Nemzeti egység van a munkahelyvédelmi akciótervvel kapcsolatban

2012. július 27.

A Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Kiss Gábor István beszélgetett Orbán Viktorral.

 

- A választási szövetségesekkel és másokkal, szervezetekkel, gazdasági szereplőkkel, néhány szakmai érdekképviselettel is találkozott a kormányfő az elmúlt két hétben. Kritikát és meleg fogadtatást is kapott a miniszterelnök. A találkozókat értékelő nyilatkozatok visszatérő kifejezései a munkahelyvédelem, a foglalkoztatottság, a régiós versenyképesség, az uniós források lehívása, a vállalkozások versenyképessége és a valutaalappal folytatott tárgyalások. A műsor vendége Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok!
 
- Jó reggelt kívánok a hallgatóknak!
 
- Hát, nagy levegőt kellett vennem egyáltalán csak ahhoz, hogy felsoroljam, hány helyre látogatott el az elmúlt két hétben. Tisztázzuk az elején a kiindulópontot, menjünk vissza az elejére: milyen szempontok alapján választották ki a résztvevőket, az állomásokat? Mert volt erről egy kavar a sajtóban az elmúlt két hétben, hogy itt most a szövetségesekkel találkozott a miniszterelnök vagy másokkal is.
 
- A választásokat megelőzően, a 2010-es választásokat megelőzően is találkoztam azokkal, akikkel most újra. Miután én egy nyílt kormányzást hirdettem meg, a kormányzatnak nincsenek titkai, a céljai világosak, érthetőek, aki akarja tudni, hogy mi miért történik Magyarországon, és egy kicsit figyel, az igazán értheti. Ezért indokolt volt, hogyha találkoztunk két évvel ezelőtt – a ciklus négy évig tart, a felénél vagyunk –, találkozzunk ismét, nézzük meg őszintén, egyenesen, mit végeztünk el, az ő várakozásaikból mi teljesült, mi nem, és mit tudunk még közösen elvégezni a következő két évben.
 
- Beszélünk részletesen a találkozók állomásáról, de még egy általános kérdés az elején. Bár ez elég nehéz ügy, politikai értelemben hogy látja, milyen tanulságot vont le, mondjuk a szövetségeseknél tett látogatásból? Megvannak még a szavazók, ma is önre szavaznának?
 
- Kérdezzen valami könnyebbet, honnan tudhatnám én azt? Ez majd kiderül a következő választáson, de szerintem kormányzás közben nem szavazatokat meg szimpátiaindexeket meg népszerűségi mutatókat kell figyelni, illetve számolni, hanem a munkára kell összpontosítani. Ön is, ha állandóan arra gondolna, hogy vajon meg vannak-e elégedve a hallgatók az Ön bemondói tevékenységével, hibát hibára halmozna. Tehát ilyenkor a munkára kell összpontosítani, a cél iránti alázattal kell végezni a munkát, és a végén ki kell állni a nép elé, és azt kell mondani: uraim, tisztán állunk az Úr színe előtt, ezt vállaltuk, ennyit tudtunk ebből elvégezni, reméljük, hogy könnyebb az élet, mint volt négy évvel ezelőtt.
 
- Jó, mindjárt nézzük a részleteket, előbb hallgassuk végig, hogy milyen állomásokon látogatott végig a miniszterelnök az elmúlt két hétben. Báthori Róbert összeállítása.
 
[Bejátszás.] 
Riporter: A KDNP-nél kezdte meg konzultációsorozatát két héttel ezelőtt Orbán Viktor. A kisebbik kormányzópártnak négy területen vannak tervei a következő két évre. Semjén Zsolt szerint a szociális adócsökkentésből nem engedhetnek semmilyen pénzügyi lobbi nyomására. Azoknak a kiskeresetű, többgyermekes családoknak, akik valamilyen oknál fogva nem tudták kihasználni a családi adókedvezményt, az ő számukra a munkavállalói járuléknál kell lehetővé tenni a kedvezmény érvényesítését. A miniszterelnök a konzultációt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával folytatta.
Végig fogom vinni ezt a munkahelyvédelmi akciótervet, kétség ne legyen felőle. 
Riporter: Orbán Viktor azt mondta, arra a háromszáz milliárd forintra, amely az akciótervhez kell, sok érdekcsoport tart igényt. 
Ne legyen illúziónk, különösen a most kezdődő tárgyalások árnyékában, hogy nemzetközi küzdelmet is folytatni kell.
Riporter: Parragh László kamarai elnök szerint a magyar gazdaság versenyképessége javult az elmúlt két évben. A miniszterelnök a Gyógyszerészeti Kamarával, majd pedig az Országos Roma Önkormányzattal folytatta a megbeszélést, ahol elmondta, az ország akkor lehet sikeres, ha mindenki munkához tud jutni. 
Ahhoz, hogy Magyarországon ötmillió, majd később 5,5 millió dolgozó és adót fizető ember lehessen, ahhoz az szükséges, hogy a romák is dolgozzanak.
Riporter: Farkas Flórián, az Országos Roma Önkormányzat elnöke azt magyarázta, a közmunkaprogramokban már tízezreknek adtak munkát. 
Én a tandíjnak ellensége vagyok, és az is maradok. 
Riporter: A Fidelitasszal folytatta a miniszterelnök a konzultációsorozatot. Orbán Viktor támogatja a diákhitelt, mert szerinte a hosszú lejáratú, alacsony kamatozású kölcsönnel a szegényebbek is szerezhetnek diplomát.
A kormány természetesen megállapodásra törekszik a szakszervetekkel. 
Riporter: A munka világa mellett állt ki a kormányfő az újabb konzultáción, amelyen szakszervezeti vezetőkkel találkozott. A miniszterelnök kifejtette, nem lehet úgy országot építeni, hogy az közben adósságot termel.
Hitelből nem szabad Magyarországon még egyszer bért emelni, hitelből nem szabad szociális juttatásokat növelni.
Riporter: Gaskó István, a Liga Szakszervezetek vezetője szerint a Munka Törvénykönyve jobb lett a réginél, de azért vannak még problémák. 
Gaskó István: A reálkeresetek általában csökkent, a szociális ellátórendszer is, különösen itt a munkanélküli ellátásra gondolok, egy jelentős mértékben visszaszorult. 
Riporter: Csütörtökön a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségével folytatódott a tárgyalássorozat. Demján Sándor, a VOSZ elnöke elmondta, előrelépés a munkahelyvédelmi program, de minderre nem lenne szükség, ha a termelő beruházások elindulnának. Azt is elmondta, helyes, hogy a kormány meg akar állapodni az IMF-fel. 
[Bejátszás vége.]
 
- A műsor vendége Orbán Viktor miniszterelnök. Nézzük akkor a részleteket! Én kiemelnék néhány részletkérdést, néhány mondatot, néhány állomást. Nem lesz időnk mindenre, de talán bele tudunk menni a részletekbe. Kezdjük talán a patikusokkal, már csak időrendiségben is. Itt, ugye, az egyik legfontosabb eredménye ennek a találkozónak az lehet, hogy a gyógyszerészek visszaszerezhetik vagy visszavásárolhatják a tulajdonrészüket egyfajta könnyített hozzáférésű, állami hitelből. De kérik-e ezt a gyógyszerészek? Valóban szeretnének-e újra tulajdonosok lenni, hiszen volt rá példa az elmúlt években, hogy eladták a tulajdonrészüket a gyógyszertárakban.
 
- Ezt kérték, én azt tudom csak mondani Önnek, hogy a patikusok azt kérték, hogy segítsük őket hozzá ahhoz, hogy visszaszerezhessék a patikáikat, illetve akinek még a kezében van, azok pedig megtarthassák. Egy rossz folyamat indult el Magyarországon. Hálózatba kezdték szervezni a patikákat, nagyláncok váltak tulajdonossá, és szép lassan az a klasszikus magyar, mondjuk úgy, hogy középosztálybeli főszereplő, különösen a vidéki világban, akit úgy hívtunk, hogy a patikus, akinek saját tulajdona van, biztos bevétele van, komoly iskolai végzettséggel rendelkezik, hivatása van, nem gyógyszerkereskedő, hanem patikus, akihez lehet fordulni, aki segítséget nyújt, aki biztos pont az életünkben, lassan elkezdett kimenni a divatból. Most a patikusok viszont nem akarnak kimenni a divatból, ők szeretnének ilyen emberként és ilyen életformaként megmaradni. Hiba volt az előző nyolc évben ezt megváltoztatni, ezt a hibát ki kell javítani.
 
- És érdemes azt a – becslések szerint – 100 milliárd forintnyi költségvetési forrást erre rászánni?
 
- Ó, nem erről van szó. Először is a patikusok nem koldusok, nem kéregettek. A patikusok arról beszéltek, hogy milyen föltételek között tudnák jobban működtetni tulajdonosként a patikákat. Ehhez segítséget kértek, én egy pénzügyi hitelalap fölállítására tettem javaslatot, tehát ők kapnak egy átmeneti segítséget, amit aztán később vissza fognak adni, így a magyar adófizetőknek nem kerül pénzébe ez a megoldás, legfeljebb ha támogatott kamatú hitelről van szó, márpedig erre lesz szerintem szükség, akkor legfeljebb a kamattámogatás mértékéig kell helytállnia az adófizetőknek ezért a gazdasági akcióért.
 
- A fejlesztési ügynökség egy fontos állomása volt. Erről sokat beszélünk itt, a műsorban is, hogy jó lenne kilencven és száz százalék között valahol hozzáférni, lehívni, kifizetni 2015-ig a rendelkezésre álló uniós forrásokat. Erre a matematikai esély megvan még, de napról napra egyre fogy, és duplájára kellene emelni a kifizetéseket. Próbálja a kormány egyszerűsíteni a bürokráciát, amely a döntéshelyzetben van a kifizetéseknél, de mikorra lehet esély egy valóban emberszabásúbb rendszer létrehozására?
 
- Mint említettem, a kormányzati munkánk tekintélyes része arról szól, hogy a korábban elkövetett hibákat hogyan javítsuk ki. Minden ország maga állítja föl – bizonyos korlátok között – azt az intézményrendszert, amelyen keresztül az Európai Unióból őt megillető összeget eljuttatja a gazdasági élet szereplőihez: önkormányzatokhoz, vállalkozókhoz vagy éppen magánszemélyekhez. Na, most én megörököltem egy olyan rendszert 2010-ben, ami egy emberi elme számára, legalábbis egy átlagos emberi elme számára alig átlátható, de az egész ország így érzi, bürokratikus, bonyolult, kifejezetten ellenséges, nem segítő, hanem inkább elutasító reflexekkel.
 
- Nem beszélve arról, aki pályázott.
 
- Őtőlük idéztem most ezeket a mondatokat. Na, most két lehetőség állt előttünk. Vagy azt mondjuk, hogy ez egy rossz rendszer, újat kell létrehoznunk, ez egy éves, Európai Unióval való egyeztetést igényelt volna, amíg az új rendszert elfogadják, tehát egy évre minden leállt volna, vagy megpróbáljuk adjusztálni, javítgatni, kalapálni a mostani rendszert úgy, hogy elfogadhatóbban működjön. Mi az utóbbit választottuk. ’13-ban a rendszer kifut, ’14-ben már a következő hét évre lehetőségünk van arra, hogy egy teljesen új rendszert működtessünk. A tárgyalások egyik, a konzultációk egyik legfontosabb hozadéka, hogy akik szakmai tudással rendelkeznek, készen állnak arra, hogy velünk közösen alakítsák ki a 2014 utáni, immáron teljesen más vállalkozó-, pályázatbarát, az országot ténylegesen segíteni és nem bürokratikus akadályokkal terhelni akaró rendszert.
 
- Én gondolom ehhez megígérték a hozzá adott tudásukat a Vállalkozók Országos Szövetségének a képviselői, a kereskedelmi és iparkamara is jelezte.
 
- Már kaptam dokumentumokat, és jó néhány megfontolandó javaslat van. Egyébként a száz százalékot kell megcéloznunk. Miután Magyarország egy tőkeszegény ország, végre vannak fejlesztési forrásaink, lehetetlen, hogy a saját ügyefogyottságunk miatt egyetlen forintot is vissza kelljen adni Brüsszelnek. Tehát én azt a cél tűztem ki, száz százalékos felhasználás, ha kilencven fölé jutunk, az egy nagy európai rekord lehet, de nem szabad a százról sem lemondani. Az én munkámból naponta legalább egy órát egyébként ilyen típusú fejlesztési kérdések foglalnak le.
 
- Már csak azért is egyébként, mert a nemzeti keretből megvalósuló fejlesztések sajnos elhanyagolható számban, gyakorlatilag nagyítóval kell keresni az országban, és minden európai uniós pénzből tud megvalósulni, ami fejlesztés.
 
- Az arányok úgy festenek, hogy az egy évben Magyarországon fejlesztésre elköltött források kilencven százaléka európai uniós forrás, illetve ahhoz kapcsolódó önerő.
 
- Nézzünk olyan állomásokat, ahonnan egy picit kevesebbet tudunk, legalábbis, ugye, sajtóból. Például a volt jegybankelnökökkel is találkozott. Ott valószínűleg szóba kerülhetett a jegybankra kivetni tervezett tranzakciós adó kérdése. Vagy tévedek?
 
- Nem hoztam szóba, mert a holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Tehát az, hogy a jegybankelnökök egyetértsenek a jegybankot terhelő bármilyen adóval, az olyan, mintha azt kérnénk a farkastól, hogy füvet egyen másnaptól; ez nem megy. Tehát ezért erről a kérdésről nem volt érdemes ott beszélni, mert előre kódolható lett volna a válasz. Ellenben beszéltünk az ország számára más, nagyon fontos kérdésekről. Különösképpen a bennünket körülvevő európai gazdasági környezet várható alakulásáról, az onnan érkező kihívásokról: bankuniót akarnak létrehozni, fiskális uniót akarnak létrehozni, ezek döntő, történelmi jelentőségű kérdések Magyarország számára. A megítéléséhez nemcsak politikai muníció, jó ítélőképesség, hanem pénzügyi szakértelem is szükséges. És ezt kértem tőlük, ebben segítsenek, ezt adják oda, ezt a szakértelmet biztosítsák a kormány számára. Minden volt jegybankelnök egyébként nyitott és segítőkész volt.
 
- Mintegy koronája volt ennek a konzultációsorozatnak a tegnapi Vállalkozók Országos Szövetségénél tett látogatása, különösképpen Demján Sándor elnök felszólalásával. Itt azért egy komoly kritikával kellett szembesülnie, nyilván Demján Sándor a két évvel ezelőtti megállapodás részleteit kérte számon a kormányon.
 
- Nézze, van a magyar közgondolkodásban egy mondat Ferenc Józseftől, hogy „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vagyok elégedve.” Na, most vannak kormányok, meg voltak kormányok, amelyek ezt szeretik hallani. Én, ha ezt hallom, kiver a víz. Tehát az ország tele van gondokkal és bajokkal. Csődközeli állapotban kaptuk meg a munkát 2010-ben, az emberek az elmúlt húsz évben, de talán korábban sem tapasztalt óriási széles összefogást hoztak létre. Ezt nagyon meg kell becsülnünk, mind a mai napig ez az összefogás egyébként megvan, de hát azt mondani, hogy a dolgok egyébként jól mennek, rendben vannak, hogy az életünk könnyű, hogy csak azon kell gondolkodnunk reggel, hogyan töltsük el a napunkat, hát azért itt nem tart Magyarország. Tehát az, hogy kritika van egy megbeszélésben, az azt jelenti, hogy az emberek nem veszítették el a realitásérzéküket. Egyébként mi másért tartanának egy kormányt, ha nem azért, hogy a gondok megoldásában segédkezzen? Tehát én olyan találkozókra nem számítok, amikor leülünk egymással szembe, mint régen a kommunista időkben, és elmondják nekünk, hogy egyébként milyen bölcsek az ország vezetői, és milyen jól mennek a dolgok. Erre nekem se szükségem, se időm, se energiám nincs. Nekem arra van szükségem, a nyílt kormányzás jegyében az emberek világosan elmondják, mint ahogy megmondták: uraim, megállapodtunk tíz pontban, öt teljesül, hat teljesült, általában olyan, átfogóan 60 %-osnak látom egyébként a vállaltak teljesítést úgy országosan, mindent egybevéve. És még azért maradt itt munka, amit el kéne végezni, és beszéljük meg, hogy mit fogunk csinálni a következő két évben. Munkáról, folyamatosan munkáról, együttműködésről, összefogásról beszéltünk.
 
- Van-e olyan tapasztalata, következik-e bármilyen gazdaságpolitikai váltás, fordulat, akármelyik konzultációs állomásból kiindulva, hallott-e olyan mondatokat, amelyeket úgy érdemes megfontolni, hogy abból egyértelmű váltás következik az elmúlt két év politikájához képest?
 
- Nem, nem. Jó kiegészítéseket, alternatív megoldást kaptam, érdekes szakmai felvetésekkel gyarapodtunk, bizonyos intézkedések sorrendjének a megváltoztatására értelmes, jó javaslatokat kaptunk. Az irány megváltoztatásáról azonban szó sem volt. Nem is nagyon lehetett, nem is vártam ilyesmit, hiszen az irány, ami felé az ország halad, az iránytű, amit használunk, és amerre annak a mutatója áll, azt együtt állítottuk be. Nem arról van szó, hogy nekem van egy személyes programom, és azt akarom elfogadtatni az országgal – pont fordítva történt, az ország bajba került 2010-ben, a szakadék szélére, az emberek összefogásért kiáltottak, én létrehoztam – szerénytelen ez így –, a Fidesz vagy a polgári, nemzeti, keresztény tábor létrehozott egy kétéves, nagy konzultációs rendszert a választások előtt. Ez alapján összeállítottuk, hogy mi az, amit az ország akar, majd vállalkoztunk annak a végrehajtására. Miért kellene változtatni az irányon, amikor az egyébként egy kétharmados népakaratból fakad.
 
- De akkor azt is jelenti, amit mond, hogy például itt van a küszöbön, vagy hát, nem tudom, mondja meg Ön, hogy a küszöbön-e, vagy sem, a valutaalappal folytatott tárgyalások vége, vagy végeredménye. Ez hol látható? Hiszen ez is elhangzott tegnap Demján elnök úrtól, hogy ennek például örülni kell, hogy a kormány végül leült tárgyalni a valutaalappal. És minél előbb meg kellene egyezni.
 
- Hát, hogyne! Én többször mondtam, megismétlem, nem érzelmi kérdésről van szó, ráadásul a Nemzetközi Valutaalapnak, mint banknak, mi is tagjai vagyunk. Van, amikor tud segíteni az IMF, van, amikor nem. Két évvel ezelőtt, 2010-ben nem tudott. A Nemzetközi Valutaalap sosem járult volna hozzá, most is helyteleníti egyébként a bankadó bevezetését, a multikat terhelő adók bevezetését, a nyugdíjrendszer újraszervezését, általában mindazt helyteleníti, amit mi méltányos közteherviselésnek gondolunk. Ugyanis az IMF és a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek a problémamegoldó gondolkodásának középpontjában az áll, hogy a bankokat kell megerősíteni, ha jól megy a bankoknak, ha a bankok sokat keresnek, ha a bankok nagy profitot tudnak csinálni, akkor jól megy az egész gazdaságnak. Nos, ha ilyen egyszerű lenne az élet, akkor nemzeti kormányokra nem is volna szükség. Ezért azt kell, hogy mondjam, hogy természetesen van egy megközelítésbeli különbség a nemzetközi pénzügyi szervezetek és a magyar kormány gondolkodása között, ami helyes, mert ők a pénzért felelősek, mi meg tízmillió magyarért vagy még több, mint tízmillió magyarért, mi máshonnan nézzük a világot, de a tekintetben, hogy mit kell tenni a várakozásokhoz képest, sokkal nagyobb egyetértés van.
 
- Na, most gyakorlati mondatokra mindezt az elvi kérdést lefordítva azt jelenti, hogy a kormány nyilván szeretné a munkahelyvédelmi akciócsomag forrásait látni. Viszont a tranzakciós adó ott áll, hogy elmeszelheti akár az IMF, akár az Európai Központi Bank, ugye, az Európai Központi Bank már nyomott egy nemet…
 
- Neki csak véleménynyilvánítási joga van, az nem meszel el semmit.
 
- De a bizottság elképzelhető, hogy ezzel egyet fog érteni, akkor viszont az is elképzelhető, hogy kötelezettség-szegési eljárás indul, és ebben a pillanatban mit fog lépni a kormány? Tudom, hogy ez most hipotézis, de esetleg számolni kell ezzel a lépéssel.
 
- Olyan magyar riporter szólt, hogy természetesen ezek, hogy mondjam, ezek mind lesznek. Tehát nem úgy elképzelni egy válsággal terhelt európai gazdasági környezetben Magyarország életét, hogy sétálunk a promenádon, süt a nap, a közönség az ül a padon és tapsol, akik szembejönnek, megemelik a kalapjukat, és azt mondják, hogy de örülünk, hogy sikerült maguknak jól kezelni a válságot. Szóval ez a helyzet nincsen. Folyamatos küzdelem van. Reggel fölkelek, megnézem, hogy állnak a pénzügyi mutatók, hogy néz ki a kockázati felár, történt-e valami az eurózónában, mindig történik általában valami rossz, kell-e aznap valamit reagálni, és folyamatos küzdelemben vagyunk. Én nem akarom untatni az embereket, mert nem arra szerződtem, hogy a saját küzdelmeimnek a tapasztalatait osszam meg az emberekkel, hanem hogy segítsek nekik abban, hogy könnyebb legyen az életük, de az én munkám folyamatos küzdelemben zajlik, mióta a választásokat megnyertük. Előtte meg a kommunista… mindegy, szóval akkor meg az akkori kormánypártokkal kellett küzdeni, és én azt látom, hogy természetesen minden újszerű lépésünket először értetlenség és ellenállás fogad. Utána van egy nagy vita, a vitákat pedig általában megnyerjük. Amikor a bankadót bevezettük, ami az én személyes programomnak is része volt, kis híján szurokba hempergettek bennünket. Ma tízegynéhány európai országban bankadó van. Amikor a multiadókat bevezettem, a válságadókat, akkor ördögöt kiáltottak. Ma nagyon sok uniós országban ez egy bevett eszköz. A tranzakciós adóról évek óta beszélnek vagy a tranzakciós illetékről az Európai Unióban, csak nincs erő a bevezetéséhez. Nekünk van erőnk, bevezettük. Persze, hogy az első reakció a negatív módon érintett világ részéről elutasító, és megpróbálnak bennünket föltartóztatni. Meglátjuk. Én csak azt tudom mondani: munkahelyvédelmi akció lesz, a munkanélkülieknek lesz munkalehetősége, a 25 évnél fiatalabbak megkapják az adókedvezményt, illetve a járulékkedvezményt, az 55 évnél idősebbek benne lesznek a szociális adócsökkentésben, a szülés után visszatérni akaró kismamák megkapják a segítséget, meg fogjuk védeni a munkahelyeket, és ennek a fedezete a tranzakciós adó. Ha valamiért ez így nem lehetséges, akkor majd másképpen oldjuk meg, de a célokból nem fogunk engedni. Az én dolgom, hogy a célokhoz vezető utat megtaláljam, és azon elsőként végigmenjek.
 
- Igen, tulajdonképpen ez lett volna a kérdés, csak a kontextus miatt lett volna ez a kérdésem, amire már válaszolt, hogy a munkahelyvédelmi akciócsomag forrása tehát minden körülmények között látható lesz. Pont. Nyissunk más felé.
 
- Nézze, már csak azért is lehetünk e tekintetben bizakodóak, mert a mostani konzultáció esetében nem volt olyan partner, aki ne azt tette volna a legfontosabb kérdések elejére, hogy a munkahelyvédelmi akciótervet mindenképpen meg kell csinálni, sőt azt tekintsük csak első lépésnek, és még várnak majd később további lépéseket is. Ebben szerintem Magyarországon ma nemzeti egység van.
 
- Ezt én is így látom, csak forrásoldalon meg bizonytalanság, de ezt megbeszéltük az előbb.
 
- De azért alkalmaznak kormányt a magyar választópolgárok, hogy ezt a kérdést megoldja; meg fogjuk, meg fogom oldani.
 
- Beszéljünk a folytatásról és néhány szót a szabadságról! Most ha ebből a székből feláll, gyakorlatilag nyílegyenesen megy Erdélybe, Tusványosra. Szóba kerül-e a külhoni magyarok választási eljárásának kérdése, amelyről egyébként Kósa Lajos, a párt, a Fidesz alelnöke mondott néhány érdekességet az egyik mai újságban, hogy egy regisztrációhoz hasonló feliratkozás a külhoni magyarok szavazatának megkönnyítése miatt elképzelhető, hogy lesz az anyaországban élő állampolgárok számára is.
 
- Lesz.
 
- Ezt meg tudja erősíteni?
 
- Igen. 
 
- És azt is, hogy levélben fognak szavazni a külhoni magyarok?
 
- Igen, szavazhatnak úgy is, hogy bemennek a konzulátusra, de amit tapasztaltunk a elmúlt időszakban, az, hogy különösen nagy országokban, ahol a közlekedés nem olyan egyszerű vagy távoliak a célpontok, ott nagyon sok ember azért marad távol, mert csak ezért nem megy be a konzulátusra,. Ezért a levélben történő szavazás általánossá tétele a magyar államhatárokon kívül ésszerű megoldás.
 
- És ez a bizonyos feliratkozás vagy regisztráció milyen határidővel válik lehetővé? Arra gondolok, talán az a fontos, hogy a szavazás napja előtt, amelyet még nem ismerünk, meddig lehet regisztrálni, milyen hosszú időtartamot tesznek lehetővé?
 
- Minél hosszabb, annál jobb. Tehát egyenlőre a szándék egyértelmű, minél hosszabb idő álljon rendelkezésre, ugye, a nem Magyarországon élők esetében nem is tudjuk, hogy kicsodák hol vannak, őket valamilyen módon föl kell írnunk, illetve nekik föl kell iratkozniuk, hogy egyáltalán létrejöjjön a választói névjegyzék. Magyarországon eddig az állam választói névjegyzéket állított össze, méghozzá úgy, hogy a saját adatbázisából indult ki. Ezt megfordítjuk: aki a választásokon részt akar venni, az iratkozzék föl, és abban az esetben, ha föliratkozott, akkor a jelöltállítás első pillanatától kezdve minden információt, papírt, ajánlástevési lehetőséget megkap; aki meg nem akar részt venni, a jelöltállítás első pillanatától kezdődően pedig kívül marad ezen. A nagy vita inkább azon van, hogy azok esetében, akik föliratkoztak, kötelezővé tegyük-e a részvételt, hogyha már egyszer föliratkozott, akkor utána kötelező is legyen neki elmenni, vagy ezt ne tegyük, erről van még egy nyílt vita.
 
- Ugye, ezzel kapcsolatban két fontos kritika van. Az egyik, hogy nem hiányos-e ez a bizonyos névjegyzék? Tehát hogy nincs gond ezzel a névjegyzékkel, a másik pedig az, hogy nyilván lesznek olyanok, akik elfelejtik, hogy fel kellett volna iratkozniuk, és aztán aznap besétálnak a szavazóhelyiségbe, és ez nem mutat jól…
 
- Igen, de a feliratkozás több hónapig tart, mindenki tudni fog róla, könnyű lesz megoldani ezt a feladatot, ha részt akar venni. Én személyesen is azt gondolom, hogy egyébként, ha valaki az ország számára egyik legfontosabb döntésben részt kíván venni, akkor annyit igazán megtehet, hogy a maga részéről a szándékot jelzi. Tudni fogjuk a választások előtt jóval, hogy egyébként a magyar választópolgárok hány százaléka döntött úgy, hogy részt vesz a választáson, és aki nem, azt nem is zargatják egyébként mindenfajta választási akciókkal, nem fog szórólapot kapni, nem kap kopogtatócédulát. Egyáltalán, ha ő bejelentette, hogy kívül marad ezen az egész eljáráson, akkor ezt az állam tudomásul fogja venni.
 
- Szeptemberben dönthet erről a parlament vagy szeptembertől kezdődő ülésszakon?
 
- Döntenie kell. Bocsánat, csak azért úgy fair az, hogy egy választást megelőzően több, mint egy évvel azért minden részletszabályt mindenki pontosan ismerhessen.
 
- És akkor most valóban el fog menni Tusványos után szabadságra?
 
- Van rá esély, hogy hétfőtől már szabadságon vagyok. Nyolcadika magasságában, valószínűleg nyolcadikán tartunk kormányülést, mert egy ország azért nem lehet két hétig kormány nélkül, vagy két és fél hétig. Matolcsy György hazajön, így én elmehetek, ugye, olyan az európai gazdasági helyzet, hogy egyszerre mind a ketten nem lehetünk távol, tehát ezért úgy állapodtunk meg, hogy a nyár első felében ő van távol és a másodikban, ha ő visszajött, akkor pedig én. A Videoton tegnap továbbjutott, meccsek lesznek, szép szabadság elé nézek.
 
- A műsor vendége volt Orbán Viktor miniszterelnök.
 
 
 
orbanviktor.hu

« vissza

Orbán Viktor miniszterelnök szombat délelőtt az Országházban fogadta Andrzej Duda lengyel köztársasági elnököt - közölte a miniszterelnok.hu-val Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár.
A magyar diplomácia elérte céljait - így értékelte az Európai Unió és Törökország között létrejött megállapodást Orbán Viktor miniszterelnök péntek délutáni brüsszeli sajtóértekezletén.
Magyarország nem szereti, ezért nem támogatja a kettős mércét senkivel, így Lengyelországgal szemben sem - jelentette ki külföldi újságírók kérdésére Orbán Viktor miniszterelnök pénteken, az Európai Unió állam- illetve kormányfők brüsszeli csúcstalálkozójának második napján.


  • Orbán Viktor, 52 éves
  • Jogász, tanulmányait az ELTE-n végezte. Oxfordban politikai filozófiát hallgatott.
  • Nős, felesége Lévai Anikó
  • Öt gyermekük van: Ráhel, Gáspár, Sára, Róza, Flóra
  • A Fidesz elnöke, a Kereszténydemokrata Internacionálé alelnöke

Tovább

© Minden jog fenntartva, 2010