Nem latolgatni, hanem kormányozni kellene
2007. október 29.
Ókovács Szilveszterrel beszélgetett Orbán Viktor a Hír TV Rájátszás című műsorában.
- Határon túli kampánykörútja után köszöntöm Orbán Viktort, a Fidesz elnökét. Jó estét kívánok!
- Jó estét kívánok!
- Többen azt mondták, hogy azért idehaza is zajlanak az események. Nagyon sűrű időszakot élünk, ön pedig, a Partiumból néhány beszédén keresztül is üzen idehaza. Jó döntés volt-e ezt az időszakot kint tölteni, és határon túlra helyeznie magát az elnök úrnak?
- Európai választásra készül Románia, és így az erdélyi magyarság is. Ez egy fontos döntés lesz. Az időpontját nem mi választottuk meg – mármint az európai parlamenti választásnak -, ez november 25-e. Addig kellene az ott élő magyarokat meggyőzni és jó hangulatba hozni a felől, hogy érdemes elmenniük választani. Most lehet dolgozni.
- Eörsi Mátyás azt mondta ma a parlamentben, az SZDSZ frakcióvezetője, hogy ez rossz gyakorlat volt, és felrúgott egy régi szabályt, amely szerint hazulról nem osztjuk meg a kinti magyarokat.
- Szerintem ez egy fontos szabály. Azt javaslom mindenkinek, hogy ezzel ne is próbálkozzon. Én is azzal, azt tűztem ki célul, hogy meggyőzzem a magyarokat arról, hogy érdemes elmenniük választani. Azt mondanám, az a baj, hogy a magyar politika ilyen áporodott levegőjű és provinciális és képtelen nagyobb összefüggésekben gondolkodni. Tehát most anélkül, hogy a szóban forgó képviselő nevét kiejteném, szóval ez egy budapesti hang, tehát semmiképpen nem európai. Egy választást nem úgy lehet fölfogni, sőt szerintem beteg dolog úgy fölfogni egy választást, hogy az valaki ellen történik. Hát pontosan fordítva. Valamilyen célok érdekében indulnak el a jelöltek. És amikor az ember jelölteket támogat, meg politikai erőket biztat, akkor azon keresztül fontos célokat és programokat próbál közbizalomhoz juttatni.
- Azért a sajtó próbál feltárni nagyobb összefüggéseket is. A Népszabadság mai publicisztikájában azt írja, hogy egyrészt csapdahelyzet is előállhat, mert hogyha Tőkés László - aki mellett ön kampányolt a hírek szerint - valamilyen csoda folytán bejut, akkor az RMDSZ úgy megsértődik, hogy a Fidesz ezt később nem tudja majd kezelni. Ha pedig nem jut be, akkor pedig, akkor meg mire volt jó az egész, illetve még egy hogy az európai néppárti alelnöki pozícióját Basescu román elnök veszélyezteti, és hogy önnek így van egy másik játszmája is.
- Most azon gondolkozom, hogy van-e az Európai Néppárt alelnökei között hivatalban lévő miniszterelnök? Nincs, és ezt nyugodtan ki is zárhatjuk. Tehát az nem fér bele az ember életébe, hogy egyszerre egy ország elnöke vagy miniszterelnöke legyen és közben Brüsszelben is helytálljon. Én csak az ellenzék vezetője vagyok Magyarországon, és nekem is fejtörést okoz, és komoly odaadást és szervezést igényel, hogy egyszerre álljak helyt Brüsszelben is és Budapesten is, hivatalban ez lehetetlen volna. Úgyhogy ezeket nyugodtan ismételjük, a provinciális, belterjes magyar budapesti politikai kommentárok számlájára
- Akkor jöjjünk haza. És maradjunk az SZDSZ-nél...
- ... bocsánat, volt még egy olyan felvetése ennek a bizonyos cikknek, ami talán még megérdemel...
- ... mi, az, hogyha bejut a püspök úr, vagy ha nem jut...
- Hát ez a másik, látja. Tamáskodunk, okoskodunk, spekulálunk arról, hogy mi lesz, ha nem. Most Erdélyországban több mint egymillió magát magyarnak valló választópolgár él. Jut hely a nap alatt az RMDSZ-nek is, meg a független jelöltnek vagy jelölteknek is. Jó lett volna, hogyha létrejön közöttük egy megállapodás, de nem jött létre. Hogy mért nem jött létre, és ebben ki a ludas, ezt nem Budapestről kell eldönteni. E tekintetben, ha ez fontos dolog, majd állást foglalnak a magyarok - mármint az erdélyi magyarok. Nekünk egy dolgunk van, hogy azt tegyük világossá, hogy ha az Erdélyben élő magyarok követik az európai szokást, vagyis legalább olyan arányban, sőt valamivel többen mennek el - mint ahogy az Európában egyébként lenni szokott - arányaikban szavazni, mint a többségi nemzet képviselői, akkor gond nélkül bejuttathatnak nemcsak egy, hanem kettő vagy akár három képviselőt is. Ezért ahelyett, hogy már a választás előtt bűnbakot keresnénk a majd később esetleg bekövetkező sikertelenségért, érdemes volna normális emberként gondolkozni, és azt mondani, hogy van itt egy reális célkitűzés, azt meg lehet valósítani, fogjunk össze, dolgozzunk érte együtt és érjük el ezt a célt.
- Szavazásról, meg szavazási hajlandóságról még majd később én is szeretnék szót ejteni, de addig jöjjünk haza, és maradjunk az SZDSZ-nél. Kóka János pártelnök már az ünnepek alatt is egy más típusú hangot ütött meg a tavaly októberi eseményekkel kapcsolatosan, Horn Gábor ügyvivő pedig úgy fogalmazott, hogy az Orbán Viktor nélküli Fidesszel nem zárna ki egy későbbi együttműködést. Ön mit szól ehhez?
- Tudomásom szerint a Szabad Demokraták Szövetsége egy kormányzó párt. Magyarul: azt az országot kellene kormányoznia, amely komoly bajban van. Magyarországot ma mindenfajta bajok, szociális válság, politikai válság és erkölcsi nyavalyák is gyötrik. Egy kormányzó pártnak szerintem az lenne a dolga, hogy a mindennapi élet egyre elviselhetetlenebb terheit segítsen viselni az embereknek, hozzásegítse a magyarokat ahhoz, hogy a munkájukból tisztességesen meg tudjanak élni, és a megélhetés költségei ne temesse a magyar családokat, ne temessék a magyar családokat maguk alá. Ez volna a dolga egy kormányzó pártnak. Ehelyett mindenfajta koalíciós latolgatás, másik párt ügyeivel kapcsolatos személyi föltételek támasztása, ez önmagában a kudarc biztos receptje.
- Most ön is arra utalt talán, amit a Süddeutsche Zeitung írt meg, és erre most már többen hivatkoztak, akár Nyakó István, az MSZP részéről is, hogy tehát az SZDSZ szerint Kósa Lajosban található meg az Orbán Viktor utáni Fidesz vezetője, akivel el is lehetne kezdeni az együttműködést.
- Hát ezt nem tudom megmondani, hogy ki kiben mit keres. Én azt tudom mondani, hogy a Fideszben és a Fidesz környékén, mondjuk úgy, hogy ebben a polgári világban, jobbközép világban az a rendre visszatérő kérdés, hogy ebből a nyavalyából, nehéz helyzetből, ebből a kátyúból, amiben most Magyarország van, hogyan lehetne kijutni. És ez fölvet mindenfajta elvi kérdéseket is. Például egy nagykoalíció lehetőségét, vagy az SZDSZ-szel való együttműködés lehetőségének a kérdését is. Ezek a vélemények meg viták, beszélgetések időnként nyilvánosságot kapnak, máskor meg nem. De amikor nem kapnak nyilvánosságot, akkor is zajlanak. Na most a Fideszben mindig is két különböző álláspont létezett ezzel kapcsolatban. Vannak, akik azt mondják, hogy a nagykoalíció az egy megfontolható alternatíva, van, aki erről beszél az októberi ünnepségen is. Ha jól értettem, akkor a Lajos is ezt tette, bár én csak az újságcikkeket láttam, és az ember hozzászokik ahhoz, hogy nem mindent hisz el, amit írva lát. És van egy másik álláspont – én magam ebben osztozom – amelyik azt mondja, hogy a nagykoalíció nem segítene az ország gondjain. Ezért egy világos, tiszta felhatalmazással – a választóktól kapott tiszta felhatalmazással – rendelkező, a programját konzekvensen végrehajtani képes kormányra van szükség Magyarországon. Én tehát a nagykoalíciót nem fogadom el, a Fideszben vannak, akik ezt megfontolhatónak tartják.
- Elnök úr, most segítsen nekünk összerakni egy képet. Vannak különböző tények meg híradások. Az egyik, hogy az SZDSZ ugye így tulajdonképpen egyfajta üzenetet küld, vagy üzeneteket is küld, és éppen egy százalék alá. A másik tényező lehet, hogy éppen ma a pénzügyminiszterrel, Veres Jánossal volt egy közös parlamenti frakcióülésük, amin ismertettek három olyan javaslatot, amely a 2008-as költségvetés adótételeit hát most, amikor már a vita zajlik, most rúgná föl. És Gyurcsány Ferenc kormányfő elutazott a családjával vakációzni Spanyolországba, ahol három éve egyébként Medgyessy Péter is utoljára kormányfőként tartózkodott. Ezek most csak véletlen jelek, vagy valami valóságos történést megelőlegező jelek?
- Ilyen kirakós játék-szerűen nem tudom összeilleszteni ezeket a mozaikkockákat. Egy dolgot tudok mondani, hogy minden ön által most megidézett híradás ugyanarról beszélt, hogy Magyarországon ma szétesettség van. Tehát ahelyett, hogy a kormányzást vállaló politikai erők erejüket megfeszítve azon dolgoznának, hogy kisegítsék az embereket abból a bajból, ahová ők juttatták őket, valami egészen mással foglalkoznak.
Még egyszer mondom: a magyar politikában legritkábban az emberekről esik szó, holott egyébként az egész politika róluk kellene, hogy szóljon. Arról kellene szólnia mindennek, hogy egy olyan világ épül most - az előttünk álló, 2008-as évre szóló költségvetés ezeket az állapotokat fogja szentesíteni -, amikor a kisemberek gyerekei számára az a lehetőség, hogy a tanulás révén legalább egy kicsivel többre vigyék, mint a szüleik, nem lesz lehetséges. Olyan helyzetbe jutunk, hogy ma Magyarországon lassan százezres nagyságrendű azoknak a polgártársainknak a száma, akik azért nem tudnak meggyógyulni a betegségükből, mert nincs annyi pénzük, hogy elmenjenek és megfelelő orvosi kezeléshez jussanak. Hogy Európában mi dolgozzuk a legtöbbet, tehát a nemzetközi statisztikák szerint a legtöbb munkaórát Európában a magyarok tudhatják egy héten magukénak, mégis úgy érezzük, hogy bár nem dolgozunk rosszabbul és kevesebbet, mint korábban, mégsem előre jutunk, hanem inkább egyre hátrább csúszunk és egyre nehezebben élünk.
Hát a Nemzeti Banknak láttam nemrégen egy közzétett elemzését, amely arról szólt, hogy a magyar családok kétharmadának nincs pénzügyi tartaléka. Na most ha egy családnak nincs pénzügyi tartaléka, közben a megélhetés költségei meg növekednek, az azt jelenti, hogy az a család nem tud hova nyúlni. Egy darabig hiteleket vesz föl, adósságba veri magát, utána már az sem lesz. Szerintem ezek a magyar politikának a gondjai. Vagy ezek kellene hogy legyenek. De ahelyett, hogy ezekkel foglalkoznának a kormánypártok, valami egészen mással, ki a világ ki tudja melyik fertályán jár, a másik koalíciós találgatásokba bocsátkozik, a harmadik az adótörvények vitája után próbál eredményeket elérni, tehát az egész jól láthatóan arról beszél, hogy a mostani kormánykoalíció a munkájával nem tudja szolgálni Magyarország érdekeit.
- De ha valamiféle képlékenység itt fönnáll, akkor arról muszáj beszélni. Ön szerint mi történik akkor, hogyha a kormánykoalíció egy gyors miniszterelnök-váltással előzi be az önök mondjuk kora tavaszra időzíthető népszavazását? Van-e erre önöknek forgatókönyvük, akár személyre szabottan?
- Nem. Nekünk ilyesmi nincsen. Nekünk van egy programunk, egy meggyőződésünk, van egy sziklaszilárdan kitartó sokmilliós szavazótáborunk, van egy kétségbeesett polgárokkal, polgárokból álló országunk és nemzetünk, amelyik alig várja, hogy végre a helyett, ami most van, megújulás történjen, egy gyökeres politikai és gazdasági fordulat következzen be, és elinduljunk kifelé a mostani állapotokból. Mi ezzel foglalkozunk, és aztán majd az élet hozza, hogy az egyik héten ilyen helyzet bukkan elő, a következő héten meg másmilyen. Ha arról, ha arra fecsérelnénk az energiáinkat, hogy most előre nem látott helyzetekre, előre nem látható helyzetekre dolgozzunk ki forgatókönyvet, akkor rossz képviselői lennénk a magyar embereknek, mert nekünk nem ez a dolgunk.
Most nekünk az a dolgunk, hogy a népszavazást sikerre vigyük, és megmutassuk egyszer s mindenkorra egymásnak is meg a kormánykoalíciónak is, hogy Magyarországon nem lehet az embereket semmibe venni, nem lehet hazudozni, nem lehet velük úgy elbánni, mint ahogy elbántak, mert az emberek megtalálják az alkotmányos módját annak, hogy kinyilvánítsák az akaratukat. És szerintem most a legfontosabb dolog, hogy egy politikai-gazdasági fordulathoz megtaláljuk az elrugaszkodó pontot, az első lépést megtegyük, amit szerintem a népszavazás testesít meg.
- Nekem mégis muszáj kiderítenem azt, hogy a Fidesz számára a kormány-, vagy a kormányfőváltás a fontosabb?
- A mi számunkra az a fontos, hogy a magyar emberek döntsék el, hogy mi történik ebben az országban. Tehát mi csak abban bízunk, hogy egy olyan szakasz következik Magyarország életében, amikor a magyar választópolgárok számukra ismert, korrekt programok közül választva eldönthetik, hogy milyen irányt vegyen az életük. Tehát választás nélkül mi kormányra nem megyünk, nagykoalíciós vagy egyéb egyezkedésekbe nem bocsátkozunk, és az emberektől várjuk, hogy a maguk döntésével megteremtsék azt az erkölcsi-bizalmi alapot, amelyen állva egy életképes, fölkészült, szakértelemmel rendelkező kormány segíteni tud az embereken, és végre tudja hajtani azt a programot, amivel megbízzák az emberek. Azt is mondhatnám kis túlzással, hogy én nem a politikusokban, nem a kormánykoalíciókban meg a miniszterelnök-cserékben, hanem kifejezetten a magyar emberekben bízom. Az ő egybehangzó döntésük nélkül nem fogunk tudni kijutni a mostani helyzetből, ezért arra biztatom őket, hogy hozzuk meg ezt az egybehangzó döntést, és miután más lehetőség erre nincs, hát éljünk a népszavazás adta lehetőséggel.
- Más témára váltunk, de ez is személyes lesz. Elnök úr, itt van az adóvizsgálat, ami még nem hívható szakszerűen vagyonosodási vizsgálatnak, csak valamiféle személyi jövedelemadó-vizsgálatnak. Tudja-e már pontosan, hogy mi hibádzik az ön bevallásában?
- Nem.
- Ön maga készíti a bevallását?
- Nem. Van egy könyvelő, akit minden évben megbízok azzal, hogy – ez egy asszonyság – legyen kedves és ezt végezze el ezt a munkát.
- Mennyiben éli meg ezt személyes támadásként, vagy valóban úgy veszi, hogy a gép dobta ki, vagy tényleg ez a valamiféle probléma?
- Nem akarok ezzel foglalkozni. Tehát én azt gondolom, a tények magukért beszélnek. Nekem nagy rutinom van ebben, szerintem az újkori magyar demokrácia legtöbbet vizsgált embere az én vagyok, hol ilyen bizottságok elé rángattak, hol amolyan bizottságok vizslattak, most eggyel több. Én csak azt tudom mondani, hogy az adóhivatal ha dolgozni akar, akkor dolgozzon, hajrá APEH, jöjjenek, állok a vizsgálatok elébe.
- De Veres János is ma azt mondta a parlamentben. Hogy 2000-ben őt is négyszer vizsgálta az adóhivatal, de ő nem a nyilvánossághoz fordult panasszal, hanem bevitte a bizonylatokat az APEH-nek.
- Hát ha megengedi, ismerve a szóban forgó úr személyét én inzultusnak tekintem, hogy egy napon említ vele.
- Térjünk akkor más téma felé. Itt voltak az októberi események újra. És habár nem olyan körülmények között és nem olyan rendőri föllépéssel, mint tavaly, de idén is volt miről beszámolni, volt egy minapi hídblokád, előtte október 22-én az ünnep előestéjén utcai harcokba is néha átcsapó tüntetésekre került sor. Önnek mi a véleménye ezekről az akciókról?
- Sokrétű véleményem van, melyikkel is hozakodjam elő, várjon, hát kezdjük azzal, hogy szerintem Magyarországon a szabadságjogokat törvények garantálják az emberek számára. Tehát az amit a törvény nyújt, az a tér, amit a törvény biztosít arra, hogy valaki kifejezze a véleményét, az elégséges tér. És nem szükséges törvénytelen eszközökkel tovább tágítani. És úgy látom, hogy mindenki, aki a véleményszabadság törvény által garantált korlátait feszegeti az valójában ellenérzéseket vált ki azokban az emberekben, akik megijednek ettől. Tehát az ő ügyének nem támogatókat szerez, hanem inkább ellenfeleket. Ezért én az erőszakba hajló, a törvény mezsgyéjét átlépő tiltakozó mozgalmakat nem fogadom el. Elutasítom, és egyúttal nemcsak célszerűtlennek, hanem kifejezetten el, kontraproduktívnak is tartom.
- De aki hangosan bár de elkeseredésből hangosan viszont békésen tüntet – mondjuk a hídblokád is egy erőszak nélküli akció volt – annak a kérdésére mi a Fidesz válasza? Fontos-e ez az embercsoport a Fidesznek?
- Hát, természetesen mindenkinek a véleménye fontos. Én arra kérem Magyarország minden polgárát, miközben látom, érzem, hogy jó oka van szinte mindenkinek a türelmetlenségre, mert olyan állapotban van az ország, hogy nem lehet nem kiabálni, nem lehet nem tiltakozni, nem lehet nem erőteljesen kifejezni az embernek a gondolatait meg az érzéseit, mégis próbálják ezt úgy megtenni, hogy közben mások jogait ne sértsék, és az ügyüknek ne ellenfeleket, hanem inkább támogatókat szerezzenek. Ezért én mindig arra próbálom rávenni a választópolgárokat, hogy olyan megoldást találjunk erre a helyzetre, amely erőszakmentes, amely megerősíti a demokráciát, és egyre több embert von be ebbe a bizonyos ellenállásba, ellentmondásba, a változásért szót emelők kórusába, illetve láncolatába. Tehát erőszakmentes, demokratikus és egyre szélesedő összefogást teremtő megoldásokat támogatunk.
- Össze lehet hangolni a Fideszben ezt a két vonalat vajon? Tehát a rendszerváltó párt mivoltában megismert szabadságeszményt fontosnak tartó vonalat és mondjuk a Rogán Antal polgármester nevével fémjelezhető akár a kerületből a tüntetőket kitiltó vonalat?
- Hát eddig az élet összeillesztette ezeket.
- Jó. Említettük már a közvélemény-kutatásokat. Egyes elemzések arról szólnak, hogy az ön által sűrűn használt új többség az még akkor sem áll össze, hogy ha utcahosszal vezet a Fidesz, mert az SZDSZ és a MSZP leszakadói azok nem önök mögé álltak, hanem a bizonytalanok táborába. Hogyan lehet őket, milyen terveik vannak arra, hogy maguk mögé állítsák?
- Különböző fajta elemzések léteznek, és legény legyen a talpán, aki ezek között eligazodik. Mi úgy számolunk, én úgy gondolom, én úgy érzem, nekem ezt mondják a fölmérések, hogy sok százezerrel többen támogatják ma azt a programot, amit a Fidesz képvisel, mint tették ezt mondjuk a 2006-os választáson, és én ezt megtiszteltetésnek érzem, egyben óriási sikernek is. Most én mindig elutasítottam azt a gondolkodásmódot, amely egy pártnak a programját, a vonalvezetését, a valóságról adott elemzését ahhoz akarta igazítani, hogy éppen melyik választói csoport kitől pártolt el, vagy hogyan vonta ki magát valamely párt támogatóinak köréből. Én mindig azt mondtam, hogy egy párt akkor kap bizalmat, hogy ha nem az emberek bizalmát akarja megnyerni.
- Ezt hogy kell érteni?
- Úgy, hogy azt ki kell érdemelni. Tehát aki ravaszkodással akar az emberek bizalmába férkőzni, és állandóan ügyesen úgy próbálja forgatni a szavakat, hogy a szavazópolgárok őt támogassák, vagyis meg akarja szerezni ezt a bizalmat illetve voksot, az nem fogja megkapni. Vagy ha meg is kapja, egy alkalommal legfeljebb, az emberek utána átlátnak a szitán, ki kell érdemelni. Tehát olyan politikai erőre van szükség, amely egyenesen és világosan beszél az ország mai állapotáról, megnevezi az ország bajait, elmondja az embereknek, hogy mitől szenvednek, mi okozta azt a válságot, amely az ő életüket megnehezíti, és megmondja utána, hogy milyen úton juthatunk ki ebből. A Fidesz ezt teszi.
Én a szociális válság jelenségéről beszélek, azt mondom, hogy Magyarország ma egy nagyon súlyos szociális-megélhetési válságban van. Ez milliószám nyeli el az embereket, a legalul lévők nem tudnak kivergődni ebből a helyzetből, a középosztály pedig tízezrével zuhan bele havonta ebbe a magán már segíteni nem képes társadalmi csoportba, ezért nekünk arra van szükségünk, hogy ezeknek az embereknek az embereknek a számára a felemelkedés lehetőségét, a megkapaszkodás lehetőségét biztosító gazdaság- és társadalompolitikát mutassunk föl, és ha eljön az idő, valósítsunk meg.
Én azt tudom mondani mindenkinek, hogy a Fidesz ebben a mai nagyon nehéz helyzetben is pontosan tudja, hogy milyen kiutat ajánljon Magyarország választópolgárainak. És ha ezt elfogadják az emberek, és támogatják, akkor érdemes a bizalmukat odaadni nekünk, és mi pedig ezt a programot végre fogjuk hajtani.
- Közben az aláírások összegyűltek rekordidő alatt, és körvonalazódik a népszavazás. De hát az idő egy éve telik és még mindig mint a rétes, nyúlik. Nem lehet tudni pontosan, mikor is íródik ki maga a népszavazás. Hogyan lehet fönntartani a választások iránti érdeklődést, a kérdések iránti érdeklődést? Hogyan lehet elvinni szavazni az embereket Erdélyben vagy Magyarországon?
- Nézze, magam is elégedetlen vagyok azzal, ami az elmúlt egy évben történt a népszavazás körül. Egy XXI. századi európai ország nem kerülhet ilyen helyzetbe. Van egy alkotmányos jog, amely az emberek számára lehetővé teszi, hogy bizonyos kérdésekben ne a parlament, hanem ők maguk döntsenek. Ezzel a jogukkal az emberek élni akarnak. És mindenfajta politikai cselszövést, ügyeskedést, kihasználva a hatalom megpróbálja megakadályozni az embereket abban, hogy éljenek egy alkotmányos joggal. Az OVB pártegységgé, pártintézménnyé silányul, a határidőket húzzák, mindenfajta, kétségkívül okos, jóvágású magánembereket tolnak a hatalom pártjai maguk elé, hogy az ő hirtelen beadott kérdéseivel ellehetetlenítsék az eredeti kezdeményezést, szóval mindent kipróbálnak, ami méltatlan ahhoz, amit demokráciának neveznek Nyugat-Európában.
Ha az emberek dönteni akarnak néhány kérdésben, akkor had döntsenek, ha a jog számukra ezt a lehetőséget megadja. És Magyarországon megadja.
Egy éve küzdünk azért – mint a rendszerváltás előestéjén – egy éve küzdünk azért, hogy egy teljesen természetes európai szabadságjoggal az emberek élhessenek. De most már túl vagyunk ezen az egy éven, és ugyan sajnálom az elvesztegetett időt, de végül is ezt a csatát megnyertük. Megvan a döntés, most már ott vagyunk a célegyenesben, már szinte érzem, ahogy átszakítjuk a célszalagot. Majd a parlamentnek kell még hoznia egy döntést, és utána a köztársasági elnök úr végre abban a helyzetben lesz, hogy kitűzhesse a népszavazás időpontját.
És nem kell itt fönntartani mesterségesen semmit. Az emberekben olyan erős a változás iránti vágy, és a mai helyzettel való elégedetlenség, és a düh és a becsapottság érzése, és fölül fognak kerekedni mindenfajta apátián és csüggedésen, el fognak menni, és reményeim szerint egyértelműen ki fogják fejezni a magyar nép akaratát.
- Tehát erősebb a vágy, mint a rendszerváltás hajnalán? Hiszen ott is tudjuk, hogy az első választás nem hozott rekord részvételi adatokat.
- Nézze, most a jövőről kéne jóslásszerűen beszélnem, meg abba a helyzetbe is keveredhetek, hogy összekeverem a realitásokat a vágyaimmal, de én érzek olyasmit, amire az ön kérdése utal. Ugye gondoljunk vissza egy kicsit a rendszerváltásra. A rendszerváltás egy politikai természetű döntés volt nagyon sok ember számára. Az én számomra nem politikai volt, hanem az élet legfontosabb kérdéseiről zajlott ez a döntés, de nem minden polgártársunk látta ezt így. Ezért volt az, hogy a választásokon 53 vagy 54% vett csak részt, ami azt jelenti, hogy negyvenvalahány nem. Nekik valamiért ez nem tűnt olyan fontosnak. De az egy politikai dolog volt. Lehetett ezt úgy is tekinteni, hogy itt most egymással viaskodó politikai pártok próbálják megszerezni az emberek bizalmát.
Azonban a népszavazás nem ilyen lesz. A népszavazás az szociális kérdésekről szól. És ezek a szociális kérdések ezek nem pártkérdések. Mert nincs jobb meg baloldali vizitdíj, meg a kórházi napidíjnál sem lehet azt mondani, hogy én MSZP-s vagyok, ezért nem fizetek, és sorolhat, tandíjnál is mindegy, hogy a gyermek szülei hova szoktak szavazni, azt a tandíjat bizony ki kellene valahogyan nyögni, tehát azt akarom mondani, hogy ez egy olyan kérdéskörben, szociális kérdéskörben megfogalmazódó szociális népszavazás lesz, amely példátlan egyetértést hozhat létre.
Szerintem ez a népszavazás szélesebb egyetértést hoz létre Magyarországon a mindennapi élet szempontjából nagyon fontos kérdésekben, mint amilyen egyetértést létrehozott maga a rendszerváltás. És ezért mondom én azt, hogy sokkal többet remélhetünk a népszavazástól, annak a következményei sokkal messze hatóbbak lesznek, mint a szűk politikai gondolkodású emberek nagyon gyakran látok ilyen írásokat az újságokban, ezt most előre vetítik. Mert ők most még mindig politikailag gondolkodnak, holott ez egy szociális kérdés lesz és ezért reményeim szerint egy minden korábbinál szélesebb összefogás jöhet létre ezekben a kérdésekben.
- Elnök úr, köszönjük szépen, hogy eljött hozzánk.
- Köszönöm, hogy itt lehettem.
orbanviktor.hu
Orbán Viktor miniszterelnök szombat délelőtt az Országházban fogadta Andrzej Duda lengyel köztársasági elnököt - közölte a miniszterelnok.hu-val Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár.
A magyar diplomácia elérte céljait - így értékelte az Európai Unió és Törökország között létrejött megállapodást Orbán Viktor miniszterelnök péntek délutáni brüsszeli sajtóértekezletén.
Magyarország nem szereti, ezért nem támogatja a kettős mércét senkivel, így Lengyelországgal szemben sem - jelentette ki külföldi újságírók kérdésére Orbán Viktor miniszterelnök pénteken, az Európai Unió állam- illetve kormányfők brüsszeli csúcstalálkozójának második napján.



