- A közép-kelet-európai térség GDP-adatai közül a legbiztatóbb a magyar gazdasági növekedés, meglepő, de tényszerűen meghaladta a magyar gazdaság az előrejelzéseket – mondják hazai és meghatározó nemzetközi elemzők, az eurózóna azonban továbbra is törékeny, sőt az egysége is kérdéses, Görögország szakíthat, Közép-Európában pedig minden ettől függ – mondják az elemzők. Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!

- Jó reggelt kívánok!

- Mi következik az Ön számára ebből a GDP-adatból?

- Érdekes dolog ez, mert elszoktunk attól, hogy jó hírek jöjjenek a gazdaságból, ráadásul az elmúlt nyolc-tíz év alatt be is horpadt a magyarok önbizalma, tehát kialakult egy gondolkodásmód, egy reflex, már annak is örülünk, hogyha a holnap nem rosszabb, mint a tegnap volt. Márpedig egy ország növekedéséhez, fejlődéséhez, magasabb életszínvonalához, boldogabb életéhez az kell, hogy abban bízzunk, hogy a holnap jobb lesz, mint a tegnap volt. Ez az adat egy kicsi fénysugár csak, de talán pozitív irányba befolyásolhatja a saját jövőnkről való gondolkodást, ugyanakkor észnél kell lenni, tehát ez egy kicsit biztató adat, szerintem mély, megalapozott okai is vannak, erről esetleg beszélhetünk, de azért nem szabad azt hinnünk, hogy a magyar gazdaság ma már képes olyan teljesítményt nyújtani, ami mindenkinek tisztességes megélhetést biztosító munkát adna, azért ettől még messze vagyunk. Ez egy jó adat, azt jelzi, az irány jó, de még rengeteget kell dolgoznunk.

- Az irány jó? És nem is kell rajta változtatni?

- A mi szakmánk olyan, hogy mindig változtatni kell a dolgokon, mert a világ változik körülöttünk, az emberek gondolkodása is változik, az igényei is változnak, tehát egy rugalmas politikai rendszernek, egy rugalmas országvezetésnek ezeket érzékelni kell, és rendszeresen választ is kell adni rá. Ami tegnap még modernnek tűnt és a gazdaság igényeihez igazodó iskolai képzésnek például, arról kiderülhet, hogy holnap az emberek már nem akarják, nem bíznak benne, és a gazdaság is időközben más irányba mozdult, tehát folyamatosan alkalmazkodni kell.

- Pontosabban kérdezem: tehát azt lehet ebből kiolvasni, hogy szélesebb lett az az ösvény, amelyen Magyarország jár, amely nem főútvonal, viszont valóban szélesebb lett, és nincs szükség gazdaságpolitikai fordulatra? Ez egy vaskos cáfolata minden kritikának, ez az egy adat?

- Nézze, azért még egyszer mondom: lassan a testtel, de én mindig is bíztam benne, és ez a mostani adat meg is erősít abban, hogy az irányt eltaláltuk. Azért nem olyan egyszerű kérdés az, amiről beszélünk. Bár egy rövid rádióműsor nem engedi meg, hogy minden vonatkozást kibontsak, de nagyon nagy bizonytalanság van afelől egész Európában, hogyan lehetne megállítani azt a folyamatot, amelyben Európa folyamatosan veszít a világgazdasági súlyából. Ez egy közhelyszerű kijelentés. De ha egy gazdasági térség, mint Európa folyamatosan veszít a világgazdasági és világkereskedelmi súlyából, annak a következményei pillanatok alatt munkanélküliségben, kevesebb bérben, elvándorlásban a mindennapi élet szintjén is megjelennek. És ma nagyon nagy vita van a világban arról, hogy a következő 15-20 évre mi tesz versenyképessé és sikeressé egy országot. Erre mindenki megadja a maga válaszát, ezek eltérő válaszok. Próbálják ugyan európai szinten egyeztetni ezeket, de én azt gondolom, hogy azért még mindig nagyok a távolságok. Nekünk van egy válaszunk erre: mi azt gondoltuk, hogy Magyarországot először is termelőközponttá kell tenni. Ezért Magyarországon a fizikai és a szellemi munkát fel kell értékelni, csak olyan rendszereket szabad működtetni a gazdasági és társadalompolitikában, amely a munka felé tereli az embereket; a családnevelést, a családfenntartást és a gyermeknevelést értékként kell elfogadni, és támogatni, ötvözni kell a munkavállalással, és a képzés kapuit a lehető legszélesebbre kell tárni a fiatal nemzedék előtt. Tehát szerintünk valahol a munka, rendezettség, biztonság, család irányában található Magyarország jövője. Ahogy egyszer idéztem is, van egy, volt pontosabban egy zseniális jégkorongozó, Wayne Gretzkynek hívták, akinek az volt a zseniális mondása, hogy ne oda korcsolyázz, ahol a korong éppen van, hanem oda, ahol lesz. Tehát Magyarországnak sem azt kell csinálnia, amit mások csinálnak, meg amit megszokott, hanem azt kell csinálnunk, amiről azt gondoljuk, hogy néhány év múlva óriási előnyt és lehetőséget teremt a magyar emberek számára. Ez volt az én filozófiám, eszerint raktuk össze a gazdaságpolitikát, és az ilyen biztató jelek megerősítenek abban, hogy jól gondoltuk, hogy hol lesz majd a korong két-három év múlva.

- Teljes mértékben értem, hogy ezt olvassa ki ebből a kedvező adatból, amely valóban mindenkit meglepett, de közben ugyanazt látni, hogy a makrogazdasági egyensúlytalan országok listáján Magyarország számon van tartva az Európai Bizottság által, továbbá a túlzottdeficit-eljárás nem akar megszűnni, és látja az ember a kritikákat.

- De ez Európában azért egy doktriner gondolkodásra jellemző. Ugye, az európai rendszer nem rugalmas, ott mire az adatok beérkeznek, értékelik, már régen nem ott van a korong, mint ahol akkor volt, amikor keletkeztek az adatok. Tehát azért ezzel óvatosan kell bánni, ugyanakkor fontos információ, ami az európai értékelésekből származik. Én is dolgoztam személyesen is azért, hogy ilyen értékelési rendszer legyen Európában, de ezt nem szabad abszolutizálni. Na, most ha a saját szempontunkból és nem más olvasatában nézzük a mögöttünk hagyott három, két és fél évet, akkor a következőket tudjuk mondani. 2010-ig a magyar gazdaság folyamatosan hanyatlott, egyre kevesebb munkahely, egyre csökkenő gazdasági teljesítmény, lemaradás a régió többi országához képest, Szlovákia is elénk vágott, ami nyolc-tíz évvel ezelőtt még elgondolhatatlan lett volna, de a gazdasági teljesítőképesség szempontjából sokkal jobban működtek, mint ahogyan mi tettük. 2010-ben ezt a zuhanást meg tudtuk állítani, igaz, hogy rendkívüli eszközöket kellett bevetni, hogy a költségvetést és a pénzügyi helyzetet stabilizáljuk: bankadót, válságadókat, nyugdíjrendszer újrarendezését, de megállítottuk. Tehát 2010-ben már lehetett látni, hogy eredményeink lesznek 2011-ben. 2011-ben elértük azt, hogy a magyar költségvetés először az unióhoz való csatlakozásunk óta az Európai Unióban elfogadott szint alá esett, mármint a költségvetés hiánya – ez jó jel. Az is látható, hogy az unió úgy gondolja, hogy 2012-ben is rendben lesz a magyar gazdaság. Némi kétsége van 2013-ról, de én lennék a legboldogabb, ha semmi kétség nem lehetne 2013 felől. Ami a bajt okozza, és ami miatt Magyarországot nem egy óriási sikerként emlegetik, hanem egyszerre emlegetik, mint biztató jeleket mutató ország és nehézségek között lévő ország, az, hogy Magyarország eladósodott ország; eladósodott az állam, a vállalkozások, az önkormányzatok és a családok is. Ezért számomra a legfontosabb, hogy Magyarországot ebből az adósságcsapdából minden szinten – a családoktól az államig – megpróbáljuk kivezetni, illetve az embereknek tudjak mutatni egy utat, egy gazdaságpolitikai magatartási lehetőséget, amelyen keresztül, ha azt követik, kijutnak ebből a mostani nehéz helyzetből.

- Csak hogy azt is mondják elemzők, hogy mindennek sokkal kevesebb a jelentősége abban a koordináta-rendszerben, ahol Európa, az eurózóna válsága meghatározó, minden attól függ, hogy Németországban mi fog történni, és valószínűleg recesszió lesz. Görögország pont a 44. határidőnél tart, hogy megoldja a saját helyzetét, mindenki erre figyel, és azt mondják, hogy a magyar gazdaság minden idegszálával össze van kötve ezekkel a történésekkel.

- Az utóbbi mondattal egyetértek, hogy össze vagyunk kötve. De én húsz éve figyelem, 22 éve vagyok parlamenti képviselő, azóta figyelem a magyar gazdaságpolitikáról szóló vitákat, sőt részt is veszek bennük. Látom, hogy van egy határozott és erős irányzat, most ezt nem minősítem se liberálisnak, se szocialistának, de van egy internacionalista irányzat, amely azt mondja, ha a világban rosszul mennek a dolgok, akkor nekünk semmi esélyünk arra, hogy sikeresek legyünk. Én ezt a felfogást sohasem fogadtam el. Kétségkívül igaz, hogyha a világban jól mennek a dolgok, akkor könnyebb olyan politikát folytatni, hogy Magyarországon a magyar emberek számára is jól menjenek a dolgok. De ha a világban rosszul mennek a dolgok, abból egyáltalán nem következik, hogy Magyarországon feltétlenül így kell ennek lennie. Kétségkívül nehezebb, mert ellenszélben hajózni mindig nehezebb, meg ha sárkoloncok vannak az ember lábán, akkor nem tud 100 méteres síkfutásban ugyanolyan eredményt elérni, mint futócipőben és rekortánon, de ettől még be tud érni a célba, legfeljebb rosszabb eredménnyel. Tehát feladni vagy várakozni arra, hogy majd a világ megváltozik, és ez automatikusan javít Magyarország helyzetén, több mint bűn: ez politikai hiba lenne. Ezért én mindig is egy önálló gazdaságpolitika mellett érveltem – ellenszélben is. Ugyanakkor van egy másik ilyen bölcsesség, ha már ma ilyen reggelünk van, amely arról szól, hogy csendes tengerek nem nevelnek tehetséges matrózokat vagy tengerészeket. A magyar gazdaság elmúlt húsz éve viharos volt, megviselt bennünket, de nagyon sokat tanultunk. Egy akcióképes kormányunk van, egy akcióképes parlamenti többségünk van, a magyar emberek példátlan összefogást hoztak létre, amely minden gazdasági akcióképesség, kormányzati akcióképesség előfeltétele. Tehát szerintem minden lehetőség a kezünkben van ahhoz, hogy a sikertelen és rossz nemzetközi gazdaságpolitikák és hírek mellett is Magyarországot sikeressé tegyük, és az emberek úgy érezzék, hogyha megváltás nem is történt, de határozottan léptünk előre, és jó irányba tart az ország, ha idáig el tudunk érni a következő évben, akkor én elégedett leszek.

- Megszületett-e a válasz a brüsszeli kifogásokra a tegnapi kormányülésen?

- Megszületett, és holnap reggel el is küldjük.

- Tartalmaz-e ahhoz képest meglepetést, hogy a bírák nyugdíjának ügyében van még valamennyi vita a korábban megismert állásponthoz képest?

- Nem, semmilyen újdonságot nem tartalmaz, a magyar álláspontok védhetőek, néhány ponton kiegészítést kell tennünk. Szerintem egy aránylag egyszerűnek mondható tárgyalássorozat előtt állunk.

- Itt, ugye, már a válaszban konkrét jogszabály-módosítási tervekről van szó.

- Itt már jogszabály-módosító szövegek vannak. A bírák nyugdíjánál az a vita, hogy itt egy igazságszolgáltatási ügyről van-e szó, vagy egy nyugdíjrendszerügyről. És azt mi meggyőzően bizonyítottuk, hogy Magyarországon egy általános, mindenkire kiterjedő nyugdíjrendszer-átalakítás zajlik, amiből a bírák sem maradhatnak ki.

- És akkor ez a jövő héten a parlament elé is kerülhet, ha Brüsszel azt mondja, hogy rendben van.

- Az én tervem a következő. A brüsszeliek ezt majd értékelni fogják, azonban nem olyan gyors fiúk azért, hogy hétfő reggelre már megjöjjön a válasz, de amint megérkezik a válaszuk, és úgy látom, hogy nincs jelentős eltérés, vagy teljes egybeesés van a véleményeket illetően, akkor azonnal beterjesztjük a parlament elé a módosításokat.

- Közben még azt is olvasni a hírekben, hogy különféle delegációk Magyarországon vizsgálnak további jogszabályokat.

- Divatos ország vagyunk, szívesen fogadjuk a látogatókat.

- Tehát Ön is találkozik például mindenféle jelentéstevővel, Európa Tanács-jelentéstevővel.

- Mindenfélével nem, de van, akivel igen.

- Akik Önt megkeresik, nyilván. Ilyenkor megmutatja a jogszabályok hiteles fordítását, vagy mi fog történni, egyáltalán mire kíváncsiak?

- Szépen néznénk azért ki. A magyar miniszterelnököt a magyar parlament választja meg, a magyar parlament képviselőit meg a magyar nép, ezt senki sem írhatja felül. Magyarország egy szuverén ország. Az történik, ami az emberek döntéséből fakad, minden négy évben az emberek ezeket a döntéseket felülvizsgálhatják, és új irányt szabhatnak az országnak. De senkinek, semmilyen külső erőnek nincs joga ahhoz, hogy felülírja a magyar emberek akaratát. Tehát én szívesen beszélgetek mindenkivel, de igazoló bizottságosdit nem játszunk.

- Ez természetes, csak ők mondják azt, hogy jogszabályokra kíváncsiak, tehát ebből indulunk ki.

- Remek szakemberek vannak Magyarországon, akikkel erről tudnak beszélni. Én szívesen elmondom nekik azokat az összefüggéseket, amelyek szerint Magyarország működik. Itt, ha már a gazdaságról beszélünk, meg kell említenem azt, hogy volt egy évvel ezelőtt egy Szociális konzultáció Magyarországon, egy nemzeti konzultáció a szociális kérdésekről; az ott kapott válaszok jelölték ki azokat az irányokat, amelyek szerint Magyarország halad. Ezt semmilyen külső bizottság nem fogja felülírni. Ez jelölte ki azt a politikát, amely azt mondta, hogy segély helyett inkább munkát próbáljunk adni az embereknek, ez jelölte ki azt a kormánypolitikát, mármint a Szociális konzultáció jelölte ki, hogy úgy alakítsuk át a felsőoktatást meg a szakképzést is, hogy az reagáljon, összefüggésben legyen a mindenkori munkaerő-piaci helyzettel is. Tehát az, amit mi teszünk, arról lehet vitatkozni, azt sem állítom, hogy mindig minden hibátlan, bár mondhatnék ilyet, de ez nem volna igaz. De egy dolgot nem lehet elvitatni a mai Magyarországtól, hogy rendszeres nemzeti konzultációt folytat saját polgáraival, és abba az irányba halad, amit a többség, aki hajlandó kifejezni a véleményét és megnyilvánulni, abba az irányba és azok szerint a szándékok szerint alakítja a jövőjét.

- Ha már említi a felsőoktatást, itt valóban, ezen a kérdéskörben lehet esetleg szintén az imént említett szakértőkkel vagy urakkal vagy hölgyekkel vita. És tegnap volt egy hallgatói tüntetés is ez ügyben, tehát mindenképpen egy forró témának ígérkezik. Azzal együtt, hogy a keretszámokon valószínűleg már nem fognak, vagy nem tudnak változtatni, hiszen maholnap jelentkezési határidő van. Réthelyi miniszter úr azt mondja, hogy az egy jogos kritika, hogy talán túlzottan siettek a bevezetéssel, de az a kormány célja, hogy mindenki hozzáférjen a felsőoktatáshoz. Ön szerint ez 100 százalékosan biztosított?

- Csak annyira, mint az élet bármely más dolgában, mondhatjuk azt, hogy 100 százalékra biztosított. A törekvés és az irány nyilvánvaló, a választott eszközök jók. Most a diákok megmozdulása egy fontos dolog, Én örülök annak, hogy az egyetemi autonómiával élve saját hangjuk van, és megszervezik a saját véleményük kifejezésének módozatát. Ahhoz képest, ahogy mi csináltuk, tulajdonképpen még nagyon mérsékeltnek is mondhatóak. Tehát mégis csak ki vigyen jó anyagot vagy kis fellobbanást a közéletbe, ha nem a fiatalok?

- Azért a keretszámok visszavonását követelik.

- Igen, mielőtt a konkrét kérdésről beszél az ember, vagy arról gondolkodik, amivel nem értek egyet egyébként, a legfontosabb, hogy vannak fiataljaink, van véleményük, van hangjuk, ezt hajlandóak elmondani. Ugye, a magamfajta, már régen volt fiatalok azt szokták gondolni az éppen fiatalokról, hogy ők már nem olyan okosak, ők már nem olyan gyorsak, ők már nem olyan műveltek, ők már nem olyan nyitottak, ők már nem annyira aktívak, bezzeg a mi időnkben. És jó látni, hogy ez nem így van, igaz, hogy nem értünk egyet, de életjeleket adnak le, közösségi véleményük van, elfoglalnak valamilyen egyetemi épületet, ha jól látom. Az egyetemi autonómia nagyon fontos dolog, ugye, oda rendőr a lábát nem teheti be, hatóság nem intézkedhet, ez az ő világuk. És amikor abban egy kis mozgás tapasztalható, akkor indokoltnak tűnik számomra az a mondat, amely az alkotmányban, az új alaptörvényben szerepel. Van egy nagyon fontos mondat, ami arról szól, hogy igenis Magyarország bízik a saját fiataljaiban, a fiatal nemzedékben, sőt azt állítja, hogy az ő tehetségünkben bízunk elsősorban, és azt reméljük, hogy ők lesznek azok, akik majd újra naggyá teszik Magyarországot. Ezért mindig lesz vitánk természetesen, mert az egyetemistáknak a korból fakadóan is mindig valamelyest markánsabb véleményük van, mint amilyen intézkedéseket az élet lehetővé tesz. De ezek jó viták, függetlenül attól, hogy éles kérdésekről van szó. Például hallgatói keretszámokról. Én ebben a vitában arra kértem Miniszter irat, hogy arról győzze meg a fiatalokat, arra szolgáltasson nekik érveket, arra adjon nekik lehetőségeket, hogy megfontolhassák, hogyha összevetik a mostani rendszert az új rendszerrel, amit bevezettünk, akkor sokkal több fiatal előtt nyílik ki a tanulás révén történő felemelkedés lehetősége, mint korábban. Korrekt az új rendszer, mert bár sietteti egy új rendszer bevezetését, amit én helyesnek tartok, mert nincs vesztegetni való időnk, de azért korrekt és fair abból a szempontból, hogy azokra, akik most egyetemre járnak, tehát akik például most tüntetnek, ez egyáltalán nem vonatkozik. Ők még a régi rend szerint, úgy, ahogy elkezdték az egyetemi, főiskolai tanulmányaikat, fogják azt befejezni. Tehát menetközben nem támasztunk új feltételeket, csak az újonnan belépők számára lesz már egy teljesen új rendszer.

- Ugye, a fiatalok azt mondják, hogy az idősebb urak nem hallgatják meg minden esetben őket, és nem volt elég a konzultáció, nem kérték ki a fiatalok véleményét a tekintetben, hogy milyen képzéseket hozzanak például helyzetbe. Itt, ugye, a kormány azt vette figyelembe, hogy milyen munkaerő-piaci szempontok lehetnek, amikor végez az illető, és mit tud kezdeni a diplomájával. De mi van, hogyha ezt nem igazolja vissza a jelentkezési sor, tehát hogy mégsem jelentkeznek többen műszaki vagy természettudományos képzésre?

- Akkor majd reagálunk erre a helyzetre, de azt nem érdemes talán vitatni, hogy a magyar gazdaság meg következésképpen a magyar emberek életszínvonala, jóléte és boldogsága szempontjából vagy boldogulása szempontjából nem maradhatunk abban a helyzetben, ahol most vagyunk. Mert a mostani helyzet változtatásért kiált, ugyanis lemaradunk az európai nemzetek versenyfutásában. Ha nem vesszük észre, hogy a jövő a mérnöktársadalom, a műszaki tudományok, az informatika irányában található. Ez az állítás nem tartalmazza azt, hogy nincs szükség többé humán képzettségű emberekre, sőt hát soha nem volt szükség oly nagymértékben kiváló pedagógusokra meg tanárokra, mint éppen most. De hogy a gazdaság súlypontja, különösen a magyar gazdaságé, ha Európa termelési központjává válunk, akkor a műszaki tudás irányában található, és azt az abnormális helyzetet, hogy a csehektől a románokon át a szlovákokig mindenki megver bennünket a nemzetközi versenyfutásban a műszaki és mérnöki tudományos képzés szempontjából, minőségi és mennyiségi szempontból is, nem fogadható el, ezt a versenyt nekünk kell megnyerni. Ehhez több mérnökre, több informatikusra, több műszaki szakemberre van szükségünk. Ez a magyar gazdaság igénye, ezért a kormánynak van joga arra, hogy ebbe az irányba alakítsa a felsőoktatás szerkezetét. Persze, hogyha kiderül, hogy ez túl gyorsan megy, vagy azért árnyaltabban kell tenni, akkor majd egy-két év elteltével a mindenkori kormányok erre reagálhatnak. De még egyszer mondom: azt a bírálatot, miszerint ne lett volna egyeztetés, nem tudjuk elfogadni, mert ez nem véleménykülönbség, hanem ténykérdés. Az elmúlt fél évben folyamatosan zajlottak egyeztetések, én is fogadtam egyébként, illetve én is találkoztam a diákok vezetőinek képviselőivel, akik elmondták ezeket az ellenérveket. A kormány ezeket megtárgyalta, ezekre mind ellenérveket dolgozott ki annak érdekében, hogy az új rendszer intellektuálisan és a jövő szempontjából kellően megalapozott lehessen.

- Orbán Viktor miniszterelnök volt a „180 perc” vendége.


orbanviktor.hu