- Jó estét kívánok! Célegyenesbe ért a népszavazási kampány. Mindenki szinte mindent elmondott már. Kormánypártiak és ellenzékiek hetek óta járják az országot. Egy-egy vezető politikusra naponta három-négy kampányesemény jut. Ezért sem tudott eljönni személyesen hozzánk Orbán Viktor, akit most az MTV pécsi stúdiójában kapcsolunk. Jó estét kívánok, Elnök Úr!
- Jó estét kívánok! Tisztelettel köszöntöm a nézőket.

- Kezdjük az egyik legfrissebb témával, a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint ugyan jócskán vezetnek az igenek, de egyes adatok szerint duplájára emelkedtek a nemek számai is. Minek tulajdonítja ezt?
- Én a részvételt tartom a legfontosabbnak. Minden mást majd eldöntenek a választópolgárok. Én arra szeretném őket biztatni, hogy mindenképpen jöjjenek el. Menjenek el 9-én, és jó hírnek tartom, mondjuk úgy, hogy a mai nap legjobb hírének, hogy három civil szervezet is állást foglalt, bekapcsolódott, ez azt jelenti, hogy az ügy egyre fontosabb, mindenkinek fontos, és mindenkire tartozik.

- Elnök Úr, mekkora részvétellel lenne elégedett? A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint nagyjából negyven százalékot mondanak a cégek. Ez elég Önnek?
- Ha a személyes elégedettségemre kíváncsi, akkor én a száz százaléknál kisebb eredménnyel nem vagyok elégedett, mert amíg csak egy olyan ember is van Magyarországon, aki úgy érzi, hogy a demokráciában neki nincs helye, nem tud bekapcsolódni, nem fontos, hogy részt vegyen egy közös döntésben, addig egy ilyen rendszerváltó demokrata, mint magam is volnék, sohasem lehet elégedett. De remélem, hogy a szám az magas lesz. Tudom, száz százalék sohasem.

- Mi a reális elnök úr? Hatvan százalék?
- Hát nézze, ilyen népszavazás még sohasem volt. De ha lett volna, akkor könnyebben tudnék válaszolni az Ön kérdésére. De nem volt. Olyan, hogy a kormány kezdeményezte, vagy a parlament, olyan már volt. Olyan is, hogy civilek kezdeményezték, a kormány meg később kialakította az álláspontját, olyan is volt, de, hogy a kormány hozott volna az emberek által elutasított döntést, kitartott volna mellette, az emberek meg válaszképpen megszervezzenek egy népszavazást és, ha minden jól megy, akkor hatályon kívül is helyezzék a kormány döntéseit, erre Magyarországon még nem volt példa. Ezért nem tudom megmondani, hogy ez mennyire izgatja, mozgatja meg, vonja be az embereket. A jelek különösen a civileknek a megmozdulása és csatlakozása mindenesetre biztató.

- Ha már itt tartunk, a miniszterelnök bejelentette tegnap, hogy abban az esetben, ha eredményes lesz a népszavazás, eltörlik a vizitdíjat, a tandíjat és a kórházi napidíjat. Elnök Úr, mi lesz március 10-én? Akkor, ha ezt meg is valósítják?
- Nézze, ez egy ügydöntő népszavazás. Egy három igenes ügydöntő népszavazás, igent lehet mondani a vizitdíj eltörlésére, a kórházi napidíj és a vizitdíj eltörlésére. Ez azt jelenti, hogy a parlamentnek alkotmányos kötelessége  – miután ez ügydöntő, hogy a nép döntését figyelembe vegye, engedelmeskedjen neki, és eltörölje ezeket az intézkedéseket, valamint megalkossa azokat a jogszabályokat, amelyek az egészügyi alapellátás és az oktatás zavartalan működéséhez szükségesek. Ez a vita, ez a kezdeményezés, ez a munkálat megindul majd március 10-én. Mi magunk is beadjuk az erre vonatkozó szándékainkat megtestesítő törvényjavaslatainkat.

- Mikortól kell Ön szerint eltörölni a vizitdíjat, a tandíjat és a kórházi napidíjat? Ugye a kérdésben január 1-jét, 2009. január 1-jét írnak, az van feltüntetve, de már úgy tudni, hogy a kormánypárti politikusok is azon tanakodnak, hogy lehet, hogy a közeli jövőben már el kéne törölni őket.
- Nézze, az a legkésőbbi időpont, tehát azután már nem lehet vizitdíj, napidíj és tandíj. Én azt javaslom minden demokratának, beleértve a kormánypárti képviselőket is, hogy viselkedjünk mindannyian demokratákhoz méltóan, tehát, ha van egy világos népakarat, akkor annak szerezzünk minél hamarabb érvényt, ha meg tudjuk tenni, és miért ne tudnánk. Hát minél hamarabb, annál jobb.

- Elnök úr, és politikai értelemben mi lesz március 10-én? Lesz-e bármiféle vagy lehet-e bármiféle következménye? Ugye a miniszterelnök azt mondta néhány nappal ezelőtt, hogy március 9-e után március 10-e jön, gondolom, ebben az egy dologban egyetértenek. De politikai értelemben mi következik március 10-én?
- Nézze, az én számomra a politika nem a hatalmat jelenti. Az egy érdekes kérdés, hogy a politikai hatalomgyakorlásban mi következik, milyen tanulságokat von le az egyik meg a másik párt, vagy az egyik vagy másik állami vezető. Azonban a politikának van egy másik része is, nemcsak a hatalom, hanem a társadalom is. És én úgy gondolom, hogy jelentős politikai változások indulnak meg Magyarországon, hiszen megtapasztalják az emberek, hogy két választás között is lehetőség, szükség és erő is áll a rendelkezésükre, ez mind megvan ahhoz, hogy maguk is részt vegyenek a közéletben. Arra tanított a rendszerváltás bennünket, hogy menj el választani, add le a voksodat, ha eltaláltad a helyes választ, jó, ha nem, akkor gyere vissza négy év múlva. Na, most, kiderül, hogy a demokrácia így nem működik. A kormányok hozhatnak, a parlamenti többségek hozhatnak olyan döntéseket a számunkra fontos ügyekben, ilyen az egészség, meg a tudás, amelyet elutasítanak az emberek, nem akarják elfogadni. Most kiderül, hogy van egy eszközük arra, mostanra is meg a jövőre nézve is, hogy ezt megváltoztassák. Tehát sokat fog tanulni a magyar politikai osztály, meg fogja tanulni, hogy több alázat, több odafigyelés, konzultáció és egyeztetés kell az emberekkel, mert, ha ezt elmulasztja, akkor az emberek ezt le fogják rajta verni, ha úgy tetszik, be fogják rajta hajtani, számon fogják kérni, mert elég erősek hozzá.

- Akkor szűkíteném a kört, Elnök Úr, a korábbi nyilatkozataira a Fidesz vezető politikusainak a nyilatkozataira gondoltam, amiben másfél éve tulajdonképpen azt lehetett már legelőször hallani, hogy kormányváltás vagy szakértői kormányt kell alakítani abban az esetben, ha az igenek győznek. Tartja ezeket a nyilatkozatait?
- Hát nézze, miután a kormány alakítása, átalakítása parlamenti többségre tartozó ügy. Hogy a hatalmon lévők milyen következtetést vonnak le, az rájuk tartozik, én csak azt tudom mondani, hogy legyen egy egységes, erőteljes, világos népakarat, és mutassuk meg a politikai osztálynak, hogy ahhoz kell igazodnia. Tehát, ha most a három kérdést, amely megtestesíti a hazugság politikáját, hiszen ezekben a kérdésekben 2006-ban egy ellenkező tartalmú megállapodás született: mindenki egyetértett Magyarországon. Erről szólt a 2006-os választási döntés és kampányok is, MSZP, Fidesz és a nép is egyetértett abban, hogy úgy kell megszervezni az egészségügyi alapellátást és a felsőoktatást, hogy nem szedünk a járulékon meg az adón felül több pénzt. Ezt most felrúgták. Hát ezért ez a három kérdés szimbolizálja a hazugságot, tehát a hazugság politikája is megbukik. Azt megtanulhatja most nemcsak a mostani kormány, minden leendő kormány is, hogy Magyarországon többé nem lehet politikát hazugságra építeni. Mert az emberek nem fogadják el.

- Elnök Úr, akkor szűkíteném a kört, ha ebben a néhány fontos kérdésben a mostani kormány vereséget szenved egy népszavazáson, akkor utána nincs más választás, ki kell írni a választást, illetve talán még lesz egy esélye a szocialistáknak, hogy egy új kormánnyal próbálkozzanak, de ez annyira messze van most, hogy ebbe nem mennék bele. Ezt nyilatkozta pontosan egy évvel ezelőtt az Estében, hát most már nincs olyan messze.
- Várjuk meg az eredményeket.

- De akkor kell választást kiírni Ön szerint, vagy nem?
- Várjuk meg az eredményeket, és meglátjuk, hogy ez mire készteti, mire indítja a politikai élet szereplőit. Majd vasárnap este meglátjuk mennyi a részvétel, milyen arányúak az igenek, addig csak találgatni lehet.

- Azt nyilatkozta, hogy elsöprő részvétel – elsöprő hatás. Mit jelent az elsöprő részvétel?
- Magas.

- Hatvan százalék?
- Magas.

- És mit jelent az alacsony részvétel?
- Mikor kevesen mennek el.

- Az negyvenet jelent?
- Hát, amikor kevesen mennek el.

- A 2004, a kettős népszavazás politikai kudarc vagy politikai kudarcnak mondták a Fidesz számára. Elkövetkezhet ez most is?
- Hát nézze, 2004 egy nagy lélektani kudarc volt a magyar demokrácia számára, hiszen volt egy nagyon fontos népszavazás, két kérdésben, kettős állampolgárság, kórház-privatizáció, és az emberek nem mentek el elegen ahhoz, hogy érvényes és eredményes döntést hozzanak. De hoztak döntést, ne felejtsük el, és ez még a magyar politika jövőjét majd meghatározhatja, mert elsöprő többségben voltak az igenek a kórházak magánkézbe adása ellen, illetve, akik azt mondták, hogy ne privatizálják a kórházakat, és volt egy világos többség a kettős állampolgárság mellett is. Csak nem mentek el elegen. Valóban egy népszavazás, amikor nem vesznek rajta elegen részt, az egy lélektani, lelki kudarc, minden demokrata számára, hiszen mi, akik hiszünk a demokráciában, úgy gondoljuk, hogy a népszavazás egy kivételes ünnepi alkalom, amikor a demokrácia igazi értelme, hogy mindenki részese a közös döntéseknek, hogy mindenki fontos az ország számára, hogy mindenki megismerheti, beleadhatja magát, hozzáadhatja magát a közös döntéshez. Ez egy felemelő pillanat, ritkán adódik meg egy demokráciában. Szerintem a részvétel az fontos, a távolmaradás meg mindig kudarc, de nem a pártoké, hanem az egész magyar demokrácia kudarca.

- Akkor, ha már itt tartunk, a miniszterelnök egyik korábbi nyilatkozatát, amit a Magyar Televíziónak adott néhány nappal ezelőtt, azt idézném: „aki elmegy, de nemet mond, vagy otthon marad az a végeredményt illetően ugyanazt teszi. Az egyik egy erős nemet mond, a másik pedig egy puha nemet mond”. Mit jelent ez az Ön számára?
- Nézze, ez egy komoly műsor, ugye?

- Igen.
- Akkor ezzel a kérdéssel nem érdemes foglalkoznunk, mert ha ez egy komoly mondat lenne, nyilván valami kínos helyzetben fogant kényszermondat lehet. Ha ez így volna, ahogyan Ön idézte, akkor Magyarországnak ki kellene lépnie a NATO-ból, meg az Európai Unióból, sőt be se léphettünk volna, hiszen az Európai Unióról is, a tagságról meg a NATO-tagságról is volt népszavazás, az otthon maradók meg a nemmel szavazók, azok mindig többen voltak, mint akik igennel szavaztak. Hát ezen az alapon be se léphettünk volna, tehát javaslom, hogy ez egy komolytalan valami vereséget érez valaki előre és megpróbálja megmagyarázni, egy ilyen kínban fogant dolog ez, de hát kilóg a lóláb.

- Értem. Elnök Úr, csak nagyjából a mostani közvélemény-kutatási adatok szerint ugye ez a 2 millió 60 ezer szavazat kell ahhoz, hogy az igenek többségbe kerüljenek.
- Kétmillió-tizenegyezer-hétszázharminckét a mi számításunk szerint.

- Ez legyen a legnagyobb tévedésem ma este. Szóval, hogy valamivel több mint 2 millió szavazat kell akkor az igenek győzelméhez. Ezt a kétmillió szavazatot a kormány szempontjából, kommunikációs szempontból még meg lehet magyarázni, de ha 4 millió lenne az igen, akkor azt már nem nagyon.
- Az a kérdés, hogy kell-e bármit magyarázni? Tehát, nézze...

- ... hát ha kétmillióan mennek el, akkor szerintem belekerülhetnek ebbe a helyzetbe.
- De ha elmennek az emberek szavazni, és döntenek. És a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a tandíjat igen választ adva a kérdésre eltörlik, akkor az egy győzelem. A magyar demokrácia győzelme, nem hiszem, hogy bármit is meg kellene magyarázni. Persze az igaz, hogy minél többen mennek el, és minél magasabb az igenek száma, annál nagyobb szembenállást mutat a kormányzattal. És akkor a kormánynak le kell vonni a következtetéseket, hogy mégis hát hogy jutottunk ide? Miért mentek szembe az országgal? Miért kényszerítették az országot arra, hogy egy népszavazással szerezzen érvényt a jogos igényeinek, akkor majd persze ezekkel a kérdésekkel kell foglalkozniuk. De még egyszer mondom, ez a kormányzó pártok, ez a hatalom problémája, és nem a demokráciáé. A demokráciának az lenne a gondja, ha nem lenne elegendő részvétel, de én egy nagy ünnepre, a demokráciát megerősítő ünnepre készülök inkább.

- Elnök Úr, Ön szerint mire szavaznak az emberek? Az MSZP-re, a Fideszre, igenekre vagy nemekre? Tehát pártokra szavaznak vagy pedig a véleményükre?
- Nézze, ma csatlakozott a népszavazáshoz és az igenekhez a Magyar Orvosi Kamara, a munkások, a Munkástanácsok vezetésével, és a keresztény értelmiségiek. Három, karakterében meglehetősen különbözőféle-fajta embert összefogó szervezetről van szó. Távol állnak egymástól, mégis ebben a dologban úgy látják, hogy egyetértenek. Tehát ez jól mutatja, hogy itt nem pártokról, MSZP-ről, Fideszről van szó, meg nem a hatalomról elsősorban, hanem az emberekről, az ő egészségükről, egészséghez való hozzájutásukról, a gyógyulás esélyéről, egyetemről, tanulásról, főiskoláról, tudásról. Egészség és tudás. Mindenkinek fontos, mindenkire tartozik. Ezért nem érdemes pártszemüveget használni, ha valakin fönn maradt volna, akkor vegye le az orrnyergéről.

- Elnök Úr, még egy picit szaladjunk előre az időben, március 15-e, lesz-e a Fidesznek március 15-én Budapesten tömeggyűlése vagy nagygyűlése?
- Nézze, március 15-e a magamfajták számára, tehát a demokraták számára, a szabadságszerető emberek számára, a nemzet függetlenségét szeretők számára, általában a nemzet jövőjét fontosnak érző emberek számára talán a legszebb ünnep. Ráadásul tavasz, szabadság, szerelem, jó idő, tehát ilyenkor mindig van ünnepség, kint vannak az emberek az utcán, mi is arra kérjük a embereket, hogy kellő méltósággal, de nagy számban menjünk el és ünnepeljünk együtt, legyen egy jó napunk.

- Azt már tudja, hogy hova mennek? Hova hívja a fideszes szimpatizánsokat?
- Van egy bizottságunk, amely ezt szervezi. Azt nem tudom megmondani, de lesz Budapesten egy nagy központi együttlét, rendezvény úgy, ahogyan tavaly és tavalyelőtt is volt.

- Ugyanúgy, ahogy tavaly és tavalyelőtt, ugyanúgy az Astoriánál?
- Ne kérjem tőlem olyan biztos információt, amivel nem rendelkezem, mert most én Pécsett vagyok, a budapestiek talán már eldöntötték.

- Elnök Úr, köszönöm szépen!
- Köszönöm a lehetőséget.


orbanviktor.hu