Hosszú távra dőlnek el fontos kérdések. Ha az egészségügyi pénztárat el lehet rabolni, ha a mi betegségünkből mások üzletet csinálhatnak, akkor mindent lehet. Ha most mi közösen együtt nem parancsolunk megálljt a veszélyessé vált politikának, ami az emberi élet minden területét az üzlet részévé akarja tenni, akkor később erre aligha lesz mód. Egyet értek Mikola Istvánnal, itt az idő - mondta a Demokratának Orbán Viktor, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség elnöke.

- A Parlamentet, ahol beszélgetünk, vaskordon veszi körül. Ha majd egyszer győznek, mi lesz a kordonnal?
- Ez a tér itt Európa legpontosabb közjogi tere. Olyan mintha egy alkotmányjogász tervezte volna. Az Országház a törvényhozás épülete. Vele szemben az egykori Kúria, ami valaha az igazságszolgáltatás épülete volt, ma Néprajzi Múzeum. Mellette a Mezőgazdasági Minisztérium, ami valaha Főminisztériumként szolgált. Törvényhozás, igazságszolgáltatás és végrehajtó hatalom alkot háromszöget. Mostanra minden összezavarodott. A Néprajzi Múzeum céljára a Kúria épülete nem alkalmas, a Parlament épületében egymás hegyén-hátán a kormány és az országgyűlés, a kormányzati főhatalmat szimbolizáló intézményben pedig egy ágazati minisztérium dolgozik. Ez pontosan érzékelteti a magyar alkotmányos rend ziláltságát. Sohasem felejthetjük el, hogy a három intézmény az emberekért létezik. Nem érezheti magát bezárva, korlátozva, kordon közé szorítva, szabadságától megfosztva az ember, ha erre a térre lép. Épp ellenkezőleg ez a tágasság, a szabadság, a nagyszerűség színtere. S mi majd azzá is tesszük.

- Visszadjuk, visszaállítjuk... Helyreállítható az eredeti állapot?
- Van, ami igen és van, ami kevésbé. Két kisebb, de szimbolikus ügy jut az eszembe. Az egyik a csillebérci úttörőtábor, amit magánosítottak, és mi ellenzékből képesek voltunk arra, hogy visszaszerezzük a köz számára. Egy másik példa a végkifejlet felé araszoló Tocsik-ügy, ami szintén a mi kezdeményezésünkre indult 1996-97-ben. Bár sokkal lassabban őrölnek az igazságszolgáltatás malmai Magyarországon, mint ahogy kellene, de úgy tűnik, a kiügyeskedett pénz mégis visszajuttatható az államkasszába. Ezek a biztató példák. Soha ne feledjük, az állam olyan eszközökkel rendelkezik, amelyekkel se magánszemély, se vállalat nem rendelkezhet. Kérdés, mire használja erejét az állam.

- Arra lehet, hogy szükség is lesz. A Gyurcsány-kormány ugyanis azt tervezi, hogy a Nyugati pályaudvar mögötti területen, részben a sínek fölé építené az új kormányzati negyedet. Ha elkezdik építeni, nem lesz könnyű azt visszafordítani.
- A kormányzati negyed magába sűríti mindazt a mai magyar világból, amitől szabadulni kellene. Megtestesíti a korrupciót és az ostobaságot. Semmi szükség arra, hogy egy épületkomplexumba költöztessék a kormányzati hivatalokat. Megtestesít továbbá egy obszcén észjárást. Miközben az országban a szegények száma rohamosan nő, minden nap sok milliárddal emelkedik az államadósság, miközben egyre szélesebb rétegek megélhetési gondokkal küzdenek, aközben az ország vezetői úgy gondolják; nekik még azt is lehet, hogy palotát építsenek maguknak. A kormánnyal együtt a luxusnegyedtől is meg fogunk szabadulni.

- És mit szimbolizált ön szerint a legutóbbi kormányfrissítés?
- Az átalakítás akkor válik szükségessé, ha az ember javítani akar a teljesítményén. A magyar kormány esetében nincs könnyű dolga a tárgyilagosságra törekvő szemlélőnek, mert a kormány elhibázott döntései három különböző forrásból fakadnak. Itt van ugyebár a korrupció, az erkölcstelenség, a szomorú emberi motivációk világa. A hatalmasok világát ez mindig megkísérti, s az emberek ennek hol engednek, hol ellenállnak. Most éppen szélesre tárják a kormányzati kapukat a korrupció, a kapzsiság, a széthordás erői előtt. Létezik  a kormányzati ostobaság, amikor bár a matematikusok  jelzik, hogy kettő meg kettő négy, a kormány úgy dönt, hogy inkább három és fél. És egy harmadik forrásból is felbuzognak kártékony kormányzati döntések. Egy idejét múlt, kudarcot vallott eszméről van szó. Egy olyan eszme nevében cselekednek, amely tévútra vitte Magyarországot. A helyzet súlyos, mert ha ettől az eszmétől vezetve továbbra is ezen az úton jár Magyarország, akkor úgy legyengül, hogy kétséges, vissza lehet-e innen erősödnie. Ezeket a hibákat lett volna hivatott orvosolni a kormányátalakítás. Nem sikerült. Minden maradt ahogy volt. A korrupció inkább csak nő, új intellektuális energiákat nem sikerült bevonni, s a csődöt mondott neoliberális eszme is tovább rombol. Egy dologra azonban érdemes felfigyelni.

- Mi az?
- Az MSZP kísérleteket tesz arra, hogy visszavegye a kormányt. Ugyanis az a kormány, amelyik ma működik, sem összetételében, sem programjában semmilyen rokonságot nem mutat a baloldallal. Az MSZP mintha megelégelte volna, hogy olyan kormányzati munka folyik Magyarországon, amelynek hasznait egy szűk üzleti kör veszi ki, a következményeit pedig majd a szocialista párt fogja megfizetni. Mintha kísérletet tennének, hogy a kormányt a párt gyámsága alá vonják.

- És az vajon mivel magyarázható, hogy ennyire elhúzódik az egyeztetés a két koalíciós párt között az egészségügy privatizációját illetően?
- A koalíciós egyeztetéssel próbálnak pótolni egy olyan megállapodást, amit az emberekkel kellett volna megkötniük. Az emberekkel ki állapodott meg a saját életük húsbavágó kérdéséről, hogy milyen legyen a magyar egészségügyi rendszer? A hatalomban maradás érdekében odaadták a teljes egészségügyi vagyont az SZDSZ-nek.

- Apropó, vagyon. A Fidesz egyik gazdasági szakértője nemrég késő este felhívott, hogy bármilyen hihetetlen, éjszaka folyik az állami vagyonnak egy részvénytársaságba szervezéséről szóló vita. Később a Demokratában is elmondta mindezt. Sajnos nem sok sikerrel, mert végül ugyancsak késő este a parlamentben a kormánytöbbség megszavazta a törvényjavaslatot. Erről mi a véleménye?
- A magyar országgyűlésben gyakorlattá vált, hogy az emberek számára legfontosabb kérdésekben késő éjszakára vagy akár a hajnali órákra is átcsúsznak döntések. A kormánykoalíció föladta azt az elvet, hogy a magyar országgyűlésnek a népakaraton kell nyugodnia. Egy olyan parlament, amelyik az embereket komolyan veszi, nyílt színen, az emberek szeme előtt, minél szélesebb nyilvánosság mellett dönt. Magyarországon azonban demokrácia nélküli többpártrendszer tengődik.

- Demokrácia nélküli többpártrendszer vagy alkotmányos diktatúra?
- A diktatúra szóval én mindig is óvatosan bánok. Padlássöprések, Hortobágy, Recsk, Duna-part, börtönben töltött hosszú évek, Andrássy út 60., a magyar ember fejében ez a diktatúra.  De vigyázzunk: nehogy azt higgyük, ahol ilyesmi nincs, ott demokrácia van. Népakaraton nyugvó kormányzásnak nyoma sincs. Az amerikaiak világosan meghatározzák a demokrácia lényegét. Egyszerűnek tűnő, de pontos megfogalmazás: a néppel, a népért, a nép által. Végső soron ez azt jelenti, hogy a demokráciából a népet nem lehet kihagyni. A demokrácia középpontjában ez a mozzanat áll. Magyarországon a demokrácia épületei léteznek, a homlokzatok rendben, olykor ki is tatarozzák őket, azonban mögöttük az élet más szabályok szerint zajlik.  Egy kiváltságos csoport megszállva a közhatalmi intézményeket saját telhetetlen pénzügyi érdeki szerint irányítja Magyarország életét.

- Ha már itt tartunk. Magyarországon ezer éve megyék, városok, falvak vannak. De most megjelentek a kistérségek és általuk mintha hadat üzent volna a baloldal a hagyományos települési szerkezetnek. Mi történik itt?
- A 2006-os országgyűlési választások után, az őszi önkormányzati választások népakaratát is figyelmen kívül hagyja a kormány. Durván szembe menetel vele, sőt letapossa azt. Az önkormányzati választásokon az ország elsöprő többsége a nemzeti erőket bízta meg a helyi ügyek intézésével. A kormány egyfolytában azon mesterkedik, hogy megmásítsa az emberek döntését. Úgy szabják ki a kistérségeket, hogy a baloldaliak legyenek többségben. Amit elkövettek országos szinten, most elkövetik az önkormányzatok szintjén is. Hiába a lejtőn nincs megállás. Csak csattanás, ütközés, megsemmisülés az alján. Dosztojevszkij tollára való, amit látunk. 2002-ben még szárnyalt a magyar gazdaság. Világos volt, hogy 2004-ben belépünk az unióba. A Széchenyi-terv, a szociális piacgazdaság rendszere meghozta a sikert, megindult a magyar középosztály fölemelkedése, a magyar kis- és középvállalkozások megerősödtek, a felnövekvő magyar egyetemi és főiskolai generáció a diákhitel révén maga finanszírozhatta tanulását, a gyerekkedvezményekkel a családok jobb helyzetbe kerültek. Világos volt, hogy 2004-ben EU-tagság, 2007-ben az euró következik. Egy történelmi magyar siker körvonalazódott. A szocialisták úgy látták, ha ez a sikertörténet a nemzeti erők vezetésével végbemegy, akkor az a generáció, amelyik a szocialisták élén áll, hosszú időre másodhegedűs szerepbe szorul. Úgy döntöttek, ha mégegyszer a kormányrúd közelébe akarnak kerülni, akkor semmi sem lehet drága. Ezért voltak a választási csalások, az alaptalan ígéretek, a soha nem látott mocskolódó kampány. Semmi sem volt drága. Megkapták, amit akartak, de 2004-ben kiderült, hogy bár csak két év telt el a választások óta, ugyanolyan bajban vannak, mint két évvel korábban. De akkor mi értelme volt az első bűnt elkövetni, mi értelme volt átgázolni a Rubiconon? S olyat tettek, amit a magyar demokráciában eddig senki sem mert, hátbaszúrták a miniszterelnököt. De a politikai bűn természete már csak olyan, hogy nem engedi a megállást. 2005 őszén kiderült, hiába a miniszterelnökcsere, az ország egyre siralmasabb állapotba jut. Újabb demokratikus kerítést döntöttek le, és egy óriási hazugsághadjárattal becsapták az egész országot. S ma itt állunk, ahol vagyunk. Vagyis a hatalom úgy érzi, ha az egyre súlyosbodó bűnüket nem követi el a demokrácia ellen újra és újra, akkor a korábbiak is értelmüket vesztik. A mai kormányzatnak ez a végzete.

- A szocialista pártnak vagy az országnak?
- Erre a kérdésre keresem én is a választ. Most ott tartok, hogy „az nem lehet…”

- Legújabb könyvében az „Egy az ország” című kötetben anélkül, hogy a mostani állapotot ostorozta volna, felvázolta egy erős Magyarország képét. A könyv, ahogy mondani szokás, bombasikert aratott. Számított rá?
- Amikor az ember tollat ragad, bízik abban, hogy minőségi munka lesz a vége. Úgy éreztem, fontos pillanatban adtam a fejem könyvírásra. Láttam, hogy miközben a kormány szánalmas módon folyamatosan azzal mentegeti a saját tehetetlenségét, hogy senkinek sincs programja, aközben hegyekben állnak a szakmai programok. Nem tudunk kinyitni úgy honlapot vagy újságot, hogy ott ne a Kereskedelmi Iparkamara javaslatait, vagy a külföldi befektetők ajánlatainak csomagját ismerjük meg, vagy a pedagógusok valamelyik szervezete, esetleg az EDDSZ, vagy az orvosi kamara ne írná le, mit kellene tenni. Mégis úgy érzik az emberek, nem világos, mit kéne tenni. Ez volt az a pillanat, amikor rá kellett világítanom arra, hogy nem újabb szakmai programok kellenek ide, hanem egy eszme, amely a programokat összerendezi, és logikus rendbe tereli.

- Hogy bírta a könyvheti hajnalig tartó dedikálást?
- Régi dilemma ez. A magyar nemzeti oldal választói nem csak úgy tekintenek rám, mint egy párt vezetőjére, hanem a régi magyar álmok és vágyak képviselőjére is. Ez több mint politika.  Ezért rengeteg ember szeretne velem személyesen találkozni, és egy könyv dedikálása mindig jó alkalom. Nem is akarom, de nem is tehetem meg, hogy akárcsak egyetlen embernek is azt mondjam hajnali három felé, hogy köszönöm, elegem lett, menjünk haza. Amíg egyetlen ember is van, aki hajlandó órákat sorban állni, hogy velem találkozzon, kezet fogjon, hogy egy jó szót szóljon, addig tartozom annyival, hogy, ha kell hajnalhasadtáig ott ülök.

- Milyen volt a hangulat hajnalban?
- Testvéries, ha érti, mire gondolok.

- Gyurcsány Ferenc valami hihetetlen agresszivitással támadta meg önt a könyv sikere láttán. Mit szólt hozzá?
- Komolyan veszem azt, hogy a mai miniszterelnök a múlthoz tartozik. Érzékcsalódás, múló érzékcsalódás, amit látunk. Nekünk a jövővel van dolgunk. Az a tengerentúli mondás igaz, miszerint „kevés embert hosszú ideig és sok embert rövid ideig be lehet csapni, de sok embert hosszú ideig nem lehet becsapni”.

- Evezzünk derűsebb vizekre. Nem hivatalos információk szerint van önnél egy sikeresebb szerző a környezetében, a felesége, Lévai Anikó. Tavasszal jelent meg rendhagyó szakácskönyve, ami fantasztikus sikert aratott. Szokatlan dolog, hogy egy házaspár két eltérő műfajú könyvvel ilyen kirobbanó sikert arasson. Hogyan viselik el egymást?
- Nem megyünk a szomszédba egy kis ugratásért, így hát jó hangulatban viseljük ezt is. Hálás vagyok, hogy nekem olyan feleség jutott, aki mentes egy ősi magyar betegségtől, az irigységtől. Irigy asszonnyal nehéz lehet együtt élni. Magamat is azok közé sorolom, akikben a mások sikere nem irigységet, hanem örömöt és elismerést kelt. Talán ezért is vagyunk már több mint húsz éve házasok. A feleségem könyve emlékeztetett valamire. Magyarországon még mi, családszerető férfiak is elkövetjük azt a hibát, hogy túl könnyedén siklunk át a nők nagyszerűsége és odaadása fölött. Létezik ma Magyarországon egy el nem ismert, vagy inkább alábecsült női öntudat. A férfiak nem szoktak arra gondolni, hogy ha nem volna mellettük a feleségük, nem tudnának reggel elindulni a munkába. Sokan még arra sem lennének képesek, hogy ellássák magukat. Arról nem beszélve, hogy el sem tudják képzelni, hogyan nőnének föl a gyerekek. A feleségem anélkül, hogy akár egyetlen szót is írt volna erről, anélkül, hogy olyan bonyolultan fejezte volna ki magát, mint most én, egész egyszerűen azzal, amit megírt, kimondta: hogy a nők igenis büszkék lehetnek női mivoltukra, büszkék lehetnek arra, hogy magyar nők, hogy kitartanak a családjuk mellett. Mikor elolvastam, arra gondoltam, hogy a békebeli hangulatú könyvben ez a magyar női öntudat követel magának elismerést. Lássuk be, jobban hangzik, mint egy feminista kiáltvány. És a mi férfiúi fülünknek sem olyan bántó, bár pontosan tudjuk, miről van szó.

- Szép recenzió volt. Visszatérve az „Egy az ország”-ra, egy helyütt azt írja, nem nemzeti minimumot, hanem nemzeti maximumot kell megfogalmaznia annak, aki erős Magyarországot akar. Miért maximum?
- Számomra ha valami nemzeti, akkor az nem lehet minimum. A két fogalom egymást kizárja. Ha valóban olyan fontos, ha valóban mindannyiunkat érint, akkor maximumra kell törekedni. Nehezen fogadják el, sőt rugdalóznak ellene a magukat liberálisnak valló polgártársaink, hogy a magyar nemzetbe azok is beletartoznak, akik egyébként egy gondolatnyi időt sem áldoztak arra, hogy a nemzet sorsáról elmélkedjenek. Sőt tovább megyek, ad abszurdum a hazaárulók is beletartoznak a nemzet fogalmába, és onnan senki nem is akarja őket kilökni. Fájdalom, de Károlyi Mihály a magyar nemzet tagja volt. Bizony, még Rákosi Mátyás is a magyar történelem része és a magyar nemzet tagja volt. Olyan, amilyen, de az. Amikor nemzeti oldalnak nevezzük magunkat, senkit sem rekesztünk ki a nemzetből. Mi, akik a nemzeti oldalhoz tartozunk, úgy gondoljuk, abból a tényből, hogy magyarok vagyunk, következtetések és feladatok adódnak. Hogy magyarnak lenni számunkra egy program is. Senkinek sem kötelező ez. De mi nem szeretnénk, ha a magyarság számban meggyengülne, ezért is fontosak a magyar családok. Fontosak az elszakított területeken élő magyarok. Fontos, hogy mi lesz a magyar nyelvvel, ami identitásunk leglényegét adja, fontos, hogy miképpen alakul a magyar történelem. A nemzeti oldalhoz tartozókkal szemben igaztalan az a vád, hogy ezzel másokat kirekesztenek a nemzet gondolatköréből. Ez olyan abszurd, mintha azt mondaná valaki Amerikában, hogy ha valaki a Demokrata Pártot Demokrata Pártnak nevezi, akkor mindenkit, aki nem a Demokrata Párt támogatója, kirekeszt a demokraták közösségéből...

- Könyvében egy-egy gondolatkört idézetek egészítenek ki. Itt van Nicolas Sarkozytôl egy: "Franciaország a mi országunk, nincs nekünk másik. Ez az örökségünk, közös tulajdonunk. Gyűlölni annyit jelentene, mint önmagunkat gyűlölni..." Egy másik idézet Edmund Stoibertôl: "Patriotizmus, a haza szeretete, hitet tenni a nemzet mellett – ezek az elvek hosszú ideig eltűntek Németországban, mert gúny tárgyává tették, negatívan állították be őket... Innen Passauból az összes gáncsoskodóval közöljük: büszkék vagyunk kultúránkra, nemzetünkre és családjainkra!" Még egy idézet Sarkozytől. "Azért ajánlok nagyratörést a francia fiataloknak, mert annak hiánya a középszerűség. Egy olyan élet, ahol minden lehetséges. Az élet semmire sem jó, ha nem kezd vele valamit az ember. Egy határok nélküli életet ajánlok, mert a ti feladatotok saját határaitok kiépítése." Gondolom, nem véletlenül válogatta az idézeteket.
- Magyarország mindig is hajlamos volt arra, hogy provinciálissá váljon. Nemeskürty Istvántól tudjuk, hogy bár a magyar mindig nyitott volt a nagyvilág eszméire, és mindig kereste, mi lehet az ô hozzájárulása egy-egy nagy világeszme kiteljesítéséhez, de hajlamos volt arra is, hogy a kelleténél tovább ott ragadjon. Európa ma, ahogy Nicolas Sarkozy mondja, tovább lép a nonkonformista, a hatvannyolcas diáklázadások világából kinőtt kritikai értelmiség által szimbolizált gondolkodás korszakából. Számos izgalmas művet köszönhetünk ennek a korszaknak, amelyek méltán váltották ki az emberek érdeklődését és időnként az elismerését is. Az is kiderült ezekben, hogy az erkölcsi relativizmus általánossá tétele megfosztja az embereket olyan fogódzóktól, amelyek nélkül nem lehet eligazodni a világban. Az európai politika színpadán meg kellett jelenniük azoknak, akik azt mondják, ezt a korszakot le kell zárni. Le kell zárni, mert most újból biztos eligazodási pontokra van szüksége Európának. A nemzethez való tartozás megbecsülése, a nemzeti büszkeség, az egymás iránti felelősség elismerése és vállalása, a család és a civil társadalom reneszánsza. A gondolkodás szabadsága is ide tartozik. A hatvannyolcasok által kidolgozott politikailag korrektnek (PC) nevezett gondolkodási rendszeren túl kell lépni, más gondolatoknak és más észjárásoknak is polgárjogot kell nyerniük. A legpontosabb meghatározás Sarkozyé, aki azt mondja, hogy úgy akar beszélni a nemzetről, hogy senki se vádolhassa meg nacionalizmussal, úgy akar beszélni a piacról, hogy senki se mondhassa rá, hogy piacellenes, és azt akarja, hogy bárki beszélhessen a társadalomról anélkül, hogy valaki populistának tekintené. Ez az új korszak krédója. Úgy beszélni a nemzetről, a társadalomról és a gazdaságról, ahogy korábban tilos volt, mert azonnal megvádolták az embert, hogy nacionalista, populista, rasszista, antiszemita. Itt az új európai korszellem. Ki kell nyitni Magyarország ablakait.

- Friss hír, hogy Szlovákia az IMF szerint 2009-ben beléphet az euro zónába. Mi már időpontot sem tudunk mondani. Fájdalmasan figyelmeztet a kortárs történelem Magyarország szörnyű állapotára.
- Magyarország azért érzi szörnyűnek a helyzetét, mert egy korszak teljesítményét a kormányzat teljesítményén méri. Egy mélyrepülésben lévő kormány magával rántja a teljes magyar közélet presztízsét is. Ezért van az, hogy az emberek nem hiszik, hogy a mai politika képes lenne kisegíteni őket a bajból. Pedig ez az igazság. Az Új Politika tudja kiemelni a magyar embereket a bajból, mivel az emberek többsége saját erejéből már nem tud kilábalni a válságból. A szegények száma Magyarországon kétmillióról hárommillióra nőtt, és a kormány öngondoskodást ajánlgat nekik, miközben már nem tudnak megélni a fizetésükből sem. Ez abszurd. Vissza kell adni különösen a perifériára sodródott emberek számára a hitet, hogy csak a közös cselekvés, ami nem más, mint a köz-élet, nyithat Magyarország számára olyan távlatokat, ami az ô személyes életüket is javítani képes.

- Amit most elmondott, mintha a gyakorlatban már alkalmaznák is. Mikola István a Fidesz nevében nemzeti ellenállásra szólította fel az egészségügyi intézmények dolgozóit.
- Olyan ponthoz érkeztünk, ahol minden magyarnak át kell gondolnia, hogyan lesz tovább, hiszen a magyar egészségbiztosító pénztár elrablása szerepel napirenden.

- Ez súlyos kifejezés volt.
- Nem csak arról van szó, hogy elemelik a pénzt, hanem át akarják erőszakolni az eltulajdonításhoz szükséges törvényi változásokat is a parlamenten. Erről csak a legerősebb szavakkal tudok beszélni. 1990 óta ilyen súlyos kihívással a magyar társadalom nem szembesült. Hosszú távra dőlnek el fontos kérdések. Ha az egészségügyi pénztárat el lehet rabolni, ha a mi betegségünkből mások üzletet csinálhatnak, akkor mindent lehet. Ha most mi közösen együtt nem parancsolunk megálljt a veszélyessé vált politikának, ami az emberi élet minden területét az üzlet részévé akarja tenni, akkor később erre aligha lesz mód. Egyet értek Mikola Istvánnal, itt az idő.

- Ellenálljunk? Hogyan?
- A sikeres ellenállás, az erős Magyarország életben tartásának esélyét ma a népszavazáson keresztül tudjuk elérni.


Magyar Demokrata - Bencsik András