– Jó reggelt kívánok! Fél 8 múlt 4 perccel, a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt!
 
– Jó reggelt kívánok!
 
– Madridban is tárgyaltak a migráns helyzetről, és Brüsszelben is volt egy mini csúcs azok között a tagországok között, akik a leginkább érintettek ebben a kérdésben. 17 pontról beszéltek ezen a csúcson, vagy ha végigolvassa az ember ezt a 17 pontot, akkor inkább az rajzolódik ki, hogy humánusabbá tennék az ideérkezését a migránsoknak, nem pedig megállítanák vagy lassítanák, de azért ezt nehéz megoldásnak vagy legalábbis a megoldás felé vezető útnak nevezni.
 
– Továbbra is zajlik egy vita az Európai Unióban. Mi, magyarok nem pontosan értjük ezt a vitát, hiszen mi egy másik időzónában élünk, mi már túl vagyunk egy probléma megoldásán, mások pedig a megoldást keresik. Magyarországon 10-ből 9 ember számára kézenfekvő, hogy a határ jó dolog, a határt meg kell védeni, és a megvédett határ biztonságot ad, ellenőrzés alatt kell tartani, hogy mikor és ki lép be egy országba. Ha ez nem így van, mint ahogy most Európa számos országában nem így van, mert invázió alatt, ellenőrizetlenül napi tízezer szám dőlnek be senki által nem ismert emberek az unió területére. Szóval közben az Európai Unió, miközben ez a helyzet, még mindig nem tudja, hogy elfogadja-e azt a magyar álláspontot vagy a józan ész álláspontját, miszerint a határokat meg kell védeni. Most, miközben mi már erre a kérdésre választ adtunk, és ennek a jegyében cselekedtünk, ők még mindig azon vitatkoznak, hogy ez-e a helyes kiindulópont. Ezért van Önnek az az érzése, hogy papírokat gyártunk, miközben a valóság rádől Európára.
 
– Túl vagyunk rajta? És hogyha elkezdődik a visszatoloncolás? Az egyezmények értelmében a nálunk regisztráltakat fogadnunk kell.
 
– Először is érdemes azt magunk elé vetíteni, hogy nagy bajban vagyunk. Igaz, hogy Magyarország ma a stabilitás szigete összevetve jó néhány más európai uniós tagállammal – gazdasági értelemben is és közbiztonság szempontjából is, a migránsválság szempontjából is, de azért vannak közös veszélyek Európában. Az első a terrorveszély megnövekedése. Különböző becslések léteznek arról, hogy milyen mértékben nőtt meg a terrorfenyegetettség Európában. Az én álláspontom az, hogy terroristából egy is sok. A második kérdés a közbiztonság alakulása, hiszen egyre-másra jönnek a hírek Európából, hogy a közrend és a közbiztonság is felborul a bevándorlók magas száma, azok belső konfliktusai miatt, vagyis fenyeget az a veszély, hogy túl azon, hogy a bűncselekmények száma nő majd Európában, beengedjük, sőt behívjuk a Közel-Kelet sajátos belső konfliktusait az Európai Unióba. Hiszen a mostani bevándorlók közötti összecsapásoknak is számos olyan oka van, ami nem itt keletkezett, nem szociális természetű, hanem otthonról hozták, az ő világuk sajátos, belső konfliktusai ezek, de most mindez Európa területén nyilvánul meg. A harmadik dolog, hogy Európa népei kezdenek felébredni, rájönnek arra vagy rájöttek arra, hogy persze ez egy nehéz szociális kérdés, mármint hogy mit kezdünk velük, egy nehéz biztonsági kérdés, de elsősorban kulturális kérdés. Az identitásunk forog kockán, az életformánk, a szokásaink, a mód, ahogy eddig éltünk. Tudunk-e úgy élni, ahogy eddig? Ez identitás kérdése, kultúra kérdése, és ezt érzik egyre többen veszélyben, ezért erősödik fel a mostani történésekkel szemben az európai népek hangja. Még egyszer mondom: Európa népei kezdenek felébredni.
 
– De mi a véleménye a visszatoloncolásról? Azt mondta Lázár János, hogy ide nem jöhetnek vissza, márpedig az egyezmények értelmében ide fogják visszaküldeni azokat, akiket itt regisztráltunk.
 
– Kétfajta kihívással kell szembenéznünk. Az egyik, hogy akiket itt regisztráltunk, visszatoloncolhatják-e ide Magyarországra? A mi álláspontunk az, hogy nem, mert a szabályok nem azt mondják, hogy ide kell őket visszatoloncolni, hanem azt, hogy oda, ahol először beléptek az Európai Unió területére, s ez Görögország. Egyébként az egész helyzet kulcsa ma Görögország. Sokan Törökországot tartják ilyen kulcsnak, abban is van némi igazság, de az kívül esik az Európai Unió hatáskörén, mert nem európai uniós tagállam. Görögország európai uniós tagállam, és ha a görögökben meglenne a szándék, hogy Görögország déli határait megvédjék, akkor nem tudnának bejutni a bevándorlók a kontinens belsejébe. De a görögök ezt a munkát nem végzik el, ők azt állítják, hogy elvégzik egyébként, erről éles viták voltak az unióban, mármint a legutóbbi tanácskozáson. Szerintem ezt a munkát nem végzik el, egy részét nem is tudják elvégezni, a másik részét talán nem is értik, hogy el kéne végezniük. Nagyon erős aktivista, mármint emberi jogi aktivista attitűd érvényesül Brüsszelben is egyébként és Görögországban is, amely nem megállítani akarja a bevándorlást, hanem inkább segíteni akarja. Na, most nem lehet egyszerre a határt megvédeni a törvénytelen átlépőkkel szemben meg segíteni is őket, hanem világossá kell tenni, hogy csak azoknak tudunk segíteni, akik betartják a törvényeket. Most Görögországban nem ez a gondolkodásmód érvényesül. Visszatérve az Ön kérdésére: miután Görögország az Európai Unió tagja, mi több, a szabad mozgást jelentő schengeni övezetnek is a déli kapuja, és mindenki ott lépett be, ezért a visszatoloncoláskor is a beléptető országnak kell fogadni a visszatoloncoltakat. Ez az egyik kérdés, majd ezt megvitatjuk az unió többi tagállamával. Van egy másik, ennél nagyobb veszélyt jelentő kérdés. Ezt mindközönségesen kvótakérdésnek szokták nevezni, de többről van most már szó, mert korábban arról volt szó, hogy egy bizonyos számú embert, aki Európába illegálisan érkezett, egy kvóta szerint szétosztanak a tagállamok között. Ezt mi ellenezzük, mert először is jogtalannak tartjuk, másodsorban ésszerűtlennek tartjuk, és harmadrészben pedig unfairnek tartjuk. Nem korrekt dolog meghívni valakit az országunkba, beengedni, majd utána mások között szétosztani, ezt nem nevezném fair eljárásnak. De most már ez a kvótagondolat átnőtt egy még nagyobb veszélybe, mert most már azt mondják, hogy ez nem egy rendkívüli eset volna, hanem egy állandó mechanizmussá, egy állandó jogintézménnyé alakítanák, aminek az a lényege, hogy a beérkezőket folyamatosan bizonyos kulcs szerint automatikus szétterítik az Európai Unió tagállamai között. Na, ezt aztán végképp nem fogadjuk el! Ez éles ellentétben áll a magyar emberek véleményével és a magyar emberek érdekével. Itt tehát az év végéig, amennyit talán addig szerényen is előre lehet látni, az év végéig ez a két téma – hogyan védjük meg Magyarországot a kvótától és az állandó szétosztási rendszertől – uralja majd a politikai közéletet.
 
– Na, jó, de az állandó mechanizmusoknak az egyik feltétele, hogy alapvető kérdésekben tisztán lásson Európa. Például abban, amiről a Spiegel már régen írt, az ezerdolláros kérdést ők is feltették az összes szakértőhöz hasonlóan, rendben. Mi lesz a szétosztással akkor, hogyha azt mondja a migráns, én nem akarok se Prágába menni, se Budapestre menni?
 
– Igen, ez egy fontos kérdés. Ezért mondom, hogy ésszerűtlen is. De nemcsak az ésszerűtlenség a baj, az ész fontos dolog, de azért vannak fundamentumok, amelyek még annál is fontosabbak, például az a kérdés, hogy ki és milyen alapon kényszeríti rá egy szuverén országra, hogy olyanokat is beengedjen, akiket nem akar. Az európai uniós tagállamisággal nem jár együtt az, hogy Magyarországnak akarata ellenére valaki más valahol megmondja, hogy márpedig neked, kedves magyar, be kell fogadnod a következő létszámú, általad nem akart, korábban illegálisan Európába érkezett embereket. Ez képtelenség! Ez nemcsak az ésszel áll szemben, hanem az alapjait kérdőjelezi meg a nemzetekre épülő Európának. Márpedig a mostani válság legfontosabb tanulsága, hogy Brüsszeltől nem várhatunk megoldást. Bár mindenki arról beszél, hogy majd lesz valami közös megoldás Brüsszelben, de ezt nem várhatjuk. A nemzetállamoknak kell megoldani ezt a problémát úgy, ahogy Magyarország a maga részéről meg is tette, és teljesítette a kötelességét.
 
– Milyen lépést tervez akkor, amikor – ha ez érvényes – kötelező Magyarországra is a kvótarendszer?
 
– Ez egy nagy vita lesz, a magyar parlament éppen most vitatja ezt a kérdést, a nemzeti parlamenteknek van szavuk Európában, a kormányoknak is van szavuk, és képviselni fogjuk az álláspontunkat, nem vagyunk egyedül ezzel a véleményünkkel. Nézze meg, nemcsak Európa népei ébredeznek, hanem most már a kormányok közül is egyre többen fogalmazzák meg, hogy a határ nem egy rossz dolog, a határnak nem nyitva kell lennie, a határnak ellenőrzöttnek kell lennie. És hát előkerül egy másik kérdés is – az idő múlásával egyre nagyobb súllyal kerül elő –: ki hatalmazta fel Európa vezetőit vagy néhány vezetőjét arra, hogy ilyen politikát folytasson? Mikor és ki? Ez egy demokratikus kontinens, mikor és ki szavazott arról, hogy ide millió szám be fognak engedni illegálisan a területünkön kívül lévő embereket, és azokat szét fogják osztani? Hol döntöttünk erről? Se nemzeti parlamenti választáson ilyen döntés nem született, se az európai parlamenti választáson ilyen kérdésről szó sem volt. Ami ma történik, annak hiányzik a demokratikus alapja. Lehet, hogy liberális – ahogyan ezt sokan gondolják Brüsszelben –, de semmiképpen sem demokratikus. Nem lehet az emberek véleményét negligálni, figyelmen kívül hagyni, valamilyen mértékig, legjobb persze minél inkább, mélyen be kell építeni az emberek véleményét a politikai döntéshozatalba. Nincs európai politika a tagállamokhoz tartozó polgárok véleményének tisztelete nélkül. Ma pedig ez zajlik, és ebből egy belső demokratikus politikai feszültség és egy demokráciaválság is kialakulhat Európában, amit el kellene kerülnünk. És van még egy jelenség, amit szóvá kell tenni, végül is mire volt a mi kontinensünk büszke? Persze büszke volt a tudományos felfedezésekre, a magas kultúrájára, büszke a jólétére, bár hanyatlik a világversenyben elfoglalt pozíciója szerint a mi gazdaságunk, de azért még mindig a világ legélhetőbb kontinense vagyunk. Van mire büszkének lennünk, de amire a leginkább büszkék voltunk, az, hogy itt lehetett szabadon beszélni, gondolat-, vélemény- és szólásszabadság volt. Most nézze meg, hová jutottunk. Azt a szót, hogy kerítés, nem lehet kimondani. Nem azért, mert az osztrák kancellár nem ismeri ezt a szót, vagy a hangképző szervei hirtelen lebénultak volna, hanem egy olyan véleményklíma, fősodor, egy olyan nyomás alakult ki Európában, egy olyan véleményelnyomás, hogy azzal szemben politikusok nem mernek egy másik koncepció, egy másik gondolatmenet jegyében megszólalni. Határ, kerítés, ellenőrzés, nemzetállam – ezek a kifejezések ma veszélyes kifejezések a választott politikai vezetők számára Európában. Hát ide jutottunk…
 
– Beszéljünk arról az ellentmondásról, amire már az előbb utalt. Németország hosszú hónapokon keresztül azzal érvelt, hogy a tagországoknak nem saját maguknak kell megoldást keresni, hanem majd lesz egy nagy, közös, európai megoldás, és mindenki lesz szíves betartani a dublini rendeletet. Erre most Párizsban mond egy beszédet szerdán az Európai Bizottságnak az elnöke, és azt mondja, hogy a dublini rendszer nem működik, és ha nem működik, akkor nem lehet alkalmazni. Most akkor milyen szabályok vannak?
 
– Valóban fontos tulajdonsága Európának és az egész európai uniós építménynek, hogy alaposan átgondolt és finoman kidolgozott jogi megoldásokra épül, és amikor az unió lelép a jogszerűségnek a talajáról, akkor pillanatok alatt anarchiába tud süllyedni. Most ezen az ösvényen haladunk, vagy ennek a sziklafalnak a mentén zuhanunk. Tehát ma a rendezett, jogszerűen működő Európai Unió állapotából az anarchikus állapotok felé haladunk. Ez azért van, mert nem tartjuk be a szabályokat. Arra hivatkoznak többen is, hogy azokat nem lehet betartani – ez nem felel meg a valóságnak. Ez nem egy filozófiai kérdés, hanem gyakorlati kérdés. Magyarország a bizonyíték arra, hogy be lehet tartani, mert a schengeni szabályokat be lehet tartani, a dublini szabályokat be lehet tartani. Lehet, hogy ezeket meg akarjuk változtatni, akkor erről lehet beszélni, megvan az eljárásrendje annak, hogy egy szabályrendszert felfüggesszünk, vitát nyissunk egy új létrehozásáról, átmeneti szabályokat vezessünk be. Sok mindent lehet csinálni, egy dolgot nem szabadna, ami most zajlik, hogy a jogszerűtlenség területére téved maga az Európai Unió, és a saját vezetőink nyilvánítják a korábban közösen kötött megállapodásokat egyoldalúan érvénytelennek. Ki mondta, hogy nem működik? Hol tárgyaltuk ezt ki? Hol van ebben a tagországok véleménye? Hogy akarunk kompromisszumot kötni? Tehát még egyszer mondom: amikor vezetők a jogon kívüliség állapotát természetesnek fogadják el, akkor sokat ártanak a saját közösségüknek, és aki ma ilyeneket mond, az szerintem árt az európai népek közösségének.
 
– Még egy mondat erejéig a migrációról: beszéljünk a törökökről és a görögökről! Ugye, Törökország szerepét Ön is említette, hogy mindenki kulcsfontosságúnak tartja. Egyrészt, ugye, nem hívták meg erre a brüsszeli találkozóra őket, ráadásul úgy tűnik, hogy az együttműködésért cserébe Törökország azért elég komoly árat kér majd Európától, kicsit sakk-matt helyzetnek tűnik, és itt van Görögország, amit nem igazán ért senki, hogy mi az oka annak, hogy ez a feddés az Európai Uniótól nem érkezik meg. Nem képesek betartatni, nem akarják, nem tudják, vagy miért?
 
– Ma két dolog mozgatja szerintem a menekültáramlatot, ezt a migránsözönt, ezt az inváziót. Az egyik a business, az üzlet. Tehát ma a legnagyobb felhajtóerő nem a háború meg a nyomor meg a bizonytalanság, hiszen nem háborús térségből is érkeznek már, a háborús térségből pedig menekülttáborokba már elmentek az emberek, akik ott közvetlen életveszélyben ma nincsenek. Tehát közvetlen életveszélyben nem lévő emberek özönlenek be Európába, s ez azért van, mert az embercsempészek felépítettek egy több tízezer embert foglalkoztató embercsempész-hálózatot. Németországban becslések is napvilágot láttak annak az összegnek a nagyságrendjéről, ami itt egy évben megfordul az egész világon is és külön Európában, ez egy óriási összeg, és ma ez az üzlet, mint ahogy a világ számos más területén is tapasztaljuk, mármint az élet más területén is tapasztaljuk, az üzlet és a pénz mozgatja ezt az áramlatot. Szinte toborozzák az embereket, hogy jöjjenek. A második dolog pedig az aktivisták. Tehát van egy gondolkodásmód Amerikában és Európában, Nyugaton, ennek kiépült aktivistahálózata van. Soros György – csak hogy mi, magyarok is megemlítődjünk – benne van ebben, az ő neve fémjelzi ezt talán a legerősebben, akik mindent támogatnak, ami gyengíti a nemzetállamokat, mindent támogatnak, ami a szokásos európai életformát megváltoztatja, az életmódkérdésektől a bevándorlásig. Ezek az aktivisták, akik segítik a bevándorlókat, tulajdonképpen akaratlanul részévé válnak ennek az illegális nemzetközi embercsempész-hálózatnak. Ez a két dolog tolja felfelé az embertömeget Európába, közben Brüsszelben ülnek emberek, akik egyelőre tanácstalanok, papírokat gyártanak, és nem döntéseket hoznak, és akik között egyébként szintén nagyon sok az aktivista gondolkodású ember. Nem a nemzeti felelősség, a saját nemzete iránti felelősség, Európa kulturális identitása iránti felelősség nézőpontjából tekint erre a folyamatra, hanem egészen másképpen: egy elvont, emberjogi gondolkodásmódban. Ennek teóriái vannak, ezeket leírták és publikálták. Amiről beszélek, az nem egy hagymázas dolog, hanem publikált, nagyon komoly, nagyon sokra taksált, európai baloldali filozófusok és társadalomtudósok által leírt gondolat, amely felől nézve, ami most történik, ez a bevándorlásözön nem egy rossz dolog, hanem jó dolog, ami segíti őket abban, hogy egy általuk elgondolt Európa jöjjön létre. Ezt mi nem értjük, mert szemben van a józan ésszel, mi egészen másként gondolkodunk. Nehéz egy magyar embernek azt elmagyarázni, ami most történik, hogy kívülről, invázióval, az akaratunk ellenére megváltoztatják a kontinensünk és a mi hazánk kulturális identitását, mi a jó ebben? Nem értjük, de vannak emberek, akik abból élnek, hogy erről elméleteket gyártanak, könyveket írnak, aktivistákat képeznek ki, és ezeket a világ különböző részein állomásoztatják és működtetik ennek a gondolatnak és szellemnek a jegyében. Ez ma a modern világ része.
 
– Valószínűleg azért nem értjük, mert az ember fejében az a gondolat merül fel ilyenkor, hogy miért akarná egy ország megroppantani egy stabil térségnek az erejét? De Ön amerikai aktivistákról beszélt. Van még egy amerikai, akitől Magyarország kapott hidegzuhanyt, az amerikai nagykövet.
 
– Amiről most Ön kérdez engem, egy más természetű kérdés, el kell választanom az előző kérdéstől. Az előző kérdés nem egy amerikai jelenség mindösszesen, bár erős képviselői vannak ott, ez európai jelenség is. Ez utóbbi dolog, amiről Ön kérdez, már reálpolitika, ez már erőpolitika, ez már az érdekeknek a világa. Ez már nem a szellem, nem az ideológia, nem a „mit gondolunk jó és rossz társadalomnak” a kérdésköre, hanem meztelen nemzeti vagy birodalmi érdek. Valóban, az Egyesült Államok ma nem támogatja a bevándorláspolitikának azt a válfaját, amit Magyarország képvisel, vagyishogy a határokat ellenőrzés alatt kell tartani, és az európai kulturális identitást, ami – egyébként történeti okoknál fogva és ez nem ideológiai kérdés, hanem ténykérdés – keresztény kulturális identitás, hiszen ebből nőtt ki, erre épült rá, ebbe oltódott bele a felvilágosodás. Ezt a felfogást ők nem támogatják. Amerikának más elképzelései vannak a bevándorláspolitikáról, nyíltan el is mondták – én meghallgattam az Egyesült Államok ENSZ-nagykövetét New Yorkban a legutóbbi csúcson, amiből egyértelműen kiderült –, hogy számukra nem ellenszenves, az ő érdekeikkel nem ellentétes, sőt… hogyha Európába hirtelen több millió vagy több tízmillió bevándorló érkezik háború tépázta térségekből.
 
– Beszéljünk néhány mondatot a hazai belpolitikai ügyekről.
 
– Bocsánat, még azt azért hadd tegyem hozzá, hogy miközben persze az ő érdekeikkel ez nem ellentétes, azért kíváncsi lennék, hogyha valaki vízum nélkül be akar jutni az Egyesült Államokba, sikerülne-e neki élve? Aligha. Vagy ha be akarna jutni dél-amerikai országokba, sikerülne-e? Aligha. Vagy bármelyik arab országba? Aligha. Tehát a világban ma Európa lelkiismereti problémát csinál egy olyan kérdésből, amiből rajta kívül senki nem csinál lelkiismereti problémát a világon, mert mindenki számára evidens, hogy a határok azért vannak, hogy a határon belül élő emberek biztonságát garantálni lehessen. Ez a gondolat csak Európában nem élvez elsőbbséget. Az Egyesült Államokban ez minden más szempontot megelőz, ők kerítést építenek, falakat építenek, tűzparancs van. Ha mi a felét megtennénk annak, amit az amerikaiak tesznek, akik közben bennünket bírálnak, akkor a keresztvizet is leszednék rólunk, ennyit a világ hipokritaságáról.
 
– Gondolom, ezt most az amerikai nagykövetnek jelezte.
 
– Nem, Önnek válaszoltam.
 
– Beszéljünk belpolitikai ügyekről. A KSH-nak ismerjük legfrissebb adatait a foglalkoztatásról, a kiskereskedelemről. Elkészített egyébként nagyjából ezzel egy időben a Figyelő is egy listát, a legnagyobb hazai multinacionális cégeknek a véleményét összesítette, és lényegében azokat az adatokat, amiket a KSH kiadott, megerősítették. Több embert foglalkoztatnak, nagyobb a bevételük, mégis a kiskereskedelemmel ellentétben ők pesszimistábbak. Ön szerint mi az oka az ellentmondásnak?
 
– Leül három ember beszélni Magyarországon, négy véleményt fog képviselni; ebben történelmi folytonosságot látok inkább. A tények számítanak, a tényekről viszont nincs vita, azt mindenki elfogadja, hogy a dolgok abba az irányba haladnak, amerre menniük kell. Mindenki elfogadja, hogy a magyar reformok működnek, mindenki elfogadja, hogy a kormánynak sikerült olyan eszközöket találni, amelyekkel növelte a munkából élő emberek számát. Ilyen a Munkahelyvédelmi Akcióterv, amit majdnem egymillió ember vesz igénybe Magyarországon, ilyen a közfoglalkoztatás és ilyen az adórendszer, amely ösztönözni próbálja a magyar kis- és középvállalkozókat arra, hogy minél több embert foglalkoztassanak. Ezek az eszközök működnek. Okunk is van arra, hogy ezt az elismerés hangján mondjuk el, kellő szerénységgel persze, hiszen a rendszerváltás óta nem dolgozott annyi ember, mint most Magyarországon. Jóval négymillió dolgozó ember felett vagyunk, majdnem négymillió-háromszázezernél vagyunk már, és a tendencia növekvő. Én azonban nem ülnék a babérjainkon, hanem keresem azokat az újabb és újabb eszközöket, hogy még legalább félmillió embernek munkát tudjunk adni a következő években. Emlékezhet rá, hogy tíz év alatt egymillió munkahelyet ígértünk Magyarországon, ma ebbe az irányba haladunk, én keresem a módját annak, hogy a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó adórendszer módosításaival, az adóeljárás egyszerűsítésével, a munkaadókkal, különösen a magyar vállalkozókkal való megállapodás keretében, a bérhelyzet javításával vagy éppen a lakásépítésnek újabb és újabb impulzusaival hogyan tudunk még újabb és újabb munkahelyeket létrehozni. Ebben van a jövőnk, Magyarországon most már teret nyert az a gondolkodás, hogy valami nincsen semmiért, valami valamiért van. Tehát mindenkinek kell tenni valamit azért, hogy boldogulhasson, a kormány nem tudja megváltani és elrendezni az emberek életét, de esélyeket, lehetőségeket tud teremteni. Hogyha valaki tesz valamit, akkor valamire juthat is; ez a politika, ez a gondolkodásmód ma támogatottságot élvez Magyarországon.
 
– Nagyon pici időnk maradt egy utolsó témára. Tavaly júliusban arról beszélt Gödöllőn, a Magosznak a küldöttgyűlésén, hogy meg kell változtatni a birtokszerkezetet Magyarországon 80-20 százalékos arányban a kisbirtok javára. Na most, ez az állami földek eladásánál talán az egyik legtöbbet támadott, vagy most talán a legtöbbet támadott téma az ellenzék részéről. „Haveroknak földosztás” – hogy egy gondolatot idézzek abból vagy mondatot, amit kapnak az állami földek eladása miatt.
 
– Igen, helyes, hogy nem nevezzük gondolatnak, mert ezek szimpla hazugságok és gyalázkodások, nem érdemesek arra, hogy a gondolati minőséget adjuk nekik. Nem, arról van szó, hogy Magyarországon a törvények egyértelműek. Egy személynek maximum 300 hektár földje lehet, és miután most az állami földeket nyílt, átlátható árveréseken a gazdákhoz fogjuk juttatni, a gazdák közül is csak azok vásárolhatnak, akik maguk is gazdák, földművesek, nem laknak távolabb, mint 20 kilométer az árverésre bocsátott földtől, és nincs több földjük, mint 300 hektár. 300 hektárnál több földje egy magánszemélynek Magyarországon nem lehet, ezt a parlament által kétharmaddal elfogadott törvény világosan rögzíti, és ez a mostani árveréseknél az egyik legfontosabb szabály. Én nem látok más megoldást hosszabb távon a magyar föld ügyében, amit egyébként szuverenitási kérdésének tekintek, éppen úgy, mint a bevándorlás kérdését, minthogy akkor vagyunk biztonságban, hogyha gazdáknál van a föld, meg kell akadályozni az európai uniós szabályok tiszteletben tartása mellett – ami nem kis bravúr –, hogy külföldiek szerezzék meg a magyar termőföldet. Emlékezzünk rá, hogyha az a politika folytatódott volna, mint amit a szocialisták folytattak, akkor zsebszerződések révén már fél vagy az egész Dunántúl a külföldiek kezén lenne. Vannak országok, ahol egyébként a külföldiek nagyon nagyarányú termőföld tulajdonnal rendelkeznek, mi nem szeretnénk, ha Magyarország ilyen ország lenne. Nem azért, mert bajunk van a külföldiekkel, hanem azért, mert vannak magyar gazdák, vannak magyar hagyományok, vannak magyar családok, akik értenek a gazdálkodáshoz, mindig is jól kezelték a birtokok kérdését Magyarországon, alkalmasak arra, hogy a földből éljenek, és százezer szám tudunk embereknek egzisztenciát nyújtani, ha lehetőségünk van arra, hogy termőföldhöz jussanak. Tehát a magyar érdekeket védjük, amikor ezt a gazdapolitikát folytatjuk, szerintem ez összességében nemzetgazdasági szinten is Magyarország érdekét szolgálja.
 
– Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
 

miniszterelnok.hu