem várnának, csak a mostani megszorításoknak az igazi végiggördülése a gazdaságon is időt vesz igénybe. És ha már nem lenne további megszorítás, akkor is az igazán negatív hatásai a 2007-es évnek 2008-ban mutatkoznak meg.
Mondok önnek egy konkrét példát. Abban mindenki egyetért ma a gazdasági elemzők közül, hogy az adóemelések, valamint a vállalkozások költségeinek megnövekedése miatt 200-300 ezerre tehető azon kis- és középvállalkozások száma, akik beadják a kulcsot, tehát bezárnak átmenetileg vagy véglegesen. Gondoljon arra, ha mindenkinek csak egy alkalmazottja van. Akkor beszélünk 400-500 ezer emberről. És ez nem azonnal történt, mert januárban bevezették az adóemeléseket, megtörténtek az áremelések, a vállalkozások most még küzdenek, hogy talpon maradjanak, egy részüknek ez sikerülni fog, a másik részüknek nem. Ez 2008-ban lesz igazán tehertétel a mindennapi életben. Szóval arra kérem a magyar választópolgárokat, hogy készüljünk közösen egy nehéz 2008-as évre.

- Mennyi időt ad a koalíciónak?
- Nézze, én nem adtam volna egy napot sem. De nem én döntöttem, hanem a választópolgárok.

- De most éppen nagy, koalíciós viták vannak, az egészségügyi biztosítási modellről egyeztetnek egyik nap, másik nap aztán nem egyeztetnek. Van, aki azt mondja, hogy színjáték, van, aki azt mondja, hogy a szabaddemokraták kilépnek, és majd az MDF kívülről segít. Ön hogy látja? Spekuláció?
- Persze, én ezekben a spekulációkban nem igazodok el, ezek zűrzavaros dolgok, én azt tanultam meg az elmúlt húsz évben, amióta közélettel foglalkozom, meg a magyar demokrácia létrehozásán, illetve Magyarország megerősítésén dolgozom, hogy minél zűrösebb egy helyzet, annál inkább vissza kell nyúlni az alapkérdésekhez, és azokat kell feltenni. Most is ez a helyzet, tehát nem szabad, hogy megtévesszenek bennünket ezek a koalíciós ügyekről szóló híradások, mert ezeknek semmi közük a lényeghez.
A lényeg az, hogy pontosan hol tartunk, hogyan élünk, és hogyan fogunk élni, és mit lehet tenni annak érdekében, hogy ne egy ilyen gyenge országban éljünk, mint amiben most vagyunk kénytelenek, hanem megerősítsük a hazánkat, és Magyarország egy erős országként több lehetőséget tudjon kínálni a polgárainak, a rászorulóknak pedig több segítséget tudjon nyújtani. Ezek az alapkérdések.

- Az is csak spekuláció, hogy a nagy kormány, tehát a szocialistáknak érdeke, hogy a jelenlegi támogatásokat már ne engedjék tovább erodálni, ezért kormányfőt váltanak.
- Én elvesztettem a fonalat, tehát én nem egészen értem, hogy a szocialista párt mikor, milyen döntéseket hoz. Én azt sem igazán értem, hogy miért gondolták, hogy meg lehet úszni egy 2006-os hazugsághadjárat következményeit egy választási győzelem után. Miben reménykedtek. Abban, hogy az emberek azt fogják mondani, hogy de jó, hogy átvertetek bennünket, de jó, hogy be vagyunk csapva, de jó, hogy az ellenkezőjét csináljátok, mint amire szavaztunk. Szóval már ezt sem értettem. Mikor ez kiderült ráadásul, tehát lebuktak, mert az őszödi beszéd ugye nyilvánosságra került, nem nyilvánosságra hozták ugye májusban, mikor elhangzott, hanem ősszel nyilvánosságra került, akkor pedig ahelyett, hogy kiálltak volna a magyar nép elé tisztázni a helyzetet, még a nyakukba is vették a tehertételt, ami maga a miniszterelnök volt, és pártelnököt csináltak belőle.
Erre biztosan van valamilyen logika, van valami rendező elv, valami haszon, amit én nem vagyok képes felfogni, vagy megérteni, ez pártok esetében előfordul, nem feltétlenül tudjuk mi követni a másik oldal észjárását. De én még egyszer mondom, nem igazodom ki a döntéseikben. Én úgy látom, hogy csupa olyan döntést hoznak, amit egy baloldali ember csak kifogásolni tud. Tehát most a baloldali szavazópolgár szempontjából nézem a valóságot, akkor azt látom, hogy az a párt, amelyben eddig megbíztam, amelyik eddig törődött velem, vagy legalábbis azt gondoltam, hogy törődik velem, akiről azt gondoltam, hogy számíthatok rá, az most egyszerűen lenyom a víz alá.

- Jó, de nem gondolja, hogy még mindig több baloldali polgár van, aki Öntől jobban fél, mint attól, amit a kormány fog csinálni.
- Azt én nem tudom megítélni, mert ezt nehéz őket összeszámolni.

- De van ilyen faktor.
- Biztos, minden versenyben van ilyen faktor. A politikai verseny az nemcsak arról szól, hogy micsoda nemes eszméket és jó programot támogatok, hanem hogy milyen rossz véleménnyel vagyok az ellenfélről. Ez Franciaországtól kezdve Angliáig, Németországgal bezárólag mindenhol egy faktor. Szerencsés országokban ez nem domináns faktor. Szerencsés országokban az emberek inkább aszerint döntenek, hogy mit várnak a jövőtől, és nem aszerint, hogy mit gondolnak a másikról. Magyarország remélem előbb-utóbb ilyen szerencsésebb sorsú országgá válik. De ezzel nem is tudok számolni, nem is akarok törődni, nekem egy dolgom van, világosan, érthetően a magunk jó szándékát téve beszéljek az emberekhez, hogy el tudjam mondani, milyen helyzetben van az ország, milyen lehetőségeink vannak, ők mik között választhatnak, milyen döntéseket hozhatnak, és mit tudok Én segíteni nekik abban, hogy kikerüljenek a mostani keserves helyzetükből. Én csak erre összpontosítok.

- Nem is törődik a baloldali szavazó közösséggel. Korábban azért tett gesztusokat.
- Én mindenkihez beszélek, én nem csak a jobboldali szavazóközönséghez beszélek, minden magyar választópolgárhoz beszélek, nekünk a baloldali szavazók is fontosak. Szerintünk az országnak ők is fontos nélkülözhetetlen részei, nekünk velük is törődnünk kell, senkit sem hagyhatunk az út szélén, senkit sem lehet kihagyni a jövőre vonatkozó tervekből, beleértve Magyarország összes baloldali polgárát, azokat is, akik soha az életben nem fognak egyébként bennünket támogatni, akkor is fontos, hogy mi felelős közéleti emberek rájuk is gondoljunk, és velük is törődjünk.

- Röviddel ezelőtt kongresszusi beszédében, könyvében bevezette a plebejus politika fogalmát, és azt írja, hogy a plebejus politika lényege, hogy kiváltságellenes. Hol kell kezdeni Ön szerint a kiváltságok megszüntetését?
- Fent.

- Politikában?
- Nézze, hogyha Ön becsapja a főnökét mondjuk, vagy becsapja a hallgatókat, vagy nem jár be dolgozni rendesen, vagy rossz minőségű munkát végez, akkor Önt elcsapják.

- Így van.
- Ugye!

- Valóban.
- Az ország vezetőivel sem áll másképp a helyzet. Aki rosszul teljesít, aki nem tartja be a szavát, akiben nem lehet megbízni, azoknak ki kell adni az útját. Azt nem lehet, hogy az embereket a legkisebb munkahelyi hibáért is helyesen egyébként, bizonyos mértékű hátrány éri, ha ugyanezt nagyban követi el valaki, akkor pedig elvárja, hogy még meg is dicsérjék, és megtapsolják ezért. Hát ezt egy plebejus érzületű ember, politika, mint amilyen magam fajta is volnék, az nem tudja elfogadni.

- Mitől biztos benne, hogy a következő politikusi réteg jobb lesz. Hát a politikusoknak önmagukban rendkívül sok kiváltságuk van, például lazán kezelik a kampányköltségeit.
- Igen, de én ezzel nem értek egyet. Nem kellene, hogy így legyen. Nem is szabadna megengedni.

- Na de eddig mindig így volt. Ön is volt miniszterelnök, akkor is így volt.
- Bocsánat, a magunk részéről mi nem kezeltünk lazán semmilyen előírást, hanem igen is szigorúan kezeltük őket. Azzal egyetértek, hogy lehetne jobb szabályokat csinálni, készen is állunk arra, hogy ezeket változtassuk meg, na de nem úgy, mint amit javasol a mostani kormánykoalíció, hogy növeljük meg nagyságrendekkel a kampányköltségvetést. Egyáltalán, eszünkbe sem jut, a másik irányba kell menni. Franciaországban például a politikai reklámok azok be vannak korlátozva. Fizetett politikai reklám nem létezik. Azonnal kisebb a kampánykiadás.

- Na de nálunk mindenki tudja, hogy annyiból, amennyi a papíron van, annyiból nem lehet megcsinálni egy normális kampányt.
- De ez nem igaz. Az a kérdés, hogy mi a kampány. Még egyszer mondom, vannak olyan európai országok, ahol például nem lehet fizetett hirdetéseket közzé tenni. A választási kampány abból áll, hogy el kell menni az emberekhez, csak a programot lehet eljuttatni ilyen postai szórólapokon, de egyébként nincs fizetett hirdetés.

- Ezt tartják jó megoldásnak.
- Hát persze, nem azon kell dolgozni, hogy hogyan szabályozzuk, hogy több pénzt költhessünk el, hanem azt, hogy nem lehet elkölteni ennyi pénzt. És annak meg van a jogi formája, útja, módja, hogy hogy akadályozzuk meg. Igen is ezt meg kell akadályozni. Lefele kell vinni a költségeket, nem felfelé.

- Azt is írja, ezt már a könyvében, hogy az országnak komolyan kell venni, hogy Magyarország köztársaság, azaz nemcsak ünnepeken hangoztatja a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét, hanem a mindennapi életben is gyakorolja ezeket az elveket. Hogyan akarja elérni például azt, hogy a nők azonos munkáért azonos fizetést kapjanak. Gondolom, ilyesmire gondol, amikor elvekről beszél.
- Ilyesmire is. Hát, például mondok egy példát Önnek. Talán nem először fogja hallani, ugye a nők legtöbbje, mert egyben családanya is, nem napi nyolc órában, hanem csak napi négy, vagy hat órában tud munkát vállalni, részmunkaidőt. Ha Ön megnézi ma, hogy mennyi adminisztrációs, bürokratikus kiadással, papírmunkával jár egy nyolcórás munkahelyi státuszt létrehozni, és mennyivel jár két négyórásat, akkor azt fogja tapasztalni, hogy két négyórásat pontosan kétszer annyi bürokratikus eljárást igényel. Vagyis maga a rendszer ellenérdekeltté teszi a vállalkozókat abban, hogy olyan formulákat valósítsanak meg, ami egyébként a nők egyenjogúságát, vagy munkához jutását elősegíthetnék. Hát, ezeket a szamárságokat kell kiiktatni társadalmi és gazdasági rendszerünkből.

- Egy következő idézetet mondok, amelyben nagyon megfogott. Azt mondta a könyve végénél, hogy az új politika programja, hogy az erős Magyarország a szeretet civilizációjára, a tisztelet kultúrájára és a kölcsönös felelősségvállalás társadalmi rendjére építi fel. Nem tiszteletlenségből, meg viccből kérdezem: hozzákezdett már, meg szeretné megtisztelni Gyurcsány Ferencet például.
- Nézze a viszony nem személyes természetű. Nincs jelentősége a politikai közélet szempontjából, egyébként azt az embert, akivel vitánk van, vagy azokat az embereket, vagy azt a pártot, akivel vitánk van, arról egyébként mondjuk az alapvető civilizációs normák szerint mit gondolunk. Nem az a bajunk, hogy az egyik így néz ki, a másik úgy, ilyen eszméket, vagy olyan eszméket vall, ha azok egy demokrácia keretein belül vannak. Az a probléma, amit a hivatalban tesz.

- Nem kell hozzá semmilyen személyes érzület, viszony. Ezt azért kérdezem, mert Önt a Parlamentben a miniszterelnök rendszeresen a baloldal iránti engesztelhetetlen gyűlölettel vádolja. Ez egy érzelmi viszonyt illet.
- De ez azért van, mert ki mint él, úgy ítél. Hát ilyen inget hordanak, ők ilyenek, ők gyűlölnek bennünket természetesen. Érdemes feltenni a kérdést, hogy miért gyűlölnek bennünket. De a baloldal az, akitől gyűlölettől van átitatva, azért feltételezi a jobboldal, miért gyűlölnénk. Nincs személyes elem ebben a dologban. Arról van szó, hogy Magyarország mindenkori kormányának kötelességei vannak Magyarország polgáraival szemben. A Magyar Köztársaság kormánya nem veszítheti el a szavahihetőségét, és nem veheti semmibe az embereket. Ez nem személyes kérdés. Ez nem annak a kérdése, hogy köszönünk egymásnak, vagy nem, mit gondolunk egymás felől. Ezzel a hivatallal, ezzel a közmegbízatással az jár együtt, hogy ilyet nem szabad tenni. És aki ezt elköveti, nem azért emelünk ez ellen kifogást, mert őt nem szeretjük, hanem mert ez elfogadhatatlan. Úgy, mint ahogyan a munkahelyen, vagy bármilyen más hivatalban, poszton bizonyos normák betartása nem szeretem, nem szeretem kérdés, hanem a munkával együtt járó kötelesség, amit be kell tartani.

- Elnök Úr, köszönöm a tájékoztatást.
- Én is köszönöm.


orbanviktor.hu