Bálint István: Fél nyolc múlt három perccel, műsorunk vendége Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok.

Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat, jó reggelt!

Én is köszönöm, hogy eljött hozzánk, mert sok-sok érdekes információt megosztani a hallgatókkal nyolc óráig. Miniszterelnök úr, kezdjük a devizahitelesek helyzetével, annál is inkább, mert szerdán a kormányülésen első olvasatban foglalkoztak ezzel a kérdéssel, nem döntöttek, de a sajtóban az elmúlt napokban többféle lehetőség, alternatíva is megjelent. A mai hírekben már az szerepelt, hogy a jövő héten érdemi tárgyalásokat kezd a kormány a Bankszövetség vezetőivel. Milyen álláspontot képviselnek majd ezen a tárgyaláson?

Hátha most ilyen hangosbemondóként kell fellépnem, akkor azt mondom, hogy a kormány tárgyalási mandátumot adott a gazdasági miniszternek, a mandátum arról szól, hogy ki kell vezetni a devizahitel intézményét a magyar pénzügyi rendszerből.

Ez mit jelentene pontosan, és mennyi idő alatt lehet ezt megtenni?

Most azt mondanám, hogy most van, és a jövőben pedig nem lesz – ezt kell megoldania a gazdasági miniszternek. Hogy ezt úgy oldja meg, hogy törli ezeket a hiteleket, forintosítja, vagy más megoldást választ, erre nézve szabad kezet kapott, tehát csak egy tárgyalási mandátumot, a végcél tekintetében tárgyalási mandátumot szabtunk meg a számára. Ugye, korábban, amikor a kormány a devizahiteleseken segített – három ilyen intézkedésünk volt: végtörlesztés, árfolyamgát és az eszközkezelő felállítása –, akkor így utólag nyugodtan bevallhatjuk, hogy nem sok energiát fecséreltünk a tárgyalásokra, ugyanis Magyarország akkor még – két, két és fél évvel ezelőtti ügyekről beszélek – egy gyenge állapotban lévő ország volt. És hogyha az ember akar valamit, amivel szemben óriási az ellenállás, az embereknek ugyanakkor nagyon fontos, akkor nem tárgyalni kell, hanem villámháborút kell folytatni. Ilyen volt a végtörlesztés. A frakció, mármint a Fidesz–KDNP-frakció azt mondta, hogy ez legyen, és akkor a kormány ripsz-ropsz, valóban a tárgyalásokat minimálisra szorítva végrehajtotta. Most azonban Magyarország erős, ezért nem is egy végtörlesztés típusú megoldást javaslunk, hanem egy nyugodt, higgadt tárgyalást, ami nemcsak egy csoportját segíti meg a devizahiteleseknek, hanem magát az intézményt is megszünteti. Amíg devizahiteles konstrukció létezik a lakáspiacon Magyarországon, addig a magyar pénzügyi rendszer sincs biztonságban, tehát ami most fennáll, az rossz a családoknak és rossz az egész magyar gazdasági rendszernek. Ez a legsebezhetőbb oldala ma Magyarországnak.

Csak közbevetőleg egy adat, talán a legfrissebb, hogy több mint 500 ezer ilyen lakáscélú devizahitel van még, és több mint százezren már nem tudják fizetni, tehát 90 napon túli tartozásaik vannak.

Az is egy gond, hogy valaki nem tudja fizetni, de annak is komoly gondjai vannak, aki fizeti ugyan, de fogát összeszorítva és minden erejét megfeszítve, lényegében hónapról hónapra él, a fenyegetés folyamatos, egyetlen vagyontárgya van az ilyen családok legtöbbjének, maga a lakás, amiben laknak. A lakás nem egy ház, a lakás az otthon, a fedél, tehát egy nagyon súlyos szociális és társadalmi gonddal is szembesülünk. Ráadásul újra és újra ki kell mondanunk azt a tényt, hogy ezeket az embereket becsapták, gondatlan magatartást – minimum gondatlan, ha nem rosszhiszemű magatartást – tanúsítottak a bankok, rászedték ezeket az embereket, becsalták ebbe a pénzügyi konstrukcióba. Ez nagyon kedvezőnek tűnt, de olyan kockázatokat tartalmazott, amire kellő súllyal fel kellett volna hívni a figyelmét az embereknek; ez nem történt meg, ez a bankok oldaláról sem történt meg, és az állami szervek sem tették meg azt, amit meg kellett volna tenniük. Ezért a svájci frankban hitelt felvett emberek már 2007 környékén sokkal rosszabbul jártak, mintha forintban vették volna fel ugyanezeket a hiteleket, és az óta már eltelt, ugye, öt-hat esztendő, tehát sokkal rosszabbul jártak. És ez a lehetőség, hogy nemcsak jobban járhatsz egy devizahitellel, hanem rosszabbul is, mintha forintban vennéd fel, no, ez az elem hiányzott az akkori közbeszédből és a tájékoztatásból.

Különösen most, hogy a jegybanki alapkamat lement egy év alatt hét százalékról négy százalékra. Most már talán az egyik televízióban, a híradóban láttam egy összeállítást, hogy sokkal jobb vagy érdemesebb forinthiteleket felvenni.

Egyetlen megjegyzést, hogy nem lement az, hanem azt levitték oda. A jegybanki kamat nem magától közlekedik, de emberi döntések alapján.

Így gondoltam én is.

Az a helyzet, hogy az előző kormányzat és az előző jegybankvezetés alatt szándékosan és indokolatlanul magasan tartották a jegybanki alapkamatot, ami a pénzintézeteknek ugyan jó volt, de a gazdaságnak és az embereknek rossz. Ezen változtatott az új jegybanki vezetés. Először a monetáris tanács, ahol többségben voltak az újonnan kinevezett tagok, majd utána a teljes jegybanki vezetés is egy más politikát, a magyar gazdaságot megsegítő árfolyam-politikát folytat.

Ön úgy fogalmazott, hogy a jövőben ki akarják ezt vezetni. Ez azt jelentené, hogy esetleg már jövőre? Azt mondják a szakértők, hogy három-öt év alatt lehet csak ezt megtenni.

Erről szólnak a tárgyalások. Ugye, ami a kormány magabiztosságát adja, két dolog. Az egyik, hogy Magyarország az elmúlt három évben megerősödött, tehát az, amit huszárvágásszerűen tudtunk elérni két éve, azt most higgadt, nyugodt tárgyalásokkal talán még jobb eredménnyel is el tudjuk érni. A második dolog, hogy alkotmányos magabiztosságunk is keletkezett. Születtek Horvátországban bírósági ítéletek. Ezek a horvát bírósági ítéleteket a kormány tanulmányozta, és azért tudtunk széles felhatalmazást adni a gazdasági miniszternek, mert több olyan alkotmányos megoldás is létezik, amellyel a korábban megkötött szerződéseket módosítani tudjuk. Innentől kezdve már nem az a kérdés, hogy lehet-e jogilag, vagy nem, hogy vannak-e alkotmányos korlátok, vagy sem, hiszen ezek most legyőzhetőek, hanem az a kérdés, hogy ésszerű megoldást találunk-e. Olyan megoldást kell találni, amely nem dönti össze a magyar pénzügyi rendszert sem, ugyanakkor segít a bajbajutottakon, és egyúttal – számomra ez a legfontosabb – visszautasítja azt a cinikus magatartást, hogy hát ilyen a boksz, így működik a pénzvilág, az okosabb becsapja a butábbat, a nagy hal megeszi a kis halat, és hogyha erre az ember lakása is rámegy, hát magára vessen. Na, ez a megközelítés nem emberséges, éppen ezért magát a szemléletmódot is ki kell iktatunk a magyar gazdaságból a devizahitelekkel együtt.

Ugyanakkor Ön, ugye, Miniszterelnök úr úgy fogalmazott, hogy ki kell vezetni a piacról ezeket a devizahiteleket. De ez a forintra váltást jelentené egészen konkrétan? Ezt azért kérdezem, mert tegnap a Bankszövetség elnöke a Hír TV-nek azt mondta, hogy a bankok ezt a fajta megoldást nem tudják támogatni.

Erről szólnak a tárgyalások.

De Önök amellett vannak, hogy forintra váltsák ezeket a korábbi devizahiteleket?

Mi azt a döntést hoztuk, hogy Varga Mihály gazdasági miniszter úr oldja meg, hogy tűnjenek el a magyar pénzügyi rendszerből a devizaalapú lakáshitelek.

Ön ezt kihangsúlyozza, hogy csak a lakáshitelek?

Igen, határozottan.

Tehát aki autóra vette fel, arra nem.

Az egy másik történet. Még egyszer mondom: amiről itt most beszélünk, az ember feje fölötti fedél. Tehát a gyerek, az asszony – tehát hogy mondjam –, ahhoz, hogy az ember fent tudja tartani a családját, hogy tisztességes életet tudjon nekik adni, ahhoz biztos fedélre, otthonra van szükség, és itt ezt fenyegeti veszély. Az, hogy egyébként milyen fogyasztási cikkekre vettek fel az emberek devizahitelt, egy olyan kérdéskör, amivel a kormány nem tud, ezért most nem is akarhat foglalkozni.

Azt a kormány teljesen elvetette, hogy a korábbi módszereket erősítse. Ön is beszélt az imént az árfolyamgátról, a végtörlesztésről, esetleg a Nemzeti Eszközkezelőt megerősíteni, több lakást vásároljanak…

Ezek lehetséges döntések. Ezt is majd a miniszter úr a kormány elé tárja, erre vonatkozó véleményét, de a cél nem az, hogy javítsunk az eddigi eszközökön, hogy azoknak a hatékonyságát növeljük, hanem az, hogy vezessük ki, tehát olyan megoldás kell, amiről azt tudjuk mondani, hogy bizonyos idő után garantáltan megszünteti azt a helyzetet, hogy Magyarországon devizában felvett lakáshitelek vannak a pénzügyi rendszerben.

Azt ki tudják-e Önök szűrni, amiről szintén Patai Mihály beszélt, a Bankszövetség elnöke, hogy azért el kell azokat választani, akik nem tudnak, és nem akarnak fizetni. Mert azt mondja, hogy talán ezer olyan adós van, akik annak idején azért vettek fel hitelt, hogy több lakást vásároljanak. Ezer olyan adós van, aki 15 lakást, vagy ennél több.

Tárgyalások kérdése. Természetesen a mi gondolkodásunk középpontjában azok állnak, akiknek egy lakásuk van, amiben laknak, és ilyen értelemben az egyetlen vagyontárgyukat fenyegeti veszély.

Van-e határideje, kapott-e határidőt Varga Mihály, hogy mikor akarják ezt megoldani?

Azt mondtam neki, hogy siessen.

Miért?

Mert ez egy olyan helyzet, ami – még egyszer mondom – törékennyé tesz millió szám emberi életeket és törékenyé teszi a magyar gazdaságot is, ettől az állapottól minél hamarabb szabadulnunk kell.

Egy másik témáról is kérdezném. Szintén a szerdai kormányülésen volt erről szó a hírek szerint, és tudjuk már, hogyan, a családi adókedvezmények kiterjesztése. Ugye, aki minimálbért keres, és két gyereke van, vagy a nagycsaládosok most jobban járhatnak, hiszen az egészségbiztosítási járulékból és a nyugdíjjárulékból is igénybe vehetik az adókedvezményt.

Igen, itt egy a dolgok gyökerére érdemes tekintenünk. Tehát Magyarországon 2010-ben, amikor megkezdtük a kormányzást, akkor 10 millióan élünk ebben az országban, és 1 millió 800 ezer ember fizetett adót. Ez a biztos összeomlás, csak idő kérdése, minthogy afelé is haladtunk egészen 2010-ig.

Miközben körülbelül 4 millió munkavállaló van aktív korban.

Ezek után nagyon nehéz tudni, hogy mennyien vannak, ugye. Most mi azt mondtuk, hogy ezért egy teljesen új adórendszert kell bevezetni, tehát a korábbi munkaellenes, családellenes adórendszert, teljesítményellenes adórendszert meg kell változtatni, és egy családi adózást kell bevezetni, amelynek túl azon, hogy a családokat támogatja, az az értelme, hogy minél több embert munkára ösztönözzön. Ezért az állami adóbevételeket nem a munkát terhelő adókból kívánjuk elsősorban beszedni, azt csökkenteni próbáljuk, amilyen mértékig csak lehet, hanem más típusú adókból. Ezért a mi adófilozófiánknak az a lényege, hogy az embereket munkához tudjuk segíteni, és ösztönözzük, minél kevesebb adó legyen a munkán, viszont legyen tisztességes mértékű adó a fogyasztáson. Ezért megváltoztattuk az arányokat. Na, most azonban itt a családi adórendszernek az a problémája állt elő, hogy aki több gyermeket vállal, és kevesebbet keres, az ugyan rendelkezik egy családi adókedvezmény lehetőséggel, de nem tudja ezt érvényesíteni. Ezért most azt a döntést hoztuk, hogy ilyen esetben lehet érvényesíteni az adókedvezményt a járulék terhére is, ez olyan 250-260 ezer kevesebbet kereső, de gyermeket nevelő család számára nyújt segítséget. Ezzel teljessé válik az adórendszerünk. Egy kicsi, de szimbolikus szempontból jelentős elem hiányzik. Egyszer leverte, visszaverte az Európai Unió bizottsága a kormány törekvését, amely a luxuscikkekre, luxus fogyasztási cikkekre bevezetendő legmagasabb kulcsú, új magasabb fogyasztási adóról, áfáról szólt volna. Itt egy újabb nekirugaszkodásra lesz szükség, tehát ha be tudjuk vezetni a 30-35 százalékos, kifejezetten luxuscikkekre vonatkozó fogyasztási cikkekre vonatkozó adókulcsot.

Milyen luxuscikkekre gondolnak?

Luxusautók, ékszerek, és így tovább. Tehát, ami tényleg, csak mondjuk úgy, hogy a kő gazdagok.

Vitorlások?

Vitorlás ügyben nem vagyok járatos, tehát ott adjon nekem kis gondolkodási időt, de ez egy nehezebb eset. Biztos, hogy mondjuk, ugye, a magyar közvélemény elég könnyen meg tud arról állapodni, hogy mi minősül Magyarországon luxuscikknek. Na, ha ez létrejön, akkor az adórendszerünk igazságossága is teljessé válik, egy jól tagolt áfa-rendszer és egy munkát ösztönző minél kisebb adókulccsal dolgozó jövedelem adórendszer. Így áll össze a jövő, szerintem ebben óriási potenciál van, ez Európa legjobb, szerintem legjobb adórendszere. Azt gondolom, hogy a foglalkoztatás növekedésének megindulása mögött is ez található, egyre többen érzik úgy, hogy munkából lehet, munkából és csak munkából lehet, tehát munkából kell megélni. Erről nem szoktam beszélni, mert ez a megjegyzés vitát vált ki, de most nyár van, hátha a vitatkozhatnék is csekélyebb. Sokan, a többség úgy gondolkodik a közgazdászok világában, hogy a gazdasági válság megoldásának a következménye, hogy egyre többen tudnak dolgozni. Az én fejemben ez fordítva van. Én azt gondolom, hogy az egyre többet dolgozó, többen és többet dolgozó társadalom nem az eredménye, hanem az eszköze a válság legyőzésének. Tehát ha eljutunk oda, hogy Magyarországon mindenki dolgozik, vége lesz a válságnak, ha nem jutunk el ide, sohasem lesz vége a válságnak, illetve csak rajtunk kívül álló körülmények segíthetnek ki bennünket abból. Ezért a közmunkaprogramokkal is, meg az adórendszerrel is olyan célokért dolgozik a kormány, amikor mindenki dolgozik, és ha mindenki dolgozik Magyarországon, akkor kijutunk a válságból.

Ugyanezt mondják az Európai Unióban is egy idő óta. Ugye, hogy a növekedésösztönzés, munkahelyteremtés vezetheti ki az uniót is, az unió országait a válságból.

Igen. De az a kérdés, hogy a növekedés teremt-e munkahelyet, vagy munkahelyeket kell létrehozni, és azt teremt majd növekedést. Én az utóbbi iskolához tartozom, tehát én biztos vagyok abban, hogy amikor a piac, a gazdaság magától nem működik elég jól, akkor az államnak olyan lépéseket kell teremteni, amely dacára a piaci körülményeknek, az üzleti körülményeknek mégis lehetővé teszi, hogy mindenki dolgozzon, és akkor a piacot is alkalmassá tesszük arra ezzel a lépéssel, hogy egyre több embernek teremthessen munkát. Ezért ehhez az egyszerű, de kisebbségi állásponthoz én körömszakadtáig ragaszkodom, hogy mindenki dolgozhasson, és ha mindenki dolgozik, akkor kijutunk a gazdasági bajokból.

Visszatérve a családi adókedvezményre, és arra, amit mondott, például a luxusáfáról, már Varga Mihály ezt a jövő évi adótörvényekbe be fogja építeni?

Igen. Ez a kötelezettsége a miniszter úrnak.

Újabb téma, Miniszterelnök úr, szintén aktuális, a felsőoktatási ponthatárokat ismertették, azóta nagyon sokan megszólaltak, azt is lehetett a mai lapokban olvasni, hogy a kormány tartotta az ígéretét, a keretszámokat, az államilag támogatott keretszámokat illetően. Ugyanakkor az ellenzékiek azt mondják, Hiller István például, hogy ki kellene hosszabb távon vezetni, két-három éven belül az önköltséges rendszert, és esetleg a 240 pontot felemelni, hogy még inkább minőségé váljon az oktatás. Mi a Fidesz vagy a kormány álláspontja ebben?

Ha már szóba hozta Hiller miniszter urat, akkor az ő állításának a második felével én egyetértek. Tehát szerintem is a 240-es ponthatár a középszer ponthatára, tehát az egy közepes dolog. Most szerintem közpénzen, adófizetők pénzéből egyetemen taníttatni középszerű teljesítményre képes fiatalokat nem érdemes. Tehát az a helyes, hogyha a jó képességűek mennek egyetemre. Én nem vagyok az ellen, hogy a közepes képességgel rendelkezők is tanuljanak, de nekik nem egyetemen kell tanulniuk, nekik egy másfajta képzésre van szükségük, ugyanis szerintem a kormánynak ez a munka melletti másik válságkezelési…

A szakképzésre gondol?

Persze! Régen volt technikusképzés, tehát – hogy mondjam – a kommunista rendszerben. Sajnálom, hogy ilyeneket mondok, de a kommunista rendszerben voltak dolgok, amelyek ésszerűbbek voltak, mint a mai dolgok. Most ezt az ember ugyan rossz érzéssel figyeli, de eltagadni nem érdemes, hanem inkább tanulni kell ebből. Hát nem véletlen, hogy a szakiskolai rendszert, tehát a szakmunkásképző intézmények visszaállítása felé tettünk lépéseket, a technikusi képzés visszaállítása felé tettünk lépéseket, szerintem a szakfőiskolák megteremtése a következő időszak egyik fontos feladata. Tehát világossá kell tenni, hogy melyik képzés az, ami az átlag, messze az átlag felett álló felkészültséggel rendelkező fiatalok és felnőttek számára nyitott, és mely az, amely az átlagosok számára. És mindenkinek azt kell kínálni, ami egyébként leginkább az ő és az ország érdekét egyidejűleg szolgálja. Tehát Hiller Istvánnak abban igaza van, hogy a 240-es ponthatárt emelni kellene a jövőben. Hogy ezt hogyan és miképpen kell megvalósítani, egy elég bonyolult szakmai kérdés, de hát azért tartunk államtitkárt és minisztert, hogy ezekre a nehéz kérdésekre választ adjanak.

Az önköltségek tanulás, ugye, most is talán több mint tízezerrel, tizenötezerrel kevesebben tudtak menni, azt mondják, hogy azért sokan, mert nem tudják fizetni, finanszírozni a tanulmányaikat.

Nekik segítséget kell nyújtani. Én azt gondolom, hogy a diákhitel-rendszert nem szabad teljesen elfelejtenünk, az ugyan teljesen háttérbe szorult a diákmegmozdulások eredményeképpen. Én fájlalom, hogy egy rossz beállításba került a diákhitel-rendszer. Ugye, az eladósodottság egy komoly gondja az országnak, és mindenkit próbálunk lebeszélni arról egyébként, hogy feleslegesen magas kockázatú hitelekkel terhelje meg az életét, mert akkor oda jutunk, mint a devizahiteleseknél. A családi csődvédelemről szóló törvény egyébként készülőfélben van, ami az ilyen, nem a deviza miatt, hanem akár a forinthitelek miatt is nehéz helyzetbe jutó családoknak segít.

Ezt meg is akartam kérdezni a családi adókedvezményeknél.

Arról most én nem tudok többet mondani Önnek, minthogy dolgozunk rajta, tehát mi az eladósodottságot nemzetgazdasági és családi szinten egy komoly kihívásnak és nehézségnek látjuk. Úgyhogy távol áll tőlem az, hogy erre biztassam az embereket, de a diákhitel-rendszert folyamatosan átalakítjuk, és a végén az egy olyan, kiugróan kedvezményes lehetőség lesz mindenfajta adókedvezményekkel összekötve, amit érdemes megfontolniuk azoknak, akik nem tudnak bekerülni az államilag finanszírozott keretbe. De a legfontosabb, hogy a bekerülési követelményeket folyamatosan emelnünk kell.

Most hirtelen eszembe jutott, és szintén egy aktuális téma, és tényleg nem periférikus, de azért érdekes lehet, hogy tegnap itt, a 180 percben nyilatkozott az új légitársaság, a Sólyom vezérigazgatója. És az jutott eszembe, hogy korábban talán az volt a kormány elképzelése, hogy lesz nemzeti légitársaság. Ez lehet az, vagy ez egy teljesen magáncélú kezdeményezés, amiben nem akarnak részt venni?

Próbálkoztunk mi korábban is, de nem jártunk sikerrel. A történet megértésének a kulcsa ott van, hogy a magyar állam körülbelül évente 40 milliárd forintot kellett, hogy a Malév fenntartására költsön, ami egy óriási teher, de még a mostani kormány is nyögte ezt, és vállalta, mert úgy gondoltuk, hogy a nemzeti légitársaság fontos dolog 40 milliárd forintnyi állami támogatás mellett is. Az Európai Unió azonban másképpen gondolta, és eltiltotta a kormányt ettől a magatartástól. Tehát azt mondta ki, ez egy tiltott állami támogatás, nem utalhat többet Magyarország költségvetési támogatást. Ezért szűnt meg a Malév. Most ez a tilalom fennáll minden új légitársaság esetében is, ezért nem látom annak a lehetőségét, hogy az Európai Unió döntése után költségvetési támogatást tudjunk nyújtani bármilyen légitársaságnak, legyen az állami vagy magán.

Szintén múlt, a múlt hét, ugye, egy hete volt Ön – azt hiszem – Barcelonában. Azért az szokatlan, hogy egy ilyen prezentációnál a miniszterelnök is felszólaljon. Miért tartotta azt fontosnak, hogy a 2021-es vizes világbajnokság prezentációjánál Budapest mellett érveljen?

Először is, mert sokat dolgoztam, tehát ha személyes a kérdés, akkor azt mondanám, hogy sokat dolgoztam, és az ember már csak úgy van összerakva, hogy szereti látni a saját munkájának az értelmét. Tehát nem akartam lemaradni az aratásról, ha már egyébként a kapálásban az első sorban mentem.

Ugye, előkészítésben vett részt sokat.

Igen. Több úszóvezetővel találkoztam az elmúlt fél évben, mint miniszterelnökkel, röviden talán így összegezhetem a dolgot, és nagyon nehéz meccs volt ez. Tehát nagyon meg kellett fontolni, hogy beleálljon-e Magyarország teljes súlyával – a teljes súly az a kormányt is jelenti –, hiszen januárban még Kína, Japán, Azerbajdzsán és az arabok is versenytársaik voltak, és ezt kellett sziszifuszi munkával ledolgozni, ezt a helyzetet. Engem meggyőztek az úszósport vezetői, hogy itt van reális esélye Magyarországnak. Arról, hogy ez jó volna Magyarország számára, nem kellett meggyőznie a kormányt tekintettel arra, hogy az üzleti modellből teljesen világos, hogy rövid, közép és hosszú távon is gazdasági nyereséget hoz ez az országnak, tehát ez egy jó befektetés. Másodsorban, ugye, van a nemzeti önbecsülés kérdése. Mi egy büszke ország vagyunk – jó okkal, azt hiszem, és itt a sportsikereink erős indokot adnak a büszkeségre. Ha jól látom, akkor az olimpiák és világbajnokságok tekintetében a világ úszósportjának a hetedik helyén vagyunk, tehát nem akárkikkel úszunk versenyt. Harmadrészt pedig, ha már dolgoztam, akkor biztosra akartunk menni, és azt pontosan tudtuk, hogy a végső fázisban is ringbe szállók között nem lesz olyan ország, amely a miniszterelnökét is be tudja vetni, és azt gondoltuk, hogy ez segíthet a győzelemben. Ráadásul, ugye, nincs is európai ország a jelentkezők között.

De aztán vissza is léptek a korábbiak, ugye, Azerbajdzsán volt az egyik?

Hogyha az ember ledobja a fürdőköpenyt, látszik a felsőtest, akkor van az úgy, hogy az ellenfelek visszamennek, van ez így.

De van értelme elköteleződni ennyire hosszú távra, Miniszterelnök úr?

Nem akarom én őket megbántani, nem biztos, hogy megijedtek, csak úgy gondolták, hogy talán ez nem az ő versenyük, majd egy másik alkalommal szállnának ők vízbe. Szabad hosszútávon elköteleződni, sőt…

2021-ről van szó.

Sőt, ez könnyebbséget jelent a mi számunkra. A 2017-es junior vébét is elnyertük, ez Magyarország számára könnyebbséget jelent, mert ezt a befektetést, amit most létre fogunk hozni, nem egyik napról a másikra kell megtennünk, hanem időben tudjuk elnyújtani, ütemezni, ráadásul fel tudunk készülni rendezvényekkel a 2021-es nagy rendezvényre. Tehát nem az a helyzet áll elő, hogy minden vadonatúj, és izgulnunk kell, hogy minden működik-e, hanem már minden, bár modern, korszerű, viszonylag új, de már kipróbált is.

2 percünk van arról, hogy a tusnádfürdői szabadegyetemről, a bálványosiról beszélgessünk. A hagyomány szerint részt vesz holnap, ott fel is szólal. A román külügy egyre inkább tiltakozik, azt mondták, olyan, mintha egy magyar kormányülés lenne Erdélyben, egy kihelyezett kormányülés. Miért fontos Önnek személy szerint a bálványosi szabadegyetem?

A románoknak tulajdonképpen ez a hasonlata nem indokolatlan. Azzal a különbséggel vagy megszorítással talán, hogy nem egyszerre vesznek részt a tusnádfürdői táborban a magyar kormány tagjai, mert akkor ki marad itthon az üzletben? Tehát valakinek a boltban is kell lennie. Én előző éjjel szoktam megírni a beszédeimet, tehát ma is egy hosszú éjszaka előtt állok, hogy reggelre ütőképes állapotba hozzam magam. Van egy-két szimbolikus nyári rendezvény a Kárpát-medencében, ebből Tusnádfürdő kiemelkedik, mert hiszen Erdélyben él a legtöbb magyar, de tartunk Kárpátalján, és tartunk Felvidéken is ilyen táborokat. A tusnádfürdőin ráadásul megjelennek a határon túli magyarok vezetői is Délvidéktől a Felvidékig, tehát ott ma délután is már magyar csúcstalálkozókat tartunk, énnekem is több tárgyalást kell levezetnem. Nos, tehát minden nyáron egyszer összegyűlünk. Ugye, ma az európai politikának az egyik legnagyobb baja az, hogy a vezetők és az őket megválasztó emberek között a távolság egyre inkább nő, és a távolság növekedésével arányosan fogy a bizalom. Ezért szerintem minden ilyen, szabadegyetem típusú rendezvénynek nagy jelentősége van nemcsak külföldön, tehát nemcsak a ma nem Magyarországhoz tartozó területeken tartunk ilyen táborokat, mert hasonló szabadegyetemet tartunk Kőszegen is, ami szerencsére még Magyarországhoz tartozik. Az egy nyári szabadegyetem, most a V4-ek, tehát a visegrádi négyek miniszterelnökei is részt fognak venni. Tehát én fontosnak tartom azt, hogy a következő időszakban, egész Európában, így Magyarországon is csökkenjen a választók és a megválasztottak közötti távolság, ehhez meg találkoznunk kell egymással, beszélnünk kell egymással. Ennek jó formája a szabadegyetem, ahol nemcsak beszél az ember, hanem kérdezik is, kétségeket is meg lehet fogalmazni, őszintén lehet beszélni a nehézségekről, ezért az ilyen szabadegyetemi mozgalmat érdemes támogatni.

Meg hát nyár van, és szabadabban is lehet sok minden témáról beszélni. Devizahitelesek…

Ez így van, ez nagyon veszélyes, egy kormány esetében egy nagyon veszélyes feltételezés, úgyhogy azért a fegyelmezettséget, a verbális, tehát a mondandók tekintetében fennálló diplomáciai ésszerűséget és fegyelmezettséget azért fent kell tartani. Ezt ajánlottam minden kormánytagnak, aki ott lesz, és magamat is igyekszem befogni ebben a hámba.

Orbán Viktor miniszterelnök volt az elmúlt fél órában a 180 perc vendége.

orbanviktor.hu