– A „180 perc” vendége Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok!

 

– Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat. 

 

– Megalakult a tizedik rendszerváltoztatás utáni kormány. Közte a harmadik, amely az Ön kormányfőségével alakult meg, viszont az első, amelynek nincsen kormányprogramja, így most a beszélgetésünk elején nagyon méltányolnám, ha adna nekem néhány vállalást erre a ciklusra. Egészen konkrétan, hogy mi az, ami történni fog, fontosnak tartja, de a hétköznapi konkrétságot várnám most el.

 

– Természetesen nincs kormány program nélkül, nekünk is van programunk, ezt 2010-ben be is mutattam a parlamentben. Annak a végrehajtását megkezdtük a 2010-es választások után, és azt fogjuk folytatni. Ilyen értelemben a magyar választók pontosan tudják, hogy mit várhatnak a mostani kormánytól.

 

– Tudok kérdezni, tehát mi lesz, lesz-e egyszámjegyű jövedelemadó például?

 

– Kérdezhet is, de inkább előhozakodnék a saját gondolataimmal. Hirtelen mellbe vágott az Ön kérdése, hogy mi az, amit a legfontosabb vállalásnak lehet tekinteni. Nyilván minden miniszternek van olyan programpontja, amely az ő szívéhez különösen közel áll, és több annál, mint kötelesség, személyes elkötelezettség is. Nekem is van ilyenem, ami több mint egyszerű kormányfői kötelezettség, a fölött még személyes elkötelezettség is. A politika bükkfanyelvén úgy hívják, hogy teljes foglalkoztatás, de ez nem jelent így semmit, hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy én hiszek abban a gondolatban, hogy a világ tartozik azzal minden egyes embernek, köztük minden egyes magyar embernek is, hogy megadja az esélyt, hogy munkából tarthassa fent magát és a családját. Tehát az én legfontosabb személyes elkötelezettségem erre a négy évre úgy fejezhető ki, hogy szeretnék eljutni a ciklus végére oda, hogy azt mondhassam a magyaroknak, hogy aki ebben az országban dolgozni akar, az valamilyen munkát talál is. Lehet, hogy nem az lesz, amiről álmodott, lehet, hogy nem az, amit a leginkább szeretne, nem az, amiből a legkönnyebben meg tud élni, de hogy nem szorul másoktól érkező segélyre, hanem a saját erejéből el tudja magát tartani, na, ezt a világot azért szeretném, ha 2018-ra Magyarországon megszületne.

 

– Most akkor a konkrétumok terepére… mégiscsak szükség lesz azokra a kérdésekre, hogy rátévedjünk. A közmunkáról akkor, ugye, mert részben azért erre utalt most az előző mondataival…

 

– Része annak, amire gondoltam, valóban.

 

– Vélhetően akkor a közmunka intézménye ebben a ciklusban marad.

 

– Nemcsak, hogy marad…

 

– Végig marad?

 

– Ez nem egy kormánydöntés függvénye. Megint hadd tegyek egy lépést hátra: mi történt húsz éven keresztül ebben az országban? A kormányok mindig elmondták az embereknek, hogy miért nincs mindenkinek munkája, és megpróbálták nekik ezt elmagyarázni, bocsánat a kifejezésért, lenyomni a torkukon, szerintem ez rossz politika volt. Nekünk azt kell elmagyarázni az embereknek, hogy hogyan tudunk munkát teremteni, és miféle munkát tudunk teremteni. Most persze a gazdaság helyett az állam nem tud munkahelyeket létrehozni, tehát nagyon fontos, hogy a gazdaságnak azt a képességét, hogy az embereknek a vállalkozók munkát tudjanak adni, erősíteni kell adórendszerrel, szabályozásokkal és így tovább, de mindig lesznek olyanok – és ha válság van Európában, mint ahogy még mindig egy gazdasági válság van Európában, akkor különösen –, vannak olyan emberek, akik nem tudnak munkát kapni a piacon. Ilyenkor az államnak be kell lépnie. A mi kormányunk felfogása abban különbözik az előző húsz év kormányaitól radikálisan, hogy mi nem kompenzálni akarjuk az embereket azért, mert nincs munkájuk, hanem munkalehetőséget akarunk nekik teremteni, ezt nevezhetjük, mi startmunkának hívjuk, a hétköznapi neve ennek közmunka. Ez nőni fog, tehát nem azért van közmunka, mert a kormány szeretné, hogy legyen, hanem amíg csak egy olyan ember is van ebben az országban, akiknek a vállalkozók nem tudnak munkát adni, akkor közmunkát fog neki adni az állam, de ma sajnos nem egy ilyen van, hanem több százezer, ezért a közmunka ajánlatunk mérete és szervezettsége nőni fog a következő időszakban.

 

– És akkor mindezek fényében az egyik legfontosabb kérdés, a legtöbbeket érintő kérdés a jövedelemadózás. Ezzel mindenki találkozik, aki Magyarországon él, és fizetést kap. Lehet-e valóban egyszámjegyű jövedelemadó Magyarországon ebben a ciklusban?

 

– Szeretnénk, ha lehetne. 

 

– Mi kell ahhoz, hogy legyen? 

 

– Egy 4 és 6 százalék közötti sávban lévő gazdasági növekedés.

 

– Egyszeri növekedés vagy, mondjuk, egy ismételt növekedés?

 

– Tartós. Akkor tudunk adócsökkentést végrehajtani, hogyha a gazdaság érzékelhetően növekszik, ma a gazdaságunk a 2 és a 4 százalék közötti növekedési sávban van, amikor a kormányzást átvettük, akkor a 0 és az 1 százalék közötti sávban volt, ezt sikerült felvinnünk 2 százalékig, most pedig a 2 és a 4 százalék közötti sávban vagyunk. Nagyon nehéz, nagyon sok mindennek kell szerencsésen egybeesnie, minden csillagnak jól kell állnia ahhoz, de nem lehetetlen, hogy egy aktív kormányzati politikával a 4 és a 6 százalékos sávba felvigyük a magyar gazdaság növekedését több éven keresztül.

 

– Meddig lesz a magyar gazdaság része az úgynevezett különadók, a szektorális különadók rendszere? Ez, ugye, a nagyobb szereplőket, a multicégeket, a nemzetközi vállalatokat, a bankszektort érdekli igazán, hogy meddig kell különadót fizetniük 

 

– Amíg mi kormányzunk, biztosan, mert a mi felfogásunk az, hogy akinek extra magas jövedelme van, annak többet is kell vállalnia a közteherből. Mi a méltányos közteherviselés hívei vagyunk, van néhány szektor, amely Magyarországon valóban a nagy profitjával arányosan többet kell vállaljon: bankszektor, multik egy tekintélyes része, energiaszektor és a médiaszektor is ilyen.

 

– Mielőtt rátérünk a forgalmi típusú közteherviselés új keletű, legtöbbet idézett jogszabály-változására, a reklámadóra, még a minisztérium szerkezeténél maradnék egy keveset. Valóban nehezen volt észrevehető a személyi összetételben meg a szerkezeti összetételben is, hogy egy új kormány alakult, ahogy ezt ígérte is. De azért az mégiscsak látható, hogy a Miniszterelnökség elképesztő módon megerősödött, hat sorban sorolható csak fel a szakterületek neve, amelyek Lázár Jánoshoz tartoznak. Miért volt erre szükség?

 

– Ez a harmadik kormány, amit megalakíthattam. Kipróbáltam már két szervezési megoldást, egyet ’98 és 2002 között, ezt kancelláriaminisztériumnak nevezték, és egy másikat 2010 és 2014 között. 2010 és 2014 között a közigazgatás összehangolásának feladatát a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumra testáltuk, onnan kellett ellátni, az állam újjászervezése is onnan indult meg. Ez a munka elindult, nagyjából be is fejeződött, mostantól tehát nem át kell szerveznünk a magyar közigazgatást, hanem be kell fejeznünk a már megindított átszervezést, ezért a közigazgatási minisztérium meg is szűnt ebben a formájában, egy klasszikus igazságügyi minisztériumra vált szét, illetve a munkájának egy része bekerült a Miniszterelnökségre.

 

– Ha már az Igazságügyi Minisztériumot említi, itt új miniszter van a kormányban, a korábbi franciaországi nagykövet. Ön azzal a mondattal indította útjára Trócsányi Lászlót, hogy a nemzet alkotmányos identitását védje meg nemzetek feletti térben. Valami hasonló volt a mondat. Számít ezek szerint az alkotmányt érintő, magyar alkotmányt érintő kiújuló csatákra? Az nem ad erős legitimitást az alkotmánynak, hogy a rendelkezései alapján történt két választás Magyarországon, és a parlamentben ellenzéki oldalon is csak olyan képviselők ülnek, akik erre a szövegre felesküdtek? Újranyithatók az alkotmányozást érintő viták?

 

– Mi nem akarjuk ezeket újranyitni, és nem is nyílt viták zajlanak ma Európában erről, hanem egy lopakodó birodalomépítés zajlik anélkül, hogy vitát nyitnánk, részletszabályok módosításával az unió alapszerződésének módosítása történik gyakorlatilag lépésről lépésre. Itt az a vita most, hogy ki legyen az Európai Bizottság elnöke, ennek a személynek a kiválasztása a miniszterelnökök, tehát a nemzetállami felhatalmazás alapján álló miniszterelnökök tanácsának volt mindig is a feladata az alkotmány szerint, az európai alkotmány szerint most is így van. Ehhez képest most az az igény fogalmazódott meg, hogy az Európai Parlamentben helyet foglaló pártok csúcsjelöltjeit automatikusan jelöljék a miniszterelnökök a bizottság élére. Ez egy lopakodó alkotmánymódosítás Európán belül. Amire tehát nekünk fel kell készülni, nem az, hogy nyíltan megtámadják a magyar alkotmányt, mi azt már megvédtük, hanem arra kell felkészülni, hogy folyamatosan lesznek Brüsszelben a nemzetállami hatásköröket kisebbíteni akaró kísérleteket, amiket nekünk alkotmányos érveléssel meg kell akadályoznunk.

 

– Három héttel ezelőtt beszéltünk az európai bizottsági elnökjelölési konfliktusokról. Azóta sok víz lefolyt a Dunán is meg a Temzén is. hogyan látja, hogyan áll most ez a helyzet? Kinek van többsége, hogy áll Juncker szénája?

 

– Viták zajlanak. Én nemsokára el is utazom Portugáliába, egy európai néppárti csúcstalálkozó lesz ott, ahol megvitatjuk ezeket a kérdéseket, és ott azt az álláspontot fogjuk képviselni, vagyunk jó néhányan, akik azt mondják, hogy először nem a személyről kell dönteni, hanem Európa megújulásának legfontosabb pontjait kell meghatározni. A választók is nyilvánvalóvá tették, és a helyzet is nyilvánvalóvá teszi, hogy Európának meg kell újulnia. A kérdés az, hogy miben és hogyan. Ezt a néhány pontot rögzítenünk kell, és utána olyan bizottsági elnök kell, aki ezt a programot hajlandó végrehajtani, ezt az álláspontot fogom kifejteni Portugáliában a jövő hét elején.

 

– Egy kicsit kapkodok most ebben a beszélgetésben témák szerint, ez részben Önnek köszönhető, mert említ itt hírértékű mondatokat. De most visszatérnék még a kormány szerkezetéhez: kinek lesz Ön szerint a legnagyobb dolga, a legtöbb problémára kitől melyik miniszterre számíthat, hol vannak a legnagyobb gondok az országban? A választás előtt Ön említette például az oktatás területét.

 

– A legtöbb gondom nekem lesz.

 

– A második legtöbb gondja kinek lesz a kormányban?

 

– A második legnagyobb gond mindig a gazdasághoz kapcsolódik. Tehát nagyon nehéz sorrendet felállítani, mert az emberek mindennapi biztonsága – és így a rendőrség – legalább olyan fontos, mint a gazdaság. Az, hogy a gyerekeink rendes oktatást kapjanak, meg egyáltalán megszülethessenek, legalább olyan fontos, minthogy miből tartjuk őket. Tehát azért a család és oktatásügy is fontos. Nagyon nehéz sorrendiséget felállítani, de egy dolog biztos: ahhoz, hogy bármit csináljunk, pénz kell, a pénzt a gazdaság szereplői termelik meg: a vállalkozók és a munkavállalók. Tehát ha az jól működik, akkor vannak források, hogy a többi kérdésre választ tudjunk adni. Ha a gazdaság kehes, köhög, zötyög, elakad, akkor a többi miniszternek a lehetősége is beszűkül.

 

– No, nézzük akkor az egyéni képviselői indítvány formájában benyújtott, nagy vihart kavart jogszabályokat, elsőként a reklámbevételek megadóztatását. Világos, hogy forgalmi típusú adót akarnak behozni a közteherviselés jegyében, de hol vannak a háttérszámítások?

 

– Minden háttérszámítás rendelkezésre áll. 

 

– Csak nem nyilvános. 

 

– Dehogy, befogunk 9-10 milliárd forintot egy olyan szektortól, amely nagyméretű, és nagyon nagy profittal dolgozik. Ha kisebb lenne a profitjuk, akkor nem kellene sok adót fizetni. Annak kell több adót fizetni, akinek több a nyeresége, minden szám ismert.

 

– És hol maradtak el a szakmai egyeztetések? 

 

– Azok megtörténtek. 

 

– Csak az sem volt nyilvános.

 

– De nyilvános volt, a legutóbbi év, 2013 második felében és még 2014 elején is, miután a gondolat már akkor felszínre került, minden szakmai egyeztetés megtörtént.

 

– És mi az a gazdasági kényszer, amely indokolja ezt? Nyilván nem elhanyagolható mennyiségű összegről beszélünk, de mégiscsak azért az idei tervezhető hiány 1 százaléka ez az összeg, tehát nagy baj van a költségvetéssel, ha erre az összegre valóban a költségvetés helyzete miatt van szükség. Szóval mi a konkrét gazdasági kényszer ebben a helyzetben? 

 

– Nem kényszer van, hanem igazság van. Úgy igazságos, hogy aki nagyobb profittal, extraprofittal dolgozik, az több adót fizessen. Ugyanez az elv érvényes a bankokra, mindenki másra. A bankok pontosan ugyanezekkel az érvekkel hozakodtak elő, a telekommunikációs szektor pontosan ezekkel az érvekkel hozakodott elő, a multik ezekkel az érvekkel hozakodtak elő. Semmi új nincs ebben az érvelésben, itt egy olyan szektorális adóról van szó, amely más szektorok esetében már létezik Magyarországon, most a reklámszektor is kapcsolódik ide.

 

– Látva a tiltakozást, Ön vagy a jogszabály gazdái, a benyújtók elbizonytalanodtak-e vagy megváltoztatták-e az eredeti álláspontjukat? Látva azt, hogy közös platformon tiltakoznak a jobboldalinak és baloldalinak mondott tartalomelőállító vagy tartalomszolgáltató vállalkozások.

 

– A bankárok is ezt tették, jobb- és baloldali bankárok egy platformon tiltakoztak. Ön is tiltakozott volna, de a dolgoknak van egy rendje. Senki nem szeret adót fizetni. Aki nagyon sokat keres, az meg különösen nem szeret sok adót fizetni. Ezek a szektorok, ezek az emberek sok pénzt keresnek, ezért szeretnének kevesebb adót fizetni, ezt én értem. Összefognak, hogy megakadályozzák, hogy több adót kelljen fizetniük, ezt is értem. Ugyanakkor van egy elv, a méltányos közteherviselés elve, amit az egész magyar gazdaságban érvényesítenünk kell, és ebből a reklámszakma sem maradhat ki.

 

– És az nem érv… Két fontos… Az egyik, hogy a reklámszakma fontos, mert azt mondják, hogy a reklámokra költött 10 forint 47 forintnyi, a GDP-ben is kimutatható összeget mozdít meg a gazdaságban, ez az egyik, a másik, hogy mi van akkor, hogyha a magyar gyártású műsorok helyébe mexikói vagy brazil szappanoperák jönnek, és ez magyar munkahelyeket veszélyeztet? Ezt mondják az érintettek.

 

– Én azt tanultam, hogy a bankárok azt mondták, hogy nem lesz hitelezés, az emberek nem jutnak pénzhez, nem tudják betenni a bankba a pénzüket, és majd ki fognak vonulni a bankok. Én úgy látom, hogy a bankszektor Magyarországon jól működik.

 

– Egy másik jogszabály, amelyet már el is fogadott, de ezt is elfogadta, tehát mind a kettőt elfogadta már a parlament, a fővárosi választási eljárás a közgyűlés szabályainak, közgyűlés összetételének megváltoztatására vonatkozik. Most, ugye, egy országos vételkörzetű műsorban beszélünk, tehát lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy mi közöm nekem a fővárosi közgyűlési választásokhoz. Így aztán úgy teszem fel a kérdést.

 

– És ebben sok igazság is van, ha ezt gondolják. 

 

– Lehet, hogy sok igazság van, csak mégiscsak a jelek azt mutatják, hogy miért kellett a ciklus lejárta előtt pár hónappal a választás várható időpontja előtt megváltoztatni a szabályokat?

 

– Magyarországon a rendszerváltás óta hatszor tartottak önkormányzati választásokat, és háromszor ez így történt. Tehát ez nem egy szokatlan esemény Magyarországon.

 

– Miért nem lehet azt eldönteni, hogy melyik a jó? 

 

– Az igazság az, hogy nem az a kérdés, hogy melyik a jó, hanem hogy mikor állunk már egyszer neki tisztességesen, hogy átgondoljuk logikusan, nyugodtan, több éves munkát adva ezzel magunknak, hogy jól van-e így Budapest közigazgatása, hol kellene ahhoz hozzányúlni, s hol nem? Ezt leginkább mindig pillanatnyi erőviszonyok, éppen aktuális törvényalkotások alakították ki. Szerintem, ha túl vagyunk ezen a választáson, akkor a 2014 és 2018 közötti időszakot érdemes arra felhasználni, hogy a most megválasztandó fővárosi vezetés, a most megválasztandó kerületi vezetés és a közigazgatással foglalkozó parlamenti képviselők nyugodtan leüljenek, és megalkossák azt az új Budapest-törvényt, amellyel majd a következő több évtizedben stabil működést adhatunk a fővárosnak. Erre az elmúlt 24 évben nem került sor, nem volt idő, most is csak egy elemét módosítjuk – szerintem jó irányba egyébként – a fennálló rendszernek, de ideje és reményem szerint lehetősége is lesz annak, hogy több éves munkával egy átfogó koncepciót készítsünk.

 

– És mit mond erre Budapest jelenlegi főpolgármestere? Mert majd neki kell vezetni ezt a testületet. Egyetért-e ezzel a módosítással, egyáltalán egyeztettek-e vele? És mindabból, amit erre válaszolt, következik az, hogy lesz, vagy nem lesz a Fidesz hivatalos főpolgármester-jelöltje Tarlós István?

 

– Tarlós István nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvend a Fideszben, mi őt egy nagyszerű polgármesternek tartjuk, egy olyan polgármesternek, amely új hangulatot, új világot hozott a budapestiek számára, mi is itt élünk ebben a városban, ezt érzékeljük, mint városlakók, nagyobb a rend a városban, a főpolgármester úr kereste az együttműködést a budapesti fejlesztések érdekében a kormányzattal. Ezért korábban zsákutcába futott beruházásokat is be tudtunk fejezni, és meg tudtuk hirdetni a „Budapest 21” programot, amely a XXI. századi Budapestről szól. Az ország egyik legnagyobb erőforrása Budapest, ez egy fantasztikus hely, aki egyszer ide eljött idegenként vagy külföldiként, mindig emlékezni fog rá. Tehát az ország gazdasági fejlődésének, jó hírének, tekintélyének talán legfőbb forrása éppen Budapest, amit egyébként a nagyszüleinknek köszönhetünk leginkább, nekünk most már csak nem kellene elrontani, hanem színvonalon kellene tartani.

 

– Miniszterelnök úr, kanyarodjon rá a válaszra. 

 

– Visszatérve a dologra: tehát minden okunk megvan arra, hogy amikor majd a testületeink összeülnek, ez a következő hetekben várható, akkor elismeréssel szóljon a főpolgármester munkájáról, és azt hiszem, minden okunk megvan arra, hogy jó lelkiismerettel ajánljuk a budapesti polgároknak, hogy folytatódjék az a munka a fővárosban, ami az elmúlt négy évben elkezdődött. Na, most ami a leendő budapesti főpolgármester helyzetét illeti, valóban egy együttműködési kényszer épül be az emberek által közvetlenül megválasztott kerületi polgármesterek – hiszen az emberek a kerületekben élnek, nem a fővárosban, hanem a kerületekben – és az emberek által közvetlenül megválasztott főpolgármester között. Hiszen egy testületben lesznek, és szerintem a mostani körülmények közepette ez a lehető legjobb megoldás.

 

– Éles váltás, de ez is nagyon fontos. 1989. június 16. negyedszázados évfordulója előtt állunk, hétfőn lesz a napra pontos évforduló. Az Ön személye miatt is fontos nap és mindaz, ami a Hősök terén történt 25 évvel ezelőtt. Ön adott egy személyes hangvételű interjút a „Szabadság tér 89” című műsorunknak itt, a közmédiában. Ezt majd aznap meg lehet nézni. Nekem most ennek a műsornak a karakterének megfelelően egy nagyon nehéz kérdésem van, de mégiscsak pár percünk van ennek kifejtésére.

 

– Először is a legnehezebb kérdés, a legnehezebb probléma az, hogy miközben ez egy nagyon fontos évforduló, aközben nekem éppen az Európai Unió jövőjéről kell Portugáliában előadást tartani, holott szeretnék itthon lenni, és együtt ünnepelni az emberekkel.

 

– A következő 25 évről lesz többet szó. 

 

– Az 50. évnél talán. 

 

– De visszatekintve erre a negyedszázadra, az Ön akkor vállalt küldetése, többször elmondta, hogy miért úgy írta meg a beszédet, mit akart vele mondani, és hogy a küldetést megérezte ott akkor, amikor ott állt a mikrofon mögött. Ez a küldetés az április 6-ai eredmények fényében véget ért, vagy sem? Véget ért-e a rendszerváltozás Magyarországon, vagy sem?

 

– Valóban, a politika egy sajátos dolog, egyszerre három dolog. Küldetés, amit a nemzet és az emberek érdekében teljesíteni kell; szakma, van neki csínja-bínja, mint minden szakmának; és munka, amit el kell végezni. Történelmi pillanatokban mindig a küldetés elem domborodik ki, de a másik kettő is fontos. Egy beszédet is meg kell írni, az egy munka, aztán persze megfelelő pillanatban a nyilvánosság elé kell tárni, ami inkább már küldetés. No, tehát én azt gondolom, hogy az első rendszerváltást lezártuk 2010-ben. Tehát én úgy fogalmaznék, hogy Magyarországon eddig két rendszerváltás volt: volt egy 1990-ben, ami egy átmeneti korszakot eredményezett, és ezt mindenfajta nehézség és sok zavaros esemény után 2010-ben lezártuk, és egy második rendszerváltást hajtottunk végre. Ennek most éljük a negyedik évét. A két rendszerváltás között az a döntő különbség van, hogy az első rendszerváltás eredményeképpen nem sikerült létrehoznunk azt a Magyarországot és azt a politikát, amely a középpontba a közjót állította volna.

 

– És az én kérdésem az volt, hogy ez mára sikerült-e? 

 

– Azt gondolom, hogy 2010-ben az új alkotmány megszövegezésével ez megtörtént. Az új alkotmányunk, amit Alaptörvénynek nevezünk, nem liberális alkotmány. A rendszerváltás első húsz éve, az első rendszerváltás után kialakult rendszer egy liberális rendszer volt, ahol csak az egyéni érdekekre összpontosítottak, a közérdekekre nem, nem is szabályozta semmi, nem is kényszerítette ki semmi a politikusoktól, hogy a közjót szolgálják, az egyéni érdekekből kellett kiindulni. Most azonban egy olyan alkotmányunk van, amely a közjóból indul ki, és amely ilyen értelemben egy nemzeti alkotmány. Tehát azt gondolom, hogy az első rendszerváltás hibáit, fogyatékosságait minden érdemi elismerése mellett, mert nagy érdemei voltak annak a rendszerváltásnak, de fogyatékosságai is, a második rendszerváltás 2010-ben orvosolta, és mi ennek a jegyében végezzük most a munkánkat.

 

– A „180 perc” vendége volt Orbán Viktor miniszterelnök.