- Jó estét kívánok.
- Jó estét.

- Önök fontos csatát nyertek az OVB-vel szemben népszavazás ügyében, de a háborút kellene megnyerni a kormánnyal szemben, és nagyon sok idő van még a népszavazásig, a kormánynak pedig nagyon sok pénze van arra, hogy meggyőzze az embereket a reformokról.
- Hirtelen felírtam itt három dolgot is, amit szeretnék válaszolni az ön kérdésére. Az OVB az egy tartós gondja a magyar közéletnek. Ahogy ön fogalmazott: nyertünk ugyan egy csatát, de az igazi döntő kérdés az nem a népszavazás, hiszen az OVB pozíció, bár ellenállt, ameddig csak tudott, azért nem voltak tarthatóak. Na de ne felejtsük el, hogy nyilvánvalóan politikai részrehajlásból cselekedett az Országos Választási Bizottság, és ez az a testület, amely arra hivatott, hogy Magyarországon a választások tisztasága felett őrködjön. Hogy fogunk nekifutni akár egy népszavazásnak, akár egy parlamenti választásnak, ha egy olyan Országos Választási Bizottságunk van, amellyel szemben megalapozott a gyanú, hogy egy népszavazási kezdeményezésnél egyértelműen összejátszott a kormánnyal, és hatalmi érdekeket szolgált. Most nem akarom megoldani ezt a kérdést, mármint még szóban sem, csak szeretném jelezni, hogy az OVB nem kell, hogy kikerüljön még a közvélemény érdeklődésének homlokteréből, mert ott van egy probléma, amivel azért szembe kell nézni.
Akkor azt mondta, hogy a kormánnyal szemben kell megnyerni a népszavazást. Ez igaz, na de kinek, nem a Fidesznek. Tehát itt nem egy MSZP-Fidesz mérkőzés előtt állunk, és nem is egy kormány-ellenzék mérkőzés előtt állunk. A népszavazásnak az a hivatása, hogy visszaadja Magyarországon az embereknek a demokratikus részvétel lehetőségét. Ugye a vizitdíj, a tandíj, a kórházi napidíj, kórház-privatizálás, ezek mind olyan kérdések, amelyek mindenkinek, önnek is, nekem is, a tévénézőknek is a személyes életét mélyen érintik. Senkinek nincs joga ezekben a kérdésekben döntést hozni a mi megkérdezésünk nélkül. Márpedig megtagadták tőlünk azt a lehetőséget, hogy ezekben a kérdésekben elmondjuk a véleményünket. Hiszen 2006-ban, amikor azt mondtuk, hogy a kormány be akarja vezetni a vizitdíjat, azt mondták, hogy a Fidesz hazudik, mert a kormány soha sem fog bevezetni vizitdíjat. Mondtuk, hogy beszéljünk akkor a tandíjról, hogy helyes dolog-e fizetőssé tenni a szegény családból származó gyermekek számára is az egyetemi oktatást. Azt mondták, hogy nem kell beszélni a tandíjról, hiszen senki nem akar bevezetni tandíjat. Majd mindennek megtörtént az ellenkezője, tehát az embereket kirekesztették a saját sorsukról szóló értelmes vita lehetőségéből. A népszavazás viszont visszaadja nekik ezt a lehetőséget. Ezért itt most nem arra van szükség, hogy az emberek üljenek és azt nézzék, hogy hogyan vitatkozik egymással egyik párt, meg a másik párt. Arra volna szükség, hogy az emberek éljenek a demokratikus részvétel lehetőségével, ne csak a szavazáskor, hanem előtte is, és vegyenek részt ezekben a vitákban. Én arra számítok, hogy minél több civil társadalmi szervezet akar majd részt venni, érez majd indíttatást, hogy elmondja a véleményét ebben a népszavazási akcióban.

- Igen, de a kormány az ellenkezőjét mondja, mint amit ön mond. Mert azt mondja, hogy ez igen is egy MSZP-Fidesz párharc.
- Ők ezt szeretnék.

- És bornírt ötletnek tartja a kormányfő, és adóemelési választásnak, illetve népszavazásnak mondja a gazdasági miniszter.
- Először is azt látom, hogy az ország ügyeiről való őszinte beszéd helyett a kormánykoalíció egyfolytában pártvitákat akar folytatni. Ez az ő érdeke, mert ha azt gondolja, hogyha pártviták zajlanak, akkor az emberek nem a józan eszük alapján foglalnak állást, hanem ilyen-olyan-amolyan pártokról kialakított véleményük szerint, és ez nekik jobb, mintha értelmes vita folyna az ország jövőjéről. Ezért én egy elhibázott, az ország szempontjából káros politikának tartom, hogy olyan kérdésekből is pártcsatát csinál az MSZP, ahol egyébként meg kellene hívni a társadalom minél szélesebb rétegét, hogy vegyenek részt ezekben a vitákban, beszélgetésekben. Nem lehet a népszavazást bornírt ötletnek nevezni, mert az Alkotmány az embereknek megadja a lehetőséget arra, hogyha akarják elmondhassák a véleményüket a népszavazáson keresztül. Sértegetni, lebecsülni, lekezelni, semmibe venni az embereket, bornírtnak nevezni az embereket, mármint azokat, akik elmennek majd népszavazni, ez nem egy demokratikus magatartás. Bár én, mint tudja a miniszterelnökre nem reagálok, tekintettel arra, hogy a magyar demokrácia szempontjából az ő részvétele a közéletben ártalmas a mi megítélésünk szerint, ezért nem is foglalkozunk vele. És még felírtam valamit.

- Arra gondoltam, hogy nem véletlenül mondja azt az MSZP, hogy ez egy pártok közötti vita, neki ez az érdeke. Ön is ezt mondja. De nem azt hitetjük el az emberekkel, hogyha azt mondjuk nekik, hogy nem kell vizitdíjat fizetni, nem kell tandíjat fizetni, hogy ugyanúgy ingyen van minden szolgáltatás, állami szolgáltatás, mint a szocializmusban.
- Először is ma semmilyen állami szolgáltatás nincs ingyen. Tehát amikor ön elmegy az orvoshoz, akkor nyugodt lelkiismerettel tegye ezt, mert ön járulékot fizetett a jövedelme után azért, hogyha beteg, orvoshoz mehessen. A vizitdíj előtt is fizetős volt a magyar egészségügy, hiszen járulékot fizettünk érte. A vizitdíj egy extrafizetés, egy többletfizetés, amire egyetlen okból van szükség, a kormány rosszul kormányoz, nem tud kormányozni, pénzbehajtásra szorul, és az emberek zsebéből a pénzt vizitdíjjal, receptdíjjal, bocsánat kórházdoboz-díjjal, meg kórházi napidíjjal veszi ki. Ezek pénz, a mi zsebünkből való pénzkivétel technikák nevei, nem pedig reformintézkedések.

- Azt mondják, hogy ezzel ki lehet váltani a hálapénzt.
- De ma fizetünk vizitdíjat is, meg fizetünk hálapénzt is. Úgyhogy nem váltottunk mi ki itt semmit kérem, hanem egyszerűen elvett tőlünk az állam még vizsgálatonként kitől hány száz forintot, 300-at, 600-at, 900-at.

- Ezret most már.
- Azért mondom, ez egy tiszta pénzbehajtás. A kormány nem tud jól kormányozni. Egy jó kormányzás azt jelenti, hogy olyan gazdaságot szervezünk, amely képes arra, hogy kihasználva, ráadásul a manapság adott nemzetközi kedvező gazdasági környezetet, elegendő jövedelmet és pénzt termeljen ahhoz, hogy elfogadható színvonalú oktatást, kultúrát, egészségügyet tudjunk biztosítani az embereknek. A kormány nem tud ilyen gazdaságot szervezni. A gazdaság nem tud elegendő pénzt termelni, ezért el kell venni az emberektől a náluk lévő pénzt, ilyen egyszerűen működik a dolog.

- Meg is fogalmazta a gazdasági miniszter, ugye idézem őt, hogy mondja meg a Fidesz, honnan vegyük el a kieső 50 milliárdot.
- Először is nem esik ki 50, mert a vizitdíj úgy tudjuk, hogy 20 és 25 milliárd forint közötti bevételt jelent, egy, tehát megint nem mondanak igazat. Tehát megint nem mondanak igazat. Másodsorban pedig nem az a kérdés, hogy honnan vegyük el az emberektől a pénzt, hanem hogy hogyan szervezzük meg úgy a gazdasági életet, hogy több pénz kerüljön az államkasszába.
Jellemző, hogy a szocialisták meg a liberálisok kizárólag adóemelésekben tudnak gondolkodni. Ami pénzt elvettünk az emberektől, az a biztos, mert az ő zsebükből áttettük a mienkbe. Ez az ő logikájuk. Mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy csökkenteni kell az adókat, járulékokat, a bürokratikus terheket csökkenteni kell, a kis- és középvállalkozóknak lökést kell adni, és a magyar gazdaság képes a mainál jóval nagyobb gazdasági teljesítményt nyújtani, csak másképp kell szervezni. Ez nem egy elméleti kérdés, bár meg vannak az elméleti alapjai is, hanem egy gyakorlati kérdés. Amikor polgári kormány volt Magyarországon, vizitdíj nélkül is, én nem mondom, hogy tökéletesen, de hát a mainál sokkal jobb minőséget nyújtva elműködött az egészségügy.

- Kell kormányzati negyed?
- Hát úgy tűnik, hogy van akinek kell. Nézze az összes ilyen megrendelésről az a véleményem, hogy magánbefektetők zsebe duzzad ezeken keresztül. Itt olyan nemzetgazdasági szempontból értelmetlen, a magánpiacon elfogadhatatlan pénzügyi meg jogi konstrukciók jönnek létre, amelyek leszivattyúzzák a pénzt az államról, és magánzsebekbe terelik. Most mondja meg nekem, ehhez a teljesítményhez, amit ma nyújt a magyar közigazgatás, kell költözködni százmilliárdért, meg 10, meg 15, meg 20 milliárdért. Mert önmagában a gondolat felvetése is problémás, ugyanis nem tudja helyesen rangsorolni az ország gondjait. Ma az embereknek nem az a gondja, hogy vajon kellő körülmények között dolgozik-e az államigazgatás, ami kétség kívül javítható is volna, de ez körülbelül a huszonhatodik probléma. Az első helyen az a probléma áll, hogy Magyarországon a megélhetési költségek nőnek, a bérek értéke meg csökken. Most már hárommillió olyan magyar ember van, hárommillió olyan honfitársunk van, alig, vagy nem tud kijönni a havi jövedelméből, keresetéből. Hát velük kellene foglalkozni, nem pedig új autókkal, bútorokkal, kormányzati negyedekkel és a jó ég tudja milyen luxusigényekkel.

- Igen, de azt mondja a kormány, hogy majd ez az egészségbiztosítás, amit majd most megváltoztatnak, ez abba az irányba megy, hogy jobb szolgáltatást fognak kapni az emberek.
- Nézze ez egy hitvita, tehát így nincs értelme beszélni a dolgokról. Úgy van értelme beszélni a dolgokról, ha azt mondjuk, hogy nézzük meg, hogy Európában az alap egészségügyi ellátást garantáló biztosítást azt hogyan szervezték meg a nálunk bölcsebb vagy szerencsésebb népek. És akkor azt fogjuk találni, hogy Európában az alapellátást biztosító pénzügyi alapot soha, sehol senki nem merte privatizálni. Még Angliában sem, ami a privatizáció szempontjából mindig egy etalon, még ott is az, hogy az alapellátás pénzügyi alapját azt privatizálják, az egy gondolat, amely fel sem merül.

- Szerintem nem elég az a járulék, amit befizetünk. Azt látjuk, hogy évek óta hiány van.
- Bocsánat, itt két problémáról beszélünk. Az alapellátást mindenképpen, tehát a mai Országos Egészségügyi Pénztárt mindenképpen állami kézben kell tartani, úgy, ahogy Európában ezt mindenhol teszik. Az lehetséges mindenhol a világon, de ma Magyarországon is, hogy egyébként kiegészítő biztosításokat kössön valaki a befizetett járulékán felüli járulékért cserébe. Életbiztosítást, egészségbiztosítást és sorolhatnám tovább. De az alapbiztosítást nem. Na most a járulék mértéke, ugye a járulék mértéke attól függ, hogy hogyan működik egy gazdaság. Ha egy gazdaságban nő a munkanélküliség, mert a kormány rossz gazdaságpolitikát folytat, ma ez a helyzet Magyarországon, akkor persze, hogy kevesebb járulék jön be. De ha egy országban jól szervezik a gazdaságot, és a gazdaság növekszik, egyre több ember dolgozik, nőnek a keresetek, akkor nő a befolyó járulék is, és akkor lehet működtetni az egészségügyet. Mindennek a kiindulópontja a mai elhibázott gazdaságpolitika. Hát a kormány bevallja, hogy egy olyan gazdaságpolitikát folytat, amelynek az a következménye szerinte rövid távon, én szerintem még hosszú és rövid távon is ez marad a következménye, hogy egyre kevesebb ember jut Magyarországon munkalehetőséghez, és nő a munkanélküliség. Növekvő munkanélküliség mellett soha sem lesz elegendő bevétel az államkasszába. Ezt meg kell fordítani. Növelni kell a munkába álló emberek számát, csökkenteni kell a munkanélküliséget, lendületet kell adni a gazdaságnak, a gazdasági növekedést kell első helyre helyezni, és akkor lesz pénz kultúrára, oktatásra is, egészségügyre, ami nem ok arra, hogy pazarlóak legyünk. Tehát én az olyan változásokat az egészségügyön belül is, aminek az az értelme, hogy feleslegesen ne folyjon el a pénz, azt természetesen támogatjuk, na de a vizitdíj nem ebbe a kategóriába tartozik. A biztosítók privatizálása, SZDSZ-es kézre való átjátszása nem ebbe a körbe tartozik.

- Megszületett egy koalíciós szerződésmódosítás. Hogyan reagál erre a Fidesz? Mi a válaszuk arra, hogy lesz ingatlanadó, hogy szűkítik az szja-kedvezmények körét, hogy növelik az APEH-ellenőrzéseket.
- Én azt látom, hogyha hátradőlünk, és kellő távlatból nézzük a közös életünket, vagyis Magyarország sorsát, Magyarország egy egyre gyengébb ország. Mióta a szocialisták kormányoznak, lépésről-lépésre gyengülünk. A közvagyon fogy, az emberek egyre nehezebben élnek, egyre több adót fizetünk, és egyre rosszabb minőségű szolgáltatást kapunk érte cserébe. Magyarország egy folyamatosan gyengülő ország. A koalíciós megállapodás egy újabb lépés ezen az úton. Ez még gyengébbé fogja tenni Magyarországot. Tehát a lejtőn haladunk tovább. Szerintem, ha a koalíciós megállapodást ha jól elolvassuk, akkor abból az látszik, e mögöttünk hagyott egy év változásai, amit reformnak szeretett volna láttatni a kormány, de csak pénzbehajtást hozott, nem hozta meg a kívánt eredményt. Ez a koalíciós megállapodás valójában arról szól, hogy hogyan kell beszedni még több pénzt az emberektől. És erre mindenfajta ravasz ötleteket találtak ki, részben nyíltan be is vallja egy-egy mondatban, részben pedig a mondatok mögött, ha az ember megfejti, ott találja a pénzbeszedési hajlandóságot.

- Erre még térjünk vissza. De ha nem szedik be a pénzt, és nem teljesítik a konvergencia-programot, akkor Brüsszelből nem fogjuk megkapni a támogatást.
- Én kicsit másként látom. A konvergencia-programra való hivatkozás a szemtelenségek közé tartozik. Tehát amikor a kormány arra hivatkozik, hogy mi a konvergencia-programban, mondhatjuk arcátlanságnak is. Hát ő írta, és most úgy hivatkozik a konvergencia programra, mint egy külső kényszerre. Hát ő írta minden sorát. Tehát az ő programja, amit Brüsszelben bemutatott. Szerintem egy rossz program, számos ponton meg kellene változtatni.

- Valamennyit azért csökkent az államadósság?
- Nézze számos pénzügyi mutató változott, van amelyik romlott, és van amelyik javult. Na de még egyszer mondom: kétmillióról hárommillióra nőtt azon embereknek a száma, akik alig, vagy nem tudnak kijönni a fizetésükből. Az egészségügy ma rosszabb teljesítményt nyújt, pedig korábban sem volt valami fényes, mint ezelőtt. Ma szegény családból származó tehetséges gyerekek nem tudnak egyetemre, főiskolára menni, vissza is esett a jelentkezőknek a száma, már a tandíj hírének a hallatán. Hát ez nem eredmény. Lehet pénzügyi mutatókra bökni, és azt mondani, javult a helyzet. Én ennek nem hiszek, ez átverés.

- Más konvergencia-programot...
- Hogyne természetesen, mi ezt el is mondtuk, amikor a kormány a konvergencia-programról folytatott vitát, hogy szerintünk milyennek kellene lennie a konvergencia-programnak. De én nem vagyok emiatt elkeseredve. Az Európai Unióban dolgozom most már hosszú-hosszú évek óta, illetve ott is dolgozom, én sokszor láttam már azt, hogy volt egy választás, jött egy új kormány. Azzal kezdi ilyenkor az új kormány, elmegy Brüsszelbe és azt mondja, hogy kedves brüsszeli urak és hölgyek, volt egy kormány, amely megbukott egy elhibázott gazdaságpolitikát folytatott. A görög nép, hogy mondjak egy példát, egy másik gazdaságpolitikára szavazott, ezért az új gazdaságpolitika szerint újjá írjuk a konvergencia-programot. Kezdjünk erről tárgyalni, tárgyalnak és megegyeznek. Ha lesz kormányváltás Magyarországon, ugyanezt az utat fogjuk majd végigjárni.

- Tegnap itt a Magyar Adófizetők Szövetségének alelnöke azt mondta, hogy azok a pontok, amelyeket leírtak most a koalíciós szerződés módosításában, azt bizonyítják, hogy a magyar kormány a Nemzetközi Valutaalap elvárásait teljesíti. Nem azt fogadja meg, amit a Magyar Állami Számvevőszék kért, hogy a közpénzfelhasználás rendszerét az elejétől a végéig át kell gondolni, hanem a Nemzetközi Valutaalapnak tesz jót akkor, amikor a világon már szinte mindenki hátat fordított neki, meg szemüveg nélkül is látják, hogy az, amit a Nemzetközi Valutaalap csinál, az a nemzeti gazdaságok tönkretétele.
- Az meg lehet, hogy ez is igaz. De én boldog lennék, ha csak annyit hányhatnánk a kormány szemére, hogy rossz tanácsokat fogad meg. Szerintem a kormány egész egyszerűen eltünteti a mi adóforintjainkat, és azok mind magánzsebekbe vándorolnak. A kórház-privatizáció magánzsebbe vándorló közpénz, az egészségügyi pénztár privatizálása azt jelenti, hogy az ön járuléka magánzsebekbe fog vándorolni. A kormányzati negyed azt jelenti, hogy látszólag egy hasznos állami hasznos beruházást hoznak létre, de valójában több csatornán keresztül is megfelelő, általuk kijelölt magánszemélyek zsebét tömik tele pénzzel. Én ezt látom. A kormány intézkedései mögött rendre egyéni üzleti haszonszerzési húzódik meg, az ő hozzájuk tartozó üzleti körök hízlalásának a szándékát látom nap mint nap. Szerintem ez elfogadhatatlan. Tehát lehet vitatkozni egy-egy konkrét intézkedésen is, de a kormányzati szemlélet, amely mindenből üzletet akar csinálni, olyan szolgáltatásokat is kiszervez, a piacra bíz, amit maga az állam is meg tud oldani, sőt az állam tud igazán jól megoldani. E mögött mind profit érdekek húzódnak meg, amit én nem tartom, hogy mondjam, váratlan fejleménynek. Mert a mostani kormánynak az az eszménye van a kormányzásról, hogy minél nagyobb területet engedünk át az emberi életből a piacnak, az annál boldogabb, harmonikusabb életét és jobb kormányzást fog eredményezni. Ők azt gondolják, hogyha valaki kereshet a mi betegségünkön, az javít az egészségügy színvonalán. Ha ők azt gondolják, hogy pénzügyi korlátokat állítanak a szegény gyermekek elé, hogy bejussanak az egyetemre, az összességében pénzügyileg majd jót fog tenni a magánbefektetőknek, és sorolhatnám tovább. Tehát nekik van egy olyan logikájuk a világról, amelyben nagyon pontosan helyezkednek el azok a döntések, amelyek a mi nézőpontunkból teljesen értelmetlenek. Minden arról szól, hogy hogyan lehet a kormány körül elhelyezkedő üzleti világ számára újabb és újabb üzleti lehetőségeket teremteni.

- Azért lehet, hogy most már ez nemcsak az ellenzék nézőpontja, hiszen közvélemény-kutatások szerint az ország kétharmada mondja azt, hogy Gyurcsány Ferencnek és kormányának mennie kell. De azért nem szabad lebecsülni az MSZP-t, bármikor elő lehet állítani valakit, és majd lesz egy kormányfőváltás, mondjuk Kiss Péter, vagy sorolhatnánk a jelölteket.
- Ez egy nemzetközi szakma a miénk. Tehát politika mindenhol van a világon, minden trükköt kipróbáltak már a szerencsétlen választópolgárokon a politikusok a világban. Kormánycsere, miniszterelnök-csere, koalíciós átalakítás, tehát hogy mondjam, olyan megoldás, amit ne ismerhetnénk a nemzetközi szakirodalomból, nincs. És olyan megoldás sincs, amit a mostani kormánykoalíció a hatalma érdekében ne lenne kész bármikor megvalósítani.

- De erre fel kell készülnie nyilván az ellenzéknek. Van erre önöknek stratégiája?
- Hát nézze, én a felkészülés alatt talán mást értek, mint ön. Én fel vagyok készülve. Én azt gondolom, hogy az országnak lelkileg kell felkészülnie. Nem az a fontos, hogy a Fidesz épp olyan csavaros módon, nyolc lépésre előre átgondolja, hogy mit akar tenni. Arra van szükség, hogy bizonyos alapvető dolgokhoz minden magyar ember ragaszkodjon, és szerintem ez húzódik meg az ön által idézett számok mögött is, hogy változást akarnak. Annyit kell kimondani, nem kell többet, annyit kell kimondanunk, hogy Magyarországon az embereket nem lehet semmibe venni, nem lehet belehazudni az arcukba, nem lehet lóvá tenni bennünket, nem lehet hazugsághadjárattal megfélemlíteni, vagy ha mégis, akkor azért valakinek viselni kell a felelősséget. És ragaszkodunk ahhoz, hogy akik ezt elkövették, azért viseljék a felelősséget. Ennyit kell kimondani, és ha ez a gondolat itt van a fejünkben, és nem nyugszunk abba bele, hogy bármit megtegyenek velünk, akkor az épp elég felkészülés mindenfajta kormányzati ravaszkodással szemben.

- Igen, de láttunk arra példát, láttuk a gyakorlatban, hogy lehet mosolyogva hazudni. Lehet kikérni magunknak azt, hogy nem lesz tandíj, aztán lesz tandíj. És azt is tudjuk a görög sorstragédiák óta, hogy a nép mindent elhisz. A kormánynak nagyon sok pénze van arra, hogy megmagyarázza a reformokat. A Fidesznek nincs erre lehetősége, nincs annyi pénze.
- Ez így van, de a mi egyetlen reményünk maguk az emberek. Tehát én, sem a Fidesz nem tud versenyre kelni a közpénzek felett szabadon garázdálkodó kormánykoalíciós pártokkal a tekintetben, hogy mennyit fordítson manipulációs reklámokra. Hát ugye most is több milliárd forintot fognak elkölteni csak azért, hogy manipulálják az embereket. Nem tájékoztassák, manipuláció, egyszerű agymosás, amit célul tűztek ki, és a mi adóforintjaikból fogják ezt elvégezni. Tehát én nem tudok ezzel szemben ilyen forrásokat előteremteni, egyetlen dolgot tudok mondani, kiállok az emberek elé, és azt mondom, emberek ne hagyjuk, nem ezért csináltuk az egész rendszerváltást, hogy most kifinomultabb eszközökkel, de ugyanúgy lóvá tegyenek bennünket. A mi munkánkon élősködjenek, ugyanúgy tönkre tegyék Magyarországot, elvegyék a gyerekeink jövőjét, mint ahogy tették a 80-as években, és ha az emberek ezt nem hiszik el, akkor én egyetlen dolgot tehetek, újra és újra mindig kiállok és elmondom.

- Igen, de 2006-ban is kiállt és elmondta, és mégis, igaz nem sokkal, de elveszítette a Fidesz a választást.
- Igen, jobban kell mondani, harcosabban, határozottabban, és az embereket be lehet csapni egyszer, kétszer, háromszor, mindig nem lehet. Van egy amerikai bölcsesség, lehet, hogy többször idéztem már, és unják a nézők, mégis újra és újra meg fogom tenni. Valamelyik elnök azt mondta, hogy kevés embert hosszú ideig be lehet csapni, sok embert rövid ideig be lehet csapni, de sok embert hosszú ideig nem lehet. Ezért a szocialisták karrierje is véges Magyarországon.

- Hát igen, csak most arra gondolok, hogy 2002-ben sem sikerült, 2006-ban sem.
- Sikerült 1998-ban nekünk tisztességes eszközökkel választást nyerni, sikerült tisztességes eszközökkel európai parlamenti választást nyerni, most legutóbb sikerült az önkormányzati választásokon tisztességes álláspontokat képviselve elsöprő bizalmat kapni. Itt a népszavazás, szerintem megint lehetőség van arra, hogy a tisztesség győzzön a manipuláció felett. Nekünk van két javaslatunk, amit meg kellene fontolni, az egyik, hogy hozzunk egy törvényt, amely eltilt mindenkit a politikai reklámok alkalmazásától. Van ilyen ország Európában, amely ezt a tilalmat kimondta. Ne lehessen használni politikai reklámot. Mi azt tanuljuk Magyarországon évek óta, hogy a politikai reklám az nem információ, hanem manipuláció.

- Igen, de erre azt mondják majd, hogy most azért veti fel Orbán Viktor ezt a javaslatot, mert üres a Fidesz kasszája. Miért nem vetette fel korábban?
- Azért, mert ennyire még soha sem csaptak be bennünket. A Fidesz kassza köszöni jól van. Jellemző a szocialistákra egyébként, hogyha az ember felvet egy problémát, az első dolog, ami az eszükbe jut, az a pénz. De most ezt tegyük zárójelbe. A lényeg az, hogy mindegy hogy mit mondanak. Újra és újra fel fogjuk vetni ezt a javaslatot, mert az emberek szerintem egyetértenek velünk. Arra jöttek rá, hogy 2006-ban manipulációra használták a közpénzeket, illetve a pártpénzeket, ezért szerintem az emberek többsége támogatná, hogy a politikai reklámot vegyük ki a politikai vitatkozás, hadviselés eszközei közül. A másik pedig, hogy vessük fel azt a kérdést, nem nekem kell ezt felvetni, de én biztatnám a civileket, hogy vessék fel, hogy Magyarországon lesz egy népszavazás. A kormány az egyik álláspont mellett közpénzből kampányolni fog. A civil szervezetek, akik a másik álláspontot képviselik, meg a szakmai szervezetek, azok hogy tudják elmondani az álláspontjukat. Ez nem fair, ez inkorrekt, változtatni kell. Azt hiszem, hogy van azért itt lehetőség arra, hogy a közvélemény józan erkölcsi érzékére hagyatkozva Magyarországon politikai eredményeket is el lehetne érni.

- Igen, de a szakmai szervezetek véleményét soha nem hallgatják meg. A szakszervezetekkel meg az a baj, hogy a munkaadó fizeti a fizetésüket, tehát nem képviselik igazán. Utolsó pillanatban mindig meg tudnak egyezni, mindig fenyegetőznek a sztrájkkal, aztán utolsó pillanatban megegyeznek. A civil szervezetek meg gyengék, még mindig nem elég erősek ahhoz, hogy elmondják a véleményüket.
- Én segíteném őket, hogy erősödjenek. Nincsen más út. Tehát ha valaki azt gondolja, hogy létezik olyan trükk, létezik olyan csel, valami csodarecept, vagy varázspálca, amellyel ki lehet váltani egy demokráciában az emberek aktív véleménynyilvánítását és részvételét, akkor szerintem téved. A demokráciában csak a személyes részvétel és véleménynyilvánítás jelent garanciát. Ez nem váltható ki. Ezért én mindig elhárítom, ha a Fidesztől azt kérdezik, hogy a Fidesznek milyen válasza, trükkje, vagy stratégiája van erre vagy arra. Erre azt mondom, ilyen a stratégiánk. Mármint a tisztelt választópolgárnak, jöjjön, álljon mellénk, mondja el, mondja el otthon, a munkahelyén, és higgye el, hogy a végén a józan álláspont fog felülkerekedni. Ebben hinni kell, és akkor úgy is történik.

- Igen, de ha azt mondják az embereknek, hogy 5 milliárd forintba kerülni a népszavazás, akkor ezzel meg lehet őket ijeszteni, mert akkor majd, hogy ezt kiváltsák, meg fog emelkedni...
- Először is ez nem igaz. Tehát nem kell, hogy ennyibe kerüljön. Egyébként most éppen megnéztem, hogy melyik népszavazás mennyibe került, soha sem került több milliárdba az általunk ismert számok szerint, de még a legutóbbi 3 milliárd egynéhányszáz millió forint is jelentősen csökkenthető. Hát sokkal olcsóbbá is lehet tenni a népszavazást. Erre majd lesz javaslatunk egyébként a nyár során, amikor az elnökségi üléseink sorában eljutunk ehhez a kérdéshez is.

- Még el sem kezdődött az aláírásgyűjtés. Nyilván önöknek nem okoz gondot, hogy 200-200 ezer aláírást összegyűjtsenek, de elmennek majd az emberek, ha tavasszal lesz. Nem telik el túl sok idő, visszatértünk a beszélgetésünk elejére, a népszavazás kérdésére. Fontos lenne, nyilván önök is annak tartják, de vajon elmennek-e majd az emberek.
- Ha fontosnak érzik a dolgot, el fognak menni. Miután az életük fontos kérdéséről van szó, a saját egészségük dolgáról, a gyerekek taníttatásának lehetőségéről, a magyar termőföld magyar kézben tartásáról, vagy éppen a biztosítási rendszer kérdéséről. Ezek mind a saját személyes életük fontos kérdései. Miért ne mennének el?

- Bízzunk benne, hogy így lesz.
- El fognak menni. Nézze én jó véleménnyel vagyok a magyar választokról, nem mondom, hogy hibátlanok volnánk, és azt sem merem állítani, hogy mindig átlátnánk a szitán, mert nem igaz. Mert gyakran belesétáltunk olyan csapdákba, amiben azért egy kis gondolkodás után az ember nem szokott belesétálni. Tehát nem vagyunk hibátlanok. De összességében azért Magyarország még a mostani leharcolt, kivérzett, ilyen lemondó hangulatában is azért az egy épp életösztönű nép, tud különbséget tenni fontos és kevésbé fontos között, pontosan megérzi, hogy mi az, amikor a politikusok arról beszélnek, ami nekik, a pártoknak, meg a politikának fontos, és mi az, ami nekik, mármint a választópolgároknak fontos. Tudnak különbséget tenni. És most olyan kérdésekről van szó, ami nekik fontos, az ő személyes életük szempontjából fontos, és nem pártkérdés. Ők el fognak menni, és nagyon remélem, hogy nagyon határozott véleményt is nyilvánítanak majd.

- Elnök Úr, köszönöm a beszélgetést.
- Örülök, hogy itt lehettem.


orbanviktor.hu