- 4 perccel múlt fél 8. Jó reggelt kívánok mindenkinek! Magyarország jobban teljesít – ez a mondat lehetett volna a címe az idei országértékelő beszédnek. A mondat visszaköszön a kormányzati retorikában, de mit mutatnak a számok? És miért szkeptikus továbbra is a fő államháztartási mutatókat illetően Brüsszel? Illetve a kérdések kérdése: ki lesz hétfőtől a Magyar Nemzeti Bank vezetője? Itt ül a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!

- Jó reggelt kívánok a hallgatóknak!

- Egyenesen Libanonból. Tegnap délután, estefelé még egy sajtótájékoztatóról készült képet láttam a híradásokon. Mit hozott Libanonból?

- Először is próbáltam egy kis meleget; ott jobb idő van, mint mifelénk. Másodsorban jó híreket, meg hazahoztam mind a mintegy negyven magyar üzletembert, akit ki is vittünk. Azért mentünk Libanonba, hogy üzletet csináljunk, ha úgy tetszik: pénzt. Az üzletembereknek volt ez a dolguk, én csak a kapukat nyitogattam, és úgy látom, hogy több megállapodás is született. Libanonról azt érdemes tudni, hogy az csak egy négymilliós ország így első látásra, de a közvetítő kereskedelmet az arab világ felé tekintélyes részben ők intézik, tehát ha valamit el akarunk arrafelé adni, akkor előnyös libanoni üzletemberekkel közösen föllépni; ennek a föltételeiről tárgyaltunk. Mindemellett kialakítottunk politikai együttműködést, katonai együttműködést, ajánlottunk állami ösztöndíjat Magyarországra érkező libanoni diákoknak, ők is ajánlottak nekünk, mi is küldünk vagy harminc diákot oda, tehát az arab világ felé való úgynevezett keleti nyitásnak volt ez fontos lépése.

- Igen, de milyen üzleteket sikerült köttetni? Mondjon példákat! Milyen vállalkozási szektor képviselői mentek Magyarországról, milyen üzletemberek, és milyen üzletek, milyen szerződések alá került aláírás? Tehát konkrétumot várok Öntől.

- Először is négy olyan terület van, ahol mi világszínvonalúan versenyképes termékekkel rendelkezünk. Ilyen a mezőgazdaság. Sok magyar élelmiszert adunk el az arab világban, így például Libanonban is. Ilyen az energiaszektor. Egy hatalmas, nagy nemzetközi tendert hirdettek meg lelőhelyfeltárásra Libanon partjainál; ott magyar cég is indul, majd március végén lesz a döntés a koncesszióról. Jók vagyunk vízrendszerek kiépítésében, a Fővárosi Vízművek is velünk volt, ők a világ több pontján futtatnak programokat, komoly beruházásokat hajtanak végre. Ilyen a hulladékgazdálkodás, nekünk kész, komplett világszínvonalú rendszereink vannak, amiket el tudunk adni, és a járműiparunk is elég erős. Ehhez kapcsolódó megállapodásokat kötöttek az üzletemberek, ők tőlünk külön tárgyaltak, csak egy üzleti fórum erejéig láttuk egymást. Mi pedig aláírtunk a vízumkönnyítésről szóló megállapodást, aláírtunk oktatási együttműködési megállapodást, felállítottuk a libanoni–magyar gazdasági vegyes bizottságot.

- Térjünk vissza Magyarországra! Múlt hét pénteken volt az országértékelő beszéd. Ezeknek az országértékelő beszédeknek nem lenne feladata, hogy Ön a korábbi ígéretekről, a 2012-es kormányzati teljesítményről több konkrétumot hozzon elő, mint ami elhangzott?

- A helyzet úgy fest, hogy senki sem tudja pontosan, mi az az országértékelő.

- De azért Ön már 15 éve már csinálja.

- Igen, ez talán szerénytelenségnek hangzik, de talán még én tudom a leginkább, mert én legalább már tizenötször csináltam. De még én is úgy vagyok vele, hogy ennek a műfajnak nincsenek olyan határozott kontúrjai, hogy leveszem a tavalyi év dossziéját, és akkor kidobom belőle a tavalyelőtti számokat, és behúzom a ’12-eseket. Tehát ez egy izgalmas műfaj. Végül is persze lehetne ez háromszor ilyen hosszú is, tehát nem 40 perces, hanem több órás is, és akkor az ember lesorozhatná néhány mélyütéssel a hallgatóságot, amely számokat, adatokat tartalmaz, de én inkább úgy szoktam ezt megírni, hogy beleképzelem magam az emberek helyébe. Tehát hogy mire volna szükségem nekem, mint magyar állampolgárnak ahhoz, hogy megértsem, hogy miben vagyunk, milyen mondatokra, adatokra, információkra, milyen összefüggések megvilágítására ahhoz, hogy megértsem, hogy mi vár rám és a családomra 2013-ban. Tehát én ezt a logikát szoktam követni, és mivel az élet változik, ezért ezek az országértékelők is nem csak tartalmukban, hanem úgymond műfajukban is időnként változnak.

- Az biztos, hogy része ezeknek az országértékeléseknek, hogy az érzelmi azonosulás egyfajta terepét megteremtse, és ez ebből a szempontból érthető, hogy a miniszterelnök víziója nagyobb távlat, vagy ahogy Ön fogalmazott: nem a földszagú valóság, de arról azért nem szabad elfeledkeznie, hogy földszagú mondatok között élők esetleg nem azt érzékelik, amiről Ön beszél. Tehát a boltban, a postán, a sárga csekkek feladása közben, az áfa-tartalmat elnézve vagy az üzemanyag árakat elnézve egészen másnak tűnik a földről az, amit Ön mondott az országértékelésben.

- Ön ebben nagyon téved. Ön ebben szerintem határozottan téved, ugyanis mindig vegyíteni kell a dolgokat: egyszerre kell beszélni a jövőről, egyszerre beszélni a múltról, a jelenről, a dolgok közötti összefüggést kell bemutatni. Azt mondtam, hogy Magyarország jobban teljesít, mint a múltban, jobban teljesít, mint a legtöbb európai ország, de nem teljesít még jól, tehát még nem dőlhetünk hátra, még rengeteg munkát el kell végeznünk. Elmondtam, hogy kik azok, akik nehezen élnek, elmondtam, hogy milyen programokat fogunk indítani. A számukra odáig is elmentem, hogy beszéltem arról, hogy 150 új mentőautót állítottunk szolgálatba, elmondtam, hogy hiányzik hatezernégyszáz-egynéhány magyar ápolónő a magyar rendszerből, de nagyon sok konkrétum is elhangzott, tehát ez egy komplex dolog. Van ott szó mindenről, kérem; a távoli jövőről, a földszagról, a jövőről, az idei év programjairól, így sikerült az idén.

- Na, de hát 2020-ig távlatot adni, hogy vállalhat egy politikus 2020-ig tartó távlatokra szóló mondatokra garanciát?

- Garanciát nem én vállalok, hanem majd a választópolgárok adnak rá. Ők fognak dönteni. A politikusok ajánlatokat tesznek, vállalásokat tudnak meghirdetni, hogy mi történik az országban, azt az emberek döntik el. A mögöttünk hagyott nyolc-tíz évnek az tapasztalata az, hogy azért jutottunk oda, ahol most vagyunk, illetve ahol voltunk 2010-ben, tehát a tönk szélére, mert nem volt az ország vezetőinek egy világos víziója arról, hogy merre halad a világ, mi Európa helyzete az előttünk álló korszakban, és mi következik mindebből Magyarországra nézve. Ha pedig erre nem válaszolunk, nem tudunk célokat kitűzni. Ha nem tűzünk ki célokat, akkor csak sodródik az ország. Célokat nem lehet egy-két év távlatában kitűzni, az is fontos, de az egy-két éves célok 15-20 éves nagy célok lebontásaként, feladat végrehajtásaként kell, hogy megjelenjenek. Ma Magyarországnak van egy húszéves víziója arról, hogy hova akarunk eljutni, és az elmúlt két-három év történései ennek a víziónak, ennek a jövőképnek, ennek az eltervezett jövőnek a jegyében születtek meg.

- Ha szűkítjük a látóteret, akkor, és megnézzük a brüsszeli előrejelzéseket, akkor Brüsszel is szkeptikus, Brüsszel sem hisz a számoknak, ahogy ezt már többször megbeszéltük ebben a műsorban, hogy persze van okunk, adtunk bőven muníciót az elmúlt tíz-tizenkét évben az ilyen költségvetési tervezéseknél, hogy Brüsszel ne higgyen nekünk, de úgy tűnik, hogy költségvetési kiigazításra lesz szükség.

- Szerintem ez nem így van. Az elmúlt két évben én azt tanultam meg, hogy a brüsszeliek sosem találták el a magyar költségvetés alakulását, mindig mondtak egy számot: hol alálőttek, hol fölé. Meggyőződtem arról, hogy Brüsszelből nehezebb megmondani, hogy mi van és mi lesz Magyarországon, mint innen Budapestről. Tehát én inkább azt tanácsolom mindenkinek, hogy magunkban bízzunk. Mindenkit hallgassunk meg. Persze, udvariasan, másoknak is lehetnek jó meglátásai, mégsincs a bölcsek köve a mi zsebünkben, de azért a saját életünket mégiscsak mi ismerjük a legjobban. 2010 éppen azért nagy változás, mert a magyarok azt mondták, hogy na, jó, elég volt abból, hogy állandóan azt csináltuk, amit mások mondanak, és az ország kis híján belerokkant. Elveszett a nyugdíjak értéke, elveszett a fizetések értéke, nőtt a munkanélküliség, még egyszer mondom: a csőd szélére kerültünk. Jó döntés volt a magyarok részéről, hogy a saját sorsunkat vegyük saját kézbe, álljunk a saját lábunkra, mi döntsük el, hogy mit akarunk csinálni, vállaljuk a felelősséget a saját döntéseinkért, ne gyengék legyünk, hanem erősek. A gyenge, ugye, mindig igazodik – annak az eredményét láttuk, hanem mi magunk szabjunk irányt a saját jövőnknek, és ennek jegyében dolgozik, nemcsak a kormány, szerintem az egész ország. És ennek az eredményei jönnek is, nem mondom, hogy könnyű az élet, mert Magyarországon még nagyon sok baj van, azért a bérek, nyugdíjak vásárlóértéke alacsony, sokan féltik a munkahelyüket, nehezen jönnek ki a hónap végén, van itt baj bőségesen, de egy dolog biztos, hogy Magyarország távolodik a nehéz helyzetben lévő és folyamatos fenyegetettség alatt, pénzügyi fenyegetettség alatt élő országok csoportjától. 2010-ben Magyarországot a jövő borússága, sötétsége tekintetében, Görögország elé sorolták. Ehhez képest, hol van az már, kérem? Mi azokhoz az országokhoz tartozunk, akiket elismernek nemzetközileg, hiszen öten vagyunk, akik az adósságot tudjuk csökkenteni Európában. A költségvetési hiányt folyamatosan 3 % alatt tartjuk, mindenki arról beszél, hogy ’13-ban már lesz növekedés, de ha ’13-ban nem volna, mondják az örök kételkedők, akkor ’14-ben biztosan lesz – szerintem lesz ’13-ban is –, tehát én azt akarom csak mondani a magyaroknak, hogy volt értelme a munkájuknak.

- Mindenesetre ennek a mondatnak úgy kerülhet pecsét a lényegére, a tartalmára, ha kikerülünk a túlzottdeficit-eljárás alól, ezt majd nyáron meglátjuk. Március 1-je van. Ön azt ígérte, azt mondta, hogy a mostani jegybankelnök mandátuma lejárta előtt egy nappal fogja megnevezni jelöltjét. Döntött-e már, hogy meghosszabbítja a mostani elnök mandátumát, vagy új elnököt jelöl?

- A helyzet úgy fest, hogy ma a parlament illetékes bizottsága, ahogyan azt az alkotmányos szokásaink előírják, meg is hallgatja az új jegybankelnököt. Döntöttem.

- Ki lesz a jegybankelnök?

- Matolcsy György lesz a jegybankelnök.

- Akkor viszont Ön vállalja azt a kockázatot, amit a piac az elmúlt hetekben felépített?

- Ez a legkevésbé kockázatos döntés.

- Hogy érti, hogy a legkevésbé kockázatos? Hát tőle fél legjobban a piac!

- Tegyünk egy lépést hátra. Én nem először nevezek ki jegybankelnököt, egyszer már úgy hozta a sors, hogy meg kellett oldanom egy ilyen feladatot 2001-ben, és már akkor is sokat gondolkodtam, hogy mire van szüksége az országnak. És akkor arra jutottam, és ma is ezt gondolom, hogy kormányzati tapasztalattal rendelkező embert kell a jegybank élére kinevezni. Akkor Járai Zsigmond volt a pénzügyminiszter, őt kértem föl, vállalta el, és remekül is teljesített. Az a meggyőződésem, hogy miután a jegybank független, és a függetlenségét nem szabad megkérdőjelezni, ezért csak egyetlen lehetőség van arra, hogy a jegybank képes legyen a gazdaságpolitika egészében elhelyezni a működését, ez csak akkor lehetséges, hogyha kormányzati munkát már közelről látott, tapasztalt, azt csinált, vezetett embert kérünk föl jegybankelnöknek. Tehát szerintem a stabilitás, és a kiszámíthatóság akkor áll elő, hogyha kormányzati tapasztalattal rendelkező embert kérünk föl. Most átnéztem, hogy Járai Zsigmond időszakában, amikor ő volt a jegybankelnök, kik voltak Magyarországon pénzügyminiszterek és gazdasági miniszterek, mert közülük kellett választanom. És akkor azt láttam, hogy volt László Csaba, Draskovics, Veres, Oszkó; Bajnai Gordon is volt gazdasági miniszter, és azt láttam, hogyha a teljesítményt vesszük alapul, tehát félreteszünk minden mást, csak a teljesítményt, akkor csak egy olyan gazdasági és pénzügyminiszterünk volt az elmúlt években, aki képes volt csökkenteni az államadósságot, és 3 % alá vinni a hiányt. Tehát a teljesítmény és a tények egyetlen ember felé mutattak, ez pedig Matolcsy György.

- Van egy miniszteri üres helyünk is, tehát nyilván egy újfajta gazdaságpolitika is jöhet ezzel, egy új személlyel. Mindjárt erről is beszélünk, de még ne menjünk el a jegybanktól, mert valóban, ahogy mondja, a jegybankra európai és magyarországi szabályok vonatkoznak, egy a lényeg, közvetlen kormányzati programokat nem finanszírozhat a jegybank, ugye, továbbra is úgy van az, hogy az infláció az egyetlen küzdőtere a jegybanknak, és Matolcsy György a következő öt évben azt csinál, amit akar. Ő nem...

- Hat.

- ...szólhat bele...

- Hat...

- ...ebbe...

- Hat évben.

- ...következő hat évben, és az infláció mértékéből lehet majd levezetni a jegybankelnök mandátumának sikerességét. Ami viszont, és ez világszerte kérdés, hogy a jegybankoknak hogy kell viselkedni a gazdaságösztönzés tekintetében. Ön mit vár el ebből a szempontból? Alacsonyabb kamatot, hogy aztán azzal meginduljon a kereskedelmi banki hitelezés, számolva bizonyos kockázatokkal, vagy a vállalatok közvetlen hitelezését? Mert én azt gondolom, hogy Önnek az lehet fontos, ami a kormányzati gazdaságpolitika szempontjából támogatható a jegybank irányába.

- Ön most nagyon veszélyes vizekre csalogat engem, mert éppen ezek azok a kérdések, amelyekben nem szabad megszólalni a miniszterelnököknek, hiszen a jegybankokra tartozó kérdésekről van szó, és ha az ember csak egy fél mondatot is tesz, akkor másnap a bankvilág a torkának ugrik, úgyhogy én nem válaszolhatok ezért az Ön kérdésére. Ellenben...

- Bocsánat, de lehet...

- ...azt el tudom mondani...

- ...hogy a jelöléssel is a torkának fognak ugrani, ezt ne felejtse el.

- Minden jó döntésemnél eddig így volt. Azt kell mondanom, hogy ez nem lesz meglepő, de ha az a kérdés, hogy nekem mi a fontos – merthogy így fogalmazott Ön –, akkor azt kell mondanom, hogy nekem az a fontos, hogy a magyar gazdaság jól, sőt jobban teljesítsen. Jobban teljesítünk az államadósság tekintetében, jobban teljesítünk a hiány tekintetében, a külkereskedelemben, a fizetési mérlegben, a foglalkoztatásban is; amire szükségünk van, az, hogy jobban teljesítsünk a gazdasági növekedésben. A gazdasági növekedéshez szükséges eszközök egy része a kormányzat kezében van, a mindenkori gazdasági miniszter kezében van – pótolnunk is kell egyébként Matolcsy Györgyöt a kormányban –, illetve egy része pedig a pénzzel foglalkozó, a pénz értékét meghatározó nemzeti banknak és elnökének, és a Monetáris Tanácsnak – mivel ott testületi vezetés van – a kezében található. Ezeknek kell valamilyen összhangba lenniük ahhoz, hogy egy ország jól teljesítsen. Én abban vagyok érdekelt, hogy a magyar gazdaság minél több lehetőséget nyújtson azoknak az embereknek, akik gazdasági teljesítményből, tehát munkából, vállalkozásból akarnak megélni. Igen, de azok nem tabutémák, hogy a jegybanknak tucatnyi lehetősége, tucatnyi megoldása lenne az arzenáljában, amely egy ország gazdasági növekedését ösztönzi, tehát a világ e felé halad. Én megnéztem az elmúlt években, hiszen egy új jegybankpolitika alakult ki Amerikában is és az Európa Központi Banknál is, valamint a saját pénzzel rendelkező európai uniós államokban is. Tehát a jegybankok ma más gyakorlatot folytatnak, mint korábban, én 16 olyan eszközt azonosítottam be, amelyet ma a világban jegybankok használnak a gazdasági növekedés elősegítése céljából. Azt most nem az én dolgom elárulni, hogy abból hányat használt a Magyar Nemzeti Bank, de azt szeretném...

- Néhányat igen.

- ...azt szeretném, hogyha a jövőben a Magyar Nemzeti Bank jobban teljesítene, mint korábban.

- Akkor ne is faggassam tovább arról, hogy ez alacsonyabb kamatot jelent, vagy hogy mi legyen a jegybanki devizatartalékkal?

- Csak az idejét vesztegetné.

- Akkor viszont nézzük a megüresedett miniszteri széket, hogy ki lesz a következő nemzetgazdasági miniszter?

- Itt is biztosra mentem, ugyanazt csináltam, mint 2001-ben, amikor Járai Zsigmond, a gazdaságért felelős miniszteri pozícióból a jegybank élére távozott, akkor Varga Mihályt, aki az ő államtitkára volt, kértem föl. Most Matolcsy György távozik a gazdasági miniszteri pozícióból a jegybankelnök pozíciójába, és Varga Mihály pedig az elmúlt években – nem véletlenül – folyamatosan tagja volt a kormánynak fontos pozíciókban. Ismeri a kormány gazdaságpolitikáját, zökkenő nélkül tudja átvenni ezt a munkát, úgyhogy Varga Mihályt kértem föl, hogy legyen Magyarország gazdasági minisztere.

- És mi lesz az ő mostani pozíciójával, az IMF-tárgyalásokért lesz valaki, aki felel?

- Az most annyira elvékonyodott már, hogy ez belefér a miniszteri munkakörébe.

- Tehát akkor oda nem is óhajt kinevezni?

- Egy kézbe kerül a dolog.

- Na, most akkor nézzük, hogy Varga Mihállyal érkezik-e újfajta gazdaságpolitika így, a mostani ciklus utolsó egy évében. Megmaradnak-e a legfontosabb szándékok, az adósságcsökkentés? Ugye, gazdasági növekedést a Nemzetgazdasági Minisztérium is tudja ösztönözni, hallani is erről, mindenféle megoldásokról, hogy a kereskedelmi banki hitelezést hogyan lehetne beindítani nemzetgazdasági minisztériumi programokkal? Tehát ez nemcsak a jegybank érdekköre vagy feladata lehet. Változik-e bármi Varga Mihály érkezésével?

- A miniszterek személye ugyan lényeges, de a programot a kormányprogram határozza meg, a kormányprogram pedig marad, tehát a gazdaságpolitika iránya sem változik.

- De a kereskedelmi banki hitelezés, ugye, azért kérdezem most már sokadszor ilyen mantraszerűen, mert azt mondják, hogy ez indíthatja el azt a fajta gazdasági növekedést, hogy legalább ilyen nulla egész valahány tized százalékos gazdasági növekedés összejöjjön, bár ezt persze le lehet vezetni a hiteligényből is, nemcsak abból, hogy a bankok akarnak-e hitelt adni, hanem van-e rá igény?

- Ez egy nagy vita. Ha elolvassa az ember a pénzügyi szakemberek nagyobb lélegzetű írásait és interjúit, akkor az egyik párt vagy egyik fél azt mondja, különösen a bankárok mondják ezt, hogy ők kínáltak olcsó hiteleket az elmúlt időszakban is, tehát nem a hitelkínálat hiánya a növekedés alacsony voltának oka, hanem egész egyszerűen nincs olyan üzleti sikerrel kecsegtető vállalkozás, amelyik jelentkezne ezekért a hitelekért. A másik oldalról meg azt hallom a vállalkozóktól nap mint nap, hogy ők tele vannak egyébként sikerre esélyes elképzelésekkel, projektekkel, ahogy ők mondják, és meg is valósítanák őket, de nem kapnak hiteleket, mert csak olyan föltételekkel jutnak hitelhez, hogyha azokat teljesíteni tudnák, akkor nem is lenne szükségük hitelre egyáltalán. Most ez a süketek párbeszéde zajlik ma a magyar gazdaságban. Szerintem a jegybankelnöknek és a gazdasági miniszternek van szerepe abban, hogy föloldják ezt az ellentmondást.

- Jó, nyilván nemcsak hitelekről lehet itt szó, hanem mondjuk forrásbevonásról is, ugye, arról is olvasni, hogy szükség lehet-e még újabb dollárkötvény-kibocsátásra például, ez már akkor Varga Mihály feladata lehet, adott esetben ha mégis szükség lehet költségvetési kiigazításra, akkor az szintén már Varga Mihály asztalára kerül.

- De a pénzügyi kérdések körüli viták eldőltek, mármint az ország finanszírozhatósága körüli viták, azt a múltkori amerikai kötvénykibocsátással lezártuk, hiszen hatszoros túljegyzés volt a kibocsátott magyar kötvényekre. Annyi hitelt vettünk föl öt- és tízéves távlatban, amennyire szükségünk van, az ország finanszírozása erre az évre is és a következő évre is megoldott. Különösen, ha azt a ma hajnali hírt is figyelembe veszi, amit idefelé jövet nyomtak a kezembe, hogy tovább nőtt a magyar emberek kezében lévő állampapír mennyisége, ami a legjobb hír, amit el tudok képzelni, hiszen az, aki a magyar államnak pénzt ad – vagyis megveszi a magyar állam által kibocsátott állampapírt –, az kap arra a pénzre kamatot. Ha azt a külföldiek veszik meg, akkor az a kamat a külföldiek zsebébe megy, és el is hagyja az országot, de ha magyar emberek veszik meg az állampapírt – és iszonyatos erővel nő az állampapír vásárlása a magyarok körében –, akkor a kamat a magyar emberek zsebébe kerül. Ők lesznek tőle jobb módúak, gazdagabbak, bennmarad az országban, tehát én mindig ösztönzöm a magyar embereket arra, hogy úgy, mint számos sikeres országban egyébként, ne engedjék át az államkötvényvásárlást a külföldieknek, hanem ők maguk vegyék meg. Ez nemzetgazdasági szempontból is fontos, hiszen ha saját magunknak tartozunk, tehát mi a magyar állampolgároknak tartozunk, mint állam, akkor az ország nem függ a külföldiektől.

- Olvastam néhány gazdasági elemzést, Varga Mihály sem lep meg mindenkit, Varga Mihály érkezése, lehetett már erről olvasni, hogy a szolgáltató szektor képviselőivel egy újfajta hangot próbál majd ő megütni, vagy ha úgy tetszik, a kormány újfajta hangot próbál megütni. Ugye, a szolgáltató szektor, a nagyobb vállalkozások, akik mostanában, vagy hát az elmúlt három évben a különadókon keresztül érezték csak a törődést, kapnak-e például stratégiai partnerségi felkérést?

- Meglátjuk. Itt mindenképpen tartanunk kell azokat az irányokat, amelyeket korábban meghirdettünk. Magyarországon az emberek sokat dolgoznak, és keveset keresnek, bár az idei bérnövekedés magasabb lesz, mint a pénzromlás üteme, de még mindig keveset keresnek, miközben a szolgáltatások rendkívül drágák. És én nem tűröm azt el, nem nézem tétlenül, hogy szerényebb legyek, hogy mindenfajta szolgáltatók – tekintélyes részük meg külföldi – lehúzzák a tizedik bőrt is a magyar emberekről. Tehát árszabályozással, törvényalkotással és egyebekkel korlátok közé kell szorítani az ő tevékenységüket. Az nem megy, hogy egy szegény, felzárkózó félben lévő ország polgárait az életfontosságú szolgáltatásokon keresztül állandóan levegyenek – ahogy a magyar pesti szleng mondja –, levegyenek mindenfajta nagy, jómódú, gazdag külföldi cégek, és profitokat, extraprofitokat állítsanak elő. Ezt korlátok közé kell szorítani, ez zajlik most. Ez a politika egy: nem változik. Kettő, ugye, a második legfontosabb dolog, amiben nem járulok hozzá semmilyen változáshoz, az pedig az, hogy az embereket nem szabad büntetni azért, hogy dolgoznak, és többet keresnek. Az embereket biztatni kell arra, hogy dolgozzanak, és örülni kell annak, hogyha többet keresnek. Ezért a személyi jövedelemadót továbbra is alacsony szinten kell tartani, én a szívem szerint még tovább csökkenteném, ennek a lehetőségei egyelőre most még nem adottak.

- Akár egyszámjegyűre is csökkentené?

- Én a nullát szeretném a legjobban, de ez irreális, ezért mindenképpen tíz százalék alá vinném. Nekem az a filozófiám, hogy az embereket nem akkor kell megadóztatni, amikor dolgoznak, meg pénzt keresnek, annak örülni kell, hanem akkor kell begyűjteni az ország működéséhez szükséges pénzeket, amikor az emberek elköltik a jövedelmüket. Ezért a jövedelemadók helyett a súlypontot át kell tenni a fogyasztási és a forgalmi adók felé. Az ráadásul igazságosabb: ne felejtsük el, hogy hány olyan élményünk van még a régi világból meg a mai napokból is, amikor egyébként jómódú embereket látunk szociális segélyért menni. Ez azért van, mert a jövedelmek alapján nem lehet pontosan látni, hogy ki hogyan él, de a fogyasztás alapján igen. Ezért hagyni kell, hogy keressenek minél többet, az annál jobb, és amikor elköltik, akkor szociálisan igazságos módon lehet adóztatni.

- A jegybankot tehát Matolcsy György vezetheti akár már hétfőtől, és Varga Mihály lesz a nemzetgazdasági miniszter. Személyi változásokról is beszélgettünk Orbán Viktor miniszterelnökkel.


orbanviktor.hu