- Holnap lesz a kommunizmus áldozatainak napja. Öt esztendeje ön nyitotta meg a Terror Háza Múzeumot, és azóta emlékezünk ezen a napon. Mit gondol, hogy érdemes-e, kell-e még kutatni ezt a kérdést? Fény derülhet-e még ez ügyben bármiféle újdonságra?
- Most kellene igazából hozzákezdeni, mert eddig nagyon kevés dolog történt. Az a kevés viszont nagyon fontos volt. Ma azért még a kommunista rendszer pontos működéséről, hatáskörökről, ehhez kapcsolódó felelősségről ma még keveset tudunk. Előbb-utóbb egy tisztességes kutatóintézetnek a szükséges levéltári adatok alapján a közelmúltunknak ezt a hosszú fejezetét fel kell tárnia. Én elégedetlen vagyok azzal, ami ez ügyben történt. De ami történt viszont, az nagyszerű. Maga a Terror Háza Múzeum, amiről beszélek. Jól emlékszem rá, hogy milyen közelharcot kellett vívni az utódpárt örököseivel, hogy egyáltalán a Terror Háza Múzeum létrejöjjön. Ugye Margaret Thatcher mondta egyszer azt, hogy ha azt akarod, hogy egy dologról sokat beszéljenek, akkor bízd egy férfira. Ha azt akarod, hogy egy dolog elintézzenek, akkor bízd egy nőre. Így mi Schmidt Máriára bíztuk a Terror Háza Múzeum ügyét, és angol miniszterelnök asszonynak igaza volt, mert Schmidt Mária minden csatát bátran, és derekasan megvívva végül is az ügyet sikerre vitte. Sőt a polgári kormány távozása után is meg tudta védeni az intézményt. Nagyon örülök annak, hogy a nagygyűlésen Schmidt Mária ott lesz, sőt, ha minden igaz, akkor beszédet is mond.

- Előkerülhetnek még olyan dokumentumok, amik még az ön optimizmusát, vagy az ön lendületét majd alátámaszthatják? Tehát, hogy most kell igazán nekifeszülni a kutatásnak? - Minden esély megvan erre, hiszen számos levéltári anyag feldolgozatlan. És ha az ember nem ereszti le a ködfüggönyt az ország határainál, hanem áttekint azon is, és vizsgálja, mi történik Lengyelországban, akkor azt láthatja, hogy bizony, ha más nem, hát a lengyel példa még sok felfedezni való titokkal kecsegtet bennünket. 

- Folytassuk a Fidesz jövőjével. Az utóbbi hetekben-hónapokban több forrásból is hallhattunk olyan terveket, hogy esetleg új jobboldali párt alakulna az ön által előbb említett Schmidt Mária neve is szóba került.
- Tisztázta ezt a kérdést az elmúlt napokban néhány nyilatkozattal. Tehát én úgy hiszem, hogy nem érdemes Schmidt Máriát negatív összefüggésben említenünk. Tehát azt gondolom, hogy ennek a történetnek a végére most már pontot tehetünk. Ami a bírálatokat illeti, nézze, soha sem voltunk az a párt, amelyik arra kérte volna a híveit, szimpatizánsait vagy vezetőit, hogy a személyes véleményüket azt adják le a ruhatárba. Ha ezek a viták nem lennének, a jövőről szóló viták, az inkább kellene hogy aggasszon bennünket. Az önkormányzati választást történelmi léptékkel mérve példátlan sikernek tekinthetjük. Napról napra derül ki visszamenőleg is az ország helyzetéről, illetve ezekről szóló vitákban, a Fidesz helyes álláspontokat képviselt. Az idő bennünket igazolt. Ott, ahol a kormány kifejezetten eszement döntéseket akar hozni, ott sikerül a kormányt ebben megakadályoznunk, és készülünk arra, hogy az új többség igényeinek megfelelően segítsünk egy alapvető politikai fordulat előidézésében Magyarországon.

- Tehát nem tart attól, hogy osztódna esetleg a Fidesz? Mert a személyét korábban azért nem érték bírálatok. Nyilván voltak korábban is más-más elképzelések a párton belül.
- Nézze, a politikában nem az a normális, ha az ember személyét nem érik bírálatok, hanem az, ha érik. Én azért úgy emlékszem, nem volt olyan időszak, amikor ne lettek volna viták, vagy az általam képviselt egy-egy javaslatot ne érte volna kritika, bírálat, vagy ne kényszerültem volna még arra is időnként, hogy visszavonjak javaslatokat.

- Májusban lesz ugye a kongresszus?
- Május 19-20-án kétnapos budapesti kongresszust tartunk.

- És akkor a korábbiaktól eltérően csak két esztendőre tervezik választani a tisztségviselőket. Ennek mi az oka?
- Korábban is így volt ez. Inkább az volt a helyzet, hogy nem mindig én voltam a Fidesz elnöke. Erről a közvélemény valamilyen rejtélyes okból nem nagyon akar tudomást venni, de ez így van. Hiszen, amikor miniszterelnökké választottak, akkor az első adandó alkalommal külön választottuk a pártelnöki és a miniszterelnöki megbízatást, és 2003-ban a szövetség megalakításával egy új koncepcióval tértem vissza. Majd elvállaltam a legutóbbi tisztújító kongresszuson a pártelnökséget. Most járt le a kétéves mandátum.

- Nem is volt ellenlábasa emberemlékezet óta. Most sem lesz, ha jól tudom.
- Azt majd meglátjuk. Nem nagyon számítok rá. De az utolsó pillanatig - ez egy demokratikus párt - bárki akár saját magát is jelölheti.

- Heves megyében ott érdekes dolgok történtek. Most mindenesetre kilépett egy fideszes. Mi történt ott?
- Az országos választmányunk foglalkozott ezzel a kérdéssel, és kibocsátottunk egy nyilatkozatot is. Annak én minden szavával egyetértek. Ott kimondjuk, hogy a szocialista párt kimutatta a foga fehérjét ismét. Nem érdekli őket, hogy a Fidesz kapott több szavazatot. Tehát ugyan mandátumszám-azonosság alakult ki, de a leadott szavazatokat tekintve az önkormányzati választáson a Heves megyei listát illetően körülbelül ezerrel többen támogattak bennünket, mint a szocialistákat. Ezért mi úgy tekintjük a mostani lépést, mint a választók akaratának megcsúfolását. Azért mondom, hogy kimutatták a foguk fehérjét a szocialisták, mert aláírtatk velünk egy erről szóló megállapodást este, és másnap reggelre pedig megoldották, hogy egy fideszes, ne kerteljünk, nevezzük nyugodtan árulónak, egy fideszes árulót találjanak, aki velük szavazott, elhagyta a Fidesz-frakciót. Jobban meg kell néznünk, hogy kiknek szavazunk bizalmat. Nagyon határozottan ki kell mondanunk, hogy a Fideszben nincs jövője azoknak az embereknek, akik alig várják a pillanatot, hogy én nem tudom, miért, fenyegetés hatására, vagy jó pénzért, harminc ezüstért, vagy miértt, de eláruljanak bennünket, és csak a saját hasznukat, szempontjaikat nézzék.

- Az új többség új jelmondata, amit most gyakran használ, ez egy taktika esetleg a választók megnyerésére? Hogy most már mi vagyunk többségben, nyugodtan lehet minket választani?
- Sose mondtam azt, hogy mi vagyunk többségben. Az új többség kifejezés...

- A többség azt jelenti, hogy a többség az többségben van.
- Hát igen, de ki ez az új többség, ez egy fontos kérdés. Az országértékelő beszédben igyekeztem pontosan fogalmazni, és elmondani, az új többség az nem a Fideszé. Mint ahogy a Fidesz sem tulajdona az új többségnek. Itt egy másik társadalmi jelenséggel van dolgunk. Ez nem példátlan társadalmi jelenség. Kialakulás viharos gyorsasága az példátlan volt Magyarországon, hiszen 2006 tavasz végén voltak a választások, és azt tudjuk mondani az önkormányzati választások időszakára, tehát mintegy fél évvel később már a régi többség, amely 2006-ban még a kormánykoalíció mögött állt, és amelyet ma már jól tudjuk, hogy csalással és hazugsággal verbuváltak, szétfoszlott, szétmállott, és átadta helyét egy új többségnek. Azokból az emberekből áll, akik úgy gondolják, hogy becsapták őket, átverték őket, pimaszul megtévesztették őket, orruknál fogva vezették őket. Ráadásul azok, akik ezt megtették velük, még tönkre is tették Magyarországot. Tönkretették a gazdaságot, és megélhetési válságba sodorták Magyarország polgárait milliószám. És úgy gondolja az új többség, hogy ennek véget kellene vetni, és végre normális viszonyokat kellene teremteni Magyarországon. Politikai változást akar az új többség. A kérdés az, hogy a Fidesz ki tudja-e elégíteni az új többség igényét.

- Most használta például a legutóbbi országgyűlési választásokkal kapcsolatban a csalás kifejezést. Hogyha ez valóban csalás volt, akkor bizonyítsa be, és akkor legyen ennek meg a következménye.
- Nézze, becsapni, félrevezetni, ezek a magyar nyelvben egymáshoz nagyon közeli kifejezések.

- A csalás az már-már jogi formula.
- Ha jogilag megragadható volna, akkor nem haboznánk egy pillanatig sem. Itt nem erről van szó. Arról van szó, hogy kicsaláták az emberek szavazatait azzal, hogy olyan fajta ígéreteket tettek, amiről tudták, hogy nem igazak. Olyan fajta képet rajzoltak az ország állapotáról, amiről pontosan tudták, hogy az ellenkezője az igaz. Azt mondták, hogy nagy a jólét, dübörög a gazdaság, miközben tudták, hogy az ország a válság felé sodródik, és nem a gazdaság dübörög, hanem a hitelezők dörömbölnek az ajtón. Fölhatalmazás nélkül adósították el az országot. Nagy nehezen kitörtünk az adósságcsapdából 1998 és 2002 között, most visszalöktek bennünket oda. Tehát ezeknek a tényeknek az elfedése, a tájékozódás szabadságához való jog megtagadása az emberektől, az igazság megismeréséhez való jog megtagadása a választópolgároktól az szerintem egy szemen szedett csalás.

- Mindebből arra lehet következtetni, hogyha ez valóban így van, és az emberek ezt így érzik, akkor a Fidesz vezetésével, ezek szerint, ahogy ön mondja, ki tudnának esetleg ebből lábalni, és ennek a legegyszerűbb módja egy idő előtti választás lenni, amiről ön korábban beszélt is már. Aztán most az országértékelő beszédben már inkább csak Bibó Istvánt idézte, ami utalt végül is egy helyzetre.
- Nem, én azt hittem, hogy egyértelműen beszélek. Szerintem Magyarországnak érdeke volna egy előre hozott választás. Tehát gazdaságpolitikai fordulatra, és politikai változásra van szükségünk. A probléma az, hogy a feszültség nő, a válság egyre súlyosbodik Magyarországon, a reformokról sorra derül ki, hogy zűrzavartt és káoszt okoznak. Ennek ellenére a kormánykoalíciós többség, amely a parlamenti mandátumok többségét a kezében tartja, nem akarja, vagy nem tudja megoldani ezt a helyzetet. Tehát nekik kellene megoldani. Számos megoldási mód jött volna számításba.

- A kormánytöbbségtől várja el, hogy idő előtti választások helyzetét teremtse meg?
- Hát nézze, természetesen, hogyha egy országot nem tud kormányozni a többség, ha kiderül, hogy a választópolgárok többsége nem támogatja a kormánykoalíciót, akkor kutya kötelessége egy kormánykoalíciós többségnek, hogy a politikai és gazdasági feszültségekre megoldást találjon. Ennek számos lehetősége adódott az elmúlt időszakban. A kormánykoalíció azonban ezekkel nem élt. Most valóban mindenki azt várja, hogy vajon a választópolgárok, ahogy Bibó István mondta, kikényszerítik-e, azaz elkergetik-e azokat az országvezetőket, azt a kormánykoalíciót, amely csalással, hazugsággal, az emberek megtévesztésével szerezte meg a parlamenti mandátumok többségét. Ez a jövő nagy kérdése.

- De ön hát a kormánykoalícióval, vagy legalábbis a vezetőivel szóba se áll. Hát kivonulnak a Parlamentből például, amikor a miniszterelnök beszél.
- Igen, ezt nagyon helyesen tesszük. Beteges hazudozókkal nem érdemes értelmes vita látszatát keletkeztetni. Hát mindannyian tudjuk, hogy vannak dolgok, amelyek fölött nem lehet egyszerűen átlépni. Hogyha ön egy társasházban lakik valakivel, aki meggyőzte önt arról, hogy érdemes megválasztani a társasház bizalmijának, de közben suttyomban esténként lejár, és fosztogatja az ön élelmiszerkészletét a pincében, hiteleket vesz fel anélkül, hogy önnek ezt elárulta volna, nem végezteti el azokat a munkákat, aminek eredményeképpen az ön házának a biztonsága megszűnik, mert minden fajta nehézségek lépnek föl, és ráadásul ezért dicséretet vár el ahelyett, hogy elismerné mindazt, amit elkövetett, ezek után nem nagyon tud ön értelmes párbeszédet folytatni egy ilyen emberrel. Ezért mondtuk mi azt, hogy a magyar miniszterelnöknek azok után, ami történt, és amit maga is beismert, hogy ő felelős az ország gazdasági válságáért, hiszen évekig nem kormányzott. Hogy éjjel-nappal hazudtak, megtévesztették az embereket. Ezek után miről beszélünk? Szóval én azt szeretném, ha Magyarország visszatérne a normális, mondjuk úgy, hogy egyszerű, hétköznapi észjárás logikájához. A politikai feszültség nő, a gazdasági feszültség nő, az élet egyre nehezebb. A reformok helyett pedig káosz és zűrzavar uralkodik az országban. Előbb-utóbb erre a helyzetre a kormánykoalíciós többségnek megoldást kell találnia, ha valóban nem azt akarják, hogy az emberek elkergessék őket. A Fidesz és a polgári erők egyetlen dolgot tudnak tenni. Mi a változás alkotmányos lehetőségeit villantjuk fel újra és újra. Ma Magyarországon éppen ezért, ha már pártalapításról, meg újjászerveződésről van szó, akkor nem a jobboldalon érdemes ezt a kérdést föltenni, hanem a baloldalon. Hogy meddig tűrik el a baloldaliak azt, hogy a régi, alapvetően a kisemberek érdekeit képviselni akaró, még ha utódpárt is, de a kisemberek érdekeit képviselni akaró régi baloldal helyett egy új baloldal, egy üzleti klikk, új arisztokrata életstílusát, és érdekrendszerét megtestesítő klikk vegye át a baloldalon az uralmat. Mikor lesz már végre igazi baloldali képviselete a magyarországi baloldali embereknek? Én ezt tartom a jövő legfontosabb kérdésének. Ez sokkal aktuálisabb kérdés, mint bármifajta szervezeti átalakítás a jobboldalon. 

- Akkor ezért is használja mostanában szívesen a plebejus szót? Hogy a bárhová tarttozó kisembert meg tudja szólítani?
- Nézze, az új többség létrejötte az arról szól, hogy ma Magyarországon nem a jobboldal áll szemben a baloldallal. Nem a Fidesz hívei rivalizálnak a szocialista párt híveivel. Ezért ma a társadalom nagy többsége áll szemben a kormánnyal. Nem pedig jobboldal a baloldallal. Tehát itt nem ideológiai és nem pártkérdésről van szó. Hanem a mindennapi élet legfontosabb kérdéseiről. A plebejus szó az kapcsolódik ide. Magyarországon a plebejus szó, különösen ha politikával összefüggésben hangzik el, félreértésekre adhat okot. Különösen a polgári jobboldali értelmiség körében, akik közül sokan a plebejus szót azt valami lábszagú, provinciális, buta...

- És inkább patríciusnak éreznék magukat.
- Igen, ha már választhatnának, igen. Tehát valami ilyesmivel azonosítják, ami egy félreértés. A plebejus politika azt jelenti, hogy az emberek oldalán álló, vagyis minden fajta kiváltság ellen harcoló politika. Szerintem Magyarország baja ma az, hogy egy erőszakos és gátlástalan, kapzsi kisebbség, amely új baloldalként írható le, reformnak álcázva könyörtelenül érvényre juttatja a klikkszerű gazdasági érdekeit. Ez a döntő baja ma Magyarországnak. Ezért gyenge ország ma Magyarország. Ez ellen egy plebejus politika lehet az orvosság, amely nem kér, de nem is ad senki számára semmi fajta kiváltságot, hanem azonos jogú polgárnak tekinti Magyarország minden állampolgárát.

- Mindkét politikai oldalról, vagy mindenféle politikai oldalról hiányolják a Fidesz valódi politizálását. Reklámkampány-fogásokat emlegetnek a már említett parlamenti ki-be vonulással, vagy a kordondöntéssel. Mik a konkrétumok? Tehát mit tenne ön, hogyha lehetősége nyílna kormányzati pozícióból az ország érdekében most lépni?
- Először is ne engedjük, hogy leminősítsék azokat a fontos politikai tetteinket, amelyeket megidézett. Tehát, mikor a Fidesz kivonul a miniszterelnök, leszámítva persze a frakióvezetőnket, mert ő nem vonulhat ki, neki harcolnia kell, hogy a választóink lássák, hogy mi nem meghátrálunk, hanem jelzést adunk. Tehát amikor a frakcióvezetőnk kivételével kivonulunk a Parlament ülésterméből, de azt is csak akkor tesszük, amikor a miniszterelnök beszél előre bejelentett formában, akkor mi, az emberek alapvető jogainak védelme érdekében lépünk föl. És azt fejezzük ki, hogy Magyarország polgárai nem tűrik el, hogy megtévesszék, becsapják őket, és a felelősségvállalás elől pedig elhúzódjanak, elhajoljanak azok, akik tönkretették az országot. Ezt nem fogadhatjuk el. A kordont is azért kell ledönteni, mert alapvető szabadságjogokat sért. Sérti az emberek gyülekezéshez, szóláshoz való szabadságát. 

- De visszaállították.
- Jó, de ettől nekünk még ki kell adnunk a jelzést, hogy a magunk részéről az állapotot nem fogadjuk el. Látjuk, hogy együtt kell élnünk egy alkotmányellenes, és rendőri erőszakkal kikényszerített helyzettel, de nem fogadjuk el. Együtt élünk vele, de tiltakozunk ellene, és ha lehet, akkor cselekszünk is. Ezek nagyon fontos lépések. Ezek az emberi alapjogokat érintő kérdések, és mint a név is mutatja, az alapjognak az a tulajdonsága, hogy minden más jog arra épül föl. Az teremt aztán biztonságos, kiszámítható életet, ami az alapjogokra épül. Ha az alapjogok megkérdőjeleződnek, akkor oda lesz az emberek számára nehezen fölfogható módon és okokból, de oda lesz a biztonságos és kiszámíthatón élet lehetősége is.

- Akkor nézzünk konkrétumokat. Például mi lenne a stratégiája az egészségügyben, a kórházak bezárásával kapcsolatban, a vizitdíjjal kapcsolatban, az újabb vényköteles gyógyszerek ügyével kapcsolatban?
- Azért eszik a legnépszerűbb gyógyszereket vénykötelessé, hogy a vény nélkül forgalmazott, ugyanilyen betegségek orvoslására alkalmas gyógyszerek gyógyszergyárai és forgalmazói busás extraprofithoz jussanak, és ezt megfizessék a magyar választópolgárokkal. Semmi fajta ésszerű érv nem szól a mellett, mondjuk az Algopyrint ezen túl csak vényre lehessen venni. Ez mind segít az államháztartáson, az egészségügyön nem. Ez néhány ember bukszáját tömi ki jelentős profittal. Azokét az emberekét, akik - még egyszer - fény nélkül hasonló bajokat orvosló termékeket, készítményeket forgalmaznak. A vizitdíjnál ugyanez a helyzet. A vizitdíj mögött semmifajta értelmes egészségpolitikai megfontolás nem húzódik. Hát miért a legszegényebb embereket kell torkon ragadni. Hát a háromszáz forintos vizitdíjat a középosztály, bár egyre nagyobb bajban lévő családjai még úgy, ahogy ki fogják tudni fizetni. Bár, ha egy hónapban többször kell, akkor azért már az terhet jelent. Háromszáz forint ma a legszegényebb embereknek jelent terhet. De nekik olyan akadályt jelent a 300 forint, amely elzárja őket az egészségügyi ellátástól. Hát milyen ésszerű érv húzódik meg a mögött, hogy Magyarország legszegényebb embereit, akinek a 300 forint is számít, arra a sorsra ítéljük, hogy ne tudjanak elmenni az orvoshoz. Ennek se egészségpolitikai, se költségvetési ésszerűsége nincsen, mert ezeket az embereket később sokkal súlyosabb bajokkal valakinek mégis csak ápolnia kell. Valakinek mégis csak gondoskodni kell róluk, és ez megint az állam lesz. Ez sokkal többe kerül, mint amennyit egyébként az állam nyerni remél a vizitdíjon.

- A kórházbezárások ügyében?
- A kórházbezárások ügyében egyre világosabb, hogy valójában ingatlanspekulációkról van szó. Azokat a kórházakat zárják be, a fővárosban ez különösképpen tetten érhető, amelyek a legkurrensebb ingatlanok. Azt szeretnék elérni, hogy az emberek gyógyítása helyett ezekben az ingatlanokat üzleti vállalkozásokat lehessen folytatni. Meg kell őket akadályozni. Vannak önkormányzataink, melyek erre képesek, mert kimondják, hogy lehet, hogy az állam megszünteti az egészségügyi ellátást egy intézményben, de az önkormányzat nem járul hozzá a funkcióváltoztatáshoz, és így meg tudjuk talán menteni ezeket az ingatlanokat, és meg tudjuk védeni a közvagyont.

- Egyébként visszatérve egy pillanatra a vizitdíjra. Ön ugye azt mondta, hogy azonnal el kéne törölni a vizitdíjat, ezt nyilatkozta. Mikola István pedig azt mondta, hogy egy évvel halasszuk el.
- Fiatalabb vagyok, mint Mikola István képviselőtársam, ezért valószínűleg türelmetlenebb. Ő azt mondja, hogy legyen róla társadalmi vita. Mert ugye a vizit díja is, mint néhány más reformnak mondott pénzbehajtási lépéssel az a legnagyobb baj, hogy senkit nem kérdeztek meg az érintettek közül. A vizitdíjat úgy vezették be, hogy arról se a betegszervezetek képviselői, se az orvosi szakma képviselői, se a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal képviselői nem mondhatták el a véleményüket. Amikor meg elmondták, akkor azt egy ellenséges véleményözönnek minősítette a kormányzat. Egyébként a vizitdíj ügyében reményeim szerint lesz népszavazás. Tehát érdekes dolog, hogy mit gondol erről Mikola István vagy éppen jómagam, vagy mit mond a miniszter, de ennél még sokkal érdekesebb kérdés az, hogyan foglalnak majd állást az emberek. És reményeim szerint ennek az évnek az őszén a vizitdíjról az emberek elmondhatják a véleményüket, és remélem, hogy közös erővel sikerül majd megszüntetnünk.

- Mit javasolna azoknak, akik nem tudják kifizetni a közüzemi díjakat? Hiszen egyre többen csúsznak le, és a szegénység akár szellemileg is tönkre teheti az embereket.
- Magyarországon az államnak el kell döntenie, hogy az energiaárak időnként meglehetősen hektikus emelkedésével és süllyedésével szemben képes-e biztonságos, elérhető árú energiaellátást garantálni a családok számára. Én szerintem az államnak ebben szerepet kell vállalnia. Az állam két módon vállalhat szerepet. A mi időnkben, tehát a polgári kormány idején mi az árak megfékezését választottuk. Tehát az államnak vannak jogosítványai az energiaárak meghatározásakor. Mi ezzel határozottan éltünk. Akármilyen nagy nemezetközi vagy üzleti nyomás is nehezedett ránk, mi kordában tartottuk az árakat. A mostani kormányzat azt mondta, hogy nem ez a jó módszer. Ezt föl kell adni, és helyette kompenzációs rendszereket kell működtetni. Tehát a szerintük rászoruló embereknek valamennyit vissza kell adni az energia árából. Ez a rendszer szerintem összeomlott. Ez ma nem működik, káosz és zűrzavar uralkodik a kompenzációs rendszer körül. Mi visszatérnénk. Tehát, ha újra polgári kormánya lenne, vagy lesz majd Magyarországnak, akkor mi megpróbáljuk az embereket az árszabályozás eszközén keresztül megvédenei.

- Végül beszéljünk akkor a közelgő március 15-éről. A miniszterelnök azt mondta, hogy ne beszéljenek a politikusok az ünnepen. Ön azt mondta, hogy beszéljenek. Hát ön mivel fog kiállni, mivel tud kiállni az emberek elé?
- Ha így lehetett volna érteni a szavaimat, akkor pontatlanul fogalmaztam. Én azt javasoltam, hogy mindenki döntse el, hogy mit akar tenni. Döntésk el a választópolgárok, hogy akarnak-e részt venni a rendezvényeken. Döntsék el, hogy szerintük mi a méltó, és helyes ünneplés. És ne engedjék, hogy helyettük miniszterelnökök, parlamenti képviselők, vagy pártelnökök mondják meg, hogyan kell helyesen ünnepelni. Utoljára Grósz Károly próbálkozott ezzel Magyarországon még a rendszerváltás előtt, hogy megpróbálta akkor a Központi Bizottság részéről megmondani, hogy mi a helyes ünneplési forma. Hát az egész rendszerváltás éppen arról szólt, hogy mindenki törődjön a saját dolgával. Nem dolga a miniszterelnöknek meg a pártelnököknek, hogy megmondják az embereknek, hogyan kell ünnepelni. Teremtsünk békés, méltóságteljes ünneplési lehetőséget, a polgárok pedig döntsék el, hogy részt akarnak-e azon venni, vagy más módon kívánnak élni az ünnep kínálta lehetőséggel. De a politikai elit ne térjen vissza a rendszerváltás előtti rossz gyakorlathoz, amikor azt gondolta, hogy ő döntheti el az emberek helyett, hogy mi a helyes, és mi a helytelen.

- Ön mit vár, milyen lesz most ez a március 15-e?
- Nézze, az ország bajban van. Az emberek megélhetési válságban vannak. Azt is látja mindenki, hogy az út, amin haladunk, az nem kivezet ebből a válságból, hanem egyre mélyebbre visz bennünket. Mindenki változtatni akar. Tehát a változtatásnak a vágya, a hangulata, a véleménye nyilván megjelenik majd. Mindig szokott lenni néhány értelmiségi kör vagy csoportosulás, aki megfogalmaz újabb 12 pontot. Ahogy az a magyar március 15-ék esetén dukál. Lesznek mindenfajta javaslatok, lesznek jobban sikerült, és kevésbé jól sikerült beszédek. Lesz nagyon sok boldog, fölszabadult, a tavaszt örömmel köszöntő ember, akik nyomatékot akarnak adni a részvételükkel abbéli szándékuknak, hogy szeretnének már pontot tenni annak a végére, ami Magyarországon zajlik. Békés, alkotmányos, de egyértelmű politikai fordulatot várnak.


orbanviktor.hu