- A 180 perc vendége Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. Ebből könnyen kitalálhatja, hogy mi lesz az első kérdésem.

- Jó reggelt kívánok!

- A pártelnöki jelölésről kérdezem: kit jelöl köztársasági elnöknek?

- Bonyolult jogi helyzet ez. Ugyanis nem arról van szó, hogy a pártelnök vagy a miniszterelnök jelölhetne köztársasági elnököt. A parlament választja meg a köztársasági elnököt, jelölni is parlamenti képviselők jelölhetnek. Az én dolgom pedig az, hogy a Fidesz parlamenti frakciója számára előterjesztést tegyek, amely előterjesztést megelőznek egyeztetések. Ma is lesz egy elnökségi ülésünk, ahol ez a téma napirenden szerepel. A jelölést a képviselők fogják megtenni. A miniszterelnöknek e tekintetben nincsen semmilyen kitüntetett szerepe.

- De ma délelőtt lesz egy frakcióülés ugye?

- Ma délelőtt egy elnökségi ülés van, és hétfőn pedig frakcióülést tartunk.

- Akkor még az is elképzelhető, hogy jelenleg több név forog?

- Nem forog egy sem, mert még semmilyen előterjesztés nem született, ma még beszélgetések és egyeztetések zajlanak.

- De a döntés egyébként, vagy a jelölés ahhoz képest meglepő lesz, amely nevek a sajtóban viszont forognak napok óta?

- Hogyha egy fogadó irodán kellene téteket megtennem, akkor azt mondanám, hogy semmilyen meglepetés sem lesz.

- De milyen tapasztalatú embert képzel maga elé, amikor a következő köztársasági elnökről beszél? Politikai tapasztalatra van szüksége vagy a tudományos életben gyűjtött tapasztalatra?

- Az én elképzelésem a köztársasági elnökről az, hogy egy biztonságot adó emberre lenne szükség. Mindig is ezt gondoltam egyébként. Schmitt Pál köztársasági elnök úr esetében is ezt gondoltam; egy magabiztos, nyitott, sikeres ember volt a köztársasági elnökünk. Aki magabiztosságot sugárzott az ország számára is. Az ő személye az arról szólt, hogy nézzétek, ha nekem sikerült, ha én meg tudok tanulni három, négy, öt nyelven, ha én el tudok érni két olimpiai aranyat, hogyha a sportból a diplomácia világába átnyergelve sikeres lehetek, ha mindenkivel szót tudok érteni, akkor erre nyilván mindenki más is képes. Lehet, de legalábbis van egy esély rá. Ez volt az üzenete az elnök személye. Most szerintem egy nagyon nehéz időszak áll az egész európai civilizáció előtt. Jól láthatóan az Európai Unió nem tud megbirkózni azzal a történelmi kihívással, azzal a nagy változással, amit most átél az egész világ, és ami abból Európára hárul: a megújulás nagyon lassan halad. Tehát szerintem Magyarországnak ma elsősorban biztonságra van szüksége. Tehát én egy olyan köztársasági elnök mellett érezném az országot és magunkat is, mind a 10 millió embert biztonságban, aki nyugalmat és biztonságérzetet áraszt.

- Számít egyébként arra, hogy lesz a frakcióban vita?

- Mindig volt eddig.

- Térjünk át egy következő témára, amely nem kevésbé homályos, ha nézzük a tényeket, amelyeket tudunk az IMF-megállapodásról, Barroso elnökkel való találkozójáról. Rengeteg félinformáció jelent meg a sajtóban. Dátumok is közte. Ezeket vegyük sorra és válaszoljon nagyjából mindegyikre! Jövő hét utáni héten, 23-án hétfőn találkozik-e az Európai Bizottság elnökével? Ahogy erről szólnak a hírek.

- A tervek szerint igen, merthogy előadást tartok egy kutatóintézetben Brüsszelben. És ha Brüsszelben vagyok, akkor mindig szoktam találkozni Barroso elnök úrral, ezért az a valószínű, hogy most is így lesz.

- És akkor nyilván szóba fognak kerülni a vitás ügyek.

- Eddig mindig szóba kerültek.

- De mire számít, lesz-e előrelépés az ügyben?

- Minden nap előrébb vagyunk egy fél lépéssel. Tehát a dolgok azok megfelelő irányba haladnak, még hogyha a sebesség nem is tűnik kielégítőnek. Tisztázódtak az ügyek, látjuk, hogy miben értünk egyet, és miben nem. Az utolsó aktus az volt, hogy mi elküldtük a magunk álláspontját a még nyitott kérdésekben az unióhoz. Hozzáteszem, hogy sokkal több kérdést oldottunk meg, mint amennyi vitás kérdés fennmaradt. De a fennmaradó vitás kérdésekben elküldtük a magyar álláspontot. Az unió valamikor ennek a hónapnak a közepén, tehát napokon belül egy ülésen erről kialakítja a maga álláspontját, s utána nagyjából be is fejeztük az egyezkedéseket. Mert minden fél tisztázta az álláspontját. Ha maradt véleménykülönbség, ha az unió úgy gondolja, hogy vitája van továbbra is velünk, akkor az unió alapokmányában előírt vitás kérdések rendezésére előírt eljárás indul meg. Meg fogjuk mérni az érvek súlyát majd az Európai Bíróság előtt.

- De nem kaptam még ezek szerint ehhez képest, amit Ön mond frissített információkat, a mai naphoz közelebbi dátummal létező hivatalos állásfoglalást. Nem kizárt, hogy jövő héten már döntés születhet ezekről a kérdésekről.

- Ne veszítsük szem elől, hogy miről folyik a vita. Az Európai Unióban nagyon gyakori, hogy egy-egy tagállamnak vitája keletkezik az Európai Bizottsággal. Van ország, amelynek 100 fölött van ilyen típusú vitája. Ezt úgy hívják, hogy kötelezettségszegési eljárás. Magyarországnak is van néhány tucatnyi. Középmezőnyben vagyunk. Vannak olyan országok, amelynek sokkal több van, mint nekünk. Ez a mindennapi élet része az unióban, és az ilyen viták rendezésére előírt eljárások léteznek. Mind a két fél igénybe veheti, Brüsszel is igénybe veheti, és mi is igénybe vehetjük, ha fennmaradnak a vitás kérdések. Ha nem tudunk megegyezni, akkor valahol el kell dönteni ezt a vitát. Sem ők nem dönthetik el, sem mi. Brüsszel nem Moszkva. Tehát az lehetetlen, hogy egy vitás ügyben a két vitatkozó fél közül az egyik döntsön. Ez régen a kommunizmusban lehetséges volt, meg Moszkvában, de Brüsszelben nem lehetséges. Ott egy jogi bírósági út nyílik meg. Mind a két fél bemutatja az érveit, és egy harmadik szereplő dönt majd.

- Ez azért fontos kérdés, mert úgy tűnik, hogy az IMF megállapodás elkezdésének, vagy a tárgyalás elkezdésének egyik feltétele az lehet, hogy ezeket a vitás kérdéseket rendezni kell.

- Én is hallok ilyeneket és elég gyakran felröppen ez. De én ezt képtelenségnek tartom.

- De, hát ezt mondja rengeteg kommentár, ezt mondja az európai bizottsági szóvivő.

- E félét, nem ezt mondja, mert ilyet nem mer senki mondani, ugyanis az a helyzet, hogy miközben Magyarország tagja az IMF-nek, az a mi bankunk, tehát ott képviselőnk is van. Odafordulunk egy elővigyázatossági hitelért, tehát egy biztosításért és ezt az igényünket ne kizárólag gazdasági alapon bírálják el. Hanem bármilyen, a pénzügyi szempontokon túli politikai vagy jogi feltétel odakeveredjen: ez elképzelhetetlen és elfogadhatatlan. Ez azt jelentené, hogy akár az IMF, akár az unió túlterjeszkedik a saját hatáskörén. Ez olyan mértékű beavatkozás volna egy nemzet életében, amit az unióban soha senki nem fogadhatna el. Csak jelzem, hogy az elmúlt időszakban hitelt adtak Boszniának, Egyiptomnak, Pakisztánnak, Belorusziának. Ez egy olyan névsor, illetve országlista, amely világosan mutatja, hogy az IMF kizárólag pénzügyi alapon nyújt hitelt. Politikai feltételtámasztásra, akár igazságszolgáltatás, akár bármilyen más ügyben egészen egyszerűen zsarolás volna, és a zsarolás nem fogadható el az unióban.

- Ez teljes mértékben érthető, és rendben van. De ha ilyen keveset tudunk, mondjuk így, hogy a feltételrendszerről, akkor miért nem kérdezik Önök meg, hogy küldjenek már egy fejléces, pecsétes papírt, küldjenek egy kérdőívet kitöltendő helyekkel, hogy mik a feltételek? Kérdezzék meg!

- Szoktuk ezt kérni. De nem kapunk ilyen papírt. Nehéz megmondani pontosan, hogy a dolog mitől válik ilyen rétestészta hosszúságúvá. Én nem akarom megosztani a nemzetközi intézményeket, vagy szembefordítani egymással, de a helyzet meglehetősen egyértelmű. Az IMF-nek semmilyen pénzügyin kívüli feltétele nincsen. Viszont az Európai Unióban az a szabály, hogyha valamely tagállam az IMF-hez fordul, akkor ezt csak az Európai Unión keresztül teheti. Ha ez nem így volna, volt egyébként, aki már kicselezte az uniót és az unió kikerülésével fordult az IMF-hez, és kapott is egyébként hitelt. De ez nem egy tisztességes vagy szép eljárás. A dolgok normális egyetértésre kialakított rendje az, hogy az unión keresztül az IMF-hez és az unióhoz egyszerre fordulva indulnak meg a tárgyalások. És az Európai Unió jól láthatóan hajlik arra, vagy kacérkodik a gondolattal, hogy ezt a jogkörüket felhasználva politikai feltételeket támasszanak Magyarországgal szemben. Szerintem, ha ezt a döntést hoznák, ezt a leghatározottabban vissza kellene utasítanunk; nemcsak Magyarországnak, hanem minden uniós tagállamnak.

- Igen, merthogy említi Egyiptom példáját, mert ez egy jó példa. Napra pontosan egy időben fordultunk az IMF-hez. Magyarország és Egyiptom. Egyiptomban tegnap előtt még fegyverek voltak az utcán.

- Az a feltételezés, hogy az Európai Unió végül majd pénzügyi feltételeken, vagy szempontokon túli előfeltételeket ad Magyarország számára. Ez abszurd, ez azt jelenti az európai uniós integráció jellege teljesen megváltozott, és a benne lévő államok kiszolgáltatottá válnak. Szerintem ez ellen nemcsak Magyarország fog felszólalni, hanem még nagyon sokan.

- Közben meg zajlik a konvergencia program újratervezése vagy egy következő fázisba léptetése. És ez az egész ügy nem tesz jót a magyar gazdaság helyzetének. Mert ott van az a bizonyos hiánycél, a hiányadat, amely a legfontosabb listán az első számú szempont, hogy kell a konvergencia programot frissíteni, április végéig elküldeni Brüsszelnek és a többi. És megint az látszik, hogy a forint árfolyam ide-oda ugrál, a CDS-felár is ide-oda változik. Tehát nem tesz jót, ahogy Ön mondja: ez a rétestészta helyzet a magyar gazdaság tervezésének.

- Ez így van. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy ez előtt két évvel a magyarok úgy döntöttek, hogy a saját lábukra akarnak állni. Nem akarunk többé adósrabszolgaként, mások hiteléből élni. Nem akarjuk fenntartani azt a helyzetet, hogy évente 1300 milliárd forintot kell a magyar költségvetésből kiküldenünk a hitelezőinknek törlesztés címén. Ez nagyjából 90 százaléka lehet a személyi jövedelemadóból várható bevételeknek. Tehát ezt úgy kell elképzelni, hogy minden magyar ember befizeti a jövedelme után az adót, és annak a túlnyomó többsége egy mozdulattal el is hagyja az országot a korábban felvett hitelek miatt. Nem akarunk így élni, mert ilyen adósságteherrel egész egyszerűen meg fogunk fulladni. Tehát ebből nem lesz jólét, ebből nem lesznek gyerekek, családtámogatás, iskola, nem lesz belőle egészség. Tehát ezért nekünk muszáj visszanyerni a gazdasági önrendelkezésünket. Ehhez pedig ki kell törnünk az adósságcsapdából. Ezt nagyon sokan nem akarják, bankárok nem akarják, bürokraták nem akarják, nem akarják olyan nagy cégek, akik egyébként jó üzletet remélnek, illetve jó üzletben volt részük az elmúlt időszakban, mert az adósság nekünk ugyan teher, de másoknak meg jó üzlet. Nem akarják megengedni, hogy kitörjünk ebből a helyzetből, illetve nagyon sokan ellenérdekeltek ebben. Nekünk a sok ellenérdekeltség mellett kell megtalálnunk azt az ösvényt és utat, ahol mégis ki tud jönni, ki tudjuk vezetni Magyarországot ebből a csapdából.

- Magyarország példája ragadós lehet. Nyilván Ön is látja például a Szlovákiáról szóló híreket, hogy egyrészt tervezik megadóztatni a bankokat vagy a közteherviselésbe jobban bevonni őket, vagy csökkentik a munkanélküli segélyt. De ne erről beszéljünk.

- Egy pillanatra itt álljunk meg. Fontos szempont, hogy mi történik a többi országban. Mert jól látszik, hogy mindenki keresi a következő 15-20-25 év működőképes gazdasági modelljét. Mert azt világosan látjuk, hogy az Európai Unióban meghonosított gazdasági modell nem működőképes. Azt radikálisan meg kell változtatni, erősen meg kell újítani. Magyarországnak van egy elképzelése, hogy ezt hogyan kellene megtenni, de ez nem mindenkinek tetszik. A mi elképzelésünk az, hogy a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi versenyben azok az országok maradnak felül, akik képesek elérni a minél szélesebb körű foglalkoztatást. Következésképpen minden olyan közterhet, ami a munkához tapad, amely ellenérdekeltté teszi a cégeket meg az embereket a munkában, minden olyan szabályozás, ami azt az üzenetet küldi, hogy nem érdemes többet és jobban dolgozni, meg kell szüntetni. Például a jövedelmet terhelő adókat a lehető legminimálisabbra kell visszaszorítani. Ugyanakkor azonban persze működtetni kell egy államot a maga hadseregével, rendőrségével, iskoláival, kórházaival, szociális intézményeivel, családtámogatási rendszerével. Tehát bevételre meg szükség van. Ezért a magyar válasz az, hogy folyamatosan csökkenteni akarjuk a munkára terhelődő közterheket és adókat, és átvisszük a terhet a fogyasztási és forgalmi típusú adók irányába. Ez egy radikálisan új felfogás, ahogy angolul mondják ezt: wellfare society helyett workfare society-t próbál építeni Magyarország. És ez a gondolat, hogy ez egy jó irány, még nem nyert polgárjogot az Európai Unióban. De én úgy látom, hogy egyre több ország ebbe az irányba mozdul el. Ide kapcsolódik egyébként a banki tranzakciós adó.

- Amiről van már döntés. Pont ezt akartam kérdezni.

- Nem, döntés még nincs. Attól még nagyon messze vagyunk. Adókat év közben – a legsúlyosabb kényszer esetét leszámítva – nem szabad módosítani. Rosszat tesz az országnak. Szerintem nincs most olyan kényszer, hogy egy teljesen új adófajtát év közben vezessünk be. De arra van lehetőség, hogy a 2013-as évre szóló költségvetésben már megjelenjen az a gondolat, amiről az előbb beszéltem: minél kevesebb munkát terhelő adó és elvonás és ezeknek a terheknek az átterelése a fogyasztás és a forgalom irányába. Ezért 2013-ban nagy valószínűséggel ez megjelenik meg. De erről is majd a parlamentnek kell dönteni. Mert ne felejtsük el, hogy az adókat nem a kormány vet ki, meg adókat nem a kormány töröl el; erre kizárólag a nép megválasztott képviselőinek van joga.

- Ez pótolhatja a bankadót például, ha azt ki kell vezetni.

- Nézze, ez a tranzakciós illeték mindenfajta munkanevei léteznek ebben a pillanatban, de jó, ha tudjuk: ugyanarról beszélünk. Ez nem nagyon lehet több, miután egy óriási pénzmennyiségből van szó: egy ezreléknél. Tehát én azt mondanám a vállalkozásoknak meg az embereknek, hogy e miatt egy percig se fájjon a fejük, mert ez legfeljebb egy ezreléket jelenthet.

- Azt még ne is kérdezzem, hogy lakossági vagy bankok közötti tranzakcióról beszélünk?

- Ezt most még ne kérdezze.

- Mezőgazdasági munkateremtésről beszéljünk egy picit. Abból kiindulva, amit tegnap mondott Gyermelyen a malom alapkőletételénél. Itt ugye az látszik, hogy nagyon sok minden történik ebben a fejezetben. Az állami földek bérbe adásai zajlik, új földtörvény készül. Ön szerint reális, hogy új adózó munkahelyek jöjjenek létre a mezőgazdaságban?

- Hogyne, a mezőgazdaság nagyon sok embernek tudna munkát adni. Sokkal többet, mint ahányan ma ott dolgoznak. Ehhez szükség lenne néhány változtatásra. Az egyik irány világos. Ha a mezőgazdaság csak szántóföldi növénytermesztésből áll, akkor azt a gépesítettség magas foka miatt kevés embernek ad munkát, ezért a kormányzat úgy döntött, hogy amikor állami földeket ad bérbe, ahhoz feltételeket rendel. Például állattartási feltételeket, ami sokkal több ember számára ad munkát, mint tisztán a növénytermesztés képes erre.

- Viszont a pályázók közül kevesen tudják teljesíteni azokat a feltételeket.

- De igyekszünk nekik segíteni, pillanatokon belül ez talán a magyar viszonyok közepette romantikus túlzás, de belátható időn belül feláll a zöldbank, amit inkább agrárbanknak lehetne nevezni. Ez a magyar kormány részvételével létrejövő, agrártevékenységet hitelező bank lesz majd. Amelynek az a dolga, hogy az egyébként már létező hitelek mellé új, könnyebb feltételekkel elérhető hiteleket biztosítson a magyar gazdaság számára. Tehát mi igyekszünk nemcsak feltételeket támasztani, hanem a feltételek teljesítéséhez szükséges körülményeket is biztosítani. A másik irány, ami felé el kellene mozdulnunk, a kertészet iránya. Mert az meg a legmunkaigényesebb a magyar mezőgazdaságban. Szociális szövetkezeteket is szervezünk a mezőgazdaságban, tehát kifejezetten munkanélküliek tartósan leszakadt helyzetben lévő emberek számára is állami földeken szervezünk olyan közmunkákat, startmunka-programot, amely a mezőgazdaságban ad a számukra segély helyett munkát.

- Az állami földek bérbe adásánál, ha egy picit megállunk: a mellett nem lehet elmenni, hogy mekkora vita rakódott a pályázatokra. Mennyire nyilvános, tudják-e azok, akik veszítenek a pályázaton, hogy miért veszítenek? Könnyen elképzelhető, hogy lesznek bírósági ügyek. Ön szerint teljesen rendben van e körül minden?

- Amennyire lehet. Azt nem szabad elfelejtenünk, hogy nem földosztásról van szó. Tehát itt rendszeresen úgy beszélnek a dolgokról, mintha földeket kapnának emberek. Ez lehetetlen. Ebben a pillanatban az állami politika lényege az, hogy termőföldet nem adunk el. És amíg a parlament nem dönt másképp, addig ez így is marad. Következésképpen az állam tulajdonában lévő földterületeket bérbe adjuk. Na, most általában úgy szokott az lenni, hogy egy adott területre többen is jelentkeznek. Ez a tipikus helyzet. Öten, hatan is. Egy nyer, öt-hat nem. Tehát ezért ahol föld van és pályázat és bérlet, ott mindig van vita. Tehát azt remélni, hogy a földek bérbeadása vitamentesen zajlik, egy olyan illúzió, amely nélkülöz minden realitást.

- Nagyon fontos történés még a hétről, de az ezzel kapcsolatos hírek egyébként már a múlt héten megjelentek, amelynek az az eredménye, hogy Ön találkozott az egyik izraelita hitközség vezetőjével, Köves Slomóval a miniszterelnök-helyettessel együtt, és megállapodtak néhány dologban, hogy a kormány megvédi a kisebbségeket. Itt arról van szó, hogy ez a bizonyos Jobbik-felszólalás, ami a parlamentben elhangzott, a vérvádas felszólalás, Önnél is kiverte a biztosítékot?

- Nézze, én már annyi szamárságot hallottam az elmúlt húsz évben a magyar politikában, hogy nálam a biztosítékot már szinte semmi nem veri ki. Inkább felháborított – ez a jó kifejezés. Egy rendkívül érzékeny kérdésről van szó, a magyar alkotmányos rendszer egyértelmű: az a kölcsönös tisztelet alapján áll. Tehát az emberi méltóságot sértetlennek minősíti. Kevés alkotmány van Európában, amelyben az a mondat, hogy az emberi méltóság sérthetetlen, ilyen egyértelműen szerepel a mi alkotmányunkban. Ebből következik, hogy az államnak kötelessége minden közösséget megvédeni, amellyel szemben uszítanak, vagy amellyel szemben méltatlan bánásmódot helyeznek kilátásba. Tehát meg is fogjuk védeni, ide értve a zsidó közösséget is a többiek mellé. Az összes Magyarországon élő közösséget, illetve kisebbséget. Most azonban hiába van egy ilyen alkotmányos szabály, és hiába teszi le az ember az esküt az alkotmányra, mint ahogy a magyar miniszterelnök leteszi az esküt a magyar alkotmányra, ha ezek a közösségek rendszeresen igényt tartanak arra, hogy amikor őket valamilyen bántalmazás, atrocitás, méltánytalan elbánás éri, akkor a kormányzat, a parlament, a közhatalom azonnal adjon jelzéseket, hogy ezt nem fogadja el és elutasítja. Dacára annak, hogy biztonságban vannak, de mégis, mert a kérdés érzékeny, meg a történelmi tapasztalatok is rendkívül fájdalmasak, ezért szinte elvárják, hogy rendszeresen ezek a jelzések megszülessenek. Ezért azt kell mondanom, érzelmektől nem mentesen, de rutinszerűen, minden alkalommal, amikor ezek a közösségek úgy érzik, hogy meg kell erősíteni a biztonságérzetüket, akkor ezt én megteszem, és kijelentem nekik is az ország nyilvánossága előtt rendszeresen, hogy ránk, a kormányra és személy szerint rám is számíthatnak, ha méltányos elbánásról van szó.

- Orbán Viktor miniszterelnökkel beszélgettünk.


orbanviktor.hu