- Jó estét kívánok! Ez az Este különkiadása. Két éve van hivatalban, azaz a kormányzás félidejéhez érkezett a második Orbán-kormány. Nem könnyű két évet összefoglalni, főleg nem két ilyen évet. Ebben a rendkívül intenzív időszakban egy teljes ciklusnyi változás is elfér. A korábbi évektől eltérő tempót a kormányzati ambíciók és a nem várt események együtt diktálták. 2010-ben történelmi alkotmányozó többséget szerzett az Országgyűlésben a Fidesz-KDNP frakciószövetség. A kormány megalakulása után belevágott az egyik legfontosabb választási ígéretének megvalósításába, az egykulcsos adórendszerbe. A magas költségvetési hiány leszorítása miatt gazdasági akcióterveket hirdetett a miniszterelnök. A kormány ezért bevezette a bankadót, és a szektorális különadókat. Átalakították a nyugdíjrendszert és harcot hirdettek a magas államadósság ellen. Közben teljes államjogi reformot hajtott végre a kormánytöbbség. Új alaptörvényt fogadtak el és hozzá kapcsolódóan 32 sarkalatos törvényt. Ezek közül három, a bírósági, az adatvédelmi és a jegybanktörvény miatt kötelezettség-szegési eljárást indított Magyarországgal szemben az Európai Bizottság. A jegybanktörvény körül kialakult vita miatt pedig hivatalosan még mindig nem kezdődtek el a Nemzetközi Valutaalappal a hitelkeretről szóló tárgyalások. Közben az Európai Unió eddigi legmélyebb válságát éli át, recseg-ropog az eurózóna, szinte mindenhol rosszak a növekedési kilátások, és nem jönnek létre új munkahelyek. Két évvel ezelőtt az egykulcsos adórendszer mellett épp az új munkahelyek teremtése volt a másik legfontosabb kampányígéret. A válság elhúzódásával azonban akkor nem számoltak. Most a ciklus félidejében továbbra is ez tűnik a legfontosabb ügynek. A kormány nemzeti konzultációba kezdett. Elsősorban a munkahelyek teremtésével összefüggő kérdésekben kérik az emberek véleményét. A következő fél órában ezt és a félidős kormányzás eddigi teljesítményét vesszük sorra Orbán Viktor miniszterelnökkel. Jó napot kívánok miniszterelnök úr!

- Csókolom, jó napot kívánok!

- A beszélgetést délután rögzítjük, csak a rend kedvéért mondom el. Új nemzeti konzultáció. Kezdjük ezzel. Elsősorban munkahelyteremtéssel foglalkozik. Ez az egyik legfontosabb kampányígéret is volt. Miért van szükség most egy újabb konzultációra ezzel kapcsolatban?

- Ha még csak kampányígéret lett volna, talán ez számít a legkevésbé. Amióta én az eszemet tudom, tehát a magyar közéletnek a sűrűjében forgolódok, azóta a munkahelyteremtés az első számú kihívás Magyarország számára. Nem is annyira a munkahelyteremtés, hanem az igazi értelmes munkát adó munkaalkalom megteremtése. Én először1990-ben lettem parlamenti képviselő, akkor választottak meg, és a 90 és 92 közötti időszakban megszűnt Magyarországon kb. 1,5 millió munkahely. És az elmúlt 20 évben ebből a 1,5 millióból kb. félmillió nőtt vissza, de a többi az hiányzik. Tehát bátra mondhatjuk azt, hogy Magyarországon ma legalább 1 millió munkahely hiányzik, és, ha ellenzékben voltunk, ha kormányon voltunk mi mindig a munka, az értelmes munka lehetőségét tartottuk a legfontosabbnak. A számokra nem emlékszem pontosan de büszkék voltunk, hogy 98 és 2002 között, amikor először kormányoztunk, akkor sikerült 6% alá vinnünk Magyarországon a munkanélküliséget. És először az újkori magyar történetében, Magyarország történetében mi tűztük ki célul a teljes foglalkoztatást, tehát, hogy mindenki, aki akar, az értelmes munkából, tisztességesen meg is tudjon élni.

- Picit vissza a konzultációhoz. Azt mondják a konzultációt kritizálók és az ellenzék is, hogy nem kellene most, ők 1 milliárd Ft-ot mondanak, ennyi pénzt elkölteni erre az újabb konzultációra, hanem munkahelyeket kellene teremteni. Miután ez egy kampányígéret volt, az emberek egyszer erről már véleményt mondtak. Miért van szükség mégis erre?

- 16 konkrét kérdés szerepel a mostani nemzeti konzultációban. Ez egy új nemzeti konzultáció, mert korábban már többet tartottunk, én ellenzékből is indítottam egyébként egy nemzeti konzultációt régen volt, talán, ön fiatal, lehet, hogy már nem is emlékszik rá.

- Emlékszem rá.

- De aztán indítottunk a kormányzásunk kezdetét követően rögtön az új alkotmányról, indítottunk a szociális biztonságról, kezdeményeztünk egyet külön a nyugdíjasoknak és most pedig a mindennapi élet, elsősorban a munkahelyteremtés kérdéskörében indítunk konzultációt. Most az ellenzékkel, ha megengedi, miután nincsenek itt, nem vitatkoznék, hanem inkább egy általános alany formájában fejezem ki magam, tehát vannak, akik nem értik vagy nem akarják érteni, hogy a konzultációk lényege az a részvétel. A is fontos, hogy éppen milyen kérdésben konzultálunk egymással. De a legfontosabb dolog, hogy megtörjük a parlamentáris demokráciáknak azt a rideg matematikáját, hogy négyévente egyszer mennek el az emberek választani, esetleg még az önkormányzati választáson és négy évig, ha úgy adódik, akkor a politikai vezetők feléjük se néznek, a hátukat fordítják, az, ha nem, akkor is az emberek úgy érzik, hogy ők most négy évig nem fontosak. Nekem az a személyes meggyőződésem, hogy most egy olyan korszakba lépett Európa, amelynek az a kulcskérdése, hogy a mindenkori politikai választott vezetők és az emberek között fennmarad-e a stabil, kiszámítható élethez és kormányzáshoz szükséges együttműködés vagy nem. Nem engedhetjük meg magunknak hogy négyévente egyszer beszéljünk egymással, ezért én egyfajta együttkormányzást hirdettem meg és a nemzeti konzultáció, a közös ügyek eldöntésében való részvétel lehetőségét adja meg azoknak, akiket ez érdekel és fontosnak gondolják, a két választás között is.

- Mennyire tud ez valós együttkormányzás vagy együttműködés lenni? Mert ugye ez nem az ellenzék kritikája, egy elemzés kritikája, azt mondja, hogy a kérdések alapján úgy tűnik, hogy a kormány előre tudja, hogy mit akarnak a magyarok és inkább egy önigazolást vár. Itt említi például a 9. a 12. kérdést, ugye eldöntött tény már a szabad vállalkozási zónák bevezetése.

- Nem, ki döntötte el?

- Matolcsy György, tavaly bejelentette, hogy ...

- ... beszélt róla, hogy szeretne ilyet, de még ilyen nem jött létre.

- Czomba Sándor a múlt héten nem jelentette be, a új Széchenyi-terv keretében már megjelentek a szociális szövetkezetek felállítását célzó törekvések, 12,5 milliárd...

- ... a szociális szövetkezetekről szóló rendeletet nem írtam alá, szerepelt kormányülésen, de nem találtam meggyőzőnek. És azt mondtam, hogy majd, ha a konzultációt lefolytattuk, akkor véglegesítjük a szociális szövetkezetről szóló kormányrendeletet. Tehát sok minden történt, de minden ügy, amelyben kérdést teszünk fel, az valódi kérdés és nyílt ügy. Az első kérdésére visszatérve, hogy mennyire tekinthető ez komolynak. Hát nézze, mint a mi beszélgetésünk. A mi beszélgetésünk annyira tekinthető komolynak, amilyen mértékig mi egymást komolyan vesszük. Én komolyan veszem önt, a konzultáció is ilyen. Én komolyan veszem az embereket, valóban kíváncsi vagyok a véleményükre, sőt továbbmegyek, ha az előző konzultációk során nem álltak volna oda az emberek nagyon fontos kérdések mögé, akkor nem is tudtuk volna a parlamentben sem, de végképp a nemzetközi közvéleményben keresztülvinni ezeket az elgondolásokat. Azért radikális áttörések történtek. Tehát pl. az a kérdés, hogy bevonjuk-e a közteherviselésbe a bankokat, meg a multikat, ahhoz nemcsak bátorság kellett, meg felkészültség, hanem egy nemzeti összefogás, hogy egy kormány megtámogatva az emberekkel elég bátor legyen ehhez. Vagy mondok egy másik példát, ugye az első 20, a rendszerváltás utáni első 20 évben folyamatosan azt hallottuk, hogy leáldozott már a napja a jogok és a kötelezettségek egyensúlyának. Liberális demokrácia van, az embereknek csak jogaik vannak. Az alkotmányról szóló konzultációban a legfontosabb kérdés, ami az egész alkotmánynak a szellemi alapjait vetette meg, az arról szólt, hogy az új alkotmány ezt elfogadja-e, vagy a jogok mellett kötelességeket is definiáljon a mindenkori magyar állampolgárok számára. És miután 90% azt mondta, hogy igen, jogok és kötelességek egyensúlyban, ez lett az új alkotmány alapja. Ezek fontos ügyek és a mostani konzultáció is ilyen fontos kérdésekről határoz majd.
 
- Amikor elolvastam a kérdéseket, én nem vagyok közgazdász, de az első, ami eszembe jutott, hogy nem biztos, hogy mindenki azonnal megérti. Ezek nagyon szakmai kérdéseknek tűnnek. Nem gondolja, tehát, hogy túlságosan szakmai kérdések, szakmai megfogalmazások? Gondolok itt átalányadózás, szabad vállalkozási zónák, szociális szövetkezetek.

- Hát igazi csapda ez valóban, a modern világ és a modern demokrácia egyik nagy csapdája, amiről most ön beszélgetni kezdett itt velünk, a közvéleménnyel. Hol van a szakértelem határa és hol kezdődik a demokrácia? Mert azt senki sem vitatja, hogy nagy, országos ügyek eldöntéséhez felkészültség szükséges. Szakmai felkészültség. Sőt politikai tapasztalat is. Meg a felelősségvállalás képessége. Tehát egyfajta kiállás és bátorság is. De ugyanakkor azt is mindenki elvárja, ugyanakkor a politikai vezetőktől, hogy ne fordítson neki hátat. Kérdezze meg, legyen kíváncsi a véleményére, ha akarja, nem mindig akarja, de, ha akarja, akkor elmondhassa, vegyék azt figyelembe. Tehát össze kell egyeztetni a szakmai felkészültség és a demokratikus népakarat szempontjait. Én hiszek a demokráciában, tehát én szemben sok nyugat-európai elemzővel én azt gondolom, hogy bár nagy baj van Európában, talán annál is nagyobb, mint azt sokan gondolják, az európai gazdasági rendszerek megújításának útvonala az a demokrácia mentén halad. Nem demokratikus megoldások, azok csak bajt hoznak a fejünkre. Nézze meg mi történt Görögországban, ahol az emberek által választott vezetőket külső nyomásra eltávolították. Egy külső akarat helyezte oda a kormányfőt, majd kénytelenek voltak kiírni egy választást és mostanra pedig teljes lett a zűrzavar. Tehát az európai bajból, az európai gazdasági válságból kivezető út a demokratikus rendszerek megújítása mentén keresendő. Ezért én fontosnak tartom, hogy nemcsak a szakértelem, hanem a demokrácia is a néprészvétel, a népakarat is ott legyen a kormányzásban. Az én dolgom, általában a miniszterelnök dolga, vagy talán inkább jobb lenne, ha azt mondanám, hogy a kormány dolga, hogy miután a politika egy művészet és minden művészet az egyensúlyteremtés körül forog, hogy valahogy a szakértelem és a demokrácia közötti egyensúlyt létrehozzuk.

- Még egy kérdés, a negyedik vannak akik szerint továbbra is méltányos tehermegosztásra van szükség, az állam a nagyvállalatok, illetve a bankok és az emberek között akkor is, ha az ellentétes az EU elvárásaival. Mások szerint kisebb részt kellene vállalniuk. Erre felel majd ön igennel, igaz? Azt nyilatkozta, mármint, hogy maradjon tovább hosszabb távon is része ez a közteherviselésnek.

- Sőt, nagy vastagon fog fogni a ceruzám, amikor majd erre igent mondok.

- Mi az, amire ön itt igennel válaszol? Illetve mi az, amire igent vagy nemet mondanak a válaszadók? Tehát miről szól ez? Ugye a Széll Kálmán Terv 2.0-ban az szerepel, hogy a válságadókat 2013-tól, 2014-től kivezetik. Ez az új bejelentett adókra vonatkozik?

- Így van, tehát tegyünk egy lépést hátrább, hogy a látószögünk tágasabb legyen. Úgy hangzik a dilemma, hogy folytassuk-e az elmúlt 20 évnek azt a gyakorlatát, hogy amikor válság tört ki, akkor az ország vezetői általában saját magunkkal hadd tegyünk egy kis kivételt, hiszen mi is kormányoztunk 98 és 2002 között, de általában az ország vezetői azonnal az emberek zsebe felé kezdtek tájékozódni, és azt mondták, hogy a terheket az embereknek kell viselniük. A bankok, a nagy nemzetközi cégek azok olyan fontos érdeket jelenítenek, annyira létkérdés, hogy ők jól működjenek, hogy nem tehetünk a vállukra pluszterheket. Ezzel szakított, a mi kormányunk, illetve szakított Magyarország. Mégis csak kétharmados összefogás jött létre. Tehát szakított Magyarország ezzel 2010-ben és azt mondta, hogy nono, méltányos teherviselésre van szükség. Mindenki viseljen valamit. A pártok is, a politikusok is, az emberek is, a vállalkozások is, de a multik is, meg a bankok is. Ezért jött létre egy méltányos közteherviselési rendszer. Ennek a fenntartását támogatom. A kérdés is arra irányul, hogy fenntartsuk-e ezt a közteherviselési rendszert. Ne felejtsük el, ha kinyitja ön az újságokat, minden nap érvelnek a multik is, meg a bankok is amellett, hogy valójában a magyar gazdaságnak nem tesz jót az, hogy ők is részt vesznek a magyar közteherviselésben. Én ezzel a véleménnyel nem értek egyet, de fontos tudni, hogy az emberek vajon mit gondolnak erről.

- Hogyha maradnának ezek az adók hosszú távon, van-e bármilyen biztosíték arra, hogy ezeket az adókat nem hárítják át majd az emberekre és nem az embereket terhelő adók lesznek ezek? Ugye két mobilszolgáltató már bejelentette, hogy árat emel.

- Majd meglátjuk. Nézze, a társadalom élete, meg a politika az nem elméleti világ, hanem az a valóság, a tapasztalat és a gyakorlat világa. 2010-ben bevezettük a multiadókat és bevezettük a bankadókat. És ma mindenki arról beszél, hogy azt nem tudták áthárítani. Ha azt nem tudták áthárítani, akkor biztosan találunk majd olyan megoldást, hogy ez a jövőben se sikerülhessen. De kétségkívül ez egy folyamatos küzdelem, ez egy folyamatos helytállás, fontos kihívás, szellemi természetű, és politikai elsődorban, mindenki lép valamit, a másik is válaszol erre valamit, hát ez egy, most nem akarom untatni önt a saját szakmám szépségeivel, de ez egy élő rendszer.

- Munkahelyteremtés, térjünk erre vissza, a kérdések nagy része is erről szól, ebből a szempontból hogyan értékeli az elmúlt két évet? A KSH-adatokat ismerjük, miközben kissé emelkedett a foglalkoztatás, a munkanélküliségi ráta sajnos tartósan magas marad.

- Hát itt mindenfajta számokat lehet hallani, ha megengedi én arról a kettő-háromról beszélnék, ami alapján én végzem a munkámat. Illetve, ami alapján a kormány munkáját irányítom. Először is 2010 márciusához képest 2012 márciusában már rendelkezünk adatokkal, 80 ezerrel dolgoztak többen, ezt biztosan mondhatjuk. A másik adat, hogy a kormányváltáskor, 2010-ben 595 ezer olyan honfitársunk volt Magyarországon, aki jövedelempótló támogatást kapott. Ma kb. 220 ezren kapnak jövedelempótló támogatást. Ez azt jelenti, hogy 375 ezer ember, 370 egynéhány ezer ember nem segélyből él, hanem valahogyan másból. Általában munkából. Ez a Start munkaprogramnak köszönhető. Tehát én most még összefoglaló számot nem merek önnek mondani, de ütemesen és jól haladunk a 10 év alatt 1 millió munkahely programjának végrehajtása irányába.

- Ön szerint ez még valós, reális célkitűzés? Azért kérdezem, mert nagyon sok közgazdász azt mondja, hogy ez már tulajdonképpen egy álom az 1 millió munkahely, amit a kormány ígért.

- Azon gondolkodom, bár nem dolgom, hogy az ön kérdését én minősítgessem, de..

- ...minősítheti.

- De azt nem volna ez talán illendő, hanem, hogy jó-e a kérdés, azon gondolkodom.

- Lehet, hogy nem jó, de ezt ígérték, tehát azért kérdezem, hogy ez még valós-e?

- De, hogy honnan kell közelítenünk a problémához. Én a következőkből indulok ki. 2010-ben Magyarországon dolgozott 3 millió 700 ezer ember, és fizetett adót 2 millió 600 ezer, tehát mi közösen egy olyan országban éltünk, ahol 10 millió embert 2 millió 600 ezer ember munkájából próbáltunk meg fenntartani. Ez lehetetlen, ilyen sehol a világon nincs. Tehát az, hogy Magyarország az összeomlás és a katasztrófa szélére sodródott, hogy rosszabb helyzetben volt 2010-ben mint Görögország, az ennek tudható be. Amit eddig elértünk az, az, hogy a 2,6, tehát 2 millió 600 ezer adófizetőt, ennek a számát, ahogy szokták mondani, az adóalapot szélesítve 3 millió 800 ezerre emeltük, most itt vagyunk. És nem az a kérdés, hogy lehetséges-e 1 millió munkahelyet létrehozni, ezért gondolkodtam azon, hogy vajon ez-e a jó kérdés, hanem az, az állítás az igaz, hogyha nem tudjuk elérni minél hamarabb, hogy Magyarországon 5 millió dolgozó és adófizető ember legyen, akkor Magyarországon nem lehet biztonságos, kiszámítható, teljesítményre alapozott életet, gazdasági rendszert felépíteni. Akkor Magyarország nem a saját lábán áll, mindig valami más fog bennünket eltartani, általában hitelből, és így aztán a munkánknak a gyümölcse sem marad Magyarországon, és a magyarok munkáján megint a külföldiek fognak keresni. Ha ezt nem akarjuk, akkor egyetlen válaszunk lehet erre a helyzetre, 5 millió munkahelynek lennie kell. Az egészséges egyébként az én szívem szerint való, a nem is 5 millió, hanem 5,5 Azt is megmondom önnek, hogy miért, mert a csehek, akik nagyjából annyian vannak mint mi egy kicsit kevesebben, ott 5,5 millió ember dolgozik. És nem látom be, hogy amire egy cseh képes, agy amire egy Cseh Köztársaság képes, arra miért ne lenne képes Magyarország?

- Azért éreztem jogosnak a kérdést, mert én a KSH adataira tudok támaszkodni, ahol is azt mondják, hogy a részmunkaidősök körében következett be az a 86 ezer fő, amiről ön beszél és az aktív vagy a teljes munkaidősök száma egyáltalán nem nőtt az elmúlt két évben.

- Van ember, aki ezt érti? Én azt tudom mondani önnek, hogy mennyien dolgoznak, mennyien fizetnek adót. És azt tudom megmondani, hogy az 595 ezer munka helyett segélyből élő ember száma lecsökkent valahova a 220 ezres nagyságrendbe. Ez óriási eredmény. Nem a kormány eredménye, nem a miniszterelnök sikere, hanem Magyarország nagy, közös sikere. Hogy ilyen átalakítást tudtunk végrehajtani, két év alatt, ebben minden magyar különösen dolgozni akaró magyar embernek a munkája, eredménye, elszántsága, támogatása benne van.

- Azt is mondta, hogy csak a vállalkozások képesek arra, hogy hosszú távon biztos megélhetést nyújtsanak, vagy munkahelyeket teremtsenek, Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára azt mondja, hogy nem teremtettek és azért nem teremtettek, mert egyrészt kiszámítható gazdaságpolitikát szeretnének a kormánytól, másrészt pedig azt mondja, hogy azzal, hogy a minimálbért felemelte, ez óriási.

- Nem a munkabérek, hanem azok költségei emelkedtek, ezért nem lettek munkahelyek sem. Ez egy fontos kérdés, bocsásson meg az udvariatlanságért, ezért fontos dolog, hogy a nemzeti konzultációban szerepel az a kérdés, hogy emeljük-e minimálbért vagy sem, mert vannak, akik azt mondják, mint az, az úr, akit ön idézett, miszerint ez már a gazdasági hatékonyság rovására megy. Ezzel szemben az igazság az, hogy azt hiszem Magyarországon a legalacsonyabb a minimálbér egész Európában. És az is igaz, hogy van olyan párt, amelyik azzal a programmal lépett a volt miniszterelnöknek a szerveződése a nyilvánosság elé, hogy szerintük csökkenteni kellene a minimálbért. Tehát Magyarországon ma az egy valóságos közéleti vita, hogy vajon a jövőben a minimálbér emelését tartjuk-e kívánatosnak, vagy éppen a csökkentését. Én ahhoz a politikai közösséghez tartozom, és a kormányt ma ez a politikai közösség állítja, amely azt mondja, hogy a minimálbért a jövőben is emelni kell. Abban igaza van a vállalkozóknak, hogy a minimálbér emelésével párhuzamosan kellene csökkenteni a közterheket. Tehát az emberek után fizetendő adókat, de elsősorban járulékokat. Ebben igazuk van. Én készen állok arra, hogy e tekintetben egy jelentős áttörést hajtsunk végre. Ehhez elég radikális intézkedéseket kellene végrehajtani. Ehhez én megvárnám először a nemzeti konzultációs válaszokat, másfelől megvárnám a görögországi választások eredményét, ami az európai a gazdasági állapotot jelentősen befolyásolja, ez június 17-én lesz. Majd június 27-28-án találkozik európai miniszterelnökök Brüsszelben, megnézem, megvárom, hogy az eurózónához tartozó kormányok képesek-e megoldani az európai válságot és ennek fényében kell, illetve lehet dönteni egy olyan új gazdaságpolitikai intézkedéscsomagról, amely a járulékok jelentős, érzékelhető csökkentését hozná magával, amely elsősorban a munkahelyteremtést és a vállalkozókat támogatná. Így épül fel, így rakódik egymásra több döntés a következő egy hónapban.

- Akkor arról fog majd dönteni, hogy mekkora legyen az a bizonyos járulékcsökkentés? Vagy, hogy legyen-e egyáltalán?

- Hát ezt majd akkor beszéljük meg, ha kérhetem.

- Jó. Mindeközben sajnos szóróadat, a fiatalok munkanélkülisége felkúszik lassan-lassan Spanyolország, Görögország, minden negyedik magyar fiatal munka nélküli. Nyolcadik kérdés erre vonatkozik egyébként a nemzeti konzultációban, hogyan segítenének azon, hogy a fiatalok munkát vállaljanak, munkát találjanak?

- A nyolcadik kérdés erre vonatkozik, de az előző nemzeti konzultációs kérdőíven már volt egy kérdés, ami ide kapcsolódik. Az a kérdés úgy hangzott, hogy ön támogatja-e, hogy Magyarországon csak olyan képzéseket tartsunk fenn, amelyek a munkaerőpiacon használható tudást adnak a fiataloknak. És erre egy elsöprő igen volt a válasz. Ezért kezdtünk bele az oktatási rendszer átalakításába, és ezért nem támogatunk nem támogatok személy szerint semmilyen olyan képzést, ami a fiataloknak nem ad munkaerőpiacon használható tudást, viszont gőzerővel támogatunk minden olyan képzést, és próbáljuk a fiatalok e felé vinni, ahol megjósolható, hogy azzal a végzettséggel a kezükben tényleges értékteremtő munkát tudnak majd végezni és el tudják tartani magukat és a családjukat. Ezért kellett az oktatási rendszert, a szakképzési rendszert, és a felsőoktatási rendszert is három egymást követő lépésben átalakítani.

- Mit szól ahhoz, hogy egy felmérés, a Tárki felmérése szerint minden második fiatal el akarja hagyni az országot? Ez egy nagyon megdöbbentő felmérés, a rendszerváltás óta soha nem akarták ennyien elhagyni az országot, mint az utóbbi két esztendőben, 2010 óta nézték meg az adatokat. Minden negyedik magyar állampolgár.

- Mélyen érint ez, elsősorban nem politikusként, hanem családapaként. Mert nem is a fiatalokra gondolok, vagy nem csak rájuk, hanem a szüleikre is. Hát nem azért sülte meg őket az édesanyjuk, és nem azért neveltük fel őket, időnként komoly áldozatokat is vállalva, hogy ahelyett, hogy itthon unokákat szülnének nekünk és nagy boldog családként élhetnénk, majd képeslapokat küldözgessenek a világ nagyvárosaiból, esetleg az unokáink fényképével. Szóval nem erre készültünk. Nem ezért vállaltunk családot. Tehát én elsősorban a szülők szempontjából nézve ezt egy rendkívül lehangoló és lesújtó adatnak tartom és csak egyetlen dologgal tudok rá válaszolni, amit önnek vagy a tévénézőknek is mondhatok és vállalhatok, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy Magyarország olyan ország legyen, ahova vissza fognak jönni a magyar fiatalok. Ebben én hiszek. Erre látok esélyt. Magyarországnak kell még néhány év, 5-10 év, és jobb ország lesz, biztosabb ország lesz, jobb életet nyújtó, boldogabb ország lesz, mint azok az országok ahova most elmennek a fiatalok, és akkor vissza fognak jönni.

- Nézzük az elmúlt két évet kicsit a konzultációtól elszakadva. Gazdaságpolitika. A válság ellenére bevezették az egykulcsos adót, miért tart ki még mindig e mellett a kormány?

- Mert arányos, így is hívjuk.

- Azt mondják, igazságtalan.

- Hát ezt mindenkinek a megítélésére kell bíznunk.

- Mitől igazságos?

- Hát, ha ön tízszer többet keres, akkor tízszer többet adózik. Tehát nem büntetik meg önt azért, mert többet dolgozik. Korábban az volt, hogy tízszer többet dolgozott, tizenötször többet adózott. Miért is? Tehát én azt gondolom, hogyha az a társadalmi cél, hogy az emberek előtt kinyissuk a munkavállalás lehetőségét, ha arra akarjuk őket rávenni, meggyőzni, arra akarunk esélyt adni nekik, hogy munkából tartsák fenn magukat, akkor a munkát terhelő adókat, azokat a lehető legkisebbre kell szorítani. Ráadásul mi nem egyszerűen egy arányos adórendszert vezettünk be, bár az se lett volna kis dolog, hanem egy egészen egyedi világszabadalmat hoztunk létre, mert az arányos adórendszert kombináltuk a családi adórendszerrel. Tehát ma nemcsak arról van szó, hogyha ön tízszer többet keres, akkor tízszer többet dolgozik, akkor tízszer többet keres, következésképpen tízszer többet adózik. Vagyis több marad az ön zsebében, mint korábban. Hanem arról is szó van, hogyha gyermeket nevel, egyet, kettőt vagy hármat, akkor ennek arányában az állam a gyereknevelés költségeit elismeri és azt ön levonhatja az adójából. Tehát ma, aki dolgozik és gyermeket nevel, az egy olyan biztatást kap az állami szabályozás rendszer részéről, amilyet talán még soha korábban. Itt van, aki persze azt állítja, hogy ezzel mi bele akarunk avatkozni az emberek életébe. Eszem ágában nincs beavatkozni az emberek magánéletébe, mindenki maga dönti el, akar-e gyermeket, hogy akar élni, házasságban, azon kívül egy gyermeket akar, kettőt, vagy hármat. Mi nem kívánunk ebbe beleszólni, de azt viszont szeretnénk leszögezni, hogy Magyarország jövője szempontjából különösen nagy értéket jelent az a fajta magatartás, életmód, felfogás, gondolkodásmód, amely gyermeket vállal, és egyébként pedig munkából tartja fenn a családot, a gyermeket és egyébként ezen keresztül az egész országot. Az ilyen embereket támogatni kell. Róluk az elmúlt 20 évben alig volt szó. Hát róluk általában elfeledkeztek, ők az átlag magyar, ha úgy tetszik. Az átlag magyar felkel reggel, dolgozik, elviszi a gyereket az iskolába, hazahozza, neveli, fáradtan fekszik le és reggel kezdi elölről az egészet. Róluk a elmúlt 20 évben sokkal kevesebbet beszéltek, mint a bűnözőkről, mint a deviáns módon élőkről, az egészen különleges életformát választókról. Épp itt az ideje, hogy végre rólunk, erről a nagy többségről legyen szó, a magyar politikában és rólunk szóljon az élet. Vagy bocsánat, róluk is szóljon.

- Kicsit vissza még az egykulcsos adóhoz. Kovács Árpád a Költségvetési Tanács elnöke azt mondja, hogy változás kell a gazdaságpolitikában. Szerinte újra kellene gondolni az egykulcsos személyi jövedelemadót. És azt mondja, hogy ebben szinte teljes egyetértés van, a közgazdások között, miközben a politika a maga nézőpontjából kiindulva, ő fogalmazott így, ezt nem támogatja. Szlovákiában is belátták már. Azt mondja szinte minden közgazdász, hogy kellene még egy második kulcs vagy egy szolidaritási adó vagy valamilyen más forma. Miért jó, miért volt jó ebben a két évben az egykulcsos adó? Miközben odaadtak a középosztálynak, ugye nem titkolt cél a középosztály erősítése, 600 milliárdot, igazából nem nőtt a fogyasztás. A harmadik legrosszabb..

- De bocsánat, én nagy tisztelettel meghallgatom a közgazdászokat, de néha azt a benyomást keltik bennem mintha a Marson élnének. Hát először is Magyarországon a kormányváltásig egy sávos többkulcsos adórendszer volt. Hát tönkre is tett bennünket. Miért nem tanulunk a saját hibánkból? Miért akarunk egy olyan adórendszert működtetni és újra bevezetni, amely egyszer már bizonyította, hogy rossz. Azon lehet vitatkozni, hogy az új az mennyire jó. De egy dolog biztos, ez működik, az előző meg nem működött. Hát Magyarországon az adóeltitkolás , a jövedelemeltitkolás, a svindlizés, ez a mindennapi életünk részévé vált. Abba szeretném érdekeltté tenni az embereket, hogy ne eltitkolják a jövedelmüket, hanem vallják be. Akkor fogják bevallani, ha úgy érzik, hogy egy korrekt elfogadható, a teljesítményüket méltányoló adórendszerben adózhatnak. A régi nem ilyen volt. Most a régit akarják visszahozni? Ennek szerintem nincsen semmi értelme, most ráadásul csak a jövedelemadót tekinteni egymagában az csőlátást eredményez, vagy torzítja az ember éleslátását. Ugyanis eközben mi a fogyasztást terelő adókat viszont növeltük. Mert a mi filozófiánk a személyes meggyőződésünk az, az, hogy az adókat, amelyek munkán vannak, amik a munkát terhelik, és így az embereket ellenösztönzik, ha úgy tetszik, tehát távol tartják, lebeszélik a munkáról. Ezeket csökkenteni kell. Amikor viszont elköltik az emberek a jövedelmüket, akkor érdemes nem ez, hanem több áfakulccsal adóztatni a legszegényebbek számára egy alacsonyabb adókulcsot használni, a luxuscikkek számára meg egy magasabbat. Sokkal nagyobb társadalmi igazságosságot tudunk elérni, ha az embereket nem a munkától tartjuk távol a magas adókkal, hanem inkább alacsony jövedelemadókat alkalmazunk, a fogyasztásnál viszont igazságosabb, többkulcsos rendszert működtetünk. Ma ilyen van Magyarországon, és szeretném egyébként a mostani három kulcsot még negyedik-ötödik kulccsal is színesíteni, különösen a luxustermékek irányába. De ehhez még egy küzdelmet az Európai Unióban meg kell sikeresen vívnunk. Ugyanis ma ez nem lehetséges az Európai Unióban.

- IMF-tárgyalások, ha már Unió és IMF. Két év alatt a gazdasági szabadságharcból oda jutott a kormány, hogy az IMF-hez fordult. Azért itt volt egy nagyon erős hátra arc. Ugye nagyon ellenezték az IMF segítségét, a rossz útból, vagy ahogy Matolcsy György forgalmazott, a kipaterolásból, az ellenhangolásból, oda jutott a kormány, hogy az IMF-hez kellett fordulni. A kormány gyors megállapodásra törekszik a Valutaalappal?
 
- De erre mondják, hogy micsoda különbség. Hát korábban az volt a helyzet, hogy az IMF-től kapott pénzből élt az ország. Ennek véget vetettünk. Mi most nem pénzt kérünk az IMF-től, ez egy félreértés. Mi egy biztonsági megállapodást egy biztosítási szerződést akarunk kötni az IMF-fel. Nem kell a pénzük. Mi csak azt szeretnénk, hogy abban az esetben, ha az európai gazdaság nem lábal ki a mostani válságból, és mindenfajta nehézségek jönnek létre az európai pénzpiacokon, láttunk már ilyet, akkor Magyarország mögött legyen egy biztonsági háló. Ez nem ugyanaz a helyzet, mint ami korábban volt. Mi nem akarunk az IMF lábán állni, nem akarunk az ő pénzükön élni. Annak mindig ára van. Hanem a saját munkánkból akarunk megélni és a saját lábunkon akarunk állni, a kormány politikája ebből a szempontból, töretlen.

- De mégis csak az IMF-hez fordult a kormány. Biztonsági hálóért. A kormány gyors megállapodásra törekszik a Valutaalappal? Azért kérdezem, mert kicsit mintha a kormányzati szereplők mást mondanának erről. Meg is mondom, hogy mire gondolok, Fellegi Tamás és Varga Mihály is azt mondja, hogy igen, erre törekszenek, gyors megállapodásra. Ön is mondta korábban. Matolcsy György meg éppen tegnap azt mondta, hogy fogyasztóvédelmi bizottság ülésén, hogy a kormány egy lépésről-lépésre - pontosan szeretném idézni - a nemzeti érdekeket óvó tárgyalási folyamatot választott, tudatosan, mert aki egy nemzeti érdekeket feladó gyors tárgyalást akar, az feladná a gazdaságpolitikát.

- A miniszter fején találta a szöget.

- Magyarul tudatosan választotta a kormány a lassan tárgyalás technikáját? Mert akkor az nem a gyors megállapodás felé néz.

- Bocsánat, a miniszter fején találta a szöget, mert mi tárgyalni akarunk nem önfeladni. Tehát az nem megy, hogy odamegyünk és azt mondjuk, kérjetek akármit. Mindent aláírunk. Hát ez, bocsánat, tárgyalunk, érdekeink vannak, 10 millió magyar embernek megragadható közös érdekei vannak, amit nekünk képviselnünk kell. Egyáltalán nem mindegy, hogy mikor, hogyan, milyen körülmények között történik ez. Zsarolásnak nem engedünk, előfeltételek támasztását nem tudjuk elfogadni. Tehát természetesen mi holnap reggel is szívesen megkezdünk egy korrekt tárgyalássorozatot, de egyelőre ennek a feltételei még nem jöttek létre. Talán június elején létrejönnek, amikor a jegybanktörvényt a magyar parlament módosítja, Abban bízunk, hogy utána a tárgyalássorozat már gyorsabban haladhat előre.

- Meddig tudja ezt megtenni a kormány? Megteheti-e, hogy ragaszkodik erősen mondjuk majd a tárgyalásokon bizonyos feltételekhez, mi van, ha mondjuk nincs IMF védőháló és bedől Görögország vagy kilép az eurózónából? Tehát Magyarország meddig képes IMF védőháló nélkül is saját lábán állni?

- Bármeddig, nem az a kérdés, hogy Magyarország megáll-e a lábán, ma olyan forgószelet, válságlökéseket, rengéshullámokat elképzelni, amelyek Magyarországot ledöntenék a lábáról, én nem tudok. Tehát Magyarország mindenképpen megáll a lábán. Magyarországra jönni befektetni, beruházni, magyar állampapírt vásárolni, a magyar államadósság kifizetésében részt vállalni, kamatokért cserébe, nem szívességből, a legjobb üzletek közé tartozik ma Európában. A kérdés nem az, hogy megállunk-e a lábukon, hát jól néznénk ki, hogyha a kétéves polgári kormányzás után vagy nemzeti kormányzás után ez még mindig kérdés lenne. A kérdés az, az, hogy a hiteleik megújításához szükséges forrásokhoz milyen magas kamatokkal jutunk hozzá. És erre a válasz úgy hangzik, ha van EU-s és IMF-megállapodás, akkor olcsóbb, alacsonyabb kamatokkal tudunk forrásokhoz, pénzhez jutni a nemzetközi pénzpiacon. Ha ez a megállapodás nem, akkor drágábban. Tehát ezért minden józan ember azt gondolja, hogy ennek az elővigyázatossági megállapodásnak a minél gyorsabb megkötése az érdekünk, mert annál olcsóbban tudunk nem az IMF-től, hanem utána a nemzetközi pénzpiacokról újabb forrásokhoz jutni.

- Európánál és a válságnál maradva, változások látszanak egész Európában. Franciaországban új államfő van, Francois Hollande, aki másféle politikát és gazdaságpolitikát képvisel, mint elődje. Egyre több az olyan hang, hogy nem kellene ennyire szigorúan venni a hiányokat, Christine Lagarde egyébként nem olyan régen az IMF vezetője azt mondta, hogy szkeptikus annak hasznosságáról, hogy kőkeményen ragaszkodjanak az államok a hiányok betartásához. Magyarországtól éppen ezt kérték. Látszik már ez a változás Európában vagy ezek hangzatos szlogenek? Hangzatos szavak? Mert a kormánnyal egyelőre kőkeményen betartatják a hiányt.

- Nem kell velünk a hiányt betartatni, én azok közé tartozom, akinek az a meggyőződése, hogy a magyar embereknek az, az érdeke, hogy ne legyen magas a költségvetési hiányunk. Mint ahogy ön szerintem otthon a családban is aligha képviselheti azt az álláspontot, hogy egyébként a család jövedelmével nem fedezett hitelekből tartsa fenn hónapról hónapra a családját. Aki így gondolkodik, az szerintem felelőtlen. A saját életével szemben is és a családjával szemben is. Meg a nemzetével szemben is. Én nem így gondolkodom. És a kormány sem így gondolkodik. Nekem az a meggyőződésem, hogy minden egyes forintot, amit elköltünk, azért előbb-utóbb meg kell dolgozni. Tehát hiába veszünk fel hitelt és költjük el azt, majd később valakinek, nekünk vagy a gyermekeinknek meg kell érte keményen dolgozni. Ingyen pénz, ingyen forint, ingyen hiány nincsen. Ezért szerintem az a helyes törekvés, hogyha Magyarország megpróbál a keretein belül, a lehetőségein belül élni. Itt az a furcsaság adódik, éppen most jöttem arról a kormányülésről, ahol a 2013-as költségvetésnek az első olvasatát tárgyaltuk, előterjesztését első olvasatban tárgyaltuk, ott jól látható, hogyha korábban felvett hitelek kamatait nem kellene fizetni 2013-ban, akkor a magyar költségvetés az nem hiánnyal zárna, hanem többlettel. Kb. 1,8%-os többlettel zárnánk. Így azonban, hogy a korábban felvett hiteleknek a kamatait ki kell fizetnünk, így a hiány valójában 2,5 lesz, 2,2% lesz. Tehát jól mutatja a dolgot, ez egy bonyolult ügy, hogy el tudják képzelni a hallgatók is, a nézők is, tehát kb. 500 milliárd olyan forint van, amit, ah 2002 után a kormányok nem engedik elszaladni az államadósságot ma itt tarthatnánk és nem kéne kifizetni kamatkötelezettségként. Ezt úgy kell elképzelni az 500 milliárdot, hogy két-három év alatt ezzel meg tudnánk duplázni mondjuk a nyugdíjakat, vagy a minimálbért jelentősen fel tudnánk emelni. Tehát óriási összegről beszélünk. Tehát Magyarország ma rendkívül sokat dolgozik, hatékonyan dolgozik, nagyon komoly közterheket vállal, ezeket befizeti, ebből törleszti a korábban felvett hitelek kamatait és a maradékból kell gazdálkodjon. Még egyszer mondom, ha az előző 8 év kamatterhei nem nyomnál a vállunkat, akkor ma önnel kizárólag pozitív hírekről, fejlesztésekről, lehetőségekről, jövőről, beruházásról, új ösztöndíjrendszerekről beszélgethetnénk.

- Még egy dolog, ma adta ki az Európai Bizottság az egyébként szokásos országértékelését, nem sokkal ezelőtt adták ki, annyit már el tudtam belőle olvasni, hogy a kohéziós alapok egy részét, amiről szó volt, hogy megvonhatják hazánktól, ezt nem javasolják, majd az ECOFIN-nak.

- Hát mondjuk ki, el vagyunk szokva, elszoktunk ettől, bocsánat...

- ...ez mit jelent egyébként?

- Óriási siker. Tehát az a helyzet, hogy korábban szerintem méltánytalanul Magyarországgal szemben kilátásba helyeztek egy büntetést. Mi azonban kitartottunk a saját igazunk mellett, meg a saját gazdaságpolitikánk mellett, és bebizonyítottuk, hogy az igenis jó. Az európai érdekekkel egyező gazdaságpolitika és ezt a kilátásba helyezett büntetést ezt most eltörölték. Ez azért is fontos dolog egyébként, mert Magyarországot azért helyzeték ilyen büntetés alá, mert az elmúlt 8 évben a 2004-es Európai Unióhoz történő csatlakozásunk óta mindig magasabb volt a költségvetési hiányunk annál, mint amit a szerződésben vállaltunk. 11-bne fordult elő először, hogy nem így volt. 12-ben másodszor és 13-ban lesz harmadszor. Ez vezetett oda, hogy a bizalom helyreállt a magyar gazdaság iránt és ezért levettek bennünket erről a büntetési listáról. Ahova fel se kellett volna írniuk bennünket egyébként.

- Ez egyébként azt jelenti, hogy nem vonják meg a támogatásokat, ez egyben azt is jelenti, hogy kikerülünk a túlzott deficiteljárás alól?

- Hát a támogatásokat nem áll módjukban megvonni, az nekünk jár, másodsorban pedig a deficiteljárás alól megindul a kikerülésünk, de ez egy több hónapos elhúzódó folyamat. Talán valamikor a következő év márciusában fejeződik be, mert ahhoz, hogy befejeződhessen, ahhoz látnunk kell a 2012-es év gazdasági tényszámait. De nyugodtan mondhatom, hogy innentől kezdve jó irányba mutat és egyenes az utunk.

- Legyen ez a végszó, miniszterelnök úr, köszönöm a beszélgetést.

- Köszönöm a lehetőséget.

- A nézőknek is köszönöm a figyelmet, viszontlátásra!

mtv.hu