Az ellenzéket egyszerűen átverő shownak nevezte a Fidesz által kezdeményezett népszavazást. Először nézzünk bele a kormányfő szombati programjába, majd következik itt a stúdióban Orbán Viktor. A stúdióban tehát a Fidesz elnöke, Orbán Viktor, jó reggelt kívánok. Úgy kezdtük a mai beszélgetést, hogy ki fáradtabb, de szerintem maga.
- Köszönöm, jól vagyok, tizenhatodik nap, még van négy nap, mert becsületbeli kérdés is egy népszavazásnál, hogy az ember mindenhova eljusson. Mindenkinek adjon egy esélyt, hogy hallathassa a véleményét, ezért minden megyébe elmegyek, tizenhatodiknál vagyok, már nem kell sokáig húznom.

- Erről még fogunk beszélgetni. Az előbbi bejátszást azért nem lehet szó nélkül hagyni. A Gyurcsány Ferenc lárifáriját.
- Nem lehet?

- Hát volt fityiszezés, volt lárifári, ezekre valami fordulatot ki kell találni.
- Már gondolkodtam én ezen, de nem jutott eszembe semmi sem. Igazából úgy vagyok vele, hogy nem örülnék, ha visszacsúszna az egész népszavazás a szokásos magyar belpolitikai pofozkodásba. Végülis most nem pártokról van szó, nem arról van szó, hogy mondjam nincs jobb- meg baloldali vizitdíj, tehát most függetlenül, hogy valaki MSZP-s vagy fideszes, amikor bemegy fizet. Tandíj dettó. Tehát a dolog úgy áll, hogy végre van néhány dolog, szerintem ez fontos: egészség, tudás, oktatás, ahol nem feltétlenül kell a pártszemüvegen keresztül nézni a világot, és ahelyett, hogy élveznénk ezt, végre itt a lehetőség, hogy kiszabaduljunk a korábbi kalodából, visszaerőszakoljuk oda magunkat. Úgyhogy azért inkább élvezném a szabadságot, ha lehet.

- Az látszik is Önön egyébként, hogy élvezi a szabadságot, ha egy picit szabadna még visszatérni a fityiszezésre, ha a politikai kommunikáció hangnemére most egy picit az ember visszamegy, akkor én azt látom, hogy most sokkal felszabadultabban és könnyedébben válaszolgat, és sokkal könnyedebben is veszi a kommunikációt, mint adott esetben a nehezebb időszakokban.
- Nem pártharcot vívunk. Azért, tudja, szóval egészen más, mert arról van szó, hogy meggyőződésem, hogy amiről beszélek, az ügy, ami napirenden van, az nem nekem fontos, illetve nekem is fontos, de nem nekem fontos elsősorban, hanem Önnek …

- Könnyebb az emberekért kiállni, mint a pártért?
- Hát hogyne, az mindig egyszerűbb. Ez egy ilyen szakma. Amikor ilyen bonyolult pártcsaták vannak, kimódolt mondatok, az tényleg egy kicsi hervasztó. De most nem erről van szó, egyszerű, világos a dolog.

- Egy picit azért térjünk vissza a háziorvosokra. Itt ülök abban a székben, ahol Ön reggelenként, és hol az egyik háziorvos ül itt, hol a másik háziorvos ül itt, ha az egyiket hallgatja a néző reggel a kávékavargatás közben, akkor azt gondolja, hogy igen, kell ez a vizitdíj. Ha másik orvost hallgatja, akkor azt mondja, hogy igen, hát hiszen miért is kellene, hogy én fizessem meg ezt a vizitdíjat. Ebben nagyon nehéz nagyon sok embernek eligazodnia. Ez egy érzelmi döntés. 
- Bizony, bizony. Hát, nézze, bonyolult, az észnek is van itt azért némi szerepe. Szerintem én két dolgot szoktam mondani, amikor Önhöz hasonló bizonytalan választópolgárokkal találkozom. Az első dolog, amit mondok, az az, hogy persze a háziorvosok dolga fontos; a vizitdíj nem a háziorvosokról szól. Most arról van szó, hogy mit gondolunk azokról a szegény emberekről – nagyon sokan vannak –, akik nem az egyszer 300 forintot, mert egy betegségnél nem egyszer 300 forint van, ide küldik, oda küldik, kontroll… Tehát a többször 300 forintot nem tudja kifizetni, tehát ez a népszavazás elsősorban a szegény emberekről szól, és arról, hogy a szegényebb családok eljuthatnak-e orvoshoz, vagy nem juthatnak el, és ezek után fontos, de csak a második a sorban a háziorvosok dolga. Ez az első szempont, a másik pedig, hogy szerintem a háziorvosokat meg kell értenünk, tehát…

- Vállalkozók.
- ...csapdában vannak, hogy jött létre a helyzet. Ez egy tipikus Hankiss Elemér, ha nem udvariatlanság, nyalogatná a szája szélét, valamikor a nyolcvanas években emlékszem jött egy ilyen vékony kis, akkor komoly izgalmat jelentő könyve, „Társadalmi csapdák” címmel. Szóval ez egy tipikus társadalmi csapda. Elvesszük a költségvetési támogatás egy tekintélyes részét a háziorvostól, adunk helyette egy törvényt és azt mondjuk, hát neked is meg kell élned, van egy jogot, szedd be a pénzt a betegtől. Mindenki hirtelen egy bezárt csapdaszerű, rossz, kényelmetlen helyzetben érzi magát, nem tudja hogyan került oda, azt látja, hogy nem jó, szabadulna belőle, tehát...

- Van egy 70 ezer és 180 ezer forint, a kettő közötti különbség, ha jól tudom 70 ezret vettek fel, illetve el, körülbelül 180 ezer az, ami...
- Igazából az elvétel az 2003-tól folyamatos. Tehát amikor egy-egy beteg utáni járó kártyapénzt, vagy fejpénzt nem emelik, az infláció meg közben nő, az pénzelvétel. Vagy korábban, amikor a praxisokat magánkézbe adták, akkor volt olyan, hogy eszközvisszapótlás, irodafelújítási lehetőség, ezek mind megszűntek.

- Honnan lehet ezt akkor pótolni? Tényleg most akkor nézzük azt meg, Gyurcsány Ferenc azt mondja, ígérgetés, ígérgetés. Honnan lehet ezt?
- Március 10-én reggel a Fidesz parlamenti frakciója benyújtja azokat a törvénymódosítási javaslatokat, amely segít a háziorvosokon és segít a kórházaknál. A medvére csak akkor szabad inni, hogyha elejtettük.

- A költségvetésről.
- Így van, de miután 9-én kell egy döntésnek születnie, hogy a 10-ei cselekvésünk értelmes legyen, én nem szaladnék előre. Ha 9-én érvényes és eredményes a népszavazás, 10-én a megoldási javaslat ott van a parlament előtt. Az nem azt jelenti, hogy egy nap alatt elfogadják, de végre értelmesen lehet beszélni arról, hogy ez például, már amit javaslunk, jó megoldás-e vagy sem.

- Jó, de ugye itt van ez a csuka fogta ügy, hogyha ez a költségvetést érinti, akkor hogy lehet róla népszavazás, ha nem érinti, akkor meg honnan.
- Nem olyan bonyolult az, ha érintené a költségvetést, nem lehetne népszavazás, de a parlament dönthet arról, hogy bevonja a költségvetésbe.

- Aha, utólag.
- Csak a parlament úgy döntött, hogy nem vonja be. Tehát ha a kormány úgy döntött már egy évvel ezelőtt, hogy az egész rendszert költségvetésen belüli rendszerként kezeli, akkor most nem lehetne népszavazás. Másként döntött.

- Tehát áttételesen utólag már érintheti a költségvetést.
- Nem áttételesen, egyenesen is persze. Bármiről mondhatja a magyar kormány, illetve a többség mondhatja, meg akarja oldani.

- Miért mondaná 10-én, hogy most meg akarja oldani. Miért akarná megoldani?
- Minden demokratikus kormánynak az a dolga, hogy segítse az emberek életét, és itt van egy probléma, amit meg kell oldani. A kormány meg akarta oldani egy módon: a vizitdíjjal. Az emberek azt mondták: „kedves kormány a vizitdíjat nem fogadjuk el, oldd meg másképp”. Tehet javaslatokat, egy dolgot nem tehet, azt nem mondhatja, hogy megsértődtem, nem oldom meg. Tehát ez a durcás gyerekes magatartás elfogadhatatlan.

- Hát...
- Ilyen nincs. Demokráciában sincs.

- Gyurcsány Ferenc az előbb...
- Mondanak ilyet, de szerintem ez nem lehetséges.

- Ez a pozitív gondolkodás, tehát ilyen nem lehetséges, Göncz Árpád mondta egyszer, amikor arról beszélgettünk, hogy az őt őrző smasszerekkel milyen volt a találkozás, és akkor azt mondta, hogy belekompromitálta őket a jóba. Odament és barátkozott velük. Ez egy szép gesztus.
- Hát én nem vagyok lelkileg olyan erős ember, mint a köztársasági elnök urunk, de azt akarom mondani, hogy az alkotmány azért kötelezettségeket ír elő. Tehát az, hogy a kormány vagy a mindenkori parlament, tehát a politikusok úgy általában mit tesz, meg mit nem, az nem azon múlik, hogy mihez van kedvük. Az alkotmány szerint az egészségügyi alapellátás megszervezése, a felsőoktatás működésének megszervezése az a parlament és a kormány kötelessége, el kell látni.

- Hány milliárdot érintene az Önök javaslata?
- Hát tegnap este egy hosszú elnökségi ülésen sokat vitatkoztunk. Tudja, a tandíjjal az a helyzet, hogy az még nincsen. Tehát ott nincsen, hogy pótolni. Amikor azt szokták mondani, hogy tönkre fognak menni az egyetemek meg a főiskolák, mert nincs tandíj.

- Nem most.
- Most éppen nulla forint van, tehát a népszavazás nem vesz el egyetlen forintot sem a mostani működéshez képest egyetemtől, főiskolától. Az a kérdés, hogy ebből a tandíjból mennyit jelzünk előre. Pokorni Zoltánnak is volt tegnap egy száma, Varga Mihálynak is: kis kormányülés hangulat volt, a volt pénzügyminiszter is mondott egy számot, és régi időket emlékeztető idéző vita volt.

- De mondjuk a vizitdíj nem ennyi.
- Hát, nézze, én ott sem gondolnék többet, mint 15 milliárd forint, de ott is vita van, mert a miniszter asszony már 60 milliárdról beszél, mint ami kiesik. Ugye van egy kompenzáció, amit az önkormányzatok fizetnek a betegek egy része helyett.

- Kórházi napidíjra körülbelül?
- A kórházi napidíj például...

- Gondoljon a hírműsorokra.
- Nézze, bejárom az országot, és a valóság a színesebb. A kórházi napidíj az a kórházak számára veszteséget jelent, tehát az nem pénzt hozott, hanem pénzt vitt.

- Ez hogy?
- Úgy, hogy miután kevesebben fordulnak orvoshoz, nem kapják meg az Országos Egészségügyi Pénztártól

- De az az OEP-nek spórolás.
- Igen, de a kórháznak viszont nem, és a kórházaknak 60 milliárd forint fölé csúszott az intézményi adóssága, ami óriási szám. Egy múlt idéző mondatot megenged-e? Most 63 milliárd forint körül, ha jól látom a kórházak államadóssága, vagy illetve a kórházaknak az állam felé fennálló adóssága, és 2005 őszén, csak azért, hogy a múlt az néha leckéztethetné a jövőt. Tehát 2005 őszén, amikor arra készült az akkori parlamenti többség, hogy eladja a repteret, amiből mintegy 500 milliárd forint folyt be, akkor benyújtottunk egy parlamenti indítványt, és azt kértem a kormánytöbbségtől, ezt az 500 milliárd forintot tegyük egy nemzeti egészségügyi reformalapba, ne tegyük be a költségvetésbe, szét fog folyni. Nem tudom, mikor áll elő újra az a helyzet, mondtam akkor, hogy lesz a magyar államnak 500 milliárd forintja a magyar egészségügyre. Úgyis át kell alakítani; itt van hozzá a forrás. Ha akkor azt az 500 milliárdot félretették volna, azt akarom mondani, hogy azért tanuljunk ebből a dologból, hogy reformot, átalakítást végrehajtani úgy, hogy közben pénzt akarunk kivenni a megreformálandó területből, soha sehol a világon senkinek nem sikerült. Ezért van az, hogy a pénzbehajtás, a spórolás meg a reform két különböző történet. Ma nem reform van, hiszen nem arról van szó, hogy hogyan javítsuk a minőségét az egészségügynek, hanem, hogy a nehéz költségvetési helyzet miatt hogy vegyünk ki pénzt az egészségügyből, ami önmagában egy rossz kérdésfeltevés.

- Szóba hozta az egészségügyi reformot, nem nagyon lehet kikerülni, és tényleg kíváncsi is vagyok a véleményére, ugye a legfrissebb hír az a hevesi kórház, illetve rendelőintézet privatizálása. A szakrendelő, ugye a Markot Ferenc Kórház üzemeltesse … magánkézbe adásánál, ugye volt egy fideszes polgármester sem nagyon támogatta, és ugyanakkor a városi szakrendelőt jövő év februárjától egy magántársaság működteti, aminek élén egy fideszes egri elnök van.
- Ugye arról van szó, hogy hogyan működtessük, tulajdonuljuk, illetve működtessük az egészségügyi intézményeket. A Fidesznek erről van egy álláspontja. Ez egy országos egészségpolitikai álláspont, ami azt mondja, hogy arra kérünk minden önkormányzatot, polgármestereket, közgyűlési elnököket, hogy tartsák köztulajdonban a kórházakat és a működtetést is köztulajdoni formában oldják meg.

- Ez a rendelőkre nem érvényes.
- De a rendelőkre is érvényes. Be is tartja, vagy el is fogadja ezt, hiszen utasítani nem tudunk, mert a párt sosem rendelhető felé egy önkormányzatnak, tehát utasítani nem tudunk, kérni tudok, és be is tartja, el is fogadja, 97-98 százaléka a fideszes önkormányzatoknak ezt az irányelvet. Van kettő-három, amelyik azt mondja, hogy ő itt és most nem tudja megoldani.

- Tehát Magyar István, a Fidesz egri elnöke úgy döntött, hogy ő ezt nem akarja.
- Úgy tűnik.

- Mi lesz vele?
- Majd megbeszéljük a dolgot. De még egyszer mondom, a magyar alkotmányt ebben az ügyben elég rigorózus, tehát nagyon szigorú, tehát nem engedi meg, hogy egy választott képviselő fölé kerekedjen a párt.

- De nem is jó, hogy egy körzetben ez a konfliktus, tehát az egyik üti a másikat. Március 15-e, mit terveznek? Március 9-e után lesz, tudjuk.
- Meg van a maga hagyománya március 15-ének, hát szerintem a szokásos. Most 9-e viszi el az erőinket, tehát a népszavazás viszi el az erőink nagy részét, de 15-e egy hagyományos idus: tavasz, szabadság, fiatalok, szerelem, napsütés.

- Lehet, hogy ünneplésre készül.
- Hogyne, persze.

- Jó, tegnap Dávid Ibolya nagyon keményen fogalmazott, ő a referendummal nem ért egyet, ő azt mondja, hogy a parlamentben kellene, hogy eldőljenek a dolgok. Ő azt mondja, hogy két ember politikai csatározásáról van szó, és ugyanakkor ősszel elképzelhető, hogy lesz még egy népszavazás. Ezzel ért egyet? Minek kellene a parlamentben eldőlni, és minek tényleg egy referendumon?
- Én az alázatosabb, szemben az elnök asszonnyal, az alázatosabb emberek közé tartozom, nem hiszem, hogy nekünk kell eldöntenünk, hogy minek hol a helye. Tehát a magyar alkotmány eldönti, hogy ki mit dönthet el, tehát például azt, hogy legyen-e valamiről népszavazás, azt az emberek döntik el, és lehet, hogy egy politikusnak nem tetszik, hogy az emberek összegyűjtenek 200 ezer vagy egymillió aláírást, de nem mondhatja azt, hogy micsoda dolog ez, hiszen joguk van hozzá, és ha nekik fontos akkor miért ne tehetnék meg. Tehát a politikusok Magyarországon úgy viselkednek időnként, mintha urai lennének a politikai helyzetnek, holott ők az egyik, és nem a legfontosabb szereplői. Hát mégis csak itt van a tisztelt magyar nép, meg a választópolgárok, akiknek időnként az a véleménye, hogy szeretnének személyesen is beavatkozni, hozzászólni, döntést hozni. Azt mondani, hogy ugyan már, majd mi képviselők el fogjuk dönteni, az egész kicsit ez a délceges viszony, ez nekem nem szimpatikus. De ez egy dolog. Viszont a másik népszavazás. Nagyon nagy tétje van a mostaninak a következő, az egészségpénztárról szólónál is.

- Nagyon sok konzekvenciát le lehet vonni.
- Ugyanis ilyen még nem volt, tehát az, ami most történik, ilyen népszavazás ez 18 év alatt egyszer sem volt. Ezt nem a kormány kezdeményezte, ezt nem civil szervezetek kezdeményezték, hanem egy kormánydöntéssel szembeni népmozgalomról van szó, és Magyarországon kormánydöntést hatályon kívül soha se helyezett még népakarat. Ez az első eset, ez azt jelenti, hogyha március 9-én érvényes és eredményes a népszavazás, akkor kiderül először a magyar emberek számára, hogy van egy eszköz, amellyel a két választás között, a fontos ügyről van szó, beleszólhatnak a nagypolitikába. Ez a kormány és a parlamenti többség számára is nagy lecke, mert nézzük a mostani helyzetet. Nem lett volna – úgy magunk között – egyszerűbb, ha világos, hogy az emberek nagy része elutasítja a vizitdíjat, kórházi napidíjat, tandíjat, a parlamenti többségnek azt mondani, vagy a kormánynak, uraim akartunk egy javaslatot, legjobb meggyőződésünk szerint tettük. Belátjuk, hogy az emberekkel nem tudtuk elfogadtatni, más megoldást kell találni. Látjuk, hogy népszavazás készülődik, felesleges bennünket kényszeríteni a visszavonásra, de magunk részéről ezt megértettük, visszavonjuk, majd beterjesztünk egy másikat. Spórolunk 5 milliárd forintot, nincs népszavazási kampány, és az emberek végre úgy érzik, hogy a kormány valóban az övék. Csupa jó oldal lett volna. Na most, ha sikeres a népszavazás, akkor lehet, hogy át kell gondolni általában a párt összetételre való tekintet nélkül a jövőben a kormányoknak az ilyen ügyekhez való viszonyát. Nem ütésig kell menni, vagy csattanásig, leharcolni a dolgot, amikor nyilvánvaló, vagy nagy valószínűséggel el fogják veszíteni.

- Lejárt az időnk, hogyha vihetne magával még egy embert a népszavazásra, az ki lenne?
- Én mindig elviszem a családomat, az összes gyereket, a legkisebbet is igyekszem, márpedig sok kis gyerekkel együtt menni, az olyan, mint egy zsák bolhát a hátamra venni és szétszaladnak ott mindig. De fontosnak tartom, hogy az első pillanattól kezdve úgy érezzük, hogy fontos dolog.

- Tudja, hogy az miről szól.
- Ezek nem rajtuk kívül álló ügyek. Ő is részt vesz benne, ez mindannyiunk közös ügye, az összes magyar családé.

- Köszönöm szépen, hogy itt volt, és jó utat.


orbanviktor.hu