– Rezsicsökkentés, költségvetés 2014. Itt van velünk Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!

– Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat, jó reggelt kívánok!

– Csapjunk is a közepébe, beszéljük át a rezsicsökkentést a lehető legrészletesebben. Ugye, úgy döntött a frakció, hogy a novemberi második fordulóval a háztartás fenntartási költségeit éves szinten 20 százalékkal csökkentik. Van-e valami kétséget kizáró objektív mutatószám, amely alapján ezt a 20 százalékot el lehetett dönteni, tehát, hogy pontosan ennyi az ideális rezsicsökkentés.

– Csak becsléseink voltak. Tehát tudományos alapossággal nem tudtunk eljárni, tekintettel arra, hogy a rezsicsökkentéshez szükséges információk összegyűjtése nem kialakult rendszerben történt Magyarországon. Tehát amikor azt a kérdést tettem fel a kormányülésen, hogy közzétették a nemzetközi elemzéseket, miszerint a keresetekhez képest Magyarországon fizetjük a legtöbbet a rezsiért, és ez milyen tényezőkből áll össze, mennyi ebből esetlegesen a fejlesztés, amit végrehajtanak a cégek, mennyi a működtetés költsége, és mennyi a profit, akkor erre a kérdésre nem lehetett egyértelmű választ adni. Ekkor adtam ki azt a munkát, hogy gyűjtsék össze a szükséges adatokat, innen datálható – bizonyára Ön is figyelte –, hogy elkezdtük felépíteni és megerősíteni, átalakítani az energiahivatalt egy országos rezsihivatallá. Abban bízva, hogy ez az úgynevezett autonóm közigazgatási szerv, ez a rezsihivatal, ami a korábbi energiahivatal – egy bonyolult hivatalos neve van – minden adattal rendelkezzen, hogy mi is történik valójában a magyar életnek ebben a szegletében. És akkor az volt a becslés, hogy 20 és 30 százalék közötti árcsökkentés lehetséges abban az esetben, hogyha a rezsiszolgáltatásban profitot szerző cégek profitját visszaszorítjuk, vagy a nulla szinthez közelítjük. És akkor mi óvatos duhajok révén, mert mégiscsak egy nemzetgazdaságról van szó, ahol nem lehet kapkodni, mindig mondom, hogyha az orvos kezében szike van, akkor ne idegeskedjen, ez érvényes a kormányra is. Elkezdtük 10 százalékkal, ugye, ez volt január 1-jétől, július 1-jével folytattuk a víz és az egyéb közszolgáltatások tekintetében, és figyeltük folyamatosan a tárgyalások során a cégeknek az adatait és a reakcióit, és úgy láttuk, hogy 10 százalék még biztosan van a rendszerben. Most majd meglátjuk január 1-jétől ismét, hogy milyen számokat mutatnak az energiaszektorban és a rezsiszektorban dolgozó vállalkozások, és utána dönthetünk arról, hogyan tovább. Ráadásul közben elővettünk egy régi gondolatot is, ennek számos oka volt, ha rákérdez, akkor szívesen válaszolok, ami arról szól, hogy meg kell néznünk, hogy a világban, az európai világban hol próbálkoztak már azzal, hogy a közmű-szolgáltatásokat nonprofit alapra helyezik. Tehát vagy nem magáncégek végzik a szolgáltatást, vagy ha magáncégek végzik a szolgáltatást, akkor az ott keletkező profitot vissza kell tenni ugyanebbe a szektorba. És találtunk is több példát arra, hogy az állam szerepet vállal ebben, és most készül az a törvény, ami szerintem a rezsicsökkentésnél nagyobb vitákat fog kiváltani a nemzetközi térben, hogy hogyan lehet nonprofittá tenni a közműszolgáltatásokat.

– A nonprofit közműszolgáltatásnál elsősorban a magyar helyzet fog majd érdekelni, illetve a jogszabály mikéntje, és valóban én is azt gondolom, hogy erről még nagyobb vita lehet, de még ne lépjünk a nonprofit mezőre, nézzük még meg azt, hogy pontosan mi csökken most a következő hónapokban. Nézzük például meg a tűzifát vagy az egyik kedvelt tüzelőanyagot, a szént és a tűzifát, hogy ez mikortól csökkenhet, hiszen egyelőre csak vizsgálja a kormány ennek a lehetőségét.

– Valóban, ez egy külön eset. Elég sokat gondolkodtunk azon, hogyan kell viszonyulnunk ehhez a kérdéshez, mert még a gáz és a villany esetében, hasonlóképpen a víznél is egy monopolhelyzettel van dolgunk. Tehát Ön nem választhat otthon, hogy melyik gázcsapot nyitja ki, mert csak egy van, és a vezeték is csak egy cső, ami oda viszi az Ön számára ezt a szolgáltatást, így van ez a távhővel is, így van a vízzel is meg a villamos energiával. Na, hát most van egy monopolhelyzet, nincs verseny, tehát Ön nem választhat különböző szolgáltatók közül, bár az Európai Unió próbálkozik azzal, hogy dacára a természetes monopólium helyzetnek, hogy csak egy cső van, mégis mintha versenyt hozna létre, meggyőződésem, hogy ez nem működik a valóságban – zárójel bezárva –, ezzel szemben a szén meg a tűzifa esetében nincs ilyen monopolhelyzet. Ugyanakkor ezeknek az ára is súlyosan érinti a családokat. Ezért már a tavalyi évben megindítottuk a szociális tűzifarendszerünket, korábban ilyen Magyarországon nem volt. Az alapgondolat az, hogy van Magyarországon, sőt nem van, hanem az erdők többsége Magyarországon állami tulajdonban van, tehát az erdők az állami kézben vannak. Ezek üzleti alapon működnek, szép profitot is hoznak egyébként a magyar állam számára, erről kevesebbet beszélünk, ezek nyereséges állami cégek. Most azonban a téli időszakban azt fogjuk majd tenni, hogy szociális tűzifát osztunk az önkormányzatokon keresztül, és az önkormányzatokon keresztül a piaci ár alatt fogjuk majd adni ezt a bizonyos tűzifát, zömében állami erdőkből. A tavalyi évhez képest az idei évben az erre fordítható költségvetési pénzt megkétszereztük, tehát mintegy 2 milliárd forint értékű szociális tűzifát osztunk szét, és hasonló rendszerben fogunk majd gondolkodni a szénről. A szén egyébként is egy olyan ügy Magyarországon, amire a legtöbben csak legyintenek, és leírják, mint iparágat. Én azonban a szénbányászatot, a szénkitermelést a jövő szempontjából fontos területnek tartom. Erről vita van a kormányon belül is, és én szeretném is, ha legalább a szociális szénnel való ellátást biztosítandó újabb kisebb bányák nyílnának meg, erről tárgyalások zajlanak – hogy mondjam –, készülődünk itt is egy váratlan tettre.

– Tehát akkor ez lehet egy meghatározó bázisár, ha a tűzifáról és a szénről beszélünk, az, amit a magyar állam tulajdonán, mint erdőn kitermeltek, és az önkormányzaton keresztül egy fix áron megpróbálnak eljuttatni a tűzifával tüzelőkhöz.

– Ez a célunk.

– Mert valóban nincs két egyforma kínálatfajta a szárazság tűzifából. Ráadásul, hogyha megnézünk két kaloda tűzifát, akkor azt látjuk, hogy az egyik kaloda a feketekereskedelemben jut el a kályhákhoz.

– Ezért is mondom én, hogy itt óvatosabbnak kell lenni, itt is kell tennünk valamit, a szociális tűzifarendszer jó rendszer, kipróbáltuk, harmadik éve csináljuk már, szerintem bevált, csak a nagyságrendjét kell növelni. De ez természetét illetően egy más ügy, mint a monopolhelyzetben lévő szolgáltatók dolga, ahol nagyon indokolt a monopolhelyzet miatt, tehát a kizárólagos szolgáltatói pozíció miatt, ami egy árdiktátumhoz vezetett Magyarországon, a szolgáltatók árdiktátumot alkalmaztak. Tehát itt sokkal egyszerűbb és egyértelműbb, indokoltabb az állam fellépése, a piacon ez általában nehezebb és bonyolultabb, de itt is teszünk azért – mint említettem – lépéseket.

– Na, nézzünk akkor rá a nonprofit mezőre, hogy pontosan hogyan lehetséges a nyereségmentes háztartási közműszolgáltatás. Milyen jogszabály kell ehhez, tehát rendelet, törvény, kétharmados törvény, vagy az alaptörvénybe kell beleírni?

– Az első dolog, hogy az államnak tudnia kell, hogy mi történik ezen a területen. Az ártatlan állampolgárok, akik nem foglalkoznak politikával, azt gondolják, hogyha az állam valamit meg akar tudni, akkor azt két percen belül megtudja. Ez nem így van. Tehát ahhoz, hogy valóságos adatokat lehessen arról begyűjteni, hogy, mondjuk, a nagy energiaszolgáltatóknak mekkora a profitja, mennyi pénzt visznek ki Magyarországon, abból mennyi az, ami indokolt, mennyi az, amit rejtve visznek ki, mennyit költenek saját magukra. Ezeknek az információknak a begyűjtése egy piacgazdaságban egyáltalán nem megy egyik napról a másikra. Ezért kellett az energiahivatalt átalakítani egy országos rezsihivatallá, és most szerszámozzuk fel ezt a hivatalt, amit egy volt képviselőtársunk, Dorkota Lajos, dunaújvárosi képviselőnk, volt dunaújvárosi képviselőnk vezet. Nem véletlenül éppen Dunaújvárosból választottam ki ennek a hivatalnak a vezetőjét, aki ismeri ennek a nehézségeit. Tehát ő az, akinek az a dolga, hogy most már rövid időn belül minden szükséges információt a kormányzat rendelkezésére tudjon bocsátani. Ez könnyen lehet, hogy némi átszervezést is igényel, mert mind a villamosenergia-elosztás, mind pedig a gázelosztás adataival nem az állam, hanem magáncégek rendelkeznek. A villamos energiánál az állam a tulajdonos, de összességében az államtól leválasztott cégként működik, tehát lehet, hogy ezeket vissza kell hozni a rezsihivatal alá, erről most egy vita zajlik, egy elég komoly gazdasági és politikai vita annak érdekében, hogy az állam naprakész információkkal rendelkezzen. A másik hely, ahol egyébként lehet gondoskodni a rezsicsökkentésről, vagy hatást lehet kifejteni erre a területre, az a fogyasztóvédelem, amit szintén meg kell erősítenünk, mert amikor elrendeljük a rezsicsökkentést, akkor a szolgáltatók nem mindig lelkesek annak érdekében, hogy ezt betartsák. Ezért ilyenkor szükségünk van egy védelmi rendszerre. Ezt a fogyasztóvédelmi rendszeren keresztül kell megoldani, zárójel bezárva. Tehát a dolognak az a lényege, hogy az államnak rendelkeznie kell az alapvető információkkal, hogyha bármilyen döntést akar hozni, és ezeket az információkat nem könnyű megszerezni.

– Megkerülte a kérdést, de vissza fogok még térni a jogszabályra. De mondom ezt egy kicsit másként: Önök le fognak ülni a szolgáltatókkal, és azt fogják mondani a szolgáltatók, hogy Miniszterelnök úr vagy Dorkota úr, ha nonprofit működést várnak el tőlünk, akkor az megtörtént. Évek óta nonprofit módon működünk, amit itt be tudunk szedni a lakosságtól, az nem haszon, hanem bevétel, és hogyha pontosan annyit kérhetünk, mint amennyibe a szolgáltatás kerül, akkor bizony Önöknek emelni kell az árakat, hiszen most kevesebbet kérünk, merthogy veszteségeink vannak. Tehát ezt fogják mondani a szolgáltatók.

– Ilyenkor kell megfelelő nagyságú bicepsszel rendelkeznie az állami rezsihivatal vezetőjének, és elővenni a papírokat, és azt kell mondani, de hát uraim, a számokból világosan látható, hogy nem így van. Ha ez így volna, akkor hogyan lehetséges az, hogy Magyarországon többet fizetünk a jövedelmünkhöz képest ezekért a szolgáltatásokért, mint Európa azon országaiban, ahol sokkal többet keresnek, mint mi? Miért csak a magyarok járnak megint pórul? Ez egy nagyon éles beszélgetés. Én is vettem részt ilyen beszélgetésben. Most nem vagyok felhatalmazva, hogy erre vonatkozó részletekről is beszámoljak, de nagy nemzetközi cégek vezetői, első számú vezetői, ezeknek a költségvetése időnként akkora, mint az egész magyar állami költségvetés. Megjelentek Magyarországon, mondhatnám, hogy morózus hangulatban, felfegyverkezve, és barátságosnak tűnő, de brutális beszélgetéseket vagy tárgyalásokat kellett folytatnom. Tehát amikor én a rezsiharc kifejezést használom, amely egy kicsit talán romantikus túlzásnak tűnhet a hallgatók fülében, az én napi, az talán túlzás, de időszakonként visszatérő életélményem az, hogy ilyen harc bizony létezik, mert én részt szoktam benne venni. No, tehát azt akarom mondani ezzel, hogy három elve van a szolgáltatásoknak, a szolgáltatók bevételének, illetve az árnak. Van, ami a működést fedezi, van, ami a fejlesztést fedezi, és van, amit a profit. Ezeket az elemeket kell különválasztani. Erről szól a vita. Énnekem az a meggyőződésem, hogy Magyarországon a szolgáltatók jelentős profittal működnek, ők az ellenkezőjét állítják.

– Igen, azt állítják, hogy a lakossági szolgáltatásnál semmilyen profithoz nem jutnak.

– Először is nincs olyan, hogy lakossági szolgáltatás. Nekünk, mint lakosoknak van, az ő szempontból nincs, mert ők egy cég. A magyar energiaszektorban működnek és profitot állítanak elő. Az engem nem hat meg, hogy ők azt állítják, hogy a lakossági üzletágon nincsen profitjuk, miközben a magyar energiapiacon jelentős profitot tesznek zsebre, hát akkor méltóztassanak alkalmazkodni a saját működésükben úgy, hogy a lakosságnak olcsóbb legyen az energia. Az egy másik dolog, ez a beszélgetés még nem kezdődött el, ez majd a rezsiharcnak a következő, még nem megnyitott felvonása, hogy hogyan lehet azt elérni, hogy Magyarországon ne csak a lakossági rezsi, hanem a gazdaság működéséhez szükséges rezsiárak is csökkenjenek. Mert én, ugye, mindig próbálom az embereknek elmondani, azt hiszem értik is, hogy az nem úgy van, hogy jön egy kormány, és másnap reggel rálép nagy érdekcsoportok tyúkszemére, és az élet ezt elfogadja. Az úgy van, hogy erős országok tudnak fellépni erős szereplőkkel szemben, gyenge ország nem tud. Én nem gondolom, hogy a szocialisták gonoszak lettek volna 2002 és 2010 között, amikor 15 alkalommal felemelték a gáz árát, és 9-szer a villanyét. Én nem gondolom, hogy gonoszságból tették, hogy egyébként 200 meg 300 százalékra növelték az árakat. Azt gondolom, hogy gyengék voltak, és a velük szemben fellépő erőcsoportok előtt meghajoltak. Remélem, hogy ennél többről azért nem volt szó. Na, de 2010 után az államot azért kellett visszaerősíteni, hogy amikor mi az emberek érdekében fellépünk, akkor ne mi hajoljunk meg a nagy cégek akarata előtt, hanem ők hajoljanak meg a közakarat, illetve az azt képviselő magyar állam előtt. Ezért lépésről lépésre haladunk, tehát majd a legvégén tudom feltenni azt a kérdést, amit most Ön érintett, hogy az ipar működéséhez, a mezőgazdaság működéséhez szükséges rezsiköltségeket mikor tudjuk csökkenteni. Tudom, hogy ma nem ez a beszélgetés témája, de a jövőnk szempontjából ez kulcskérdés.

– Én pontosan ezeket az érveket valóban most még talán idő előtt hoztam elő, de a szolgáltatókkal ezt a vitát nyilván meg kell vívni.

– De egy tényt szeretnék mondani, ami talán a hallgatók számára is világossá teszi, hogy miért nem kerülhetjük majd el azt a csatát sem. Ennek az az oka, hogyha megnézzük, hogy egy gazdaság a világban milyen tényezők alapján versenyképes – a versenyképesség azért fontos, mert a versenyképes gazdaságban lehet munkahelyeket teremteni az embereknek, a nem versenyképes gazdaságban óriási a munkanélküliség –, tehát amiről most beszélek, az a hallgatók mindennapi életükben érinti a munkahelyükön keresztül. Akkor azt látjuk, hogy a versenyképességben két döntő tényező van: a jól képzett, rugalmas, megfizethető árú munkaerő, a másik pedig az energia ára. Amikor én megkérdezem az ideérkező cégeket, tegnap is egy 40 milliárdos beruházást adtunk át egy mezőgazdasági termékeket feldolgozó bioenergiai cégnek egy óriási beruházását, Magyarország a legnagyobb közép-európai cég ezen a piacon. Hogy ők miért jönnek Magyarországra, miért választanak bennünket, akkor felsorolják az érveiket. Na, most ha megkérdezünk egy olyan céget, amelyik nem Európába jön, hanem, mondjuk, Amerikába, akkor azt fogja mondani, de kedves barátaim, az Egyesült Államokban a gazdaság által használt energia ára 30 százalékkal olcsóbb, mint Európában, hogy akartok ti versenyképesek lenni? Ezzel a kérdéssel Európának és azon belül nekünk is szembesülni kell. Tehát majd a választások után a következő magyar kormánynak választ kell adnia arra a kérdésre, hogy milyen eszközökkel tudjuk levinni az Amerikai Egyesült Államok energiaárszintjére a mi magyar energiaárszintünket, hogyha egyébként versenyezni akarunk velük a világban.

– Térjünk vissza röviden akkor a jogszabályra, hogy milyen jogszabály születik a nonprofit közműszolgáltatásról.

– Az igazság az, hogy mi több mint 5 éve dolgozunk egy ilyen jogszabályon. Még ellenzékben kezdtük, Fónagy Jánost kértem meg, talán 2005 lehetett, amikor először beszéltem az államtitkár úrral erről, akkor még ellenzékben voltunk, hogy szedjük össze magunkat, és nézzük meg, hogy a nyugat-európai megoldásokból mit lehet átültetni Magyarországra, hiszen ott vannak ilyen megoldások. Emlékeimben él például a dán távfűtési rendszer, ami kifejezetten nonprofit rendszer, a magáncégek szolgáltatnak, de a profitot vissza kell tenni a rendszerbe. Tehát vannak Nyugat-Európában, gyűjtöttünk össze Nyugat-Európából olyan példákat, amelyek arról szólnak, hogy nem hagymázas gondolat a mi tervünk, hanem egy reális terv. És most folynak a viták erről a törvényről. Én azt kértem a frakciótól, hogy úgy ütemezzük a munkákat, hogy most hajtsuk végre november 1-jével a második nagy, illetve most már ez a harmadik nagy rezsicsökkentést, nézzük meg a hatásait, a törvényről induljon meg egy társadalmi vita, és majd valamikor a tavasz során ezt a törvényt vigyük a parlament elé, talán még a választás előtt el is fogadhatjuk, ezt most még nem tudom biztosan mondani.

– De egy kétharmados törvényben, vagy egy sima feles törvényben?

– Hát ez a következő nagy vita. Nézze, az a probléma, hogy a magyar politikában a szereplők nem bíznak egymásban. Tehát ha például mi biztosak lehetnénk abban, hogy a mostani ellenzék a jövőben soha nem fog az emberek érdekében szemben a nagy multik oldalára állni, akkor egy feles törvény bőségesen elegendő lenne. Csak az a baj, hogy a mi frakciónkban – figyeltem a vitát – senki sem bízik a szocialistákban, hiszen egyszer már privatizálták az energiaszolgáltató cégeket, utána engedték, hogy az árak az égbe szökjenek, majd megemelték 15-ször, mint említettem a gázt és vagy 9-szer-10-szer a villanyt. És ezért ma van egy olyan reflex az emberekben, a mi frakciónkban is, hogy a szocialistákkal szemben hosszabb időn keresztül úgy lehet megvédeni az embereket, hogyha kétharmados törvényt hozunk létre. Ugyanakkor azonban az én – mondjuk úgy – az európai jogon kifent jogászi logikám szerint az nem egészséges dolog, hogyha árszabályozási kérdéseket kétharmados törvényekbe teszünk. Tehát itt van egy belső vita, nem tudom Önnek megmondani, hogy zárul ez le, de nem is kell most lezárnunk ezt a vitát, ez még néhány hónapig mehet.

– Így van, fogunk is még erről sokat beszélni, nyilván ez is egy fontos kérdés, de most ezt nem nyitom meg, hogy milyen állami tulajdon lehetséges, ha esetleges tömeges bedőlések lesznek a szolgáltatók piacán.

– Nyissa meg, mert vannak állami tulajdonok. Tehát azért szeretném jelezni, hogy vízműveket vásároltunk vissza, a pécsi vízmű visszavásárlása állami eszközökkel történt.

– E-on-földgázvezeték…

– Budapesti Vízművek visszavásárlása. Tárgyalunk Főgáz ügyben, és most még nem fedem fel, de legalább 6-7 nagyon komoly, korábban privatizált, ezen a területen mozgó cég visszavásárlásáról, állami kézbe vételéről folyamatosan tárgyalunk. A vízműveknél is ez a helyzet és a szemétszolgáltatásnál is. Tehát ha az emberek hagyják, sőt támogatnak, hiszen több mint 2 millió ember aláírásával támogatott engem ebben, tehát én úgy érzem, hogy az ország az azt akarja, amit most mi csinálunk. Tehát ha ez a támogatás megmarad, akkor kell ugyan még egy-két év, de egy közösségi tulajdonban lévő közszolgáltatási rendszer lesz Magyarországon. Én erre sok évet tettem fel az életemből, és szeretném ezt a munkát befejezni.

– Nagyon izgalmas kérdések ezek, fogunk is még erről beszélgetni. Beszéljünk egy kicsit Kötcséről! Ott Ön – részben ide tartozó rész – a rezsiharcot említette, hogy 2014 a rezsiharc éve. Miről beszélt még? Miről beszélt még ezen túl? Tehát, ugye, arról jöttek ki hírek, hogy Ön a 2014-es választást a múlt és a jövő döntő küzdelméül szánja.

– Bonyolult kérdésről beszéltem, amit nem tudom, hogy tudunk-e ilyen rövid idő alatt itt pertraktálni. Arról beszéltem, hogy a magyar embereknek van egy politikai kultúrája, amit adottságként kell kezelnünk, és egy kormánypártnak ezzel mindig számolnia kell. Ez a politikai kultúra pedig az, hogy egy magyar embernek nagyon nehezen jön ki a száján az a mondat, hogy jól mennek a dolgok, még akkor is egyébként, hogyha egyébként valami ilyesmit gondol. És ezért, ha kormánypártként mi azzal állunk ki, hogy emberek, itt vannak az adatok, tessék megnézni, a dolgok jó irányban vagy jól mennek, akkor a kommunista múlt miatt ezt sikerpropagandának fogják tekinteni. Tehát arra kértem a híveinket, mert ott végül is bennünket támogató emberek voltak, hogy ne ezzel próbálkozzanak, mert még ha igazuk van, ellenállásba és elutasításba fognak ütközni. Sokkal inkább használják azt az értelmezést, amit korábban nyitottunk meg, hogy Magyarország jobban teljesít, és legalább annyit beszéljenek a még megoldandó dolgokról és nehézségekről, mint amennyit beszélnek az eredményekről. Ellenkező esetben, még ha igazunk is van, bele fogunk ütközni a magyar politikai kultúra falába, és az emberek el fogják utasítani azt, amit mondunk, ahelyett, hogy egyébként befogadnák és elgondolkoznának rajta. Tehát azt kértem, hogy a magyar kultúra adottságait figyelembe véve, de keményen és egyértelműen álljanak ki a mellett a politika mellett, amelyet folytatunk, de ne az eredményeket, hanem a még előttünk álló megoldandó munkát, feladatokat hangsúlyozzák.

– És hogy fogadták ezt?

– Értetlenséggel szokták ezt mindig fogadni, mert van egy gondolat ugyanakkor, ha a kormány egy politikai tábor, most éppen Magyarországon a nemzeti tábor kormányoz, de ha a szocialisták kormányoznak, ha az internacionalisták kormányoznak, ott is előáll ez a probléma. Azt szokták gondolni az emberek, hogy a jó kormányzás önmagáért beszél. Be kell mutatni a számokat… Mondok egy példát. 2002-ben 53 százalék volt az államadósság mértéke a nemzeti össztermékhez, ez a szocialisták nyolcéves kormányzása eredményeképpen 85 százalékra felnőtt, és mi megint 80 százalék alá vittük. És azt gondolják ilyenkor a hívek, hogyha ezt elmondjuk az embereknek, akkor a tények magukért beszélnek, és a jó kormányzás alapján az emberek a kormány munkájának a meghosszabbítására szavaznak. Én emlékszem a Horn Gyulával folytatott vitámra ’98-ban. Ő is ezt gondolta, voltak is érvek egyébként a kezében, meg tények is, ennek ellenére az emberek másképpen szoktak dönteni. A magyar emberek választási döntése bonyolultabb mechanizmus eredményeképpen alakul ki. A remény fontosabb a magyar választópolgár számára, mint a tény. Ez egy döntő eleme a magyar népléleknek, ezért csak olyan választási programmal érdemes előlépni, amely nem arról szól, hogy a politika mit tett, hanem hogy mi az a lehetőség, amit fel tud kínálni az embereknek, amit ha ők ügyesek, akkor ki tudnak használni. Tehát sokkal inkább a reményről, a jövőről és az emberekről kell szólnia ennek a választásnak.

– A „180 perc” vendége volt Orbán Viktor miniszterelnök.
 

miniszterelnok.hu