Programokkal tele a padlás, az új többségnek inkább eszmére van szüksége – állítja Orbán Viktor. A Fidesz elnöke szerint ha Franciaország eldöcög takarékos kampányokkal, mi is kizárhatnánk a politikából a fizetett reklámokat, óriásplakátokat.

- Fidesz-körökben ma két kötelező olvasmányt emlegetnek: az ön Egy az ország című kötetét és a Navracsics Tibor gondozásában megjelent Jövőnk vitairatot. Miért kell ennyi elvi alapvetés, ha - miként az utóbbiból kiderül - a választás jórészt „imázsok harca”?
- Ezt legfeljebb szomorú elégedetlenséggel mondja az ember, mintsem elismerő csettintéssel. A szakmánk lealacsonyodását látom ebben az - egyébként pontos - megállapításban, ugyanis a politika eredendően azt jelenti: világossá tesszük az ország előtt álló lehetőségeket, és segítséget adunk az embereknek a választásban. No, erre az ideára ült rá a tömegdemokráciák médiavilága, imázsharca…

- Amibe több fideszes is beszállt. Rogán Antal két bulvárlap címlapján is eljegyezte menyasszonyát, Kósa Lajos pedig a Playboynak dobta oda magát egy imázsinterjú erejéig.
- Én megmaradok idealistának. Hiszek abban, hogy noha ma érdektelen, sőt hitvány felvetéseket is ismertté lehet tenni bizonyos médiumokon keresztül, ezek mégsem lesznek olyan meggyőzőek, mint egy szerényebb eszközökkel közzétett erős gondolat. 1988-89-ben minden eszköz az ellenfél kezében volt, mégis bekopogott a rendszerváltás. Van tehát értelme harcolni szakmánk presztízséért: én ezért nem használom a modern médianyelv trendi kliséit. És ezért javaslom, hogy helyezzük radikálisan új alapokra a politikai reklámot. A pártoknak meg kellene állapodniuk, hogy a törvény erejével kizárjuk a kampányból a fizetett reklámokat, ideértve a rádiót, a televíziót és az óriásplakátokat is.

- Nyilván nem mellékes, hogy ezzel a pártok költségvetése is tehermentesülne.
- Olcsóbbá válna a politika. Ha Franciaország eldöcög takarékos, szigorú korlátok közé szorított, a politika lényegét menteni akaró kampányokkal, mi is vállalhatnánk. Ehhez a lélektani pillanat is adott: 2006-ban az emberek megtapasztalták, hogy Magyarországon a politikai reklámok nem a tisztánlátást segítik, hanem a hazugság eszközeivé váltak.

- A reklámok mellett az üzletembereket is kiiktatná a közéletből? Könyvében nemcsak a piaci eszközöktől, hanem a piaci gondolkodásmódtól is óvni igyekszik a politikát...
- Annyit állítok: ha kizárólag a verseny- és a hatékonyságelv válik a politikai döntések szempontjává, akkor a politika mint önálló szakma megszűnik. Akkor a politikai osztály nem lesz más, mint a piac és a felsőgazdaság kijáróembereinek összessége.

- A Jövőnk vitairat - szemben az ön könyvével - mégsem a piac mindenhatósága ellen lázad, inkább a túlméretezett állami újraelosztó rendszert bírálja. Azaz piacbarát.
- Ez így helyes. Merthogy a létező magyar valósággal szemben két alapvető bírálatot támasztunk. Egyrészt a piac mindenhatóságának apostolai az emberi élet olyan területeire is be akarják vezetni a haszonelvű működést, ahol nincs helye - erről szól az én könyvem. Ahol pedig szükség lenne valós versenyre, vagyis a gazdaságban, ott ugyanezek az apostolok a piacellenes monopóliumok fenntartására, felépítésére törekednek - utóbbi jelenséget tárgyalja a vitairat.

- Az Egy az országban olyan hívószavakat használ, mint a kölcsönös felelősségvállalás, a tisztelet kultúrája és a - II. János Pál pápa szókészletéből is ismert - szeretet civilizációja. Hogyan merészkedhet ilyen távlatokba egy négyéves ciklusokba szorított politikus? Nincs szereptévesztésben?
- A kölcsönös felelősségvállalás nem illik a felsorolásba; ez nem elvont dolog, hanem a politikánk lényege, kerete, a piaci dogma ellenpontja. A német gyökérzetű szociális piacgazdaság magyar változata. Annyit jelent, hogy - a Magyarországon honos közfelfogással szemben - az egyén és a közösség érdeke nem feltétlenül áll szemben. Vagyis léteznek olyan, kormányzati támogatásra is érdemes egyéni törekvések, amelyek össztársadalmi hasznot hajtanak. A Kádár-rendszerben bevezetett szocpol a kölcsönös felelősségvállalás archaikus formája: ha gyermeket nevelsz, ami a közösségnek is fontos, olyan kedvezményt kapsz a lakásvásárláshoz, amit más nem kap meg. A polgári kormány időszakából pedig itt a családi pótlék - amit alanyi jogon folyósítottunk, ha a gyermek iskolába járt. De idézhetnék a népegészségügyi programunkból is: a tb-járulékért cserébe alanyi jogon jár az egészségügyi ellátás, kivéve, ha valaki nem jelenik meg az előírt szűrővizsgálatokon. Ha ezek a kormányzati döntések rendszerré állnak össze, nem kell a magyar társadalom individualista beállítottságát megváltoztatnunk ahhoz, hogy erős közösség jöjjön létre. Ami a tisztelet kultúráját vagy a szeretet civilizációját illeti: ezek a célok valóban meghaladják egy politikus erejét - a könyv utolsó fejezetének ezért adtam a Túl a politikán címet. Csak annyit szerettem volna világossá tenni, hogy az erős Magyarország megteremtésének, tartós fennmaradásának vannak kulturális, civilizációs előfeltételei.

- Ezek az előfeltételek ma hiányoznak. Ha felülnénk a 7-es buszra, előbb találkoznánk a szeretetlenség civilizációjával, mint a szeretetével.
- Ez igaz. De az is igaz, hogy léteznek olyan országok, amelyek egymást tisztelő polgárok közösségeként működnek. Nem utópia tehát, amiről beszélek, bár a mi nemzedékünk élete vélhetően rámegy arra, hogy Magyarország lelki értelemben is felemelkedjen. Szép munka, már ha vállaljuk ezt a hivatást, mert magától nem fog menni. Sőt, a hivatást, küldetést vállaló emberek nélkül egyre mélyebbre fogunk süllyedni. Mindig van lejjebb. Régi törvény: ha egyszerre két pénz van forgalomban, a rosszabb mindig ki fogja szorítani a jobbat.

- Ahhoz is évtizedek kellenek, hogy helyreálljon a közbizalom? Ma nem egyes politikusok vagy rendőrök népszerűtlenek, hanem a politikai elit és a rendőrség - en bloc.
- A politikában a hazugság azt jelenti, hogy az embereket megszerzendő voksnak tekintik, aztán semmibe veszik őket. Miért lepődünk meg, ha ezek után megbomlik a közbizalom? Különösen, hogy a kormányzati tevékenységnek csak fájdalma van, eredménye nincs. Még az Antall-kormány erkölcsileg megalapozott kormányzása is oda vezetett, hogy - érzékelhető sikerek, átélhető eredmények híján - visszahívta a nép azokat, akik korábban elvették tőle a szabadságot. A politika iránti bizalmat jó kormányzati teljesítmény nélkül nem lehet helyreállítani.

- A jó kormányzás jogát választásokon szokás elnyerni.
- Ez már csak így van: ahhoz, hogy aranylabdásnak válasszanak, először be kell kerülni a csapatba.

- Az MSZP-nek azért vannak tartalékai. Hiába vezet utcahosszal a Fidesz, a közvélemény-kutatásokból kiderül: kormányzóképesség, miniszterelnöki alkalmasság tekintetében ma is döntetlen a Gyurcsány-Orbán párharc.
- Abban megállapodhatunk talán, hogy számos, egymásnak ellentmondó felmérés lát napvilágot. A legmértéktartóbb becslések is azt mutatják, hogy 2006 tavaszához képest ma legalább félmillióval többen fordulnak hozzánk bizalommal. Ez az új többség. Várják, hogy a Fidesz valamit nyújtson nekik - lehetőleg többet, mint egy programot. Programokkal tele van a padlás: elég elbarangolni a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vagy az egészségügyi érdekvédelmi szervezetek honlapjaira. Az új többségnek eszmére van szüksége. Ez a kölcsönös felelősségvállalás, az erős Magyarország eszméje - ami nem más, mint a XX. század szociális piacgazdaságának magyar, a globális gazdaság XXI. századi körülményei között is alkalmazható változata.

- „Korai még temetni az MSZP-t, hisz a szocialisták alkalmazkodóképessége megelőzi a többi pártét” - nyilatkozta nemrég lapunknak Hiller István. Miniszterelnök-cserében valóban szereztek némi rutint.
- Nem az MSZP az ellenfelünk, hanem azok az okok, amelyek végletesen legyengítik Magyarországot. Az MSZP-vel azért kerültünk szembe - túl a történelmi szempontokon -, mert a kormányzásra való alkalmatlanságuk ma Magyarország gyengeségének egyik meghatározó oka. A magyar gazdaság nem a saját lábán áll, az ország biológiai önfenntartó képessége oly mértékben kérdőjeleződik meg, hogy egymillió ázsiait akarnak idetelepíteni. Milliók dolgoznak keményen, s hónap végén nem marad semmi a fizetésből. És a gyengeség lelki megnyilvánulásairól még nem beszéltem.

- Arról a kabinetfőnöke, Deutsch-Für Tamás szokott szólni: ideggyenge miniszterelnök, satöbbi.
- Nem szeretnék visszacsúszni az utólagos öndicséret pózába, de 2002-ben Európa egyik éllovasa voltunk, aminek kifejeződéseként 2007-ben - Szlovéniával együtt - beléphettünk volna az euróövezetbe. A szocialisták öt éve felmérték: ha a polgári kormány folytatja a sikeres kormányzást, sőt beviszi az országot az EU-ba és az euróövezetbe, az MSZP vezető nemzedéke végleg búcsút inthet a kormányzati tevékenységnek. Ezután bezuhantak egy egyre gyorsuló spirálba. Semmi sem volt drága: választási csalások, közalkalmazotti béremelés-ígéret és nyugdíjcsekkosztás a kampányban. Aztán 2004-ben látták, hogy ha nem lépnek át újabb határokat, akkor kár volt átkelni a Rubiconon. Megpuccsolták a miniszterelnököt, majd a 2006-os választásnak már szervezett politikai hazugsággal mentek neki. Ez a megállíthatatlan bűn és bűnhődés láncolat az MSZP végzete. Ma tehát már a baloldal jövője a tét: megtalálja-e önmagát a neoliberális kaland után. Az alapkérdés ugyanaz, mint Angliában: meddig lehet baloldali bázison neoliberális politikát folytatni? Mert léteznek olyan szakadékok, amelyeket több tízmilliárdos völgyhíddal sem lehet átívelni.

- És konzervatív bázison lehet balos politikát folytatni?
- Ha a neoliberalizmus felől nézzük a világot, minden balra van. A magyar közgondolkodók európai tájékozódása zavaros; vajon hová sorolják a bajor keresztényszocialistákat vagy Sarkozy programját?

- Ön szerint a jobbtábor hisz a Fidesz győzelmében?
- Igen, sőt egyre inkább, s erre meg is van minden oka. Egyetlen elbizonytalanító tényező létezik: ha 2006-ban be lehetett csapni az ország felét, miért ne lehetne megtenni újra. A kérdést logikai úton nem lehet megválaszolni, mert valójában hit kérdése. Hiszünk-e az olyan emberi erényekben, mint a józanság, megfontoltság, tisztesség, felelősség. Végtére is a demokrácia az önálló mérlegelésre képes, felelősséggel döntő ember eszményére épül.

- Azért van más elbizonytalanító tényező is. Úgy tűnik, az Orbán-fóbia felszítására alkalmas eszközök tárháza kifogyhatatlan. A kormányfő a minap jelezte, szem- és gyomorforgatónak tartja, ha egy aktív politikus pénzért árulja a beszédeit.
- A miniszterelnök kirohanásait eddig sem és ezután sem kommentálom. Általános tanulsága a Fidesz és a magam elmúlt húsz évének, hogy minden támadás, amit túléltünk, valójában erősebbé tesz minket.

- Néhány médium ma már azzal az „axiómával” dolgozik, hogy Gyurcsány és Orbán egyidejű távozása a közéletből minden gondot megoldana. Lehetséges, hogy összefonódott a kettejük sorsa?
- Ennél azért derűlátóbban gondolkodom - legyen szó a magam mögött hagyott életútról vagy az előttem állóról. Ez a gondolkodásmód a felvilágosult abszolutista udvaroncok észjárására emlékeztet. Semmi köze a demokráciához. Persze lehet tanácsokat osztogatni, de azt, hogy kit, mikor és hogyan hívnak vissza vagy neveznek ki, a kongresszusi küldöttek meg a választók jogosultak eldönteni. Az udvaronclogika legnyilvánvalóbb abszurditása az importminiszterelnök-ötlet. Ennél már csak az lenne hatékonyabb, ha a népet űznénk el, és importálnánk a helyére egy „intelligensebbet”. Vicc.

- Népűzés helyett -szavazás. Mikorra teszi a referendumot?
- A népszavazás visszaadja az embereknek azt a lehetőséget, hogy a valós helyzet tudatában értelmes vitát folytathassanak, és véleményt mondhassanak a saját és az ország jövőjét érintő legfontosabb kérdésekről. A népszavazás az erős Magyarországhoz vezető út fontos állomása, az az ország ugyanis nem lehet erős, amelynek polgárai ki vannak szolgáltatva a hatalom hazugságainak. A Fidesznek most az a célja, hogy minél hamarabb - és egyszerre - lehessen megtartani a népszavazást az általa kezdeményezett kérdésekben. Ennek érdekében ősszel megkezdjük összegyűjteni az aláírásokat.

- Miért gyengítette a Fidesz a köztársasági elnök pozícióit azzal, hogy nemet mondott Majtényi László ombudsmanjelöltre?
- Ebben az ügyben inkább a lojalitásunkat húzom alá. A Fidesz zokszó nélkül elfogadta, hogy az államfő az Országgyűlés - azaz a képviselők - biztosainak jelölése esetében sem egyeztet a pártokkal. Ám ha nincs konzultáció, a nem elfogadható javaslatokat csak a nyilvánosság előtt tudjuk elutasítani.


Heti Válasz - Bódis András